Anyám egy idegbeteg állat

Most nem teszek be pornót, ha nem baj :). Már mondtam, nem szívesen beszélek a gyerekkoromról. Részben az anyám miatt is. A lényeg, hogy folyamatosan pokollá tette az életünket már gyerekkorunk óta a dühkitöréseivel, és nála tudtam meg, mi az igazi GONOSZSÁG. Például amikor ok nélkül magából kikelve üvölt, vagy szándékosan rosszat tesz az embernek, például meghiúsítja a terveit, vágyait, és ennek örül. Ez a GONOSZSÁG. Feldmárnál olvastam valami olyasmit, hogy vannak, akik nem a szeretetben úszkálnak 9 hónapig, hanem a romlottságban. És, hogy nem muszáj mindenkinek rajongani az anyjáért, főleg, ha ez egy szemét. Vagy az volt, amikor nem kellett volna. És tönkre tett egy csomó mindent. A tesómnak sikerült lelépnie, (bár ő sem úszta meg szerintem lelki sérülés nélkül), de engem folyamatosan zaklatott, még a másik városban, Miskolcon is. A tesómnak sikerült az, ami nekem nem: külön költözhetett. Most mindegy is, kinek a pénzén. Én "beteg" lettem, és itt maradtam a szüleimmel, és anyámmal, aki annyi rosszat tett nekem életemben. A részletekbe most nem nagyon mennék bele. Amikor kiderült, hogy "beteg" lettem, valahogy (fasz tudja, hogy), előtört belőle a türelmesebb énje, amiről azt hittem, nem is létezik. Mondjuk egy gyakorlatilag félhulla és zombi depressziós skizofréntől nincs mit elvárni. Azt hittem, így is folytatja a geciségeit, de ebbe furcsa mód valahogy belenyugodott, és amíg gyógyszerkkel tömhetett, meg elcipelhetett idióta spirituális előadásokra (amik szart se segítenek, főleg a mentális betegeken), meg közösségi pszichiátriára jártam, adddig nem is volt baj. Azt hittem, megváltozott. Persze nem, csak évekig türtőztette magát. Persze produkált kisebb-nagyobb cirkuszokat, de nem tartottak olyan sokáig. De most észre vett a kuka mellett(!) egy abilifyt, és kitört a gyalázat. Hogy hogy került oda, meg hogy nem szedem a gyógyszeremet, ezért majd dupla adagot kell szednem. Meg hogy én mindig hazudok, meg "leszedem az energiáit". Tiszta hülye. Nem normális. Tudtam, hogy nem engedné meg, hogy ne szedjem, mert vakon hisz a pszichiátereknek, eljár azoknak is az előadásaikra, meg a seggüket nyalja, mert a fiacskája "ilyen beteg". Tudom, hogy nem engedné meg, hogy ne szedjem, mert eléggé szervilis (az orvosokkal szemben). Igen, ez a jó szó. Mióta látja, hogy valamivel jobban vagyok, egyre gecibb velem. Egyre inkább újra kezdi a mocskolódását, a gonoszságait. Pedig tud jó fej is lenni, néha még humoros is. De az alaptulajdonsága, hát az sajnos elviselhetetlen. Ezt még nem mondtam senkinek, mert nem szoktam másra hárítani a felelősséget, de szerintem miatta lettem lelki beteg, meg depressziós. Na, mindegy, nekem úgy látszik, ezt dobta a gép. Nem akarom tovább mocskolni, de szerintem most, hogy vérszemet kapott, hogy nem is vagyok olyan beteg, fog ő még gecizni velem. Az is az ő ötlete volt, hogy legyek inkább hajléktalan, vagy költözzek a barátnőmhöz, mert nem akar látni. Az anyját bezzeg befogadta. De abban sincs sok köszönet, mert a saját anyjával is úgy beszél, mint egy utolsó senkiházival. Ordít rá, gúnyolja, kiröhögi, az meg csak bőg, szerencsétlen, de mondjuk mindenkivel ilyen, akivel együtt él. Igaz a mondás, hogy "lakva ismerszik meg az ember". És ő egy igazi geci. Egyszerűen nincs rá jobb szó. Remélem, ennek a témának nem lesz folytatása, de valami azt súgja, hogy sajnos igen. Minél jobban vagyok, annál parasztabb velem, és mostanában elég jól vagyok, szóval fogom én még hallgatni a mocskolódásait. Ja, újabban meg nem akar pénzt adni (a saját nyugdíjamból), mivel ők veszik fel. Csak tudnám mire kell neki. Nem elég, hogy van egy csomó ingatlana (lakása), meg ki tudja, mennyi lóvéja, az én rokkantnyugdíjam kell neki. Igazi sóher, ráadásul. Persze szóba se jön, hogy ide adja az egyik lakást nekem, mert ki vannak adva albérlőknek. Mert annyira kell neki a pénz. Szegény. Úgy sajnálom.

0 Tovább

Párkapcsolat és pornó probléma (még mindig)

Számtalan előnye van egy párkapcsolatnak. Általában. Bár én régebben néha arra gondoltam, hogy néhány percnyi szexért általában egy hónapot kell szenvednem. Mivel a csaj nem egy észkombájn, és olyan béna, hogy szinte képtelen ellátni magát, szellemileg meg egy kissé visszamaradott. Egyébként ez elsőre nem szokott látszani (normálisan néz ki), még másodikra sem, nekem akkor esett le, hogy mi a pálya, amikor valaki elmondta, hogy igazából "enyhén értelmi fogyatékos". Hát, mit mondjak, több napig ittam egyfolytában a hír hallatán.

De ezt az egészet úgy fogtam fel, mint ha valkainek fáj a lába :), vagyis fogyatékosságként. Ha úgy fogom fel, hogy cserben hagyok egy embert, mert "beteg" (ő 100%, hogy úgy fogná fel), akkor az nem tűnik szép dolognak. Betegnek beteg, van egy csomó diagnózisa, paranoid skizofréniától kezdve epilepszián keresztül egy csomó minden, azt mégsem írhatják rá az ambuláns lapjára, hogy "szefós". Arra adnak gyógyszert, ami benne van a könyvükben, szerintem amúgy nem is kéne neki gyógyszer, ő ilyen, és kész, beilleszkedési zavarai vannak, nem valami okos (és még finoman fogalmaztam), régebben 1x-2x rosszul lett, elájult, amire ráfogták, hogy epilepszia, egyszer meg úgy hallotta, hogy isten szól hozzá, hogy ne legyen öngyilkos (ilyen simán van szerintem "normális" embereknél is), azóta persze még skizofrén is, és elég durva gyógyszereket kap. Úgy látszik, a pszichiátrián komolyan veszik a mondást, hogy "ha isten szól hozzád, skizofén vagy". Egyébként meg halottam több emberről, akik simán istennel, meg Jézussal társalognak, csak van annyi eszük, hogy ezzel nem a pszichiátriát keresik fel. Ezek általában könyvet írnak, vagy beállnak valami kuruzslónak jó pénzért.

