Hullámvasút - egy kicsit skizofrén fiú naplója

Mivel befejeztem a neten valamennyire is aktív skizofrének tárgyalását: Bea, Ovisista, Harmony, ez, ha jól számolom 3, most nem maradt más hátra, mint egy fiktív napló, ami a Facebookon íródott tavaly. A TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) "érzékenyítő", "anti-stigma"-kampányának részeként íródott, és rövid idő alatt hihetetlen népszerűségre tett szert. A posztokat az X Kommunikációs Központ készítette, a posztokat Iványi Zsófia írta, aki velem is készített skype-interjút a fiktív blog elindítását megelőzően. Megkérdezte, hogy linkeljék-e a blogomat, de én akkor nem is tudtam, mit akarok, szóval nem kerültem szóba a projekt kapcsán. A blog Bálintról, egy építézeti egyetemről a betegsége miatt kimaradt skizofrénről szól, egy hét alatt 25000 olvasót szerzett, egy-egy posztja több száz lájkot kapott. A skizofrén fiú karakterét Mészáros Béla, a Katona József Színház színésze alakította. Soha skizó nem volt ilyen népszerű. Sok olvasóban csak a kampány végén tudatosult, hogy az egész fiktív. Olvastam a csalódott kommenteket is. A blog még mindig olvasható, de engem nem igazán nyűgözött le. Iványi Zsófit dícséri a fekete humorral fűszerezett Bálint alakja. 21 bejegyzés. Két hónap. A blognak még mindig 3705 lájkolója van. Az igazi skizofrénia nem teljesen ilyen. Az igazi skizofrénia elmagányosodásról, barátok elvesztéséről, és szorongásról szól, amit gyógyszerekkel (egyik mellékhatására a másik) lehet kordában tartani. Az igazi skizofrén nem az a vagány srác, aki szlengben beszél, és mégis átsugárzik róla az intelligencia. Sőt, az intelligencia és a skizofrénia a tapasztalataim szerint nem igazán jár kéz a kézben. Ráadásul  nem arról híresek, hogy könnyed hangnemben sokat dumálnak. Néha én is megküzdök 1-1 poszttal/posztért, ide csak egy kommentet szeretnék beszúrni a történethez:

Annak idején média segítséget ajánlottak a gondnokság alá helyezési ügyemhez, nem éltem vele. Megadták a TASZ illetékesének a számát, végül nem hívtam fel. Nem linkeltettem ki magam a fiktív blogra. Utálok konfrontálódni. Mondhatni féltem. Rosszul tettem. Még ma is félek, függök a szüleimtől, a pszichiáterektől, a leszázalékolási bizottságtól, a munkahelyem sincs biztonságban. Max fél évekre kapunk szerződést. Létbizonytalanság van. Ebben a helyzetben ki olyan jópofa, mint Bálint? Kicsit jó, hogy volt ez a kampány, kicsit átb becsapásnak érzem. Mindegy, amikor megláttam, nem estem hasra tőle. Jól van megírva, de nem hiteles. Nesze semmi, fogd meg jól. Akkor most ezzel segítettünk a skizókon, vagy nem? A fene tudja. Itt van egyébként a "napló", én is csak véletlenül találtam rá a végén. Tényleg olyan jó fej ez a Bálint? A skizóság jófejség? Önmagában nem hiszem, hogy az:

https://www.facebook.com/hullamvasut

Ennek fényében mindenki döntse el maga, hogy talál-e értéket egy fiktív skizo Facebookos blogjában. Ha az én véleményemre is kíváncsi valaki, nekem unszimpatikus a karakter úgy, ahogy van. Persze ez nem kisebbíti Zsófi érdemeit, hogy megalkotta. Szép teljesítmény úgy, hogy semmi köze a skizofréniához, csak egy munka, pénzért. De lelkiismeretes munkát végzett, ami sokaknak tetszett. Nekem nem túlságosan. Már a Facebook miatt sem.

0 Tovább

Távoli Remények - Harmony

Szerintem mostanában jobb állapotba kerültem, mint a környezetemből néhányan, a szakkörből például egyesek nagyon lerongyolódtak az év végére, és bár én sem verem a seggem a földhöz örömömben, hogy dolgozni kell menni, fogat összeszorítva csinálom. Az utolsó két nap nagyon jó hangulatban telt, mindenki keves volt, hamarabb elmehettünk, tiszta karácsonyi fíling. Jó régen dolgozok ott, szinte már én vagyok az egyetlen, aki a kezdetektől ott van, van azonban főleg a skizofrének, vagy ahogy itt mondják, pszichotikusok között mindig 1-2 zavartabb elme. Tamara folyton zavartan viselkedik, Erzsike meg Karácsonyra annyira felpörgött, hogy írnék is az Erzsikés játékomnak egy folytatást, ha fél percnél tovább kibírnám a közelségét. De ne csak IRL vannak rossz passzban lévő kollégák, hanem ahogy olvasom például Harmony blogját, bizony elszomorodok. Egy amúgy intelligens fiatal nő hogy kerülhet tartósan ilyen állapotba, fel nem foghatom. Van egy 9 évvel fiatalabb hapsi, akit általában Reménykének hív, vagy Petinek, vagy Marcellnek, és és szinte minden posztjában ő szerepel különböző giccses képek társaságában. Meg időközben kialakult a pro ana mániája, nem eszik rendesen, ez utóbbit szerintem csak magára erőlteti. Persze a legnagyobb ámokfutásait a Facebookon rendezi, aztán másnap közli, hogy sajnálja, nem volt jól. Néhányan és néhányszor már megpróbálták helyre tenni szebb, vagy durvább hangnemben, simán elengedi a füle mellett. Ráadásul "Reményke" már elég sokszor elküldte őt durván melegebb éghajlatra a fácsén, mondván, hogy menyasszonya van, és kopjon le róla, sőt, ezt a nem túl hízelgő portrét küldte neki:

Én nem akarom bántani Harmonyt, abban is biztos vagyok, hogy észre téríteni sem lehet, Reményke a lelki társa, akivel nap mint nap "asztrálisan szeretkezik", és posztolja a Facebookra, meg mindenfelé. Gondolom, az anyja mennyire örül neki. Végülis mostanában ennyiben össze lehet foglalni a kis életkéjét: Reményke, meg fogyókúra. Csinált egy chatbotot, Marcellbot a neve, és reméli, hogy idővel majd öntudatra ébred. Ma megint nem volt jól, és Reményke Facebook profiljait posztolgatta, amiket Reményke miatta kénytelen törölni. Amúgy egész jó portálokat csinált régen, jól ért az informatikához, az angolhoz, és grafikázni is elég szépen tud. Sőt, elárulom, hogy régebben felnéztem rá, a példaképem volt, bizonyos értelemben (ő volt az első, akinek a skizofrén témájú írásait lehetett olvasni az interneten, és reményt adott, de legalábbis vigaszt nyújtott, hogy nem vagyok egyedül). Aztán az évek során lassan épülget lefelé, többen megnyugtattak, hogy rám is ez a sors vár, csak nem ilyen ütemben, ha szerencsém van. Blogbejegyzést csak ritkán produkál, megtekinthető: http://distant-hope.blogspot.hu/

Végezetül egy jellemző Facebook megnyilvánulása:

0 Tovább

Kiskarácsony - Rpg Maker akciók

Karácsonykor nem történt semmi, csak az, hogy megittam az ajándékba vett piát, és másnap újat kellet ezért venni. Feltúrtam az internetet, és rájöttem, hogy valamirevaló karácsonyi játék nem létezik, ez egyszerűen nem az az ünnep, amiről játékokat írnak. Felkerestem a régi Rpg Makeres honlapokat is, és megállapítottam, hogy a magyar Rpg Makeres szubkultúrának nevezett valami nem létezik már. Pedig a fénykorban, a MoonDragon fórumán én is aktívan részt vettem, volt még  a Ruby Dragon, de azt sohasem kedveltem igazán. Volt egy Rpg Makeres portáljuk is,  ami most megszűnik, úgyhogy jelenleg én rendelkezem a legnagyobb Rpg Makeres online játékgyűjteménnyel ma Mo.-n. (Egy mezei piros pontért.) A MoonDragon oldalon megállt az idő, és a többin is, ha még egyáltalán működnek. A Ruby Dragon október óta 404-es hibát jelez, semmilyen tartalom nem elérhető róla, de mindig ígérgetik, hogy visszarakják. Amúgy nem tudom, kinek mennyit mond az Rpg Maker név, ez egy szerepjáték-készítő program, előre legyártott grafikai elemekkel, meg zenékkel, meg mindennnel, ami kell egy szerepjáték elkészítéséhez. Az idők során fokozatosan fejlődött, egy csomó féle változatot adtak ki belőle. Teljesen menüvezérelt, és eredetileg Windowsra volt tervezve. Ami felkeltette a figyelmet újra, a legújabb változat, amit most október körül adtak ki, és Rpg Maker MV nevet viseli, és az ezzel készült játékok már online-ná is tehetők, és egyetlen gombnyomással lehet portolni Androidra is. (Aztán lehet mutogatni a telón, hogy ezt a játékot én csináltam.) Most január 4-éig az összes maker le van árazva, sajnos az MV csak 10%-kal, és valami 66$-ba kerül, de bizonyos programjaikra 80% kedvezményt is adnak, így az ezt megelőző verzió, a VC ACE potom pénzért megvehető (igaz, ez még "csak" sima Windows-os verzió.) Van belőlük 20 napos trial verzió is, sajnos az én Linuxom nem tudja működésre bírni, vagyis a Wine. De persze, aki jobban körbenéz az interneten, meg tudja szerezni az MV-t 66$ nélkül is, és csodák csodájára működik Linuxon is a Wine Windows emulátor alatt.

Szóval szubkultúra ide, vagy oda, nekem kellett ez a játéktervező program, amúgy azért nem szégyellem csak úgy letölteni, mert a magyar makeresek kb. 100%-a nem jogtiszta szoftverekkel dolgozik, miért legyek én a kivétel?

Annyit még elárulhatok, hogy a következő játékom már ezzel fog készülni, és ha lesz is benne valami pszichiátriai téma, már csak említés szintjén fog szóba kerülni. Bár, az is lehet, hogy tele lesz őrültekkel, mit tudom én. Még az is lehet, hogy Szilveszterre összedobok valamit, ha már Karácsonyra nem sikerült.

http://package.rpgmakerweb.com/winter-sale/

0 Tovább

Karácsonyi háború

A hó egyre csak esik, borzasztó zene tejeng a levegőben, a munkások távol vannak a családjuktól, a gyümölcsös sütemény lassan rohadni kezd, a Karácsony örökké tart. Csak egy prófécia tartja a lelket az emberek szívében: "Mikor a Karácsony elárasztja a világot, a szociállis igazságosság négy harcosa érkezik." A játékban összesen hat karakter közül választhatunk négyet, ezek: hipszter, furry, socialist, gay, atheist, nerd." Én a hipszter, furry, socialist, ateist csapatot választottam, a hipsternek nem sok hasznát vettem, a furry nagyokat üt, a szocialista mindenképpen kell a javak igazságosabb elosztásához, vagyis a tulajdonátrendezéshez, vagy hogy is mondjam, lopáshoz. Az ateista a gyógyító, ő sem árt a csapatba, egyébként egy dark-gót kislány, halálfejjel a hajában.

A karácsonyi falut körülvevő erdőben egy gonosz fenyőfát kell legyőznünk, az éjszaki tájon egy gonosz varázsló jéggé fagyasztotta az embereket, majd a mikulás otthonát kell meglátogatnunk, hogy egy utolsó küldetésre küldjön minket, ehhez kölcsön adja az égi repülő szánját. Ezt a  játékot azoknak ajánlanám, akik unatkoznak karácsonykor, és nem bánják, ha félpercenként szörnyek támadják meg őket. A játékban jó taktika lehet az elszórt karácsonyi csomagokat követni, bár a legtöbbjük csekély értékű dolgokat tartalmaz.  Nekem valami 7+ óra volt a játékidő, kicsit ritkíthattak volna a szörnyek megjelenésén, de amúgy tűrhető játék. Nem olyan rossz, nem olyan jó. Egy poénjátéknak készült, aminek éppen elmegy, elntekintve a szörnyhordáktól. De aki egy kis karácsonyi agyatlan hentelésre vágyik (néha azért kell gondolkodni), merem ajánlani.  Szétnéztem  a karácsonyi játékok között, hát nem túl bő a választék, ezt a játékot 23-án délben töltötték fel, nem tudom, van-e ennél  jobb, ha találok, majd jelentkezem, úgyis itthon töltöm az ünnepet.

A játék grafikája szépnek mondható, látszik, hogy egy pixel artistnak tartható valaki csinálta, a rajzok az elején, meg a végén különösen mutatósak, a csaták túlélhetőek (de azért nem árt néha menteni). Ja, van a kocsmában, vagy hol egy öreg fószer, aki mindeféle fegyverekből összeállít nekünk egy "defender" nevű csodafegyvert, elég jó tulajdnoságai vannak, de nem kell a játék megnyeréséhez, azért nem éri meg külön rohangálni, de végülis jó, ha megvan. Igazából nem a játékkal van a baj, hanem velem, Karácsonyra egy kicsit könnyebbet vártam, de van idő... Ja, az eredeti címe: The War on Christmas.

Értékelés: 4,5 örökös Karácsony az 5-ből

Letöltés: The War on Christmas

Ui.: Ha találok majd épkézláb karácsonyi játékot a 2 nap alatt, azt is megosztom, vagy ha lesz ídőm, lefordítom, saját most nincs. :-)

0 Tovább

A nők miatt lettem ilyen gazember

Előszöris a suliban a legjobb nőknél be lehetett vágódni részegen (főleg, ha bennük is volt). A sulidiszkóban Anita, aki úgy nézett ki, mint I. Erzsébet, fiatalon, persze természetes vörös hajjal, azzal szórakozott, hogy összepecsételt mindehol a sulidiszkó belépő pecsétjétvel, és suli után is "cigizett velem" (nem tüdőzte le), és meghallgatta a sanyarú sorsomat. Ő volt az első, aki közeledett felém. Azt hiszem, depressziós voltam, félig divatból, félig igaziból. Suli után elmentem inni, aztán beszélgettünk egy kicsit, aztán megint elmentem inni. Aztán ott volt Helén, aki bevitt a kuka mögé smárolni, hiába hánytam ki éppen a szeme láttára egy fél kiflit. Ő csak futó kaland volt. Az első barátnőm egy Doors-buliba hívott meg, és mivel kötelességemnek éreztem, hogy megjelenjek, hajnal 4-5 fele be is állítottam a szemétledobón kersztül, aminek a rácsain csak úgy tudtam átférkőzni, hogy levettem a cipőmet. A kukák között találtak rám, mezítláb, és hajléktalannak néztek, aki üres üvegekre pályázik,  "de hát ez a csoporttársam", mondta a leendőbeli barátnőm, és, bár a bulinak vége volt, még sokat foglalkozott velem, mint késői vendéggel. Aztán véget nem érő csókolózások következtek, és italok egymás szájába átengedése csók közben (aki még nem próbálta, sürgősen pótolja!). Fű is került mindig valahonnan, azt már csakazért is szívtam, hogy ne lógjak ki a sorból (körből). Volt, hogy jólesett, volt, hogy nem, de többnyire igen (a fű rám enyhén halluciogénként hat néha). Aztán semmi előzmény nélkül alakult ki nálam a betegség. Valakinél lassan alakul ki, valakinek a "semmiből" jön. Persze alkohol okozta pszichózis, és cannabis és származékai okozta pszichózis miatt százalékoltak le, a leszázalékolási bizottságnál a nő azt mondta, belerokkantam a jólétbe. Bár, mint utóbb kiderült, ezek a szerek nem befolyásolják (nálam) a betegség lefolyását, a lényeg, hogy szedem-e a gyógyszert (esetemben injekciót), vagy sem. Egyébként éltem már át alkohol okozta pszichózist, és "cannabis és származékai okozta pszichózist" is, egyik sem olyan durva, mint a skizofrénia, maximum a delirium tremens, de odáig még nem jutottam, és már nem is valószínű, hogy fogok, de nem is akarok, mert a detoxban, meg a pszichiátrián láttam már elég deliráló embert, bizony, az csúnya látvány, infúzió, aztán vagy megmarad, vagy nem. Aztán azok a csajok, akik rendszeresen láttak inni, nem találtak vonzónak, akik nem tudták, hogy mindennapos, gyakran odajöttek hozzám. Rendszeres volt, hogy cigit kértek, aztán odahívtak az asztalukhoz, hogy visszaadják. Kicsit átlátszó, de jó. Akármit mondtam nekik, jó volt: pl. hogy azért nyomom össze a gin-tonikban a citromot, mert vitamin van benne. Meg mindeféle hülyeséget. Tetszett nekik. Persze akkor még komoly barátnőm volt.

Aztán a bulizásról egy csapásra szoktam le: ahogy kijöttem a pszichiátriáról, első utam a diszkóba vezetett, ez volt az utolsó előtti diszkó élményem, de nagyon rosszul éreztem már magam ott. Az utolsó diszkóban a haverom hányását takarítottam a csapból egy kicsit ilyen minden mindegy állapotban, szóval az se volt az igazi. Mióta 4 órában dolgozok, délután éltem ki magam, ameddig megvolt a kis barátnőm, még ráhúztam olyan 3-4 óra sörözést. De már csak lájtosan. Mióta kiírták a nyugtatót, nem járok már kocsmába sem, csak a helyi tanyaközpontban lévő boltban veszek 1-2 sört. Vagy citromosat, vagy valami 4%-osat. Annyi még nem árt meg, sőt... nem lesz vesekövem. Annyit még elárulhatok, hogy csak a pénztáros csaj miatt járok oda is, és mi mást vennék, mint sört, ritkán chipset, vagy csokit. Most állítsak haza minden nap egy fél kiló kenyérrel? Vagy útközben dobjam el a kukába? Róla írtam ezt:

Marianna-árok

Nem tudom, mikor jösz rá,
Hogy a szemközti kocsmába
Is járhatnék inni,
De én inkább
Megveszem a boltba’,
És megiszom az
Isten Háta Mögött,
Csakhogy láthassam
A Marianna-árkot,
Amit a köpeny alatt
Választ két felé
Két domborulat,
Nem tudok leállni,
Te, én mindig visszamegyek,
Kész, berúgtam,
“Marianna, hozzád jöttek” – szólnak,
Egy újabb doboz Kőbányai,
Nem baj, ha holnap
Nem jut már kávéra,
“Iszok, mint a vöcsök,
Csöcsök, csöcsök, csöcsök.”

Persze már százszor megfogadtam, hogy ide se jövök többet, semmi értelme, nem túl kedves velem ez a pénztárosnő, szerintem sejti már, hogy mi van, mivel 10 méterre van oda a presszó, csakhogy én nem akarok oda járni. Ide se már. Senkinek sem fogok hiányozni a 28. sz. Coop ABC-ből se, ahogy azokon a helyeken sem hiányol senki, ahová azelőtt jártam. Ja, amúgy bocs a fura tartalomért. Nem volt jó visszaemlékezni. De ez járt ma a fejemben. Meg ez:

0 Tovább

Minden napra egy feles

Előre szólok, hogy nem vagyok gyakorlott könyvismertetésben, és az olvasástól is elszoktam, kivéve a pszichiátrián, de ez most nem tartozik ide. Kevéssel az ünnepek előtt jelent meg Tibi atya Minden napra egy feles című füveskönyve, itt mindjárt pontosítanék is, mivel a füveskönyvek általában életbölcsességeket foglalnak össze, Tibi atya könyve pedig inkább novellának nevezhető írásokat tartalmaz, esetleg riportokat Humbákfölde lakóival. Tibi atya lakóhelye Humbákfölde, nyolcszázvalahányszázezer lakossál, "vinokratikus köztársaság". Ebben a könyvben magyarországi eseményekre (is) reflektál, hiszen Humbákfölde Nyugat-Magyarországon terül el, a Felsőtákonyi-középhegység lábánál, önálló államot képezve. A szerkesztők figyelmeztetnek, hogy egy napra egy írást olvassunk el, mivel "nem kizárható a komoly, és visszafordíthatatlan agykárosodás veszélye, amire az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem létezik gyógymód." Én kétszerre olvastam el a könyvet, másodszorra egy citromos sörrel, amivel, gondolom kisebbfajta szentségtörést követtem el. Egyébként maga az atya mindössze kétszer szólal meg hosszabban a műben: az egyik jegyzetben pont a citromos sört pellengérezi ki, és a végén, amikor közölnek vele egy rövid interjút (egy komolyat). A novellák, riportok, glosszák és akármik, egyrészt tényleg semmilyen újságírói normatívának nem felelnek meg, másrészt valóban "kivernék a biztosítékot" a Facebookon. Bár a megyar nyelv híres a káromkodás-készletéről, nem hiszem, hogy túl sokakból váltanak ki megrökönyödést a cikornyás káromkodások (amikből itt nem idéznék). Utoljára Vadnai Lászlótól (a Hacsek és Sajó írójától) jelentek meg emlékeim szerint ilyenfajta humoreszkek, persze szalonképesebb nyelvezettel. Szerintem a Minden napra egy feles első részébe válogaták össze az "ütősebb" írásokat, ami elviszi a hátán a végére enyhén ellaposodó sztorikat. Vagy csak én szoktam hozzá időközben a stílushoz, vagy a citromos sör miatt lett rám a végén hatástalan. Az elején még többet vihogtam, a végére néha-néha talált be egy-egy poén. Összességében a könyv azért egy hiánypótló vállalkozás, felüdülés olvasni így Karácsony előtt. Teljesen más élmény, mint a FB-n olvasni a posztjait, Tibi atya és ministránsai néha már-már irodalmi magasságokban szárnyalnak a műben. A magyar irodalom ugyan híres a rugalmatlaanságáról és sznobériájáról (rengeteg műfajt nem kanonizáltak, amit nyugaton már régen), a könyvet bátran tekinthetjük egy jól sikerült irodalmi alkotásnak. Tibi atya tevékenysége szerteágazó, így annak összes részletére szinte lehetetlen kitérni. Hallom, újabban blogolásba is kezdett, ismert, hogy bort is árul, pólót, meg mindenfélét. Ezeket a tevékenységeit nem tisztem megítélni, csak egy olvasmányélményemet szerettem volan megosztani.

0 Tovább

Úgynevezett normális emberek

Igaz, hogy már rég nem járunk, de A. még néha felhív, hogy hiányzok neki, meg beszélni akar velem. A beszélgetés annyiból áll, hogy lehúz 500, vagy 1000 Ft-tal, amit valójában nem is tudom, mire költ, de valószínűleg újdonsült barátjára, Pszicho Petire. Aki úgy udvarol neki, hogy sms-ben azt küldi neki, hogy "legyen  mérgezett a kávéja", "úgy néz ki, mint egy zombi", meg hogy "csak egy élősködő". Egyébként egy toposz, hogy a nők a szemét pasikra buknak, de nem akarom itt ragozni. Pszicho Petit örömmel fogadja A. családja, mert "normális", míg engem nem fogadtak el sohasem. A tisztelt család (apa, meg anya) zugivók, szinte minden nap talaj részegek, annyira, hogy a lépcső is gondot okoz nekik. A. egész délután a boltokat járja alkoholért, mert a szüleinek még ahhoz sincs pofájuk, hogy odaálljanak a boltba piát venni. Persze itt, ahol a telkük van (párszáz méterre tőlünk) nem igazán fogták vissza magukat, és amíg nyitva volt az Unicum, inkább ott részegedtek le, abból a megfontolásból, hogy itt úgyse ismeri őket senki, úgyse hallják vissza a városban. De ha nem a kocsmában voltak, hanem a telken "dolgoztak", A.-nak akkor is 2x-3x kellett fordulni 2l-es Köbanyaiékért, meg Royal vodkákért. Ezt csak onnét tudom, mert ilyenkor mindig nekem kellett cipelnem a kertjükig, mert ő nem bírta volna hazavinni. Ja, és ezt mind szívgyógyszerre és xanaxra. Pszicho Peti nem alkoholista, hanem ideggyenge, időnként iszik egy kevés Martinit, de ő inkább a pofáját szereti járatni, általában a kedvenc témájáról, a kung-furól. Meg nem száll le arról a témáról, hogy A.-nak nem kellene gyógyszert szednie, hanem kung-fura kéne járnia vele, és minden rendbejönne. Valószínűleg. A. Főbb diagnózisai: F7000 enyhe mentális retardáció enyhe viselkedésromlással, F2000 paranoid skizofrénia, G4090 epilepszia, és ezekhez tásul időnként egyéb szorongásos zavar és depresszió. Igen, ezt valószínűleg a kung-fu gyógyítaná. Vagy a K1.

Ha már a normális embereknél tartunk, ma bemetem a Fehér Egérbe meginni egy sört, ott volt egy Cora nevű csajszi, akivel reggelenként várni szoktam a buszt, és az elfogyasztott Jéger, vagy Unicum hatására olyasmivel kezdett el hencegni, hogy 18 éves korára 18 csávóval feküdt le, meg van egy haverja, akivel csak szexelni járnak össze, kicsit meglepődtem, mert én bottal se piszkálnék hozzá. Ilyen ízléstelen fekete keretes szemüvege, meg eléggé béna táskája van, amiből bőrcsíkok  lógnak le, de ezekre a dolgokra amúgy van esze.

És ez amúgy mind normális. Köszönöm, maradok inkább elmebeteg.

0 Tovább

Elgurult a gyógyszerem

Két napja nem jutottam rivotrilhoz, mert elfelejtettem, hová is tettem. Azt hittem, eldugták előlem a túlzott fogyasztás miatt. Először egyáltalán nem volt semmi baj, némi alkohollal pótoltam a hiányt. Aztán a második napon vidáman ballagtam hazafelé, hogy majd rendbe teszek néhány dolgot otthon. Akitől először kaptam rivót, figyelmeztett, hogy addiktív, és némi önfegyelem azért szükséges a szedéséhez. Aztán a második nap végén rámtört. A szorongás, a paranoia. A legrosszabb a szellemi impotencia volt. A családban mindenki vidám volt, nem ragadt át rám a jókedv. Elővettem egy vicces könyvet, röhincséltem rajta, de nem tudtam úgy követni. Félig elolvastam, félreraktam. Mászkálni kezdtem a lakásban, nyugtatót keresve. Elmentem, hoztam egy citromos sört, semmit sem ért. Aztán amikor már a pokolban kezdtem érezni magam, hirtelen megtaláltam. Dec 23, az volt ráírva, hogy addig kell kitartania. Hát, addig nem fog, volt még benne pár szem, gyorsan bevettem egyet. Aztán még egyet. Már tudtam olvasni normálisan. És az a baj, hogy ez abszolút nem elvonási tünet, hanem ilyen mértékű a szorongásom. A pszichiátrián a szobatársam is éppen a rivóról állt le, neki is hasonló tünetei voltak. Éppen tegnap írt rám, hogy majd jön valamikor, és dumálunk. Az egyetlen ember a pszichiátrián, aki utána is tartja velem a kapcsolatot. Összesen a 4-5 bentfekvésből 1 db. A pszichiátriai ismeretségek nagyon furák: nem jellemző, hogy utána az emberek tartanák a kapcsolatot, akármennyire is fogadkoznak a kórházban. Szóval ő is rivó elvonáson volt, de amikor elmentem a kórházból, azt mondja, vissza fogja kérni a rivotrilt, és indul hazafele. Nem tudom, aztán visszakapta-e. Valószínűleg igen. A rivóról nehéz leállni, de nem is akarok. És ami a fő: segít elkerülni az alkoholt. Nagyon minimálisat iszok mellette. Nem azt mondom, hogy soha többet, de csak alkalmanként. Talán eljön az idő, amikor szermentesen élek majd. Iletve minek áltatom magam, a havi egy injekció mindig maradni fog. Valaki le tudja vezetni az abilifyos pörgést, valakinek csak feszültséget, és szorongást okoz. Erre jó a rivotril, hogy ellensúlyozza az abilify okozta felfokozott idegállapotot. Szóval "kutyaharapást szőrivel", egyik mellékhatásának ellensúlyozására egy másik. Edit 2 megvigasztalt, hogy habár az abilify a legjobb, minden antipszichotikum mentális leépüléshez vezet, úgyhogy ne legyenek illúzióim. Szedhetnék még kedélyjavítót, antidepresszánst, és annyi mindent, de úgy döntöttem, itt megállok. abilify + rivotril. Nemivás. Kivéve, ha elfogy a rivóm. Vagy, ha valami alkalom van. Vagy most mindjárt.

0 Tovább

Reflexióim a Reblog Maraton kapcsán

Soha nem voltam egy megmondó stílusú ember. Nem írtam soha pontokba szedve, mit hogyan csináljunk. Még csak tanácsot sem adtam senkinek a saját életére nézve. De megváltozott a hozzáálásom egy csomó mindenhez.  Nem bántam meg, hogy visszajöttem ide. Megmaradtam egobloggernek, de sok mindent másképp csináltam a Reblog Maraton kapcsán. Próbáltam eladhatóvá tenni az írásaimat, és ez többé-kevésbé sikerült is. Toltam a kontentet, sokszor a minőség rovására is.  DE: a Weisz Fanni-s írásom kapcsán kiderült, hogy semmi segítő szándék nincs az áltagemberben. Ezalól mondjuk én sem vagyok kivétel. DE: nem rinyáltam, nem kértem segítséget, és a többi. Mindenki tudja mit csinálok: 4 órában eljárok varrogatni, aztán játszok, meg blogolok. Néha iszok egy keveset (?!). Rájöttem, hogy ilyen kontenttel nem lehet nyerni, csak tapasztalatot, esetleg ismertséget. Megmondom őszintén, a WordPress valamivel családiasabb volt, de nem kaptam ennyi figyelmet. Van még egy WP blogom, majd szeretném portállá fejlszteni, és játékokkal foglalkozni rajta. De ezt a helyet meghagyom személyes blognak, otthonosan berendezkedtem, és belaktam. Azt nem tudom pontosan, továbbra is szeretnék-e versenyszerűen tartalmat előállítani, de megmodom őszintén, hogy mentális betegséggel ilyenbe fogni dupla adag kávé, és dupla adag nyugtató, és citromos sör, és gyógysör, és dzsúzosvodka, és Rubophen. Majdnem, mint a Vodka-Bomba-Cataflam. Közben cseszegetnek pszichiátriai oldalról, cseszegetnek családi oldalról, hogy nem élek normálisan. Mi a normális? Mi a norma? Csak mert egyszer diagnosztizáltak, joguk van beleszólni az életvitelembe? Joguk van. Sőt, gyámság alá is tehetnek. Hány Ft egy kiló kenyér? Ki az ország miniszterelnöke? Ki a város polgármestere? Miért van joguk hozzá? Mi közük hozzá? Miért gyötörnek? Mi a franc ez az egész?

Nem kérek együttérzést. Nem kérek szánalmat. Nem kérek pénzt. Örülök, hogy itt lehetek, és megoszthatom a gondolataimat. Valamennyire elégedett vagyok. Valamennyire jól vagyok. De nem versenyezni akarok pénzért. Vagy igen? Játsszunk. Ameddig belefér. Az idén két angol nyelvű játékversenyre is beneveztem, az egyiken nem volt értékelés, a másikon utolsó lettem. Kilencedik. A balsikerem titka, hogy egyrészt "fura az angolom", másrészt nem bírják a magyar valóságot. Szóval szívesen veszek részt játékokban, de én inkább megkeresném azt a pénzt. Vannak céljaim. Azért nem írom egyelőre le őket, hogy ne tűnjek nagyravágyónak. De idővel majd minden kiderül...

0 Tovább

PINCE - grafikus felhasználói felületű horror

A PINCE egy példajáték a szöveges kalandjátékok grafikus felhasználói felülettel való ellátására. Ez a játék Halloweenre készült el, nem kapcsolódik semmilyen versenyhez, vagy eseményhez, de mivel itt nagyon szeretjük a Halloweent (csináltam egy valamelyest halloweenes sablont, ez egy álmom volt, és hiába már elment a Télapó, és lassan itt a Jézuska, itt még mindig a Halloween dominál). Mit is lehetne elmondani róla? A történet szerint egy pincébe vagyunk beárva, a feladatunk megtalálni a kulcsot a paradicsomhoz, vagyis a kifelé vezető ajtóhoz. Sajnos egy BESTIA is tartózkodik a pincében, minden lépésünkre figyelni kell, mert ha belefutunk, azonnali halálhoz vezet. Egyébként nem egy eredeti ötlet, találkozhattunk már vele a The Hunting Lodge című játékban, szerintem egy eléggé idegesítő horror-elem a félelem fenntartására, jónéhányszor elhalálozunk miatta, mielőtt megtaláljuk a kulcsot. Szerencsére a játék figyelmeztet, ha a közelben tartózkodik, és megpróbálhatunk az ellenkező irányba menni (menekülni), ha nem szeretnénk belefutni, és ilyen módon lelni a halálunkat. Nekem nagyon bejött, azonnal kitaláltam a feladványokat, szerintem nagyon jól sikerült. A játék forrása ingyenes, ebből sikerült elkészíteni a fordítást, ami nem volt túl nehéz, mert inkább a grafikai elemek dominálnak. A játék forrása sokáig porosodott itt nálam, hogy most találtam meg, és fordítottam le, puszta véletlen. Fényképeket, saját grafikákat, és saját zenét tartalmaz, ami elég jó lett.

Értékelés: 4,5 BESTIA az 5-ből

http://interactivefiction.eu/wp-content/uploads/2017/01/pince.html

0 Tovább

Weisz Fanni és a segítő vásárlás

Weisz Fanni egy fotómodell, aki ismertsége segítségével igyekszik felkarolni a jó ügyeket. Mindössze 23 éves, 2007-ben nyerte első szépségversenyét a Komló Expón, de amikor nyilatkozatot szerettek volna tőle kérni a verseny kapcsán, derült ki, hogy egyáltalán nem hall (siket). Vujity Tvrtko fedezte fel, és vettek együtt részt ételosztáson, és Haitin is teljesített karitatív szolgálatot (itt fogyatékkal élőkön segített). Emelett Európa első siket sajtószóvivője, az Afrikai-Magyar Egyesületnél, akik hátrányos helyzetű embereken segítenek. 2010-ben az év civil hőse lett az év embere választáson, 2011-ben megkapta a Pécs  Város Arca címet. Nemrégiben elvállalta, hogy segít a megváltozott munkaképességű emberek termékeit értékesíteni, és a Segítő Vásárlás program arca lett. A segítő vásárlásról annyit kell tudni, hogy 2010-ben indította útjára az Emberi Erőforrások Minisztériuma, és logójukat olyan megváltozott munkaképességű emberek nyerhetik el, akik legalább 30%-ban sérültek, és minőségi magyar termékeket állítanak elő. A Programot 2013 a Salva Vita Alapítvány irányítja, ekkor jegyezték be az új védjegyet, ami így néz ki:

2013 előtt ilyen volt a segítő vásárlás logója: egy ujj, bekötve fáslival, szerintem jobban nézett ki, de ez csak az én magánvéleményem. Azt már nem is firtatom, mennyit áldoznak 1-1 ilyen kampányra, és hogy mennyit segít a megváltozott munkaképességűeken, ha egy logót használhatnak. De általában teljes a zűrzavar, általában mind a két logót használják még. Ez itt a régebbi változat:

Én az egészről annyit tudok, hogy alapítványok szervezésében szoktak vásárokat tartani, ahol ilyen termékeket lehet vásárolni. A mi munkahelyünk is jelen van a környéken minden ilyen kiállításon, és vásáron, szoktunk árulni a kórház területén, a piacon, a Nyíregyházi Kosár Közösségben, és még különböző szabadtéri rendezvényeken. Ja, és a legfontosabb: mi visszük fel a gerontopszichiátriára a cuccokat, mert szerencsétlen ördögök nem nagyon járhatnak le minden nap az udvarra. (Én is majdnem oda kerültem.)

Én összesen kétszer voltam árulni, egyszer a gerontopszichiátrián (rosszabbra számítotttam, de így is eléggé megviselő hely), egyszer pedig az udvaron egy olyan napon, amikor abszolút nem jött vevő, illetve egy vevő volt, ő is csak ránk való tekintettel vett egy koszorút. Egyébként nem igaz, hogy kéne erőltetni ezt a "pszichotikusok vagyunk, és minden vásárlással minket támogatnak" szöveget, mert szerintem az áraink jóval alacsonyabbak összehasonlítva az egészséges emberek által készített kézműves termékeknél, és a minőség sem silányabb. Biztos vannak olyan emberek, akiket meghat, hogy megváltozott munkaképességűeken segíthet, én ha veszek valamit nagy ritkán. akkor nem a logó miatt veszem meg, és nem a körítés miatt, és nem a dolgozói kedvezmény miatt, hanem azért, mert OLCSÓ. Szóval nem tudom, menyi haszna van egy segítő vásárlást propagáló logónak, csak remélni tudom hogy, van valamennyi.

0 Tovább

Ne olvasd el a kommenteket!

