"gyógyítás"

Mivel apám a lóvéval zsarol, amit egyelőre még Viktortól kapok, kénytelen leszek elmondani "az őszintét", vagyis rövidre zárni a "gyógyítást". A gyógyulás/gyógyítás útja pedig az emlékezés, drága barátaim, nem pedig a jövő kifürkészésének a lehetőségei, amiről Gustav Meyrink írt könyvet. Bevallom, először kábé úgy akartam "meggyógyítani" őket, mint ők engem, hogy elküldtek az Arkádia Spirituális Fényeinek Satöbbi egyházának a helyi főpapjához, aki mindenféle hajmeresztő gyakorlatokat - pl kézenállás - talált ki nekem annak érdekében, hogy "meggyógyuljak". Persze ez a Villás később Bevallota, hogy "Azokat csak azért mondta, hogy foglalkozz valamivel.", én meg mondtam neki, hogy "Értem." Köszönöm a semmit, Kedves Béla. Hát, foglalkoztam néhány dologgal akkoriban, de bevallom, pont azokkal nem.

Szóval először azt találtam ki, hogy apámat elküldöm egy szcientológiai "etikakezelésre", anyámat meg egy katolikus paphoz, gyónni (a 2 kb ugyanaz). De rájöttem, hogy ez a szarakodás évekig is eltarthat, én meg emlékszem az igazságra - "részeg vagyok nem hülye" - ez volt a kedvenc mondásom, mondjuk erre már nem vagyok manapság olyan hű de büszke. Szóval az volt, hogy egyszer - szokás szerint - bebaszva jöttem haza, apám agyát meg elöntötte a szar, és meg meg akart fojtani, és azt ordította a pofámba, hogy "Megöllek!", én meg csak annyit bírtam kipréselni a torkomon nagy nehezen, hogy "Ne ölj már meg", erre nagy lihegések közepette nagy nehezen elengedett. Anyámnak mindössze annyi bűne volt ebben, hogy ezt végignézte. A családban ez a "közös élmény" feldolgozatlan maradt, és bevallom, engem egy kissé traumatizált.

Egyébként ez a motívum köszön még vissza Temesi Ferenc A Por című nagyregényében is (amit a magyar posztmodern kezdetének szoktak tekinteni), és Charles Bukowski életművében is. Persze ők "kíírták" magukból ezt az "élményt", és remélem, hogy most már én is... Szokás szerint ez a bejegyzés is "elszállt", eredetileg ezt "szellemesebben" fogalmaztam meg. Na, folytassuk még a gyógyítást, vagy tisztul már a köd?

0 Tovább

Medve anyám :Đ

Káprázik a szemem :) Pont az előbb néztem meg a Đ karakter jelentését, és a szemem előtt változott át az úgynevezett interneten Déja Vu betűtípusból Times New Roman betűtípusba. Nem semmi... 

0 Tovább

nyomokban igazságot tartalmazhat

Mármint a tegnap olvasott Tringer-féle pszichiátria tankönyv. Nem is kell hozzá a sorok között olvasni, mert ott van benne leírva feketén-fehéren. Persze csak mint "légbőlkapott", "tudományosan nem kellőképpen alátámasztott", "túlhaladott" elmélet, de mégiscsak ott van. Szóval az van, hogy az ún. skizofrénia nem kifejezetten az egyén betegsége, hanem az egész családjáé. És ebben a hunyó - szinte kivétel nélkül - az anya. Persze szó van még benne némi double bindről, meg következetlen nevelésről, de ez már csak hab a tortán (és nem hal).

Persze egy csecsemőnek minden vicc új, de ezekkel a dolgokkal eléggé sok skizó nagyjából tisztában is van. Elmondok erre egy kedves kis történetet (van még több is). Volt egyszer egy szobatársam a nyíregyházi pszichiátrián, aki kizárólag krákogással és "ciginyelven" kommunikált, pedig szerintem tudott beszélni, na mindegy, ezt ne is feszegessük, hanem maradjon az ő titka.

Hát egyszer bejött az anyukája, láthatólag eléggé felhangolt, de szerintem pszichózis-közeli állapotban, és leadott nekem valami sztorit arról, hogy az ő fiacskája nagyon beteg, és nincsenek barátai, és nagyon kell rá vigyázni, és hogy légyszíves, és viseljem a gondját. Persze biztosítottam arról, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, de már a mondatom közepén összevillant a szemünk a "fiacskával", és kb ennyiből már tudtuk mindketten, hogy mi az állás.

