Skizofrénia underground

Így kiáltott fel diadalittasan a fogorvos néhány percnyi turkálás után a számban. Először azt hittem, ki kell húzni, és végig ebben a hitben hagyott, vártam, hogy mikor húzza már ki, aztán végülis bejelentette, hogy nem kell. Én, mondanom sem kell, nagyon örülök, hogy "lesz fogam", bár ezt velem  közölték legutoljára, képzeletemben már megjelentem fogatlanul, az ínyemmel molyolgatva a szárazkolbászt. Amúgy viszonylag egész sok fogam van (még), ahhoz képest, hogy milyen rossz fogakat örököltem, és a fogmosás sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Időről időre, ha már elég rosszak a fogaim, egy fogorvosnál kötök ki, és az akkor rendbe rakja, mielőtt még tarthatatlan állapotok uralkodnának el a számban. Így lényegében mindig elmondható, hogy "lesz foga", bár ki tudja, még meddig. 15-16 éves korom óta járom a fogorvosokat pár évente vissza-visszatérve, szóval amíg a többiek szórakoznak, én ilyen kezelésekre járok pár évente. Elmondhatatlanul utálom ezeket az időszakokat. (Bár lehet, hogy ezzel nem vagyok egyedül.)

Tegnap végig háborgó gyomorral vágtam neki a bulinak, már a tarhonyát is majdnem kihánytam a lecsós hússal, amit otthon megettem. Szerintem egy nagy hülyeség, hogy a kaja úgymond "felszívja" az alkoholt, viszont, ha nem óvatoskodok az ivással, könnyen beteríthetek mindent tarhonyával, bárhol is vagyok. Sajnálatos, hogy a legtöbb helyen én már csak sör + vodka robi vagyok, jobban szeretnék már inkább sör + kávé robi, esetleg csak simán kávé robi lenni. Életemben nem ittam annyi vodkát, mint mostanában, mindenhol tukmálják rámfele, mondván, hogy én azt "szeretem", igaz, nem is árt meg nagyon mostanában, viszont nem is sokat használ. Régebben az alkohol (sör, bor) nagy lelki beszélgetések kísérője volt, most már csak céltalan időtöltés. Viszont annak jó. Amire viszont nem jó, hogy hosszú távon nem igazán tölt fel energiával, hanem inkább még fáradtabb vagyok másnap a szakkörben (holott sosem rúgok be igazán). Bár lehet, hogy csak egyszerű tavaszi fáradtság... Kurva 5 óra... azt az egy órát mindig fogom érezni...

Pont egy hete nem vettem se cigit, se dohányt. A fő oka csakis pénzügyi természetű, mivel így 1500 Ft-ot kapok egy napra, ami így is elmegy: reggel Fehér Egér, délután Fehér Egér, aztán buszozás ki Örökösföldre, Napsugár. Így eléggé későn érek haza minden nap, de legalább nem jut időm gondolkodni, hanem alvás, megnézem a Férjek gyöngyét, aztán megint alvás. 19 óra után már alszok is, aztán kezdődik minden elölről. Ameddig nincs értelmes elfoglaltságom, nem is akarok mást csinálni. Bár lehet, ha elmúlik a nikotinhiányom, lesz valami épkézláb gondolatom is, de amúgy nem sokat várok a 2014 első felétől. Gondolkoztam azon, hogy csinálok még egy játékot, vagy egy interactive fictiont (ilyen feleletválasztós, mint a lapozgatós könyvek), de semmit nem ígérhetek: 2-ig dolgozok, kb 5-ig csavargok, és már csak heverészni van erőm. Nem tudom, mi legyen a dohányzással: nem jó se a dohányzás, se a nemdohányzás. Régebben könnyebben ment a leszokás, amikor egyszer sikerült, végülis, ha úgy vesszük, ez egy nyugis időszak, csak hülyeségeken stresszelem magam, elvileg most sikerülnie kéne. Nehezen szedem össze a gondolataimat (azért is nem írtam), remélem, most sikerült valamennyire. Másfelől meg nem akartam senkit terhelni egy újabb heroikus leszokási kísérlettel, mert azt gondoltam úgyis csak unalmas lenne, bár mondjuk miért ne? Jelenleg csak úgy tudnám összefoglalni az állapotomat, hogy szarul vagyok, és szorongok (a nikotinhiánytól).