Írtam egy csomó mindent a párkapcsolatunk előnyéről, legalábbis megpróbáltam, de 1 ház falán írtam, hóesésben, a tollam meg nem nagyon fogott. Miközben rá vártam. 50 percet. Ez sajnos majdnem mindenapos, de már megtanultam, hogy ne idegeskedjek miatta, hogy ennyit kell rá várni, mert akkor elszívok egy fél doboz cigit közben, és arra meg nincs pénzem. Úgyhogy most nem tudom elolvasni, miket írtam. De az volt a lényege, hogy azért jó (ez a párkapcsolat), mert minden délelőtt elmegyünk piálni. És nagyjából ennyi. Hát, hogy ez mennyire jó, mindenkinek a belátására bízom. Meg megint megbeszéltük, hogy holnap szexeleünk. Meg azt is megbeszeltük, ha összeköltözünk (kábé idén nyáron), és majd minden nap ki fog elégíteni. Bla-bla-bla... sok volt a szilvapálinka inkább, szerintem. (Egy szavát sem hiszem már, sajnos.) Reggel valami ilyesmi filmet néztem, mint ez (az itt következő), csak már azóta törölték. Nem baj, ez szinte ugyanaz, csak ott volt valami idióta történet is... Mindegy, majdnem, ugyanaz... mármint a vége, szóval a "lényeg", a "végkifejlet", vagy hogy is mondjam... Szóval egyelőre még folytatom a filmek megosztását. Szerintem jó, hogy így felvállalom ezt a dolgot. De lehet, hogy nem. Mindegy jelenleg ebben a fázisban tartok (agyilag).

http://xhamster.com/xembed.php?video=1107030

0 Tovább

Még a pornóról

Már másodszorra száll el ez a bejegyzés, először anyám basztatta az egéren a kezem, és ettől eltűnt, másodszor meg mit tudom én, de valahogy megint eltűnt. A lényeg, hogy ezt a filmet (mármint egy újabb pornót, ne legyenek senkinek illúziói :)) meg akarom osztani, mert régebben ezek a típusú filmek voltak a kedvenceim, és most ez is megtetszett. Egyébként arról szól, hogy van két nő, és egy néhány pasi rájuk veri a farkát. Ezt csak azért írtam le, hogy megkíméljem az érzékenyebb lelkületűeket egy sokkhatástól. Egyébként vannak itt ilyenek? A régi blogomon mindenki jó embernek tartott, aki egy súlyos mentális betegséggel küzd. Na, jó majdnem mindenki. Talán az is voltam, de megváltoztam, elég radikálisan. Rájöttem, ki vagyok valójában. Vagyis kinek gondolom magamnak most. Nem éppen betegnek. Legalábbis a szónak nem abban a "skizofrénia" értelmében. Gyógyszert már nem is szedek lassan egy fél éve. Új hobbijaim vannak: sorozatgyilkosokról olvasok hobbiból (miközben utálom az erőszakot), néha órákat töltök pornózással (mármint ha senki sincs itthon, de ilyen nagyon ritkán van, sajnos), és sokat piálok. Ez egy régi-új hobbi. Mondjuk a többi is, kivéve a sorozatgyilkosokról szóló sztorikat, mert ez valami egészen új. Nem tudom, csak úgy jött. Bár ettől még nem fogok bekattanni (remélhetőleg). A pornót viszont mindig is imádtam. Volt, hogy ambivalens érzéseim voltak vele kapcsolatban, de ezeken hamar túltettem magam. Általában nem szívesen beszélek a gyerekkoromról, de elég csak annyit mondani, hogy minden hónapban meglátogattam az újságost bizonyos magazinokért, a német nyelvű agyon másolt pornófilmek pedig álmaim netovábbját jelentették. De ahogy belegondolok, még mindig. Imádom a retro pornót (is). A régi blogomon én sem osztottam meg sem szexet, sem pornót, most itt kipróbálom. Lehet, hogy nem csinálom többet, de az is lehet, hogy minden bejegyzés végére rakok valamit, bármiről is lesz szó. Én csak próbálok nem prűd lenni, és valami egyedit csinálni, és mivel szeretem a pornót (jobban, mint a tévét és a könyveket), miért ne? Én nem akarok pornó bloggerré válni, mert leginkább a rizsa miatt csinálom a blogot (mert ez meg a másik, amit szeretek, írni), és szeretném, ha azért olvasnák, amit én csinálok, és ne a pornó miatt. Vagy mindegy is, csak nézzék :). Lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni, akkor meg maximum abbahagyom. Az lesz, amit az olvasók akarnak. Ha lesznek egáltalán. Még csak most kezdtem itt, de szeretnék sokáig maradni, mert megtetszett a "hely", és ez az ötletem támadt. Próbáltam már pornóblogot is csinálni, csak szégyelltem, meg nem akartam olyan égő kommenteket fűzni hozzá (mint néhányan). Próbáltam skizofréniáról szóló blogokat, az eredmény nem az lett, mint amit szerettem volna. Meg szerettem volna mutatni, hogy nem vagyok egy átlagos skizo, és többre viszem, mint a társaim, de egyszerűen semmi sem jött össze. Úgy érzem, az évek alatt semmit sem fejlődtem. Talán egy nagyon keveset. Az meg semmire sem elég. Amit észre lehet venni, hogy szófosásom van, az életben meg hallgatok, mint a sír, "szemlélődök", ahogy egy régi barátom mondaná. (Aki már sajnos meghalt.) Talán kapcsolatokat kéne kialakaítani néhány szimpatikus emberrel. A régiekkel befejeztem, úgysem tudnánk ott folytatni, ahol abbahagytuk... sem sehol... szerintem. De már megint eltértem a tárgytól, ezt még gyakorolni kell, hogy csak egyvalamire koncentráljak... És ez most... A PORNÓ! Sokan csalódnának bennem, lehet, hogy sokan csalódnak is, most is, ebben a pillanatban is, de túl sokáig nyomtam el magamban. Ti., hogy szeretem a pornót. És még mindig nem értem, miért nem szalonképes egy blogban. Lehet, hogy defektes vagyok, lehet, hogy perverz vagyok, de ez is része az életemnek, és úgy érzem, fel kell vállalnom. Ez de buzisan hangzott. Akkor most megnyugtatok mindenkit legalább arról, hogy ezekben a filmekben nem lesz buziskodás. Sem erőszak. Sem fekália. He-he. Na, akkor lássuk:

http://xhamster.com/xembed.php?video=1748820

0 Tovább

Minden férfi disznó (velem az élen)