Persze ezután se szólalt meg, de amikor az anyja kiment, se szó, se beszéd, adott nekem 1 cigit (persze nem rögtön, hogy ne legyen annyira "feltűnő"). Ez csak azért volt nagy szám, mert kibaszottul sóher is volt, és rá volt parázva a cigi-témára, és állandóan a cigijeit nézegette/számolgatta. Nos, a "fiacska" jóval 40-en felül lehetett életkorban, de inkább már úgy 50 fele. Hát, csak annyit még ehhez, hogy én nem akarok így járni...

Visszakanyarodva az elejére, ha valaki esetleg "nyom nélkül", "hirtelen", "megmagyarázhatatlan módon" kigyógyulna a skizofréniájából, persze ilyen nem lehetséges, kizárólag samánszertartás/beavatás/beavatódás segítségével (ld Az igazi nevem című bejegyzést), vagy mindegy is, én nem akarom megmondani a tutit senkinek, szóval ha valami úton-módon mégis "meggyógyul", akkor még mindig ott a családja, akik ebbe hogy úgy mondjam, "nem teljesen" nyugszanak bele, hanem próbálják még tovább piszkálgatni, tesztelgetni, kóstolgatni a sámánt, és addig nem is fognak megnyugodni teljesen, ameddig "meg nem gyógyulnak" ők maguk is. Persze, ez valahol jogos is, mert mi másért fordulnának az emberek 1 sámánhoz, mint azért, hogy meggyógyítsa őket...

0 Tovább

Nagykálló - vízpróba

Ma véletlenül betévedtem a könyvtárba, de csak azért, hogy megnézzem, nincs-e bent véletlenül Bánki M. Csaba könyve, aminek az a cime, hogy Agyunk fogságában. Ezt véletlenül 2006-ban adták ki, pont abban az évben, amikor először "bedőltem az agyamba". Csak azért kerestem ezt a könyvet, mert a szerző véletlenül elszólta magát egy helyen ebben a könyben arról, hogy hogyan is zajlanak ezek a "komoly gyógyszerkutatások". A legfigyelemreméltóbb rész az, amikor valaki ki akart fejleszteni egy újfajta festékanyagot, de az eredeti funkciójának sehogyan sem akart megfelelni, mivel egészen szarul lehetet festeni vele, nem tudom, nem vagyok festő. Viszont "véletlenül" rájöttek, hogy a skizofréniát kiválóan gyógyítja, és nem sokkal utána szabadalmaztatták is, vagyis törzskönyvezték, vagy én nem tudom. Nem kell nekem elhinni, el lehet olvasni a könyvben.

A könyv szerzőjét egyetlen egyszer láttam élőben - kár, hogy nem kértem tőle autogramot - mégpedig a nagykállói pszichiátrián. Egyszer egészen véletlenül ő jött vizitelni, egy trottyos farmer volt rajta, meg félregombolt, lobogó ujjú kockás ing, ehhez társult a torzonborz szakáll, a tekintete pedig ijesztően járt össze-vissza. Először azt hittem, hogy valaki kiszabadult a figyelőből, és most mindjárt le fogja fogni 1-2 ápoló. Kicsit még sajnáltam is. Aztán kiderült, hogy nem, mert ő egészen nagy ember itt, inkább olyan szórakozott professzor-féle. Ja, az más...

És hogy mit kerestem Nagykállóban? Hát, azért mentem be többek között, hogy "vizsgáljanak ki", vagyis hogy megáll-e a paranoid skizofrénia diagnózisom, vagy nem. Nos, a pszichiáternő, aki a kezelőorvosom volt, látszólag belement a játékba, és húzta az időt mindenféle Rorsach- tesztekkel, meg hasonlókkal. Amikor anyám érdeklődött, hogy mikor mehetek haza, mindig azt mondta, hogy majd akkor, amikor meg lesznek a teszt eredményei. Addig-addig kérdezgette anyám, hogy a végén kibökte, hogy a Rorsach-teszt egyáltalán nem is tud kimutatni ilyesmit. Sőt, szerény véleményem szerint a Rorsach-teszt egyáltalán nem mutat ki SEMMIT, sőt egy szégyenfoltja a pszichológia "tudományának", ideje lenne egyszer és mindenkorra elfelejteni, hogy ilyen valaha is létezett...