Iszonyú mennyiségű munka áll még előttem, mivel a jelek szerint tönkre ment az atw-s kalandjátékos oldalam, újra kéne rakni erre a tárhelyre, és nem tudom másképpen megoldani, minthogy elölről kezdjem az egészet. Sok munka van még a saját kaland projektemmel, a Halál a pszichiátriánnal is. Összességében lehetett volna jobb is, még nincs 100%-os készültségben, de már játszható. Eléggé hervasztó, hogy kedvenc elfoglaltságommal meglehetősen egyedül állok a magyar interneten, angolul meg nem tudok annyira, hogy ezen a nyelven értekezzek róla. Ebbe a fajta munkába menekülök a mindennapos kisszerű pénzgondok, és az úgynevezett nagybetűs elől. De ebben a tevékenységemben is magányos vagyok. A Halál a pszichiátrián úgy látszik, visszhang nélkül maradt, már az androidos változattól se várok túl sokat, ha ugyan lesz. Már csak az utolsó simítások vannak hátra, de úgy látszik, nem kapkodom el. Érdekes módon, a legnagyobb népszerűségnek a projektjeim között ez a blog örvend, kicsit fura helyzetet teremt, hogy az ismerőseim elől titkolnom kell, mert néha olyanokat írok le benne, hogy csak na. Azt hiszem, itt vagyok igazi önmagam, nem a 4 órás (holnaptól 5) robotban, sem pedig Anikóval a Fehér Egérben. És ez így is van jól (?). Hajhászhatnám jobban a népszerűséget, de ez azzal a veszéllyel járna, hogy olyanok is felfedezik, akiknek nem kéne, már volt is rá példa, szóval inkább nem. A valódi munkám, ami hivatalosan is van, ez a szabás-varrás, hát, egy időre jó volt, erre a 9 hónapra (amiből 2-t kórházban töltöttem), de már szívesen tovább lépnék. Ezért is kéne a suli. Valami bölcsész jellegű fsz képzés. Már van is tippem, de egyelőre nem árulom el. Hadd legyen meglepetés. :-) Az év végi szünetben, úgy érzem, nem sikerült maradéktalanul kipihennem magam, és jön az 5 órás munka. Egyesek talán ezt előrelépésként élnék meg, én azonban egyelőre a hátam közepére se kívánom. Talán, ha elvégezném azt a sulit, leléphetnék. Nem is vágyom másra. Tudom, hogy a helyzetemben ennek is örülni kéne, de már, azt hiszem, nem tudok. Monotonitástűrő vagyok, meg minden, de ebből 2-3 év, azt hiszem, és bőven elég lesz... Összegezve: Nem vagyok elragadtatva a munkámtól, és a hobbimat is furának tartom, gyerekesnek, és egy kissé nevetségesnek. Amúgy január elsején évek óta már mindent borúsabbnak látok, mint amilyen valójában. Hm, egész napos munkám eredménye:

