Skizofrénia underground

Ebben a játékban egy trollal játszunk, aki találkozik egy emberrel, és rejtélyes okból kifolyólag nem eszi meg, hanem együtt kezdenek kalandozni. A játék megfelelően rövid, végigjátszása kb. néhány óra. Annyit lehet tudni, hogy van valahol egy warlock, akit el kell pusztítani. A játék izgalmas, első célunk megtalálni ép bőrrel a goblin tábort, a második az, hogy addig fejlődjünk, ameddig meg nem tudjuk ölni a warlockot. Ez olyan 20. szint körül fog sikerülni, addig öljük szorgalmasan halomra az állatkákat. Azért 20. szinten, mert akkor már 2-t el tudunk lőni a legerősebb varázslatunkból, egyébként meg nem sok esélyünk van ellene. Van még valahol egy dinoszaurusz, meg egy teljesen zakkant szektás tag valahol északon, ezekkel nem kell foglalkozni. A játékegyensúly nem a legjobban van eltalálva, azért büszke vagyok, hogy végigcsináltam. Letöltés: troll_over_870

Napok óta le vagyok nyűgözve, hogy elkészült a játékom, a Halál a pszichiátrián. Erről még csak annyit, hogy az ilyen játékok igen nagy százaléka általában sosem készül el. Ezzel nagyjából meg is valósítottam egyelőre, amit akartam, és ezzel el is felejthetnénk az ügyet, de... erre nem számítottam, hogy ez lesz rá a reakcióm, de mondhatjuk úgy is, hogy vérszemet kaptam, és valamikor a jövőben csinálnék még egyet. Ilyenkor hajlamos vagyok elfelejteni, hogy mennyit szívtam vele, a sok bosszúságot, amit okozott, az egymás után szinte hányingerig végzett tesztjátékokat. Bár egy ilyen játék készítése éléggé nagy deficittel jár: egyáltalán nem éri meg az időt és az energiát, amit az ember belefektet, én mégis szeletek vele foglalkozni. Egyelőre csak képzelgés szintjén, a napi robot közben vágyakozok rá, hogy milyen lenne megcsinálni A JÁTÉK-ot, lebilincselő történettel, és sokkal jobb grafikával. De ez az óhajom/ötletem/álmom csak egy vágykép, nemigen mozog a realitás talaján. Nehezíti a dolgot, hogy még soha nem írtam valamire való fikciót, nagyjából minden írásom (ön)életrajzi ihletettségű, és az utóbbi időben már meg sem próbálom irodalmi(as) stílusba csomagolni. Nem ezt támogatja sem a megnövekedett munkaidő, sem a "barátnőzés", de nap mint nap foglalkoztat a gondolat, hogy "mi lenne, ha"? Ami egyszer összejött, újra sikerülhet, egy magasabb színvonalon is akár. Szóval mostanában ez tölti ki a gondolatvilágomat, bevallom kellemes gondolat, habár tudom, hogy túl nagy népszerűséget nem várhatok ettől (sem). Amúgy próbálom nem ide írni az ezzel kapcsolatos ömlengéseimet, de mivel nincs valamirevaló magyar nyelvű közösség, ahol ezt megtehetném (sőt, tudtommal Magyarországon SENKI nem használja ezt a játék engine-t rajtam kívül), ezért lehet, hogy lesznek még ilyen posztok.