Hanem akkor mit is csinált velem az a pszichiáternő, vagyis a kezelőorvosom? Anyámnak elmondta, hogy szerinte én kőkeményen hallucinálok, csak annyira intelligens vagyok, hogy ezt tökéletesen tudom leplezni. Erre ő a következőt találta ki: NAGYON nagy dózisú Seroquelt kezdett nekem adagolni, azért, hogy ebből derítse ki, hogy skizofrén vagyok-e, vagy sem. Végül meggyőződött róla, hogy skizofrén vagyok, mégpedig abból a beteges elméletéből következően, hogy csakis skizofrén lehetek, mivel aki nem skizofrén, "nem bírná ki ezt a dózist". Mivel én valahogy (nagy nehezen) kibírtam (sőt 7 hétig), most már bizos volt a dolgában. Erről csak a "vízpróba" nevű eljárás jutott az eszembe, amit a középkorban alkalmaztak a boszorkányok leleplezésére. De szerintem ezt sokan ismerik: a potenciális boszorkányt megkötözve beledobták a vízbe, és ha lemerült, nem volt boszorkány (viszont sajnos meghalt), ha a víz felszínén maradt, akkor bizonyítást nyert, hogy boszorkány, és elégették máglyán.

Na, mindegy visszatérve még a könyvtárhoz, mivel nem volt bent Bánki M. Csaba könyve, ezúttal be kellett érnem Tringer László A pszichiátria tankönyve című munkájával, annak is a skizofréniával foglalkozó fejezetével, ami - egyéb hajmeresztő hülyeségek mellett - megállapítja, hogy a skizofréneket onnan lehet felismerni, hogy kávé-, cigi-, és gyógyszerszaguk van. El kell, hogy mondjak valamit erről a gyógyszerszagról: ilyen nincs. Illetve 1féle esetben van csak, mégpedig "gyógyszerátállítás"-kor, különös tekintettel a Leponex nevű csodaszerre, amit elvileg "terápiarezisztens" skizofréneknél alkalmaznak.

Egy ilyen "gyógyszerátállítás", egészen röviden, viszont annál brutálisbban zajlik. (Legalábbis, amit én láttam, 2 ilyen esetet láttam.) Először is - mondjuk így - "töréspontszerűen" leállítják a Leponexet, és a beteg néhány napi SEMMIT nem kap néhány nyugtatón kívül. Szóval ekkor a beteg iszonyatosan bűzleni kezd, ahogy távozik belőle a "gyógyszer". Most nem ragoznám, de nem lehet megmaradni mellette a szobában. Az embernek ilyenkor a legritkább esetben van kedve zuhanyozni, annyira szenved, és hát a "szag" állandósul a szobában egy pár napra. De a "szag"-nak annyi funkciója azért mégis van, hogy amikor már "tiszta a levegő", gyorsan beállítanak a páciensnek valami mást, amitől remélhetőleg már nem fog annyira bűzleni legközelebb.

Még akartam valamit mondani, de inkább később. Na, tetszett?

0 Tovább

Mit (is) végeztem ma?

Talán nem vagyok a szavak embere. Életemben mindössze 1 db haikut írtam, azt is angol nyelven. Valahogy így hangzott:

In the kitchen

A knife can crop and chop

Fruits, vegetables, meat

Or human beings.

Hát ennyi volt az én haiku-korszakom... Szóval, ami nem megy, nem kell erőltetni.

Aztán bevillant még a témához Kölcsey Ferenc Emléklapra című költeménye:

Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.

Ez még mindig sok. Még mindig nem elég frappáns ehhez a mai "modern" (valójában poszt-posztmodern :)) korhoz. Mit is lehetne sms-ben Németországba? Ja, megvan...:

"Tudod kivel szórakozz"

Szóval semmi Héja-nász az avaron, semmi Elbocsátó, szép üzenet...

