De nem megyek vissza. Ez se működik (már vagy még), meg az se. Végül kirakta a linket, ami ide mutat (jó félórás gondolkodási idő után). Csak most meg az a gondom, hogy azok is ide találnak,akiknek nem kéne. Nem baj, ha itt lesz egy pár ismerősöm, akikkel beszélgetni szoktam, törlöm az egészet a francba. Mármint a freeblogosat. Nem vagyok rá büszke. Egyre inkább. Mondjuk büszke erre a blogra se vagyok, megfigyeltem, hogy csak csapongok össze-vissza, asszociálgatok, ahelyett, hogy nekiállnék alaposabban kifejteni egy témát. De az olyan strapás. A sok utánajárás, meg fogalmazás. Mindenesetre minőségileg valamivel jobb, mint az előző blog. Lehet, hogy ez is mérhetetlen sok gyakorlás és seggelés kérdése, és nem a tehetségé? Mert én elvileg tehetséges voltam a gondolataim "papírra vetésében" régebben, de ez a régebbi blogon (még) nem igazán látszott. Lehet, hogy most se fog, mert olyan össze-vissza szófosás lesz az egész. Attól mindenesetre jobb, mint amikor hetekig nem jutott eszembe semmi épkézláb, most meg, mióta nem szedem az antipszichotikumot, mintha beindult volna valami... Na, persze, most meg megint semmi. (Már bevettem az esti tutinyugimat, önszorgalomból szedem, a szülői tiltás ellenére, és eléggé kiüt). Úgyhogy majd holnap írok többet. De legalább napközben nem szedem. Persze, mert piálok. "Életmódváltoztatás kell", ezt mondtuk mindig régebben a haverokkal piálás közben, persze ugyanúgy berúgtunk, de a szándék legalább megvolt.