Ma reggel már sikeresen túl voltam 1-2 pornófilmen, amikor elindultam a bnőmhöz, de a busz is tele volt jó macákkal, ezúttal kábé olyan korombeliekkel, úgyhogy csak úgy kapkodtam a fejem. Az egyiknek már van gyereke is, mert felcsináltatta magát egy négerrel, és most mindenhová cipeli magával a kölyköt, mert gondolom egyedül neveli. Aztán volt egy, akit egyszer a fél városon keresztül követtem végig, mert valahogy jó mókának tűnt. (Látszik, hogy nincs életem.) Nagyjából mind a ketten egyfelé mentünk (Sóstóhegyről Örökösföldre), de akkor is fura volt, és izgalmas, és egy kissé perverz. (Nyugi, ilyet csak egyzser csináltam.) Meg volt még egy nő, igazi szexbomba (talán a legjobb "bőr" Sóstóhegyen), kábé egy (fél ) fejjel magasabb nálam, de ez engem egy cseppet sem érdekel, na azt már tényleg megcsináltam volna ott helyben.

Kicsit ugyan szarul éreztem magam így reggel pia nélkül (vagy legalább nyugtató nélkül). Meg ma mintha hidegebb lett is volna egy kicsit, úgyhogy semmi kedvem nem volt olyan korán menni, azt hiszem, még pornóztam volna egy kicsit a jó meleg lakásban. Persze muszáj minden nap egy kicsit kimozdulni, ilyenkor úgy érzem, igazából élek egy kicsit, azt hiszem, jót tesz nekem a mászkálás. Fél napokat csvargok, haza csak zabálni, aludni, és pornózni megyek, meg néha tv-zni. Olvasni szinte már nem is szoktam, pedig valaki(k) szerint kéne. Lehet, hogy később véglegesen csavargó leszek, ahogy a szüleim jósolták. Benne van a pakliban (nagyon is). Sok "skizó" végzi így, jobb tehát felkészülni.

A barátnőzés nagyjából a szokásosan sikerült, mondjuk még ivott volna, pálinkát, vodkát, ilyesmit, csak sajnos már elfogyott a pénzem. Viszont talán sikerült rávennem, hogy ha holnap veszek neki egy pár páleszt, eljön hozzám szexelni. Ami kábé áltagban havonta egyszer szokott megtörténni, már nem a pálinkázás, hanem a szex, ami amúgy nem valami nagy szám, de mivel ő nem is nagyon igényli, meg sem fordul a fejében, hogy nekem viszont lenne rá igényem, mert gyakran vagyok "kanos". Körülbelül minden nap. Ebből vitánk is volt: azt mondta, hogy egy héten legyen egyszer, de van, hogy hónapok is eltelnek, és ez nekem elég szar. Arra is gondoltam, hogy a sok szar gyógyszere miatt nem akar annyira szexelni, mert régebben elég nagy ribanc volt. Vagy csak már megunta. Vagy miattam. Á, mit tudom én. Ezért kaptam rá mostanában jobban a pornóra, a régi barátnőm mellett kevesebbet néztem, és általában azt is rajta vezettem le. De neki más kellett, változatosság, hiába volt jó a szexuális életünk, elkurvult, na.

Hazafelé nem élveztem annyira a buszozást (hiába volt már a fejemben). Már azt hittem, teljesen dögunalmas lesz a hazaút, de felszállt egy ikerpár (mondanom sem kell, hogy kiscsajok). Hát ők eléggé jól néznek ki együtt (mindenhová együtt járnak), azt hiszem szívesen rájuk élveztem volna (ez szokott róluk az eszembe jutni), de azt hiszem ennyi. Amúgy a két kiscsaj csak 2-en együtt érdekes, külön-külön lehet, észre sem venném őket. Na, jó, hát ilyen perverz vagyok, mára kábé ennyit, most menem kell fát vágni, meg virágot locsolni, meg ilyesmi, azt hiszem, a délutánom már elég szar lesz. Azért most még megpróbálok beszúrni ide egy pornó videót, hogy ne csak mindig beszéljek róla, remélem ezt szabad. Amúgy meg nem kell megbotránkozni, akit nem érdekel, ne nézze. Csak azért rakom be, mert ez az egyik, amit néztem reggel, és láttam már jobbat is, nem egy nagy szám, és nem is láttam belőle, csak az érdekesebb részeket, nagyjából a felállás az érdekes 2F4L (ha jól rémlik), és persze "csak semmi buzulás" (a csajok részéről persze lehet). Amúgy főleg az xhamsteren keresgélek a nekem való filmek után, van hogy viszonylag érdekeset lehet találni az újak között is, és nem kell órákat kutakodással tölteni. Hát, íme:

http://xhamster.com/xembed.php?video=1753923

0 Tovább

Na, jó a freeblog nyomokban még működik

De nem megyek vissza. Ez se működik (már vagy még), meg az se. Végül kirakta a linket, ami ide mutat (jó félórás gondolkodási idő után). Csak most meg az a gondom, hogy azok is ide találnak,akiknek nem kéne. Nem baj, ha itt lesz egy pár ismerősöm, akikkel beszélgetni szoktam, törlöm az egészet a francba. Mármint a freeblogosat. Nem vagyok rá büszke. Egyre inkább. Mondjuk büszke erre a blogra se vagyok, megfigyeltem, hogy csak csapongok össze-vissza, asszociálgatok, ahelyett, hogy nekiállnék alaposabban kifejteni egy témát. De az olyan strapás. A sok utánajárás, meg fogalmazás. Mindenesetre minőségileg valamivel jobb, mint az előző blog. Lehet, hogy ez is mérhetetlen sok gyakorlás és seggelés kérdése, és nem a tehetségé? Mert én elvileg tehetséges voltam a gondolataim "papírra vetésében" régebben, de ez a régebbi blogon (még) nem igazán látszott. Lehet, hogy most se fog, mert olyan össze-vissza szófosás lesz az egész. Attól mindenesetre jobb, mint amikor hetekig nem jutott eszembe semmi épkézláb, most meg, mióta nem szedem az antipszichotikumot, mintha beindult volna valami... Na, persze, most meg megint semmi. (Már bevettem az esti tutinyugimat, önszorgalomból szedem, a szülői tiltás ellenére, és eléggé kiüt). Úgyhogy majd holnap írok többet. De legalább napközben nem szedem. Persze, mert piálok. "Életmódváltoztatás kell", ezt mondtuk mindig régebben a haverokkal piálás közben, persze ugyanúgy berúgtunk, de a szándék legalább megvolt.

0 Tovább

A freeblog végleg beszart

Most ez így nagyon jó, hogy csináltam egy blogot, de a freeblog még arra sem képes, hogy búcsúüzenetet küldjek rá, hogy az a néhány ember, aki véletlenül olvasta a blogomat, ide találjon. Különben meg semmi funkció nem működik rajta, nem tudom, miért nem zárnak már be végleg. Nem láttam még olyan weboldalt, ami olyan jó volt régebben, és így elszaródott.

Meg még a burát (bura.hu) látogattam (az egy honlap diliseknek), főleg az Ital, drogok és a Skizofrénia topikba írtam. De már nem látom értelmét. Egy Babarczy Eszter nevű nő csinálja (csinálta) a honlapot, de ő is szarik rá, mert ilyen "közéleti személyiség", meg filzófus, meg ilyen csúcsbölcsész, és nincs rá ideje. Csak régebben meg akart halni párszor, ezért hozta létre.

Azért sincs ott nagyon keresnivalóm, mert B. E. is "depressziós" és gyógyszerpárti (szintén azt hiszi, hogy ezektől van jobban, mint a már régebben említett Albert Györgyi, aki már sajnos nincs közöttünk), meg ott általában mindenki szed egy marékkal. Mármint a hozzászólók közül. Különös tekintettel a skizofrénekre. Egyébként nem egy túl jó közösség, főleg a marakodás megy, alig van értelmes hozzászólás. Kár. Létre lehetne hozni egy normálisabb betegeknek szóló honlapot/fórumot, csak nem igazán van benne pénz, így meg ki foglalkozna vele, nem igaz? A pénz a gyógyszerekben van, és inkább arra költik az emberek a pénzüket, mert be vannak fosva, hogy jaj, gyógyszer nélkül milyen "betegek" lennének. Kevesen merik venni a bátorságot, hogy kipróbálják. Csak mert fehér köpenyes orvosok mondják nekik szigorúan. Nem ritkán fenyegetik őket. De leszarom. Nem azért vagyok itt, hogy ilyenekről papoljak. Csak azért foglalkozok annyit vele, mert sokáig az életem része volt, én is egy voltam a megfélemlített "betegek" közül. És nagyon-nagyon rosszul éreztem magam.

Nem azért magyarázok itt, hogy valamit is megváltoztassak. Ez belátható időn belül már biztosan nem fog változni. Mármint a pszichiátria, meg a gyógyszerezés. Az emberek túl hülyék, hogy ezt belássák. Hogy maguk felelősek a "mentális betegségeikért", és maguknak kell változtatniuk, a gyógyszerek szart se érnek. Akik kiszabadulnak a pszichiátria "karmaiból", azok általában jobbnak látják hallgatni, és én is ezt teszem. Keresek inkább valami jó kis pornófilmet, és majd berakom ide. Ezt még majd eldöntöm, ide való-e. Fasz tudja.

Amúgy érdekes, mióta nyugtatózok, nem annyira érdekel a pornó és a szex. Az antipszichotikum meg egyenesen impotenicát okoz. Gondolok itt a Risperdalra és barátaira. Szerencse, hogy már nem élek velük. Amúgy még serdülő koromban szoktam rá a pornóra, mint a piára és a cigre, és csökkenteni tudom ezeket, napokig, hetekig elnyomni magamban, megszabadulni nem fogok szerintem már soha. Kivéve, ha valami "csoda" történik.

Ja, ma is jól bebasztam, csak a rend kedvéért mondom. A legjobban a részeg buszozást/utazgatást élvezem, de már lassan kezdem azt is megunni. Á, nem annyira. Ezt nem lehet megunni. Olyan kalandos. Bámulni az embereket (leginkább a kiscsajokat), majdnem olyan jó, mint a pornó. Csak olyan igazi. Érdekes, régebben ezt nem élveztem annyira (a pornóval ellentétben), mert úgy gondoltam, minek bámuljam, ha úgysem kaphatom meg. Ma már más a helyzet, szívesen csorgatom a nyálam az ilyen kis csajokra (is). Hát, igen. Vén kecske is megnyalja (megnyalná) a sót, erre azt szokták mondani, azt hiszem. Külön élvezem, az olyan pornófilmeket (is), ahol valami vén faszokkal kúrnak a fiatal picsák. Meg még egy csomó fajtát... Ha találok valami igazán jót, most már tényleg berakom... mármint ide... ha lehet... csak az a baj, hogy mostanában eléggé válogatós vagyok. Bár lehet, hogy csak a nyugtatózás miatt. Vagy az évekig tartó masszív pornózás miatt. Már egyre kevesebb filmre izgulok fel. Ez most jó, vagy rossz?

0 Tovább

Mese a jó és a rossz fiúról

Ez most durva lesz, de volt idő, és elég sokszor, hogy azt kívántam, a szüleim minél hamarabb dögöljenek már meg. Szerintem sokaknak megfordul a fejében, ha valamiért nagyon dühösek valamiért a szüleikre, még ha nem is nagyon merik bevallani, vagy hangoztatni. Viszont a régi blogomban kaptam egy hozzászólást, hogy az eléggé kilátástalan helyzetemből (pszichiátriai stigma, társadalmi kirekesztettség, szülői terror, munkanélküliség normális (nem rehab) munka reménye nélkül) az egyetlen sanszom a normális életre, ha a szüleim már nem lesznek. Akkor ez rosszindulatú és arrogáns megnyilvánulásnak tűnt, de az igazság gyakran nyers és eléggé gázos tud lenni. Azóta már egy párszor eszembe jutott ez a hozzászólás, és nem vagyok tőle felvillanyozva, de így nem mehet a végtelenségig, a személyiségemet már jórészt feladtam miattuk, meghúzom magam, mindenben igazat adok nekik, vagy csak kussolok csöndben (ha véletlenül nem 100%-ig egyezik a véleményünk), de nekik ez sem elég, teljesen a saját képükre akarnak formálni, meg akarnak szüntetni mint önálló lényt. Ezt a lelki terror eszközével érik el. Mit és meddig szabad nézni a tévében, mit egyek és mennyit, mikor mit vehetek fel az utcára, meddig szabad fent lenni, mit szabad olvasni, és mit nem. Tökéletesen kontrollálni akarják a cselekedeteimet. Csak nem tudom, mi a fasznak. Mit élveznek ezen? A tesómmal nagyjából ugyanezt csinálták, amíg itthon lakott, de ő teljesen másképpen reagált a dolgokra, mint én. Mondhatni ravaszabb volt, eljátszotta, hogy egyetért mindennel (nem is esett annyira nehezére). Mindenben apámat utánozza, még a mozdulataiban is, messziről össze lehet keverni őket. Van néhány "önálló gondolata" is, ezeket általában a kuruc.infóról, meg hasonló forrásokból szedi, szóval amit ő önálló gondolatnak nevez, az a cigány- és zsidógyűlölet, nagyon eredeti, tényleg. Néha ezekkel szórakoztatja a családot, nagyon érdekes. De elnézik neki, mert egyébként mindig mindennel egyetért, meg megcsinál, és még arra is marad energiája, mindehhez jó képet vágjon. De hogy magában közben mit gondol, nem tudom, és megmondom őszintén, nem is érdekel.

Egyébként az ő története is elég béna (szerintem). Felcsinálta a feleségét, persze előbb mind a ketten felmondtak a munkahelyükön, aztán idejöttek ők is a nyakunkra. Egy élmény volt. Hatalmas észre vall. De később kiderült, hogy a gyereknek ez kell, meg az kell, mert itt nem lakhatnak, külön lakás, megkapták az egyik kocsit is, fizetik a főiskoláját (kommunikáció szak), meg kapott egy üzlethelyiséget a semmit nem jövedelmező alibi vállalkozásához.

Ő ezekre egy forintot nem költött, azért kapta, mert ugyanazt a szar kispolgári életet éli, mint a szüleink, meg "egészségesen él", ami apámnak a vesszőparipája, nem utolsó sorban meg azért, mert unokával "ajándékozta meg" őket. Ő is kontroll alatt van, de látszólag nem lázadozik ellene. Persze külön lakásban valamivel könnyebb. A kaját általában tőlünk szerzik be (a felesége még kaját sem csinál), az ünnepekre pénzt kapnak, meg amúgy is támogatják őket mindenfélével.

Ráadásul azt vettem észre, hogy apám el van ájulva a tesómtól, hogy milyen okos (annak ellenére, hogy ő se keres semmi pénzt, csak a szája jár állandóan). Órákig el tudnak egymással beszélgetni, főleg azért, mert az apám szereti visszahallani a saját gondolatait, és ezt így megkapja. Persze a "gondolatai" főleg abból állnak, amit a különböző youtube-s megmondó emberektől felszed. Igazából nincs önálló gondolata, soha nem is volt, ő ezt úgy fogalmazza meg, hogy "megosztja mással az információt". És erre rohadtul büszke.

Közben meg itthon van egéaz nap, nem csinál lényegében semmit. Mióta kirúgták a vezető állásából (már egy jópár éve), leszázalékoltatta magát, és az az álma, hogy interneten fog pénzt keresni mint hálózatépítő, mármint MLM-es. Itt is az a módszere, hogy "megosztja másokkal az információt", amit az ilyen előadásokon hall, és amiket szorgalmasan rögzít is, hogy el ne szalasszon valami hatalmas okosságot. Persze ő személyesen soha nem megy sehova, csak skype-on tartja a kapcsolatot a többi MLM-essel. Aki nem ilyen, vagy nem felel meg neki a gondolkodása, azt meg törli a névlistájáról (skype-ról, Facebookról, mit tudom én). Szóval van egy pár ilyen ismerőse, akikkel belépnek mindenféle internetes "üzletbe", és remélik hogy egyszer majd egy csomó pénzt fognak kereni. Valami kis aprópénz össze is szokott jönni, hogy aztán még nagyobbat bukjanak vele, ha bedől a szisztéma. Meg kell, hogy mondjam, hogy ez már a tesómnak is sok, meg pénze se nagyon van, de szóban lelkesen támogatja az apját, nem mintha mindenben egyetértene vele, inkább csak seggnyalásból.

És hogy jövök én ebbe a családi idillbe? Leginkább sehogy. Csak egy perverz és alkoholista, és kábítószeres vagyok a szemükben. Mindig is én voltam a fekete bárány. És nem csak a szűk családi körben, mert telerinyálták a rokonságot is a rémtetteimmel. Mióta az eszemet tudom, állandóan csavarogtam a haverjaimmal (amíg még voltak, de mára már szinte mindegyiknek családja van, vagy mit tudom én, nem tartom már velük a kapcsolatot). Jelenleg is sokat csavargok, csak hogy ne kelljen otthon lennem. Lehet, hogy hülyébben oldottam meg ezt az egész kérdést, mint a tesóm, sőt biztos, de legalább nem vagyok képmutató. Ő csak jól tudott taktikázni, talán ennyi. Igaz, hogy nincs egy vasa sem neki se, de azt nagyszerűen megoldotta, hogy jóformán 0 forintból éldegél főként "szülői segítséggel". Felesége van (igaz, hogy egy trampli), iskolába jár, vállalkozása van (ami igaz, hogy szarul megy), meg csinált egy unokát a szüleimnek, amitől oda vannak. Lehet, hogy ennyi lenne a titok? Hogy minden a látszat, és jön a szülői segítség? Engem meg innen is ki akarnak baszni (legalábbis szóba jött tegnap, egy kicsit ezért is húztam fel magam, hogy menjek csak nyugodtan az utcára (lakni)). Hát, köszi szépen, lehet, hogy annak is eljön az ideje, mert én valahogy soha nem tudtam érdekből megjátszani magam, legalábbis egy életen keresztül biztos nem. Sokaknak ez nem okoz olyan nagy gondot, úgy veszem észre a környezetmben. Játszani mindenkinek, a rokonoknak, a szomszédnak, a főnöknek, az iskolában, még az ismeretlen emberek előtt is a mintapolgárt, hát ez nekem nem megy. Bár arra is felhívták már többen a figyelmemet, ha a szüleim valami oknál fogva nem lennének, a kedves tesóm, a felesége, meg a cuki kisbaba kb. 5  perc alatt kiforgatnának az örökségemből, úgyhogy talán ez se megoldás mégsem.

0 Tovább

Ördögi kör, mókuskerék, stb.