Azt hiszem, most már minden bűntudat nélkül gondolhatok Fegyverre. Olyan szép a "markolat"-a. :DDD Na, mindegy, ő legalább nem pszichiáter. Sem nem pszichológus... Á, nem is utálom én a szoc munkásokat... (annyira) Különben engem kizárólag az egyedülálló nők érdekelnek. És ő teljesen egyedülálló... a saját kategóriájában... Szóval így is + úgy is... Kizárólag azt kell majd neki elmagyaráznom, hogy én valójában nem is vagyok elmebeteg... hát, nem lesz könnyű.... :(

Egyébként, akinek ennyiből nem esett volna le a tantusz (de hát miért is esett volna le, nem mindenki azzal foglalkozik, hogy az én hülyeségeimet olvassa), annak elárulom, hogy ma szakítottam a (remélem, most már csak volt) csajommal. Kb 20-adszorra. És még annyit is elárulok, hogy ez egyszer sem az én kezdeményezésemre történt. Sajnálom... Tiszta szívemből kívánom neki, hogy legyen boldog... nélkülem... talán jobb is így neki... nem akarom Őt belerángatni abba, ami most fog következni...

0 Tovább

Még a megosztásról

A megosztás nem jó. Ha dzsánki vagy, ne oszd meg a tűdet senkivel, mert lehet, hogy beteg leszel, ha van egy nőd, ne oszd meg senkivel, mert akkor meg már tutira beteg vagy. Ez a fajta megosztás inkább csak a pornófilmekben létezik. Pornó <> valóság. Például :):

http://xhamster.com/movies/1822771/enjoying_colette.html?s=9

Persze a pornó világában mások a szabályok, mint az átlagos, hétköznapi életben, szóval ha néha véletlenül már ebbe a világba csöppenünk kora reggel, attól az élet még nem áll meg, ahogy szokták mondani, szóval akkor "munkára fel", este talán majd beszámolok, mit végeztem a "keresztrefeszítés" "ünnepén", vagyis napján. Valamelyik filozófus egyszer azt találta mondani, hogy "az ember ünneplő állat", és milyen igaza volt. Sőt, egyre inkább. Mostanában már mintha egymást érnék az "ünnepek", hm? Vajon mire fel ez a nagy csinnadratta & ünnepségsorozat?

0 Tovább

Újabb fecsegés-locsogás + aurafotó :)

Bár sürgős dolgom lett volna (pl. pornó), lementem egy kicsit magolni a szüleimhez a konyhába. Annyira azért még én sem vagyok paraszt, hogy ebben a bejegyzésben pornót osszak meg, csak egy kicsit aggódok, hogy mivel már régen volt pornó, valaki esetleg meg találja osztani valahol (a blogot). Nem baj, szerintem nemsokára már úgysem fog számítani SEMMI. Ha bárki megtalálja akár a nyíregyházi pszichiátriáról is, simán a pofájába fogok röhögni, és ennyi. Magyarázkodni nem áll szándékomban, tagadni + hazudozni viszont kiválóan tudok. Egyébként annyira kiválóan, hogy a szcientológusok egy időben szinte naponta vizsgáltak a hazugságvizsgáló gépükkel, ami akkor 500.000 Ft-ot ért, amúgy meg nem sokat, mert egy 2-es szintű hazugsággal simán átvágható, nem kell ahhoz konfabulálni, vagyis 3-as szinten hazudni (ha valaki nem emlékezne ezekre a dolgokra, a "Minden athéni hazudik, mondja egy athéni" című bejegyzésben van leírva). De hát a szcientológusok le vannak ragadva kb a 60-as, 70-es éveknél, mert 80 körül Hubbard már súlyos beteg volt, és szarrá gyógyszerezték, sőt gyógyszerezte ő saját magát, és mivel a szcientológiai egyház nem tűr meg a falai között 1-etlen önálló gondolatot sem, akiknek önálló gondolatai vannak, azokat "mókus"-nak, "squirrel"-nek nevezik, így "megújulni" sem tud. Aki nem szcientológus, arra pedig a "wog" kifejezést használják. Engem mindig is "wog"-ként kezeltek, amikor 1/2 évig voltam közöttük, nem baj, én halálosan jól szórakoztam (éjszaka), nappal meg úgy tettem, mint egy ostoba "wog", aki lassan halad a szcientológiai gyakorlatokkal, viszont igazából eléggé másnapos voltam (majdnem minden nap). De amikor meg nem piáltam, akkor meg TÚL gyorsan haladtam, és kezdték rám fogni, hogy "mókusolok", vagy mi :). Amúgy valójában semmi nem tiltja egy szcientológusnak, hogy igyon, csak asszem 8 órát kell a munka előtt józanodni, de mivel egy hétből 6 napot gürcölnek éjt nappallá téve a "világ megmentése" + "a bolygó clearré tétele" érdekében, ivásra vajmi kevés idejük marad. Annak ellenére, hogy L. Ron Hubbard vedelt, mint a gép, legalábbis azelőtt biztosan, hogy az egyházát megalapította volna, ezt egy kizárólag belső terjesztésre szánt hanganyagból hallottam "véletlenül". Amúgy még BIZTOSAN lesz erről a bandáról is szó, de csak azért, hogy ők is kapjanak már hideget-meleget. Különben meg 1-etlen dolog nem lehetek már az életben, szcientológus (akinek volt pszichiátriai kezelése, már nem lehet az), szóval szívathatom a fejüket nyugodtan.

