Skizofrénia underground

Azért sajnálom azt a sok olvasót, akik szerettek/szerették az abilify blogot, de azokat a dolgokat, amiket itt megléptem, muszáj volt megtennem, hogy ne kerüljek ki egy isten háta mögötti pusztába (Hodászra). De ha már ilyen szépen benne vagyok, nem nyugszok addig, ameddig tönkre nem baszom a nyíregyházi pszichiátriát, pontosan ugyanúgy, ahogy az tönkre kúrta az életemet. Ha megálltam volna időben, mármint a blogolásban, vagy máshogy csináltam volna...

Talán most E/1 is felnézne rám, de mivel blogger vagyok már régóta, szóval "nem tok leállni, nem tok leállni, muszáj az oviba bejárni". Anikó meg a káosz-elmélet jegyében holnap mégiscsak jön hozzám, a fejem meg kurvára görcsöl a kibaszott szivarkától, szóval elvagyok, mint a befőtt, és kíváncsian nézek a jövőm elé, mit lehet még megjavítani/szétbaszni ebben a kurva városban. Hát ez lett volna a 200. bejegyzés.

"Alázatal, szeliden, ki ünnepelni jöttem
Könnyes, fakó szivemmel és trottyos térdemen;
Mely úgy fáj alkonyatkor, csúzos bokámba lenn,
Mikor elaggott felhők boronganak fölöttem.
Mert isten vagy, csekélység, és két isten és három
Oly bús, kietlen mindegy ... s eszembe jut a tantim,
Ki egyszer látott téged a pályaudvarban kinn’
S szegény, jó grószpapa, ki ellenőr Parádon."

Van egy tatu cd-m, meg van egy fluor cd-m, természetesen mind a kettő másolt. Van egy csomó irodalom könyvem, nem tudom, kezdjem-e olvasgatni őket, vagy kezdjek-e el rinyálni a rektornak, hogy vegyenek vissza a suliba a hosszan elhúzódó betegségemre, meg a saját balfaszságaikra hivatkozva. Anikó holnap jön, és a fasz se tudja, mit fogunk csinálni, de neki általában öt percenként van egy új ötlete, mellette nem lehet unatkozni. Vagy csináljak a burán egy rohadtul unatkozok topicot? Amúgy meg ez a bábozás a melóhelyen nekem nem pálya. Igazság szerint rohadt hamar meguntam Skizofréniát, mindent. Más..

Így végignézve van egy-két bejegyzésem, amit "nem úgy gondoltam" főleg egyvalakit sajnálok, hogy egyáltalán megemlítettem a nevét a blogban, úgy van, Anettára gondoltam, rengeteget beszéltek róla a hangok, borzalmasnál borzalmasabb halálnemekben múlt ki, meg Editet láttam felakasztva a Medikus szállóban, LiteraGeek rituálisan akarta 1000x feláldozni, és én nem akartam őket basztatni, minden nap kíváncsi voltam, hogy élnek-e még, nem ugrottak-e ki valahonnan, ilyesmi. Vádolom a pszichiátriát, hogy bezárva tartottak, mint egy állatot, egymás hallucinációitól rettegnek a bent lakók, külön skizó szobák vannak, főleg az 5-ös megfigyelő, hogy rohadnának meg, pedig a skizókat nem lenne szabad összezárva tartani, mert csak rontanak egymás állapotán. Kiröhöghettek a gecibe, de azt is tudom, hogy irányított hallucinációk voltak, tisztán hallottam a LiteraGeek rádiót, a madarakon keresztül, Editet akarta, Editet fenyegette, Edit, Edit, Edit... ez a hájfej.

A mai nap csak arra volt jó, hogy kiderüljön, Siposovának nagy a feje. Persze én ezt eddig is tudtam, csak nem sejtettem. Magamban röhögtem, ahogy billegette magát a tükörben (emlékszünk, a napra lehet nézni, de Rá nem). Mondtam is a többieknek, hogy egy kicsit pályát tévesztett, mert milyen jó lenne például próbababának. Persze, amíg én a kórházban szenvedtem, meg írkáltam hozzá a szerelmes verseket, azóta már biztos próbálgatja is valami kis faszkalap. De hát, ez az élet rendje. Milyen jó lesz vele elnosztalgiázni ezeken a dolgokon 60-70 éves korunkban (addigra talán szóba is fog velem állni).