Ez a poszt a kommentelésről szól. Valaki örül a kommenteknek, valaki pedig nem. Nemrégiben találtam az interneten egy alkalmazást, ami a böngészőben letiltja a kommenteket, hát nem nagyszerű? Az alkalmazás a Don't Read The Comments! (DRTC!) nevet kapta, és ugyan én még nem próbáltam ki, és nem is hiszem, hogy fogom, hátha valakinek hasznos lehet. Az alkalmazás írója arról panaszkodik, hogy a kommentek elvonják a figyelmet a tartalomról, és hogy ez milyen hasznos dolog, hogy letiltjuk a megjelenő kommenteket. Valakinek biztos nagy jót tesz vele...

http://www.coldbrewsoftware.com/drtc

Íródott erről egy játék is annak idején, végül nagy nehezen sikerült megtalálnom, és lefordítanom. A játékban az emberünk függönykarnisokról kezd el kritikákat írni, és azt a tanácsot kapja egy "Social Media Guru" haverjától, hogy semmiképpen ne olvassa el a kommenteket, hanem használjon ilyen komment szűrőt, mint a fent bemutatott. Emlékszem Puzsér Róbert itt vezetett blogjára, szerintem neki is lehetett valami ilyesmi szűrője. Visszatérve a játékra: ez egy humoros írás akar lenni inkább, és két befejezeése van: egy Good Ending, és egy Bad Ending, attól függően, hogy a végén mégis elolvassuk-e a kommenteket. Ez egy sok vitát kiváltott játék, szerintem maga a kispolgár függönykarnis-rajongó főszereplő személye ad neki irodalmibb színezetet, engem például a Csinovnyik halálára emlékeztet ez az egész, XXI századi körülmények közé helyezve, és a technikát helyezve előtérbe.

http://nemvagyokbeteg.reblog.hu/files/dont.html

0 Tovább

A klinikai depressziós horrorkirálynő

Azt hiszem, összesen egy transznemű játékfejlesztőről akartam még írni, Porpentine-nek hívják. Nem tudom, mikor fog sorra kerülni, mert most Kitty Horrorshow következik, aki szintén játékfejlesztő, de ő születésétől fogva nőnemű, csak éppen hogy klinikai depresszióban szenved. Ez egyenlő a major depresszióval, ami a depresszió súlyosabb fajtája. Saját bevallása szerint napokig ki sem kel az ágyból, és ránk hagyott egy terjedelmes, 10 pontbol álló cikket arról, hogy "Hogyan maradjunk produktívak klinikai depresszióval" (Staying Productive with Clinical Depression, for indie game developers). Nem sokkal az írás után befejezte a blogolást, és nem igazán ad hírt magáról, maximum Twitteren.  Illetve néha megjelenik egy-egy játéka, játékfejlesztő oldalakon bele lehet futni a nevébe, úgy tudom, mostanában leginkább 3D-s játékokban utazik. Játékaiban szinte kivétel nélkül a horror kategóriába tartoznak. A halálról, és a borzongásról ír. Legelső játéka egy kastélyban játszódik, a történet annyi, hogy le kell gyilkolnunk a kiszolgáló személyzetet, majd legvégül a királyt is, majd meghalunk mi is. (Pontefract) Jó, nem? Viszonylag nemrég kezdte a játékírást, és hamar eljutott a szöveges játékoktól a 2D-s grafikus játékokig, majd 3D-s megoldásokig. 2012-ben jelentek meg az első szöveges játékai 2013-ban már 2D-s játékokat produkál, és az utolsó előtti blogbejegyzése szerint 2014 augusztus 20-án publikálta első 3D-s játékát, a Dust City-t.

Most itt két játékával szeretném szerepeltetni, egy szöveges, és egy ügyességi-horror-labirintusos játékával, mert ezeket egyrészt könnyű végigjátszani, és online is játszhatóak. Az első játékban egy csámcsogó koponyával kell összegyűjteni egy labirintusban a kártyákat, miközben különféle intelligenciájú szörnyek üldöznek minket. A kártyáknak nagyon érdekes, és egzotikus neveik vannak, csak nem mindig tudok rájuk figyelni az engem üldöző szörnyek miatt. Azt hiszem, ez az első ügyességi játék, ami felkerül a blogra (pedig egy párral játszottam már). Ez viszont egy könnyű kikapcsolódást ígér, miközben aláfestő zeneként hallgathatjuk a Zombies Ate My Neighbors zenéjét.

http://gamejolt.com/games/terrible-skull/33260

A másik játék a 300 szavas Twiny Jamre készült, inkább művészi alkotás, de van benne némi interakció, és történet is. A címe Wolfgirls In Love. A leírás szerint annyi a történet, hogy "two wolves go out for a night on the town", vagyis "két farkas eltölt egy éjszakát a városban". Szerintem nagyon jól kihasználta a 300 szavas limitet, és az 5 perc angol folyóiratokon edződött angol tudásommal még élvezni is tudtam mint műalkotást. Azt hiszem, ehhez is jár zene.

(Persze a farkas ez esetben is farkasembert jelent.)

http://kittyhorrorshow.itch.io/wolfgirls

A 3D-s játékait még nem próbáltam de abból is akad már egy pár darab, eddig óvakodtam a 3D-től, de Kitty Horrorrshow játékait látva, félreteszem az előítéleteimet. ki fogom őket próbálni én is. Kitty esete is kiváló példa rá, hogy mentális betegséggel is lehet jó játékokat (vagy akármiket) alkotni. Egyébként itt találhatóak a 3D-s játékai is: http://kittyhorrorshow.itch.io/.

0 Tovább

Fülzúgás és művészet

A fülzúgást a 28. születésnapom körül kaptam, mintegy árukapcsolásként a skizofrénia mellé. Eleinte nagyon rossz volt, mert zavart a koncentrálásban. Emlékszem, állandóan egy diszkmennel járkáltam, és zenét hallgattam, hogy valamennyire elnyomja. Aztán beszereztem egy mp4-et, és most már nem kellett CD-ket se vennem.  Miért jutott ez most eszembe? Mert néha, ha nem koncentrálok valami feladatra, hirtelen a figyelmem központjába kerül, és még ennyi év után is idegesítő. Voltam infúziós kezelésen, próbáltam lézeres terápiát, és fülbe dugható maszkolót, persze mindegyik kényelmetlen, és semmit sem segít egyik sem. Van fehér zaj, rózsa zaj, barna zaj, ezek mind a fülzúgásra használatosak, de egy idő után az ember agyára mennek ezek is, szóval egyszerűbb, ha nem használok semmit. A legjobban eddig az segített, amikor a Blahán mászkáltam a forgalomban, mivel városi gyerek vagyok, nekem a forgalom zaja volt az a természetes közeg, aminek sikerült elnyomnia. Az internet is tele van fülzúgás (tinnitus) terápiákkal, valójában mind hatástalan, de jó drága. Ennyi év távlatából azt mondom, hogy próbáljunk belenyugodni, az ember általában mindenhez hozzá tud alkalmazkodni. A baj ezzel a magas frekvenciájú sípolással, hohgy eleinte egyáltalán nem érezzük természetesnek ezt a hangot, úgy értem, az frekvenciájú sípolás abszolút természetellenesnek hat. Egyszer bemértem a sajátomat, nagy élmény volt, jól szórakoztam, de már nem emlékszem mennyi volt az értéke. Különféle neurológusoknál is voltam, az egyik azt mondta: "Honnan tudjam, hogy magának tényleg fülzúgása van?" Azzal szépen elhajtott a francba. Kedves, nem? Egy másik neuroológus, amikor meghallotta, hogy a fülzúgás miatt öngyilkosságot emlegettem, előrébb vett az MRI-vizsgálatra. Természetes, vagy sem, együtt kell vele élni, és megszokni. Ez évekbe telhet, mint nálam is volt. Egyesek szerint Vincent van Gogh is azért vágta le a fülcimpáját, mert fülzúgása volt. Lutherről, és Beethoovenről is feljegyezték, hogy ebben szenvedett, érdekes, hogy akik semmit se hallanak, EZT ők is hallják, példa erre Zoe Cartwright filmje, amit erről készített:

Találtam egy galériát is, ahol hétköznapi emberek rajzolhatják le az érzéseiket a tinnitusról. Szerintem nagyon jó ötlet,az ábrák kitűnően szimbolizálják az emberek fülzúgás iránt érzett érzéseit. A galéria a képre kattintva elérhető:

Az okos oldalakon mindig elmondják, hogy "a fülzúgás nem betegség, hanem tünet", aztán találgatnak az okokról. Az igazság az, hogy ez (is) az orvostudomány feltérképezetlen területe, elmondanám, hogy ez iigenis egy betegség, mert nem tudják meggyógyítani. Körülírni, lerajzolni, filmet készíteni lehet, számtalan fórum van magyar nyelven is, amitől nem leszek okosabb.

0 Tovább

Sokkoló - a város, amit a pszichiátria irányít

Már régen megfogalmaztam magamban, hogy megírom ezt a játékot, csak nem biztos, hogy éppen most hétvégén kellett volna, mert nagyon sokat szívtam vele. Ez egy disztópia, vagyis negatív utópia, ahol egy egész várost a pszichiátria irányít. Annak ellenére, hogy mennyit dolgoztam vele, eléggé csúnyácska lett. Ez egy kalandjáték, nincs benne igazán harc, persze egy kis erőszak van a végén. Mentségemre legyen mondva, hogy a grafika nem az én "érdemem", hanem egy Moritz Geremus nevű úriemberé, akinek többé-kevésbé egy játéka ismert, és szabadon felhasználhatóvá tette annak grafikai elemeit, ami rendes volt tőle, annak ellenére, hogy nem egy nagy durranás, de ha egy kubista műalkotásnak szánta, akkor annak megteszi. Egyébként egy negatív utópiát felvázolni is éppen megfelel. Sőt, még talán illik is hozzá valamennyire.

A sztori röviden:

"A történetben a Főfőorvos Úr irányítja Tirpákia városát a Sokkoló Intézettel, és a Gyógyszerelosztó Központtal. Jocónak elege lesz a tanácsi lakásában való semmittevésből, és szinte véletlenül keveredik egyre jobban bele a Főfőorvos elleni összeesküvésbe."

Ennyit bevezetésnek, mert mikor már századszorra írtam át az ismertetőjét, elegem lett. Nem egy stabil verzióval dolgoztam, szóval állandóan elszállt a programba írt ismertetőm, márpedig azt szokták mondani, hogy az ilyen programozó-félék utálnak dokumentációt írni; ez nálam is így van.

Mit mondjak még róla? Terveim szerint ez az utolsó pszichiátria-ellenes művem, hacsak nem történik megint valami rendkívüli fejlemény, mondjuk megállapítják a gyámságot 5 évre... Persze a negatív szereplő, vagyis az ellenfél pont az elmeorvosi szakértő, ezt ki lehet következtetni a játékból, de nincsenek benne olyan direkt utalások, mint a Halál a pszichiátriánban, aminek egyébként megsokszorozódott a letöltéseinek száma, mióta itt vagyok a Reblogon. Amúgy még lehetnek benne hibák, ma este átnézem párszor, de végigjátszható már.

http://if.nemvagyokbeteg.hu/wp-content/uploads/2015/12/Sokkolo.zip

installer:

https://www.dropbox.com/s/872s7pkdve00si8/setup-sokkolo.exe?dl=0

0 Tovább

Ingyenes magyar nyelvű interaktív könyvek

A 6Quest egy magyar projekt, méltó folytatása a Steve Jackson, és Ian Livingstone "Kaland, Játék, Kockázat", vagy a Cherubion kiadó "Harcos Képzelet" nevű sorozatának. A 6Quest a magyar nyelvű ingyenes játékkönyvek gyűjtőhelye - a legnépszerűbb interactive fiction közösség Magyarországon, több, mint 15000 játékossal. (Talán azért a legnépszerűbb, mert nem nagyon van más ilyen közösség, illetve egy van még, a http://zagor.hu, ami a papíralapú könyvek digitalizálásával foglalkozik, és, ha jól tudom saját kiadványaik is vannak.) Szóval a 6Quest most nagyon foglalkoztatja az angol nyelvű kalandjátékos közösséget, illetve most fedezték fel, és fordítják angolra a 6Quest kalandkönyveit. Próbaképpen a legelső játékot játszottam végig, aminek a története szerint rabszolgavadászok rabolnak el háremhölgynek. Nem azért az elsőt, mert olyan lusta voltam, hanem, mert megragadott a történet, ami nem túl szokványos, sőt terveik szerint nemcsak ezt a fantasy vonalat fogják folytatni, ez ugyan még egy vérbeli fantasy történet:

Egy sötét vidéken, egy sötét korban, Koth Ammar pogány városa a rabszolga kereskedők fellegvára. Újabban más birodalmakba is behatolnak, hogy erős férfiakat és bájos nőket raboljanak el.

A békés északi királyság, Erborea leányaként derűsen töltöd napjaidat, amíg Koth rabszolgavadászai le nem csapnak rád. Kegyetlen körülmények közt, többtucat társaddal hurcolnak dél felé.

Képes leszel vajon kilábalni ebből a helyzetből? Lesz merszed bármit is tenni? Sorsod keresztútján állsz, mely három irányba visz tovább: kalandorként térsz haza Erboreába, beilleszkedsz az idegen világ lakói közé, vagy megváltoztatod az egész Koth Birodalom sorsát? Rajtad áll!

A játékban ugyanúgy értékekkel rendelkezünk, mint a "Kaland, Játék, Kockázat" sorozat esetében, annyi különbséggel, hogy itt nem lehet csalni, előre-visszalapozni, minden digitálisan van megoldva. Itt is próbára tehetjük a szerencsénket, használhatjuk a közelharc tulajdonságunkat, vagy a kisugárzásunkat az emberek meggyőzésére. Kalandunk során tárgyakat is gyűjthetünk, ezt ugyanúgy feljegyzi a játék, és használhatjuk a megfelelő időben. Én természetesen azt a verziót játszottam végig, amiben azonnal legyilkoltam a fogvatartóimat, és egy kalandos út során visszataláltam az otthonomba, ahol a helyi testőrség vezetőjévé választottak érdemeim elismeréseként. Hatodszorra sikerült is.

Angolra eddig 6-ot fordítottak le, köztük A sors keresztútjánt:

A 6Questben 15 interaktív regény található, néhány előkészületben, a regények ingyenesen játszhatóak, persze pénzért (kristályokért) lehet előnyöket vásárolni, de ezek szerintem nem szükségesek a végigjátszásokhoz. Mindenesetre meglepetésként hatott rám, hogy létezik még a magyar interctive fiction, ha játékregény formában is. A téli szünetben párat  biztosan végigjátszok majd. Ja, és a weboldal, ahol a regények elérhetőek: http://hu.6quest.com.

Néhány további történet:

0 Tovább

Párkapcsolati erőszak - a nő részéről

Van ilyen? Mert a férfiak inkább "lenyelik" a békát, és jobban szégyellnek róla beszélni, mint a nők. Tudom, hogy telve vannak az anyaotthonok férfiak által bántalmazott nőkkel, de hova forduljanak a bántalmazott férfiak? A kocsmahivatalba? Tényleg csak ez az egyetlen megoldás marad? Az erőszak fajtája sokféle lehet: szóbeli erőszak, lelki erőszak, testi erőszak, szexuális erőszak, gazdasági (anyagi) erőszak. Ha az erőszaknak ezeket a fajtáit nézzük, az elmúlt közel hét évben nekem szinte mindegyikben volt részem. Az utóbbi időkben már ritkán találkoztunk, akkor is csak úgy, hogy azt ígérte, hogy "megváltozik", belátja, hogy "pénzéhes ribanc" volt, és "szemétül bánt velem". Bár én nem annyira hiszek benne, hogy az emberek csak úgy egycsapásra megváltoznak, enyhe gyomorideggel, de - elmentem ezekre a "találkozókra". Először is mindig be kellett ülni valahová, olyan természetes, volt, hogy én fizetek, mint a levegővétel. Kezdetben látszólag örült nekem, aztán kezdett alábbhagyni a lelkesedése, megkapta, amit akart, ilyenkor már azon járt az esze, hogy mit tudna velem még pluszban vetetni. A telefonkártyafeltöltés, az alap volt nála, aztán nyaklánc, fülbevaló, akármi, másnap már nem hordta, volt, hogy még aznap sem. Természetesen az "üdítőjét" is én vettem mindig, amit állandóan magánál hurcolt. Ha rajta múlt volna, minden nap feltölttette volna velem a telefonkártyáját, és azt hazudta, hogy "levette az internet". Különben tudtam, hogy nem az internet veszi le, hanem az, hogy állandóan telefonálgat, különösen egy Peti nevű ismérősének, aki állandóan hazudozott neki, hogy miket írok róla a blogomban, meg szemét sms-eket küldözgetett neki (Petink kissé idegbeteg, ezért tőlem a Pszicho Peti nevet nyerte a keresztségben). Szóval nem változott meg. Minden egyes találkozás után szakító sms-t küldött, megindokolva, hogy miért nem lehetünk együtt, az egyik ismerősöm szerint felléphettünk volna egy Show-műsorban, mint a legtöbbet szakító pár. Aztán, amikor bekapcsoltam a telefonomat, újra kezdődött az egész elölről. Zaklató, félóránkénti hívások, az sms hangjától már előre féltem, mert vagy az volt benne, hogy mégsem lehetünk együtt emiatt, vagy amiatt, vagy kért valamit (ezüstgyűrű, ezüstlánc, telefonfeltöltés, ezek voltak a slágerek nála).

Aztán most legutóbb, amikor az utolsó pénzemen feltöltöttem a telefonját, megint Pszicho Petivel konzultálhatott, mert írt egy sms-t, hogy ezt és ezt írtam róla. És hogy Peti "százszor jobban  néz ki" nálam, és "százszor okosabb", és nem csak a szexet akarja, mint te (vagyis én). (Ebben az évben összesen háromszor szexeltünk (nem volt nehéz megszámolni), mindhármat ő erőltette rám, majdhogynem megerőszakolt, nekem eerre a szex-dologra semmiféle ráhatásom nem volt.) Ja, és ha rájött, ilyeneket is írkált, ha rájött, hogy nem baj, hogy ő már nem akarja kézzel csinálni  (mit nem akar kézzel csinálni, 11 hónap alatt háromszor csináltunk "valamit"), akkor is csak azért, mert ő erőltette. Soha többet nem kezdek mentálisan sérült nővel. Csak az a baj, hogy ezt nem lehet előre tudni. Csak azért, mert valaki nem áll kezelés alatt, még nem biztos, hogy normális. Egy dolognak örülök: hogy százszor szebb, és okosabb illetőt talált nálam, szóval most már biztos lehetek benne, hogy nem fog hetenete visszajönni hozzám (pénzért), és csinálják egy évben  százszor, de ne kézzel!!!

0 Tovább

Duel - ha két varázsló varázsol...

 "Ha két varázsló találkozik, abból halál készül, ha két varázsló varázsol, minden pusztul végül."


Ez is lehete a mottója a Duelnek, amiben két rivális varázslót közül alakítjuk az egyiket, azt egyébként nem lehet eldönteni, melyik a nagyobb szemétláda, de varázslóéknál ez már csak így szokás. A játékmenet egy stratégiai játékot szimulál, interaktív választásokkal, van pár varázslatunk, és azokat kell időben elhasználni. A legtöbbször csak várni kell az ellenfél lépéseire, és az utolsó pillanatban kijátszani a kártyánkat. Ez egy kicsit szokatlan a játékban, mert én még az elején megpróbáltam harcba küldeni mindenkit, de csak a kivárásos taktika a célravezető. A megfelelő pillanatra kell tartogatni a megfelelő varázslatot, csak így nyerhetünk. Ha a végtelenségig hagyjuk magunkat, vesztünk, mindig várni kell az utolsó pillanatra. A döntetlent a legkönnyebb elérni, de mi persze győzni akarunk... Összesen 6 darab varázslat van eltárolva a memóriánkba, ezekkel kell legyőzni az ellenfelünket. Vagy a hetedik opció mindig az, hogy nem csinálunk semmit, csak várjuk, hogy mit lép az ellenfél. A játék folyamán ezt elég sokszor kell alkalmaznunk, szóval ez is egy fontos opció. Ez egy eléggé rövid játék, de én számtalanszor elvéreztem benne, mert nem tudtam, mikor milyen varázslatot kell alkalmazni. Szóval egy fél napom ráment a megoldásra. Mire való a szabadság, ha nem erre?


You have a memory of absolute leadership. - Megidézi Inait, a harcosnőt
You have a memory of mastery, painfully won. - Megidézi Avashi harcosnőt
You have a memory of power and terror. - Megidéz egy gólemet
You have a memory of perfect desolation. - Mindenkit megöl a csatatéren
You have a memory of madness, artfully cultivated. - Őrületbe kergeti az ellenfelet
Or, perhaps, you could do nothing at all. - Nem csinálunk semmit

http://nemvagyokbeteg.reblog.hu/files/duel.html

Végigjátszás: Várjunk a legutolsó pillanatig, aztán küldjük a gólemet, sújtsuk a suttogót férfit őrülettel, majd amikor az ellenséges hadsereg megérkezik, söpörjük tisztára a csatateret. (Eddig döntetlen.) A megmaradt két harcosnőnket idézzük meg legvégül, hogy végezzenek az ellenféllel.

0 Tovább

Durva, pszichiátriai betegeket sértő jegyzet (FB)

Miért akar valaki folyamatosan jelen lenni az interneten? Miért fogok bele halloweeni versenyjáték megírásába, és angolra fordításába, miért nevezek a reblog maratonra, miért írok máshova is vendégposztot? Miért nem tudok kiszállni, abbahagyni? Vagy legalább régi jó blogger szokás szerint eltűnni, vagy fenyegetőzni az örökre abbahagyással? Exhibicionizmus? Ugyan már... Én csak annyit szeretnék elérni, hogy közöm legyen a normális emberek világához, és ugyan ez alapból megadatik minden "normális" emberi lénynek, nekem, úgy érzem, meg kell dolgoznom érte. Valami pluszt kell nyújtanom, "önkifejeznem", hogy le ne maradjak a normálisaktól. Mióta elfogadom a pszichiátriai kezelést, és elutasítom az alternatív elméleteket, teljesen más a nézőpontom. Mindenesetre az én fogamaim szerint van "jó pszichiátria", és "rossz pszichiátria", sajnos a rosszból van több. Nekem hosszú uatat kellett bejárni, különböző alternatív kezelési módszerek, szcientológia (erről talán majd írok bővebben), és megjártam az elavult, középkori pszichiátriai "kezelések" útját. Jelenleg több, mint 10 kilométerre kell eljárni az otthonomtól, hogy megkapjam a lehető legjobb kezelést. Nem én lettem volna, ha nem lett volna "afférom" a jelenlegi pszichiáteremmel, amikor megmutatták neki a blogom rá vonatkozó fejezetét. Két napra be is vágott miatta a megfigyelőbe, de mindketten tanultunk az esetből. Szerintem átjött az üzenet a blogposztból, és azt mondta a pszichiáterem, hogy hasznos volt neki egy más szemszögből látni a dolgokat. Ennyi a különbség. A volt pszichiátereim, akik elintézték nekem a gyámságot, nem tanultak, és nem is akartak tanulni tőlem semmit. Tanulni? Még csak meg sem hallgattak igazán, hozzám sem szóltak. Hivatásuk magaslatáról tettek rám. Nem tekintettek embernek a szó szoros értelmében. Persze velük is megvolt a "blog-affér", aztán ők úgy döntöttek, hogy úgyis megmutatják, ki itt a  főnök. Végül is a blog segített, amikor már nem volt más eszköz. Viszont, úgy érzem, a kezelésem elérkezett egy olyan pontra, ahol már nem lehet többet segíteni. Innentől a magam útját kell járnom, és nem harcolni a gonosz pszichiátria ellen, ami tényleg sok esetben gonosz. Csak egy példa, hogy bizonyos embereknek mi a véleményük rólunk, és ezt büszkén mutogatják egy közösségi oldalon:

https://www.facebook.com/notes/szalma-l%C3%A1szl%C3%B3/a-pszichi%C3%A1triai-%C3%A1pol%C3%B3-%C3%A9s-a-vekni-keny%C3%A9r/10200706924995097?pnref=story

És ameddig ez a nézet jelen van a közgondolkodásban (pszichiátriai ápolók osztják meg), addig nekem is itt a helyem a véleményemmel. Ilyen cinikus szart még nem olvastam, mellesleg a művészi értéke is 0. De sokan vannak, akik csápolnak neki, ezt már tényleg nem tudom minősíteni.

Biztos, hogy nem.

0 Tovább

Magyar Blogoszféra Felmérés - 2015

Idén is kezdetét vette a magyar blogoszférát felmérő kezdeményezés, a tavalyi tapasztalatokból okulva modernizált, és kibővített változat. Büszkén mondhatom, hogy én is véleményeztem a kérdőívet, még a kiadás előtt, és tettem is 1-2 szerény javaslatot.Tehát valahol még számít a véleményem...

Ismét közeledünk az év utolsó hónapjához, a számadások és statisztikák idejéhez. Egy évvel ezelőtt merült fel bennem a kérdés, hogy vajon kik lehetnek a magyar bloggerek, miről írhatnak, egyáltalán hányan is száguldozunk a digitális sztrádákon, hányan ontják magukból magyar nyelven a szót?

- írja Árpád, a felmérés szellemi atyja, és készítője. A felmérés hagyományosan az év december hónapjában készül, és a kérdőívekre adott válaszok alapján készült statisztikák elemzésére véleményem szerint már januárban sor kerül, mint a tavalyi évben. Tavaly nem szerepelt a Reblog a statisztikákban, reméljük, idén képviselteti magát eme blogplatform is.

Mindenképpen érdemes lesz összevetni a tavalyi és a mostani kitöltésemet, a tavalyit így töltöttem ki: Saját hostolású WordPress blog, azért blogolok, "Hogy kinyilvánítsam a véleményem, és kifejezzem a gondolataim", a témamegjelöléshez annyit írtam, hogy "én". Bejegyzéseimre kevesebb, mint fél órát szántam, és általában 500 szó alatt megoldotttam a kérdést. Egy év alatt teljesen megváltozott mindegyik kérdésre adott válaszom. Először is a Rebloogon vagyok, azért blogolok, hogy "Hasonló érdeklődésű emberekkel ismerkedjek", blogbejegyzésre már 2-3 órát szánok, és szerintem nem maradok 500 szó alatt, feltornásztam magam olyan 500-1000 szóra. Szóval ilyesmi kérdésekre lehet számítani, most úgy érzem magam, mint egy pszichológus hallgató, aki skizókat zaklat kérdésekkel, annyira azért nem vészes. A kérdőív megtalálható Árpád blogján http://arpadblog.hu, de tweetről is indítható:

Mindenkinek jó szórakozást a kérdőív kitöltéséhez!

0 Tovább

Broken - történet a családon belüli erőszakról

Na, ez az a játék, amit akkor sem találunk meg sehol, ha nagyon keressük. Méltán, vagy méltatlanul lett elfeledve, vagy csak nem kapott elég hype-ot, nem tudom. Akár felkapott játék is lehetett volna - a kényes témákról készültek mindig azok. Talán egy kis furcsasága van, ha egy történetszálat végigjátszunk, újra kell kezdenünk a játékot (itt ajánlom az F5-öt, legegyszerűbb megoldásként.) Egy négytagú család legfiatalabb tagjának, Mike-nak a szemén követhetjük végig egy család egy napját. Választhatunk, hogy felkelünk, vagy tovább húzzuk a lóbőrt, de akkor valaki nagyon rosszul jár (ez is egy történetszál, egyébként).

Minden egyes történetszálban egy-egy napot tölthetünk el egy-egy családtagunkkal, és ezáltal olyan információk derülnek ki róluk, amikkel eddig nem voltunk tisztában. Ez egy négy tagú család, van egy nővérünk, Sonya, aki nemigen törődik veled, általában sms-ezik a telefonján. De ha közeledünk hozzá, ő is jobban fog hozzánk viszonyulni, és meghív a suli után fagyizni.

Aztán eltölthetünk egy napot a édesanyánkkal, aki "valamiért" húsz évvel idősebbnek néz ki, mint valójában, ezt csak úgy érhetjük el, hogy hazudunk neki arról, hogy bánatanak az iskolában. Megtudhatjuk, mivel tölti a napjait.

Aztán elmehetünk apánkkal valami játékot játszani, amit előbb meg kell venni a boltban, róla annyi derül ki az elején, hogy elég csúnyán beszél, és eléggé ideges típus, de hajlandó velünk játszani. Egyébként Adam-nak hívják, ez a linuxos belépési neve is, hogy "Adam", és a jelszó pedig valami cápafilmnek a címe, nagy betűkkel, SHARKNADO, ennyit nehéz kitalálni a magyar olvasónak.

Az már a reggeliző aztalnál eldől, kivel fogjuk tölteni a napunkat, és kit fogunk jobban megismerni ezen a jeles napon.  Mégpedig attól függ, kinek mit mondunk, kihez hogy viszonyulunk, stb. A játékba nem nyúltam bele a számomra ismeretlen kódolás miatt, így lefordítani sem tudtam, bár a játék nyelvezete egy alapfokú angol nyelvismerettel is tökéletesen érthető. Direkt nem mondtam el, kinek mi a "hobbija", vagyis a devianciája, hogy a játékosnak is jusson felfedezésre váró terep. Amúgy enyhén nyomasztó, de az egész történet kiválóan demonstrálja, hogy mindenki őrült egy kicsit, senki se 100-as.

http://wrongtarget.com/wp-content/uploads/2014/01/broken.html

0 Tovább

A Nagy Testvér figyel

Mióta nyugtatókat szedek, gyanús vagyok mindenkinek. Főleg a szakkörben. Szinte drogosnak néznek, pedig valaki még többet szed, és nem látszik rajta. A múltkor megvolt erről az elbeszélgetés, tegnap pedig se szó, se beszéd, hazaküldtek szabadságra. Igaz, hogy már nagy volt a szakállam, meg egy rossz melegítóben jelentem meg (nem gondoltam, hogy a varráshoz is ki kell öltözni). Az is igaz, hogy előtte való nap sokáig chateltem a Facebookon SötétSzivárvánnyal, meg talán eggyel több nyugtatót vettem be, mint kellett volna, plusz reggel ötkor már csörgött a telefon is. Szóval figyelnek. Más azzal henceg, hogy egész éjszaka nem alszik, megint más meg azzal, hogy addig szedi sorban az altatókat, amíg el nem alszik. De már rengetegszer meg lett állapítva, hogy ami az egyiknek szabad, az a másiknak nem. Van az elit szoba, aki ott dolgozik, azoknak jóval több van megengedve, mint abban, amiben mi dolgozunk. Az elitesek egész nap pofázhatnak, táppénzre mehetnek, amikor kedvük tartja, élnek is vele rendesen, mi akik csak az előkészítő munkát csináljuk (varrás, vágás) szarba se vagyunk nézve, nem engednek el szabadságra, nemhogy táppénzre, és egés nap kussban kell lennünk.

Nagy Testvér

Mindegy, nem is ez a lényeg, nem érdekel, inkább az foglalkoztat, miért vagyok ennyire megfigyelve, és ki által, és hogyan. De főleg a miért:

1. Mióta már nem én vagyok a festő, ergo nem végzek fontos munkát, esetleg nélkülözhető vagyok, és van már a helyemre kinézve más...

2. Mivel az egész rehabilitáció a pszichichiátria "meghosszabbítása", és ezer szállal kötődik hozzá, esetleg szóltak az illetékesek, hogy nem kell engem annyira szeretni, hiába vagyok ott a kezdetektől, nélkülözhető vagyok...

3. Puszta szívjóságból aggódnak értem.

4. Valakinek nem tetszenek a blogom korábbi fejezetei, amikor még az egósabb részek domináltak, és azt szeretné, hogy most már lehetőleg addig szekáljanak, ameddig kell, ahhoz, hogy el lehessen távolítani.

5. Paranoid vagyok. (Tudom.) (És skizofrén.) (De nem hülye.)

Hajjaj, sejthető, hogy milyen lelkiállapotban voltam tegnap egy ilyen "hazaküldés" után... Hajjaj, talán a Szabi sorsára jutok, de ő kereste magának a bajt, azzal, hogy folyton szabadságon volt. Lehet, hogy én is keresem a bajt magamnak azzal amit írok, vagy inkább régebben írtam, és még mindig keresik/olvassák a durvább véleményemet egy durva kis helyi pszichiátriáról.

0 Tovább

Rivotril és kávé és alkohol

Mivel nap mint nap szükségem van ezekre, hogy ne szorongjak, rákerestem az interneten, és hatalmas baromságok kerültek elő. A találati listán előkelő helyen szerepel Stohl András, van, amelyik oldal egyenesen "drogügyi szakértő"-vé léptette elő, mert tartott néhány kötelező előadást ilyesmikről. Ilyen címek vannak, hogy "Stohl kipróbálta a börtöndrogot" = bevett egy szem rivotrilt. Aztán több helyen idézik azt a hülyeséget tőle, hogy:

„Na, akkor, néhány szót a rivóról, a börtön legkedveltebb és leggyakoribb kábítószeréről. A rivó egy gyógyszer, persze a börtönben szigorúan tilos. Ha egy szemet vesz be valaki, és mondjuk, kávét iszik rá, úgy érzi, mintha speedezne." Én nem vagyok túlzottan vizuális típus, de reggelenként az utcán nem 0 bespeedezett illetővel találkozna az ember. Ha már börtöndrog, akkor "dobogó", vagy "dobi tea", sok filter lefőzve, esetleg kávéval keverve, de nem akarok tippeket adni senkinek, szóval hagyjuk. A rivotrilnak nagy mennyiségben tényleg kábító hatása van, ennyi igaz a meséből.

A rivotrilnak igazán az alkohollal keverve veszélyes a hatása, hallottam már olyat, hogy valaki machete-vel próbált szétvágni egy rohamsisakot, majd a kezét kezdte vagdosni, valaki szexuális aktust próbált létesíteni egy teniszpályán, szóval  a variációk száma valószínűleg végtelen. Én is próbáltam már, de nem emlékszem semmire, csak arra, hogy 3/4 órát beszéltem az akkori barátnőmmel telefonon, csak arra nem emlékszem, hogy mit, esetleg a város egy teljesen másik pontján bukkantam fel, mint emlékeimben utoljára, éppen égetve kifelé a farmerom cigivel. A közbeeső emlékek kiestek.

Amúgy, mint mindenben, itt is a mennyiség számít, ha valaki megiszik a gyógyszerére, amit szed, egy üveg sört, még nem lesz semmi baja, max. elálmosodik. A kávéval és rivotrillal nem lehet "bespeedezni".

Még annyit a végére, hogy ez nagyrészt saját tapasztalat, de szerintem ér annyit, mint a gyógyszerekhez mellékelt, értelmezhetetlen utasítások, és mellékhatások felsorolása, amit egyesek már csak elvből sem olvasnak.

0 Tovább

Charles Bukowski: 3 nap és 4 éjszaka

Vasárnap eléggé erőt vett rajtam a depi, csak döglöttem egész nap, erőmből csak twitterezésre tellett. Tweet, retweet, és most már nem tudom, hogy lájkolás, vagy favolás, mert csillag helyett már itt is szívecske van. Szóval ezeket csináltam, írtam néhány semmit mondó bejegyzést a burára, míg végül rátaláltam Charles Bukowski tanácsaira a depresszióval kapcsolatban. A soundcloud-on magyarázza el, hogyan kúrálja a depresszióját. Nem is hittem volna, hogy voltak depressziós periódusai. Aki nem ismerné Bukowskit: 13 éves kora óta ivott, és masszív alkoholizmusa ellenére 84 évet élt. Persze rögtön ez ugrik be elsőre, de aki olvasta a könyveit, amikben végig piál, az nem csodálkozik ezen. Sör, bor, tömények, otthon, és kocsmában, vagy bárhol. Számtalan munkahelye volt hosszabb-rövidebb ideig, erről Tótumfktum című regényéből értesülünk, legtovább talán a Postán bírta, amiről  szintén regény született (Posta). Alkohol és szexuális aktusok sorozata jellemzi regényeit, no meg talán hm... a vécézés. Verseket viszonylag későn kezdett el írni, ugyanezzel az attitűddel és tematikával. Egyik méltatója így jellemezte: "regényíró, novellista, megalomániás, bujálkodó, szoknyabolond, élő legenda, a klasszikus zene megszállottja, trágárságkedvelő, szerető apa, szexista, testi nyomoronc, sittes, aranyérsújtott, zseni, csaló lovis, kitaszított, antitradicionalista, verekedő és egykori polgári szolgálatos." A depressziós periódusok talán akkor érték utól, amikor Jane Cooney Baker, a nála 11 évvel idősebb özvegy (szintén alkoholista), hosszú ideig élettársa, halálra itta magát 51 évesen.

Vannak periódusaim, tudod, amikor egy kicsit gyenge, vagy depressziós vagyok. Bassza meg. Még a Wheatis sem csúszik le. Ilyenkor az ágyba fekszem három napra és négy éjszakára, behúzom az összes sötétítőt, és megyek az ágyba. Felkelek. Szarok. Húgyozok.Megiszok egy sört, és vissza az ágyba. És amikor felkelek, teljesen feltöltődök 2, vagy 3 hónapra. Erőt merítek ebből.

Néha azt gondolom... azt mondják, ez a pszichotikus csávó tud valamit... tudod, a mai időkben, és orvostudományban, hogy találják ki ezeket a dolgokat. Mindenkinek ágyba kellene feküdnie, egyszer, és mindenkorra, amikor lent vannak, és feladni mindent három, vagy négy napra. Aztán jól lennének egy ideig.

De hozzá vagyunk szokva, hogy felkelünk, és csináljuk, és vissza aludni. Különben van egy nő, akivel élek most, felkelt 12:30, kor, vagy 1-kor, ilyenkor azt mondom: "Álmos vagyok. Aludni akarok." Ő erre: "Mi? Aludni akarsz, délután egy óra van!" Még nem is iszunk, tudod. A pokolba, nem létezik semmi más, csak az alvás.

Az emberek hozzászoktak a folyamatokhoz. Fel. Le. Csinálni valamit. Felkelni, csinálni valamit, aludni. Felkelni. Nem tudnak kiszabadulni a körből. Meglátod, egy nap azt mondják: "Bukowski tudta." Feküdj le 3, vagy négy napra, amíg visszatér az erőd, aztá kelj fel, nézz szét, és csináld. Ne ki a fene tudja ezt megcsinálni, amikor kell a dollár. Ennyi az egész. Ez egy hosszú beszéd, igaz? De jelent valamit.

Persze én sem tudtam végigcsinálni a kúrát. Egy nap alvás, és meló. Mert szükségem van a minimálbér 50%-ának az 50%-ára a nyugdíjam mellé. Pedig szerintem nálunk sokan ezt csinálják. Biztosan ismerik Bukowski tanácsait, és megfogadták őket. Már alig dolgozik valaki. Lassan év vége van.

0 Tovább

Egy átlagos fiatal transz nő naplója

Mióta először kitört rajtam a skizofrénia, blogot írok. Mióta blogot írok, hajlok affelé, hogy jobban érdekeljen a valóság, mint a fikció. Emlékszem, régen, a kezdetek kezdetén főleg még csak egoblogok léteztek. Az én írásaim, és játékaim is tele vannak önéletrajzi elemekkel. Talán nagyszerű lenne, ha jobban tudnám kezelni a fikciót, de a betegségem óta nem nézek ilyesmit. Horrort pláne nem, az átéltek után minden horrorfilm unalmassá válik. Egy 4 részes horrorfilm részese voltam, és talán már nem lesz 5. rész. Legalábbis nagyon remélem. (Mivel minden epizód egyre durvább.) Jó, játszani, azt szeretek, de ebben is keresem azt, amiben túlsúlyba kerülnek az önéletrajzi elemek. Ezért választottam bemutatni, és lefordítani Caelyn Sandel írását, amit lehet játéknak nevezni, de nem érdemes; egy digitális naplóbejegyzés, hypertext effektek segítségével elmesélve. A hypertext elemek, mondjuk így, érdekessé teszik, de hogy rontott-e, vagy javított a digitális naplóbejegyzésen, mindenki ítélje meg maga. Szerintem jót tett neki. A történet Caelyn Sandel nővé válásának kezdeti szakaszában játszódik, amikor még nem volt ennyire nőies, mint most. (A képen éppen ő látható.) Ő is szabadúszó, történeteket, játékokat, esszéket ír, és támogatásból tartja fent magát. Saját bevallása a Cis Gaze a legsikeresebb játéka, ami - már volt róla szó - inkább digitális naplóbejegyzés. A Cis Gaze-t, nem nagyon lehet másként fordítani, mint Cisz Nézés. (Lehetne sokféleképpen magyarázni, a szótárak kellőképpen ragozzák a "cis" kifejezés értelmét, a lényeg annyi, hogy mindenki cisznemű, aki nem transznemű. A játék címe tehát arra utal, ahogy a ciszneműek néznek a transzneműekre. (Nem meglepő, hogy kissé gyanakvóan.)