Ez egy rövid történet volt. Az androidos port kész lett, de sajnos néhány zene (majdnem az összes) elveszett a portolás során, de nem ez a legnagyobb probléma. Hanem az, hogy sem a Google Play nem igazán reklámozza, sem egy másik, ahova felöltöttem. Nevetséges, hogy a Google Play tanácsként elmagyarázza, hogy hogyan kell html kódokkal kilinkelni az oldalt. Aki megír egy androidos játékot, valószínűleg egy linkelés nem fog gondot okozni neki. Jó, hogy nem azt magyarázzák el, hogyan kell a számítógépet bekapcsolni. Ennyi. Nem azt mondom, hogy nem fogok több játékot írni, mert valószínűleg fogok, egyet még biztosan, de az ilyen játékok iránti kereslet az utóbbi időben konvergál a 0-hoz. Ezzel a problémámmal nem vagyok egyedül, a magyar rpgmaker.hu fórumon pl. ez olvasható tavaly október 22 óta: "Köszöntök mindenkit,aki még feljár ide nézelődni! Bizonyára már mind azt hiszitek,hogy meghaltunk vagy összeomlottunk az álmainkkal együtt. Részben igaz,részben viszont még kapaszkodunk 1 ujjal a reménybe,ami még itt tart. Úgy érzem magam,mint egy gondnok,aki egy olyan kincsre vigyáz,amit soha nem fognak látni sem megérinteni. [...] Az,hogy mi lesz velünk, a jövő zenéje.Én személy szerint nem adtam fel,csak már nem vagyok annyira aktív mint régen.Nincs motiváció,nincsenek emberek,akiknek bizonyíthatnánk.A művészt azok az emberek éltetik,akik látják is az alkotását.Sajnos azt is tapasztalom,hogy ti,fogyasztók inkább a szar CoD meg Battlefield-ekkel játszatok,mert az nektek,agyatlan szobanövényeknek való.Sajnos ez a világ,amiben mi élünk,elvészni látszik a semmiben,pedig ennek a stílusnak van igazán mondanivalója.Akinek persze nem inge,ne vegye magára.Akik kitartotok melletünk és a maker mellett,azoknak maximális tiszteletem.Nem mondom,hogy még feléledünk valaha is vagy ismét visszamászunk dicsőségünk hegyormára,de annyit elárulhatok,hogy még nincs veszve minden.Amikor csak tehetem,rákattintom a kis kastély ikonra az asztalomon,amikor csak lehetőségem nyílik rá. Immáron 2 hete folyamatosan minden nap sikerült a kattintás... Ne felejtsetek el minket!" No comment. Egyébként azon agyalok, hogy az új játékom egy poszt-apokaliptikus világban fog játszódni, ahol mindent a pszichiátria ural... esetleg valami más. Lesznek benne fantasy elemek, meg minden, itt már sokkal nagyobb teret fog kapni a fikció. Legalábbis munka közben ilyesmiken gondolkodok. (A varrás egyre jobban nem köt le.) (De hát valamiből meg kell élni, vagy mi.)

...az utolsó szó jogán az elkészült játékomról. Kissé mondjuk kidolgozatlannak tűnik... Törhettem volna rajta még a fejem vagy egy fél évet, mert a vége, megmondom őszintén, egy kissé össze lett csapva. A befejezés azért sikerült 8 hónappal a kitűzött határidő előtt, mert 1. lehetőséget láttam az androidos terjesztésben 2. mindenképpen elő akartam jönni valamivel még a második tárgyalás előtt 3. egyelőre elfogyott a mondanivalóm. Ez a játék a blogomhoz viszonyítva csak egy mellékes valami, pár éve talán nagyobb hatást lehetett volna vele kiváltani, a retro stílusú játékoknak nagyon leáldozóban van. Szomorú, hogy az első teljes értékű játékomnak annak apropóján kellett megszületnie, hogy a pszichiátriai önkény az utóbbi években teljesen a fejemre nőtt. Remélem, a Google Play nem fog kivetni valót találni a játékomban, és sokáig fent lesz, és letölthető lesz, mondjuk örökké. Ha úgy vesszük, 25$-ért megváltom a jegyem az örökkévalóságba, létre hoztam valami maradandót, ami társadalmilag igen hasznos, mert felhívja a figyelmet a pszichiátria, és a hozzá kapcsolódó intézmények aljasságára. Bár talán, ha ennyi energiát fektetek egy könyvbe, mint ebbe a blogba és a játékomba, talán többekhez eljut az üzenet. Talán a könnyebbik utat választottam (sőt, biztos), de egyelőre nem bántam meg. Ilyen helyeken azt is ki lehet mondani, amit egy könyvtől nem vesznek feltétlenül jó néven, és ez az egész blogolás, meg minden, kicsit olyan underground érzés. Fogalmam sincs, hogy működik ez az Android market, ha szerencsém van, még a blogom is reklámot kap rajta keresztül, bár mondjuk még azt sem tudom, miről fogok írni az évben, na mindegy. Halál a pszichiátrián - full, kész, végső változat, utolsó verzió EDIT UPDATE Az Androidra való portolás máris folyamatban van, remélem, a jövő héten már debütál a Google Playen