A gittegyletbe, ahova járok, állandóan "gyűlésezik a vezetőség", ha kell, ha nem. A diplomás skizók meg a kedvenc Editem (nőuralom van), egyfolytában - hogy finoman fogalmazzak - nyalják egymás micsodáját. A közskizók meg - még mindig finom vagyok - le vannak szarva.

Bazmeg, az, hogy büfé-ruhatár szakon diplomáztatok, még nem jogosít fel arra, hogy a hátunk mögött döntsetek minden kérdésben. Na, jó valaki szociopata szakon. Én is megkaptam volna a diplomámat, ha a nyugdíjas pszichiáternő (akit megbasztam álmomban) nem szarik bele az életembe, sőt egyáltalán nem létezett volna a nyíregyházi pszichiátria, na akkor lettem volna én boldog. Persze, ne is figyeljetek rám, kurvára szarjatok rám magasról, diplomanácik.

Basztatok rám akkor is, amikor fent kínlódtam abban a dögveremben, komilfók voltatok, lefogadom, hogy még a f*szt is selyemzsebkendőben fogjátok meg, kurvára nem érdelt benneteket a nyomorom, örültetek, hogy eltakarítottatok magatok közül, és igen, kocsmában voltam, és igen piáltam, basszatok ki a kurva gittegyletetekből, ha tudtok.

Kellett neked rongybicigli

mondta az a macska és

ne gyújts rá kérlelt

szerelmemre gondolt

akinek a testén rózsák

és a lelkében kinyílt

a skizofréniavirág

minden pillanatban

érzem hogy hat

és fél év kultúrák

végtelen távolság

örökösi lányok én

már nem vágyom rátok

csak egyre

közénk áll

mindig az

abilify.

Ma egyedül mentem el. Persze a kocsmából. Kicsit röhögtek rajtam a hangok, de ha ígyse + úgyse áll fel, meg a hangok úgyis kommentálják minden megmozdulásomat, akkor nem mindegy, ha jól viselkedek? A melóban hallgatom a skizofrén rádiót, meg Edit kukorékolását, az engem megnyugtat. Anikó nem változik semmit, ígyis + úgyis csak a pénzemre hajt, lóvéért lefeküdne velem, de az meg kinek hiányzik? Edit meg persze baszik hozzám szólni ezek után, amit maximálisan megértek. A blog történetében másodszor állok ott, ahol a part szakad.

(Először azt hiszem a Superman című bejegyzésemben.)

Most lemaradtatok egy jó kis versről, mert enyhén beszívtam, és én csak józanul tudok verset írni. De amúgy is utálom ezt a költészet dolgot (mármint elkap a hányinger, ha saját magamra úgy gondolok mint költőre), mert csak a nőkről bírok verset írni, vagy durván politizálok, esetleg aljas módon ötvözöm a kettőt. Nem, nem vesztem össze Anikóval, csak kurvára tele van vele a micsodám. Kurvára nincs pénzem, kurvára el van költve, és kurvára nem is lesz sem a közeljövőben, sem sohasem, aki ezeket a sorokat olvassa, nyugodtan tolmácsolhatja neki szívbéli jókívánságaimat, mert egyszerűen NINCS (több lóvém). (Ennyit talán felfog.)