A játék a transzneműek brutálisan negatív megítéléséről szól bizonyos emberek részéről, a naplóbejegyzés egyetlen "incidenst" örökít meg, a történet mögötti történet pedig Caelyn saját vívódása belső hangjával, ami pirossal van kiemelve a szövegben (és néha össze-vissza ugrál). A történetben barátai érkeznek a hétvégére, amikor az inzultus történik, és próbálja velük jól érezni magát, de vissza-vissza kanyarodunk a sérelméhez. Caelyn ráadásul testképzavarral és depresszióval is küzd, így nem csoda, ha az ügy érzékenyen érinti. És íme a mű:

http://nemvagyokbeteg.reblog.hu/files/cisgazehun.html

Egyéb érdekességek, amiket mostanában olvastam transzneműekről:

1. A transzneműek iránti agresszió nem mindig passzív formában valósul meg. Idén az Egyesült Államokban 21 transzneműt gyilkoltak meg nemi identitása miatt. (Ezt a Yahoo-n olvastam, de hogy hogy keveredtem oda...)

2. A játékfejlesztők 2015-ben netes jövedelmük 15%-át költik lakhatásra, különböző nemi átalakító eljárásokra, és női ruhákra. Ez Porpentine (egy transznemű játékfejlesztő) My Witch Anchestors Died for My Right to Fuck Satan című kiadványában olvastam. Szóval, ha igaz, körükben eléggé felülreprezentált lehet a transzneműek száma...

3. Magyar vonatkozása az ügynek, hogy Kiss Tibor Noé, fociedző, és író 2010-ben szintén megjelentetett egy önéletrajzi kiadványt a saját transznemű identitásáról Inkognitó címmel.

0 Tovább

A szerelmi életem romokban hever

Két sóstóhegyi (tanyaközpontbeli) nőt is kinéztem magamnak, és úgy gondoltam, az egyiknek biztosan be kell jönnie. Az egyik a melóhelyemhez közeli hotelben dolgozik, ahol meg is ittam pár 700 Ft-os sört, hogy találozzak vele, de nem sikerült, ehelyett a nagy mászkálásban még elhagytam 2000 Ft-ot. A másik nő a tanyaközpontbeli ABC-ben dolgozik (de úgy néz ki, hogy már csak dolgozott, mert akárhányszor megyek, nincs már ott). Egyébkét egyik sem az a sovány fajta, pont jók lennének nekem. Ha a hoteles kiscsajjal nem is jött össze a találkozás, megörültem, hogy Marianna úgysem tud elmenekülni tőlem, mivel ott dolgozik az ABC-ben, muszály kiszolgálnia. De már ő is máshol dolgozik. Igazából a hoteles csaj jobb lenne, de az ABC-s Mariannával is kibékülnék. Persze ez nem így működik, hogy kinézek valakit magamnak a buszon/utcán/ABC-ben, vagy igen? Persze, hogy nem. Nekem a beteg csajok maradtak, vagy a semmi (ez a legjobb), vagy az ilyesmi látványok:

Egyébként mindkét nőről verset írtam, az egyik a Wahn-állapot, a másik a Marianna-árok. Bár a Marianna-árok (ami az ABC-s csajról szól) sokkal jobb vers, mint a Wahn-állapot (ami a hoteles kiscsajról szól), de egy kicsit át kellett írnom, és akkor közzé is tenném az átírt változatot:

Wahn-állapot 1.0.1

Szeretek egyedül lenni a buszon,
Minek szálltam le, amikor megláttalak,
Ki hord ma melegítőt reggel 6:27-kor,
Csak a sóstóhegyi Beatricék
Én csak jobban meg akartalak nézni,
Mert viszonylag keveset látlak,
A nőknek van szájuk,
És mellük, meg p*nájuk,
Bocsáss meg, de az én verseimbe
Ritka, ha nem rakok csúnya szavakat
2000 forintos peep-show,
Bocsáss meg, de nem érdekel
A saját korosztályom,
Csak a fiatalok, meg az öregek,
Azt mondtad, hogy
Van még időnk,
Én meg azt, hogy
"Hát, igen",
Rengeteg időnk van
Szinte végtelen.
Csakhogy azóta minden buszon,
És minden korty sörben
Te vagy jelen.
Igen, végtelen, jelen.

0 Tovább

Gyógyszerbeállítás után némi fejlődés

Vége erre a hónapra. Lehet leereszteni. “Jó tapasztalat volt, amit a jövőben tudunk hasznosítani.” Vége az állandó témakeresésnek, megfelelni vágyásnak, vége az 1-2 naponkénti posztolásnak, Úgy érzem, ennyi volt bennem, ez volt a maximum, amit ki tudtam hozni magamból. Hogyan tovább? Egy kis ego?

Úgy érzem, ez a 4 óra munka is lefáraszt, és nem pörget már annyira az abilify, hogy rohanjak haza posztolni. Ehelyett általában maradok munka után a szakkörben gépezni, de igazából semmi hasznosat nem csinálok. Azt a három órát, meló után ott töltök, észre sem veszem, de a munka, amit végzek, eléggé fárasztó, és monoton. Alig lézeng pár ember, mindenki táppénzen van, vagy csak passzióból kórházban, a papír miatt, hát ilyen egy rehabilitációs munkahely, tele szimulánsokkal. Néhány embert meg le se lehet lőni.

Általában olyan harmincasok vagyunk ott, meg nyugdíj előtt állók - két elveszett generáció tagjai. Ráadásul bejárnak az osztályról napközben a betegek, és mindig elkószálnak a kijelölt foglalkoztatóból, zavarva a munkát. Hülye zenéket hallgatnak, elfoglalják a budit, stb.  Van néhány egyesületi tag, aki szintén bejár a munkaterületre, lökni a hülye dumáját. Az egyik tag pszichotikus állapotban mászkált ki-be, nem is olyan régen - rohadt zavaró volt . Amúgy sem csípem, mert eléggé paranoid maradványtünetei vannak gyógyszer mellett is.

Aztán az is előfordul, hogy az exemre rájön, hogy szeret, zaklat telefonon, majd amikor hajlandó vagyok vele találkozni, elszedi a pénzem, és kirúg a picsába. Egyébként mióta nem találkozunk rendszeresen, sokkal több pénzem marad, még kölcsönt is tudok adni másoknak. Szóval most már kijövök a pénzemből, hogy nincs nő, és nincs (annyi) ital, helyette nyugtató. Egyébként az, hogy nem iszok, meg hogy be tudom osztani a pénzem, egy plusz pont a gondnokságnál, ami most már esedékes lenne, hogy lekerüljön rólam a gyámság, egyébként én is kezdeményezhetem a felülvizsgálatot még a határidő lejárta előtt.

0 Tovább

Egy szobányi szövegbegépelős kaland

A 2011-ben megjelent IF Theory Readerben, ami egy elméleti összefoglalója az interactive fictionnak, még nem tekintik a "feleletválasztós" "CYOA" (Choose Your Own  Adventure) játékokat interactive fictionnak, és nem is foglalkoznak velük. Egy jó interactive fictionben legyen parser (szövegfelismerő rutin), és a játékosnak kelljen kitalálni a megfelelő szöveget, ami elvezet a megoldáshoz. Ez volt a 2011-es álláspont, azóta nem adtak ki ilyesmit, de a köznyelv azóta már interactive fiction-nek nevezi a feleletválasztós kalandokat is. Ám a játékosok körében a mai napig népszerűek a "szövegbegépelős" játékok, most szeretnék bemutatni kettőt, semmi komoly, mindkettő 1-2 szobában játszódik.

The oldest hangover on Earth

Bevallom, a játéknak nagyon megfogott a címe, és ezért választottam ezt előszörre. El kell mondjam, hogy nem egy túl egyszerű játékról van szó, meg lehet benne akadni, aztán napokig próbálgatni a lehetőségeket. A szobában hiába van üvegajtó érzékelővel, a feladatokat itt kell megoldanunk. A történet szerint egy múmiát alakítunk, aki kikel a sírjából, és megpróbálja visszanyerni emberi alakját. Ehhez a megfelelő tárgyakat kell a megfelelő  urnákba elhelyezni, úgy mint: szív urna, tüdő urna, gyomor urna. A játékban összesen 3 pontot lehet elérni, és újra emberré válunk múmiából. Hurrá!

Ezzel a játékkal itt lehet próbálkozni.

Ha valami még könnyebbre vágyunk, játsszuk végig a

The Story of the Shinoboo

Narrative of the Halloween Ninjas

című játékot. Bevallom, nekem életemben ez az első szövegbegépelős játék, amit sikerült EGYEDÜL megcsinálnom. Azért van ebből a fajtából is kedvencem (nem sok), de eddig mindig vettem igénybe segítséget. Kezdetben van egy kardunk, egy zsákunk, és egy zseblámpánk. Feladatunk mindössze annyi, amennyi Halloweenkor szokás: kiöltözni, összegyűjteni az édességet a szoba különböző irányaiban lebzselő szintén beöltözött alakokkal, majd egy halloweeni tökkel kezdeni valamit. Így szerezhető meg a 100 pont.

Ezzel pedig itt lehet játszani.

Hát, próbáltam kezdőknek való játékokat felrakni, hátha kedvet kap valaki, és végigcsinálja ezeket a játékokat. Én is még csak most ismerkedek ezeknek a játékoknak az atmoszférájával, és eddig jó. Eddig így jó. Nem fogok hagyományt teremteni ezekkel a játékokkal, itt a blogon, de végülis innen indult sokminden, még az ősidőkben, és lám, még mindig hagyománya van.

0 Tovább

Az első magyar blogfelmérés (és a második)

Mindig is szerettem a statisztikákat. Valahogy elbűvölőnek találtam őket. Aztán jött a középiskola, és a másnapos fetrengés statisztika órán az első padban. Szóval szerettem a statisztikákat nézegetni, ilyen műkedvelő voltam, de statisztikát csinálni teljesen más tészta - egy időre elment a kedvem tőle. Ma már általában csak a blogom látogatottsági statisztikáit kísérem élénk figyelemmel, szinte nincs olyan nap, hogy ne nézném meg (egy párszor), a kissé labilis, és (szerintem) kissé pontatlan StatCounter segítségével, és közben jól szórakozok, mert a StatCounter kimutatja a településneveket, és olyan számomra új településnevekkel szembesülök, amik kimaradtak a földrajz órán, amiből éppen megkaptam a kegyelemkettest (bauxit, barnaszén, feketeszén... brrr!), és később sem találkoztam ilyen nevű településekkel, mert nem vagyok egy nagy utazó, kiránduló, pedig szeretnék, és akkor biztosan blogot írnék róla.

Na, mindegy. Az egyik blogger ismerősöm csinált tavaly egy ilyen felmérést, ami a magyar nyelvű blogok összeírására szolgált, és igyekezett statisztikai kimutatásokat készíteni a magyar blogokról. Valami 19-20 kérdésből állt. A Twitteren felmerült az ötlet, hogy az idén is kellene csinálni valami hasonlót. Természetesen a tavalyi felmérésben egyetlen Reblogos blog sem szerepel, de azért talán érdemes megnézni, mivel tudomásunk szerint ez az első ilyenfajta dokumentum, és hogy meglássuk, mire készüljünk, ha ki szeretnénk tölteni az ideit. A tavalyiban olyan 250 adatközlővel számolhattunk, reméljük az idén valami miatt sokkal aktívabbak lesznek a bloggerek a kitöltésben. Tavaly december elsején indult a tesztek kitöltése, szerintem a mostani is akkorra várható. Vagyis egy-két héten belül indul a tesztek kitöltése, az én elképzelésem szerint. Idén nem tudom, mi várható, talán nagyobb visszhangja lesz.

A tavalyi adatokat itt lehet megtekinteni: http://arpadblog.hu/felmeres/

Reméljük az idén több Reblogos blog is részt vesz majd a teszt kitöltésében, (több, az annyit jelent, hogy nagyobb, mint nulla.) Én biztosan kitöltöm majd, meg megígértem, hogy segítek a felmérés reklámozásában. So do I. Persze majd szólok, ha kezdődik a kitöltés, addig is okuljunk a tavalyiból.

0 Tovább

Saját agyszülemény, vagy külső entitás

Szellemek, entitások, ufok

A pszichiátria minden szokatlan tudatállapotot alapvetően patologikusnak tekint és az agyban létrejött anatómiai, fiziológiai és biokémiai változásokat vagy egyéb egészségügyi okoknak tulajdonítja azokat. Tehát szerintük a saját agyunk generálja le a szereplőket, akik hozzánk szólnak, dícsérnek-szidnak, parancsokat osztogatnak, stb. Én ezzel vitatkoznék, mivel szerintem a hangok valóságosak, tehát a tudománynak tovább kellene ezeket vizsgálni, ahelyett, hogy rákenik a biokémiára. Meggyőződésem, hogy a hangok nem származhatnak mástól, csak külső forrásból. Számtalanszor kaptam rajta őket, hogy eltévesztenek szavakat, rosszul használnak kifejezéseket, és olyasmikről beszélnek, amiről nekem addig fogalmam sem lehetett. Egyszer hallottam, hogy nem szeretik a cigifüstöt. Nekem is számtalanszor megtiltották, hogy rágyújtsak, különben ez, meg az lesz. Vagy hogy csak akkor gyújthatok rá, ha megengedik. Éppen ilyen rágyújtási tilalom volt, amikor rámszól a hang, hogy: "Most kell, hogy rágyújts!" Kimegyek a dohányzóba, elkérni egy betegtársamtól egy cigit, ő meg ideadta a sajátját, amit szívott. Később derült ki, hogy Hepatitis C-je volt. Amikor ezt elmondtam az ápolónak, annyit mondott rá, hogy:ügyes vagy, nem tudtad, hogy Hepatitis C-je van? Nem tudtam. Egyszerre (vagy felváltva) több hang szokott beszélni hozzám, férfi hang, és női hang is. Egyszer direkt öngyilkosságra is megpróbáltak rávenni, egyszer pedig elhitették velem, hogy a betegtársam Xenu (a szcientológiából a gonosz, a jóságos Ron ellenfele), és őt kell gyötörnöm és gúnyolnom, amikor csak tehetem. A hangjuk különböznek egymástól, semmiben sem hasonlítanak egy ilyen belső hangra, különböző hangszínnel, karakterrel, és esetleg személyiséggel is rendelkeznek.

Sámánbetegség

Másik lehetséges magyarázat, hogy amíg a sámánisztikus kultúrákban teljesen természetes, hogy a jelölt sámánbetegségbe esik, és megjárja az alvilágot, ahol szellemekkel találkozik, és harcot vív velük. A sámánbetegség hosszú ideig eltarthat, a sámán magányosan, külső segítség nélkül aztán meggyógyul. Arra gondoltam, hogy mi van, ha a "gyógyszerek" megakasztják, blokkolják ezt a folyamataot, és ha kiürülnek a szervezetből, a betegség onnan folytatódik tovább, ahol legutóbb abbamaradt, magában foglalva az előző pszichózisban átélteket is, amiket lehet, hogy már régen elfelejtettünk, legalábbis nehezünkre esik felidézni őket, a tudatalattinkba száműzve őket. A sámán eszköze általában a dob, hogy visszataláljon ebbe a tudatállapotba, és közössége hasznára legyen a szellemektől kicsikart tudással, tehát számára ez az állapot kívánatos, néhányan szereket szednek, hogy visszajussanak ebbe az állapotba, kinek mi a "lova", hogy eljusson az alvilágba. Kíváncsi vagyok, mit szólna 1-1 ilyen sámán, ha csak viccből beadnának neki egy haloperidol deaconat injekciót, biztos hátráltatná a munkája elvégzésében.

Isten?

"Ha te szólsz istenhez, imádkozol, ha isten szól hozzád, skizofrén vagy." Ki ne ismerné az idézetet? Egyébként azért, mert elfogadom, hogy léteznek egyéb entitások, vagy szellemek, még nem feltétlenül kell, hogy higgyek istenben. Nem lettem spirituális ember, nem lettem megvilágosodott, megtért, számomra ezek a külső lények nem bizonyítják Isten létezését. Csak azért, mert "valami van", amit nem látunk (jobb esetben), és nem kézzelfogható, az még nem feltételezi istent. Mint ahogy az elektromos áram, és a wi-fi jelek sem. Pedig ezek a megtapasztalások könnyen elvezethetnek a megtéréshez, és mintegy árukapcsolásként, ha már "ezek" és "ilyenek" márpedig vannak, könnyen eljuthatunk Istenhez, habár ő nem szokott csak úgy megnyilatkozni.

Akkor végülis miben hiszek? Mindegyikben, és egyikben sem. Nekem nincsenek tüneteim egyik fajta gyógyszer mellett sem, talán ezek az interdimenzionális entitások azt várják, hogy végre újra eljöhessenek velem "szórakozni", talán a mesterségessen megakasztott sámánbetegségem várja, hogy végigélhessem a megtapasztalásokat, a nyugati pszichiátriai orvostudomány szerint "csak egy újabb bolond" vagyok, leinjekciózva minden hónapban, és gondnokság alá helyezve, és megbélyegezve a mai "modern" társadalomban.

0 Tovább

Martin Van Buren, Monster Slayer, és egyebek

Próbálom hasznosan tölteni a szabadságomat, szóval folyamatosan játszok, mert az utolsó IFCOMP-ra már csak november 15-ig lehet szvazni. Ha lehet hinni a híreknek, többet nem rendezik meg. Néha vannak olyan játékok, amiktől legszívesebben a falra másznék, például a Birdland, ami egy 14 éves lány tábori élményeit részletezi huszonvalahány fejezeten keresztül, de vannak jók is, például a TOMBs of Reschette, ami egy sírkamrában játszódik, és főleg élőholtakat kell elpusztítani, vagy a Duel, ami két ellenséges varázslóról szól, és nagyon kemény végigjátszani, és vannak benne durva részek. A halloweeni játékokat sem játszottam még végig, csak egyet, a The oldest hangover on Earth-öt, próbálom majd itt is behozni a lemaradásomat. (Ez az ECTOCOMP). Aztán lesz még az Asylum Jam, amire olyan horror játékokat várnak, amik nem ábrázolják negatívan a mentális betegségben szenvedőket. Meg is írtam egy helyen, hogy szerintem ez képmutatás, mivel gyilkosságot, és szenvedést jelenítenek meg, de a mentális betegségekről nem szabad, hogy szó essen. Mindegy, ők tudják. Most jött az ötlet, hogy később csinálok egy anti-Asylum Jamet, ahol csak őrültekről lesz szó, nem is rossz gondolat.

Szóval ez még olyan utó-Halloween nálam, és majdnem egy hétig tart. Ennek jegyében, csak úgy szórakozásképpen, lefordítottam egy Halloweenhez is köthető játékot, a Martin Van Buren, Monster Slayer címűt. Sajnos online nem játszható, de ehelyett legalább retro grafikával van megáldva. Martin Van Buren volt az Egyesült Államok 8. elnöke, és a szóbeszéd szerint előtte szörnyekre vadászott. Ebben a történetben  1802-ben járunk, 34 évvel a megválasztása előtt, és azt a feladatot kapjuk, hogy tisztítsunk meg egy kúriát 5 db szörnytől, meg az előtte hemzsegő zombiktól. 1-2 szörny legyőzhető segédeszköz nélkül is, de általában rafkót kell alkalmazni a legyőzésükhöz. Ez a játék egyébként a Less Then A Week Terrible Halloween Contest-re készült, van még egy játék, az Any Excuse for Dressing up is fine, azt is végigjátszottam, csak az tisztán szerepjáték, nincsnek benne kaland elemek. De visszakanyarodva Martin Van Burenhez, az egész 4 szobából, és egy pincéből (és egy erkélyből) áll, itt kell megtalálnunk a szörnyeket. Van egy kósza kísértet (javasolt vele kezdeni), őt egész különleges módon lehet eltüntetni, a többiekhez általában valamilyen tárgyat kell megszereznünk, vagy valamilyen előzetes előkészületet végrehajtanunk. Először persze büszkeség töltött el, hogy sikerült elég hamar végigvinnem, de aztán rájöttem, hogy a feladatok nem is olyan nehezek.

Értékelés: 5 ezüstös holdfény az 5-ből

http://nemvagyokbeteg.reblog.hu/files/ms.zip

0 Tovább

Skizók a neten: ovisista: Gyógyulandok

Ma itthon maradtam, mert még sok szabadságom, és egyből, korán reggel belebotlottam ovisista, alias Pityucicukácska videojába a YouTube-on. Hm, erős reggeli kezdés. Ovisistáról annyit kell tudni, hogy régebben szétoffolta az Index skizofrénia fórumot, és a Várószoba.hu skizofrénia részlegét. Én akkor még dühös voltam rá, mert fórumokon kerestem volna megoldást a bajomra, de közben már rájöttem, hogy a megoldás bennem van. De most nem magamról szeretnék beszélni, beszéljen helyettem ovisista (egyébként nem csak ennyi az információ róla, skizofrénia fórumokról ismerős lehet, bár, hogy mit szeretne néha kifejezni, rejtély, de az biztos, hogy folyamatosan "gyógyuland").

"Bakos Pisti vagyok, szünt Anyunak Pityukám, míg Szerethetteknek Pityucicukácska és semmi istván- vagy pistáskodás Velem nincs!

Elme-beteg vagyok, de nem Elme-bajoska is egyben! Nem klasszikus beteg, aki visszaélne bajával, hanem annál is inkább beteg-klasszis, aki folyvást Gyógyuland! Őrűlt vagyok, aki soká örült, s így megnyulhattak még az ékezetek is betűzgettje kódján! És nem tébolykállatka vagyok, aki pusztítja magával a Világlódhatácskát! Sérülékeny vagyok és sérülődhetem is, ám semmiképpen se vagyok sértődékeny sértett, aki sérülten netán sértődősdizik és sérteget Mindenkit akit csak érhet, bosszankodós bosszulkodós dühvel tombolva, na ne! Értelmes Lénynek Szeretem Magam Tudhatni. Gyermek vagyok, Üttörőcske Pajtás! Alkotócska Barátocska és Közösségi Remetécske, vagyis hippy-ke-yippy-ke! Öröm-gyönyörülős Élvsz-kéj-Üdv a Lét-Lényegem és semmiképp se "nemesít" fájdalom-kín-szenvedés szenvelgése, amely dőreségek legfeljebb arra figyelmeztethetnek és tessékelhetnek, hogy mielőbb visszakapaszkodjam a Boldogságok-Csúcsozatos Harmóniákba, mert különben dezorganizálódna a szervezet! Ímígyen MindenségTennenÖnSajátMagáraIsmerődhetés-Köze-Egyedeivé-legelső ül egyelőre szerte a környező Harmónizálódható Kozmoszban-Föltalálódhatottak(Leleményükkel) Null-Szériásaként csak azért nem hazudhatom mégsem, hogy tényleg Boldog vagyok, mert körülöttem szinte Mindenki boldogtalankodik! Rózsika-Anyucika szüntével Szerethettjeim mellé fejlődik fel a SzámítóGép-Pót-Anyucicukácskákkal Többieink Jobban Léte, Jobbulása, Javulása, Gyógyuló Helyesbbülődése és különbeknél Különbbhedett Fejletei! Tisztázgatón tisztálkodóan Művelkedem nembéli -- nem csak "nemi" -- tevékenységeim, Gyógyszer-zabálóan és Alkotás- és Művészetterápiázgatóan Kíváncsika JóIndulatomnak Segítő-Készsége tobzódhatásában!"

Mostanában már kibékültem vele, mert volt egy vita erről a burán, hogy senki sem érti, amit mond, viszont joga van hozzá, hogy úgy fejezze ki magát, ahogy akarja, tudja, szeretné. Meghallgatva ezt a videót, rájöttem, hogy jobb napja lehetett, mert egész értelmes, és humoros alkotást sikerült csinálnia. 

Honlapja: http://gyogyulandok.webnode.hu/

0 Tovább

Visszamennél az időben, hogy megmondd neki?

Biztosan mindenkinek volt már hasonló élménye, úgyhogy most a kollektív emlékezetből merítek, amikor azt mondom, mindenkinek volt már barátja, akitől többet szeretett volna, mint barátság. Volt valaki, aki néha a vállamra hajtotta a fejét, megfogta a kezem, stb... Csak barát. Egyáltalán létezik barátság férfi és nő között? Vagy mindketten csak arra várnak, hogy a másik megmondja, hogy színt valljon? Nekem több ilyen barátnőm is volt egészséges koromban; az az igazság, hogy nem mertem igazán rájuk startolni. Azt se tudtam, hogy kell, és a mai napig sem. Pedig gyakran találkoztunk, eljártunk ide-oda (az ital is gyakran előkerült), de az igazi kezdő lépést soha senki sem tette meg. Talán arra vártak, hogy kezdeményezzek, talán csak élvezték a társaságomat (abszolút jó társalkodó voltam akkoriban). Szótlanná és bezárkózóvá igazán csak a betegségem tett. Meg az, hogy felnőttem, és ilyenformán változtak meg a tásas kapcsolataim, hogy ilyen románcokra, együtt lógásokra, majdnem együtt járásokra, és egyáltalán az udvarlásra nincs már leheőségem. Sokat beszéltem, buliztam, táncoltam akkoriban, és hát, azt hiszem, három, vagy négy ilyen lány lehetet akivel éreztünk valamit. Persze van az a közhely, hogy a szerelem elrontja a barátságot, de nekem még sosem nyílt alkalmam ezt a tételt a való életben kipróbálni. Az is igaz, hogy sokszor már késő utólag gondolkozni, a pillanat elmúlik, és vele együtt a lehetőség is. Sokat emésztettem magam emiatt, de a híres nagy barátságokból már csak 1-1 Facebook jelölés maradt. Meg lájkok, gondolom, a közös idők emlékére. Beszélhetnék még ezekről a dolgokról, nem olyan téma, ami gyakran felhozódik, de ezt a kis eszmefuttatást csak bevezetőnek szántam.

A Her című játék, vagy interaktív novella, mindegy, hogy nevezzük, pont egy ilyen barátságról szól lány és lány között, persze ezen már meg sem lepődök. Eddigi játékélményeim alapján gyakoribb a játékokban az azonos nemű kapcsolat, bár még csak olyan 100 játékot játszottam végig, mit tudom én, lehet, hogy kicsi még a merítés. A Her (aminek én azt az elmés címet adtam, hogy Őt), egy időutazós, sci-finek is felfogható romantikus történet. Annyiban igaza van a történetnek, hogy a megfelelő helyen, és időben kell lennünk a nagy gesztusok megtételéhez, különben a pillanat gyorsan elillan, és az ember sokat változk, ennyi idő távlatából az ember már nem ugyanaz. Tehát a jelszó: akkor és ott. A főhősnő egy társaság segítségével visszautazott az időben, hogy megmondhassa neki. Vajon milyen sikerre számíthat egy ilyen egy órás időutazáson, ahol ráadásul szabályok kötik a kezét, például nem beszélhet? A játék három részre tagolódik, az időgép körüli teendőkre, ami a leginkább sci-fi-szerű, a keresgélésre, és a nagy találkozásra.

Akkor én mára el is köszönnék, ne felejtsétek játszani Őt:

http://nemvagyokbeteg.reblog.hu/files/herhun.html

0 Tovább

L-beszélgetés

Tegnap voltam kontrollon, és a pszichiáterem kedvesen érdeklődött, hogy nem szerepel-e véletlenül valamely új játékomban, mert nem szeretne. Kicsit akadozott a beszélgetés (persze, miattam), de megállapodtunk, hogy jó lesz ez az abilify manienta, ami az abilify injekciós változata, és egyébként eléggé ijesztően néz ki, de állítólag ez az elérhető legjobb gyógyszer skizofréniára:

Bár már egy fél szem abilify is aktivitást okoz, valószínűsíthető, hogy egy havi adag mennyire álmatlanná teszi az embert, még egy 2 mg rivo mellett is. Egyébként egy olyan nővérke szúrta be, aki éppen lehetett volna akár a nap csaja is valamelyik magazinban. Ennyit a kontrollról. Felejthető.

***

Hanem, ami érdekesebb, behívtak a szakkörben elbeszélgetésre, mert az aktivitásom eléggé csökkenő tendenciát mutat. (Például megáll a kezemben a tű, és nézek magam elé.) Próbáltam elmagyarázni, hogy ez a rivotril hatása, és inkább legyek zombi, az sokkal jobb, mint a belső feszültség, és szorongás, még ha a munkám rovásásra is megy. Próbáltunk kitalálni valami megoldást, szerintem nem sok sikerrel. Egy kicsit türelmetlenek, amikor nem bírják kivárni, hogy beaálljon rendesen az abilify manienta + 3x1 mg rivotril kombó. Egy ilyen behívás sosem jelent túl jót, első lépcsőfok lefelé a lejtőn. De nekem az a fontos, hogy megszűnt a szorongásom, és hogy zombimód dolgozok, az én szempontomból teljesen másodlagos. Persze nekik meg fordítva.

Sajnálom, hogy eddig családi, orvosi, és egyéb ráhatásra nem szedtem nyugtatót. Kár volt. Éveket pazaroltam az ok nélküli szorongásra, csakhogy minél kevesebb gyógyszert szedjek. Kívülről persze nem látszott semmi, csak a belső feszültség tette lehetetlenné a mindennapjaimat. Most nem mondom azt, hogy, hú de királyul vagyok, de egy kicsit olyan vagyok, mint "azelőtt", és nekem ez elég is. Egyszer népszerű volt a fb-n egy megosztás, ami a nyugtatókat fikázza, szerencsére az emberek hamar elfelejtkeztek róla, pedig szívesen belinkelném, csak nem találom sehol. Persze, mert érdekesebb kisállatok fotóit, meg indiánnevet, meg mindenfélét megosztani, az emberek szemében az egyik téma ugyanolyan súllyal bír, mint a másik. 

Szóval az van, hogy akinek semmi szüksége rá, és könnyen hozzájut, akinek meg jelentősen javítaná az életminőségét, egy évtizedes harcba telik, mire normális kezelésben részesül, vagy eljut egy normális pszichiáterhez.

0 Tovább

Encyclopedia Fuckme

Egy időben mindig szerettem volna AIF (Adult Interactive Fiction) játékokkal játszani, de valahogy sohasem jött össze. Nem, mintha annyira izgatna a téma, csak úgy kíváncsiságból. Nevezhetjük dating simulatornak, mivel két leszbikus hölgy első közös vacsorájáról van szó a játékban. Ezzel a játékkal, azt hiszem, beletaláltam a közepébe, felnőtt kalandjáték, dating sim, és survival horror egyben. A játékot több okból nem fordítom le: 1. nem adja vissza az eredetit, 2. nem szeretnék ilyen szavakat használni, mint ami a játékban van. 3. a blogot ismerőseim is olvassák, és nem akarom magam, hm... diszkreditálni, ez a jó szó. Szóval a főhősnő egy üveg borral érkezik meg Anni-hoz, aki a domináns a kapcsolatban, és ezt igyekezik érzékeltetni is, amikor disznócskájának nevez.

Kedves kis Miss Dish, feltűnt nekem, hogy egy jó vacsora háttérbe szorult a kapcsolatunk alatt. Vagy inkább túl elfoglaltak voltunk, hogy élvezzünk egy kellemes vacsorát. Nem, mintha bánnám, amikor siklasz a lábaim között, nyalogatod a cipőmet és dugásért könyörögsz. De kár oly sokszor kihagynod a desszertet, csak azért, mert elbaszod a diétádat. Legyél itt ma este, nyolc órakor, és főzni fogok neked, olyan ételt, ami tűzbe hozza az nyelvet és az ujjakat. Nincs kérdés, nincs halasztás. Legyél itt, és hozz aza alkalomhoz illő italt, különben nagyon nagy bajba kerülsz.

                                                                                              Az este séfje, Anni

Ki tudna ellenállni egy ilyen levélnek? Meg is jelensz este nyolckor, a kijelölt időpontban, végigkövethetjük a két szereplő udvarlását, szexuális játékait, a kikötözésig rendben is van minden, de akkor előkerül a kés is. Innen lép át a történet a "survival horror" kategóriába, ugyanis rájövünk, hogy Anni étlapján mi szereplünk mint fő fogás. Ha kiszabadulunk a kötelékeinkből, megkezdődik a B-filmekre jellemző üldözés, aztán, ha életben akarunk maradni, mégiscsak szexelünk Annival... Közben rájövünk, hogy nem mi voltunk az elsők a sorban, kiderül, hogy sikerül-e véget vetnünk Anni ámokfutásának, vagy almával a szánkban sültként végezzük Anni vacsorájaként...

 http://www.auntiepixelante.com/encyclopediafuckme/

Figyelem: a játék fizikai és szexuális erőszakot tartalmaz! 


0 Tovább

Visszarázódni a munkába

Mióta hazajöttem a pszichiátriáról a helyemet a festőben átvette valaki más, nekem meg maradt a varrás. Pontosabban anyagcsíkokat varrok össze 4 órában, meg a telefonomat bizgerélem. A festést nem szerettem, de mindenkinek azt mondtam, hogy szeretem, és hasznosnak éreztem magam, hogy olyat csinálok, amit más nem. Pontosabban nem is a hasznos a legjobb szó, hanem a nélkülözhetetlen. Kiderült, hogy két és fél hét alatt, amíg a kórházban voltam, valaki jobban megtanulta a festés "művészetét", mint én valaha is, az utóbbi időben már csak pacsmagoltam (mikor milyen passzban voltam). Egyébként ilyesmiket kell festeni, nem nagy cucc:

Egyébként ami nekem kötelező feladat, az másoknak szórakozás, az én kézügyességem 0, ráadásul nem is érdekel az egész. Egy pszichológusom is azt mondta, hogy ami nem érdekel, ne csináljam. Ez volt az egyetlen leghasznosabb mondata. Visszatérve a szakkörre, ahogy a rehab. munkámat nevezem, kedves munkatársam nyomán. Egyébként nem csak ilyen szakszavak alakultak ki, mint szakkör, a szünetet például "reklámnak" nevezzük a szoc. munkás félreszólása alapján. Szóval a szakkörből szépen, ilyen-olyan módszerekkel eltávolították a nem ide való, problémás eseteket, azóta szinte jó bejárni. Még jobb annak, aki tud valamiféle kreatív munkát is végezni, pl:

Szóval valaki hazamegy, és otthon is folytatja, a sodrást, kosárfonást, horgolást, valaki éjfélekig is (gondolom plusz pénzért), nekem meg itt vannak a játékok, a blogolás, most is két kalandjáték-versenyt nézek, az egyiket bírálóként, a másikat résztvevőként. 

http://www.jjguest.com/games_ectocomp_2015  (ebben veszek részt)

http://www.ifcomp.org/  (itt meg csak úgy just for fun szavazgatok)

Tegnap is későig próbálkoztam egyik versenytársam játékának végigjátszásával, és a 3-ból el is értem 1 pontot, de nem jutottam sokra vele, mert egy ilyen "parser-based", "szövegbegépelős" játék volt, amin órákig agyalok általában, aztán nem jutotk semmire. Amúgy tetszett, de nagyon nehéz. Azt hiszem, mindkét versenyre nov. 15-ig lehet szavazni, szóval addig el leszek foglalva, max., ha találok valami jó játékot, feltétlenül megírom.

0 Tovább

Transznemű játékfejlesztők, játékkritikusok II.

Nyugalom, már csak ketten vannak hátra, Porpentine, és Caelyn Sandel. Most Merritt Kopasról lesz szó. Ezév elején jelent meg a könyve, a Videogames for Humans, és egmondom őszontén még nem rágtam át magam teljesen rajta. Leginkább antológia ez, a játékok is mellékelve vannak hozzá. A könyv 27 játékot tartalmaz, és 25 kritikus írt hozzá félig végigjátszást, félig esszét. Merritt Kopas csak felkérte az írókat, elkérte a játékokat, elmondása szerint nem volt könnyű a könyhöz az anyagot összegyűjteni, és megszerkeszteni. Elmondása szerint Anna Anthropy Encyclopedia Fuckme című műve volt rá nagy hatással, ahol egy túlfűtött szexualitással rendelkező hölgy egy kannibálhoz érkezik randevúra. Az előszóban gyakran visszautal Anna Antrhropy könyvére, hogy az volt rá olyan hatással, hogy maga is ilyesmivel szeretet volna foglalkozni. A könyvön kívül előadásokat tart a digitális játékokról, tervezésről, és kultúráról. Szintén megjelent pár játéka, az ingyenesek közül egy kisebb játéka, ami a közízlésnek is megfelelő, a Conversations With My Mother, amiben ki nem mondottan a nemi átalakító műtétről érdeklődik az anyuka. Beszélhetünk vele a hormonokról, a terápiáról, és a sminkelésről. A játék meglehetősen rövid, csak egy rövid aggódó anyai érdeklődést igyekszik digitális formában megjeleníteni.

Mivel a saját játékaiban olyan témákat feszeget, hogy pl. hogyan szexeljünk transzneműekkel, ez a positive space c. játékában van illusztrálva, és a Consensual Torture Simulatorban kifejezetten szadomazochisztikus témákról ír (ami fizetős, olyan 3$ körül van), maradjunk inkább a Conversations With My Mothernél, az legalább nem érint kifejezetten szexuális témákát. Írt a gyerekkori szexuális bántalmazásáról is Moons and Waves címmel.  Saját bevallása szerint ez a legőszintébb írása. (Egyébként azért, mert nem adok linkeket, még rá szabad keresni a játékaira.) Jöjjön akkor a Conversations With My Mother. És aki arra gondol, hogy ennyi az egész, az belegondolhat, hogy a téma néhány családban fel sem hozódik, pláne nem ilyen tapintatosan.

http://mkopas.net/files/conversations/conversations.html

0 Tovább

Halloween - halottak napja vidáman

Magyarországon a '90-es évekig egyáltalán nem ismerték a Halloweent, maximum filmekből (ponyva)irodalomból értesültek róla, hogy létezik ilyesmi is. Addig létezett a a Mindenszentek, és a Halottak napja, ami november elsején, és másodikán volt. A néphiedelem úgy tartotta, hogy mindenszentekkor a halottak lelkei kikelnek a sírjukból, és látogatást tesznek az élők között. Ilyenkor adományokat adtak a szegényeknek, hogy imádkozzanak az elhunytak lelkéért, nem volt szabad dolgozni, föleg földmunkát végezni és mosni. Az asztalnál külön terítettek az elhunytak lelkeinek, kenyeret és sót tettek ki. De ezek a népszokások mára már csak a folklorisztika körébe utalhatók. November másodikán, Halottak napján, mindenki a saját elhalt szeretteire emlékezik, kilátogatnak a temetőbe, rendbehozzák a sírt, koszorúkat, és mécseseket helyeznek el. (Legalábbis én így láttam.)

