Tegnap megint találkoztam egy volt osztálytársammal, a változatosság kedvéért ugyanúgy hívják, mint a másikat, akivel italoztam, ami után bevittek a detoxba. Ezúttal sikerült megúszni a detoxot, a Gajdos kocsmában kezdtünk, és a Blues caféban végeztünk. Jól szórakoztunk, ráadásul meglepett azzal, hogy neki megvannak kinyomtatva a kölyökkori verseim, és szívesen "redigitalizálná", úgyhogy majd egyszercsak újabb versek is várhatóak. Amivel mégjobban meglepett, hogy megtalálta E, a világ legjobb... szoc munkása fb-profilját, bár nem nagyon nézegettem, ő az, ő, kábé ennyi volt. Az az érzésem, hogy látom én még eleget, talán még sokat is. Ettől eltekintve dög unalmas a nyár vége, varrás varrás hátán, és a pénzem is elfogyott, pedig Nyíregyházán csak ilyenkor indul be a fesztiválszezon. (Vidor Fesztivál, Sunshine-buli, stb.) Ilyenkor kb ilyen érzés Nyh-n lenni (persze csak akkor, ha van pénzed): Az egyik gyerek (Tomika) azzal dicsekedett, hogy beszerzett otthonra egy szövőszéket, mire azt mondta neki a varrónő: "Akkor itt befejezed, otthon meg elkezded..." Láthatóan nem szívlelik egymást,  ebben a kérdésben viszont kénytelen vagyok a varrónő pártjára állni. Csak azért kérettem volna át magam a másik szobába szőni, hogy ne halljam ennek a gyereknek a szófosását, de megoldódott az ügy, úgy, hogy végül ő ment át. Bár napközben néha annyira ordít (talán fél valamitől), hogy olyan tisztán hallom, mintha ott ülne velem szemben. Ráadásul volt/van egy kis románca az abilify blogon megemlített Elmekurvával, szerintem megérdemlik egymást.