Lassan 2 éve nem írtam ide, és azóta nem történt velem semmi különös. Az állapotom azóta stabilizálódott (stabilan szar a hangulatom). Hát igen, a skizofrénia alapvetően unalmas dolog, ha nincs semmi eksön. Eljárogatok a szakkörbe, a minimálbér 4 órára eső részéért, vagyis a feléért, mert azóta gyámság alá raktak. Többen mondták, hogy kérjek ezügyben segítséget, pl. a TASZ-tól, de megmondom őszintén, eddig nem nagyon foglalkoztam vele. Nem azért, mintha egyetértenék vele, hanem mert pont lesz@rom. Már megszoktam, hogy a párbeszéd leginkább csak a szülő és a pszichiáter között van, és az érintett valahogy mindig kimarad a diskurzusból. Beletörődtem, hogy a saját érdekeimre való hivatkozással gyámság alá raktak, beletörődtem, hogy nem vagyok teljes jogú állampolgár, csak egy fogyatékos, az egész megrendezett tárgyalássorozat és herce-hurca csak azért volt, hogy engem megalázzanak. Amúgy nemsokára felülvizsgálat, de nem várok különösebb változást a tanúk (szüleim) panaszkodni fognak, az orvosszakértő pedig újra az én érdekemben elrendeli a további gyámságot. Vagy mégiscsak kérek valami jogi segítséget, nem tudom, még nem döntöttem el teljesen. És hogy ide miért jöttem vissza: csak. Nosztalgiát érzek a régi freeblogos, majd postr-es idők után. Talán így többekhez eljut az üzenetem újra.
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!