Ezeket se nagyon illett volna ide leírni, de ha így össze-vissza mindenkinek odab*szok 1-et, 1-et, talán idővel elkezdenek az emberek komolyabban venni egy "rendszerromboló" indigót... Na, meg azért is tettem most be ide pont őket, mert így jött a számra, és hogy kb senki se sejthesse, hogy mi lesz a köv. lépés itten... Szóval itt az aurafotó, amiket kértél, LiteraGeek, a 2 kép egymás után készült, nem csalás, nem ámítás, más a színe/formája, persze én a más aurájáról nem mondok semmit, nem vagyok egy ilyen nagyokos spiritiszta, vagy mi, csak azért tettem be, hogy látszódjon, valóban különbözik az enyémtől. Hm, talán annyit mégiscsak hozzáfűznék, hogy annyi még nekem is látszik, hogy "harmónikusabb", mint az enyém, de hát nem lehet minden ember egyforma, sajnos. :)) Azt szokták mondani viccesen, hogy a zseni átlátja a káoszt, na meg, hogy a rend a hülyék mentsvára :), de ebből szerintem annyi az igazság, hogy valakinek egyszerűen nincs más választása, mint hogy átlássa a káoszt, mivel egyszerűen erre van predesztinálva. Semmi zseniség, semmi hülyeség, semmi káosz és semmi rend.

 

0 Tovább

Minden relatív

Megmondom őszintén, nem nagyon értek az aurafotókhoz, életemben mindössze 2-t láttam, apámét és a sajátomat. Nos, apáméhoz képest eléggé indigó, mert az övé tiszta kék. Majdnem 1 órát szenvedtünk a szkenneléssel, és éppen időben be tudom még rakni munka előtt. Legalább is nagyon remélem... LiteraGeek, légyszi ne kérd, hogy az övét is szkenneljem be, mert akkor magamhoz... érek. :)

0 Tovább

Indigó-kérdés: a családban marad?

Réges-rég :), amikor a az első pszichózisom kezdetén voltam, emlékszem, hogy váratlanul (vagy nem is tudom, az is lehet, hogy nem váratlanul) beállított apám a miskolci lakásba. Na, hát én éppen boroztam, és valamit hadováltam arról, hogy a bor, az Isten ajándéka, meg különben is én most már mindenre emlékszem, hogy én egy másik bolygóról jöttem, ahol csupa ilyen vidám fickó él, csak nem bírták már nézni a Földön a szenvedést, és ezért eljöttek ide rendet vágni. Na, ez körülbelül annyira hihető elképzelés, mint amikor Douglas Adams leírja, hogy létezik egy bolygó kizárólag golyóstollak számára, és minden, a Földön eltűnt golyóstoll ide kerül valami úton-módon. Persze, talán olvashattam ezt-azt az interneten az indigókról, akik azért születtek a Földre, hogy rámutassanak a földi "rendszerek" gyenge pontjaira. Emlékszem, hogy amikor a nyíregyházi pszichiátrián felébredtem a hm... "mélyaltatásból", akkor kizárólag indigó színű gúnyában voltam hajlandó megjelenni. Akkor még nem volt ennyire elterjedt az aurafotó :), és hát valahogy muszáj volt jeleznem a külvilág felé, legalábbis akkor úgy éreztem. Persze akkor még nem sejtettem, hogy mibe keveredtem. Egy olyan diagnózist sóztak rám, ami olyan ravaszul van körülírva, és körülbástyázva elméletekkel, hogy nem lehet sehogyan se kikeveredni belőle. Legalábbis racionális érvekkel*. Főleg nem szarrá gyógyserezve. Szerencsére az emberek többsége hisz valamiféle babonában, és hát akkor miért ne vágjam ki magam ezek segítségével ebből a csapdából? Különben meg én is kezdek egyre jobban hinni bennük, ahogy kezd "összeállni a kép".

