Ha jól tudom, Jézus negyven napot hupákolt a pusztába, és hát én is ennyit húztam itt le. Két és fél óra a zárójelentésig és nincs cigim, b+. A mai menetrend: meló, barátnő, Fehér Egér. Ez eddig így jó? Ja, mire megírtam ezt a bejegyzést, már volt is egy kis cigi seft úgyhogy gond 1 szál se...
Már csak egyet kell aludni
2013. máj 12. 05:46
és jön a Nyári Mikulás, és hozza a zárójelentésemet. Faszom a Stockholm szindrómába, itt mindenki csak az én Dunhill cigimre pályázik, pedig én látom el a fél osztályt cigivel. Húzok is innen a gecibe. Amúgy nem sajnálom én, ergo ÉN VAGYOK JÉZUS !!! Vagy Napóleon? Mindegy, az a lényeg, hogy tökéletesen meggyógyultam. Egyébként meg nem is voltam beteg. Csak egy apró hiba történt a könyvelésben. Legközelebb nem fog előfordulni.
Stokholm–szindróma
2013. máj 11. 14:55
Most, hogy nemsokára kimegyek, arra gondolok, Jézusmária, megint munka, megint tanulhatom be a varrást, mert az ilyesmit elfelejtem hamar. Csak az a kérdés, hogy Szilvike, vagy Edit mutassa be megint. Szerintetek? :D
Játsszak vele Tű és cérnát, vagy mi legyen? :D
„Tudod, Edit, most a gyógyszerek miatt remeg egy kicsit a kezem.” :D
Szóval úgy érzem magam, hogy a sok seftelés az osztályon, később az addiktológián, egy kicsit hiányozni fognak. Úgy érzem magam, mint Nagykálló után, amikor szintén ez volt a szitu + Bolond Andi miatt önszántamból ráhúztam még pár napot.
Most nem fogok. Meg amúgy is melózok hétfőtől péntekig minden nap a pszichiátrián. 10:15 – 10:25-ig, és 12:45 – 12:55-ig szünet van, bárki bejöhet dumálni + van egy vendégszoba is, vagy foglalkoztató, vagy mi a tök.
Persze tudom, hogy senki nem fog bejönni. Így a jó.
postr vs freeblog
2013. máj 10. 13:51
Szerintem béna vagyok, mint a faszom, mert akárhogy nézegetem a postr-t, alig tudok valamit változtatni rajta, pl. a bemutatkozó szöveget sem, + érdekelne az is, lehetne-e vendégeket meghívni a blogba saját néven, vagy nickkel, mint pl Editet próbáltam volna, talán ezzel is bizonyítanám, hogy lehetőséget adnék más skizóknak is pl. amanita, harmony, amúgy meg bárkinek (én nem vagyok skizo-fasiszta-fetisiszta :D), hogy írjon ide valamit, amíg én éppen verem a farkam (már ha a Cysordinol depó ezt lehetővé teszi számomra). Sőt, valami perverz indíttatástól vezérelve elsőre talán Isolde-t kérném fel, persze csak ha lesz rá ideje a gyerek mellett.
Emlékszem, a Nagy Halált a freeblogon is eljátszottam egy párszor, meg a Csendkirályt is egy darabig, de ott volt egyfajta közösség, és valaki mindig szólt, hogy azért írjak már valamit/érdekli a sorsom. + elvileg a freeblogot profin tudtam kezelni (már ha ez a szó, hogy profi, és én nem ütjük egymást). De a freeblogról mindenki eljött már, aki számít, és össze-vissza szétszéledt a társaság, itt pedig egyedül vagyok, mint az ujjam (most szándékosan nem azt írtam, hogy "mint a faszom", pedig milyen nagyszerű lett volna.
Nagyon sokat változtam, de asszem megtaláltam azt a (blog)írói stílust, ami nekem fekszik. Egyszer azt írták rólam, hogy "kicsapongok egy igénytelen stílusszintre, de mégis elég jó, ahogy írok, ami kuriózum. Ezért ajánlotta fel egy akadémiai doktorandusz, hogy "szeretném, kérném, hogy legyél a tanítványom". Elvileg nekik kell, hogy legyen 1-2 ilyen tanítvány/patronált. Ezért szoptam 2 évig magyar-angol szakon Nyíregyen, Miskolcon meg olyan 4-5-öt a magyarral, hogy kitanuljam a rafkókat.