Angolszász mintára a Halloween nálunk is kezd megjelenni, október 31-én. De csak mértékkel. A hagyomány szerint ilyenkor a legvékonyabb a határvonal az élők, és a holtak világa között, és a kísérteteket felvonulással, jelmezbe öltözéssel, és tűzgyújtással igyekeznek elijeszteni. A hagyomány kelta eredetű, de Amerikában tett szert hihetetlen népszerűségre, ahol jelmezbe öltözött gyerekek járnak házról házra, és "Csokit, vagy csínyt!" felszólítással kérnek a háziaktól édességet. A Halloween legnépszerűbb jelképe a töklámpás, amikor is a hagyomány szerint egy Jack nevű részeges ír fickó rászedte az ördögöt, úgy, hogy felküldte egy gyümölcsért egy fára, majd kereszetet rajzolt rá, hogy ne tudjon lejönni (az ördögök irtóznak a kereszttől) hogy az ne tudja elvinni, az nem is vitte el, így lámpásával bolyong a örök időkig a pokol és a mennyország között. (A töklámpás angol neve: Jack'o Lantern.)

Személyes élményeim ezzel az ünnepkörrel kapcsolatosan, hogy nem szoktam kijárni sehova, hanem a Halloweent ünneplem úgy, hogy halloweeni játékokat játszok. Mint a hívő ember, aki nem jár templomba, hanem a maga módján hisz, hát én is a magam módján ünneplem a Halloweent. Igaz, Magyarországon nem szoktak nagy felvonulások lenni, gyerekek sem mászkálnak az utcán, maximum halloweeni partit rendeznek egy-egy szórakozóhelyen. Amúgy ez az egész Halloween-ügy még mindig nem kristályosodott ki ma Magyarországon, hogy mire is jó. Lehet, hogy soha nem fog igazán meghonosodni Magyarországon, maradnak a filmek, például az egyik kedvenc halloweeni filmem a Kertvárosba száműzve 1. évad, 5. része, ami hűen bemutat egy amerikai Halloweent:

0 Tovább

Valami Halloweenre - Kaja, pia, nők

Na, mégiscsak sikerült valamit összeütnöm Halloweenre. Akik már visszalapoztak, észrevehették, hogy kisebb kalandjátékokat szoktam csinálni néha blogbejegyzések helyett, és ez is ilyen. A nyelvezete direkt egyszerű, hogy könnyen le tudjam fordítani angolra, és elküldeni az Ectocomp halloweeni versenyre, ahol valószínűleg elég rossz helyezést fog elérni, az elküldési határidő október 30. A történet szerint a főhőst nem érdekli a Halloween, hanem csavarogni, és piálni indul. Közben nőkkel is ismerkedik, és végül mégiscsak kiköt egy halloweeni partin, kétes kimenetellel. Nem sok energiát raktam bele, mégis ez a legbonyolultabb szöveges játékom eddig a kódolást tekintve, a szöveg meg szándékosan egyszerű, senki ne várjon irodalmi leírásokat. http://nemvagyokbeteg.reblog.hu/files/kpn.html

0 Tovább

Halál a pszichiátrián - diszkrét verzió

2013, Magyarország, Sötét Szabolcs. Tombol az állami támogatással megvalósuló pszichiátriai erőszak. A pszichiátria hivatalosan "teljes értékű élet"-et ígér a mentális betegeknek, a gyakorlat azonban mást mutat. Kényszerrel szállítanak be embereket, nyálcsorgató zombikká gyógyszerezik, egy életre megbélyegzik őket, majd innentől kezdve már nincs megállás, módszeresen vadásznak rájuk, feljelentik őket, és elveszik a jogaikat, legvégül elküldik őket egy pusztában elzártan álló, a régi kényszermunkatáborok mintájára létrehozott telepre. Első kis játékom egy rpg-be ágyazott "interaktív történet". Körülbelül fél évembe tellett megcsinálni...

Halál a pszichiátrián
Copyright released by roboman into the Public Domain.
 
Ez a játék, vagyis inkább interaktív történet az én reakcióm a 2013-ban
velem történtekre, amikor egy bolgár anyaszomorító ******* pszichiáter
(Dr. K****** A********) egy szép napon úgy döntött, hogy mivel már nem
képes a szexuális életre az asszonnyal, engem deportál a hodászi
kényszermunkatáborba, ahol rohadhatok életem végéig. Mivel nem tudott
elvitetni, kezdeményezte a gondnokság alá helyezésemet egy igazságügyi
elmeorvosi szakértőnél, aki egy másik hájas pszichiáter, és véletlenül a
legjobb haverja (Dr. P***** Cs***), hogy így majd elvitethet. Szépen
feljelentettek, a tárgyalásra viszont már nem volt pofájuk eljönni,
ezért húzódik ez az ügyem. Történetem szereplői rohadék mentősök, bunkó
ápolók és szemétláda pszichiáterek. Skizofréneket gyártanak,
tönkrebasszák az életüket, majd vadásznak rájuk, így nyerve kielégülést,
és önigazolást értéktelen, üres életükben. Egyébként az egész magyar
egészségügy egy rohadt halálgyár, és akit nem képesek megölni, legalább
az életüket tönkre teszik örökre, és ma is létező kényszermunkatáborokba
hurcolják őket. Úgy látszik, Magyarországon nincs elég elvetemült aljas
szemétláda, ezért importáljuk őket Bulgáriából, Ukrajnából,
Dél-Koreából, kit honnan. Ezek majd elvégzik a piszkos munkát. Ez az én
életem, ez az én történetem. Engem már egyszer-kétszer tönkre kúrtak.
 
És Te, hagyod magad?
 
http://nemvagyokbeteg.reblog.hu
robi78130@gmail.com

Utóirat: mit mondhatnék még, a játékot nem ma csináltam, csak mostanában került előtérbe, mert probléma volt a játékban szerelplők neveivel (sajnos az eredeti neveiket használtam). Talán egy kicsit büszke is lehetek magamra, mert a játék megüti azt a szintet, amiért már be lehet valakit perelni. Szóval emiatt is perrel fenyegettek. De hát már egyszer bepereltek, amikor gyámság alá helyeztek!!! Mindegy, tudomásom szerint ez az első skizó-témájú játék, ha nem is konkrétan hallucinációkról szól, hanem a skizofrénekkel szembeni bánásmódról. Néhányan nem éppen kesztyűs kézzel bánnak velünk, azt hiszik, mindent megtehetnek - ne higgyék. A játék figyelemfelhívás egy társadalmi problémára, az előző változatot le kellett vennem, de nem szeretném, ha ez az egész ügymenet elsikkadna. És ne gondolják, hogy mindent meg lehet úszni.

http://nemvagyokbeteg.reblog.hu/files/halalapszichiatrian.zip

Utóirat 2: A szemfülesebbek észrevehetik, hogy a screenshotok a Google Playről készültek, ott még az eredeti verzió van fent, de nemsokára kicserélem ott is erre a "diszkrét verzióra". Linket nem adok, akik ügyesek, megtalálják.

0 Tovább

Chumbawamba: Add Me - kit jelölsz be?

A Chumbawambáról természetesen az a zeneszám jut az eszünkbe, amivel egycsapásra világhíresek lettek, mégpedig a Tubthumping, vagy valaki csak úgy ismei, hogy "I get knocked down" (but i get up again). A szám az ivásról szól, és saját bevallásuk szerint nem a kedvencük, ugyanis nem hordoz semmilyen aktuális politikai üzenetet, mint a legtöbb alkotásuk. Az anarcho-folk-pop, vagy valami hasonló besorolású banda legtöbb száma elgondolkodtató, vagy politikai témákat dolgoz fel. A társaság 2012 júliusában oszlott fel, és 2012 Halloween éjszakáján csinálta meg az első és utolsó koncertfelvételüket DVD-n Going Going címmel. Egyébként valami 16+1 lemezt adtak ki, az utolsót előrendelni lehetett, és csak Margaret Theacher halálakor postázták ki a megrendelőknek (2013. április 8.). Különben már 2005-ben felvették a dalokat, amik Margaret Teachert, hogy úgy mondjuk, inzultálják. Ekkor adtak hírt magukról utoljára. Az együtess honlapján ez a szöveg olvasható: That’s it then, it’s the end. with neither a whimper, a bang or a reunion. (Akkor ennyi volt, ez a vége, semmi nyafogással, zajongással, vagy újra egyesüléssel.) Csak, hogy mindenki képben legyen, beteszem ide a Tubthumpert, a David Letterman Show-ból (bár itt sem felejtettek el politizálni, két refrén között elhangzik a Free Mumia Abu-Jamal kiszólás, ami valami angliai rendőrségi ügyre utal. (Abu-Jamal egy újságíró, aki állítólag lelőtt egy rendőrt).

Na, mindegy, tudnék még sztorizgatni a zenekarról, mert az egyik kedvencem, de most inkább egy régi vágyamat teljesítettem be, amikor lefordítottam az Add Me című számukat, ami a világhálón jelen lévő őrültekről szól. Valószínűleg a The Boy Bands Have Won című lemezükről, már nem emlékszem. A fordítás nem nyers-, és nem is félrefordítás, nagyjából követi a ritmust is, és rímel. Íme két felvétel az Add Me című számról, lehet választani, kinek melyik a szimpatikusabb (nekem a második, az sokkal bulisabb).

Chumbawamba: Add Me/Jelölj be

Magányos vagyok, neurotikus,és mindenkit utálok
Az indulat a folytonos jellemvonásom
A levélbombám töltve van, és küldésre kész
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?
Idegroncs síróbaba vagyok, fétiseim a fegyverek,
Majdnem 50 vagyok, de anyámmal éldegélek
Remélem, a pucér fotóm nem nagyon sért
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?


Jelölj be, jelölj be
Anyám mondja mindig, minek szült meg még
Jelölj be, jelölj be
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?

Krónikus alkoholista vagyok, ritkán hagyom el a szobám
Csak nézek ki az ablakon, rajtam a kutya-ruhám
A hangok a fejemben, ó érzem itt a vég
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?
Igazán szeretném elküldeni a képet, amit rajzoltam,
Ez Kylie teste, de a te fejed van rajta
Kérdeztem már ötvenszer, de kérdezem ismét
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?

Jelölj be, jelölj be
Anyám mondja mindig, minek szült meg még
Jelölj be, jelölj be
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?

♪♪

Jelölj be, jelölj be
Anyám mondja mindig, minek szült meg még
Jelölj be, jelölj be
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?

Itt egy kép rólam, rajtam náci egyenruha
Épp trükközök egy tojjással, ami jó előadva
Egy Monster Truck rallyn, ahol anyával lennék
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?

Bejelöltem Britneyt, Parist és Tomot
Megtalálom a címedet, és megnézem az otthonod
Nem szeretem az embereket, ez mind csak tettetés
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?

Jelölj be, jelölj be
Anyám mondja mindig, minek szült meg még
Jelölj be, jelölj be
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?

0 Tovább

Hiába keresed, nyugalmat nem találsz - OCD

Az OCD (obsessive-compulsive disorder), magyarul obszesszív-kompulzív megbetegedés, kényszerbetegség, a népesség 2-3%-ára jellemző, tehát 2-3x gyakoribb a skizofréniánál. Olyan elmeállapotot jelent, amelyben újra és újra jelentkező kellemetlen képzetek vagy gondolatok (kényszergondolatok) mellett állandóan újra jelentkező késztetések vagy cselekedetek (kényszercselekedetek) vannak jelen. A skizofréniával ellentétben a beteg tisztában van kényszergondolatai és kényszercselekvései abszurditásával, nem veszíti el a kapcsolatot a valósággal. Szintén észlel belső sugallatokat, kényszergondolatokat, de a skizofréniásokkal ellentétben soha sem jut el a cselekvésig ezeknek a belső gondolatoknak a hatására. Mire is gondolok, mi jellemző a kényszeresekre:  gyakori kényszergondolatok, ezek közül is az agresszív kényszergondolatok lehetnek a legzavaróbbak, közel állnak a skizofréniások tüneteihez:

- az anya bántani fogja gyerekét, de előfordul egyéb rokonnal, vagy ismeretlennel kapcsolatban is

- az autóvezető kényszergondolata, hogy félrerántja a kormányt, ezzel balesetet okozva

- szintén  gyakori kényszergondolat az is, hogy a beteg akarata ellenére a közelgő metró alá ugrik

Aztán a kényszergondolatokhoz kapcsolódnak a kényszercselekvések, de csak kevés kényszergondolat sarkall valódi cselekvésre, ám ezek általában ártalmatlan jellegű parancsoknak való engedelmességek, pl. kézmosási, ellenőrzési és megszámolási kényszer. Jellegzetes példái az ellenőrzési kényszer, melyben a beteg mások cselekedeteit folyamatosan ellenőrzi és felülbírálja, az önellenőrzés, melyben például számtalanszor visszamegy, hogy megnézze, bezárta-e az ajtót, vagy elzárta-e a gázt. Gyakori a megszámolási kényszer, melyben például a kockaköveket, lámpaoszlopokat kell megszámolni. Ide tartozik a kézmosási, mosási, takarítási kényszer is.

Seeking Ataraxia - A game about anxiety

Ataraxia (főnév): a szabadság állapota ez érzelmi zavaroktól; nyugodtság

Így kezdődik a Seeking Ataraxia című játék, ami, nyugodtan mondhatjuk, hogy a Depression Quest kistestvére a kényszerességről, valamivel rövidebb, egyszerűbb, és meglátásom szerint jobb is. A főhős már a játék elején egy pszichiáternél kezd, aki kérdéseket tesz fel a kényszerességgel kapcsolatban, majd antidepresszánsokat ír fel neki. (Az antidepresszáns valamelyest csökkenti az OCD tüneteit - állítólag.) Majd eldöntheti, hogy innen bulizni megy, vagy tanulni a könyvtárba. A játékos felugró ablakokon keresztül látja a szereplő kényszergondolatait, amik főleg Jeeves-szel, a cukorbeteg macskával kapcsolatosak, de megjelenik a játékban pl. a takarítási kényszer is.

A játékban különböző személyekkel kerülünk kapcsolatba, és ezen személyekkel való interakcióink alakítják a végkifejletet (egy kicsit, mint a Depression Quest-ben), amúgy nincseneke sokan: Chris: lakótárs, Mike: filozófus-féle, Alice, egy régi barátnőnk, és édesanyánk, aki folyton cseszeget. (Talán valami utalásféle lehet arra, mitől is alakult ki a kényszeresség, mert mint mindennek, ennek az okait is keresik, vagyis szeretnék feltárni, természetesen.)

Értékelés: 4,5 cukorbeteg macska az 5-ből

Játék: http://ifcomp.org/1350/content/Ataraxia.html

És le is lehet tölteni, ha valaki nagyon akarja. (Save As)

0 Tovább

Kísérleti példány vagyok - abilify injekció

Éppen a szakkörben basztam a rezet, amikor felhívtak Nagykállóból, hogy kapcsoljam be a telefonomat, mert a kezelőorvosom szeretne velem beszélni. Most éppen vizitel, de majd felhív, ha befejezte. Fél 12-ig idegeskedtem, hogy úristen, mit írtam már megint, amit nem szabad, vagy miért ilyen sürgős. Végül nem lett semmi különös, csak behívtak soron kívül kontrollra, mert én vagyok az első a páciensei közül, akinek beadatta az abilify injekciót. Kérdezgetett, hogy nem érzek-e semmi furcsát, meg hogy tudok-e aludni, mert az abilify állítólag energetizál, ahelyett, hogy szedálna. Nem mondtam, de a nyugtatóknak jobban örültem, most már nem kell minden délután a Fehér Egérben ülnöm, meginni azt a 4-5 sört, szóval a nyugtató nagymértékben csökkenti az alkohol iránti vágyat (legalábbis nálam). Érdekes módon addiktológián sose kezeltek, pedig eredetileg ezzal százalékoltak le: "alkohol okozta pszichózis", "cannabis és származékai okozta pszichózis". A leszázalékolási bizottságnál azt mondták, hogy belerokkantam a jólétbe. Mondjuk kérdés, hogy mi számít egyáltalán jólétnek. Nem mindegy, hogy egy 85 forintos rivotrilt nyalogatok 2 hétig, vagy a kocsmában ülök, amíg lenyugszok, naponta többszáz forintért.

Mostanában megint a szakkör honlapját kellett birizgálnom, pedig a Joomla nem tartozik a kedvenc CMS-eim közé. Mindegy, sokkal jobban telik így az idő, mint a monoton varrással. Meg valami Excel táblázatot kéne feltöltenem, de lehet, hogy megcsinálták már, amíg kontrollon voltam, pedig az nekem való munka lenne, bár az Excel ugyanannyira gyanús egy alkalmazás, mint a Joomla. Jövőre valószínűleg tanítani fogok egy pályázat keretén belül, egy kis plusz pénzért, számítástechnikát, lol. A papírom végülis megvan hozzá. "A jövő fonalai kifürkészhetetlenek..." Most megtapasztalhatom, mit hagytam ki, hogy nem lettem végül "tanárúr" a betegség és a bürokrácia miatt. Még nem tudom, mit fogok nekik tanítani, de már körvonalazódik a dolog, kapok majd ilyen óravázlatot, és az ECDL webszeresztés moduljára fogunk jobban koncentrálni (adnak óravázlatot), csak addig még sokat kell gyakorolnom, ezt a halloweeni bannert, vagy headert, vagy mit is nem kis időmbe telt létrehoznom.

Mindig szerettem volna Halloweenra valamit csinálni, lehet, hogy egyelőre idén ennyit sikerült... Egy játékba már nem kezdenék bele ennyi idő alatt, ja egyébként még visszakanyarodva a kontrollhoz, a kezelőorvosom tudtával és beleegyezésével foglalkozok a blogokkal, meg a játékokkal, volt egy pszichológusom (egy rövid ideig), aki tiltott a játékoktól, mondván, hogy beteg leszek tőlük (nem tudom, hol vette a diplomáját, esetleg nem volt gyerekszobája). Bea, akiről az előző posztban írtam, szintén üzent nekem, hogy le van tiltva a könyvvel, és az internettel kapcsolatos dolgokról, hát így tűnnek el a netről a skizók (akik képesek volnának rá, hogy kezeljék, és meg is nyilvánuljanak rajta), a "pszichoterápia" részeként. Ennyi a válasz.

0 Tovább

Vásárhelyi Bea: Egy skizofrén év - reloaded

Vásárhelyi Bea szokta hangoztatni, hogy csak néhány skizofrén beteg van jelen az interneten, és ők is csak ilyen lazán tartják a kapcsolatot, nincs igazi internetes skizo közösség ma Magyarországon. Talán nincs is szükség rá. Ő bevallása szerint külföldi fórumokat olvasgat, én meg annyira nem. A skizofrénia tünetei bár nagy hasonlóságot mtatnak, a téveszmék tartalmában és jellegében van különbség. Talán kategorizálni lehetne őket, mint a népmeséket, én ismerek olyan skizofrént, aki hasonló tüneteket produkál, mint Vásárhelyi Bea a könyv megírása idején. Csak valakire hatnak a gyógyszerek, valakinél nem, vagy legalábbis markánsabbak a maradványtünetek.

Bea Amerikában éretségizett, Angliában járt főiskolára, ahol ösztöndíjjal végezhette a tanulmányait. A diploma megszerzése után Budapestre költözött, és multinacionális vállalatoknál kezdett dolgozni. Itt jelentkeztek az első tünetei, de az akkori pszichiátere még nem javasolt gyógyszeres kezelést. Ki hinné el egy sikeres menedzserről, hogy kezdődő skizofréniában szenved? Egyre rosszabbul lett, végül felmondani kényszerült a munkahelyén, és hazaköltözött. Végül gyógyszeres kezelést ajánlottak, de Bea nem volt hajlandó beszedni azokat. Története valahogy úgy kezdődik, mint az enyém itt. (Annyi különbséggel, hogy ő legalább lediplomázott, és dolgozott a szakmájában.)

"1.2010.11.07.

Ma széttéptem a recepteket. Nagyon megkönnyebbültem. Még szóltam is a mellékhatások miatt. Már nem számolom, mióta nem szedem."

Közben kiderült, hogy terhes, és a gyerek apja nem vállalja fel az apaságot. Ekkor felköltözött egy budai albérletbe, innen megint haza. Nem világos, mikor hol is lakik. A szövegben álom, hallucináció, téveszme nagymértékben keveredik. A rokonaival hagyományosan rossz volt a kapcsolata, ez jellemző szinte minden skizofrén betegre a betegsége aktív időszakában. Az első rész közel 50 hosszabb rövidebb naplóbejegyzésében téveszméivel küzd, a 2., valamivel több mint 50 naplóbejegyzésben a gyerekéhez ír leveleket (szülés után elvették tőle, és nevelőszülőnél helyezték el).

Az első rész csupa izgalom, bár sok névről nem derül ki, igazán kicsoda, lévén, hogy naplóról van szó. Pénzlopás, kocsilopás, levelek eltünteése, zárcserék, emailek elolvasása, bekamerázás, lövöldözés, bérgyilkosok állandó toposzai ennek a résznek. (Nem beszélve a permanens pasizásról, mert a szcientológia szerint a szex fonotos). Érdekes módon még ez a legkoherensebb bejegyzés:

"34.2011.06.14.Még életemben nem néztem ki ilyen szarul, mint most. Ömlik belőlem a sárga meg a zöld dzsuva. Ha betétet használok, még büdösebb, nonstop pisaszagom van, ráadásul még tetves is lettem. Fürdeni meg cipőt föl-le venni már túl nehéz. Kiültem a napra és tele lettem májfoltokkal. Az ínyem vérzik és fáj. A lábfejem minimum a kétszeresére dagadt. A körmöm alól, akármit is csinálok, ömlik a fekete festék, amivel tetováltak. A kezemen mintha visszér lenne, a nyakamon is rendszeresen kidagadnak az erek. Valami futószemölcs van a kezemen. Pigment hiányos a jobb kezemen felül a bőr. Már kábé az eredeti 48-50kilóhoz képest felmentem kábé 65-ig és a köldököm is kifordult. Lógnak a melleim, ég a torkom és nem kapok levegőt éjszakánként. Olyan mintha horkolnék, pedig csak orrsövényferdülésem lehet. Őszülök is egyben és előjött valahogy. Leállították a vérmérgezést, ami a jobb karomon fölfelé fut. A szemem egyre kisebb, a szám egyre vékonyabb. A hasamon a bőr egyre kevésbé tágul, lassan már kireped. Ettől féltem, hogy nem bírom kihordani őket, szerintem kettő van. Hülye hangokat hallok, továbbra is beszél a kacsa és a kutya, a mosógépről és a hűtőről nem is beszélve. Mióta gyerek van, még erősebb az egész. Szentül meg vagyok győződve róla, hogy valaki, élve el van temetve a padláson. rendszeresen kopog és egyszer egyszer segítséget kér. Én már halott vagyok, Beus. Aztán úgy dönt, mégiscsak életben maradok Beus. Nem bírtam tovább, feltettem egy vadászkést a padlásbejárathoz. Néha engedek be egy kis levegőt és a múltkor betettem egy üveg vizet. Már volt fönn egy zsák és két üveg parfüm meg egy üveg hígító, ha le akarna jönni, nyitva van az ajtó, de meg van kötözve és szerintem nem tud. Tele van vezetékkel és van ott egy hurok, ahol macskákat lehet fojtogatni."

A második részben megszűnik az összefüggéstelenség (szülés után átszállították egy pszichiátriára, ahol kezelést kapott), és a családi béke is helyre állni látszik. Kizáró gondnokság alá helyezik ugyan (én ebből az időből ismerem Vásárhelyi Beát), de megkapja a rokkantnyugdíját visszamenőleg, amivel segíti a családját, félretesz a fiának, és magának is vásárolgat. Ezek a levelek afféle intelmek a fiához, és élménybeszámolók arról, ami vele történt, amíg nem látták egymást. Ami még feltűnik az egész műben, a jósnőhöz járás, horoszkópok vizsgálgatása, és némi szcientológiai képzettség.

(Persze az ember korunkban gyakran fordul az ezoterikus dolgok felé a gyógyszerek helyett. Nekem is megvan az ilyen múltam.)

Ami második olvasásra feltűnik a műben, hogy ahogy minél távolabb kerülök a pszichózis világától, annál érthetetlenebb számomra az egész. 2013 novemberében, amikor először olvastam, magával ragadott, hiszen hasonló élményeken mentem én is keresztül, ráadásul az írónőnek volt mersze rögzíteni is a tapasztalásait. Régebben én is részletesen kitárgyaltam ezeket az akkori burán, és az akkori freeblogon, de a digitális világ ilyen szempontból nem megbízható, ez a könyv minden szempontból jó választás, habár én az ebookot említettem még Beának, így talán többekhez eljutna.

0 Tovább

Transznemű játékfejlesztők, játékkritikusok I. :-)

Ahogy tudom, a transzneműség szintén egy mentális rendellenesség, azt jelenti, hogy valaki más nemű testbe született, mint amilyen neműnek érzi magát. Anna Anthropy transznemű játékíró, és játékkritikus, első könyvének címe: Rise of the Videogame Zinesters: How Freaks, Normals, Amateurs, Artists, Dreamers, Drop-outs, Queers, Housewives, and People Like You Are Taking Back an Art Form, magyarul: A videojáték-szerkesztők felemelkedése: csodabogarak, normálisak, amatőrök, művészek, kirúgottak, melegek, háziasszonyok, és emberek, mint te, hogy találnak vissza egy művészeti ághoz. Művészeti ágat említ, könyve félig szubjektív játéktörténet -és elmélet, félig "manifesztó", kiáltvány, hogy mindenkinek meg kellene próbálkozni játékírással, mégha nem olyan jól sikerül is. Ebből a könyvéből való a következő idézet, egy sarkalatos vélemény:

"A több és jobb játékok készítése kihívás elé fogja álítani a játékipart kreativitásban. Millió dollárokat költeni ugyanannak hetven óra hosszú játéknak a remake-jére ugyanannak a kis közönségnek nem lesz többé megvalósítható, mikor annyi sok ember szeretne másfajta tapasztalatot a játékoktól, és megvan az eszközük, hogy megtalálálják máshol. A hobbisták játékaiban megvan a lehetőség, hogy megváltoztassák a videojátékok uralkodó formátumát: hetven órás multimilló dolláros játékok helyett, amiknek darabja hatvan dollár, a digitális játékok lehetnek rövidek és függetlenek – egy óránál rövidebbek, elég rövidek ahhoz, hogy beleférjenek kényelmesen egy felnőtt játékos napjába. A játékok fókusza lecserélődik a tulajdonságokról, ahogy a játékokat szokás megkülönböztetni egymástól – harminc óra játékidő, tizenkét egyedi fegyver, fejlettebb négy dimenziós grafikus gyorsítás – az ötletekre. "

Anna Antrophy "freelancer", szabadúszó, játékokból, magazinokból és könyvekből tartja fent magát. Legtöbb játéka nem is elérhető ingyenesen, az interneten lehet őket megrendelni. Most egy önéletrajzi játékát fogom bemutatni, amire véletlenül találtam rá egy oldalon, én 5$-ért vettem, de itt szabadon játszható. A mű címe Dis4ia, és "nemi identitászavar" helyett a "hangulatzvar" (Dis4ia) szót használja. A Dis4ia önélatrajzi ihletésű játék, erről tanúskodik Anna naplója is:

"dis4ia az elmúlt hat hónap története az életemnek: mikor meghoztam a döntést, hogy elkezdem a hormon terápiát, és elkezdtem ösztrogént szedni. szerettem volna számba venni az összes frusztrációmat a tapasztalattal kapcsolatban, és talán készíteni egy " ez jobb is lesz"-t a többi transznemű nőnek. mikor elkezdtem dolgozni a játékon, még nem tudtam, hogy jobb lesz-e egyáltalán. éppen a közepén tartottam a szarságok részletezésében a 3 pályáján a játéknak, és nem tudtam, hogy mi lehetne a vége; nehéz volt egy happy endet vízionálni."

Szóval ez egy retro stílusú önéletrajzi játék, ami egyrészt a sorstársakon hivatott segíteni, másrészt segíti a nem transzneműek empatikus képességét ezknek a dolgoknak az irányába. A játélnak 4 szintje van "Gender Bullshit", "Medical Bullshit", "Hormonal Bullshit"   és "It gets better?" A játék felnőtteknek készült, de egy óvodáscsoport is megértené a nyelvezetet, amennyiben tanulnak az oviban angolt. Bár a hangsúly a főhősnő lelki megrázkódtatásain van, van a játéknak egyfajta humora, ami feledteti a szenvedést. Az eddig bemutatott játékoktól eltérően nem klasszikus értelemben vett interactive fiction, inkább egy villám-ügyességi játékokkal tűzdelt flash játék.

A játék itt játszható, és nyilakkal kell irányítani a főhős(nőt): http://freegames.org/dys4ia/

És ez még csak a kezdet, ma Annát mutattam be valamennyire, de tele vagyunk transznemű játékfejlesztőkkel, talán még lesz róluk szó: Porpertine, Caelyn Sandel, Rani Baker, Merritt Kopas, Evelyn Ingoldsby, estébé, estébé... Később még talán lesz róluk is szó, sőt, biztosan...

0 Tovább

Öninterjú betegségről, blogolásról

Blogolni bele a világba, régen sokat csináltam. Ma már a tartalomgyártás felé ment el a dolog jó és rossz értelemben egyaránt. Jelenlegi első számú blogom abszolút az emberek elváráshorizontjának a kivetülése. Ez egy közönségkiszolgáló blog, ahol a saját elképzeléseimet is megvalósíthatom. Mellesleg így egozhatok a legtöbbet. Tiszta árukapcsolás az egész. És nem annyira magamutogatásból, mint önkifejezésből. Mert az egoblog az én igazi terepem, fő műfajom. Azelőtt nem volt ilyenem. Kár, hogy mire megtaláltam, és igazán kiteljesedhettem volna benne, ki is múlt. RIP

Minek jöttél vissza a Reblogra?

Ez a véletlenek összjátékának köszönhető. Így az összes szarom egy helyen avn, a WordPress blogom is éppen most adta meg magát, és így sikerült minimális adatvesztéssel megúszni a dolgot. Valamennyire motivált az aktuális játék is, de nem hiszem, hogy nyernék.

Miért olyan zűrzavaros ez a blog?

Hát az úgy kezdődött, hogy nem szedtem a gyógyszereimet a skizofréniára, és belefogtam egy ilyen blogba. Az elejét amolyan Wahn-állapotnak tekintem, ami a pszichózist megelőző időszakot jelentené elvileg. Utána érthetetlen lesz a blog, a félig-meddig kimondott és leírt skizofrén téveszméktől. Ezeket a bejegyzéseket nem szoktam visszaolvasni, de a keresőben sok találatot kapok rájuk. Valami ilyesmit csinált Vásárhelyi Bea, amikor leírja a könyvében a naplóbejegyzéseit. Szembenézett a démonaival. Nálam ez még nem történt meg. Talán egyszer megtörténik, és jót neevetünk rajta, de szerintem nem.

Mi van a WordPress blog tartalmával?

Beimportáltuk őket ide. Török Gábor nagyon sokat segített a Reblogtól. Szóval annak a tartalma kimerül egy rinyapartiban, nagyon egós bejegyzésekel. Olyan naplóféle, ami manapság nem divat. Egy naplóban nagyon pongyolán fogalmaz az ember, szinte nincs is stílusa az írásainak. De volt egy kis kör, aki szerette, páran megunták az állandó rinyálást, és leléptek, de jöttek újak.

Miről írnál szívesen?

Angol nyelvű amatőr kalandjátékokról. A WordPress blogon is volt néhány, de az emberek inkább rám kíváncsiak. Már aki. Szóval ezek a játékok nagyon nem érdekelnek senkit rajtam kívül ebben az országban. Angol nyelvterületen nagy hagyományuk van. Tervezek egy ilyen tematikájú blogot magyar és angol nyelven. Az angol nyelv azért, hogy legyen némi látogató.

Miről fogsz itt írni?

Nem tudom, de általában mindig van mondanivalóm. Az egoblogos múltamat levetkőzni nem fogom teljesen, de igyekszek majd érdekes témákat találni. Például tegnap hajnalban hirtelen felindulásból megrendeltem Vásárhelyi Bea könyvét, hát lesznek ilyen egós dolgok a munkahelyről, talán egy-két játék és könyv, igyekszem majd ingyeneseket találni. Jelenleg azt írnám most meg,  hogy a gyógyszerátállítás óta mindenki azt mondja, hogy nagyon szarul nézek ki, én viszont nem érzem olyan rossznak a helyzetet, ez a nyugtatók hatása, tehát vagy jól nézek ki, és szarul érzem magam, vagy fordítva. Egyébként még annyit, hogy azokhoz a lányokhoz tudnám magam hasolítani, akik régen fiúk voltak, és ennek a nehézségeit próbálják blogban, Tumblr-en, játékokban elmondani. Nem tudom, miért van ez a párhuzam, régebben talán nekem is lehettek ilyen vágyaim. Persze nem olyan erősek, hogy tegyek is értük.

Mi van a betegségeddel, a skizofréniával?

Lassan 10 éve szenvedek vele, de nem történt előrelépés. (Visszalépés igen.) Most arra gondolok, hogy gyámság alá helyeztek, ebből az apropóból készült el a Halál a pszichitrián című játékom, ami sajnos személyiségi jogokat sért ezért át kell írnom benne néhány részt, főleg a neveket. A gondnokság két évig tart, és szerintem két egymást jól ismerő pszichiáter baszott ki velem (a kezelőorvosom, és az elmeorvosi szakértő, de hagyjuk). A hangulatom változó, sokat csavargok a betegségem óta, nem vetem meg a sört sem, most, hogy nyugtatót kaptam, ebből visszább vettem. Pozitív változást remélek 10 év után.

***

& 2017 január, kis hallás utáni szövegértés:

0 Tovább

Terror Nigériában - cry for help applikáció

Megmondom őszintén, nem igazán nézek híreket, de Nigériáról volt eddig is valamennyi halvány sejtelmem, először az ebola járvány kezdett elterjedni, majd felütötte a fejét a Boko Haram nevű szervezet is, ami valami ilyesmit jelent: "a nyugatosodás szentségtörést". Szóval annyit tudtam, hogy ez a Boko haram erőszakos cselekedeteket hajt végre, egész falvakat pusztít ki, öngyilkos merényleteket hajt végre, nőket rabol el, hogy aztán kényszerrel feleségül menjenek hozzájuk. Azt olvastam, hogy azután ezeket a nőket is kiképzik a saját módszereikre. A nőket gyakran a nigériai hadseregnek kell kiszabadítania. Szóval a Boko Haram rémületben tartja Nigériát.

2015-ben szövetségre lépett az Iraki és Levantei Iszlám Állam nevű közel-keleti terrorszervettel (ISIS) is, és annak mintájára saját közigazgatást próbál bevezetni Nigéria általa uralt területén. Céljuk az iszlám állam létrehozása Nigériában.

"A Boko Haram megöli azt, akit iszlámellenesnek tekintett tevékenységet végez, például alkoholt iszik." Wikipédia - Itt betelt a pohár. :-) Innentől kezdve én is ellenség vagyok a szemükben... Nem csoda, hogy a békés nigériai polgároknak elegük van belőlük, félelemben és terrorban töltik mindennapjaikat. Képzeljük el, hogy nem léphetnek ki az utcára anélkül, hogy ne kelljen terror támadástól tartaniuk.

Erről egy applikáció, egy "játék" is készült, ami engem nagyon megfogott, és csak ezért lettem olyan figyelmes a nigériai helyzetre. A játék három terrorrcselekmény történetét meséli el, három karakter szemszögéből, meglátásom szerint az első a legjobb. Mindenképpen érdemes vele játszani, mert egy olyan világot ír le, amit mi itt el sem nagyon tudunk képzelni. Kicsit szégyellem, de az egész egy akció-kaland játéknak is felfogható, annak ellenére, hogy terror-ellenes figyelemfelhívó funkciója van.

És bár megígértem, hogy több játékfordtás nem lesz, mégis úgy látom, hogy ebben legalább jó vagyok, és gy a magyar közönség elé tárhatok kalandjátkék gyöngyszemeket.Szóval akkor jó játékot: Itt a Boko Haram!

0 Tovább

They tried to make me go to rehab I said, "no, no, no"

Ma kértem az orvosomtól egy extra nap táppénzt, remélem, a többiek a szakkörben nem irigykedtek (nagyon). Már két napja szórakozok egy probléma megoldásán, hogy lehet, hogy úgymond a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon. Csak halkan súgom meg a megoldást: feedly. Egyébként hétfőn sem dolgozok, jobban mondva fogok dolgozni, de az egyesület honlapját csinálom, az ilyen nekem nem munka. Általában minden informatikai feladatot rám bíznak a szakkörben kezdve a gépek szétszedésétől a fényképek feltöltéséig, ilyenkor, bevallom, egy kicsit büszke vagyok magamra. Egy kicsit még hiányzott Kálló az esti cappuccinók, a reggeli cigi a budiban, meg ahogy a tabletemmel az ablakon kihajolva fogtam a Ratkó Gyógyszertár wifijét. (A telefonom hamar elvették, miután rájöttek, hogy itten tudósítás akar folyni. A tablethez meg fogtam egy jó nagy zsebű pulóvert, és mászkáltam a wifi jelek után, amikhez csak néha, és véletlenségből volt szerencsém, egyetlen biztos pont a Ratkó az utca túloldaláról.) Nagykálló sem fényévekkel jobb, mint a nyíregyházi pszichiátria, talán még a legkirályabb hely az addiktológia, ami a szakkörtől kb 5-10 méterre található. Drogos, meg alkoholista a közeg, de kezelnek másfajta pszichés betegeket is. Reggel héttől este hétig lehet mászkálni a parkban, vagyis "betegsétányon", plusz van az épületben dohányzó is. Persze fénykép, az nincs róla, de addig is találtam egyet a rehabról, amit felajánlottak nekem is, de elhárítottam a kedvességet.

