játszani sokféleképpen lehet. egyszer félálomban azt gondoltam, ha egy tollasütő beférne a bicikliküllők közé, akkor be kellene tiltani a tollaslabdát. persze, ez hülyeség. még egy ugrálókötéllel kárt tehetsz magadban. nem kell ahhoz beszélő baba, kifestett bohóc, vagy teleszurkált tűpárna, hogy rosszul érezd magad. elég egy játék. egy rohadt játék. egy rohadt [[számítógépes játék]].nem tudom, játék-e ez egyáltalán, vagy micsoda. irodalomnak biztos nem irodalom, mert mert nem könyvben van. egyszer elkezdtem olvasni egy könyvet, az volt a címe, hogy a szörnyszülöttek anyja. gyerek voltam, és egyedül voltam otthon. aztán még lapozni sem mertem egy idő után, semmit sem mertem, csak feküdtem, mellettem a könyv, persze becsukva. hogy nehogy kijöjjön belőle valami. a betűk, vagy mit tudom én. vagy azokon keresztül egy alternatív valóság. rossz volt. nagyon rossz. órákig feküdtem így. a szüleim találtak rám. borzasztó volt. de addigra már valahogy erőt vettem magamon, és legalább a könyvet a helyére vonszoltam. mindig erőt veszek magamon. vagy nem mindig? [[NÉHA]]. [[MINDIG]]. [[SOHA]].persze már nem félek a betűktől. jó barátaim a betűk. amitől félek, hogy amit leírok, attól más ijed meg, más kezd el félni, nem én. például, aki ezt olvassa. vagy valamelyik írásomat. mindig teszek bele valami kis melegséget, valami biztosítékot arra, hogy ez lehetőleg ne történjen meg. de a melegség egyre fogy, kihűlőben a szövegeim, ez például teljesen szenvtelen, hideg. honnét tudod, hogy nem raktam bele olyan sorrendbe bizonyos szavakat, amiknek tényleges [[varázserejük]] van?és mi van, ha akkor mégis belémköltözött valami? a betűk olyan sorrendben permutálódtak, hogy mágia volt benne? az író okozta, vagy a fordító csele? elmondok valamit: a rendszerváltozáskor egy csomó ezoterikus könyv jelent meg, le volt benne írva, hogy idézhetsz meg lényeket a magad hasznára, vagy kárára. ma már, úgy gondolom, kizárólag kárára. azok a könyvek aztán, hogy, hogy nem, eltűntek a könyvesboltokból. az antikváriumokból is. a könyvtárakból is. a magánházakból is. de én olvastam őket. emlékszem az egyik könnyebb gyakorlatra, francia órára készültem, és nem akartam menni. eszembe jutott az egyik könyv, elővettem, és vihart támasztottam belőle. akkor? ki garantálja, hogy tudat alatt nem jegyeztem meg a szellemidéző rituálékat, és módosult tudatállapotban - amiből bőven kijutott nekem az évek alatt - nem hajtottam végre a könyvekből áradó utasításokat, szentségtelen szertertásokat? és ha annyira mérgeződtem, hogy önkéntelenül én is ilyesmiket írok? és ha szándékom van vele? vagy annak a valakinek? vagy valaminek? kiknek a hangját hallottam betegen, [[éjszakákon át]]? "utálom a tévét" - ezzel a mondattal kezdődik a kör című film. elhiszi valaki manapság, hogy létezik, egy vhs kazetta, amit ha megnézel, meghalsz? nem valószínű. vagy igen? nem is játszanak le manapság vhs kazettákat. gyorsan kimentek a divatból. FELTŰNŐEN gyorsan. a technológia gyorsan változik, mielőtt megtelepednének benne ezek az entitások. nem úgy az írás. a guttenberg-galaxisnak nem lesz vége. nem, mintha nem lehetne más médiumra átállni. ugye, MÉDIUM, milyen kifejező? azért nem lesz vége, mert érdekeket sért. a könyv a legősibb médium, és szó szerint. szinte érzed az ódon hangulatot némelyiken, amit áraszt. az angol fekete romantika, poe, és lovecraft, valóban a fantáziájukra támaszkodtak kizárólag, amikor rémségeket írtak. hát maupassant, és a szörnyszülöttek anyja? a névtelen rémtörténetírók? mary shelley a frankensteinjével talán. de blake például vízionált. angyalokat. ebből élt. de csak angyalokat? alig [[hinném]].és ha megígérem, hogy ebben a szövegben nincsenek ilyen hurkok, mágikus hurkok, mégis ki hisz nekem? vagy önkéntelenül, tudtomon kívül? néha, amikor írok, az agyam hihetetlen sebességgel válogat a kifejezések között. de valóban az agyam? vagy a lelkem? mások lelke? többen vagyunk? hogyan terjed az őrület? a felmenőim között nem volt elmebeteg. viszont sokat olvastam. válogatás nélkül, mindent, vajon így terjed az őrület, a megszállottság? hiszem, hogy igen. ha azt mondanám, hogy ez egy szellem a gépben, ez az írásom elmebajt, őrületet terjeszt, hinnének nekem? néhányan, talán. amúgy nem terjeszt... vagy igen? SOHASOHASOHAhinni a templomban kell. minden változik. a korok, az emberek, a technikai vívmányok. manapság ez utóbbiak olyan gyorsan cserélődnek, hogy követhetetlen. ma már a gépekben is vírusok vannak. az emberi agyban is. erőterek vannak, előttünk ismeretlen dimenziók, amiknek ajtain ki-be járkálunk észrevétlenül. de biztos, hogy csak mi? vannak, akik nem öregszenek, vannak, akik itt voltak mindig. MINDIGMINDIGMINDIGnéha jobb semmiről sem tudni. most egy olyan ágra, érkeztél, ahol megpihenhetsz. "a semmi ágán ül szívem" - ezt írta józsef attila, de aligha erre gondolt. akkor ez most a semmi ága, valamikor jobb is a semmi ágán ülni, és nem firtatni a még egy kattintás, és véget vethetsz annak, amit nem vennék a lelkemre. a többi lehetőséget, mert az ember könnyen bajba keveredik. még kiléphetsz, még visszafordulhatsz. NÉHANÉHANÉHA