Jó, el is tértünk a tárgytól, meg most mit magyarázkodok itt, a freeblog nem "gyengélkedik", hanem szó szerint "szar lett", a postr-ben + több lehetőséget látok, amit - talán a saját bénaságom miatt - nem tudok még kihasználni. A régi blogger ismerősök meg talán azért nem jönnek, mert
1. kurvára megváltoztam
2. már régen csak a kötelező udvariassági köröket futottuk egymás körül.
Na meg egy kicsit(?!) bunkóbb is lettem, + bennehagytam a blogban 1. egy komplett pornógyűjteményt, 2. egy egész "skizofrén epizódot". Hiába írtam, hogy én nem irodalmat akarok, hanem azonnali reakciókat, mégis az lesz, amit nem akartam, hogy az itt leírtakat az utókor fogja értékelni/igazolni, esetleg cáfolni, ha nem is 100, de még egy jó pár év múlva. (Ha kell, majd besegítek.)
Mit írjak még? "Nagyon szeretlek Titeket!" Ez egy halumból való, á majd úgyis elmondom. Kurva sokat dumálok mostanában.
Na, csak annyit tennék hozzá, hogy hülyeség az a nézet, hogy a skizofrén epizódok leépítik az ember személyiségét, csak hát tudni kell belőlük kijönni, az esetemben például 3 egység vénás Rivotrillal. Úgy gondolom, egy szibériai sámánnak sem egy leányálom se a transz, sem az abból való kijövés, akár gombával csinálja, akár vodkával, mit tudom én, most mi a divat arrafelé. És senki se szól rá, hogy "hé, öreg, hülyeségeket beszélsz", hanem megköszönik neki szépen... és inkább elgondolkodnak rajta...
Ja, meg még ez az aranyköpés is kiment a fejemből, bocsánat, aforizma, hogy "A blog a legnagyobb nyilvánosság előtt gyakorolt magány." Mármint Balla D. Károly szerint. Én meg az utolsó hétvégémet töltöm a wellnesben, úgyhogy ne lepődjön + majd senki, hogyha a weekendre nincs olvasnivaló...
zsanzsorzsnak szeretettel, hogy legyen mit olvasni ;)
2013. máj 09. 13:21
Az Újmunkás (Edit főnöke) szerint túl sok lóvét veszek fel, és a héten már nem is vehetek fel többet. Mi a .... köze van hozzá?! Miért, mi van, ha a nagy részét a Női Jézusra költöm, a másik nagy részét meg pitiáner (vagy épp' nem is olyan pitiáner cigiügyekre). Egyébként még azt sem mondanám, hogy ő az első női Jézus, akit láttam/hallottam. Nagykállóban Bolond Andi Karácsony körül kattantt be, és már bent volt egy ideje, mire én bementem, mire bemenetem, és a 7 hét alatt, amíg bent voltam, nem igazán kattant ki, de szerintem azóta sem. Jó nagy adag Leponexszel kezelték, női poroszlók rúgdosták az udvaron, és folyton be volt zárva a megfigyelőbe, onnan kért tőlem cigit (mármint a budiablakból). Engem nagyon szeretett (ezt mondta is), de én csak Balázs voltam neki. Egyszer azt kérdezte tőlem (amikor kint volt): Megcsókolsz? Annyit mondtam neki, hogy: Nem. Ő: De csak azért, mert cigány vagyok? (félig volt az) Én: Nem. Ő: Hát, jó.
Ezt azóta is sajnálom. Azt hiszem, elvitték végül Kállósemjénbe. 32 éves volt akkor. (2007)
Tergnap Edittel könyvekről beszélgettünk, és ő azt mondta nekem, hogy utoljára Paulo Coelho 11 perc című könyvét olvasta. Sajnos arra (még) nem sikerült rákérdezneznem, hogy áll Douglas Adamsszel :).
Sajnálom, nem értettük meg egymást... 2
2013. máj 08. 13:41
True enough, hogy hétfő reggel hazaengednek (haza-haza), és reggel 9-kor már kész is lesz a záróm, (a kórházból már egyből mehetek is a melóba :Đ), persze a szüleim belátták blablabla. Csak hogy be fognak állítani valami szar depót (asszem Cysordinolt), és engem ez egy kicsit lehangol.