Kívülről nem néz ki csúnyán, állítólag vannak foglalkozások, internet, konditerem, de én csak sepregetni láttam őket (igaz, hogy bent mi van, nem tudhatom, mert bár át akartak kísérni megnézni), végül nem lett belőle semmi. Itt lakott az az ideális csaj, aki néha kijárt csikkezni, meg a kukából kiini a poharak alján maradt kávét, és akit utolsó nap meg akartam hívni kávéra, de egy nő beledumált, hogy hanyadik kávét iszom már? Biztosan jó kezdeményezés ez a "rehab", de valahogy nem látszottak vidámaknak, akik innen kijárkáltak. Nagykálló alternatívája Hodászra. Amúgy egy fokkal jobb, mint minden, amit a nyíregyházi pszichiátria fel tud ajánlanai. Néztük a kocsikat: van pénz. Sokat beszélgettünk arról, hogy mennyire jövedelmező a gyógyszeripar, többszázezer forintos gyógyszereket írnak ki, amit megkapunk pár százasért, de akkor is. Szép volt, jó volt, érdekes volt, mint minden befekvés, de remélem, utoljára került rá sor.

0 Tovább

Újra itthon

Hamarabb jöttem haza, mint gondoltam. A csávók, akikkel próbáltam bandázni, csalódást okoztak nekem, a legjobb fej az egyik szobatársam volt, akire a végére rájött a pánik a bezártság miatt, de nagyon rendes volt. A neveket egyszerűen nem jegyeztem meg, nem gondoltam volna, hogy megéri a fáradságot. Ami még érdekes, hogy Nagykállóban jópáran olvasták a blogomat, szemben Nyíregyházával, ahol le se szarták. Felajánlották, hogy menjek át a rehabra (mert ilyen is van). Igen jó kis szaftos sztorikat tudtam volna írni, gondolom. Egyébként volt a rehabról egy jó kis csaj, átjárt csikkezni, meg a poharakból kiitta a maradék kávét, minden nap találkoztam vele, de éppen amikor meg akartam  kínálni cigivel, vagy meghívni egy kávéra, mindig közbejött valami. Úgy látszik, nemcsak az ilyen kikent-kifent-tetovás picsák érdekelnek.

Hát, ennyi maradt meg Kállóból. A rehabról csak annyit, hogy: no comment.

0 Tovább

Xavier Amador: Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre

A könyv címe szimpatikus, a kezelőorvosomtól kaptam kölcsön, amikor könyvért rinyáltam a blogon. Főként terapeutáknak, és hozzátartozóknak íródott olyan betegekről, akik nembetegek, legalábbis saját meglátásuk szerint. Három skizofrén, és egy bipoláris eset van benne bővebben kifejtve. A könyv egyik kulcsszava, és a probléma gyökere az Anozognózia. Az ok, ami a betegségbelátás hiányát okozza, ugyanaz, amely a mentális betegség többi tünetét is. A könyvben négy ember kálváriája van leírva a gyógyszer nem szedéssel, de azt hiszem, végül is mindegyik happy enddel végződik. Az író egy négy lépcsős terápiát dolgozott ki, de amúgy is szereti pontokba szedni a mondanivalóját.

Módszerét LEAP-nek nevezte el (Listen, Emphatize, Agree, Partner). Magyarul meghallgatás, együttérzés, egyetértés, partnerség. Ezeket a módszereket alkalmazz főként skizofrén páciensein. Magyarul az egésznek a lényege, hogy szép szóval bírj a rá őket a gyógyszerre. Szó esik még az általa preferált depó injekcióról, jön egy szomorú téma, a kényszrbeszállítások kérdése, rendőrséggel, mentővel, ilyesmivel. Jellemző az író alaposságára, hogy utána hosszan ecseteli hogyan is kérjünk bocsánatot a kényszerbeszállításért. ( Tőlem eddig senki sem Kért bocsánatot.) Hát ennyi lenne a mű, főszereplője Matt, Dolores, Henry (az író testvére), és a bipoláris Vicky. Ez mind szép és jó, csak annyit nem értek a könyvből, hogyha már van depó, minek az évekig tartó harc a tablettázással. Értékelés: 4 LEAP az 5-ből.

0 Tovább

Hotel Kálló

Igazság szerint jobb, mint otthon, ha a kórszobában vagy, a fejed tetejére is állhatsz, akkor sem szólnak rád. Szólnak, ha reggeli van, vagy ebéd, vagy vacaora, szóval ezzel se kell bajlódni. 1 mg rivót kapok, kettőtől már tántorogtam, szóval levették 1-re. Ami a szívfájdalmam, hogy nincs bent számítógép, megcsináltam volna a Halál a pszichiátriánt PC-re, hogy ide is kitehessem, meg lefordítottam volna1-2 interactive fictiont.

Amúgy most nem túl jó a társaság összetétele, nincsenek fiatalok, nem lehet úg bandázni sem. Az olvasnivalóm elfogyott, van még egy kis cigim, meg kávém, oszt annyi. Egyébként nyugalom van, az emberek alszanak/békén hagynak, ideális lenne, ha lenne egy gépem, vagy egy jó könyvem.

0 Tovább

WordPress vs Reblog

Már régóta gondolkozok, hogy kéne megoldani ezt a problémát, jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a Reblogra mennek azok a posztok, amik szólnak is valamiről. Bár alapvetően ego-blogger vagyok, nem tudok mindenben a közönség szájíze szerint írni. Meg akik ide járnak, a pitiáner, egós dolgaim miatt járnak ide, ami szembe megy a blogazoalgáltatók bulváros elvárásával. Ellenben: sokat köszönhetek a Reblognak, nagy idők nagy embereket kívánnak, és sokat segített, hogy volt kivel megosztani, mikor gyötörtek a nyíregyházi pszichiátrián. Amúgy is, a freeblog megszűnése után nekem a legszimpatikusabb blogszolgáltató lett. Igaz, a postr-nek volt néhány gyerekbetegsége, de a Reblognál ezeknek nyoma sincs. Most újabb szimpatikus húzással hozakodtak elő: minden hónapban kiosztanak 2x100000 Ft-ot a két legjobb blognak, de itt van, amiért jöttetek: last minute wellness.

0 Tovább

last minute wellness

Újra kórházban vagyok, de ezúttal a festői szépségű Kállay-kastélyban, és csak gyógyszerváltásra. A nyíregyházi bűzös folyosó után Nagykálló felüdülésnek hat, bár itt is megcsináltam a saját stiklimet, tehát nem tagadtam meg magam. Véletlenül a kezelőorvosom kezébe került egy blogbejegyzésem róla, és ezért két napra bevágott a figyelőbe. (A figyelőről a detoxikáló és a nyíregyházi pszichiátria furcsa egyvelege jut eszembe.) Egyébként eddig sikerült lefoglalnom magam Karinthy Márton Ördöggörcs című művével, ami főleg Karinthy Gáborra, a skizofrén költőre van kihegyezve, de bőven merít a Karinthy családi legendáriumból is. A Magyar Narancs közölt is egy írást arról (Családi szennyes címen), hogy Karinthy Márton nem tud írni, és már régen ismert forrásokat használ fel a könyvében. De nekem ez nem volt baj, mert egy csecsemőnek minden vicc új. És amúgy én se tudok írni, de kozel áll hozzám az ilyen memoár-és naplóstílus, én is gyakran indiszkrét vagyok írásaimban, bár eddig még csak hárman akartak beperelni. Mire befejeztem a könyvet, lassan kezdem megunni Nagykállót is, de ahogy a szállóige tartja,"bekerülni könnyű, kikerülni nehéz". És eddig a kezelőorvosom még semmi jelét nem adta, hogy gondolkodna a hazaengedésemen. Viszont azt mondta, tegnap olvasta a blogom, és tetszett neki. Azt hiszem, ő az első "mentális" szakember, aki vette a fáradságot. Azt hiszem, mivel még biztos maradok egy ideig, kéne még könyvet szereznem,addig is belekezdek onlájn az Egy elmebeteg nő naplójába. Remélem, ezért a kis írásomért nem kerülök vissza a figyelőbe, mert párszor figyelmeztettek, hogy ne nagyon írkáljak.

0 Tovább

Bocsánatkérés

Van, hogy az ember ideges, és van egy senki által nem olvasott blogja, akkor kézenfekvő, hogy ott tölti ki a mérgét.  Sajnos a hirtelen felindulásból írt "szétbasz az ideg" című bejegyzésem már nincs közöttünk, mivel sok valótlanságot tartalmazott, és a kezelőorvosomat is megneveztem benne, amit nem kellett volna. Mivel nincs előttem a szöveg, mivel kitöröltem, leginkább a dehonesztáló kifejezéseket sajnálom, amivel illettem, valójában nem szolgált rá, de az ember mérgében mond mindenfélét. Mindenesetre megígérem, hogy a jövőben tartózkodok az ilyen valótlan állításokkal vele szemben.

0 Tovább

csak szólok

Az elkövetkezendő nem tudom mennyi időre pszichiátriára kell mennem gyógyszerváltásra. Nem tudom, meddig leszek ott, Edit 4 azt mondta, hogy vigyázzak, mert bekerülni nagyon könnyű, csak kikerülni nehéz. Edit 2 csak nemes egyszerűséggel megjegyezte, hogy "kállói bolond" leszek, majd kedvesen érdeklődött, hogy fogok-e ott alkoholt fogyasztani. Mondtam, hogy nem hiszem. Remélem, ez most már tényleg az utolsó kórházi tartózkodásom lesz. Már nem is bánom, mert kicsit tele lett a tököm a szakkörrel is, és elkapott valami kisebb őszi depresszió is, bár azon már talán túlvagyok. Valószínűleg ez az egyetlen módja, hogy kivegyem a fennmaradó betegszabadságaimat, felpakoltam könyvtári könyvekkel, egyelőre ennyit tettem az ügy érdekében, majd mobilról tudósítok, ha ugyan történik valami említésre méltó. Már holnap reggel vonulok befele a sárga házba, szerencsére VIP szobába, az valamivel tűrhetőbb. Amúgy olvasni sem a legideálisabb az ilyen hely, egész nap megy a mászkálás, előre tartok a vizitektől, meg a kötelező közös étkezésektől, na meg a rosszabb állapotban lévő betegektől. Brrr! Bár skizofrénként maximum ilyen üdülésekre számíthatok, szerencsére nem kell már a nyíregyházi büdös folyosóra mennem, hanem valamivel kultúráltabb, ha lehet így mondani, körülmények közé. Bár idegesít, hogy nem lehet ambulánsan megoldani a gyógyszerváltást, jelen helyzetben nincs beleszólásom. Na, befejezem, mert csak felidegesítem magam. kallo

0 Tovább

Marianna-árok

Nem tudom, mikor jösz rá,

Hogy a szemközti kocsmába

Is járhatnék inni,

De én inkább Megveszem a boltba',

És megiszom az Isten Háta Mögött,

Csakhogy láthassam A Marianna-árkot,

Amit a köpeny alatt

Választ két felé

Két domborulat,

Nem tudok leállni,

Te, én mindig visszamegyek,

Kész, berúgtam,

"Marianna, hozzád jöttek" - szólnak,

Egy újabb doboz Kőbányai,

Nem baj, ha holnap Nem jut már kávéra,

"Iszok, mint a vöcsök,

Csöcsök, csöcsök, csöcsök."

0 Tovább

16 tonnát raksz, és mennyi a bér

Mostanában az foglalkoztat, hogy megfelelek-e a munkahelyen. Próbálok jobb ember lenni: a kávémat nem viszem ki megmelegíteni szünet előtt, és mindenképpen igyekszem jobban dolgozni. Volt egy ilyen megbeszélés, ahol úgy általánosságba lehordtak mindenkit (név nélkül), és én is találva éreztem magam a sok kávézásommal. A múltkor lázam is volt, de mivel nyomatékosan megkértek, hogy ne menjünk táppénzre inkább, hát fogat összeszorítva dolgoztam. Alapvetően szar hely a szakkör, de inkább azt választom, mint egy nap semmittevést, mert dologtalan kéznek az ördög ad munkát... Most is, a hétvége örömére elmentem bulizni a Móricz Kertbe, és anyámtól megkaptam, hogy "egy undorító patkány" vagyok, én meg mondtam neki, hogy "te is... ja nem, te egy féreg vagy", hát ilyen szép párbeszédek tudnak kialakulni nálunk. Szerintem egy hatalmas kamu, hogy a skizo gyógyszerekre nem lehet inni, illetve túl van misztifikálva ez a dolog. Amúgy szinte semmilyen gyógyszerre nem szabad inni, ezt már protokollból is ráírják. Juj, ne igyál, mert elvisz a mumus. Pluszba, hogy antialkoholisták a szüleim. Pluszba, hogy a pszichiáterem is az. Akkor mi van a "teljes élet"-tel, amit ígértek? Azt mondják, a gyógyszer, amit szedek demenciát okoz, szóval hamarosan be kelLESZ feküdnöm a kórházba gyógyszerváltásra. Előre várom/félek tőle. Undorító dolog egy ilyen idézőjeles kórház (pszichiátria).

0 Tovább

Nagy városi interaktív sors gép

http://andihagen.com/twine/bigcity.htmlHát, iyet se fogok gyakran csinálni, de most lefordítottam egy interactive fiction játékot. Egyszer korábban már írtam egyhez fordítást, de abban nem voltak választási lehetőségek, csak egy történet volt. Ez is egy rövid történet, de szerintem 10-nél több befejezése is van. Egy szürreális Nagy Városról szól, a főhős egy fickó, aki fókává operáltatta magát, és egy művészeti kiállításról hazafelé tartva megpróbálják kirabolni. Kábé erről szól a történet, nekem eléggé tetszett, szóval lefordítottam. Szinte bármit reagálunk, más vége lesz a történetnek, érdemes néhányat kipróbálni csak a poén kedvéért, nagyon szellemesek a megfogalmazások. Tudom, hogy hiú ábránd, de szeretném, ha minél többen játszanának vele, és véleményeznék. Amúgy tesztelve sem nagyon van még, lehet benne helyesírási hiba is, meg minden. Szerintem helyenként eléggé humoros is, engem leginkább Terry Pratchett Korongvilágára emlékeztetett. játék

Ezen a linken található a fordítás: http://andihagen.com/twine/bigcityhun.html Ez az eredeti (angol): http://andihagen.com/twine/bigcity.html

0 Tovább

Bye-bye, Sz!

A munkatársam, akit én csak Szabinak hívtam itt az állandó hazamenéses szabadságai miatt, végül felmondott. Gondolom, kisebb főnöki ráhatásra, mert elég sokáig beszéltek vele az irodában. Annyit még róla, hogy saját lakása van, 1000 Ft-os cigiket szív, és minden módon szórja a pénzt, meg csavarog a városban. Tutira a szülei támogatják, ha nem kell neki ez a 40 rugó, amit itt ketesett. Volt egy másik csávó, az dettó ugyanez, külön lakás, állandó vásárolgatás, csak ő felzabálta a pénzét, meg is látszott rajta. Nem tagadom, kicsit irigylem őket, hogy önálló életük van, baszhatnak a pénzre, mert a papa-mama úgyis segít. Egyébként mindketten elvált szülők gyerekei. Egyedül lakni sem az igazi, de talán egy fokkal jobb, mint a szülőkkel. Egyébként pedzegették még, hogy mindkettőt a viselkedése miatt tették ki otthonról külön lakásba. Lám, ez is egyfajta megoldása a skizó-gyerek kérdésnek, ha kissé költséges is. Nekem is megtehetnék a szüleim, az anyagiak is megvannak, szarul is viselkedek, nem értem, hol a probléma. Azt mondják, ha összeállnék valami macával (nem ilyen Anikó-félével), akkor lehetne róla szó. Ja, persze, mert az olyan könnyen megy. "Heló, skizó vagyok, egy szakkörben dolgozok 4 órát, nem szeretnél velem összeállni, van itt egy üres pecó." Hát, amelyik nőnek tetszik az ajánlat, az mondjuk olyan is. Teljesen más téma: az ápoló úr, akiről már szó volt, kiszólt az egyik kocsmából, hogy mi a helyzet a játékkal, mondom, levettem, meg át fogom írni. Azt mondta, jól van. Néha én is benézek abba a kocsmába, ahová ő jár, így kínos is, hogy pont őt tettem bele a játékba, de hát adta magát a figura. Mindegy, ez a jelzés némiképp még értékes is a számomra, hogy a játék a feladatának nagyjából eleget tett, valami úton-módon elért az illetékesekhez. Amúgy semmi kedvem megint ezzel bíbelődni, lehet, hogy csak egy nevet fogok benne kicserélni, oszt annyi. Örülök, hogy lezártam ezt a projektet, semmi kedvem már túrkálni benne. Mostanban amúgy is megcsappant az érdeklődésem a játékok és a játékkészítés iránt. Mindenesetre jó, hogy ezt így megbeszéltük a kocsmában, némileg baráti hangnemben...

0 Tovább

a nézését, meg a járását

A Vidor Fesztivál Nyíregyházán az egyetlen zenei fesztivál, ami kicsit humoros, kicsit ingyenes, és augusztus végére mindig kicsit elfogy a pénzem, hogy kint legyek rajta. Egy olyan fesztivál, ami akkor is bosszantó, ha nem megyek el rá, mert történhetne végre valami, és én kihagyom, és akkor is bosszantó, ha ott vagyok, mert egy fesztiválhoz képest meglehetősen unalmas. Idén van először, hogy olyan zenekarokat hívtak meg, mint a Kiscsillag, Ocho Macho, Qumbiy, a Kiscsillagra el is mentem, rögtön levágódott mellém egy szefós srác, elkezdett magyarázni, hogy az apja már ráhívta a rendőröket, én meg csak maradjak ott, mindjárt jön, csak "lekéri" a Kiscsillagtól a "nézését, meg a járását". Én persze eléggé diszkréten elpárologtam. Mivel abban a kb. fél órában, amíg kint voltam, nem csendült fel a "nézését, meg a járását", valószínűleg nem járt sikerrel. Szerintem eddig most volt a legnagyobb tömeg a Vidoron, amit láttam, és sajnos az alkohol % nem érte el a véremben azt a fokot, hogy ezt tolerálni is tudjam. Magyarul zavart a sok ember is, kispulyák ugráltak keresztül rajtam, nem volt egy talpalatnyi hely, ahova le lehetett volna ülni egy k. kőbányai sörrel. Egy fizetős koncert azért is jobb, mert ott válogatottabb a közönség, jobb a hangulat. Egy ilyen ingyenes "gig" csak bosszúságot okoz, nem hallom jól a zenét, mindenféle alakok zavarnak a kispulyáktól a szefósokig. Nem, mintha olyan túlzottan nagy koncertre járó lennék. Bár, ha olyan sok pénzem lenne, hogy ki tudjak fizetni a háttérzenéért 1000-1500 Ft-ot, akkor lehet, hogy mennék, bár lassan, úgy érzem, kiöregszek ebből is. Eléggé fárasztó tud lenni már 1-1 koncert is. [caption id="attachment_3204" align="alignnone" width="600"]kis Vidor Fesztivál, Kiscsillag koncert, kb. fél órát bírtam...[/caption]

0 Tovább

tudja, hogy tudom, hogy tudja

Valószínű, hogy az lehetett a baj, hogy a hosszú hétvége alatt kétszer bementem sörözni a munkahelyére, a hotelba. Azóta nagyon durva szemeket mereszt rám, és én ezt nem tudom sajnos értelmezni. Egyébként már rájöttem, hogy nincs rajta semmi extra, egy random kiscsaj, aki reggelente női cigit szív, és hozzá energiaitalt iszik a munkahelyre menet. Különben csak azért mentem be, mert azt hittem, az étterem részen dolgozik, és tudunk egy pár szót váltani, vagy megismerkedni egy kicsit. Szerintem most azt gondolja, hogy egy ilyen zaklató típusú pasas vagyok, egy kicsit a szívére vette, azt hiszem. Amúgy ahhoz képest hamar levágta, hogy mászkálok utána, na, jó ez így nem igaz, inkább úgy, hogy keresem az alkalmat, hogy láthassam. Szinte egy helyen dolgozunk, szinte egy helyen lakunk, nehéz elkerülni a találkozást, de nem akarok olyan színben feltűnni, mint aki utána koslat. Amúgy nem tudom, miért foglalkozik velem egyáltalán, miért nem néz inkább levegőnek, mint a többiek. Az a helyzet, hogy most, hogy észrevette, hogy érdekel, és jelét is adja, hogy ezt észreveszi, kezd egyre jobban nem érdekelni. Azt hiszem, egy kicsit megijedtem attól, hogy ilyen hamar észre vette a dolgot, és ilyen hamar reagált rá. A világon az egyik legutálatosabb dolog nőkkel ismerkedni, eddig még csak részegen sikerült, és most nem tudom, hogy is fogjak hozzá. Először lelkes voltam, még a hotelbe is bementem, most, hogy ilyen kérdően néz rám, hogy mit akarok tőle (vajon mit akartam? :-) ), rájöttem, hogy nem is érdekel igazán az egész. Utálom ezt a bizonytalánságot, utálom az ismerkedési  részt, amúgy is túl fiatal hozzám, úgyse lenne az egészből semmi, szerintem annak a busznak még a tájékát is el fogom kerülni, amivel reggelente jár, megelőzendő a kínos pillanatokat, és az esetleges még kínosabb társalgást, amúgy az egész attól függ, mennyire hagyott mély nyomot bennem, és mennyire fog eszembe jutni reggelente.

0 Tovább

Wahn-állapot

Szeretek egyedül lenni a buszon,

Minek szálltam le, amikor megláttalak,

Ki hord ma melegítőt reggel 6:27-kor,

Csak a sóstóhegyi Beatricék.

Én csak jobban meg akartalak nézni,

Mert viszonylag keveset látlak,

A nőknek nincsen szájuk,

Csak mellük, meg p*nájuk,

Bocsáss meg, de az én verseimbe

Ritka, ha nem rakok csúnya szavakat,

2000 forintos peep-shoe,

Bocsáss meg, de nem érdekel

A saját korosztályom,

Csak a fiatalok, meg az öregek,

Azt mondtad, hogy

Van még időnk,

Én meg azt, hogy "Hát, igen",

Rengeteg időnk van,

Szinte végtelen.

Csakhogy azóta minden buszon,

És minden korty sörben Te vagy jelen.

Igen, végtelen, jelen.

0 Tovább

a nap nője beszél

Mostanában nagyon hamar kelek, és ilyen kis túrákat szoktam tenni a környéken, gondosan kikerülve a dohánybolt mellett lakó Manyika nénit, mert mindig leszólít. Van valami beütése, mert szinte egész nap ott áll a ház előtt, és szóbaelegyedik az emberekkel. Amúgy mondta, hogy volt egy fél éves turnusa a pszichiátrián is. De nem erről akarok beszélni. Ahogy úgy sétálgatok a dohánybolt előtt, mert megláttam a legutóbbi nap nőjét, aki azóta már többször volt nálam a nap nője, egyszer csak leszólít, hogy mennyi az idő (különben meg láttam, hogy pont azelőtt telefonált). Nem hittem, hogy valaha is fogom hallani a hangját, azt hittem, csak látni fogom néha a buszon. Különben eddig még nem láttam errefelé. Szóval ritkán, de előfordul, hogy bejövök valami fullos nőnek, ezek általában ittasak, de ő nem hiszem, hogy ittas volt reggel 6:27-kor. Gondolom, ezeknek a csajoknak van némi kis ízlésficamuk, nem számít. A múltkor azt is kifigyeltem, hol dolgozik, szinte pont ott, ahol én. Nem, mintha ez annyira számítana, de egy olyan vendéglátóegységben, ahova esetleg be lehet menni, és szóbaállni vele. Amúgy nem tudom, hány éves lehet, de eléggé fiatal, persze, nem valószínű, hogy lesz valami, de furcsa, hogy ez a szimpátia látszólag kölcsönös. Ja, a múltkor a buszon is mellettem állt, persze ez még lehetett véletlen is, amúgy még úgy láttam, ma reggel is mondani akart még valamit, egy ideig még így nézett, aztán visszafordult hazafele. Esetleg érdemes lenne vele megismerkedni azon a vendéglátóhelyen...

0 Tovább

a hetem - az idegeim

A héten nem nagyon volt kedvem dolgozni, próbáltam szabadságra menni, de nem nagyon engedték, mondván, hogy túl kevesen vagyunk. Persze másnak lehet, na mindegy. A lelkem a vállalatot illeti meg.  Kicsit rosszul hatott az idegeimre az is, hogy megjelent a szakkörben az említett ápoló úr, és kérte, hogy vegyem le a játékomat, különben §. Rosszul hatott rám az is, hogy Tamara (az egyik egyesületi tag) a legkeményebb pszichózisban járkál ki-be a szakkörbe, meg a kórház területére, és senki nem tesz semmit. Engem bezzeg le tudtak szúrni a rohadékok. Sírva követelte, hogy senki ne jelölje be a Facebookon, mert aki bejelöli, az meghal. Persze azóta már fent volt, és hülyeségeket írkált. Na, megint az van, hogy amit az egyiknek szabad, a másiknak nem. Úgy látszik, megszűnt a kényszerbeszállítás? Nem értem. A kedvenc kollégám is feszt pszichózisban van, de ő aranyosan adja elő, a mai aranyköpése például az volt, hogy "annyi pénzem van, mint holdon a vonalzó". Nagyon találó hasonlat. Egyébként most már egész nap az jár a fejemben a szakkörben, hogy tudnék megszabadulni onnan. Ma lépéseket is tettem ezügyben, elmentem valahova, de nem jött be... Szóval eddig ez a hét tiszta káosz, remélem, a hátralévő része már csak jobb lehet...

0 Tovább

Egy játék utóélete

Teljesen más dolgokkal voltam elfoglalva az utóbbi időben, nem is gondoltam, hogy ez ilyen fontos. Legújabb projektem egy angol-magyar nyelvű interactive fiction blog, de most visszatérnék néhány szó erejéig erre a kedves gyermekemre. A Halál a pszichiátrián-ról lenne szó, megkeresett ma a szakkörben egy ápoló úr, aki mintegy véletlenül került bele a játékba, lévén, hogy kellett egy erős karakterű ápoló is bele. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyesmivel foglalozik. Először megdícsért, hogy mennyire értek az informatikához, majd tőle szokatlan kedvességgel megkért, hogy szedjem le a játékot, mert jogi út, stb. (Persze megígértem neki.) Namost a játék éppen azért készült, mert engem gyámság alá raktak, így jogilag elég nehéz engem így megfogni, mégha nevesítve is vannak benne a szereplők. Másrészről meg a jogi út szinte zene a füleimnek, mert így legalább foglalkozva van az ügyemmel. A játék abból az apropóból készült, ha én olyan h*lye vagyok, hogy engem gyámság alá kell rakni, akkor hogy a pi***ba tudok megírni egy ilyet. Tőlem hülyébbek is jogaik teljes birtokában szaladgálnak az utcán, csak mert velem mindent meg lehet tenni. A kedves volt pszichiáteremnek nem elég, hányszor volt kint az Origó főoldalon, nem elég, hogy az egyetlen rendszeresen frissülő skizó blogban negatív hősként szerepel, ezzel belefutott mégegy pofonba, hogy egy ilyen játékban főellenfélként szerepel. Az ápoló úrral amúgy nincs annyira bajom, sajnálom, hogy annyira a szívére vette, de ahol fát vágnak, ott hullik a forgács is. (Ez egyébként lehetne a nyíregyházi pszichiátria jelszava is, ahogy ismerem őket.) Szóval a jogi utat pont annyira leszarom, amennyire ők szartak a fejemre, amikor ott "vendégeskedtem" náluk. Mindenesetre most tanácstalan vagyok. És tanácstalanságomban mindig a blog közönségéhez fordulok, hogy a segítségemre legyenek. Igaz, az ilyen szavazások sorsát mindig az idő dönti el majd jobban, szívem szerint úgyis azt terveztem, hogy átírom egy egy jobb verzióra az eddig bejött visszajelzések alapján.

Ui.: A szavazás idejére a "Játék" menüt nemsokára deaktiválom... Mindenki most élje ki magát, ha még nem tette... Senki többet harmadszor... :-)
0 Tovább

Gondolataim a szakkörben

Reggel megjött Tamara, és versenyt hallucináltak a kedvenc kollégámmal, nagyon tanulságos volt, a nap beszólása legyen ezúttal Tamaráé, aki azt mondta, hogy a kertjük végében négy férfi ült egy fán, és őt kukkolták. Meg hogy Pesten őt figyelik kamerán, és azt is tudják, mit vásárolt a boltban. Szabi szokás szerint bejött, majd panaszkodott, hogy nem jól érzi magát, majd hazament. Szerintem nagyon égő, amit csinál, és már nekem fáj. Volt már egy másik kollégánk, aki "péntekista" volt, vagyis pénteken soha nem jött dolgozni, neki már kitették a szűrét, gondolom Szabira sem fognak jövőre igényt tartani. Egyébként úgy öltözködik, mint egy tini, meg otthon gitározgat, meg alszik. Hát, gondolom, ezekből nem fog megélni. Ja, meg szintén csavarog a városban, meg feszt a Móricz kertben lóg. Ja, amúgy reggel találkoztam a buszon Edit 3-mal a buszon, Sóstóhegyen dolgozik, közel ahhoz a helyhez, ahol lakok. Hamar talált munkát, azután, hogy kirúgták tőlünk a minősíthetetlen viselkedése miatt. Kíváncsi vagyok, itt meddig bírja majd. Szintén a buszon találkoztam a nap nőjével, reggel is, meg délután is, még sose láttam, kicsit kövér lábai voltak, hullámos, félhosszú haja, meg volt valami kis pirszing a szája szélén (nem tudom, hogy hívják az ilyet), de amúgy az alakja rendben volt. Egyébként a szakkörben azon gondolkodtam, hogy mihez fogjak, a wp egyelőre felejtős, arra az elhatározásra jutottam, hogy angolt fogok tanulni, de nem ám csak játékokból, hanem elmegyek valami tanárhoz. Az angollal nagy terveim vannak, ki tudja, egyszer kijutok Angliába is, meg szerintem jelentősen megjavítaná az életminőségemet, ha jobban tudnék angolul. Arra gondoltam, hogy angolul blogolhatnék a Tumblr-en játékokról, meg ilyesmi. A magyar közönséget úgysem érdeklik az ilyen dolgok, mint a mellékelt ábra mutatja. Aztán, ki tudja, később fordíthatnék könyveket játékokról, satöbbi...

0 Tovább

esztétikát tanul szabadidőben

Kedves Irén! Közlöm veled, hogy feleségem, Éva nagyon jól van, él és virul, csak néha kissé elkedvetlenítem Ám este jár marxizmus-leninizmus esti egyetemre, esztétikát, esztétikát tanul szabadidőben. Tanulni kell, mert így maradhat ember csak az ember, s Éva tanul, megérdemli hát, hogy őróla is írjak.
Eldöntöttem, hogy szabadidőmben tanulni fogok, angolt, és webprogramozást, de kurva szar ez az élet iskolája, mert valahogy sohasem ott lyukadok ki igazán, mindig csak a felszínt karcolgatom. Igaz, hogy depressziósan én sohasem tudtam tanulni, mindig rendben kellett, hogy legyenek a dolgok körülöttem (valamennyire, úgy-ahogy), hogy tanulni tudjak. Hát, mit mondjak, jelenleg kurvára semmi sincs rendben, az állapotom egy olyan életpályamodellre kényszerít (mama hotel effektus), ami folyamatosan fenntartja a depressziós helyzetet. Nemrégen olvastam egy blogbejegyzést, hogy hogyan maradjunk produktívak, ha indie játékfejlesztők vagyunk klinikai depresszióval. Nem tudom, mitől lenne "klinikai" egy depresszió, és nem tartom magam indie játékfejlesztőnek sem, néha, ha rámjön, csinálok valami játékfélét, de az időm 90%-ában depressziós vagyok, a fennmaradó 10%-ban próbálok valamit alkotni, ez általában egy-egy kétes hírértékű és minőségű blogbejegyzést jelent. Vissza a tanulásra: amúgy nagyon jó, hogy érdekel az angol, és a webprogramozás, de valami mindig visszatart attól, hogy komolyabban, vagy intenzívebben belemélyedjek. Azzal vigasztalom magam, hogy elvileg rengeteg időm van, csak még ezt a sört/kávét megiszom, csak még egy kis séta, és valahogy sosem lesz belőle komolyabb dolog. Már azt a lehetőséget is fontolóra vettem, hogy esetleg hülye vagyok, hogy nem tudom megcsinálni, amit sokan mások, ez is egy lehetőség, de szerintem nem ilyen egyszerű. Sok tényező hat együttesen, ami miatt képtelen vagyok a fejlődésre, vagy csak nagyon lassan, szinte észrevehetetlenül. Aztán az angol is, meg a wp is olyan: bizonyos elemi szinten mindenki használja (az interneten főleg), de egy ponton túl már csak rengeteg energia- és időbefektetéssel lehet tovább haladni. Szerintem én is az ilyen félműveltek táborát gyarapítom éppen ezért. Nem tudom, erről a pontról mikor fogok továbblépni, talán zsákutca az egész, legszívesebben csak indie játékokról írnék, és fizetnék valakinek, hogy csinálja meg hozzá a weprogramozói munkát.  Bár jellemző, hogy néha a játékokhoz sincs kedvem, a gépet is azért kapcsolom csak be, hogy elteljen az idő. Meg azért, mert nincs kedvem tévézni, olvasni, meg semmihez, amit a normális emberek csinálnak. Számomra mindez szellemileg megterhelő, szóval amikor internetezek, a legkisebb ellenállás felé mozdulok el, és a felszínes Facebook + Twitter tartalmak felé billen a mérleg. Végső konklúzió: az internet a legmegfelelőbb hely arra, hogy úgy tegyünk, mintha csinálnánk valamit, de közben nem is: a "szörfölés" szó pontosan kifejezi az egész haszontalanságát. Szép gondolat, hogy fejlesszek valamit WordPressre, de a közeljövőben nem látom ennek realitását. Persze lehet arról álmodozni, hogy egy szép napon majd valósággá válik, de amíg nem fektetek bele ebbe is rengeteg energiát, marad a "szörfölés".
0 Tovább

hőségriadó!

A múlt hét óta hőségriadó van a szakkörben, így óránként jár egy szünet. Ez teljesen felborítja az időérzékemet, így valahogy még többnek tűnik a munkaidő, mint eddig. Arról nem is beszélve, hogy semmi különös, csak 1-gyel több kávét b*szok be, mint amúgy. Az egyik munkatársam, nevezzük Szabinak (mert mindig szabin van, he-he), már egy ideje úgy jár be a szakkörbe, hogy mindig hazamegy, és kiíratja magát. Arra panaszkodik, hogy nem tud aludni, mondjuk ma én se tudtam, és nem csináltam a cirkuszt. Pénteken is hiányzott, persze a Honeybeast koncerten meg ott volt. Ja, mondjuk így én se tudnék aludni... Ha én mindig kiíratnám magam, amikor nem vagyok megfelelő kondícióban a munkához, feszt szabadságon/táppénzen lehetnék. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ő lesz a következő versenyző, akitől legközelebb érzékeny búcsút kell vennünk. Nem beszélve arról, hogy amúgy is lusta, mint a dög, de a szabadságosdira / táppénzesdire csak mostanában kapott rá. Amúgy meg feszt hülyeségeket beszél, de én valamennyire bírom, annak ellenére, hogy nem bírom. Mostanában amúgy is többet szólok a munkatársaimhoz, de ez a nemalvás engem is kikészített egy nagyon kicsit, ma antiszociálisabb voltam picit az átlagnál. (Persze csak belülről, kívülre nem mutattam.) Hát kurvára nekem sincs kedvem, én is lusta vagyok, főleg ebben a melegben, de ezt azért nem csinálnám, hiába "szakkör" mégiscsak munkahely, amit illik valamennyire megbecsülni, nem pedig folyton nyavalyogni.