Man, it's a pain - csillagközi háború dúl a fejemben, a szemem szikrákat szór, a bal fülemben a hang szinte elviselhetetlen, a jobb pedig fájni is szokott. Egyszer egy gépre kötöttek, hogy megnézzék mi okozta, hát azt találták, hogy a jobb agyféltekém teljesen elszállt, ezért anyám azt mondta rám, hogy "féloldalas", egy kis neurológus picsa azt mondta, honnan tudjam, hogy tényleg zúg a füle, a  magánpszichiáter sem hitte el, 3 évig túrkáltam az interneten, mire rájöttem, hogy ennek pszichiáteréknél az a neve, hogy akuzma, olyan hallucináció, ami nem formál szavakat, csak iszonyatos zúgással jár. Gyógyszer nem hat rá, infúziós kezelésre nem reagál, gyógynövény, ginko kivonatok nem hatnak rá. A fenti link illusztráció arról, hogy milyen állapotba kerülnek tőle az emberek, ezek az ő festményeik a tinnitusról, avagy fülzúgásról. Sok sikeres embernek emiatt megy tönkre a karrierje, az élete, a híresebb áldotok közé tartozik a belga Dietrich Hectors, mötálhead, aki akar rákereshet, mekkora tortúra. Én azon szerencsések közé tartozom, akiknek javul a fülzúgása, és nem kell már azon gondolkoznom, hogy mivel nyírjam ki magamat. Bár nem szoktam videót belinkelni, de Zoe Cartrwright filmje elég jó annak, aki tud angolul. Annak is, aki nem :) Ő egy olyan lány, aki nem hall semmit, csak ezt a szart, és erről csinált egy filmet. Érdemes megnézni. Különben én azokat az embereket tartom egy kicsit furinak, akiknek nem zúg a fülük, és nem hallucinálnak egyfolytában.

Cigány Lajos Evanescence-t hallgatott

És megígértük egymásnak

Hogy egy füstös kis kocsmában találkozunk

egyszer.

Na, a füstös kis kocsmáknak lőttek

Helyette itt van a trafikálás

Lelki szemeim előtt sorbanállás

Munkából elkésés

Cigimonopólium, pingvinezés

Egy szál cigiért az utcán

Feketekereskedelem fellendülése

Az ország rablógyilkos kifosztása

A dohánymutyi által

Ezt most reggel költöttem

Szarás után

Szívenszarta az országot

a dohánymaffia.

(persze nemzetiszín szalaggal jól átkötve)

:-)

ilyenkor mindig előkerül valahonnan a nájlonszatyor, valamit sürgősen kell vinni valahová, lehet, hogy a szülinapi zsúrról megmaradt édességet, lehet, hogy egy kölcsönbe itt maradt pulóvert, de vodkanarancs is van keverve benne Royal vodkából, vagy egy kis megmaradt abszint, és azonnal menni kell valahová, mert otthon nem lehet megmaradni a leghidegebb télben sem, kell hogy kapcsolatba kerüljünk valakivel, akitől sört lehet kérni, és be lehet mutatkozni, hogy már megint napok óta iszok, és már megint el tudok társalogni a világ összes problémájáról bárkivel, annak ellenére, hogy amúgy eléggé magamnak való vagyok, de ilyenkor már amúgy is csak olyan témák jönnek elő, hogy forralt bor, vagy házi bor, amikor már a tettek következnek, és amúgy is, időközben péntek lett (hogy elszaladt a hét a Tokajiban) és mehetünk Matlákhoz, mert már péntek van, Matlák valamit keverhet a borába, mert attól alig lehet talpon maradni, vagy csak a péntek négy órát nem bírjuk már józanul kivárni, mert a már hajnalban kinyitott Ervin, vagyis Ernő a homoszexuális palackozott italos, és egy kis meghatározhatatlan márkájú keserű is megmaradt tegnapról, így nem csoda, hogy már délelőtt táncolunk a kocsmában, úristen, csak rosszul ne legyünk, ezt a napot még végig kell csinálni lábon... aztán holnapra már jöhet a rosszullét, négyig nyitva van a könyvtár, ott kibekkelem az időt négy óráig, majd olvasok egy kis Cholnokyt, és próbálom elhessegetni az árnyakat, aztán egész hétvégén nem iszok, csak egy kis vöröset, meg sört, nem is cigizek, csak egyet, vagy kettőt, mert rosszul vagyok tőle, úristen, tutira meg fogok bukni stilisztikából, felesleges visszamenni, az egyik pszichológus csaj, aki a drogambulancián dolgozik, azt mondta, hogy jót tenne nekem egy-két hét pihenő, ez egy nyílt osztály, de hétfőre mindig kitisztul a fejem, hajnalba leizzadva rohanok a vonathoz, aztán az állomáson kezdődik az örök dilemma, igyak-e egy felest, vagy nem, csak hogy jól induljon a hét... a felest elkerülöm, aztán már a villamoson kapom a telefonhívást, hogy nincs-e kölcsön kétezer forintom, jól van, csak előbb hagy pakoljam ki a táskám, mert a múlt héten is megromlott benne az összes kaja...