Na, ez a dolog közben kábé feledésbe is ment, körülbelül addig, amíg a sógornőmmel nem "találkoztam" az iwiwen, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy az Indigó nevet is odabiggyeszti a sajátja mögé. Először háborogtam magamban, hogy mi a picsa, hogy lehet ő indigó, amikor nem is nagyon csinált még eddig semmi zűrt, se felfordulást, legalábbis nem olyan horderejűeket, mint én szoktam régebben. Meg hogy hogy is van az, hogy egy embert tönkre tesznek ugyanazért, amivel másvalaki nyilvánosan kérkedik? Aztán megbékéltem azzal, hogy legyen neki Karácsony, mert elvileg a 70-es években született indigók elég durva módszereket szoktak alkalmazni, aztán ez talán finomodik kissé, lehet, hogy 5 év alatt az indigók már egészen a konformizmusig jutottak el. A picsám se tudja. Aztán vannak talán még mostanában kristály gyerekek, szivárvány gyerekek, gyémánt gyerekek, meg amit még kitermelt magából ez a spirituális nagyüzem. Na, meg bumeráng-gyerek. :) Talán ebből van a legtöbb. :) Na, mindegy, ez már nem az én dolgom. Akit jobban érdekel a téma:

http://indigo-crystal.mindenkilapja.hu/

http://www.indigoportal.hu/

Különben mind2 oldal szerkesztőjét ismerem, az elsővel nem sok közös témánk van szerintem, de ő remélem, nem is fog idetalálni, a 2. ide fog találni, és talán egy kicsit undorodni fog attól, amiket itt leírok, de remélem, érteni fog belőle (amennyiben bírja majd gyomorral). Mind1, annak idején sokat tanultam tőle, és ezt jelen pillanatban csak ennyivel tudom "meghálálni". Ha nem fogja érteni, akkor sincs semmi baj, mert nekem sem teljesen világos, hogy ő "miben utazik" jelenleg... Neki még annyit mondanék, hogy a blog nyomokban pornót fog tartalmazni, és ennek a funkciója kettős: 1. "gyerekzár", vagyis ne lehessen idő előtt megosztani a nagy nyilvánossággal, meg amúgy is a skizó-játék (ideális esetben) amúgy is 18+-os téma 2. annak a bevallása/beismerése, hogy néha ebben utazok, mégpedig azért (is), mert ez a legritkább esetben tartalmaz kódolt üzeneteket, amíg a például a tévéműsor hemzseg tőlük (és milyen érdekes, hogy pont akkor, amikor az ember a legnagyobb "bajban" van). Néhányan a természetfilmekre esküsznek, néhányan ismert és már jól bevált zeneszámokra, ki mire. Az egyetlen hátránya a pornónak, hogy ezzel elvesztettem a női olvasók 90-100%-át ("Most, hogy elmenekültek a nők, beszélhetünk a prosztata-problémákról..."), na meg az, hogy ezzel megpróbálhatják az ember szexuális fantáziáit "feltérképezni", de hát azt már amúgyis leírtam, f***om. :)

Azóta már lett aurafotóm, ezt talán most nem linkelném, ha nem nagyon muszáj. Indigó +.

* Először még azt gondoltam, hogy mivel egy hazugság miatt vittek be, szóval azt hazudták, hogy pucér voltam, csak hogy bent tarthassanak, holott volt rajtam ruha, szóval egy ilyen pofátlan hazugságot valaki csak meg tud cáfolni, csak volt valami szemtanú, vagy ilyesmi. Mindig van. De ha 2 geci rendőr, 2 geci mentős, meg a leggecibb kis féreg ápoló (te Miskolc, Gesztenyés utca 16 alatti kis tapló, ha ugyan ott vagy még) ugyanazt hazudja, 5 az 1 ellen, rögtön a hazugság lesz az igazság, meg amúgy ki tudja, mit hazudoztak még össze-vissza.

0 Tovább

"Én magam vagyok a fegyver"

Szepes Mária egy korai művében egész sokat foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a szexuális energia hogyan transzformálható át a munkába fektetett energiává. Ezt az elméletét Tibeti orgona nevű sci-fijében írja le egy csomószor, de talán egy rádióinterjújában is elmondja, és ezt csillagjegyekkel + asztrológiával próbálja megmagyarázni. Nos, élete bizonyos szakaszában igencsak viszkethetett neki is, mert rengeteg könyvet megírt, főművének szokás tekinteni A Vörös Oroszlánt, ami annyira olvastatja magát, hogy szinte letehetetlen letenni (viszont én már 1 betűjére sem emlékszem, sajnos).