...szilveszter tájékán... Úgy látszik, az évben ez az egyetlen pihenőnapom, jövőre kezdődik az 5 órás robot, ma végre sikerült idegileg is megpihennem, köszönhetően annak, hogy egy fél napot majdnem sikerült egyedül töltenem, és Anikó sem hív félóránként. Holnap kezdődik az úgynevezett buli, és valószínűleg nem fogok tudni ide írni. Eszembe jutott, hogy szerencsére ma már elfogadott dolog, hogy valaki magában beszél az interneten (blogolásnak hívják), így most megpróbálom szavakba önteni az év vége kapcsán bennem kavargó gondolatokat. Nem lesz kifejezetten se előre-, se visszatekintés, az időközben bennem lezajló változásokról szeretnék írni. Először is kezdeném egy mellékes témával, az alkohollal. Mindig azt mondogattam magamban, hogy egy idő után majd nem fogok inni, olyan harmincvalahány éves koromtól. Úgy látszik, ez az idő most jött el. Nem előzte meg semmilyen fogadkozás, nem okozott semmiféle nehézséget, egyszerűen nem érzem annyira jól magam az italtól, hogy megérje. Hacsak tehetem, elkerülöm, de ez nem azt jelenti, hogy társaságban nem innék meg 1-2 pohár, vagy üveg sört, de nincsen már rá semmilyen késztetésem, hogy igyak. Sőt, maga a téma sem érdekel. Időközben valami megváltozott bennem. (Ha nem lennék tőle kivétel nélkül mindig szarul, valószínűleg innék.) Nincs mese, ebből kiöregedtem. Dohányzás, kávézás: Ezek még mindig mennek. Elgondolkodtam azon, hogy itt az ideje tovább csökkenteni az ezekre szánt pénzt is, mégpedig úgy, hogy még a dohányt is feketén fogom beszerezni, valamelyik munkatársamtól esetleg, vagy megkérem őket, hogy segítsenek benne, ennél többet nem tehetek jelenleg. Ennél már nincs lejjebb. Viszont páran csinálják a mtársaim közül (is), ez jelentős megtakarítás lenne. Akkor ott van még a kávé, ezt tényleg vedelem, majdnem annyit költök rá, mint cigire. Ebben az ügyben is max. annyit tudok tenni, hogy ráállok a mhelyemen kapható 30 Ft-os 3 az 1-benre. Szerencsére a mhelyem nemcsak pénzt ad, hanem el is tud(na) látni ezekkel az olcsó élvezeti cuccokkal. Na, jó, tovább, lapozzunk. Anikó-ügy, telefon-ügy: égő, vagy sem, Anikót be kéne fizetni korlátlan beszélgetésre, havi 10e-ért, mert telefon-mániás, és jóval többet telefonál el havonta, mint 10e Ft. Nem beszélve arról, hogy az én telefonomat egyáltalán nem kéne feltölteni, nem kéne visszahívogatni, és nem kéne pár naponta bejárkálni feltöltögetni a telefonját, mindig számellenőrzés, és egyéb macera. Ez amúgy nevetséges, de nem lehet másképpen megoldani. Mondjuk a szülei is beszállhatnának egy pár ezressel. Vagy esetleg van 6000 Ft-ért hálózaton belüli korlátlan beszélgetés + hálózaton kívül 180 díjmentes perc. Ennyit az ablakon is is kibaszok. Erről meg csak ennyit. A legvégére hagytam a suli kérdését: mivel a 2. Orbán kormány szinte ellehetetlenítette, hogy magyarra menjek, mármint levelezőn, nem is szinte, hanem konkrétan, most már hajlok arra, hogy megelégedjek valami bölcsész jellegű fsz képzéssel. Itt, ha jól tudom, nincs emelt szintű érettségi-felvételi, és ha szerencsém van, a környéken is van ilyen. Erre egyéb indokaim is vannak, talán majd egyszer kifejtem bővebben. Most legyen elég annyi, hogy nem vagyok hasraesve attól, ami kortárs címszó alatt megy, attól meg, hogy klasszikus szövegeket tanulmányozzak, rohamosan megy elfele a kedvem. Erre egyszer lett volna lehetőség, úgy látszik, soha vissza nem térő alkalom volt. Talán kezdem belátni, hogy ebből is kiöregedtem (legalábbis a kormány szerint biztosan). Minek újra tanulni az abc-t, minek újból feltalálni a kereket, vagy a spanyol viaszt? Valójában ragadt már rám annyi nyelvi kompetencia, hogy ne kelljen már ilyesmivel szarakodni. Akkor ennyi lenne. JA, BÚÉK!