0 Tovább

A 7.-ei fizetés és a Honeybeast

Egy hét, és nagyjából megint visszarázódtam a munkába. Pénteken bejelentették, hogy előrehozzák a fizetést 7.-ére. Ennek örömére annak rendje és módja szerint meg is ittam pár sört. Egészen mást terveztem amúgy a hétvégére: még egy esélyt akartam adni magamnak arra, hogy összehozzak valami WordPress sablont, az előkészületek már megvoltak: virtuális szerver linux alá (LAMP), meg ilyesmi, de mivel már benne volt a bugi a lábamban, és pár sör után már nem megy a munka sem, gondoltam, elnézek a Honeybeast koncertre a Móricz kertbe. A Móricz kert nagyon tetszett, a Honeybeast koncert már nem annyira: szerintem az a 3 értékelhető számuk van, amit a rádiók játszanak, a többi ilyen gagyi töltelék rock and roll, csak hogy legyen valami. Ennek megfelelően nem is mentem be a közönség közé, hanem elfoglaltam egy félreeső asztalt, és csendben, magányosan sörözgettem. Nem ihattam olyan sok sört, de aztán mégis eléggé a fejembe szállt, a buszt is lekéstem hazafele, úgyhogy azért is ittam még egy sört, amit talán lehet, hogy már nem kellett volna. Aztán jött a másnap, és kimentem Sóstóra néhány gyógysörre. Sóstón is voltak valami koncertek, és jobban éreztem magam, mint az egész Honeybeast alatt. Ott is valami rockzene volt, később kezdődött valami népzene-féle, ami jobban érdekelt volna, de már jönni kellett hazafele. Úgyhogy az egész hétvégém a Honeybeastről, és az abból való kigyógyulásról szólt. Többet nem fogok ennyit inni, mert ez így tematizálja a hétvégémet (magyarul elveszi az időmet). Még a Honeybeastre visszakanyarodva: a nap csaja az a szőke, befont hajú, rózsaszínre kent szájú, hálós felsőben lévő pultoscsaj volt, aki legalább hajlandó volt kiszolgálni. Jó, hát kicsit szarul néztem ki, nem a részegségtől, csak nem voltam az alkalomhoz öltözve, de azért a többi kiscsajnak nem kellett volna levegőnek néznie. Mindenesetre nem zárkózom el tőle, hogy többet a Móricz kertbe menjek, csak lelkileg fel kell készülnöm majd a sorállásra, meg arra, hogy a budinál folyton beverem a fejemet. ProgramPicture

0 Tovább

Don't Go In The Old Greene House

Egy újabb játék, ami Halloweenkor játszódik. A főhősnek fogadásból egy órát kell maradni egy szellemek lakta házban. Három testvér szelleme "él" a házban, név szerint Madison, Sylvia, és Bradley. Közülük Madisonnal tudunk érdemben társalogni, ő kísér minket végig a házon. Van még Chrissie és Samantha, ők is a házban kísértenek. Hogy végigmenjünk a játékon, mindegyikükkel találkoznunk kell. Valamelyik veszélyes, valamelyik nem, de ha valamelyik kísértet éppen támadni készül, jobb, ha lelépünk. A játék végig illusztrálva van, szóval láthatjuk is a ház és a kísértetek képeit, ami kiváló atmoszférát teremt a történethez. Már csak a képek miatt is megéri végigjátszani, nagyon művésziek. title_card Értékelés: 5 szellemtestvér az 5-ből http://philome.la/LauraKnetzger/dont-go-in-the-old-greene-house

0 Tovább

life long struggle

Vagyis élethosszig tartó harc, a life long learning, az élethosszig tartó tanulás mintájára. Kezdek rájönni, hogy az egész életem küzdelem a rossz hangulatok, és érzések ellen. Szeretném, de képtelen vagyok huzamosabb ideig koncentrálni, pláne tanulni! Kisebb, rövidebb dolgokra még oda tudok figyelni, de nagyobb szellemi megterheléssel járó tevékenységeket nem tudok abszolválni. Ezt mindeddig nem láttam be, és nem fogadtam el. Mostanában elgondolkoztam, és kénytelen vagyok vele. Elfogadni még mindig nehezemre esik, de kezdem belátni, hogy így van. Mindig is azt vallottam, hogy az idősödéssel együtt jár bizonyos fokú elhülyülés, de ilyen mélyrepülésre, és gyors leépülésre még én sem számítottam. Betegségbelátásom eddig csak arra terjedt ki, hogy szedni kell a gyógyszert/el kell járni injekcióra, különben súlyos skizofrén tünetek fognak rövid időn belül kiütközni rajtam. Ezen kívül pedig vártam a csodára, és arra, hogy mintegy varázsütésre, egyszercsak jobban leszek, egyszercsak megszűnik a szorongás, a depresszió, a szociális fóbia és társai. Jelenthetem, hogy a szoc. fóbbal állok a legjobban, pedig annak idején az zavart a leginkább. Persze, mert már nem is nagyon járok társaságba. A depresszió, és a szorongás fej-fej mellett haladva, körülbelül azonos mértékben jelentkeznek nálam. + koncentrációs hiány. Van ennek valami neve? Kezdem belátni, hogy mindezekkel számolni kell, és sajnos nem hiszek abban, hogy ezeket gyógyszeresen kellene megoldani. Amikor nagyon rossz, eszembe jut, hogy meg lehetne próbálni plusz bogyókkal, de viszonylag hamar elhessegetem az ötletet. Nem hiszek az alternatív csodamódszerekben sem, az egészséges életmód/táplálkozás, a mozgás és a sport világéletemben távol állt tőlem. Mégis mennyivel lenne jobb, ha elkezdeném? Visszakapnám tőle az életem? Nem hiszem. Boldogabb lennék tőle? Hogy lehetnék olyasmitől boldogabb, amit nem szeretek csinálni? Valaki egyszer azt mondta, hogy nekem az a feladatom, hogy ezzel a betegséggel küzdjek. Vajon miben áll ez a küzdelem? Nap nap után erőt venni magamon, hogy megcsináljak dolgokat? Az élet akkor is küzdés, ha az ember kedvvel teszi a dolgát, de így többszörös erőfeszítés. És mi az eredmény? Semmi. Néhány blogbejegyzés, ami a pillantnak szól. Meddig lesz látható? És különben is meddig érdekes? Addig látható, ameddig fizetem a tárhelyet, és az érdekességét az aktualitása adja. Általában magamról írok, semmi komoly. Ezt a bizonyos küzdelmet próbálom megjeleníteni, nem nagy szavakkal, néha nem a legjobban, csak ahogy tőlem telik/állapotom engedi. Különben küzdelemnek sem nagyon nevezném, hiszen inkább csak passzív elszenvedője vagyok egy állapotnak (negatív tünetek).

Amúgy körülnéztem a szakkörben a kortársaim között: ők látszólag elfogadják ezt az állapotot, beletörődtek, belátták, hogy sohasem lesz belőlük senki, igaz, szerintem olyan nagyon nem is volt ambíciója egyiknek sem, mint nekem. Egyetlen közös van bennünk: mindannyian gyerekek maradtunk. Mindegyik csinálja a kis pitiáner ügyeit, mint én is, látszólag nem bánkódnak a sorsukon, nem vágynak többre, vagy csak nem mutatják. Vagy, ha igen, jól titkolják, de szerintem fel sem fogják, hogy milyen nagy szarban vannak. Vajon le lehet így is élni egy életet? Attól tartok, hogy igen, és én is jó úton vagyok afalé, és olyan tehetetlennek érzem magam, jelenleg, úgy érzem, nincs erőm változtatni...

0 Tovább

letelt a szabadság...

[caption id="attachment_3090" align="alignleft" width="189"]napiegykonyv még heti egy is[/caption] ...és nem sokmindent csináltam. Délelőtt elmentem a könyvárba, majd haza, elkölteni a szegényes szociális ebédemet, majd vissza a könyvtárba, különösebb cél nélkül. Illetve célom, az lett volna, írni valamit Benedek István Aranyketrecéről, de persze ebből semmi nem lett, rájöttem, hogy a tervez(get)és nem nekem való, én inkább ilyen ahogy esik, úgy puffan típus vagyok. Azért határozott büszkeséggel tölt el, hogy a szünetben elolvastam két novellás kötetet is, az elsőről írtam is, a másik  a Poe és követői, avagy Rémisztő történetek címet viseli. Abból a tervemből, hogy összehozok egy WordPress sablont, szintén nem lett semmi, és nem is tudom, mikor lesz rá legközelebb időm, hogy ilyesmivel foglalkozzak. A szakkör egy cseppet sem hiányzott, el bírnám viselni, ha többet nem kellene a közelébe se menni, de ez sajnos nem így működik. Amúgy alighogy odaszoktam a könyvtárba, máris bezár három hétre, szóval most megint nem tudom, mit fogok csinálni, kocsmába már nem járok, csak úgy ötletszerűen, kénytelen leszek itthon baszni a rezet, vagyis inkább csavarogni. Különben valamennyire hazudtam, amikor azt mondtam, hogy könyvtárba járok, a konkrét könyvtárba járás csak az időm kis részét teszi ki, az idő elmegy az oda-visszaúttal + céltalan őgyelgéssel. Amúgy megint felötlött bennem, hogy kiíratok egy enyhébb nyugtatót, mert a feszültséglevezetésnek ez a módja eléggé időigényes, és egyáltalán nem pénztakarékos. A múltkor az az alkoholista Újhelyi Zsolt, aki Nagykállóban helyettesített, nem írt ki nyugtatót, mert azt mondta, úgy is ráiszok. Most, hogy már erre nem lehet panasz, nem lehet több kifogás sem. Csavargásaim közben szerencsére látok jó nőket, a mai nap nőjének kék szeme, és szőkésbarna haja volt középen kettéválasztva, ami lelógott a kis ciciéig. Amúgy egy furcsa trottyos farmenadrág volt rajta, meg ujjatlan kapucnis felső. Szóval öltözködni, azt nem tudott, de kit érdekel?

0 Tovább

szellemi izgalom, és kifáradás

Erről már régen szerettem volna írni, de nem tudtam, hogy fogjak hozzá anélkül, hogy esetleg nevetségesnek hasson. Amikor a szakkörben vagyok, mindig valamiféle szellemi munkáról ábrándozok, mert a fizikai munka közben általában magamra maradok a komor gondolataimmal. Ha viszont éppen csinálok valami szellemit, a velejáró szellemi izgalom, úgy érzem rosszat tesz nekem. Először is valamennyire felpörget, utána meg menetrendszerűen magam alá zuhanok. Emlékszem, ez volt akkor is, amikor megírtam a 4 Editet, alias Editológiát, kisebb mértékben ugyan az Erzsikénél is éreztem valami hasonlót, és most is így vagyok, amikor ezzel a Klotyó-Krisztus üggyel foglalkozok, bár éppen még tudom kezelni. Ez nem tudom, mitől lehet, vagy elszoktam már a szellemi megerőltetéstől, vagy a betegség számlájára írandó. Bevallom őszintén, a legkönnyebb lenne naphosszat rinyálni, hogy ilyen-olyan szarul vagyok (mások meg is teszik). Az ilyenfajta bejegyzések is járnak ugyan némi elégtétellel, de egyáltalán nem megerőltetőek, legszívesebben örökké csak arról írnék, hogy milyen szar, hogy tönkrement az életem, hogy szar a meló, és hogy kevés a pénz, amiből meg kell élnem. Azt hiszem, ez lenne a legkönnyebb nekem, mégis belefutok közben a szellemi megerőltetésekkel járó feladatokba, és egy kicsit nehezen viselem. Megint valami hasonló tervem van: nekifutni újra Benedek István Aranyketrec című könyvének, és írni róla valami terjedelmesebb összefoglalót. Csak remélni tudom, hogy az ezzel járó feladatokba nem fogok beleőrülni :-D .

0 Tovább

Falusi szüreális (vér)népmesék

Hogy mégis valahogy hasznossá tegyem magam a szünetben, szétnéztem a MEK-en valami olvasnivaló után. Kutakodásomat siker koronázta: találtam a nemrég feltöltött könyvek között egy 79 oldalas kis elbeszélés-kötetet, a címe is figyelemfelkeltő: Klotyó-Krisztus a kenyér-fülbemászó ellen. Írta Komor Zoltán. Az előszó szerint a szerző angol nyelverületen is publikál, mert az általa képviselt bizarro-fiction az ottani undergreund irodalmi kultúra része. Remek, megint valami olyasmibe botlottam, amit a külföldiek értékelnek igazán. Ennek ellenére a kötetben található elbeszélések ízig-vérig a magyar vidéki valóság talaján állnak, az író sokat merít a magyar folklórból, számomra azért (is) érdekes ez a könyvecske. Persze nem csak a népi folklorból merít, ezt ötvözi egyéb modern kulturális elemekkel, a címadó elbeszélés például már-már egy ilyen robotos animére hajaz, aztán feltűnnek még zombik (Fecskenyál Hajnalka, és a sokat molesztált szappanzombik), megelevenedik a Ctulhu-mítosz (Szemhéj-slambuc, avagy a Lebbencs-Ctulhu), a vámpírhagyomány (Csikós csápok, avagy a vérbetyár), vagy csak az egyszerű altesti humor (Katéter Péter és Piszoár Huszár). Az elbeszélések világa egy egységes világképet jelenít meg, mint Mikszáth Kálmán A tót atyafiak, és A jó palócok című műveiben, azzal a különbséggel, hogy szürreális elemekkel bőven tarkítottak, és akit érdekel az ilyesmi, az egész kötetben bőven ömlik a vér, verejték, vizelet, és az egyéb, itt most meg nem nevezett testnedvek. Ha valakit nem nagyon érdekelnek a kulturális áthallások, meg az intertextualitás, az is megtalálja a számítását, ha csak egy kis horrorra, meg szürreális dolgokra vágyik. Ráadásul a groteszk és bizarr képek sokszor komikumba hajlanak át, úgyhogy olvasás közben a nevetés is garantált. Egyelőre még nem ismerem a szerző további munkásságát, de szerintem egy nagyon jól megkomponált, tematikus kötetről van szó, ahol a történetek világa keresztezi egymást, és szinte minden megtörténik, ami józan ésszel amúgy felfoghatatlan. (Akár egy vérbeli fiktív pszichózisban.) klotyokisebb Értékelés: 5 vérbetyár az 5-ből http://mek.oszk.hu/14300/14358/ A szerzőről: Komor Zoltán 1986-ban született Debrecenben. Jelenleg Nyíregyházán él. Egyéni hangvételével kitűnik mind a magyar, mind az amerikai irodalmi mezőnyből. Magyarul megjelent könyvei: Az Égi istálló, Szúnyogkór, Dögnyugat, és a fentebb említett. Angol nyelvű kötetei: Flamingos in the Ashtray, Tumour-djinn.

0 Tovább

leállás - félidő

Egy hét letelt a csak "leállás"-ként emlegetett 2 hetes szabadságolásból. Azokból a dolgokból, amiket elterveztem, persze nem nagyon lett semmi. Egy kicsit gyakoroltam a HTML-t, meg a CSS-t, de ez egy WordPress sablon létrehozásához édeskevés. Jelenlegi tudásommal max. egy gportalos kinézetet tudnék összehozni, de annak egyre kevesebb értelmét látom. Mindenestre lehet, hogy összehozok valamit a gportalra, hogy hasznosuljon az időm/valamit alkossak. Teljesen más dolog apróbb változtatásokat eszközölni egy sablonon, mint valami újat csinálni. Valami halloweeneset szerettem volna, ahhoz egyrészt nagyon sok alapanyag van, másrészt összebarkácsolnék valamit Halloweenre, ha a zombis játékötletemet már lelőttem 2 nap alatt. Ennek a blognak a sablonját sem tervezem megváltoztatni, bár hemzseg a hibáktól (nem valid), ahhoz képest egész jól működik, még mobil eszközökön is jól mutat (tehát responsive). Még a bloghoz kapcsolódva: a terveimről, hogy más helyeken is írjak, egyelőre letettem, vagyis nagyjából végleg letettem, még a reblogra megy 1-2 bejegyzés, de mivel érthetetlen okokból egyedül a mobilomról tudnám szerkeszteni az oldalt, az meg kényelmetlen/nagyon időigényes. A gportalra írkáltam még 1-2 játékleírást, de mivel szemmel láthatóan a kutyát nem érdekli, valószínűleg azok is visszajönnek ide. (Bár itt sem lelkesedik értük túlzottan senki.) Arról a tervemről is hamar letettem, hogy majd nagyüzemben gyártok weboldalakat; rájöttem, annyira nem érdekel a dolog. Valahogy nem hoz lázba a designerkedés sem, ezen az oldalon is néhány kisebb változtatással a Twenty Eleven sablon megy, és mint már mondtam, ezen nem is szándékozok nagyon változtatni a közeljövőben sem. f Természetesen feladni... egyelőre. Jóéjt!

0 Tovább

Erzsike, a zombi; A 4 Edit

Ebben a nagy melegben két interaktív történetemet szeretném megosztani, amiket mostanság készítettem el. A történeteket a szakkörben átélt "kalandjaim" ihlették, legújabb az Erzsike, a zombi című kis szösszenet, ami egy öregecskedő háziasszony (majdnem) zombivá való átváltozásának a balladája a skizofrén gyógyszerek mellékhatásaként; a másik A 4 Edit címet viseli, és egy rövid "dating game" 3 féle végkifejlettel, és a szakkörben dolgozó Editekről szól. A történetecskék a Twine nevű program segítségével készültek, és amolyan előtanulmányok egy (remélhetőleg) nagyobb volumenű projekt megvalósításához. A Twine-ról annyit kell tudni, hogy angol nyelvterületen nagyon elterjedt, és a "lapozgatós" könyvek mintájára leginkább feleletválasztós kalandokat tudunk vele szerkeszteni. Eddig valamire való magyar játékot nem találtam a Twine játékok között, de az én zsengéim kb. megfelelnek azátlagszínvonalnak. A játékok a következő linkeken elérhetőek (előre elnézést a minőségért, most tanulom):

Erzsike, a zombi

A 4 Edit

(A játékokban visszalapozni ér, ugyanúgy, ahogy más html oldalakkal tennénk. Kellemes szórakozást! :-) )

0 Tovább

ez egyre hülyébb

Anikóra megint rájött, hogy mennyire szeret, mindenért bocsánatot kért, és megígérte már sokadszorra, hogy "nem fog követelőzni", ehhez képest 2 nap alatt ráköltöttem a nyugdíjam felét (a felének a felét, mert csak annyit kapok), megígértette velem, hogy nem iszok, meg hogy bejárok vele a nyanya tanyára. De ez sem volt neki elég, most jöttem rá, hogy bármit teszek is, nem jó, a nap végére ugyanúgy kirúg, hogy aztán kezdje elölről. Az én türelmem szinte végtelen, de most lett elegem: fogtam a nálam maradt cuccait, és bevittem a nyanya tanyára, kezdjen vele, amit akar. Ráadásul elmondta, hogy találkozott Pszicho Petivel, és az azt mondta neki, hogy nagyon szereti. Nekem most telt be a pohár végképp, ha annyira szereti, akkor legyenek boldogok. Kurvára elegem van már a pszichopatákból, a szakkörből már eltűntek, és itt az ideje, hogy kizárjam őket a magánéletemből is, de végleg. Ráadásul nem tudtam haladni a weboldlkészítősdivel sem, mert a gépem is szarakodik, meg Anikót kellett megint pesztrálni. A két hét "leáálás"-ból egy hét úgy telt el, hogy nem csináltam szinte semmit. Ideje erőt vennem magamon, és feltelepíteni az Ubuntut, mert a nem jogtiszta Windows 7-em lassan kezdi megadni magát, aztán nekilátni a CSS-nek, meg a PHP-nak (esetleg egy kis JavaScript). De nagyon lassan haladok vele, mert a nap fele még mindig csavargással telik, általában. wg

0 Tovább

CSS gyakorlás - minigame

0 Tovább

Vedd észre a pozitív jelet!

Ma pozitív változást vettem észre a szakkörben, határozottan jobb a hangulat, mióta az összes gázos figurát eltávolították. Edit 3-at küldték el a legkésőbb, pedig ő volt a leggázosabb. Azt vettem észre, hogy oldottabb a légkör ha nincsenek elmebetegek, csak olyanok, akik képesek moderálni magukat. Magamhoz képest még én is sokat beszéltem, határozottan jobb lett a szakkör. Nagy plusz a vezetőségnek. Ami nem azt jelenti, hogy az első adandó alkalommal nem lépnék le onnan.

plusz

Amióta nincs Anikó, és nincs kocsma, határozottan jobb lett a kedvem, és elkezdtem magam elé célokat kitűzni, és részben már bele is kezdtem a megvalósításukba. Mivel észrevettem magamon, hogy ha nem a szakkörben vagyok, és nem is a kocsmában, akkor elsősorban számítógépfüggő vagyok, és csak másodsorban internetfüggő. Ami azt jelenti, hogy mindegy, hogy játszok, vagy olvasok valamit, vagy blogolok, csak a géppel bíbelődjek. És ha már azt csinálom, megpróbálom az eddiginél hasznosabban eltölteni az időt. Először is belekezdtem a CSS kódok elsajátításába, ha ezzel kész vagyok, már "csak" a PHP van hátra, és elkezdhetek komolyabb weboldalakat csinálni. És mivel holnap van az utolsó munkanap a 2 hét leállásig, a két hétre már betábláztam magam. Először is új designt csinálok az oldalaimnak, írok egy-két komolyabb blogbejegyzést, kicsit felújítom, és lefordítom angolra a Halál a pszichiátrián című játékomat, hogy publikálható lehessen komolyabb helyeken is. Középtávon az a tervem, hogy weboldalkészítésből keressek annyi pénzt, hogy ne kelljen többet bejárni a szakkörbe, és végképp szakítani tudjak a rehabilitációs munka némiképp érdekes, de csóró világával. Szerintem nem lenne nehéz überelni azt a napi 2000 Ft-ot.

0 Tovább

pálinka és kaszinó

A hétvégén két munkatársammal is találkoztam furcsa útjaikon: az egyik a Délibábba ment be éppen, ami a leglepusztultabb és egyben a legolcsóbb kocsma, amit ismerek, és vett fél liter, vagy nem tudom mennyi pálinkafélét. A pálinka, amit ott árulnak, borzasztóan rossz, nem tudom, minek/kinek viszi, de aki azt megissza, annak csak gratulálni tudok. A másik munkatársamat a plázában láttam, éppen a kaszinóba ment befele fizetés után. Persze dolgozni nem dolgozott, csak felmarkolta a lét, és nyomás a kaszinó. Az érdekes az egészben, hogy mindketten nagymamakorúak, és a szakkörben állandóan az unokájukról nyálaskodnak, hogy Boldcika, meg Zselyke. Amúgy annyira nyavalyások ők is, hogy feszt a szabadságot, meg a táppénzt járják, de erre van eszük. Pálinka és kaszinó. És ez éppen most tűnt fel nekem, amikor már a javulás útjára léptem, és nem sörözök (annyit), hogy ezek meg stikában piálnak meg szerencsejátékoznak. Mindegy, nem az én dolgom, csak pont nem gondoltam volna róluk. Alamuszi nyuszi nagyot ugrik. Én meg már annyira a javulás útjára léptem, hogy vettem egy 5 perc angolt, és a buszon elolvastam egy Agatha Christie-ről, és egy Passengerről szóló cikket. A többi nagyjából hülyeség/nem érdekel, de ilyen cicákról, meg utazásokról, meg kajákról szóló cikkeket is el kell majd olvasnom, ha komolyan akarom venni a tanulást. Az élet nem habostorta. A mai nap csaja egy barna csizmás, rövid, virágos szoknyás szőkésbarna hajú nő, aki furcsán cigarettázott, és enyhén görbe lábai voltak.

0 Tovább

szabadidő

Mostanában a napok úgy telnek el, hogy napokig ki vagyok kapcsolva (mármint telefonilag) Anikó miatt, aztán valami kurva fontos internetezni való miatt bekapcsolom, és olyankor rögtön hív, hogy találkozzunk, mert így szeret, meg úgy szeret, és soha többé nem fog velem szakítani, aztán már aznap szakít, ezért újra kikapcsolom a telefonom -> megint pár nap pihenő. Talán erre mondják, hogy "se vele, se nélküle", de mondhatnánk erre inkább már azt is, hogy "inkább nélküle, mint vele". Szóval így lett egy csomó felszabaduló szabadidőm, amit érdekes módon már nem sörözéssel töltök el, hanem kevés csavargással, kis séta a könyvtárba, de főleg persze internetezek, ha valami olyat találok, játszok vele, ismertetőt írok róla, meg ilyesmi. Érdekes változás állt be az "étrendemben", vagyis az itallapomon, a rendes sört már egyáltalán nem bírom, ugyanis fáj tőle a fejem, és különben sem érzem már tőle magam olyan jól, nem éri meg, hogy igyam. Ez az állapot már több, mint egy hete tart, és jobban érzem magam Anikó nélkül, pia nélkül, minden nélkül. A legjobban akkor érezném magam, ha dolgozni se kéne, például valami bevándorló elvenné a munkámat. Gondoltam már arra, hogy a fennmaradó időt hasznosítani kellene valahogyan (például mondjuk angol tanulással), de egyelőre még új nekem ez a helyzet, még egy kicsit nekem is hihetetlen az egész. Volt néhány sötétebb gondolatom azzal kapcsolatban, hogy már nem ihatok sört, mert sz*rul vagyok tőle, de aránylag hamar túltettem magam rajta. Ez az Anikó-dolog meg egyre inkább nem foglalkoztat. Napközben sem jut már annyiszor eszembe. Kezd komolytalanná válni ez az egész. Bár tartok tőle, hogy már régen az - komolytalan.

0 Tovább

Maquisard

A játék négy nap történetét dolgozza fel. Első napunkon egy hotel, a Maquisard legújabb alkalmazottjaként kell a főnökünk utasításait végrehajtanunk. A nap végén, ha minden feladatot teljesítettünk, megjelenik egy békaember a szobánkban, és közli, hogy a hotelben egy kém tartózkodik, amire három napunk lesz, hogy megtaláljuk. A három nap alatt tőlünk függetlenül zajlanak az események, ameddig mi ténfergünk a hotelban. Beleshetünk a szobákba, kihallgathatjuk a beszélgetéseket, növényeket használva álcának, és tárgyakat mutogathatunk a vendégeknek, figyelve azok reakcióját. A játékidő nagyjából harminc perc, az 5 vendég közül kell kitalálnunk a harmadik nap végére, hogy ki a kém. A játék képi világát Wes Anderson Grand Budapest Hotel című filmje ihlette, ha ez mond valakinek valamit, és ettől több kedve lenne letölteni. A játékidő körülbelül 30 perc, ez annyiszor értendő, ahányszor nem találjuk el, ki a kém. (Nekem 2 óra volt, lol.) Értékelés: 3,5 békaember az 5-ből download Maquisard letöltése

0 Tovább

A munkánk értelme 8 szál cigi és 11 tojás

A legnagyobb baj, hogy a munkát, amit végzek, nem nézem semmibe. Még jó, hogy vannak olyanok, akiket az ilyesmi érdekel, és megveszik ezeket a kézműves termékeket, különben lehet, hogy még ez a munka sem lenne itt, a szakkörben. Mostanában külön büntetés nekem ezzel a kézműveskedéssel szórakozni, amikor már vagyok olyan állapotban, hogy mással is le tudnám magam foglalni. A munkatársaim többsége feszt táppénzen van, hol ezzel, hol azzal, én még azt a 15 napot sem vettem ki, amit a munkáltató fizet. Lehet, hogy örülnöm kéne neki, hogy nem vagyok annyira nyavalyás, mint a többség, de jó adag tettetés is van benne szerintem. Leszázalékoltak körében nem kell a szomszédba menni egy kis szimulálásért. Tőlem meg el is várják, hogy bent legyek, mert a papírból font kosarak festésr nélkülözhetetlen munka, és rajtam kívül nem nagyon vállalja el senki sem. Nem baj, nemsokára kezdődik a nyári leállás, és meglátom, hogy leszek el munka nélkül. Bár van egy olyan sejtésrm, hogy ezt a négy óra szakkört még egy ideig vállalnom kell, különben nem lenne pénzem citromos sörre :-P. Na meg kávéra, meg a többi hiábavalóságra.

Ebben a dögmelegben sokak munkakedve megcsappant, valakit már szabadságoltak is a sorozatos késések miatt, a kedvenc kollégámnak is a 10 perces szünet 20 percig tart, de elnézem neki, amíg ilyeneket mond, hogy:

"A munkánk értelme 8 szál cigi, meg 11 tojás."

Ezzel megint kiérdemelte a mai nap beszólásáért járó elismerésemet. Amúgy nem csak az értelme ennyi, de körülbelül az értéke is. Ezzel a mondatával kifejezte a bennem lappangó kétségeket a munkánk hiábavalósága iránt.

0 Tovább

blogügyek

Az utóbbi időben kíváncsiságból kipróbáltam egy csomó blogszolgáltatót, a cafeblog nagyon női nekem, a blog.hu rendszerét nem annyira ismerem, bár szimpatikus, meg minden, csak nem férek bele egy rovatba sem, amik ott mennek, meg ilyesmi. A reblog (régebben postr) ragadta meg a figyelmemet, meg a gportal. A gportalon lévők átlagéletkora nem túl magas, szerintem, mindegy oda rakom ezentúl a játékleírásokat, és a reblog.hu-ra a komolyabb bejegyzéseket. A helyzet furcsasága, hogy a Depression Quest leírásom tegnap kikerült az Origóra, ami egy játékleírás, ugye, vagy mi. Nem vagyok     teljesen ismeretlen a reblogon, az ott futó, de két évig hanyagolt Egy átlagos fiatal férfi naplóját folytatom, oda rakom majd fel a legjobban sikerült bejegyzéseket, ha lesznek egyáltalán legjobban sikerült bejegyzések, de lehet, hogy marad ez a személyes(kedő) stílusom, szerintem az ilyen köldöknézegetős posztjaimnak (mint ennek) is megvan a helye, itt lesznek megtalálhatóak. Ez marad az ilyen gyűjtőblogom, ahova felrakok mindenféle szemetet, amit a tárhelyem elbír. Végülis megvettem ezt a tárhelyet, meg domain nevet, ha nagyon rámjön az írhatnék, itt megtehetem, nem kell megfelelnem a blogszolgáltatók által elvárt minőségi követelményeknek és blogolási stílusnak. Sok olyan bejegyzés van, ami csak nekem fontos, nagy dolgok bejelentésére szolgál, mint pl. most ez, hogy mostanában nem iszok már sört sem, mert fáj tőle a fejem. Marad a gyümölcsös sör. Kimondva talán nevetséges, hogy titokban a gportalra írkálok játékleírásokat, miközben citromos sört szopogatok, de ez a helyzet. Ja, a blogjaim linkje, amikről a bejegyzésben szó volt: Egy átlagos fiatal férfi naplója: http://nemvagyokbeteg.reblog.hu Working Men's Interactive Fiction: http://goodnite.gportal.hu Ez van, srácok. Majd csinálok nekik normális linket is, de az a helyzet, hogy nem mindig van kedvem ilyesmivel bíbelődni, talán ezért is nem vagyok webfejlesztő. A webes dolgokból is csak azokkal bírok foglalkozni, amikhez kedvem van.

0 Tovább

Depression Quest

ss1 Ez egy eléggé nagy közfigyelmett kapott játék, a depresszióról van szó benne. Főhősünkről annyit kell tudni, hogy van egy bulizós főiskolás barátnője, egy 8 órás munkája, amit nem szeret, családja, ami többet várna tőle, meg egy jó kis depressziója. A játékban választási lehetőségeket kapunk, hogy hogyan reagálunk egy-egy emberre, vagy szituációra, valamelyik piros, és át van húzva, valamelyik kék, és kattintható, attól függően, hogy mennyire vagyunk éppen aktuálisan belemerülve a betegségünkbe. Alul látható a depressziónk mértéke, vagyis szöveges értékelése, és hogy éppen terápiában vagyunk-e, és szedünk-e gyógyszert a depresszióra. A célunk mindössze annyi, hogy elvergődjünk valahogy a pszichiáterhez, amihez az kell, hogy ellenálljunk a csábításnak, és ne csináljunk túlzottan depis dolgokat, hogy egyáltalán kattinthatóak legyenek azok a linkek, amik valamiféle pozitív(abb) végkifejlethez vezetnek. A játék viszonylag rövid, kissé unalmas, és enyhén nyomasztó, amire a zene és a hanghatások még rátesznek. Külföldi fórumokon a játék kapott hideget-meleget, komolyabb cikkekben általában méltatják, sok fórumposzt viszont nagyon lehúzza, hát én valami mást vártam, de nem olyan rossz. ss2 Értékelés: 3,5 bulizós főiskolás barátnő az 5-ből http:/www.depressionquest.com/ Reakciók: Sokak szerint ez nem tekinthető játéknak, hanem csak egy interaktív történet, nekem azért még belefér a játék fogalmába. Valaki azt mondja, hogy a depresszió nem igazán választások kérdése, hanem egy öngerjesztő folyamat, amibe egyre jobban belesüllyed az ember. Mások szerint nem olyan egyszerű megoldani, hogy most szedünk-e gyógyszert, vagy járunk-e terápiába, vagy ilyesmi. Véleményem szerint a történet kissé megkerülése a pszichiátria intézményének, ambulanter megoldva, és kikerülve a kórházi kezelést, ami szerintem még hozzá tartozna a témához. Még annyit, hogy a játék már az elején figyelmeztet, hogyha súlyos depressziósak vagyunk és/vagy öngyilkos késztetéseink vannak, inkább hanyagoljuk a végigjátszását. Mint kisebb/nagyobb mértékben érintett a témában, ezt én sem ajánlom, mert nekem sem marad a legkedvesebb játékélményem. Mindenesetre a témában a legjobb játék, ami visszaadja a betegség hangulatát.
0 Tovább

2 év szünet

Lassan 2 éve nem írtam ide, és azóta nem történt velem semmi különös. Az állapotom azóta stabilizálódott (stabilan szar a hangulatom). Hát igen, a skizofrénia alapvetően unalmas dolog, ha nincs semmi eksön. Eljárogatok a szakkörbe, a minimálbér 4 órára eső részéért, vagyis a feléért, mert azóta gyámság alá raktak. Többen mondták, hogy kérjek ezügyben segítséget, pl. a TASZ-tól, de megmondom őszintén, eddig nem nagyon foglalkoztam vele. Nem azért, mintha egyetértenék vele, hanem mert pont lesz@rom. Már megszoktam, hogy a párbeszéd leginkább csak a szülő és a pszichiáter között van, és az érintett valahogy mindig kimarad a diskurzusból. Beletörődtem, hogy a saját érdekeimre való hivatkozással gyámság alá raktak, beletörődtem, hogy nem vagyok teljes jogú állampolgár, csak egy fogyatékos, az egész megrendezett tárgyalássorozat és herce-hurca csak azért volt, hogy engem megalázzanak. Amúgy nemsokára felülvizsgálat, de nem várok különösebb változást a tanúk (szüleim) panaszkodni fognak, az orvosszakértő pedig újra az én érdekemben elrendeli a további gyámságot. Vagy mégiscsak kérek valami jogi segítséget, nem tudom, még nem döntöttem el teljesen. És hogy ide miért jöttem vissza: csak. Nosztalgiát érzek a régi freeblogos, majd postr-es idők után. Talán így többekhez eljut az üzenetem újra.

0 Tovább

furcsán érzem magam

Az idei nyár slágere nálam a csomó kávé, a gyümölcsös sörök, de néha becsúszik 1-2 rendes is, mindenesetre a részegségnek még a gyanújának a látszatát is igyekszem elkerülni mostanában. Ennek ellenére folyamatosan olyan furcsán érzem magam, úgy tűnik, még ez is sok. Persze lehet, hogy egyáltalán semmi köze a kettőnek egymáshoz, de ez sajnos pénzben is sok. Mindegy, ettől, úgy érzem, nem tudok jobb fiú lenni. Anyám olyanokkal jött a múltkor, hogy mások huszon-harminc ezer forintokból élnek, én viszont nem ehhez viszonyítok, mikor folyamatosan arról olvasni, hogy egyesek milliókból, sőt milliárdokból tengődnek, és ilyenkor felmerül bennem, hogy legalább egy olyan átlagos színvonalat meg kéne ütni, ahol ezeket a minimális élvezeti cikkek nem okoznak gondot (ha már az esetemben másfajta élvezetek nem jöhetnek számításba). Meg ott a nagy örök kérdés, hogy akkor meg minek élünk, ugye. Sajnos, ameddig a szakkörben melózok, ez nem is fog változni, a seggem ki fog lógni a gatyámból hó végére.

0 Tovább

nullára csökkent az esélye annak

Körülnéztem: az ország egyetlen pontján sem indul magyar szak levelezőn, így már elméletileg sincs esélyem arra, hogy valaha is visszamenjek. Most nem akarom a kormányt hibáztatni ezért is, de azért egy kicsit furcsának tartom, hogy egy ilyen nemzeti, polgári, mélymagyar rezsimnek még arra sem futja, hogy legyen egy magyar szakja az országban bárhol levelezőn. Azért annyi eljut hozzám is, hogy ezek a "fiatal" "demokraták" nem bánnak kesztyűs kézzel az oktatási rendszerrel, mióta kijöttek a jogászképzőről, erőszakkal szeretnének bölcsész jellegű képzéseket megszüntetni, nemrég a kommunikációnak mentek neki, jelenleg a kulturális antropológia van soron. Nem, mintha túl sok esélyem lenne visszakerülni, így viszont már nincs is miről beszélni. Különben is, 30 fölött már ne álmodozzon az ember, hanem csináljon pulyát, különben még nyugdíja sem lesz. Mindegy, ritka ellenszenves társaság. Milyen duma már az, hogy "Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!". Ilyen színvonalú szövegeket utoljára az oviban hallottam. Meg ez a kerítésépítés. Ez meg a homokvárat juttatja eszembe. Ki a fenét állít meg egy ilyen kerítés? Komolyan mondom, gyerekes. 7 Egy Széchenyiről szóló műből való: "Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba …" És milyen igaz. Bizonyisten, nem akartam a kormányt szidni, csak úgy kijött. Talán mindent egybevetve a jelen helyzetben nem is érdemes magyart tanulni. Úgy döntöttem, inkább elkezdem elmélyíteni az angol tudásomat, több haszna van. Aztán ki tudja? Még az is lehet, hogy én is itt hagyom az egészet, és kimegyek külföldre. Éppen a napokban volt rá példa, hogy valaki felmondott a munkahelyen, és lelécelt, ugyanazzal a betegséggel, mint ami nekem van. Tehát nem lehetetlen. Lehet, hogy a lakosságnak csak 1%-a skizofrén, de az ország 2/3-a nem normális, hogy már másodszor szavazott ezekre. A jelenlegi kormány egyik ámulatból a másikba ejt, és még szórakoztató is lenne, ha időnként nem az én bőrömre (is) menne a játék. Talán nem kell felemlegetnem a "munkaalapú állam" elképzelését (Arbeit macht frei), a rokkantnyugdíjak elvételét, a nyugdíjas kedvezmények elvételét, és a fél ország beterelését a "közmunka program"-ba, a stadionépítéseket, és a felsőoktatás szétverését. Soroljam még? Ja, mellesleg Szíjjártó, Rogán, Orbán és tsai még mindig nem számoltak el a vagyonukkal, és akkor nekem attól kell félnem, hogy mikor veszik el a nyugdíjamat, vagy szüntetik meg a melómat, mint a másik rehabilitációs céget itt (START). És én még ilyen körülmények között szépelegnék itt magyar irodalommal, meg nyelvészettel, amikor egzisztenciálisan egyáltalán nem vagyok biztonságban. És akkor még nem beszéltem a dohánymutyiról és a vasárnapi zárva tartásról...

0 Tovább

rossz közérzet a kultúrában

Mióta megkaptam a diagnózisomat, egy kezemen meg tudom számolni, hány könyvet olvastam el, sőt mi több, hány filmet néztem végig. A max. félórás sorozatok most nem számítanak, ezért egy ideje már csak a Comedy Central megy nálam, az is csak kedden és csütörtökön a rajzfilmmaraton miatt. Változó, hogy erre is mennyire tudok odafigyelni, a Cleveland Showt még megnézem, a Bob Burgerfalodájába általában belealszok. Tegnap kivételesen még South Parkot és a Family Guyt is láttam. És érdekes módon még a retro stílusú amatőr kalandjátékok mennek, azokból is a rövidebbek, érdekes módon angolul. Hosszabb blogposztokat, fórumposztokat, pláne cikkeket nem olvasok, vagy csak átfutom őket. Ezen szeretnék változatni. Vajon a koncentráció javítható? Igen, biztosan, valamennyire. Régen egy csomó könyvet olvastam + hozzájuk tartozó tanulmányokat. Hiányzik a minőségi kultúra, de nem teszek lépéseket rá, hogy változtassak ezen, csak megy a Facebook -> Twitter -> Bura nézegetése. Kis internetfüggőség, kis tanácstalanság, kis depresszió.

