A múltkor bejött a kocsmába egy jó kis csaj, és afelől érdeklődött, hogy nincs-e egy pár szem nyugtatóm. Nem tudom, miért engem szúrt ki először, talán olyan pszichésbeteg-fejem van. Szerintem az addiktológiáról szökhetett ki, vagy mit tudom én. Sajnáltam, hogy nem tudok neki adni.
A minap pedig láttam 3 cigány nőt batyuval, nem tudtam, hova mennek, az egyik nagyon jól nézett ki, később akkor is találkoztam vele, amikor egyedül volt, hát persze, hogy kukázott, mind a kétszer jól megfigyelt engem a kiscsaj, szemmel láthatóan nem nagyon zavarta, hogy mit csinál.
Nem is beszélve a tetkós csajról, akivel a detoxikálóban találkoztam, nem elég, hogy detoxikálták, és eltűnt valami tízezer forintja, eltörtek a telefonjai, nemrég el akarták vágni a torkát (látszott a forradás az állán), a pasija verte, ráadásul szintén nyugtatófüggő volt.
Úgy látszik, az emberi sorsok már csak akkor hökkentenek meg, ha egy dekoratív fiatal csaj képében hívják fel magukra a figyelmemet.
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!