Jó, próbáljuk máshogy: Ti mindannyian fasiszták vagytok, és hisztek a fajelméletben, akár elismeritek, akár nem. Jó. Akkor mi egy más faj vagyunk, akiket Ti brutálisan elnyomtok, igaza van Feldmár Andrásnak, politikai okokból. Tudnék mesélni még a politikáról, például azt, hogy az országott jelenleg egy beszívott egyetemi koliszoba irányítja, de ezt most hagyjuk is. Hagyjuk a Nagy Tesót is, aki mindenben kompetens, és még a csapból is ő folyik víz helyett. Mármint a zsebhitlerre gondolok, vagyis a miniducére, aki szisztematikusan ki akar irtani bennünket azzal, hogy lecsökkenti a juttatásainkat. Az 1 millió új munkahelyet sem nekünk ígérte, hanem a többi fasisztának, nekünk meg lófasz a seggünkbe. Igen, komcsi vagyok. És? Kinek mi köze hozzá?
Igaz, hogy van egy szefós barátnőm (aki félig német), igaz, hogy flörtölök (baszottul nem hittem volna, hogy életemben le fogom írni ezt a szót, ráadásul nem is vagyok benne biztos, hogy a helyes kontextusban) egy szoc munkással (aki félig szlovák). Én meg persze fajmagyar. Régen talán táltosnak hívtak volna, most skizofrén gecinek. És bazmeg, engem nem kell csoportos kurvázásért csuklyában elvezetni a kuplerájból, mint a T. beszívott koliszobát. Én nem voltam KISZ vezető, nem mondtam, hogy "Csuhások! Térdre, imához!", sosem voltam polgár(i), se nem lettem liberálisból konzervatív.
Amúgy nincs 2 nőm se egyszerre, csak 1 nőm, meg 1 társalkodónőm.
Mi a faszt csináltam én? Lezúztam egy postaládát, ami egy elnyűtt műanyag cső volt? Á, tudjátok, mit? Dugjátok fel magatoknak a depó injekcióitokat, mi így érezzük jól magunkat. Életem nagy kalandja volt ez a blog, meg ez az egész, a legjobb, ami történhetett velem, és csak is ez és így történhetett, de tudjátok, még mit? Most egy darabig nem írok többet. Kivéve, ha valaki szépen megkér rá, aki nem LiteraGeek (Félre ne érts, Robi, semmi bajom Veled, de azt hiszem, az egy bloghoz kevés, ha 2 ember beszélget egymással, mert azt úgy hívják, hogy chat.)
Végezetül: én csak egy kurva magyar szakot akartam elvégezni. Valahol. Bárhol. És most a mélymagyarok miatt:
1. újra kell érettségiznem emelt szinten magyarból
2. Nem indul stabilan magyar szak levelezőn, csak Pécsen, és ezért oda kell majd utazgatnom 3 hetente.
A magyar nyelv híres a káromkodás-készletéről, de azt hiszem, most erre nincsenek szavak még az édes anyanyelvünkön se.
Különben meg nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy nem kell itt mindent véresen komolyan venni, csak éppen most az van, hogy ahhoz képest, hogy mindenki hazudik, ennek a blognak szokatlanul magas a valóságtartalma.
Ennyi.
Nightlife + minden
2013. máj 07. 16:32
Megint 2 látok a Rivótól, meg most alva is fogok írni. Az éjjel is alvajártam (Málik Roland: Alvajáró :)), a nővér megkérdezte, hogy mit csinálok a folyosón, megráztam a fejem, és azt válaszoltam, hogy: alszok. Ez azért stimmelt, de mit akarsz csinálni? Ennyit mondtam neki: cigi. És az is volt.