Reggel munka előtt végigjátszottam az Anica című játékot, amitől ihletet kaptam a saját játékom továbbfolytatásához is. Éppen ezért kurva kevés kedvvel mentem be dolgozni, mindenki idegesített, és azt kívántam, hogy bárcsak ne látnék egyet sem a kedves sorstársaim közül. De ahelyett, hogy munka után haza tudtam volna jönni, Anikó felhívott, hogy befizette a pénzt (fejenként 400 Ft-ot) a nyanya tanyán lévő karácsonyi ünnepségre. Mint kiderült, a nyanya tanyát igazából "3-as számú nyugdíjas klub"-nak hívják, és az őáltaluk előadott műsort kellett végignézni, Anikó is énekelgetett egy kicsit, az ilyen műsoroknak annyi kis haszna van, hogy addig is nyugton van, és nem a pénzköltésen jár az esze. Kicsit idegesítő, hogy minden évben vagy szefósok, vagy nyugdíjasok, vagy valakinek az ünnepségén részt kell vennünk, csak mert egyszer ott dolgoztam náluk, és Anikóra most ők vigyáznak napközben. Különben is biztatják Anikót ezek a szociális picsák, hogy kísértesse magát haza velem, ha 5-tel nagyobb a pulzusa, meg maradjon mindenféle hülye rendezvényen, és még fizessen is. Vagyis leginkább én. Igyekszenek azt a látszatot kelteni, hogy valami érdemi munkát is végeznek, és mindenáron "központ"-nak nevezik magukat, régebben "mentálhigiénés központ", most "gondozási központ", és az egész tevékenységük abban merül ki, hogy napközben Anikóra vigyáznak (érdekes, hogy az egész városban ő az egyetlen, aki igényli ezt a fajta felügyeletet), amúgy meg kimászkálnak emberekhez "környizni", ahogy ők mondják, és úgy tesznek, mintha valamiben segítenének nekik, de leginkább csak magukon segítenek, hogy kapjanak valahonnan fizetést. Mindössze néhány szoc. munkásból álló szervezet, akik érdemi munkát nem végeznek, csak ilyen-olyan pályázatokból felszedik a pénzt. Ez az a híres "gondozási központ", újabban a "3-as számú nyugdíjas klub"-bal összenőve, de legalább Anikónak van hol lennie, amíg dolgozok.

1. Az idő hagyományosan szar. 2. Attól nem fog feltámadni senki, hogy én most órákig ácsorgok a temetőben. 3. Nem tudom erőltetni, hogy mikor mire/kire gondoljak. 4. Mindig ilyenkor kap el a depresszió. 5. Ezt általában úgy vezetem le, hogy játszok, tavalyelőtt az All Hallows Eve-vel, tavaly a Spellsharddal, idén Alice Is Trapped. 6. A Halloween sokkal jobban tetszik, még annak ellenére is, hogy még mindig nem tudom pontosan, miről szól. 7. Hiába mondják a Halloweenről, hogy kereskedelmi ünnep, mert ez dettó. 8. Mindenkinek magánügye, hogy mit ünnepel, és mit nem. 9. Különben is menni kell a pszichiátriára látogatni. 10. Összességében így érzem magam a mai napon: +1: 30-án volt a születésnapom, és "védettséget élvezek". Ez csak magánvélemény, és nem kell annyira komolyan venni, ez már így alakult ki évek alatt, nincs mit csinálni. Nem direkt, vagy különcségből, vagy valami.

Mivel még mindig dugdossák előlem éjszakára a kávét, és most nekem sem volt dugi kávém, se cappuccinóm (én is dugdosom, ha van mit), ezért most felfedeztem a legújabb kávéjáratot hajnalban: 4.35-kor indul a 14F-es*, a Jósavárosban pont ott vagyok 5-kor a Jonathánban nyitásra, 5.00 órakor, ott be tudok lökni 1-2 kávét, majd 5.20-kor indul vissza a Jósavárosi piactól a 14V, ez olyan, mintha pont erre a célra találták volna ki, mert rajtam kívül 1 ember volt a buszon, olyan, mintha privát járat lenne. Mivel a Jósából indul, érthető is, hogy alig szállnak fel rá. Közben hallgatom a Petőfi rádiót, ha esetleg Odett, vagy Európa Kiadó, vagy más alterkodó majomság van benne, akkor szépen kihúzom a fülemből, de voltak jók, pl Indigó utca, aztán ez a zene, amit nem tudtam, hogy egy Vodafone reklám már felhasznált, lévén, hogy nem nézek tévét: "...as long as we stay together, I will not feel so horrible..." Mondom ezeket egy olyan blogon, amire a helyiek basznak rá egy nagyot, itt még mindig az Éjjel-nappal Budapest, meg a Barátok közt a menő, és amúgy is többségében funkcionális analfabéták, szóval nyugodtan leírhatnám azt is, hogy a Sóstói erdőben szoktam szatírkodni (nem szoktam), senkit se érdekelne. * Ha nem akarom körbeutazni Sóstóhegyet, 14F-essel kell bemennem a városba, és 14-essel kell hazajönnöm. De mivel a járatok gyakran az "egy sima, egy fordított" menetrend szerint járnak, kikerülhetetlen, hogy néha körbeutazzam, és megcsodáljam a pusztulatot. Aztán van még a 14V, aminek semmi értelme, max. annyi, hogy nincs rajta senki.