Iszonyú mennyiségű munka áll még előttem, mivel a jelek szerint tönkre ment az atw-s kalandjátékos oldalam, újra kéne rakni erre a tárhelyre, és nem tudom másképpen megoldani, minthogy elölről kezdjem az egészet. Sok munka van még a saját kaland projektemmel, a Halál a pszichiátriánnal is. Összességében lehetett volna jobb is, még nincs 100%-os készültségben, de már játszható. Eléggé hervasztó, hogy kedvenc elfoglaltságommal meglehetősen egyedül állok a magyar interneten, angolul meg nem tudok annyira, hogy ezen a nyelven értekezzek róla. Ebbe a fajta munkába menekülök a mindennapos kisszerű pénzgondok, és az úgynevezett nagybetűs elől. De ebben a tevékenységemben is magányos vagyok. A Halál a pszichiátrián úgy látszik, visszhang nélkül maradt, már az androidos változattól se várok túl sokat, ha ugyan lesz. Már csak az utolsó simítások vannak hátra, de úgy látszik, nem kapkodom el. Érdekes módon, a legnagyobb népszerűségnek a projektjeim között ez a blog örvend, kicsit fura helyzetet teremt, hogy az ismerőseim elől titkolnom kell, mert néha olyanokat írok le benne, hogy csak na. Azt hiszem, itt vagyok igazi önmagam, nem a 4 órás (holnaptól 5) robotban, sem pedig Anikóval a Fehér Egérben. És ez így is van jól (?). Hajhászhatnám jobban a népszerűséget, de ez azzal a veszéllyel járna, hogy olyanok is felfedezik, akiknek nem kéne, már volt is rá példa, szóval inkább nem. A valódi munkám, ami hivatalosan is van, ez a szabás-varrás, hát, egy időre jó volt, erre a 9 hónapra (amiből 2-t kórházban töltöttem), de már szívesen tovább lépnék. Ezért is kéne a suli. Valami bölcsész jellegű fsz képzés. Már van is tippem, de egyelőre nem árulom el. Hadd legyen meglepetés. :-) Az év végi szünetben, úgy érzem, nem sikerült maradéktalanul kipihennem magam, és jön az 5 órás munka. Egyesek talán ezt előrelépésként élnék meg, én azonban egyelőre a hátam közepére se kívánom. Talán, ha elvégezném azt a sulit, leléphetnék. Nem is vágyom másra. Tudom, hogy a helyzetemben ennek is örülni kéne, de már, azt hiszem, nem tudok. Monotonitástűrő vagyok, meg minden, de ebből 2-3 év, azt hiszem, és bőven elég lesz... Összegezve: Nem vagyok elragadtatva a munkámtól, és a hobbimat is furának tartom, gyerekesnek, és egy kissé nevetségesnek. Amúgy január elsején évek óta már mindent borúsabbnak látok, mint amilyen valójában. Hm, egész napos munkám eredménye:

Ez kész. Ez most azért egy "béna verzió", mert korántsem biztos, hogy minden így lesz a végleges változatban is, pl. a harcok még nincsenek nagyon beállítva (de nem is nagyon lesz optimalizálgatva, nem azon van a hangsúly, szerintem). Aki szeretne a béna verzióval bénázni, ezentúl megteheti: halalapszichiatrian. Holnap még tesztelgetem egy kicsikét, aztán januárban megy kifele Androidra. (Ha sikerül elkapnom James Paige-t, az OHR íróját.) Amit még sajnálok, hogy kimaradt, egy dialógus az igazságügyi elmeorvosi szakértő és Kancsal között, esetleg azt még beleírom... Az autós részt is szerettem volna veszélyesebbre csinálni, de már lehet, hogy az is így marad. A játékban elkötünk egy mentőt, és azzal megyünk a 4-es főúton a hodászi koncentrációs táborból vissza a pszichiátriára, kinyírni az orvosokat. Mellesleg nem tudom, hogy a 4-es főúton kell-e menni, de ez a játék szempontjából lényegtelen. Szóval a nagy része készen van... Igyekeztem nem túl sok erőszakot ábrázolni, szexet meg egyáltalán nem, remélem beférek a Google Play kritériumaiba. Van néhány kétséges jogállású zene, meg kép, remélem, ezekből se lesz probléma. Miért is lenne? Ki fogja leellenőrizni? Senki. Közben olvasom a Google Play-en, hogy esetleg beperelhetnek ilyesmik miatt, mint "rágalmazás, harmadik fél nyilvánossággal kapcsolatos személyiségi jogának vagy adatvédelemhez való jogának megsértése", de mivel éppen gondnokság alá akarnak tenni a beszámíthatatlanságom miatt, ez már megint érdekes helyzetet eredményezhet. De ha mondjuk megváltoztatom a neveket Kancsal Alexanderra, Baszó Erzsébetre, meg Homokos Attilára (Kancsev, Szabó és Homoki helyett), az már gondolom, mindjárt más. Lehet, ezt fogom tenni.

