Reggel egy kissé későn ébredtem, és a szüleim négyzetmétereket számolgattak a másik szobában, majd elindultak a városba. Kiderült, hogy valami lakást néznek nekem. Pontosabban valami minigarzont. Talán ennek is itt van az ideje, nem tudom. Tény, hogy jobban szeretek a városban lakni, mint itt, de az utóbbi időben ennek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget. De végülis nem lakhatok örökre a szüleimmel. Apám szerint csak le kéne mondani a cigiről. Ja, meg a kávéról, meg a sörről, meg a kettőegyes boroskóláról. Felmerült bennem, hogy vajon mennyire előrelépés az, hogy egy garzonban lakjak, ahelyett, hogy itt élek a szüleimmel. Nincsenek már világmegváltó terveim, egy csomó velemkorú lúzer lakik a szüleivel még mentális betegség nélkül is. Azért egy próbát megérne, talán az is lehet, hogy jobb lesz/lenné így. Emlékszem régebben mennyire lázadoztam az ellen, hogy itt lakjak, most meg majdhogynem mindegy.
Bár ha hozzávesszük, hogy tanulni fogok, mindenképpen jobb lenne így. Szeptembertől iskolába járok, mellette dolgozok, tanulok, meg külön lakás.
Hát igen, engem valóban gyámság alá kell venni, különben hová jutna a világ.
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!