Hiába próbálom szétválasztani a piát a nyugtatótól. Ma olyan részegen jöttem haza, hogy lényegében faltól-falig mentem. Gyorsan zabáltam valamit, hogy ne érezzék a piaszagot, aztán mindent a nyugtatóra fogtam, meg is mutattam apámnak az (üres) üveget, meg mondtam, hogy többet nem fogom csinálni. Persze dög részeg voltam, de az mégis jobban vette ki magát, hogy nyugtatót vettem be. Ezt nem veszik annyira komolyan, egy kis ejnye-bejnyével megúsztam. Persze aztán benyomtam egy jó erős Frontint (csakazértis), ki is ütöttem magam rendesen. Egy kicsit beájultam, aludtam is egy keveset, de most sem vagyok valami fényesen. Lehet, hogy le kéne állni ezekkel a szarokkal. Már csak azért is, mert kezdem unni. De legalább történik valami, és a Viktortól kapott rokkantnyugdíjamat valamire el kell baszni. Igazából másra nincs szükségem, itthon kapok kaját, meg ami nagyon kell... Persze megint voltam a Délibábban, miután hazakísértem a csajomat (akivel persze előtte szarrá ittuk magunkat). De nem bírtam megállni az olcsó piát. Odajött hozzám egy csávó, meg is hívatta magát egy felesre, de csak össze-vissza pofázott. Ő az, akinek már teljesen elvette az eszét a pia, állítólag veri a családját, mindent elad, hogy piához jusson (a múltkor valami hörcsög akváriumot, vagy mit hozott), meg ahogy észrevetem, még a Délibábban is mindenki utálja, pedig az nagy szó. Szóval elég nagy szaralak. Leginkább azért utálják,mert veri a nőjét, ezért még a kocsmából is kinézik, szóval nem igaz, hogy minden alkesz agresszív lenne. Ez amolyan sztereotípia, meg urban legend. Könnyebb azt hinni, hogy minden alkesz agresszív állat, ezek vannak a hírekben, meg a néhány lúzer picsa, aki ilyennel kezd, telerinyálja vele az internetet, az újságokat, meg a tévét. Valójában úgy áll a helyzet, hogy aki agresszív, az pia nélkül is az, csak könnyebb arra fogni. A pia csak azt hozza ki az emberből, ami amúgy is benne van. Én se innék annyit, ha a barátnőm nem itatna le, szó szerint, aztán meg már nem tudom megállni, mert régen alkoholista voltam, de ezt hiába is mondanám neki, nem jut el a tyúk agyáig. Egyesek szerint a teljes absztinencia a megoldás az ilyen esetekben, ez talán egy kicsit túlzás, de az is hogy minden nap inni kell vele, mert nem igazán bírja ő sem pia nélkül. Persze csak ilyen női adagokat iszik, a maradékot meg én iszom meg, plusz még a saját piámat is, így nem csoda hogy általában berúgok. Akkor meg ugye irány valami olcsó krimó, ahol eliszom a maradékot, ha ugyan marad, mert általában kisajtolja az összes pénzem, kávé, üdítő, sör, bor, persze a nagy részét végül én iszom meg. Beszélni meg nem lehet vele, mert eléggé szefós, különben meg általában az van, amit ő akar, de már megszoktam. Régebben sokat lázadoztam ellene, főleg a blogjaimon, senki nem értette, minek vagyok vele, ha ilyen gáz. Hasonlítgattam a volt barátnőmmel, meg egyéb sokkal jobb nőkkel, de már belenyugodtam. Lassan már 4 éve együtt vagyunk, és kezdem megszokni a hülyeségeit. Pontosabban lassan már fel se veszem. Olyan, mintha a gyerekem lenne (aki iszik). Néha nehezen bírom, meg rémálmaim is vannak vele, de ő azt mondja, hogy én vagyok az élete értelme, és ha elhagynám, begyógyszerzné magát, és öngyilkos lenne. Néhányszor próbált velem szakítani, de rájött, hogy egyedül életképtelen, mert igazából értelmi fogyatékos (ez a címke illik rá a legjobban), és el van veszve a világban. Nincs egy barátja sem, nem azért, mint nekem, aki megszakítottam mindenkivel a kapcsolatot, hanem azért, mert senki sem akar vele barátkozni. Így volt ez már az általános iskolától kezdve egészen mostanáig. Az az igazság, hogy nem merem magára hagyni, és nekem is jót tesz a társaság. Az más kérdés. hogy nem hagy igazán élni, és ha ő nem lenne, lehetnének értelmesebb ismerőseim is, akik nem szedik el az egész pénzemet, és nem foglalják le majdnem az egész napomat (minden nap), és nem kell minden nap a kocsmában piálni velük, hanem valahogy értelmesebben is el lehetne tölteni az időt. Én már úgy érzem, kinőttem ebből. Kábé 10 évig nagyban csináltam (nagyon nagyban), és most már valami értelmesebbre vágyom, mint a pia, gyógyszer, cigi, kávé, szóval az ilyen "élvezeti szerek". Valamit kezdeni kéne az életemmel, mert a fél életemet már elbasztam ezekre.

0 Tovább

Vasárnap délelőtt a Délibábban

Tegnap elmentem a Délibábba a jól megszokott 4-es kocsma helyett. Mivel nem kávét akartam inni, hanem piálni egy kicsit vasárnap délelőtt. Hogy jobban csússzon az ebéd :). Nagyjából minden jó volt, igaz a vodka elég szar, még 80 Ft-ért is tudok jobbat, de még így is elég olcsó volt. 235 egy Rákóczi meg egy feles. Az egyetlen pozitívuma, hogy ilyen olcsó, régebben még elhallgattam az ott iszogató vendégeket, de mára már sajnos nem igazán értem általában, hogy miről van szó. Szerintem a többség mára már elitta az agyát. Vagy én vagyok túl hülye ehhez a magas szintű társalgáshoz. Ennek ellenére minden szép és jó volt, ameddig meg nem jelent Csoki, egy kisebbségi, mint a neve is mutatja. Szerencsére feszt a börtönben ül, vagy a piac előtt ténfereg és cigit árul, vagy mit tudom én. Abból is azt, amibe papírokat csomagolnak (szerintem). Általában úgy teszek, mintha nem ismerném meg, de a kocsmában ugye ez lehetetlen. Tudtam, hogy milyen csóró, így vettem neki egy sört, ő meg csak elkezdte hajtani, hogy menjek haza, mert már eleget ittam. Pedig nem voltam részeg, mikor hazamentem észre se vettek semmit. Amúgy meg le se szart (Csoki), hanem a pultoscsajjal (Líviával) beszélgetett. Ez az ő szájából egy kissé hiteltelenül hangzott, aki nyugtatóra iszik, állandóan tántorog, és úgy néz ki mint az állat, meg állandóan verekszik, meg a börtönben ül. Ahhoz képest pedig, hogy cigány, viszonylag értelmes, vagy csak a bnőmnek akart annak idején tetszeni, hogy ti. Shakespeare-t olvasgatott a börtönben, a barátnőmet meg ez pont nem érdekelte, mert egy kissé alulművelt. Hát ezért kerülöm én a régi ismerőseimet. Mert gázosak, főleg, akiket az ilyen lepukkant kocsmákban ismertem meg. Bár ő nem olyan régi, akkor is. Állandóan lehúz(ott) piával (tudom, most én ajánlottam fel, kár volt), meg cigivel, meg még a bnőmnél is próbálkoz(gat)ott. És nem ő volt az egyetlen. Egy csomó seggfej jár oda (vagy járt régebben) pl. Misi, a nyugdíjas rendőr, aki lenyúlta a cigimet (szintén stírölte a macámat),  meg tőlünk kért pénzt italra a 180000-es rendőri nyugdíja mellett. És még sorolhatnám, vannak bőven. Van ott egy pár igazi barom, az olcsó piára mennek. Hát én többet nem fogok, csak ha már végképp nincs más választásom. Cigi, meg pénz a belső zsebben, mert nemegyszer lenyúltak már ott, volt hogy a fél fizetésemet (többször is). Szóval látszólag megéri az olcsó árak miatt, akkor is, ha szar a pia (a vodkának pl. igazi hányásíze van). Mindegy, összességében egy szar hely. Akkor megéri, ha 200 forint alatt meg akarsz inni mondjuk egy sört, mert le vagy égve, vagy valami szar rövidet, de mondjuk nem véletlenül nem járunk oda. Lehet, hogy később több kocsmát is bemutatok majd, ami nem ilyen szar, és ahova el szoktunk járni. Van egy pár.