...és megjelenik a Halál a pszichiátrián nevű "interaktív történet". Nagy álmom válik ezzel valóra, végre lesz egy alkotásom, amit "meg tudok mutatni"... Szerintem 20 perc-fél óra a játékidő, mondjuk én kevesebb, mint 10 perc alatt végigszaladok rajta. Utálom azt a szót, hogy szösszenet, de szerintem kábé ez lehet a műfaji besorolása. Mindenképpen meg kell próbálnom majd portolni Androidra, igaz, ez 5500 Ft-omba fog kerülni, hogy terjessze a Google Play. Nem tudom, ezzel mennyi játékost/olvasót fogok nyerni, de nagyon remélem, hogy sokat. Ha értékelnem kéne a saját alkotásomat, olyan 3-3,5-öt adnék rá, végülis nem biztos, hogy megérte az időbefektetést, de legalább csináltam valamit. Intenzíven szeptember 1 óta csináltam, szóval, ha úgy vesszük, 4 hónap, de régóta rinyálok már, hogy össze kéne hozni egy ilyet. Most volt egy kis időm, és gyorsan befejez(t)em. Remélem, a témával való foglalkozást is... Minden reményem az androidos változatban lesz, hogy letöltik egy páran...

Előre félek jövőre az 5 óra munkától. Mint kiderült, nem is kapunk annyival többet, mint számítottam. De valamennyivel több lesz a fizetés, ennek is örülni kell. Szóval vegyes. Lett volna mit írni a karácsonyi ünnepségről is, meg Anikó viselt dolgairól, de az utóbbi időben megpróbálom egyedül feldolgozni az engem érő hatásokat. A játékom jól halad, szeptember helyett már januárra kész lesz, úgy számolom. Egyelőre halvány fogalmam sincs, hogy lehetne Androidra portolni, a leírásokból nem tudok eligazodni. Viszont annyit tudok, hogy lehet. Egyelőre csak PC-n lesz elérhető. A belefektetett energia eléggé nagy/sok, ez sajnos nem látszik meg rajta. Mindegy, szeret(t)em csinálni, ha befejezem, talán lesz egy kis hiányérzetem, de nem valószínű, hogy a közeljövőben újabbat kezdek. De ha igen, akkor hanyagolni fogom a pszichiátria témát. Idegesítő, hogy még mindig itt tartok. Január 13-án lesz a második tárgyalásom, szerintem majd felhívom rá a figyelmet, hogy az "igazságügyi elmeorvosi szakértő" a volt kezelőorvosom egyik legjobb haverja, és újat kérek, ha lehet. Új fejlemény: utánanéztem egy pár dolognak, és, ha jól értelmeztem, az OHR fejlesztője tudná nekem Androidra portolni a játékomat, a Google Playen, ha regisztrálok fejlesztőként, az 25$, szóval a mai árfolyamok mellett 5500 Ft. Szóval a játék elvileg megjelenhet a Google Playen január 10-e után, esetleg, ha csúszás van, február 10. (Amint megkapom a fizetésem. :-) ) Ez dúrva lesz. :-) Bosszúm végre beteljesül. :-)

Először adok hálát a sorsnak, hogy Anikónak gyereke van, így nem engem pumpol hétvégén is. Bár ezután a kis kétnapos pihenő után ugyanúgy kezdődik minden elölről. Ebben a decemberi hónapban nagyon bevadult a pénzköltéssel, rájöttem, hogy akármennyit keresnék is, neki nem lenne elég, mert mindet el tudná költeni. Kevéssé vigasztal, hogy még számolni sem tud, ilyen kérdései vannak, hogy "ötezerből ezerötszáz, az mennyi?". Még az se jó ötlet, hogy odaadják neki a fodrászra a pénzt, mert akkor meg abból költ, arra számítva, hogy úgyis megadom neki. Idén volt már néhány meredekebb húzása, például amikor pénzt adtam neki, hogy menjen el a cukrászdába süteményt enni, 10 percig nem voltam vele, és egyből tortát rendelt az anyjának. Ezek után most már meg se lepődök, hogy a szülei karácsonyi ajándékát is én fizetem (persze nekik is olyan ajándékot kell kérni, amit a saját pénzéből úgyse tud megvenni), meg azt a hülye "eljegyzési" aranyozott ezüstgyűrűt, meg a Retro Fesztivált, ahol nem bírt ki egy óra hosszát sem, pedig ő akart elmenni. Mostanában azzal vigasztalódok, hogy írom tovább a játékomat, íme egy jelenet: