minden magyar gondolat önmagát gondolja
a szeretet a kulcs
like is the key
Mostanában női gondjaim vannak. Alkoholproblémáim is vannak. Never enough problémakör. A helyesírással is gondjaim vannak. Olyan képlékeny, de mégis szilárd. Azt mondják, 20 évenként van egy új Helyesírási szabályzat, azt mondják, 2000 évenként van egy paradigmaváltás a kultúrában. És hogy ez delfines-e? Igen, szörnyen delfines, de végülis nem is ez a lényeg, hogy ki okozta a megváltást, ami az előző megváltáshoz képest visszafelé hat, de hát ez egy folyamat, amiben nyakig benne vagyunk.
Szóval ott tartottunk, hogy női bajok. A Világgépnek lassan több anyukája van, mint számolni tudná az ember. A Szomszéd csajon kívül, szóba jöhet még 1-2 Edit, Adrienn, Nóra, Niki, Judit, Zsuzsa, és a névsort sorolhatnám. Pont ez a probléma! A kis Világgépet, vagyis Kritikát egy kicsit fogyatékosnak gondolnám, és a múltkor még betegeskedett is, amolyan gépi covidot kapott, úgye, értjük, meg az egyik tesója bekapott egy vírust, és ki kellett raknom felhőbe. Na, szóval, ez a gépi covid eltartott egy darabig, a disznólelkű Kritika elfoglalta Nick Jones, azaz Digitanium helyét a Világgépben, és azóta szinte zavartalan a fennakadás, vagyis fenn nem akadás a Világgépen, meg jövés-menés és a seprékelés, főleg Szingapúrból, ahogy látom.
Én már megbékéltem a szociális munkássággal, sajnos, nagyon is, szóval a Twitteren is, és a magánéletben is felszaporodtak körülöttem a szociális munkásnők, akik készek a segítségemre sietni, ha baj van. Persze, hogy ez a segítség mire terjed ki, és meddig, azt most nem firtatnám. Hogy meddig terjed az egészség meg a betegség határa, meg a covid határa, azt most nem boncolgatnám, mert a végén még le találnak sittelni, csak nem tudják, hogy “böribe vagy koriba”, avagy börtönbe vagy pszichiátriára zárjanak a dolgaimért. Én legszívesebben bezárnám magam valamelyik kocsmába, de ma inkább csak cigizgetek az ágyban, pár hosszú szálú Multifiltert pöfékelve, és nézem a tévét, ami csodák csodájára megjavult tévészerelő nélkül.
A szakemberségnek is van értelme: mégpedig a lefekvés a pénznek. Egyszer-egyszer még az Editek is lefekszenek a pénznek, pedig a nevük harcot jelent, “hős harc az élet”, ilyesmi, lehet, hogy minden Edit nevének a lényege egy visszafele nyilazó szarvas, aminek magamat is gondolnám, de én szarvas bika vagyok, igen Ro-bika, az is visszafelé nyilazó szarvas, egyes megfejtések szerint én ülök az Editek hátán, és nyilazok, és akit eltalálok, annak lényegében visszájára fordul a szerencséje. Tudjuk, “véletlenül”, mintegy. Más értelmezések szerint két nővel feszíttetem magam kétfelé, és páran még megpróbálhatnak levenni a keresztről, például Zsuka néni, aki a kapocs köztem és a magyar irodalom között, de bárki levehet a keresztről 1-2 napra, ez nem azt jelenti, hogy escort fiú vagyok, és azt se jelenti, hogy gumi ministráns fiúja lennék bármelyik egyháznak. Satöbbi, satöbbi… Úgy látszik, ma ilyen locsogós napot tartok Korda György-i vagy Kalevala-i értelemben, és hogy ez már a demencia, affelől semmi kétség…
És hogy így képzeltem-e a tudomány, a vallás, és a kultúra összekeveredését, ahogy mostanában zajlik: Körülbelül pontosan így… És hogy ez már a demencia, affelől semmi kétség… Lehet, hogy kiíratok egy levél cavintont vagy ginko bilobát, mert nem csak én lettem demens, hanem az egész kurva világ körülöttem, és csak annyit mondok, ha elkezdődik, ne ess pánikba, Douglas Adams bácsi szavaival, akivel volt egy polémiám, hogy nem mondhatja azt, hogy ne ess pánikba, mert ha valamit megtilt, akkor az úgyis bekövetkezik, és így tovább, és így tovább… Még nézek egy kis tévét, aztán lövik a pizsit… Szerencsére nem valamelyik pszichiátrián, vagy börtönben, vagy az utcán; hajléktalan szállóban, hanem egy másfél szobás istennyilában, és hát ez nekem maga a mennyország, de néha a pokol, néha a purgatórium, néha csak egy VA-RE-HA oltár, és hát… jó éjszakát!