Egyfolytában csak a pénz körül jár az agyam. Már nem érdekel szinte semmi és senki. A kurva gyámságról megjött a papír, még ezek is nyomorgatnak. Lényegében eddig is gyámság alatt voltam itthon, kurvára semmi szükség nem volt rá, csak egyre lejjebb nyomnak a szarba. Eddig is a szüleim vették fel a rokkant nyugdíjamat (nem is tudom, hogy adhatják oda másnak, mint aki jogosult rá, na mindegy is). Ráadásul egyre kevesebbet adnak ide belőle, mondván, hogy iszok, cigizek, mit tudom én. A hangulatom egyre szarabb, ahogy egyre kevesebb pénzt kapok, már nincs kedvem senkihez se szólni, hanem csak iszom a 30 ft-os kávékat a melóban, utána 140 ft-os söröket, és olyan dohányt szívok már, amiből fél kiló 2700 ft (ami elég 2 hétre kb., szóval olyan 3 doboz cigi árából megvagyok 2 hétig). A többi természetesen Anikóra megy el. Remélem, ezekre az időkre később én is így fogok visszagondolni:
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!