Úgy néz ki, a héten táppénzen leszek, mert szükséges volt egy kis szájsebészeti beavatkozás. Így egy hétre kiszabadulhatok a taposómalomból, már egy kicsit kezdett eldurvulni a helyzet, az örökös fáradtság, kedvetlenség, reménytelenség érzése kezdett eluralkodni rajtam. Persze bírtam volna még egy ideig, de ilyenkor törvényszerűen előjön valami. A pofámról nem akar múlni a dagadás, szóval minden nap megbirizgálják a bemetszést. Így ez mondjuk nem annyira pihenés, de valamit tisztult az agyam, talán. A szakkörben (legalábbis a mi szobánkban) örökké a rádió szól, egy ideje eljutottam arra a pontra, hogy megutáltam a zenét, szó szerint. Számomra érthetetlen, hogy ennyi energiát fektetnek az emberek valami hülyeségbe, csak azért, mert az emberek számára az a legkönnyebben emészthető. Ráadásul hülye dallamok mennek a fejemben, amiktől lassan már a hányinger kerülget "nem tudtam überelni anyádat, te meg nem mosod magad után a kádat", na, persze, meg "vágjál lyukat a kádba". Egyszerűen nem tudom feldolgozni a sok baromságot, csak ömlik a szöveg egész nap, és az agyamra megy. Ráadásul az egész társaság lassan szájmenésben szenved, Edit 3 folyamatosan dünnyög, függetlenül attól, hogy hallja-e valaki, de ez lassan jellemző lesz mindenkire.