Egyébként Pali bácsi, akit 4 egység vénás rivóval sem sikerült teljesen kiütni, mert megedzette a 40 év leponex, olyan alvajárásokot szokott csinálni, hogy egyszer pl. a női szobában kötött ki éjszaka. Gyuri mellé meg befeküdt a Félkarú, de aznap eltűnt egy csomó cigi, meg 1000 Ft is. Tiszta holdkóros társaság, már mindenkit kitettek a kis megfigyelőből, de én még mindig ott vagyok, Egyébként Pali bácsival a múltkor éjszaka találkoztam a folyosón (hol máshol találkoztam volna, az egész csak egy kurva folyosó. Először csak valami olyasmit mondott, hogy "dobrigyeny", akkor még nem fogtam gyanút, még a "tavaris" is elment, de amikor már a saját nevét is csak szlovákul volt hajlandó kiejteni, érezték az ápolók, hogy ennek már a 1/2-e se tréfa, és jól leoltották Seduxennel, meg Haloperidorral. Reggel viszonylag üdén ébredt, a tiszta vízről, a friss oxigéndú levegőről áradozott, meg a csodálatos kilátásról és a tájról. Persze ő csak a rácson keresztül látja, mert nem engdik le. Egyébként ő az a skizó, akinek megígértem, hogy pofán vágom, de kiderült, hogy mindez 1 félreértésen alapult, mert az a 2 gyógyegér, akivel sokáig voltam a szobában, és egész nap a plafont bámulták, bemagyarázták neki, hogy én milyen beteg vagyok. Az egyik egy enyhén (de inkább közepesen) értelmi fogyatékos volt + epilepsziás + skizofrén (amit én erősen kétlek, hogy igazi skizo lenne, mert ha ő az, akkor én szégyenemben visszaadom a diagomat), a másik egy 18 éves szorongós kis köcsög, akinek az egész családján kikönyökölt az alkohol. A szefós gyerek anyja ráadásul lelépett 500 Ft-ommal. Az minimum egy doboz Navigator. Az nem zavar, hogy Anikó lapát számra hordja ki tőlem a pénzt (mert megérdemli :), de ezek ne csesszenek már ki velem.
Mi van még? Előléptem küldönccé, velem szereztetik be a Sláger szivarkát, a 3az 1-bent, meg az alkoholmentes Bucklert. A Bucklernek alkoholmentes sör létére ráadásul, van egy fél 100% alkoholtartalma, egyébként a múltkor a kertben én is lenyomtam egy grapefruitost. Most miért? Az addiktról az ápolók füveznek a betegekkel, meg rivóval bizniszelnek, meg még ki tudja... Ja, nem kerülök át az addiktra, most úgy néz ki, de legkésőbb hétfőn kijövök a szabad világba, a szüleimet lebeszéltem Hádészról, oszt haza is visznek, legkésőbb hétfőn, mint már mondtam. A szüleim döntésébe szerintem nem játszik bele az a blog, csak olyan 99%-ban (Bár apám szerint ha eltűnnék a Hádészban, a kutya se foglalkozna velem utána. Én azért bízom benne, hogy ez nem így van :). Na, meg az is, hogy mit mondanának az emberek, hogy engem meg lepasszoltak a Hádészba (a nagyanám meg ott hegyel nálunk). Sok jó ember... nem fér el sehol. Anikó mondanom sem kell, nem jött befeküdni, mert azt mondta az orvos, hogy kell a hely olyanoknak, akik "igazából hallucinálnak". Gondolom, ő is levágta, mi az állás. LiteraGeek, ilyen embereket én is látok néha, mint Te, de én erre nem ajánlom a Leponexet...
Most véletlenül bejött a melóba Anikó, és persze nem tetszett neki Fegyver, mert szerinte olyan, mint az Éjjel-nappal Budapestből mittoménki, aki mindenkit meg akar szerezni magának. Meg hogy láttam-e, hogy rázza seggét? Persze én ártatlanul azt mondtam, hogy semmi ilyesmit nem láttam... De Katira is egyből azt mondta, hogy "Hány éves? Mit akar tőled?". Nem tudom, írtam-e, hogy az előző melómban beültetett a "fiúszobába", ami 3 súlyosan értelmi fogyatékos autistából állt, ott fűztem a gyöngyöt, nehogy szóba tudjak állni más csajokkal/nőkkel. (Mondjuk akkor még nem is igazán akartam.) Erre persze van esze. Egyébként beszéltem én normális emberekkel is, 27 évig folyamatosan, azóta van ez, amióta "nemvagyokbeteg". Az a 27 év valahogy kezd kikopni a memóriámból. Pedig arról akartam írni eredetileg. Bassza meg.
Most csak azért vagyok bent ilyen sokáig, mert sokáig tart az irodai munka, Edit pedig itt "rázza a seggét", he-he...
