Ezt a kifejezést egy blogon olvastam, már nem tudom, melyiken. Egy jelenségre hívnám fel a figyelmet, hogy vannak olyan pasasok (ezek mindig pasasok), akikkel állandóan találkozni, akik az utcán élik a mindennapjaikat, mert vagy mennek valahová, vagy jönnek valahonnét, de arcukon közben állandóan tükröződik a "minden a legnagyobb rendben van" kifejezése. Gondolom, hogy nem dolgoznak, meg merem kockáztatni, hogy sose tették. Anikóék házánál is megfigyeltem ezt a mozgást: itt van például az Esterházy Péter-fejű pasas, ki-be járkál a legnagyobb lelki nyugalommal. Egyszer hozott valahonnét zacskóban lóbálva 2 db citromot, természetesen tökéletes lelki békével az arcán; hát akkor azt hittem, hogy agyonverem. Aztán itt van nálunk, Sóstóhegyen a nagy sárhányós-hózentrógeres idióta, aki állandóan kerékpározik, mint a kisgyerekek, természetesen gyerekded mosollyal az arcán; szintén minden rendben van. Akkor van a ferdepofájú, aki mindig buszra száll, ha csak két megállóra is, ő Észak-Nyíregyházát támadja be, útvonala a Tölgyes Csárdától a Jósavárosig terjed. A vicc az egészben, hogy ez a táv gyalog is percek alatt megtehető. Vannak még olyanok, akik iránt némi szimpátiát is bírok érezni, az ősz hajú-baseball-sapkás-retro szemüveges, aki alkalmi munkákat is vállal annak ellenére, hogy "benne van a bugi a lábában". Végül itt van a kopaszkás Bandi, aki reggel elindul, és csak ebédre ér haza, hogy délután újra útnak eredjen. Útvonala szigorúan Sóstó-Sóstóhegy-Libabokor, ő egy ilyen vidéki túrázó. Kihagytam valakit? Biztosan. Ezeket természetesen csak úgy lehet megfigyelni, ha valaki szintén ilyen túrákat végez, de magamat azért nem sorolnám ide, mentségem, hogy én csak a kocsmába járok naponta 5x.