Nálunk az Edit-nap olyan, mintha épp' a magyarok bejövetelét ünnepelnénk, vagy mondjuk amerikában július 4., a függetlenség napja. Végül megvettem Edit 2-nek a Fecske szivarkát, és azt hazudtam, hogy a 4-es kocsmában találtam, így kénytelen volt elfogadni. Engem kértek fel, hogy Edit-napi köszöntőt mondjak, mintha nem éppen huszonvalahányan lennénk rajtam kívül (az egy másik kérdés, hogy nehéz olyat találni közöttünk, akit nem Edidtnek hívnak). Edit 3 ünnepelt szerintem a legfelhőtlenebbül, hónapok óta szabadságon van bokatöréssel, bár szombaton látták a Fenyő Miklós koncerten táncolni, talán a sok táncolástól nem gyógyul a bokája ennyi ideje. Az elnökasszony is tiszteletét tette, méltatta az Editek hőstetteit, majd én következtem, felolvastam egy verset, amire legnagyobb meglepetésemre nem szerepelt az Edit szó, de ha adtak volna még néhány percet, bele tudtam volna valahogy szerkeszteni. Aztán Edit 4 következett, az Editek őrjöngtek, hogy álljon oda közéjük, de ő nem; csakazértsem, inkább felolvasta a saját versét, úgy látszik ez a tisztsége fontosabb volt, mint a saját Editsége. Majd ünnepélyes keretek között virágátadás következett, végül extra szünetet rendeltek el az Editek tiszteletére. Edit 2 azt mondta, hogy ne menjenek rajta végig csókokkal, inkább puszit dobott mindenkinek, de Edit 1 kiállt a nagyközönség elé, fogadni a hódolatot, Edit 4 eloldalgott. Ha még jövő ilyenkor is itt fogok dolgozni, magamra vállalom a tűzijátékot.

Bár én úgy érzékelem, mintha a melóhelyemen, vagyis a szakkörben minden nap Edit-nap lenne, most hivatalosan is itt van egy. Még jó, hogy nem Máriának hívják őket, mert a kedvenc kollégám azt mondta, hogy összeszámolta a Mária névnapokat a katolikus naptárban, és 36, vagy 39 van belőle egy évben, már nem emlékszem pontosan. Első gondolatom az volt, hogy erre a napra nemes egyszerűséggel beteget jelentek, vagy szabadságot veszek ki, mondvacsinált okkal orvoshoz megyek, de Edit 2-re való tekintettel ezt inkább nem teszem. Sőt, veszek neki egy Fecske szivarkát (újra dohányzik, ezúttal szivarkázik), úgyis már annyi mindent adott nekem, meg amúgy is ő jött be legtöbbször hozzám a kórházba (a Festőművész úr kivételével, de hát neki ez volt a heppje). Ha nem fogadja el, maximum elszívom én. Vodkát is vennék neki szívesen, csak nem tudom, hol tart fejben az ivással, jelenleg piál-e, vagy sem. Azt tudom, hogy egyszer azt mondta, még az elején, hogy azért vagyok neki szimpatikus, mert cigizek, de ráadásul még iszok is, szóval rossz ember biztosan nem lehetek. Csak egyet érteni tudok.