Barátom, Málik Roland
2013. máj 06. 13:45
Szóval ott hagytuk abba, hogy Roland. Érdekes módon Douglas Adams a gondolatait úgy ültette a fejembe, hogy nem tudom, hogy, mert én ilyet nem tudok. Rolanddal viszont sikerült 1, mindösszesen 1 mondatot váltanom. Róla azt kell tudni, hogy szerintem ő (volt) az utolsó magyar költő és szépíró. Legalábbis az újságok úgy cikkeztek a haláláról, mint szépíróéról. Ilyet se azelőtt, se azután nem láttam. De azt hiszem, az is volt. Nem tudom igazából most sem, hogy mit írjak róla, az elszalasztott lehetőségről, hogy megírjuk mi ketten a Miskolcon lettem csúnya című könyvet, ami már soha nem fog elkészülni Roland híján. (Igen, a cím is az ő érdeme volt.) 2 könyve jelent meg, az Ördög, és a Báb. És én vagy annyira beteg voltam, vagy annyira csóró, hogy egyiket sem tudtam megvenni. Roland majdnem minden nap eszembe jutott. Emlékszem, bosszantott is 1 kicsit, hogy sehol nem nevezett meg az életművében, ezt a verset eredetileg nekem ajánlotta, de az ajánlás azóta eltűnt belőle, talán azért, mert még egy nyomorult kis cyberpunk novellát sem tudtam normálisan megírni, amin akkoriban dolgoztam. A novella nem volt nagy szám, csak az utolsó mondatára emlékszem, de ez itt most nem rólam szól. Szóval van ez a verse, hogy (ennek szereppeltem az ajánlásában eredetileg):
Alvajáró
Én már csak megyek. Pedig istenemre, milyen kedves fiú voltam. Nem tudom, valami álmos tompaság szállt rám, és most a világ is, én is, kint is, bent is, mindenem: üveg mögött.
Nehéz, szinte alattomos csönd ez, víz alatti, melyből bármikor elősompolyoghat valaki — nem barát —, ismerős, rokon, egy régi tanár, akivel tűnődve beszélek, kávét rendel, cukrot rak, kanalat forgat igen lassan a kávéban, szabadkozik az alkalmatlan idő miatt, rohannia kell, de nem azért mondja, aztán egy huncut fénytől megcsillan a szeme. — Jó — mormolom, s félszemmel látom még, amint a gőzölgő csészével elsétál, visszaballag a bolygó félhomályba. És akkor gondolnám utoljára, hogy abba kellene hagyni a tintát, mikor kiderül: nem tartózkodott a városban azon a hallatlanul furcsa napon.
Sajnálom. Sajnálom. Harminc vagyok és fiatal, alkoholista és neurotikus és magányos. Sajnálom, bocsánat mindenkitől, aki szeretett: én már nem vagyok Málik Roland.
Mintha elcsatangoltam volna az álmokon túlra. S azt tudom csak, ez itt szomorú béke, kegyelemteljes gázolás valamibe, ami majd ellep. Szeretném, ha fű volna. Ahogy lehet több is: vonatút, cigaretta, kék utcai kút, kiskocsma kertje, elséta nagyapainak tűnő porta előtt a napon, udvar beláthatatlansága, kertek alja, és a zümmögő erdő.
Te vagy ilyen tévelygő, Uram? Mert ha belőled folytatódom, elmondanám, ha már kell, száz évvel korábban kívánok élni, csíptetőt viselni, kalapot emelni, átböngészni a napi sajtót, végigkopogni sétabotommal egy verőfényes korzón kávészagú lehelettel.
Te vagy ilyen semmittevő, Uram? Mert tudd, hogy félvállról veszem a munkát, és nem kívánok dolgozni az eljövendőben, csak heverészni, borozni, olvasni őszt hosszú regényben, és menni, csak menni, gyalogolni egy középkori nyárban, édesen tüzes tompaságban, mert nekem a gyaloglás volt mindig a szabadságba vezető út.
Te vagy ilyen egymagad, Uram? Egyedül voltam én is, és lüke, hogy az első jöttmentnek, aki vidám kedvvel hátba vágott, s szólt: „gyere, járjuk a világot, mint igazi két jóbarátok” — bedőltem, s hittem neki. És eltévedtem az élet tüskeerdejében, majd a bűnök bányájába jutottam, most a szavak légegében járok, s magam vagyok, jobban, mint a föld alatt.
