Miért akar valaki folyamatosan jelen lenni az interneten? Miért fogok bele halloweeni versenyjáték megírásába, és angolra fordításába, miért nevezek a reblog maratonra, miért írok máshova is vendégposztot? Miért nem tudok kiszállni, abbahagyni? Vagy legalább régi jó blogger szokás szerint eltűnni, vagy fenyegetőzni az örökre abbahagyással? Exhibicionizmus? Ugyan már... Én csak annyit szeretnék elérni, hogy közöm legyen a normális emberek világához, és ugyan ez alapból megadatik minden "normális" emberi lénynek, nekem, úgy érzem, meg kell dolgoznom érte. Valami pluszt kell nyújtanom, "önkifejeznem", hogy le ne maradjak a normálisaktól. Mióta elfogadom a pszichiátriai kezelést, és elutasítom az alternatív elméleteket, teljesen más a nézőpontom. Mindenesetre az én fogamaim szerint van "jó pszichiátria", és "rossz pszichiátria", sajnos a rosszból van több. Nekem hosszú uatat kellett bejárni, különböző alternatív kezelési módszerek, szcientológia (erről talán majd írok bővebben), és megjártam az elavult, középkori pszichiátriai "kezelések" útját. Jelenleg több, mint 10 kilométerre kell eljárni az otthonomtól, hogy megkapjam a lehető legjobb kezelést. Nem én lettem volna, ha nem lett volna "afférom" a jelenlegi pszichiáteremmel, amikor megmutatták neki a blogom rá vonatkozó fejezetét. Két napra be is vágott miatta a megfigyelőbe, de mindketten tanultunk az esetből. Szerintem átjött az üzenet a blogposztból, és azt mondta a pszichiáterem, hogy hasznos volt neki egy más szemszögből látni a dolgokat. Ennyi a különbség. A volt pszichiátereim, akik elintézték nekem a gyámságot, nem tanultak, és nem is akartak tanulni tőlem semmit. Tanulni? Még csak meg sem hallgattak igazán, hozzám sem szóltak. Hivatásuk magaslatáról tettek rám. Nem tekintettek embernek a szó szoros értelmében. Persze velük is megvolt a "blog-affér", aztán ők úgy döntöttek, hogy úgyis megmutatják, ki itt a főnök. Végül is a blog segített, amikor már nem volt más eszköz. Viszont, úgy érzem, a kezelésem elérkezett egy olyan pontra, ahol már nem lehet többet segíteni. Innentől a magam útját kell járnom, és nem harcolni a gonosz pszichiátria ellen, ami tényleg sok esetben gonosz. Csak egy példa, hogy bizonyos embereknek mi a véleményük rólunk, és ezt büszkén mutogatják egy közösségi oldalon:
És ameddig ez a nézet jelen van a közgondolkodásban (pszichiátriai ápolók osztják meg), addig nekem is itt a helyem a véleményemmel. Ilyen cinikus szart még nem olvastam, mellesleg a művészi értéke is 0. De sokan vannak, akik csápolnak neki, ezt már tényleg nem tudom minősíteni.
Biztos, hogy nem.