0 Tovább

Az alkohol öl, butít, nyomorba dönt, de inkább, mint az antipszichó

Érdekes, most, hogy rátalaltam a postr-re, és még működik is, ellentétben a freebloggal, egy csomó időt töltök vele. Mostanában eszembe sem jut pornózni (főleg akkor csinálom, ha depis vagyok, vagy ha valami nagyon izgalamasat "találok"). Nem jut időm annyit piálni sem, és cigiből is kevesebb fogy. A Rivotrilt egy hirtelen ötlettől vezérelve viszont beszedtem este az egészet egy kis citromos sörrel (már csak 4 volt benne). De sajnos "találtam" egy doboz 1 mg Frontint (az még keményebb). Most nem tudom, mi legyen (vele). Izé, azt szoktam mondani, hogy azért nem próbáltam ki a kábítószereket, mert akkor biztos, hogy rászokok. Mondjuk a füvet igen, de arra meg nem szoktam rá annyira. Talán, mert addigra már elvette az eszemet a pia, és jobban tetszett a hatása, mint a fűnek. Persze, ha olyan társaságba "keveredek", akkor, gondolom jöttek volna sorra. Mármint a kábítószerek. Csak az van, hogy én már korán elkezdtem piálni, meg cigizni, meg kocsmázni, és ez egy másik szubkultúra, mint a narkósoké. Na, jó vannak átfedések, de kevés olyan kocsmatölteléket hallottam, aki ne szidná a geci drogosokat, főleg, ha van is a fejében. Persze, ő ugyanazt csinálja, de a kölcsönös ellenszenv megvan. Én mindig annyit ittam, hogy drogosnak néztek, és ezzel meg volt oldva a kérdés. Magyarul kábítószernek használtam a piát. Ma már nem (annyira). Egyéb függőségemről nem tudok, ja most jött egy kis nyugtató, hamar rákaptam, pedig nem valami nagy élmény. Piával főleg nem. De ez csak egy kis kirándulás lesz, azt hiszem. Egyrészt az orvosom mostanában nem hajlandó felírni, másrészt végesek itthon a készletek. Nem okoz annyira kellemes érzéseket, csak kábaságot, a másnap meg elég szar tud lenni, attól függően, mennyit szedtél be. Ha újra beszeded az adagodat, nagyjából rendben leszel. Hát egy elég enyhe (vagy nem is annyira enyhe) drogféle, receptre kapható. Bébiadaggal nem éri meg próbálkozni, mert nem használ szart se. Még ez a legjobb cucc, ami a pszichiátriák környékén kapható, de ez is elég szar. A többiről nem is beszélve.

A heroint, meg a többit azért nem próbáltam ki, mert utáltam a tűket, meg nem is voltak olyan haverjaim, akitől tudtam volna szerezni. Talán nem voltam eléggé menő. Mindegy. Lehet, hogy ez volt a szerencsém. Mivel gyakran piával mászkáltam a suliban is, vagy kilógtam a kerítésen át kocsmázni, gondolták, ez hülye, nem éri meg bevonni a "társaságba", úgyis csak lebuktat mindenkit. Amúgy büszke vagyok arra, hogy még nem kerültem addiktológiára, a májfunkcióim elég jók, na jó, egyszer voltam drogambulancián, "szerencsére" éppen találtak nálam egy kis füvet, de nem lett belőle ügy. Detoxban viszont már vagy 7x-8x voltam, szerencsére már évek óta nem. Lassan megtanulom kezelni az italt, és beállok én is azok közé a kocsmatöltelékek közé, akik naphosszat szidják a drogosokat, és a kocsmában élik a mindennapjaikat. Épp elég idős vagyok hozzá. Egy középkori faszi lettem, műbör dzsekiben, enyhe szeszpára leng körül, amerre megyek (egy csomóan élnek le így egy életet), a pszichiátriára meg nagyívben szarok. A "gyógyszereiket" meg dugják fel maguknak. A piánál nem kell jobb gyógyszer, én azt mondom. Kár, hogy az egész családom antialkoholista (mondjuk a tesóm csak apámat majmolja, mint mindenben, ráadásul feszt a seggét nyalja, ez most kikívánkozott). Szóval csak a zugivás megy. Meg a zugcigi. Ameddig itthon cigiztem, elképesztő litániákat kellett végighallgatnom a káros hatásairól. Meg minden szarról. Jobb a békesség. Pia már rég nincs itthon, mióta egy párszor kiittam a bárszekrényt, a piákat lent őrzik egy páncélszekrényben kulcsra zárva. Persze tudom, hol a kulcs. Gyakran "kotorászok", az összes dugi cigit elszívtam a háznban, már nyugtató is alig van. Néha ráfanyalodtam a páncélszekrényre is, persze csak módjával. Persze igyekszem házon kívül megoldani az ilyesmit, de ha nincs éppen pénzem, muszáj.