Talán sehol se voltam. Se ébren, se álomban, se földúton, se földöntúl, földöntúl és padláson, padláson és erdőben, erdőben és kocsmában, kocsmában és templomban, templomban és sírkertben, sírkertben és se Ongán, se Ongán, se Miskolcon, Miskolcon és Bátorban, Nyíregyházán, vízparton, vízparton és évzárón, évzárón és vonaton, vonaton, se öltönyben, se öltönyben, és se csőben, se csőben és csőnek tetején, csőnek tetején, a Ruzsinszőlőben, vagy ha igen: innen voltam.
És tudod, felejtsd a száz évet, hagyd a semmittevést, pokolba az Ördöggel és a bűnnel, legyen béke, béke már, érjen véget a gyaloglás, mert én — mint egy elhagyott bárkán — végül a szíveden szeretnék pihenni, Uram.
Hát, igen, a tördelés nem a legjobb, viszont itt van az örök kedvencem Tőle:
Málik Roland: Tizenkét pohár Van, aki a pusztában hal meg, Van, aki Egyiptomban, és van, Aki a kocsma padlatán. Első pohár: Ne igyál!- de ha iszol, Olyan helyre menj, ahol Az ital, amit magadhoz veszel, Nem lőre, vagy kavarék, Mert ha olyan helyre mégy, Ahol az ital, amit magadhoz Veszel, lőre, vagy kavarék, Másnap igen fog fájni a te fejed, És az nem jó. Második pohár: Ne igyál!- de ha iszol, Olyan helyre menj, ahol A csapos nem a te ismerősöd, Mert ha olyan helyre mégy, Ahol a csapos a te ismerősöd, Előbb vagy utóbb hitelért Folyamodol, és az nem jó. Harmadik pohár: Ne igyál!- de ha iszol, Olyan helyre menj, ahol Jámbor emberek ülnek, ahol te Jobb magadnak megmaradsz, És perbe mással nem kerülsz, Mert ha olyan helyre mégy, Ahol mással perbe kerülsz, A te tarsolyod fogja bánni, És az megintcsak nem jó. Negyedik pohár: Ne igyál!- de ha iszol, Olyan helyre menj, ahol Nem találkozhatol némberrel, Akivel együtt iszol, és aki Később a te társad leszen, Mert ha olyan helyre mégy, Ahol némberrel találkozol, Akivel együtt iszol, és aki Később a te társad leszen, Előbb vagy utóbb azt te Keservesen meg fogod bánni. Ötödik pohár: Ne igyál!- de ha iszol, Olyan helyre menj, ahol Nem találkozhatol némberrel, Aki a te társad volt annakelőtte, Mert ha olyan helyre mégy, Ahol némberrel találkozol, aki Annakelőtte a te társad volt, az Új emberrel fog ottan ülni, És tusakodni fog erősen a te szíved, És az nem jó. Hatodik pohár: Ne igyál!- de ha iszol, Olyan helyre menj, ahol Nem találkozhatol a te Barátaiddal, ismerőseiddel, Mert ha olyan helyre mégy, Ahol te a jó ismerőseiddel Találkozol, előbb vagy utóbb, Hiszed vagy nem Elsötétül irányukban a te szíved. Hetedik pohár: Ne igyál!- de ha iszol, Olyan helyre menj, ahol Az ördög magában nem ül, Mert ha olyan helyre mégy, Ahol az ördög az asztalnál Maga ül mint napra éj Következik, hogy az veled Előbb vagy utóbb beszédbe Elegyedik, Vagy ha nem ő veled, hát te Ővele, és az onnantól kezdve Igen nem jó. Nyolcadik pohár: Ne igyál!- de ha iszol, Olyan helyre menj, ahol Nincs kert, aminek közelében Úgy vagy, mint A jázminok és rózsák között A hajdani kertben, Mert ha olyan helyre mégy, Ahol kert van, s aminek Közelében úgy érzel, mint A jázminok és rózsák között Hajdan a kertben, Szívben és lélekben elgyöngülsz, És mint őszre tél következik, hogy Hosszú ivásra adod a fejed és az Keserű pohár. Kilencedik pohár: Ne igyál!- de ha iszol, Olyan helyre menj, ahol Az ördöggel nem cimborálhatsz, Vele szövetséget nem köthetsz, Mert ha olyan helyre mégy, Ahol vele cimborálsz, és Vele szövetséget kötsz, Előbb vagy utóbb sóvárogni fog A te szíved, és mert ember A sóvárgást nem szenvedheti Mint életre halál következik, Hogy el fogod cserélni vele A te szíved, és az halál. tizedik pohár: ne igyál!