A kedvenc kollégám, akit mostanában ritkán látok, ma felvetette, hogy nem égő-e, hogy "azokat a szép ruhákat" pszichotikusok egyesülete néven árulják a karácsonyi vásárban, miért nem inkább "Languszta és Habako Társulat" néven forgalmazzák őket. Még hozzászólt valmit valami latin, és halandzsa nyelv keverékén, amit nem értettem. Ja, és mindezt úgy, hogy egy csík anyag a szőnyegszövésből volt a fejére tekerve. Valószínű egyébként, hogy a "Languszta és Habako Társulat" név alatt sem fogynának jobban a cuccok, mert ebből a névből is kitalálnák, hogy honnan fúj a szél... Páran elkezdték a szakkörben sajnálni ezért... na nem őt, hanem az anyját, hogy mennyi gond lehet vele... Közben megpuszilta az egyik kolléganőnk fejét, és azt hiszem, házassági ajánlatot tett neki, bár ebben nem vagyok biztos. Most arra gondolok, hogy ezt a munkát a legkönnyebb úgy kibírni, ha valaki tényleg meg van hibbanva, mert nekem egyre nehezebb... igaz, hogy maga a munka nem nehéz, inkább gyerekjátéknak mondanám, de csak ott kell ülni 4 órát naponta...
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!