Valahol a telep közelében józanodok ki. Szimpatikus pár áll a buszmegállóban. Megigazítom a ruhám, és odalépek hozzájuk.

- Bocsi, nem tudnátok megmondani, mennyi az idő?

- De, persze, fél kilenc.

Kicsit emésztem az információt.

- Na, jó, de reggel van, vagy este?

Hitetlenkedve csóválják a fejüket, majd a fiú az égre mutat. Olyan piszkosszürke. Úgy teszek, mintha le tudnám olvasni az égről, hogy reggel van, vagy este. Eloldalgok.

Nem tudom, hogy hol voltam, sem azt, hogy hová megyek. Egy pillanatra átvillan a fejemen, hogy meg kéne javulni, de lehetetlennek látszik. (Sosem derült ki, hogy akkor reggel volt, vagy este, mert beértem a telepre, és ott összefolyt az idő, mert várt még egy rekesz sör, apám hozta az Octoberfestről.)

***

Ahogy a söröket iszom, lassan csökkennek az izomrángásaim (érdekes, a kezem sohasem remegett), így már meg tudom fogni a tollat. Felmegyek Gabihoz a harmadikra, hogy nincs-e egy tolla, mert írni akarok. Gabi depressziós, a párja Gulliver játékfüggő, a harmadikon csupa túlkoros szerencsétlen lakik, ők uralják a szintet. A problémáik ellenére próbálnak kispolgári életet élni. Gabi azt mondja, mutassam majd meg, amit írtam.

- Hát, persze - mondom - Egy lófaszt - gondolom.

Lemegyek a szobámba, írok valamit arról, hogy otthagyott a csajom. Nem tetszik. Bejön Zsolti úr, negyvenévesen még szűz, azt mondják hullamosó, de én tudom, hogy a Hospice-nál dolgozik. Átérzem a problémáját. Írok neki egy verset.

múzeumban porhüvelyek,

aszott faszok és hüvelyek,

halott testek és mind aszott,

akár baszott, vagy nem baszott.

Nem tetszik a vers, nekem sem annyira, gyorsan kiengesztelem egy sörrel (ez a vers később a Mumifikálódott erkölcs címet kapta).

Megvan a napi írásom, irány a Koma kocsma. Itt szeretnek, mert megígértem nekik, hogy író leszek, és őket is megírom. (Persze nem lettem író, azóta is várják, hogy megírja őket valaki.) A tulaj délutánra mindig kikészíti magát, és alszik, addig egy családtagja veszi át a boltot. Most éppen fent van, mert a lányának szülinapja van, nekem is terítenek. Ingyen pia hajnalig.

***

Hajnalban a Centrum "kávézó"-ba megyek, ahol mindenki cigány a két csaposon kívül. Két cigány csaj odaül mellém, és már visznek is kifelé. Az egyik a bugyijába dugja a kezem, hogy meglássam, hogy nedves. Kint persze megpróbálnak kizsebelni, a pénzem már régóta a cipőmben hordom, de azért a telefonomat elviszik. Szinte azonnal lefékez három rendőrautó, elkezdik kifelé terelni a cigányokat. Mondom nekik, hogy elvették a telefonom, a rendőr végignéz rajtam, és ennyit mond:

- Örülj, hogy nem öltek meg...

Ahogy botorkálok vissza a telepre, lassan derengeni kezd, hogy igaza van.