0 Tovább

Death and Dissonance

Ez a játék, vagyis inkább interaktív történet három zeneszerző halálát meséli el, név szerint Arnold Schoenberg, Anton Webern és Alban Berg. Ők voltak a második bécsi iskola tagjai, ha ez mond valakinek is valamit. A történetek közben a zeneszerzők műveit hallhatjuk, miközben végigkövethetjük a végóráikat. Elhalálozási sorrendben követhetjük a történetüket. Berg 1935-ben halt meg Bécsben, Webern egy Mittersill nevű helyen 1945-ben, Schoenberg Los Angelesben, 1951-ben. Az első történetből tudunk meg a legtöbbet, a szerző életének fontosabb dátumait is végigélhetjük. A második zeneszerző története már a halála napjára és körülményeire fókuszál, a harmadiknak már csak percei vannak hátra, álmában éri a halál, és az álmában látott számokból tudunk meg eseményeket. Pontosan akkor hal meg, amikor megjósolták neki. Nem annyira nevezném az egészet játéknak, mint népszerűsítő történelemnek interaktív köntösbe bújtatva. Mivel különös vonzódásom a népszerűsítő történelemhez már egészen fiatal koromban megmutatkozott, mégis felveszem a játék kategóriába. Amúgy továbbra is kevés fogalmam van, kik (voltak) ezek a faszik, és a szerzők miért pont a halálukra koncentráltak, mindenesetre figyelemreméltó próbálkozás. [caption id="attachment_2834" align="alignnone" width="620"]Schoenberg Arnold Schoenberg[/caption] Értékelés: 3,5 második bécsi iskola az 5-ből. http://dissonance.music.cbc.ca

0 Tovább

Hol születnek a posztjaim?

Régen ide jártam ki néhány Kőbányaival elmélkedni, de akkor még nem volt okostelefonom, általában papír sem volt nálam, tehát fejben "hordtam ki" a blogötleteket, amiket aztán otthon beírtam a számítógépembe. Ez a hely Sóstón van, senki nem zavart sörözés és elmélkedés közben.Mostanában már nem járok ki ide, találtam egy sokkal közelebbi helyet Sóstóhegyen, az ABC mögött. Itt szintén nem zavar senki, de ide már mobillal felszerelkezve megyek (meg egy citromos sörrel), és azon frissiben rögzítem is a gondolataimat. Igaz, leülni nem lehet, és kissé madárpiszkos, de újabban ez a törzshelyem. Csak feleannyi útra van, mint a sóstói hely, és a célnak éppen megfelel. (Hopsz, ott a sör is, amit ottfelejtettem közben...)20150609_193529Amúgy az ideális körülmények ilyenek lennének, mint ezen a képen, de egyre nehezebb már nekem leülni a gép elé, és a feladatra koncentrálni...id

0 Tovább

betegség és paradigmaváltás

halozatMikor kijött rajtam a skizofrénia, éppen egyetemre jártam, nagyban zajlott a digitális átállás, neptun rendszer, egyebek, szóval éppen zajlott valami információs-internetes forradalom-féle. (Kicsit bele is játszott a betegségembe ez az egész). Emlékszem, amikor először kijöttem a kórházból, szembesültem azzal, hogy az IWIW pillanatok alatt felfutott, mindenki rajta volt, és ott üzengettek egymásnak. Aztán jött a Facebook, amit csak azért tartok meg, mert néhány emberrel csak ott tudom (tudnám) tartani a kapcsolatot, de az egész nem nagyon tetszik, ami ott megy. De nem ez a lényeg. Egyszerre szörnyen elavultnak éreztem, amit addig tanultam (irodalom), sőt, feleslegesnek. Nem tudtam már az ósdi, nehéz szövegekre koncentrálni, próbáltam, de nem ment. Dühös voltam, és csalódott, és nagyon beteg. A betegség ráébresztett volna, hogy nem ez az én utam? Azért ez így nem igaz. Ezt az űrt az életemben azóta sem tudta más betölteni. Rátaláltam az amatőr szerepjátékokra, és az interactive fictionre, ez az, ami még le bír kötni. Az irodalmat pedig felváltotta a blogolás, kvázi naplóírás, fórumozás, twitter, stb. De a blogvilág is megváltozott, aki nem tematikus blogot ír, azt szinte kinézik, nekem pedig kiütésem van a gasztro-kult-divat stb. tematikus blogoktól, olyanok, mintha nem is léteznének számomra. Szóval, ami a lényeg, egybeesett a betegségem kezdetével ez az egész internetes szarság, amire aztán jól rá is kattantam. IRL kapcsolatok híján ez nem is meglepő. Most nem akarom az egészet kielemezni, de az a furcsa helyzet állt elő, hogy a betegségemmel mások lettek a preferenciáim, így is beleszólt az életembe. Én már ilyen vagyok, illetve én már ez vagyok. Változik-e valami velem kapcsolatban a jövőben? Nem tudnám megjósolni. Hmpf...
0 Tovább

nem vagyok sztahanovista

Egy ideje itt a festőműhelyben többet internetezek, mint festek. A kutya sem néz rám. Főleg, mióta van ez a cafeblog-projekt, egyfolytában sasolom a statisztikákat, hogy hogy járnék jobban, ott, vagy itt. Örök dilemma, hogy az ilyen helyeken nagyobb a nézettség, viszont a kutya nem szól hozzám. Az is megfordult a fejemben, hogy talán érdekesebb posztokat kéne írni, képecskékkel, de én inkább az az oldschool fajta blogger vagyok, aki feszt magával foglalkozik. Ezt a bejegyzést is jórészt a szakkörben írtam, festés közben. Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy megkérdezzem, maradjak-e itt, ahol néhány fellángoláson kívül nem keres senki, vagy menjek a cafeblogra végleg, aminek ugyan nem az ilyen blogok a profiljai, de van esély rá, hogy rám klikkelnek. Amúgy mostanában kellene megújítani a domain nevemet, meg a tárhelyemet, pénzügyileg sem mindegy, ha lenne egy ingyenes blogom.

0 Tovább

nem bírom a piát

Tegnap beboroztam. Aljas flakkonos borból. Igazából a társaságban sem éreztem jól magam (volt egy hajléktalan, egy vénasszony, meg egy haverom), meg amúgy sem tett jót a bor, azt éreztem. Utána ittunk valami minőségi(bb) vöröset, de az már nem tudta helyrehozni a csövesbor okozta rongálást. Szóval ezentúl marad a sör (vagy az sem). A citromos rohadt drága, ha megiszok 4-et, már egy 1000-es. A feleseket már rég kilőttem, és most már hanyagolom a bort is. Lehet, hogy a gyógyszer, amit kapok, maximum néhány sört tolerál? És még nem is beszéltem az azutáni itthoni balhéról. Igazán nem emlékszem, miket szövegeltem, de anyám valami olyasmit említett, hogy azt, hogy "ne szóljunk egymáshoz". Lehet, hogy ezek után kerülni fogom a Fehér Egeret, mert onnan indul ki minden olyan ötlet, hogy borozzunk, meg rövidezzünk, jobb megelőzni a bajt. A rövidet már jó ideje megálltam, most a csöves bor is végképp felkerült a listára. Különben kurvára unom is az egészet, időtöltésnek jó, de másra nem.

0 Tovább

még több csavargás

Ha lehet, egy ideje még többet csavargok, és a citromos sör lelőhelyek körül lebzselek. Egyet kapok minden nap a szüleimtől (mármint gyümölcsös sört), aztán elmászkálok ide-oda (Erzsébet Presszó, Marica), hogy fedezzem belőle a szükségleteimet. Eszembe jut, hogy megkérdeztem egyszer az egyik utcánkban lakó srácot, mire azt válaszolta: "Ilyen jó időben lehet rosszul lenni?"  Akkor is ilyen dög meleg volt, mint most, persze a választ nem bírtam ki röhögés nélkül, pedig akkor se voltam a toppon. Anikó bekerült a pszichiátriára, de még onnan is kikészít, hogy menjek hozzá, vagy ne menjek hozzá, amíg ott van, én rövidre zártam, és kikapcsoltam a telefonomat. Persze mivel a pszichiátrtia területén dolgozok, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb megkeres. Pedig már a múlt héten elbúcsúzkodott a szüleimtől, hogy ő többet nem jön hozzánk, mégis hívogat a hülyeségeivel. Nekem kellett bekísérni a pszichiátriára is, hála istennek, hogy felvették, viszonylagos nyugalmam van tőle. Amit az utóbbi időben csinált, teljesen értékelhetetlen, és a pszichés betegségeinek a jele. Sajnos már nem bízok benne, hogy a viselkedését gyógyszeresen lehetne kezelni... de talán a rosszullétei elmúlnak (bár ebben sem nagyon bízok, hátha). Amúgy ne is nekem javuljon meg, csak kívánok neki minden jót, hosszú életet (ezt szokta a búcsúzkodáskor mondani), aztán ha ki van kapcsolva a telefonom, azonnal megjelenik a szakkörben, hogy mennyire szeret...

0 Tovább

fáradt vagyok

Kedvtelenség, üresség, érdektelenség. A skizofrénia epizódjaira már alig emlékszem, de amit hagyott maga után, az a rossz közérzet, amit nem tudom, lehet-e gyógyszeresen kezelni. Vagy maga a gyógyszeres kezelés okozza a negatív tüneteket? Ezt sosem tudtam eldönteni, és már nem is fogom tudni, azt hiszem. Nekem az antipszichotikumot elhagyni már nem szabad, bár szellemileg hamar kifáradok tőle, örökké ezen a fátyolon keresztül kell már látnom a világot. Ez csak azért baj, mert képtelen vagyok koncentrálni huzamosabb ideig, képtelen vagyok akár csak megszólalni, jelen lenni, és úgy tenni, mintha érdekelne bármi is. Ezt a blogot írni is egyre nagyobb megerőltetés, meg szellemes(nek tűnő) tweeteket kitalálni, főleg az egyre lanyhuló érdeklődés mellett. A skizofrénia, már rájöttem, nem az a dolog, ami érdekelné az embereket. Ha nincs "történés", akkor pedig kimondottan az unalmas kategória. Beszélni kell(ene) róla, de úgy érzem, nincs kinek, az interneten (fórumokon, blogokon) nem aktívak az ezzel a betegséggel küzdők, én is, nem tudom, mit produkálom magam, megalkotni egy-egy összefüggő szöveget jó érzés, aztán, ha kész, nemigen érdekel tovább, jól esik leírni, az emberek nem is tudják, hogy mennyire megerőltető egy skizónak a megszólalás, ergo nem is díjazzák különösebben. Nekem is talán jobban el kéne fogadni a dolgot, hogy "csökkentett mód"-ban futok, de képtelen vagyok rá, az eltelt lassan 10 év is kevés volt hozzá. Sokan képesek feldolgozni jobban a mentális betegséget, elfogadni a rehabilitációs munkahelyeken való tengődést. Sőt, majdnem mindenki. Szerintem sokan titokban örülnek is annak, hogy leszázalékoltan "megúszhatják az életet", és elvannak, mint a befőtt. A skizofréneknél nehéz dolog ez a "betegségbelátás". A járulékos nyavalyák sokszor zavaróbbak, mint maga az "alapbetegség". Ha nagyon nevesíteni akarjuk, akkor itt van a depresszió, a szorongás, a szociális fóbia, ésatöbbi. Ha viszont pontosak akarunk lenni, akkor elég annyi, hogy "szarul vagyok", és nehéz meghatározni, és kielemezni, hogy mi micsoda. Bár nekem is mondták már, hogy "mit akarok, megvan kezem-lábam...", és hogy inkább örülnék neki. Hát, kösz, szépen. És az ilyen embereknek a legnehezebb elmagyarázni, hogy ami nem kézzel fogható, vagy látható, attól még létezik. És szerintem ez az általános hozzáálás. Ezért többször gondoltam már rá, hogy hagyom az egész internetes jelenlétet a picsába, egyetlen dolog van, ami miatt nem teszem: hogy nincsen életem (legalábbis nem olyan, amilyet szeretnék). Na, ezt is csak megírtam, és többet nem lesz rá gondom...

0 Tovább

-1 Edit

Ma reggel megbeszélés volt Edit 3 sorsáról. Úgy néz ki, mivel június 30-ig szerződése van, kényszerszabadságra küldik, amíg le nem jár a szerződése. Azalatt, amíg "Editkét" szidtuk a megbeszélésen, a mennyekben éreztem magam, ráadásul addig sem kellett dolgozni. Egy vicces adalék: nem ez volt az első munkahelye, ahonnan kib*szták: állítólag Kisvárdán Zorro-álarcban petárdát dobott a főnöke lakásába, gondolván, hogy úgy nem ismerik fel. Amúgy itt is megcsinálta a kis cirkuszait: székeket dobált, üvegajtót tört, az ollót bele akarta vágni valakibe, és minősíthetetlenül viselkedett. Egyébként én attól függően, hogy milyen idegállapotban voltam, tudtam tolerálni a hülyeségeit. Valamikor nagyon zavart, valamikor csak röhögtem rajta magamban. (Mondjuk ez az a fajta röhögés volt, amikor kínjában röhög az ember.) Ami a legérdekesebb még: szerintem engem szeretett a legjobban. (Mert én nem szóltam neki semmit.) Ebből csak annyi a tanulság, hogy a szeretet nem mindig kölcsönös. Így, hogy nem látom többet, már nem tudok rá haragudni, de a mindennapokban elviselhetetlen nőszemély; egy igazi rémálom.

0 Tovább

újra emberek között

Ma nem kellett festeni a szakkörben, úgyhogy bementem a többiek közé varrni. Egy kicsit elszoktam az emberektől, már azon gondolkodtam, hogy bemegyek magamtól, oszt lefestem a kosarakat, amik még bent vannak a festőműhelyben. Közben Edit 3 is megjelent, Tibikének majdnem leosztott egy fülest, amiért hazaküldték. Azt mondták, a viselkedése miatt kezeltetni fogják. Remélem, már nem jön vissza, nagyon utáltam, amit művelt. Pedig már a kezdetektől itt rontja a légkört, de a szellemi fogyatékosságára való tekintettel mindent elnéztek neki. Orsika meg a kis skizó szűzkurva előadta a pasizásait, hát az sem tetszett, de őt még tudom valamennyire tolerálni, bár egyszer-kétszer beszólt már nekem. A többiek semmiről sem szóló, csip-csup beszélgetései is egy kicsit zavarnak. Holnaptól szerintem megyek vissza a kis barlangomba, a mozgáskorlátozott vécébe festeni, és hetekig nem hallom megint a többiek csacsogását. Mindegy, megvan a mai napra való örömöm: egy ideig nem látom Edit 3 fogyatékos ábrázatát, és remélem, soha többé.

0 Tovább

pünkösdi mobilposzt

Szar az idő, a gépem is szar, úgyhogy vettem egy citromos sört, kerestem egy esőtől védett helyet, hogy megírjam életem első mobilbejegyzését. Amúgy is utálok már otthon lenni, csak a baszogatás megy, minek iszok annyi kávét, minek iszok annyi sört, és minek akarok én nyugtatót szedni. Lehet, hogy nem veszik észre, de folyton csak baszogatnak, én meg csak nyelem, mivel nincs más választásom. És ezt fogom továbbra is csinálni, mert nincs annyi pénzem, hogy elhúzzak innen. Kurvára nincs már kedvem alkalmazkodni, minden csak egyre szarabb lesz. Rájöttem, ez a legszarabb része a mentális betegségnek. Kibaszott fogság egy egész életre. És jelenleg úgy érzem, nincs erőm változtatni. Ennyit akartam mondani, és hogy áldott pünkösdöt. Lol.

0 Tovább

van már nyugtatóm... és nincs...

...de a szüleim osztják be nekem, mert a múlt pénteken csúnyán ráittam, és rájöttek. Állítólag elaludtam a számítógép mellett. Egyébként azt mondják, a nyugtatótól bamba vagyok, és nem szívesen adnak. Nem tudom, ez is hozzátartozik-e a gondnoksághoz, de a szüleim már a gondnokság előtt is úgy viselkedtek velem, mintha gondnokság alatt lennék (előgondnokság), nem tudom, minek kellett lepapírozni. A környezetemben mindenki rossz véleménnyel van a nyugtatóról (rajtam kívül). Bár régebben én sem voltam nyugtató párti, évek kellettek, hogy belássam, hogy segít. Kíváncsi vagyok, mennyit fogok megkapni belőle, a helyzet valószínűleg csak úgy fog megnyugtatóan rendeződni, ha felírja a pszichiáter. Azért köszönet illeti annak, aki pénzt nem kímélve elküldte nekem, de volt valami halvány sejtésem, hogy esetleg ez lesz belőle. Most van is nyugtatóm, meg nincs is, tegnap még kitartott, amit nálam hagytak, és jól voltam tőle. Kb. 2 szem 0,5-ös, ami helyre rak úgy-ahogy. Most amúgy megy a találgatás, hogy minek nekem nyugtató, nem bírom a tanfolyamot, vagy mert iszok a depóra, amúgy a válasz annyi: csak; már régen kellett volna, csak nekem is ilyen hülye volt a felfogásom.

0 Tovább

Zombie Cow!

Nem egy nagy történet, egy tehén zombivá változik, és emberi húsra kezd vágyakozni. Kezdetben a karámban nézegeti a bogarakat, majd iszik egy kis vizet, majd a megnövekedett zombi-erejével szétrúgja a kerítést. Az útjába akadó embereket felfalja, mígnem találkozik valakivel, aki valami varázsszer segítségével vissza tudja változtatni. (Vagy nem, hehe, ugyanúgy vége.) zc Értékelés: 3 zombi tehén az 5-ből Letöltés: Zombie Cow!

0 Tovább

nyugtató?

Ma nagy rimánkodások árán szereztem 2 0,5-ös rivotrilt, amit gyümölcsös sörrel leöblítettem. Egyébként Kállóban a nagy játékosok a 0,5-ös rivotrilt "citrompótló"-nak hívták, de hát én igazán nem az elkábulásra megyek rá, nekem kell az a szer/szar a szorongásom legyőzéséhez. Most itthon vagyok, nyugodtan csinálom a dolgom, kábé mint régen, annyi különbséggel, hogy a szorongásom odáig fejlődött, hogy kell már hozzá nyugtató. Szóval, úgy tűnik, kell a tuti nyugi ahhoz, hogy normálisan funkcionáljak, sajnos, vagy nem sajnos. Egyébként általános az a téveszme, hogy a pszichiáter "mindent lát", ez leginkább a skizók körében elterjedt, de nekik amúgy sem kell a szomszédba menni fura gondolatokért. Szóval ránézésre csak annyit tud megállapítani, ha valaki nagyon haluzik (azt is inkább csak a környezet elmondása alapján), hogy mennyire szorong az illető, milyen a belső feszültség, sem a pszichiáter, sem a család nem tudja felmérni, sajnos. Az emberre nincs ráírva sem a skizofrénia, sem a szorongás, sem a szociális fóbia. (Ezek nekem sajnos mind megvannak kisebb-nagyobb intenzitással.) Érdekes, amíg írták nekem, nem szedtem, mert nem volt szükségem rá: lószart sem csináltam. Viszont most, hogy van egy minimális szociális életem, szükségét érzem bizonyos fokú kiegyensúlyozottságnak, amit eddig csak a nyugtató tudott megadni. Nem tudom, nem baj-e, ha leírom, úgy néz ki, ebben is kapok segítséget valakitől, aki olvassa, hogy mi van velem, és gondolom, elnézve az utóbbi idők nyugtatós vergődéseit, vagy annak a hiányában történt vergődéseimet, megszánt, és úgy döntött, segít, köszönet érte. Ha nagy leszek, majd meghálálom, egyébként is csak addig van rá szükségem, ameddig eljutok végre a pszichiáteremhez, és valami nyugtatót felírattatok vele. (Bár mindig kifogom a nyugtató-ellenes orvosokat, míg más orvosok másoknak marékszám írják fel...) Végezetül egy kis történet: amikor találtam itthon xanaxot, és bevettem, olyan kiegyensúlyozottság fogott el, egy "olyan, mint régen" érzés, amit csak ahhoz tudnék hasonlítani, amikor gyerekkoromban felpróbáltam a szüleim szemüvegét, és mindent élesebbnek láttam, megjavította az életminőségemet, ha felvettem titokban. Pontosan ugyanez a helyzet a nyugtatókkal is, nincs mászkálhatnékom, ihatnékom, tudok koncentrálni, etc. Az évek során észrevétlenül annyira maga alá gyűrt a szorongás, és olyan alattomosan, hogy jóformán észre sem vettem. És hogy mikor kezdődött? Igazán durván a betegségemkor, de időszakosan jelentkezett 1-1 nagyobb buli után is (de az még helyre állt magától, és nem állandósult.) Egyébként még annyit az egészhez, hogy vicc, hogy egyeseknek írják fel nyakra-főre, akinek meg igazán szüksége lenne rá, évekig kezeletlen marad. Nemtörődömségből, félrekezelésből, a problémák szőnyeg alá söpréséből fakad, és fakadhat ez. Mára ennyit, majd ha szedem rendszeresen, beszámolok...

0 Tovább

leblokkolás

Általában, ha valamit meg kéne csinálni, leblokkolok, ettől rám jön az ideg, ami újabb csavargást eredményez. A szakkörben is egyre több, és többféle feladatot bíznak rám, újabb ok az idegeskedésre. A sörözés hol több, hol kevesebb, az idegállapotom függvényében. A tanfolyamra is el kellene kezdeni tanulni, de ez egy újabb olyan feladat, ami csak stresszt szül -> újabb csavargás. Nem tudom, mentálisan fel vagyok-e már készülve a tanulásra, remélem, igen, hamarosan kiderül. Az is lehet, hogy nem fogom bírni ilyen idegállapotban, bár remélem, valamennyit fogok tudni tanulni. És hogy a "valamennyi" elég lesz-e, vagy sem, az is kiderül nemsokára. Ha jól számolom, 3 hét van az első vizsgáig, ez így még elégnek tűnik, de ha hozzáveszem, hogy izé, munka, aztán sörözés, aztán csavargás, máris nincs annyi időm. Ebből a sörözést, és a csavargást lehetne minimalizálni, de mondom, hogy nagyban függ az idegi állapotomtól, ha rosszabb, nem tudom magam visszatartani. Még mindig hiányát érzem a nyugtatónak, az ad(na) egy olyan stabilitást, amivel szerintem tudnék jobban teljesíteni az élet minden területén, és ezt a leblokkolás dolgot is szerintem helyre lehetne rakni vele. Talán túl sokat várok el a nyugtatótól, de amikor hozzájutottam, mindig kiegyensúlyozottabb voltam, és nem éreztem annyira ezt a "menési késztetés" dolgot sem...

0 Tovább

TUNDRA

Vándorolni a végtelen tundrán, majd találni egy föld alatti bunkert... Az igazi kalandjaink itt kezdődnek (mármint a bunkerben), ahol mászkálni kell, ajtókat/szekrényeket kinyitni, és megoldani egy rejtvényt. A bunker egyébként elhagyatott, valamiféle kísérletet végezhettek itt, de egyetlen élő emberrel sem találkozni. A játékhoz egy térkép is van, ahol mászkálunk, én elég sokszor végigmászkáltam rajta, amíg megtaláltam mindent. A megoldás egy rejtvény körül forog, aminek a szavai pirossal vannak kiemelve, csak a pontosság kedvéért. Kétfajta vég lehetséges, vagy megfejtjük a rejtvényt, és eltaláljuk a kódot, vagy szétlőjük a biztonsági mechanikát (ehhez kell fegyver). A kommentekben halálra dícsérik, de engem nem ragadott meg teljesen a történet... de el lehet vele szórakozni... tundra Értékelés: 3,5 föld alatti bunker az 5-ből tundra.paperblurt.com/

0 Tovább

csavargás!

El vagyok maradva a dolgaimmal, mert állandóan csavargok. Otthon nehezemre esik bármibe is belekezdeni, állandóan mászkálnék inkább. A Joomla!-kézikönyvet se nagyon olvasgattam, viszont a melóban ma is honlapot szerkesztettem, ahhoz képest elég jól ment. Egy csomó mindent html-ben kellett megoldani, mert a Joomla! szerkesztője hm... hagy némi kívánnivalót maga után, de ilyen szempontból a WordPress sem tökéletes. Visszatérve a csavargásaimra: csak mászkálok a városban, néha megiszok egy 4%-os sört, vagy csak 2%-osat (gyümölcsöset) veszek a boltban, és ezeket kortyolgatom. Néha befigyel valami kaja is, amúgy a cél csak maga a csavargás, de mintha égetné a zsebemet a pénz, állandóan megkívánok valamit közben. A sör hol több, hol kevesebb, hangulatfüggő. A rövidről már teljesen lemondtam, nem nekem való az. Valaki a blogomon erre keresett rá: "roboman+miért+pálinkázik+minden+nap", hát el kell mondanom, hogy sosem bírtam igazán, és inkább csak "végszügség esetén". Talán, ha nyugtatót szednék, nem lenne ez a menési késztetésem, a nyugtatót egyébként is mindenkinek nyakra-főre felírják, az úgymond egészségeseknek is, miért pont nekem nem lehet? Még egy hónap van hátra, amíg eljutok a pszichiátriára (a pszichiáter csak 3 havonta kíván látni, talán mert nem virítom a lóvét), addig még ki kell bírni valahogy. Most már tényleg erőt veszek magamon, és kérek tőle valamit. (Egyébként anyám xanaxát bekapkodva jutottam a végső elhatározásra; jelentősen javított a közérzetemen, de időközben sajnos elfogyott/eldugta.) Olvastam amúgy a menési késztetésről mint a skizó gyógyszerek mellékhatásáról, de nincsenek illúzióim, ez már ekem megmarad, esetleg mérsékelni lehet nyugtatókkal, vagy akármivel, nemtom.

0 Tovább

nem vagyok trendi

A blogtrendeket figyelve, azok a blogok a menők, amik egy valamilyen téma köré csoportosulnak, és abszolút életigenlők, valamint beletartoznak a szépség-divat-gasztro-életmód szentnégyesbe. A blog mára már abszolút a megmondóemberek műfajává vált, személyes tartalmak már csak elvétve bukkannak fel, ez is valami íratlan szabály lett, vagy mi. Először azt éreztem, hogy lemaradásban vagyok, hogy én nem tudok ilyen lenni, lám, itt sem felelek meg a normáknak. Aztán eszembe jutott, hogy folytatásos blogregényt sem tudok írni, ami egy időben nagy divat volt, igaz, a kutya se olvasta őket szerintem. A másik, de ebből következő dolog, hogy szerintem egy ilyen blogot, mint az enyém, nem szívesen vesz a blogvilág, ahogy régebben mondták, "a blogoszféra", túl személyes, túl konkrét, és sokak ízlésének lehet, hogy nem megfelelő a hangvétel. Voltak már erre utaló jelek, régebben is, de könnyebb volt figyelmen kívül hagyni őket, de mostanában ért 1-2 negatív élmény, ami alapján most úgy tűnik, "persona non grata" vagyok a blogvilágban, annyira, amennyire a való életben, IRL sem vagyok az. Már nem ugyanaz az egész, mint a freeblog idejében, akkor nem volt ez a közöny, sőt már-már diszkriminációba hajló kirekesztés. Az életben ezt nem tapasztalom - nem járok sznob társaságba, viszont úgy érzem, kitermelődött mára az internet elitje, akiken érzem ezt a sznobságot. Mindegy: rövidre zárom: már nem divat a személyes blog, pláne nem trendi az elmebetegség, és jelenleg is ott díszeleg a fejlécben az "indie skizofrén egoblog" alcím, nem is tudom, mit vártam... Talán most magamba kéne szállnom, és átgondolni a dolgokat... De nem teszem, minden marad a régiben. :-D

0 Tovább

izgalmas munka

Máma a szakkörben megbíztak egy Joomla honlap felhasználói kézikönyvének tanulmányozásával.  Elkészült a szakkör honlapja, valami 100-120 ezerből, és úgy néz ki, én fogom szerkeszteni. Ha WordPress honlap lenne, jobban örülnék, és már azonnal belevetném magam a munkába. Csinálok már e107-et, ezt a WordPresst, és akkor most ezt a Joomlát is. Munkaidőben csinálom, ez az igazán nekem való munka. Van a szakkörben internetes alkalmazás fejlesztő, de ő inkább csinál minden mást, csak ezt nem, közben meg be nem áll a szája, így hát nekem kell. Foglalkoztam már Joomlával, de abbahagytam, de így most megint nekiugrok. Nagyon örülök, hogy rám bízták a munkát, mert így lehet munkaidőben blogolni, mert sokkal jobban leköt, mint a festés, meg a varrás. Teljesen más érzés, mint ezek a fizikai munkák, ma ez a kis meló feldobta a napomat, remélem, sokat kell majd a honlappal "foglalkozni", így repül a munkaidő. Már több, mint 1 óra letelt, és kész ez a blogbejegyzés is. Pedig milyen ócska kis napnak indult, még1x: nagyon örülök az új melómnak... Remélem, hamar belejövök a Joomlázásba, ezt még otthon is szívesen csinálnám, ingyen, társadalmi munkában, de így, munkaidőben még jobb. :-) wpe107joomla30  

0 Tovább

a szivárvány minden színe

Na, most aztán hoztak mindenféle színű festéket a szakkörbe, alapból idegesítene, hogy ettől bonyolódik a munkám, de mostanában javult az idegállapotom, szóval nem érdekel annyira (egyelőre). Hát, ez a festés jól rajtam maradt. Annyiban passzol nekem, hogy nem annyira igénylem a társaságot, mint a többiek, de néha szívesen elvarrogatnék közöttük, az nyugisabb (ha Edit 3 nem fossa a szót éppen, mert akkor inkább festés). Mostantól mindenféle színre kell festeni a kosarakat, és le is kell lakkozni őket, csak tudnám, mi a fasznak. Amúgy azt hallottam még, hogy nyártól esetleg lehet reggel 8-ra járni (függ a pályázattól), ami nekem jó lenne, mert sokszor egy órát dekkolok ott munka előtt, és ilyenkor megiszok egy csomó kávét, ami nem tesz jót se az idegeimnek, se a pénztárcámnak (ami nincs, csak képletesen értettem). Beszélgetni nem szoktam ott senkivel, internetezni lehetne, de lassú a gép, és ilyenkor még amúgy se annyira indul be az élet, se az agyam annyira, marad a kávézgatás. Akkor a jó, ha alszok fél 8-ig, és a 8-as busszal indulok, egy kávé, és már kezdünk is, de sajnos hamarabb ki szokott dobni az ágy, és reggel nem bírok otthon tökölni, ezért a korai bemenetel. A nap csaja egy kis (nem is annyira kis) vörösre festett hajú nő, érdekes arccal, és jó alakkal, bent fekszik a kórházban (a szakkörben láttam).

0 Tovább

Princess in the dungeon

Mivel ez is a 300 szavas Twine-versenyre készült, meglehetősen rövid, a játék azt a kérdést igyekszik feltenni humorosabb formában, hogy mi van, ha a királylány vonakodik a herceghez feleségül menni, inkább maga indul el a labirintusba, hogy megtalálja az igazit. Ez a játék is rendelkezik grafikus elemekkel, mint a HAIZARA, szerintem az egész mezőnyben ez a 2 a legjobb, de hát ez csak magánvélemény, a játék végére itt is ugyanazzal a módszerrel lehet eljutni, ha erőltetjük a választásunkat, ennyi csavar van ebben is. A labirintusban jó esetben kétszer fogunk meglepődni... Először a szörny hozzáállásán, majd amikor előkerül a választottunk. :-) l5n9cI Értékelés: 4,5 vonakodó királylány az 5-ből http://frodewin.itch.io/princess-in-the-dungeon

0 Tovább

Ghost's Towns

Felébredsz egy titokzatos városban identitás nélkül, idegen testben. Tíz próba vár rád; teljesítsd a próbákat, és találj rá az igazságra. A Ghost's Towns egy szürreális logikai játék, szomorú szörnyek és gyanús idegenek világába helyezve. A játékosnak különböző feladatokat kell teljesítenie, amiért zsetonokat kap, amivel betekintést nyerhet egy másik világ történéseibe. Ezeket a zsetonokat az Igazság Tornyában kell felhasználni, hogy egy - egyébként számomra kibogozhatatlan - történetet láthassunk magunk előtt bonyolódni, és hogy egyre felsőbb szintre jussunk a toronyban.ghoststowns0005_208 Értékelés: 4,5 szomorú szörny az 5-ből download Ghost's Towns letöltése

0 Tovább

wifi dolgok

Az utóbbi időt azzal töltöttem, hogy a UPC-féle wifin netezgettem különféle kocsmák kerthelyiségeiben, a munkahelyemen, útközben, meg akárhol. Ezzel hamar elértem, hogy lelassítsák a telefonomon az internetet, mert volt valami adatkeret, amit állítólag elhasználtam, és így most olyan csiga lassú, hogy már nem éri meg használni, csak végső esetben. Ráadásul május 20-tól ezt a lehetőséget is megszüntetik. Szóval örültem, hogy van ez a UPC-wifis lehetőség, hogy szinte mindenhol van wifi, erre jönnek ezzel az adatforgalom-hülyeséggel, nehogy már jó legyen a csórónak. Amúgy szart se értek én az egész wifi témákhoz, sör mellett meg nem is tudok annyira koncentrálni ezekre az internet-dolgokra, nem is baj, ha marad minden a régiben. Egyébként a 4 Edit fordítás után egy kicsit megcsúsztam idegileg, szóval illyen projekteket nem valószínű, hogy a közeljövőben bevállalok. Egy ideje napjaimat a szorongás tölti ki, ha kérdeznek, vagy hozzám szólnak, sokszor durván (vagy nem annyira durván, de határozottan) lerázom az illetőket. Kedvencem Szilárd a szakkörből az állandó hülye "Hogy vagy?" kérdésével, meg a "Leülhetek ide?", aztán löki az idióta hülye rizsáját. De nem csak neki válaszolok félszavas morgásokkal, hanem általában mindenkinek.

0 Tovább

te itt dolgozol?

Csak azért szúrom be ide a linket, mert látszik rajta, hogy hol dolgozok. Ma délután lefordítottam A 4 Edit-et, meghúztam lerövidítettem, és elküldtem erre a 300 szavas Twine versenyre. A végeredmény nem túl fényes, de hát ez van. Amúgy angolul már olyan szavak nem jutnak eszembe, mint "asztal", meg hasonlók, szótárazni kellett keményen. Ja, a blogcím megújult, ha valakit is érdekel, kábé olyan bonyolult lett, hogy sosem tudom megjegyezni.


  Egyébként ezen veszek részt: tj
0 Tovább

HAIZARA

A játék egy kvarcjáték imitálása Twine környezetben. A célunk mindössze annyi, hogy kikerüljük, túljussunk az utunkat álló szörnyeken. Most, hogy végiggondoltam, senkit/semmit nem kell megölni a végigjátszáshoz. Van egy jószándékú csontváz, egy gyilkos pók, egy varázsló, egy denevér, és egy tűzdémon. Ha sikerül mindet túlélnünk, mienk lesz a kastély kincse, gondolom. A választható opciók általában: séta (WALK), ugrás (JUMP), vagy különböző helyi menük (általában harccal kapcsolatosak). Ironikus módon az egyetlen, amit meg kell támadnunk, a semmi (ATTACK NOTHING), és ezzel le is lőttem a poént. A játék elég szűkszavű, egy max. 300 szavas versenyre készült. haizara640 Értékelés: 4,5 jószándékú csontváz az 5-ből http://destroyed4com4t.itch.io/haizara

0 Tovább

nagypéntek, vagy mi

A szakkörben ma mindenki csak 3 órát dolgozott, de én már alig bírtam ki, megint szarul voltam, ráadásul Edit 3 szellemi mélyrepülését kellett szinte végig hallgatnom + a monológját a tévénézési szokásairól, meg arról, hogy tévéfüggő. Sajnos még mindig nem b*szták ki, szinte mindent elnéznek neki, tekintettel a betegségére, ugyanis szefós. Bár mostanában nem balhézik annyit, az idióta szövegelése éppannyira idegesítő. Voltam a kocsmában, az új pultosnő felbaszta az agyamat, mert 25 forintot nem hajlandó elnézni, de arra volt esze, hogy a múltkor átbasszon egy százassal, én meg nem szóltam. Ráadásul állandóan ott van nála az idióta férje, meg most szünetben a nyomott kölykei is. Dugja fel a 25 Ft-ját. Anikó felhívta anyámat, hogy azért nem vagyok hajlandó találkozni vele, mert kocsmázok. Amúgy nem(csak) azért nem találkozok vele, nagyon sajnálom, de az utóbbi időben már nem tudtam elviselni. Vagy ő, vagy én, erre az egészre kezdek rámenni, és ez így menne tovább, napi 2 szakítással, az emberek nem változnak. Nem tudom, mióta csinálja ezt, de már jó régen, és az idegeim lassan felmondják a szolgálatot. Keressen olyat, aki mindezt elviseli neki. Kész. Tök olyan, mint Edit 3.

0 Tovább

depresszió és szorongás

Magamon kívül kevés depressziósabb embert ismerek, holott általában már nem szerepel a diagnózisomban már a skizofrénia utáni depresszió sem. Nem mondom, hogy nem találkoztam nálam depisebbel a pszichiátrián, de kint a való életben nem nagyon. A szakkörben például olyan bájcsevelyeket vágnak le az úgynevezett depressziósok, hogy öröm hallgatni. Én nem mondom, hogy nem betegek, vagy nem voltak azok. Ráadásul úgy fel vannak szerelve nyugtatóval mind a depressziósok, mind a skizofrének, hogy úgy kapkodják be, mint a cukorkát. Valamilyen különös oknál fogva én vagyok az egyedüli, aki évek óta már semmilyen nyugtatót nem szed. Pedig a skizó már önmagában elég szorongást vált ki. Mit tehetnék? Bebaszok egy sört. Vagy kettőt. Vagy hármat. A múltkor olyan szorongás jött rám, hogy már délben leléptem a szakkörből inni. Ez eddig szerencsére csak egyszer fordult elő. Éppen volt bedolgozva órám, amit kivehettem. A legnagyobb szopás, hogy az egyetem 4. évfolyamáról egyenesen a különféle szakkörökbe kerültem, esélyem sem volt normális életre. De nem panaszkodok tovább, szóval ezek vannak. Most jól jönne egy xanax, de csak málnás sör van.

0 Tovább

30

Nem bírtam tovább. Éreztem, hogy tönkretesz, habár nincs tudatában, nem érzékeli egyáltalán. Mint a fuldokló, aki a az őt kimenteni próbálót lehúzza a víz alá. Nem próbálom szépíteni: most már örökre én leszek az, aki cserben hagyta a 30. szülinapján. Egyszerűen nem volt más választásom. Legnagyobb bűne (többek között) az volt, hogy rám szabadította azt a beteg agyú barom pszicho petit. Aztán egyszerűen megfojtott, mind pénzügyileg, mind magánéletileg (bár ebből a pénzügyi a durvább). Terrorizált, gazdaságilag egy bántalmazó kapcsolatban éltem (érzelmileg is). Az egész helyzetről csak ennyi jut most az eszembe, köszönöm. Remélem, akad, aki érti a helyzetet.