- de ha iszol, olyan helyre menj, ahol karnyújtásra van az állomás, mert ha olyan helyre mégy, ahol az állomás karnyújtásra van, álmatag és fátyolos ivásod ködfelszálltában újra hallva és újra szimatolva, újra látva és újra tapintva, és újra ízlelve a hajdani kertet, a kihúzó vonatra egyszer, még utolszor fekapaszkodhatsz, kajtatni egy kertet, ami nincs sehol. és az egy időre jó. tizenegyedik pohár: tudod mit? igyál!- de ha nem iszol, olyan helyre menj, ami tenéked kedves, olyan italt igyál, ami tenéked jó, azzal beszélj, akivel kedved tartja, mert igyál, vagy ne igyál, bizony unalom fenyeget tégedet, igyál, vagy ne igyál, törekedjél magadat elfoglalni ebben-abban, igyekezzél magadat elcsendesíteni ebben-abban, mert bármi is van, se innen, se onnan, se amonnan, sehonnan, valahogy semmi, sehogy se jó, és mert minden itt és amott igyál, vagy ne igyál, örökre cél nélkül való. tizenkettedik pohár: hát igyál!- de ha iszol, és már homályos, lassú esztendők sora óta iszol, s egyszercsak ajkadba harapva parancsolnál megálljt, s úgy tűnik, folyik minden a maga jó medrében, az első pohárt különösképp virágzáskor ajkadhoz ne emeld, mert ha iszol, és már homályos, lassú esztendők sora óta iszol, s egyszercsak ajkadba harapva parancsolsz megálljt, s tűnik, folyik minden a maga jó medrében, s az első pohárt különösképp virágzáskor ajkadhoz emeled, akkor te elvesztél, barátom, az a kikelet neked bekelet leszen, a te ujjaidnak örökösen pohárra leszen kívánkozása, már te számolni fogsz az itallal, barátom, és az ember, aki annakelőtte, már nem leszel te sohasem. s mint napra éj, mint őszre tél, mint életre halál következik, hogy semmi sem következik, hogy az a pohár az a némber, sírig a pohár, sírig a némber volt az a pohár.
Rolandot az foglalkoztatta, mit gondolkozok állandóan azon hogy mikor és mit gondolt ő énrólam, én erre csak ártatlanul annyit feleltem, hogy egyszerűen tudni szerettem volna, mit gondolt rólam az utolsó magyar költő és szépíró, mire ennyit válaszolt, valami mennyországi hangon: "Ja, így már érthető..."
És bocs, Roland, de most egy kicsit a helyi dolgokkal kell foglalkoznom a lehető legrövidebben: az átkerülésem az addiktológiára elvileg megoldható, Anikó holnap befekszik a kórházba, mert hallucinál a hallucináció ellen kiírt gyógyszerétől (azt mondja, embereket lát), mondtam ugye, hogy szar a gyógyszere. És ami a legfontosabb: a Medikus szállóban állandóan, éjjel-nappal basznak, vagy én nem tudom mit csinálnak, mert csak ilyen kéjes női nyögések hallatszanak ki. A betegek meg persze ott sétálnak, és szeretnének pihenni, de nem lehet az állandó baszástól. Asszem ennyi fért bele mára, Rolcsi, csendespihenő következik...
Nem, nem, azt hiszem, mégis az a legfontosabb, hogy Anikó befekszik a 4.-re. Ez már így egy kész kabaré.
Szomorúvá tesztek, hogy mindent a szátokba kell rágni
2013. máj 05. 21:29
Megítéli valaki a sámánokat? A jósokat? A „látókat”? A pénzért minél–vadabb-dolgokat előadó kóklereket?
Megmondom, miért nem kell nektek az én cuccom: mert ingyen van, és ez kurva gyanús. Jézus mennyiért tanított, f***om? Bazmeg, felszögeztétek egy fára. Igaz, hogy nem volt még pszichiátria, szóval, amikor kizavarta a kufárokat a templomból, nem volt hova bedugni.