Ja, és ha már szóba jött az antipszichotikum, az is egyfajta drog, csak éppen 0 pozitív hatással, a delikvens nem érez semmi kellemeset, csak rosszullétet és mellékhatásokat. Kinek kell egy ilyen drog, nem? Az angolok is "psychatric drug"-nak hívják, és drug magyarul annyit tesz, mint drog. Drug=drog. "A drog rossz, értem?" Talán van, amelyik kevésbé rossz, de olyanról, hogy valaki ezektől gyógyult volna meg, még nem hallottam. Sőt, a legtöbb ismerősöm csak egyre többet szed, kedélyjavítót, antipszichót, antidepresszánst, enélkül létezni sem tudnak, és még csodálkoznak, hogy egyre szarabbul vannak. A barátnőm is szed néhány fajtát, és hisztizik, ha valamelyikből nincs meg az adagja, azért iszik rá rendesen, aztán meg minden baja van. Ő is le szeretné tenni legalább az antipszichót, de a pszichiátrián csak szívatják, hogy még egy év, még két év (nem egy ilyenről hallottam már), magyarul hazudoznak a  "betegnek". Én a saját kezembe vettem a dolgomat, a sok tízezret érő antipszichót naponta lehúzom a budin. Ez a vélemeényem a gyógyszerekről. Mást meg nem szedek, most már nyugtatót sem fogok, mert csak a baj van belőle, valahogy nem vagyok tőle az igazi, valahogy blokkolja a gondolataimat, és csak bamba vagyok tőle (mondjuk erre találták ki). Olvastam, hogy a börtönben 1 az egyben váltják a cigarettával, csak hogy kiüssék a gondolataikat. Kábé egy fél doboz cigi, ha valami komolyabb hatást el akarnak érni vele. Valaki meg azért szokik rá, mert csak egy "gyógyszer", aztán hamar a rabjává válik. Szintén olvastam, hogy valaki annyira a rabjává vált, hogy össze-vissza hazudozott a háziorvosnak, csak hogy újabb adagokat írjon fel, ha nem volt elég gyógyszere, piált is rá, pedig azelőtt sosem ivott alkoholt. Ezt addig-addig csinálta, amíg egy haverjával elment egy buliba, persze jól benyugtatózva, ott leültek piálni, és reggel egy rendőrségi fogdában ébredt, mert valakit annyira megvert ott a szórakozóhelyen, hogy az illető kómába került. Elítélhetnénk ezt az embert, ha nem lenne köztudott, hogy az ember agya kikapcsol a nyugtató és az alkohol együttes hatására, testben ott van, csinál ezt-azt (olyat is, amit máskor nem, még részegen sem). Azt hiszem Albert Györgyi ezt a könyvében "koktélozásnak" hívta, és ő is nagyban nyomta, csak azt nem tudom, hogy minek. Mellesleg ő is mondta, hogy senki ne kövesse a példáját. Meg az antidepresszánsokat is nyakra-főre zabálta, mert beadták neki, hogy ilyen szezonális depressziója, vagy mije van, és ezektől lesz jobban. Nem is bírta sokáig. Egyébként nekem nem volt túl szimpatikus A. Gy., de az biztos, hogy ezek a cuccok tették tönkre, és hozzájárultak ahhoz, hogy viszonylag fiatalon itthagyja ezt a siralomvölgyet. Persze ő úgy élte meg, hogy segítettek neki. Persze, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ez a mondás szerintem teljesen találó a pszichiátriára, bár én a jó szándékban sem mindig hiszek, inkább a pénz meg a hatalom az, ami motiválja a legtöbb pszichiátert. Meg a karrier, az, hogy minél magasabb beosztásba kerüljenek. Az ápolók többsége pedig szimplán egy szadista seggfej emlékeim szerint. Persze ők csak követik az orvos utasításait, közben meg geciznek a betegekkel. Úgy tudom, a pszichiáterek és az ápolók nagy százaléka visszautasítaná a pszichiátriai kezelést. Képmutató barmok. Engem sajnos senki sem kérdezett. Kényszer"gyógykezelés". Vagyis kényszerbeszállítás. Altató injekciók hetekig. Húgyozni sem nagyon mehettem ki. Pelenkázás. Ahogy magamhoz tértem, újabb szúrás, és újabb ájulás. Aztán meg Haloperidol, amit főleg "alacsonyabb intellektusú kisebbségieken" alkalmaznak egy másik pszichiáter szerint. Persze akkor még "gyerekcipőben járt a pszichiátria". 2006-ban! Bár azóta sem lett sokkal jobb. Az az érzésem, ott egy kicsit megállt az idő, persze, mert senkit nem érdekel az egész. Ha meg odakerülsz, megvannak a módszereik, hogy elhallgattasanak, zárt osztály, injekciók, kikötözés, esetleg egy kis elektrosokk. És addig tartanak bent, ameddig "meg nem gyógyulsz". Azaz ameddig a kedvük tartja. Elvileg. A saját szememmel is láttam ilyen eseteket. Persze a család általában megbánja egy idő után, hogy bezáratta a pácienst, és egyezkedni kezdenek az orvossal, és egy pár ezresért pár nap múlva már kint is van. Bekerülni ugyanígy lehet. Most főleg a saját esetemről beszéltem. De nem nehéz ilyen esetekbe botlani az interneten sem, elég ellátogatni Szendi Gábor honlapjára, van ott egy pár. Persze ezek a kutyát nem érdeklik. (Legalábbis nem a nagy többséget.) Én is leginkább csak magamnak írok, tisztában vagyok vele. Mindenesetre valami ott tönkre ment bennem (mármint a nyíregyházi pszichiátrián, nevezzük a nevén), és azóta sem javult meg. Rosszul vagyok, ha meglátom valamelyiket, de nem mutatom, sőt nevetni is képes vagyok már velük, a szar poénjaikon (talán egy kicsit kényszeresetten), igazi seggfejek, nem igaz, hogy nem látják, hogy egy idjét múlt elnyomó intézményben dolgoznak, vagy úgy vannak vele, hogy pénzért mindent. És ebben a "bizniszben" nem kevés pénz van. Valamit valamiért, nem igaz?

0 Tovább

Hülyeség, de nem marhaság

Skizofrénia underground

blogavatar

Skizofrének. Mostanában leginkább egy növény jut az eszembe róluk, mégpedig ez: nebántsvirág. Különben meg kurva hamar bele lehet szokni az anyuci pici gyereke szerepébe, utána meg úgyis elhülyülsz, és vagy felvesznek az intézetbe, vagy a lágerbe, vagy megdöglesz az utcán, mert az, hogy ki fognak semmizni, legalábbis valószínű, főleg, ha gyámság alatt vagy. Aztán meg eltakarítanak, mint a szemetet.

Szerintem tweetelni menő

Feedek