0 Tovább

túl az első órán

Mármint könyvvitelből. Az elején még érdekes nosztalgiát ébresztettek a 20 éve nem hallott szavak és fogalmak, de aztán elkezdődött a borzalmas diktálás, és nem volt erőm ilyenekre odafigyelni. Az első tanárnő, úgy vettem észre, eléggé szárazan adja le az anyagot, mondta is, hogy inkább diktálni szeretne, ez jó is, meg nem is. Én is amúgy diktálás-párti vagyok, de ez szerintem már túlzásba ment. Főleg, hogy három és fél óra töményen (ha jól számoltam), ami kis füzet volt nálam, azt sikerült is teleírni. Volt egy kis számolás is, ami nekem magas volt egy kicsit. Egyértelműen én vagyok ott a leghülyébb ezekhez a dolgokhoz, kár lenne szépítgetni, szóval majd tanulni kellesz. Viszont most kezdődik a tavaszi szünet, szóval egyből 2 hét szünettel kezdünk, ha jól értettem, szóval még lesz idő lelkileg ráhangolódni erre az egészre. Egyébként a kezdeti nosztalgiát egy idő után kétségbeesés halvány kétely váltotta fel, hogy ezt a sok mindent én be tudom magolni interiorizálni fogom, de azzal biztatgattam magam, hogy én sem vagyok semmivel sem kevesebb, mint a tisztelt ott ülők, csak abban, hogy 20 éve hallottam utoljára ilyenekről, és akkor még nem láttam tisztán, hogy milyen cool dolog ez az egész. Plusz még annyi pozitívumot tudok felhozni, hogy a csoporttársaim normális felnőtt emberek, általában felelősségteljes beosztással, és nem pulyák, mint a wp-n. Én egy kicsit hazudtam a bemutatkozásnál, hogy "egy egyesületnél vagyok ilyen segítő-féle", és nem mondtam el, hogy nigger vagyok. Általában még a saját pszichiáterem is azt hiszi, hogy segítő vagyok, vagy valamilye (számító)gépész, szóval talán még hihető is lehet. Az első vizsgára azt a 18 tételt A és B résszel, gyerekjáték lesz megtanulni.

0 Tovább

Teekee

Adott egy macska, akit valamiért Teekee-nek hívnak. Ha megnézzük, hogy a játékot egy FnrrfYgmSchnish nevű illető írta, ez nem is annyira megdöbbentő. Szóval ez a macska egy házba van bezárva, valahol Amerikában (már elfelejtettem, hogy hol), és sokáig tartott, ameddig rájöttem, hogy ebből a házból ki lehet valahogy jutni, és nem csak az ott található bogarak/gyíkok legyilkolása jelenti az egyetlen kihívást. A házból olyannyira ki lehet jutni, hogy el lehet teleportálódni egy Németország-szerű helyre, ahol éppen egy sörfesztivál, és annak zsűrizése folyik. A játék ennek az utazásnak a történetét meséli el, majd a visszajutást a saját otthonunkba. teekee_hansvscrocowilliam_169 Értékelés: 5 sörfesztivál az 5-ből download Teekee letöltése

0 Tovább

kiemelés

Ma kiemelték a munkámat 5 további dolgozótársammal a szakkörben, és kaptunk 1-1 kis csekélység ajándékot. Hát, mondhatom, jól is esett, meg kicsit zavart is, hogy megemlítettek (a kötelező szerénység, ugye). Így végiggondolva, már alig vagyunk, akik kezdettől fogva itt vannak, itt van pl. Edit 3, de minek, a héten is ő csinálta a feszkót. De nem azt akarom mondani, hanem azt, hogy mostanában gyakran már csak 3 órát dolgozok, mert van bedolgozott órám, és lassan már így is elegem van. Jó, hogy elismerik a munkámat egy olyan izé, műtojással, de szerintem nem sokan bírnák egy ilyen budiban tök egyedül napi 4 órában festeni, meg lehet bolondulni*. 10-ig halgatom a Morning Showt, de aztán nincs semmi, a hülye zenékhez nem mindig van hangulatom. Többek között ez is hozzájárult, hogy 5-ből 4 órára váltottam, pedig nagyon kellett volna a pénz, most iszom meg a levét az első 4 órás fizetésemnek, mondhatom, nagyon kevés. Koszos kis ezresekről beszélünk, de mivel kb. máról holnapra élek, nagyon hiányoznak. * Úgy értem a munkatársaim közül nem sokan bírnák, tudom, vannak itt egészségesek is, akiknek nem okoz gondot napi 8 órát is a budiban ülni :-)

0 Tovább

wellness központ vagy becsületsüllyesztő

Mostanában két helyet preferálok, "járásügyileg", az egyik a Fehér Egér, a másik a 4-es, mind a kettő presszó, szóval nem járok kocsmába. :-) [caption id="attachment_2513" align="alignnone" width="1536"]20150308_124139 Fehér Egér belső[/caption] [caption id="attachment_2514" align="alignnone" width="1536"]20150314_101948 Fehér Egér külső[/caption] A 4-esről majd legközelebb közlök fotókat, addig is itt a nap csaja (mondjuk): 20150315_125016

0 Tovább

breaking

Megint feltűnt pszicho peti és elkezdett hazudozni arról anikónak, hogy miket írkálok én itt a blogon. Nem tudom, mi szükség volt hazudozásra, mivel bőven elég lett volna, ha leírja az igazat. Szóval elküldtem mindkettőt a halál faszára, de anikó még nem vette egyből a lapot, írta, hogy mindent megbánt, csak engem szeret, meg hogy most lesz a szülinapja, és hogy velem szeretné megünnepelni, néhányszor hívta apámékat, aztán viszonylag hamar lenyugodott. Nem azért fizetem a telefonját, hogy pszicho peti hazugságait olvasgassa rajta. Megírtam, hogy le vannak szarva, és dögöljenek meg minél hamarabb, meg hogy mind a ketten idióta szarrágó nyomorékok, ami kb. fedi is a valóságot. anikó ezek után még próbálkozott a mindent megbánós dumával, de hiába. Két ekkora balfasz gyökeret egyébként az isten is egymásnak teremtett szerintem, úgyhogy sok boldogságot hozzá.

0 Tovább

Donuts and Machetes

Sokat gondolkoztam, hogy ez micsoda, mennyiben lehet játéknak tekinteni egy olyan játékot, amelyikben mindenféleképpen elhalálozunk, bármit is választunk. Egyetlen olyan eset van, amikor elhalálozunk ugyan, de visszatérünk élőhalottként, tehát nem "YOU DED", hanem a "YOU UNDED" feliratot kapjuk a végén. Oké, miért érdemes végigmenni mégis a lehetőségeinken? Leginkább azért, mert vicces leírások vannak benne. A játék egy zombiktól elözönlött helyszínen játszódik, ahol a kevés túlélő egyike a főnökünk, Chad, akivel valamiért még ebben a helyzetben is bizonyos fánkok birtoklásáért rivalizálunk, de szerepel a játékban egy sellő is, akivel furcsa dialógust lehet kialakítani, valamint még egy túlélő, ha őt megtaláljuk, kaphatjuk az "UNDED" befejezést. Szerintem jóval többet ki lehetett volna hozni belőle, akár egy happy endet is, na mind1... machete Értékelés: 4 machete az 5-ből http://philome.la/eversotweetly/donuts-and-machetes

0 Tovább

a szerződés

Megvolt a tájékoztató a vállalkozói mérlegképes könyvelő tanfolyamról. Eladtam a lelkem az ördögnek aláírtam a szerződést. Sajnos csak péntek délután indul, nekem a szombati nap jobb lett volna. Most olyan másfél évre lekötöttem magam. Egyelőre emberi nyelven beszéltek hozzánk, és remélem, nem utoljára. Remélem, jó lesz. Március 20.-ától kell járni péntek fél háromkor, március péntek 13-ig kell utalni a lóvét, asszem. A leendő csoporttársaim olyanok voltak, mintha skatulyából húzták volna elő őket, és nem ittak volna a megbeszélés előtt egy sört, egy bort, és egy sört, és nem bűzlöttek a hagymás-zsíros kenyértől, és nem volt festékes a kezük. A nap nője egy mély növésű, körte seggű, enyhén festett hajú, és erősen festett arcú kiscsaj, fogalmam sincs, hány éves, felteszem fiatal, csak a sok festékkel öregíti magát. A tegnapi nap nője egy negyvenes, kissé nagydarab, hosszú fekete hajú nő, Örökösföldön lakik a Szalag utcán. Sok fekete van rajta, és van egy-két színesebb cucca is. Mondjuk ez a játék lehet, hogy unalmas egy idő után, talán ritkábban hozom elő. Rájöttem, hogy amit Anikóval csinálunk, már hónapok óta nem lehet "járás"-nak nevezni. Akármi történjen is, én már nem tekintem ezt az egészet "járás"-nak, se "párkapcsolat"-nak, vagy bármi ilyesminek.

0 Tovább

a mai nap nője és beszólása

A mai nap nője egy olyan 40 és 50 év körüli cigány bula, akinek derékig ér a fekete (na milyen másmilyen) haja, és fehér nadrágja kihangsúlyozta, amit ki kell. Különben itt lakik Sóstóhegyen. Ő az első a sorban, és most már mindig témába teszem, akiket megnézek útközben. Szóval egy külön rovatot, vagy mit fogok belőlük csinálni. Persze a legtöbb ilyen fiatal pipi lesz, mióta Anikóval ilyen különös a kapcsolatom, jobban megnézem a nőket. A mai nap beszólása Bandi bácsié, a munkatársamé, aki 340 Ft-ot követelt tőlem nőnapra, és mondta, hogy tavaly se adtam be. Mondjuk kíváncsi lennék a lelkivilágára, ha nem tudnám, hogy 2 Ft-ért az anyját is megdugná, hogy 1 évig várt, hogy ezt bejelentse, hogy "én tavaly se". Köpni-nyelni nem tudtam, mellesleg nekem tavaly nem is mondta senki, hogy adjam be, de ez a csávó képes megjegyezni, hogy én voltam az, aki "tavaly se". Mindegy, ebből is próbálok majd rendszert csinálni, hogy gyűjtsem a nap beszólását.

0 Tovább

kupleráj

A szakkörnek van egy olyan része (foglalkoztatónak nevezik), ahová mostanában fiatal hm... hölgyek járnak be maguknak fiatalembereket fogni. Korábban is hallottam már, hogy valakik azért fekszenek be a pszichiátriára, hogy ismerkedjenek (d*gjanak), ez mégiscsak kellemesebb módja ennek, csak a foglalkoztatóba kell bejárni, és már ragadnak is a pasik. Volt, amelyik engem is nézegetett, meg leszólított, hogy segítsek neki a számítógépnél. Szóval ennek a kuplerájnak Edit 2 a főnöke, ma véletlenül bementem délután internetezni (többet nem fogok), és a betegek szinte már-már orgiát rendeztek, eléggé gyomorkavaró volt. Táncoltak, röhögcséltek, taperolták egymást. Bár tudom, hogy néhány koedukáltabb pszichiátriai osztályon is ez megy, engem ez eléggé mellbe vágott. Persze, nem az én dolgom. Csak furcsálltam, mostanában hová fajultak a dolgok a "foglalkoztató"-ban. Ma Anikóval rémálmodtam, hogy átváltozott Edit 3-má, miközben vártam rá. Jó esélye van rá, hogy 10 év múlva ott tart majd, mint Edit 3, persze olyan ronda sohasem lesz, de amilyen rosszul viselkedett az utóbbi időben, még lehet olyan házsártos. Remélem, akkor már semmiféle kapcsolatban nem leszek vele. Egyre kibírhatatlanabb. Edit 3-tól meg már konkrétan hányingerem van, ha csak meglátom. B@sszák már ki minél előbb!

0 Tovább

4 órás munkarend

Hát, először is úgy kezdődik, hogy 2 óra hosszáig húzom a gályát, és akkor van 10 perc szünet. Utána már csak másfél órát kell gályázni, és onnantól kezdődik a hawaii: 15 perc szünet, és még 10 perc munka, én ezeket már csak "tökölés"-nek nevezem. Lényegében 3,5 órát kell nagy nehezen kihúzni, meg azt is lehet (elvileg), hogy a második 15 perces szünetet ledolgozom, és lelépek már 12.40-kor. Persze ez így elmondva lehet, hogy elég zavaros, annyi a lényeg, hogy az első 2 óra a kemény, utána jönnek a szünetek, a kedvezmények, meg a bónuszok, meg a tökölés. Nagy könnyebbség, hogy már csak 4 órában vagyok, de el kell mondanom, hogy már minden percét utálom. Amúgy jelentkeztek a könyvvitelesek: nemsokára elkezdhetem a tanfolyamot. Talán így könnyebb lesz kibírni.

0 Tovább

Szeretek egyedül festeni

Szeretek egyedül festeni. Tudok pofákat vágni, meg hangokat kiadni. Igazából csak pofákat vágok. Van tükör is. Egy csomó ideig csak ülök magamba roskadtan. Bent, a többiek között ezt nem tehetném meg. Dicsérgetnek néha, hogy mennyit fejlődtem, de sokszor vissza kell hozni a cuccot, mert nem festettem le rendesen. Igazából nagyon szar ezt csinálni, csak nincs, aki elvállalja rajtam kívül. Hála istennek, hogy már csak 4 óráig vagyok. Lassan beletörődtem, hogy nem fogok annyit keresni, de már nincs visszaút. Egy csomó mindent kéne csinálni: - Leszokni a cigizésről - Elkezdeni a könyvelő tanfolyamot - Lekoptatni végleg Anikót, mert az agyamra megy

0 Tovább

4 óra!

Mától 4 órában dolgozok 5 helyett, 1-kor haza is küldtek a szakkörből, mondhatom, k***a jól esett. Tegnap meg fél füllel hallottam, hogy valakit ki fognak picsázni a szakkörből, én arra tippelek, hogy Edit 3 lesz az. Én nem akarom, hogy rossz legyen neki, meg tudom, hogy ez a munka az ő képességeinek való, de sajnálom, nem bírom már többet elviselni a hülyeségét, szóval isten bocsássa meg, de örülök neki. Amúgy visszatérve a témára, nagy szükségem lenne a pénzre, de már nem bírom idegileg az 5 órát. Pontosabban valahogy lehúznám, de otthon már mindig hulla vagyok tőle, és ezt nem akarom. Amúgy meg nem is 100%-osan biztos, hogy dolgozhatok 5 órában, még rámszáll a nyugdíjhatóság, vagy micsoda, és elveszik a pénzemet. Jobb a békesség. Emlékszem, ebből a fajta munkából 4 óra is a tűréshatáron mozgott, de csináltam az 5 órát, mert muszáj volt. Amúgy nem tudom, jól döntöttem-e, minden azon múlik, hogy azt a fennmaradó 1 órát tudom-e hasznosítani, vagy csak pocsékba megy az időm. Ma nagyon jól esett, hogy hamarabb jöhettem haza, meglátom, hosszú távon lesz-e valami haszna.

0 Tovább

nincs válasz

Ma reggel persze megint elkezdett hívogatni, majd amikor kikapcsoltam a telefont, anyámat kezdte hívni, meg sms-eket írkálni. Amit az utóbbi időben leművelt, az egyszerűen minősíthetetlen volt már. Kezdve azzal, hogy elbaszta a karácsonyt, a szilvesztert, meg úgy általában minden napomat a szakító sms-eivel. Mindig azzal jött, hogy keveset beszélünk, amúgy meg általában csak a saját problémái érdeklik, a másikat meg sem hallgatja igazán. Ő mostanában be sem nagyon hajlandó járni a nyanya tanyára, inkább velem hordatja az ebédet, meg nekem kellett hozzá elmászkálni a város másik végére, mostanában már nem felelt meg neki a középkategóriás presszó, a Napsugár, hanem a legdrágább helyre kellett vinni Örökösföldön, ahová szemlátomást azok a fiatalok járnak, akiket a szüleik tömnek pénzzel, mert egyikből sem nézem ki, hogy olyan túl sokat dolgoztak volna életükben. Persze nem jött rá, hogy nyugdíjból, meg 4 órás minimál bérből nem lehet sokáig ilyen helyekre járni, 2-300 Ft-os kávékat inni, meg kikérni a méregdrága üdítőket, aztán ott hagyni a felét. Nem tudom, a szüleivel együtt mit gondol, akik 5,5 év után sem engednek be a drágalátos panelproli lakásukba, hogy majd fog jönni hozzá valami herceg, aki tele van pénzzel, nem beteg, és akivel majd órákig el tud beszélgetni arról, hogy mi volt az ebéd, meg hogy mije fáj éppen.

0 Tovább

péntek

Ma elintéztem: márciustól 4 órában fogok dolgozni. Ez az 5 órás munkarend már egy ideje rányomta a bélyegét a hangulatomra, illetve amikor dolgoztam, már nem is vettem észre , csak itthon voltam már hullafáradt. Röhejes, hogy Anikó megint szakított velem, amúgy ma rájöttem, hogy nem is velem van a hiba, hanem vele, csak rám vetíti ki. Arra is rájöttem, hogy részéről ez az egész szeretet-dolog csak megjátszás. Ma dög betegen elvittem neki az ebédjét, meg a vodkanarancs, meg a kávé, meg a Bailey's egy "elit helyen", ahová mindig elviszem, mert csak oda hajlandó járni. Amúgy már hónapok óta nincs is semmi szex, de én ennek csak örülni tudok, mert már egyáltalán nem hiányzik. Legyen már végre vége, és ne keressen többet!

0 Tovább

4 óra?

Mondanám, hogy kibékültünk, ha nem lennénk már megint szakításban. Hétfőn bejött a szakkörbe, bocsánatot kérni + rámadta az influenzát. Nem tudom, 39 fokos lázzal minek mászkál. Ma viszont én nem voltam hajlandó lemenni Örökösföldre a betegségem miatt, hanem csak a Fehér Egérig jutottam, erre jött az sms, hogy "hagyjam békén". Más: felajánlották, hogy lehet 4 órában is dolgozni 5 helyett, senki nem lelkesedett az ötletért itthon, de amúgy nem a más véleménye számít, hanem az enyém, és nekem ebből a szívásból 4 óra is elég. Bocs, hogy nem tudok azonosulni a papírból font nyulak festésével, a szívkosarak festésével, meg a többi hiábavalósággal. Ma egész nap eléggé betegen dolgoztam, és megérlelődött bennem az elhatározás, hogy visszaállok a 4 órás munkarendre. Kurvára unom már a Petőfi rádiót hallgatni (nem is szeretem a zenét igazából), vagy a másik eset Edit 3 agyatlan dünnyögése. Ebből 4 óra is bőven elég, remélem, a megmaradó 1 órát tudom normálisan hasznosítani, ha beindulna végre a mérlegképes könyvelői tanfolyam, akkor biztosan.

0 Tovább

új projekt + szavazás

unnamed http://kalandkonzerv.wordpress.com
0 Tovább

Leslie Williams's Seek or Freak

Halloween napján egy 13 évesekből álló társaság eldönti, hogy az estét egy elhagyatott házban fogja tölteni. Tommy nem nagyon akar a többiekkel tartani, de végül rábeszélik őt is. A társai, Sara, Rafiq, Jeff, Michelle és Chuck, elbújnak a házban, és Tommynak kell megkeresnie őket. Hamar rájön, hogy társai a házban különös lények, és mágikus dolgok csapdájaba estek, és neki kell kiszabadítani őket, hogy mindannyian épségben hazaérjenek. A házban élő lények közvetlenül nem tudnak ártani, de megijeszteni meg tudják, az "ijedtségi faktor"-nak 10 alatt kell maradnia, hogy ő maga is túlélje a kalandot. A játék hamar végigvihető, még ha elsőre nem is sikerül minden tökéletesen, hamar újra végig lehet rajta szaladni, hogy minden társunk kimeneküljön ebből az elátkozott házból. Értékelés: 5 ijedtségi faktor az 5-ből http://philome.la/LezonCloud/leslie-williamss-seek-or-freak

0 Tovább

the end

Az egész úgy kezdődött, hogy kezdett egyre jobban fárasztani mostanában a munkám, meg az, hogy utána el kell menni Örökösföldre, ott egyre drágább presszókba vinni, egyre fáradtabban meghallgatni a semmitmondó történeteit arról, hogy végigaludta a délelőttöt, meg délután is aludt 2 órát, majd amikor már tényleg hullafáradtan hazaértem, elolvasni a legutóbbi szakító sms-ét. Aztán minden kezdődött elölről a következő napon. Magam sem gondoltam, hogy el fog jönni a pillanat, amikor egyszerűen kikapcsolom a telefonomat, ahogy két nappal ezelőtt tettem. Úgy éreztem, nem bírom már tovább, mert már csak drága helyre volt hajlandó menni, és egyre jobban terrorizált a szakító sms-eivel, a bocsánatkérései meg egyre semmitmondóbbak, sematikusabbak lettek, szóval egyre durvábbá vált a helyzet. Már egyre jobban feszélyezett a társasága, az, hogy egy végigdolgozott nap után még szerepelnem is kelljen, a végén már csak "igen", "nem"-ekre futotta. Őt is meg lehet érteni, hogy ezt megunta, de ezt a helyzetet is úgy akarta megoldani, hogy csak rontott a dolgon: napi szakító sms-ekkel. Amit folyamatosan csinált, egyre jobban eltávolított tőle: már nem érzek semmit, mág csak sajnálni sem tudom. Egyszerűen nem érdekel többet, hogy mi van vele. Egy időben sokan mondták, hogy visszahúz, én inkább időtöltésnek fogtam fel, de az utóbbi időben már kibírhatatlanná vált az egész. Úgy gondolom, ha újrakezdenénk, csak erről a pontról folytatódna az egész, annak meg már semmi értelme. Nekem is némileg hirtelen jött ez az egész, hogy végül eljön az a pont, amikor már nem bírom tovább. Jelenleg a szép új telefonomat már csak rádiónak, meg órának használom, a SIM kártyát végleg kivettem. Kb. 5,5 évig tartott, kb. mint az előző kapcsolatom, jelenleg úgy érzem, már nincs visszaút... R_I_P_gravestone

0 Tovább

a minőség forradalma

Nem bírom már szívni ezt a kapadohányt, szóval néhány napja (egy hete?) újból boltit veszek. Meg kevés, de minőségi piát iszok, vagy nem is iszok. Ki gondolta volna ezelőtt egy pár évvel, hogy a Borsodi olyan nagyon minőséginek fog számítani? Játszottam mostanában néhány eléggé szar horror játékkal, amit csak leírás alapján tudtam végigjátszani (The Crooked Man, Ib). A The Crooked Man-nek azon felül, hogy unalmas volt, még volt valami kis szorija, az Ib-ben viszont ez is eléggé soványka volt. Hosszas megfontolás után nem csinálok róluk leírást sokak örömére, gondolom. Azon is elgondolkodtam, miért foglalkozok én ilyen senkit sem érdeklő dolgokkal, ahelyett, hogy pl. irodalommal foglalkoznék, ami talán kicsit minőségibb téma. Arra jutottam, hogy az irodalom megerőltetőbb, és én inkább a könnyebb ellenállás irányába mozdulok el. Nem zárkózok el mereven az irodalomtól, csak valahogy sosem jön ki a lépés. Úgy, hogy nem kötelező, nem is érdekel annyira, fura dolog ez, de így van. Még egy témát érintenék, az Anikó témáját, azt mondta, sokat gondolkodott kettőnkről, és egyébként meg nem habozik félóránként-óránként felhívni (felhívatni magát) telefonon, hogy hol tart a gondolkodásban. Ez a belső vívódás ihlette ezt a Paint-ben készült alkotásomat Anikó gondolatvilágáról, kábé szerintem így írható le: jarjunk Mondhatom, ez engem rettentően idegesít, nem tudom, hogy nem képes belátni, hogy ezzel a hülyeségével valakinek bajt okoz. De szerintem nincs benne annyi empátia, hogy belegondoljon a másik helyzetébe, mert csak saját magára bír gondolni állandóan. Nekem egyre fárasztóbb a munka, utána elmenni hozzá, aztán még elvárná, hogy szórakoztassam is. Mellesleg azt se tudom, hogy mit tart szórakoztatónak, szerintem ő se tudja, csak azt gondolja, hogy még ez (is) lenne a feladatom.

0 Tovább

re

Ahogy visszajöttem a táppénzről, egyből befogtak festeni. Jobb is így, mert Edit 3 egyből kezdte a kötekedést. Rájöttem, hogy nem azért nem bírom, mert fogyatékos, hanem azért, mert egy bunkó paraszt. Amúgy többen már hitetlenkedve csóválják a fejüket, hogy inkább elvonulok festeni (pl. Edit 1), de sokkal szívesebben hallgatom magamban a rádiót, mint ezt a sok ****beteget. Vannak olyan pszichés betegek, akik nem tolerálják a hasonló típusú betegeket, hosszú vívódós után arra jutottam, hogy én egy vagyok közülük, azt hiszem. Itt szoktam festeni: mu

0 Tovább

év eleji táppénz

Alig hogy megkezdődött az év, máris táppénzen vagyok; begyulladt az egyik "szemfogam" - így hívják, mint megtudtam. Féltem, hogy kihúzzák, és csorbacsík leszek, bár talán a fájdalomtól még jobban, de csak gyökérkezelik. Nem mondom, hogy nem unalmas egy kicsit itthon lenni, de úgy vagyok már vele, hogy "inkább az unalom öljön meg, mint a munka". Az előző évben is csak 5 táppénzt használtam el, így 10 bent maradt, pedig a vége felé nagyon kivettem volna már. (Persze az 5 táppénzem is "fogdolgokra" ment el.) Közben papír jött a könyvelősuliból, hogy a kezdést február 28-ra halasztják. Bár ezt már eljátszották egyszer, kíváncsi vagyok, komolyan gondolják-e ezt az egészet. Na meg hogy én is komolyan gondolom-e. Bár azt hiszem, egyelőre nincs más választásom. Levelet kaptam a dohányzás leszoktatóktól is, hogy február 21-én lesz az előadás, ami után "boldog nemdohányzó" leszek. Lol. Anikóval megint szakítottunk, mert azt mondtam neki, hogy "egy hónapja nem vagyok bele szerelmes", és ez, úgy látszik, nagyon érzékenyen érintette. Hát, igen, a legdurvább a szilveszteri húzása volt, ez eléggé mély nyomot hagyott bennem. Nem azt mondom, hogy nem szeretem, mint embert, de folyton csak bajt okoz nekem, és szomorúságot, a költekezésével, és az állandó szakításaival, talán jobb is lenne, ha ez így maradna. És végül nem bírom kihagyni, hogy be ne számoljak az utóbbi idők legjobb Twine játékával, amivel játszottam, a sztori abból áll, hogy gyerek mennek Halloweenkor bújócskázni egy elhagyatott házba/kastélyba, és mi játsszuk Tommyt, a hunyót, majd később kiderül, hogy nem megtalálni kell a társainkát, hanem kiszabadítani a ház fogságából:

0 Tovább

minimál: 3+1 IF

Mostanában eléggé átmentem minimálba: nagy kani betűkkel írok blogposztokat kevés szóval, és vagy magamról írok, vagy játékokról. De nemcsak hogy én nem írok sokat, nem is olvasok sokat, csak a Comedy Centralt nézem, meg matatok a gépen, nem sok eredménnyel. Az utóbbi időben végigjátszottam néhány minimál interactive fictiont, ennyike. Az angol tudásom is ennyike, szóval bátran ajánlom kezdőknek is. 1. robots in the future: A jövőben játszódik, amikor a robotok átvették az irányítást az emberek fölött, és nagyon meg kell fontolnunk minden lépésünket, hogy ne lőjenek minket azonnal szitává...

2. So Much Snow: Egy ítéletidőben játszódó történet, amiben elindulunk a boltba, de nem biztos, hogy oda is érünk épségben... 3. Don'T Read the Comments: Ebben a történetben egy bloggert alakítunk, aki függönykarnisokról kezd blogot írni, és akinek a barátja azt tanácsolja, hogy ne olvassa el a kommenteket. Vicces történet 2féle befejezéssel. +1. És végezetül az első magyar nyelvű próbálkozás, amivel találkoztam, a "napom" címet viseli, végülis egy lakás bemutatása:
0 Tovább

helyzetem a dohányzással

A szakkörben szinte mindenki feketén szerzi már be a dohányt; én is így csinálom. Egy fél kiló olyan 3000 körül van, ami kb. 2 hétig elég. Az egyetlen baj ezzel, hogy nem valami minőségi dohányt szívok, de ennél többet már nem negyon vagyok hajlandó adni érte. Egyébként szerintem nagyon sok ember így szerzi már be a dohányt, vagy max. a piacon veszi az ukránt. Legnagyobb gondom ezzel, hogy kicsit macerás beszerezni, vagy egy munkatársamat kell megkérnem, vagy a Fehér Egérben kell várakoznom arra, hogy felbukkanjon az emberem (néha órákig, sőt napokig). Ezt legtöbbször nem bírom kivárni, úgyhogy a szakkörből kérek meg valakit, hogy hozzon nekem. A családom részéről pedig állandó b***ogatásnak vagyok kitéve, hogy szokjak le a dohányzásról, nincs olyan nap, hogy ez ne lenne. Februárban indul valami dohányzás leszoktató szeminárium, az utóbbi pár napban már nagyon agitálnak, hogy "jelentezzek be". Mostanában nem vagyok már annyira durva idegállapotban, hogy meg ne próbálkozhassak egy újabb leszokási kísérlettel, majd februárban elválik, hogy mi fog belőle kisülni... Addig is itt van róla egy cikk, vagy mi.

0 Tovább

Edit 3 és a szerződés

Edit 3 addig dünnyögött a szerződésről, amíg végül ő kapott egyedül szerződést, majd amikor megkapta, azt mondta, hogy szét fogja tépni, meg kitörli vele a seggét, mivel csak három hónapra fogjuk megkapni. Ráadásul amikor alá kellett volna írni, akkor kezdett el telefonálgatni, a főnökasszonynak ott kellett állnia, és megvárni, amíg telefonál. Nem értem, egyébként, miért nem őt picsázták már ki a szakkörből, a testvérét rakták ki a leghamarabb, mert állandóan arról pofázott, kit hogy dugott meg, és hogyan, de Edit 3 se jobb, ő meg állandóan értelmetlen hülyeségeket pofázik, meg állandóan elégedetlen mindennel és dünnyög magában. Azt hiszem, engem idegesít a legjobban, a többiek tolerálni tudják valamennyire, én nem. Úgy gondolom, hogy a mentális betegket csak egy szintig bírom elviselni, és utána már nagyon zavarnak. Legjobban az értelmi fogyatékosok idegesítenek, meg az autisták, akikkel az előző munkahelyemen volt szerencsém megismerkedni. Szokás amúgy az autistákat is kötelezően szeretni, de durva velük egy közösségben lenni, viszont Edit 3 még velük is felveszi a versenyt.

0 Tovább

új év

Ma volt az első nap a szakkörben. Nagyjából mindenki örült, hogy idén is dolgozhatunk, csak Edit 3 dünnyögött egyfolytában a szerződésről, hiába mondták neki, hogy folyamatban van, nem fért abba a borsónyi agyába. Idén már nélkülöznünk kell a "szerelmespár"-t, Zolika vergődései oda vezettek, hogy nem hosszabbították meg a szerződését, és Ágika is úgy döntött, hogy nem dolgozik nélküle,  és ő is felmondott. Régebben már írtam róluk, pl. itt: a legjobban utált Már nem utálom őket, az utóbbi időben már egész toleráltam, úgy látszik más(ok) nem. Távozott továbbá Zsizell, (szerintem) a legjobb szőnyegszövő, és nekem egyik személyes kedvencem, bár a főnökség valamiért kiutálta. A szakkör fennállásának történetében (aminek az első perctől részese vagyok), egész sok embert elbocsátottak már (úgy, hogy nem hosszabbították meg a szerződésüket), szóval valamit jól csinálok, hogy még mindig itt vagyok.

0 Tovább

My Name is Tara Sue

showimageA szünetben egy pár játékot végigjátszottam, most kiválasztottam egyet, amit most be szeretnék mutatni úgy-ahogy, ahogy sikerül. A játék címe My Name is Tara Sue, egy 25 éves irodista nőt/lányt alakítunk benne, akinek a főnöke nem a legjobb, és amúgy sem az álma, hogy irodában dolgozzon. De ne siessünk ennyire előre. Ha figyelmesek vagyunk, a játék elején találunk egy e-mailt, ami a nővérünk elrablásáról szól. Az irodában a további ügyködésünk felesleges, valahogy el kell érni a főnöknél, hogy elengedjen bennünket. Ebben időközben elhatalmasodó betegségünk is segít meggyőzni őt, például, hogy mérgezés tüneteit produkáljuk, és a padlóra hányunk, stb. A játéknak 10 befejezése van elvileg, ebből 9-ben válogatott kínok között pusztulhatunk el. Az egyetlen lehetőségünk megtalálni a nővérünket, mielőtt túl késő lenne... Értékelés: 4,5 haldokló irodistalány az 5-ből Játék: http://tarasue.makiyamazaki.com A játék eléggé nehéz, sajnos, én is csak segítséggel vittem végig, már éppen feladtam volna, amikor megtaláltam ezt a végigjátszást:
0 Tovább

első okostelefonom

Úgy alakult, hogy ez egy Samsung Galaxy S Duo2-es lett. Úgy történt, hogy elmentünk dél körül a Media Marktba, ott ki volt pakolva egy csomó telefon, én szépen végignéztem mindet, de nem igazán tudtunk dönteni. Ott aztán eltébláboltunk egy darabig.  Később hozzánk csapódott egy media marktos kislány, és elkezdett apámmal beszélni, nem igazán tudom, hogy mit. Később ráböktem egy Prestigio mobilra, mondta, hogy neki olyan tabletje volt, és nem igazán volt vele megelégedve. Viszont neki is Samsung Galaxy stb telefonja van, és az elég jó. Na, ha neki elég jó, akkor lehet, hogy jó lesz nekem is, úgy is untam már a kiírásokat böngészni, és silabizálgatni, hogy melyik lenne jó nekem. A telefon 35e volt, meg vettünk hozzá 5e-ért olyan 2 éves garanciát, hogyha eltörik, vagy beázik, akkor is megcsinálják. Eddig ez a legdrágább telefonom, és aránylag könnyű kezelni, különben is meguntam már a szarakodást azokkal az "internetképes" QWERTY telefonokkal, amikkel eddig kísérleteztem. Ezek általában alig fogják a wifit, és az internet is dög lassú rajtuk. Legfőbb ideje volt már egy okostelefonnak, ha nem is olyan nagy "vaszizdasz" az egész. Azért a különbség érezhető. samsung-galaxy-duos-2-01

0 Tovább

különös szilveszter

Először is úgy volt megbeszélve, hogy Anikó nálunk alszik szilveszterkor. Aztán jött a telefon, hogy inkább én menjek el jozzá Örökösföldre. Mikor odaértem, azzal fogadott, hogy "hagyjuk egymást békén", elvette, amit hoztam, meg a telefont is, amit kölcsönbe adott, azzal visszament a lakásba. Én meg lementem a Délibábba egy csomó lecsúszott alkesz közé, utána meg a Pálmába, ott ha lehet még borzasztóbb volt a szellemi színvonal. Szóval a szilveszter egy részét elivott eszűek, meg súlyosan értelmi fogyatékosok között töltöttem, úgy látszik, ilyenkor már csak ezek kocsmáznak. Persze egy kicsit berúgtam, amikor hazaértem, egyből ledőltem, majd folytattam a Szovjetszkoje pezsgővel, amit reggel vettem, azt is sikerült meginni. Közben Anikó felhívott az anyám telefonján, és úgy beszélt, mintha semmi sem történt volna, sőt elsején (ma) el akart jönni hozzánk, de nekem már semmi hangulatom nem volt hozzá ezek után. Egyetlen pozitívum, hogy írt a főnököm, hogy lesz munka jövőre is. Én pedig rájöttem, hogy nem bírom már az italt, jövőre 1-2 sörnél tényleg nem fogok már többet inni. A szünet eddig viszonlag aktívan telt, végigjátszottam egy csomó játékot, és olvastam is: Benedek István Aranyketrec című könyvét, alcím: Egy elmeosztály élete. Egy munkaterápiás elmeosztály igazgatója írja le benne a tapasztalatait a munkaterápia bevezetéséről Magyarországon. Kissé unalmas volt nekem, nem is tudom, mire számítottam, kiemelkedőek voltak a skizofrén költőkről szóló leírások, ezek voltak a leghangulatosabb részek, ezek versei is olvashatók benne. Mindenesetre a maga nemében egyedülálló könyv, folyton hangoztatja, hogy szeretni kell a betegeket, és nem szabad velük durván bánni. Véleményem szerint ez a szemlélet sem vert tartósan gyökeret a hazai pszichiátriában, mint ahogy a munkaterápia sem. Bár mondjuk ez egy kicsit elgondolkodtató: nem tudom, hányan végegznének ma ingyen munkát egy ilyen intézetben, akár terápiás céllal is, én mondjuk nem hiszem, és még sokan nem. Bár a könyv a szocializmus korában íródott, az 50-es években, 56-tal bezárólag, akkor talán még más volt a munkához való hozzáálás, vagy mit tudom én. Azért is megérte elolvasni, mert valószínűleg nem készül hasonló könyvet írni sem Kancsev Alexander, sem Pollák Csaba, így meg leszek fosztva ettől az élménytől, és kénytelen leszek beérni ennyivel.

0 Tovább

Skizofrénia underground

blogavatar

Skizofrének. Mostanában leginkább egy növény jut az eszembe róluk, mégpedig ez: nebáncsvirág. Különben meg kurva hamar bele lehet szokni az anyuci pici gyereke szerepébe, utána meg úgyis elhülyülsz, és vagy felvesznek az intézetbe, vagy a lágerbe, vagy megdöglesz az utcán, mert az, hogy ki fognak semmizni, legalábbis valószínű, főleg, ha gyámság alatt vagy. Aztán meg eltakarítanak, mint a szemetet.

És ez a normiknak mitől jó?

Mert olyan tartalmak is jelennek meg rajta, amik a napi aktualitásokat témázzák. Meg sokminden mástól. Amitől még egyedi: Digitális kultúra napjainkban egy kommunikáció-média szakos skizofrén egyetemista szemével, akinek sajnos az az egyetlen téveszméje megmaradt, hogy folyton bloggernek képzeli magát.

Facebook csoport

Szerintem twittelni menő

Feedek