A szakkörben most minden második ember meg van fázva, így én is. Úgyhogy a hétvégén közel használhatatlan leszek, csak azért írtam, hogy tisztázzam ezt a kung-fu ügyet. Mellesleg Anikót az internetes dolgoknál jobban érdekelte az, hogy "nem jöttem-e össze" közben valamelyik munkatársnőmmel, konkrét nevet is mondott. Nem tudom, miért kéne vele összejönnöm, csak azért, mert egy asztalnál ülünk, és nem beszélek rajta kívül szinte  senkivel. Amúgy meg nem az esetem. Bár... na mindegy. A jövő héten valamikor be kéne iktatni az ügyvédet is, szerintem az elmeszakértői vélemény leglabilisabb pontja az, hogy arra alapoz, hogy én alkoholista volnék, és az alkoholfogyasztásomat "bagatellizálom", holott az alkohol még csak meg sem lett említve a kórelőzmények között. Sosem kezeltek ilyesmivel, tehát nem is vagyok az. Ez ilyen egyszerű. Egyébként meg az idejét sem tudom, mikor ittam utoljára. Amúgy is nonszensz, hogy az alkoholfogyasztási szokásaimról akarnak velem beszélgetni, ez az, ami abszolút magánügy. Majd elmondom, ha a t. bíróság is beszámol róla. Kb. ennyi. Tehát az elmeszakértőnek nem lett volna joga ilyesmit állítani alaposabb vizsgálat nélkül, szóval tulajdnoképpen hazudott. Semmiféle alkohol okozta bajom nincs, lefogadom, hogy a májfunkcióm is normális. Persze bizonyos hajuknál fogva előrángatott pszichológiai elméletek szerint mindenki alkoholista, aki 2-nél többször volt már részeg, vagy rendszeresen alkoholt fogyaszt, bár az én esetemben a rendszeresség is erősen kérdéses. Biztos összekevert valamelyik kezeltjével az addiktológián, akikről össze-vissza lehet hazudozni mindenfélét. Egyébként még egy gondolat erejéig visszatérve kung-fura: nem hiszem, hogy a blogom bántó lenne akárkire nézve is, én csak leírtam a véleményem a dolgokról, és nem erőltetem rá senkire, mint ahogy mások teszik. Nem tolom senkinek sem bele a képébe, nem teszem kötelező olvasmánnyá senki számára, neki meg aztán végképp. Aki viszont keres, az talál, önmagától szaladt bele ebbe a pofonba is, amúgy nekem eszembe sem jutott volna a hülye feje. Azért megnézném a képét, amikor meglátja, hogy ott díszeleg a rút pofája az egyik bejegyzésben, néhány keresetlen szó kíséretében, talán ez is érdekelni fogja. Amúgy meg a betegségem kezdetétől fogva blogot írok, nem értem, miért most jött ez elő. A szükséges dolgokat megtettem, a Facebookot mostantól csak az ismerőseim láthatják. Amúgy is kaptam találatokat gyanús helyekről, már volt egy olyan érzésem, hogy többen figyelnek, mint kéne, hála a Facebooknak. Nem sokat köszönhetek neki, de úgy döntöttem, hogy marad a Facebook oldal is, hátha felbukkan még valami jóakaróm.