Na, ezen felbuzdulva, meg azon is, hogy mostanában egyre nagyobbakat mondok, és ezt megpróbálom minden új bejegyzésemben felülmúlni, a melóban azon gondolkodtam, hogyan lehetne taktikai csapást mérni 1. Villás Bélára 2. az egész egyházára 3. Nyíregyházára, ezen belül koncentráltan Sóstóhegyre. 3. Orbán Viktorra, és úgy általában az egész kormányra 4. Ja, és persze saját magamra is. 5. Na, meg amúgy az egész világra.

Ilyenkor persze mindig közbe jön valami (most úgy érzem, szerencsére, mert EZT már úgyse tudtam volna überelni, mindegy, a gondolatmenet, sőt a gondolatmenetek már megvannak a fejemben, ebben semmi fenyegetés nincs, csak úgy mondom). Most az jött közbe, hogy Anikó szakítani akart velem, mire már szinte rutinból, a lehető legkevesebb szóval elmagyaráztam neki, hogy miért is ne tegye. Valójában elsősorban őmiatta aggódok most is, és akkor is ezt tettem, amikor "összejöttem vele" (erről majd talán  később). Mindegy, amikor elkezdtünk "randizni", ő akkor már abban a fázisban volt, amikor hónapok óta ki volt már kapcsolva a telefonja, és ez egy ilyen telefonmániás csajnál már az utólsó stáció :(. Anikóval kapcsolatban egyébként régebben az volt a parám, hogy ő valójában egy gép, de ez nem olyan nagy baj, mintha valamiféle fél-állatként tekintenék rá, mert a gépeket nagyságrendekkel jobban szeretem, mint az állatoktat. Szóval régebben voltak olyan húzásai, hogy a telefonba kurvára gépies hangon ezt mondta (és amúgy meg mintha papírról olvasta volna): "Remélem szerelmünk örökké fog tartani." És ezt minden előzmény nélkül. Szinte elképzeltem valakit a háta mögé egy fegyverrel...

A fegyverről jut eszembe, mostantól Fegyvernek fogom nevezni E-t, a szociális munkást (egy bizonyos mondása miatt), de csak azért, mert eddig E-nak hívtam, és 3 db E van a melóban, muszáj valahogy disztingválni. Na, hát ez a Fegyver azt csinálja, hogy ha ideje engedi, mellettem gubbaszt a széken, és úgy tesz, mintha ő is "beteg" lenne, azaz varrogat. Szoktunk együtt vihorászni (ez még nem jelent azt, hogy az első adandó alkalommal nem dobna fel, ha kifejteném neki némely furcsa elképzelésemet a világról, és annak működéséről). Ma feltett egy olyan kérdést, amibe egészen beleizzadtam, és csak remélni tudom, hogy nem vörösödtem el (amúgy ez szerencsére nem szokásom). Egyébként ő az első "fegyver"/szoc munkás, ami/aki iránt nem viszolygást érzek, hanem inkább szimpátiát. Néha megfordul a fejemben, hogy "mi lenne, ha..." De az is megfordul a fejemben, hogy ha én tennék ilyen kijelentéseket, hogy "Én magam vagyok a fegyver", jó esetben furcsán néznének rám, rossz esetben ezt a mondatomat elemezgetni kezdenék, mégrosszabb esetben beköpnének a kezelőorvosomnak. Szóval "csak" ennyi a különbség kettőnk között.

0 Tovább

Hülyeség, de nem marhaság

Skizofrénia underground

blogavatar

Skizofrének. Mostanában leginkább egy növény jut az eszembe róluk, mégpedig ez: nebántsvirág. Különben meg kurva hamar bele lehet szokni az anyuci pici gyereke szerepébe, utána meg úgyis elhülyülsz, és vagy felvesznek az intézetbe, vagy a lágerbe, vagy megdöglesz az utcán, mert az, hogy ki fognak semmizni, legalábbis valószínű, főleg, ha gyámság alatt vagy. Aztán meg eltakarítanak, mint a szemetet.

Közérdektelen témák

Szerintem tweetelni menő

Feedek