Kellemetlen figura volt, izgága, azt mondják indigó, „eltörlök minden törvényt”. Ráadásul anarchista. Még a rabbi is megszólta: „Részeges vagy és nagyevő, a vámszedőkkel ülsz egy asztalnál, ráadásul szombati napon.” ( Körülbelüli idézet.)
Nem állítanám, hogy én Ő vagyok. De azt igen, hogy mindez a sok írás a postr.hu-ra egy előzetes életterv alapján készült (tehát kellett, hogy legyen előző életem). Először a vallás előtti világképpel, a sámánizmussal próbáltam a megváltást szimbolizálni, ha jól tudom egybe esett a Bolondok Napja Jézus feltámadásával, és a pogány tavaszi ünneppel.( A tavasz aszondják 1 hónappal kitolódott.)
Persze azt hittem, hogy mindenki olyan kurva okos, mint én, ezért raktam be a Comedy Centralos medvéket elsején, és egyben totemet is választottam, vagyis erőállatot, mit tudom én, hogy hívják, a medve volt az első állat, ami megjelent a blogomban. Az ázsiai népek, ( igen, mi is) elsősorban a medvét tisztelték ilyen állatként. Egyébként erről a rövid filmről órákig tudnék mesélni, ha igénylitek, fogok is.
Szóval, még mindig nem állítanám, hogy én vagyok Jézus, csak 1 a 800 ezer (+1) közül. Volt egy jó élettervem, és tudtam, hogy Ő (Jézus) van a legjobban dokumentálva az „ilyenek” közül, pedig hány volt „ilyen”. Azt mondják 100-ból 1 fő, vagy egy közösségből 1 fő, és azt általában a legbrutálisabb módszerekkel tüntették el a Föld színéről (ld. Az öreg hölgy látogatása, de 1 South Park epizód is foglalkozik vele.), mint engem próbálnak ezzel a Hodász-Hádésszal. ( Mint tudjuk, megkövezés se nagyon van már errefelé, egyebet mit tehetnének?)
Különben én is csak a blogírás közben jöttem rá lassacskán, hogy mi a csízió, de nemigen változtattam már rajta utólag, a sok pornó had basszon ott.
Szóval asszem, nem én vagyok Jézus, Anikó többet szenved miattatok, mint én, engem nem zavartok.
Egy valamit kell még tudnotok, hogy a nyugati ember Gergely naptárat használ, és legjobban úgy fér bele az agyatokba, ha a megváltás dátuma pontosan történik, ezért kellett ez a jézusos történet a végére mert a nyugati ember vele tud azonosulni a legjobban.
Még valamit a Földről: valószínűleg egy egysejtű élőlény, ami nem osztódni fog, hanem tudatszint emelkedés fog bekövetkezni rajta, vagyis következik be folyamatosan az arra megért közösségeknél. Az egészet egy LSD-s triphez hasonlítanám ( Azért gondoltam, hogy apám LSD-t tett a cigimbe.) Szóval lélekben egyesülsz Istennel, a körülötted lévőkkel, meg megtapasztalod a sejtszintű emlékezetet. Szóval így akár meg is lehet spórolni néhány bélyeg árát, ha valaki így jobban érti. A tudatszint-emelkedés / LSD-trip irányítója én voltam. Mindenkit sikerült „lehoznom”, kivéve magamat, mivel éppen kezeletlen skizofréniám is volt, ami miatt „könyvelnem” kellett. Az LSD és a skizofrénia hatása együtt brutális, nem hiszem, hogy gyógyítaná egyik a másikat, vagy a másik az egyiket.
Na, és igen, a kardinális kérdés, hogy Edit vajon maszturbált-e Douglas Adams regényekre, vagy sem. Adams, aki valószínűleg már reinkarnálódott, azt üzente nekem gondolatban, hogy E mindössze ennyi „gondolatbűnt” követett el ellene. De mint tudjuk, ő is egy vicces fiú, ki tudja igazat mondott-e.
Dumáltam még Málik Rolanddal is, de őróla majd holnap.
Meg kifejtem még a héber bibliát, meg a magyar gondolatot is, de most küldöm haza a cuccot anyámmal.
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!