Nyugalom, már csak ketten vannak hátra, Porpentine, és Caelyn Sandel. Most Merritt Kopasról lesz szó. Ezév elején jelent meg a könyve, a Videogames for Humans, és egmondom őszontén még nem rágtam át magam teljesen rajta. Leginkább antológia ez, a játékok is mellékelve vannak hozzá. A könyv 27 játékot tartalmaz, és 25 kritikus írt hozzá félig végigjátszást, félig esszét. Merritt Kopas csak felkérte az írókat, elkérte a játékokat, elmondása szerint nem volt könnyű a könyhöz az anyagot összegyűjteni, és megszerkeszteni. Elmondása szerint Anna Anthropy Encyclopedia Fuckme című műve volt rá nagy hatással, ahol egy túlfűtött szexualitással rendelkező hölgy egy kannibálhoz érkezik randevúra. Az előszóban gyakran visszautal Anna Antrhropy könyvére, hogy az volt rá olyan hatással, hogy maga is ilyesmivel szeretet volna foglalkozni. A könyvön kívül előadásokat tart a digitális játékokról, tervezésről, és kultúráról. Szintén megjelent pár játéka, az ingyenesek közül egy kisebb játéka, ami a közízlésnek is megfelelő, a Conversations With My Mother, amiben ki nem mondottan a nemi átalakító műtétről érdeklődik az anyuka. Beszélhetünk vele a hormonokról, a terápiáról, és a sminkelésről. A játék meglehetősen rövid, csak egy rövid aggódó anyai érdeklődést igyekszik digitális formában megjeleníteni.
Mivel a saját játékaiban olyan témákat feszeget, hogy pl. hogyan szexeljünk transzneműekkel, ez a positive space c. játékában van illusztrálva, és a Consensual Torture Simulatorban kifejezetten szadomazochisztikus témákról ír (ami fizetős, olyan 3$ körül van), maradjunk inkább a Conversations With My Mothernél, az legalább nem érint kifejezetten szexuális témákát. Írt a gyerekkori szexuális bántalmazásáról is Moons and Waves címmel. Saját bevallása szerint ez a legőszintébb írása. (Egyébként azért, mert nem adok linkeket, még rá szabad keresni a játékaira.) Jöjjön akkor a Conversations With My Mother. És aki arra gondol, hogy ennyi az egész, az belegondolhat, hogy a téma néhány családban fel sem hozódik, pláne nem ilyen tapintatosan.
http://mkopas.net/files/conversations/conversations.html
Na, mindegy, tudnék még sztorizgatni a zenekarról, mert az egyik kedvencem, de most inkább egy régi vágyamat teljesítettem be, amikor lefordítottam az Add Me című számukat, ami a világhálón jelen lévő őrültekről szól. Valószínűleg a The Boy Bands Have Won című lemezükről, már nem emlékszem. A fordítás nem nyers-, és nem is félrefordítás, nagyjából követi a ritmust is, és rímel. Íme két felvétel az Add Me című számról, lehet választani, kinek melyik a szimpatikusabb (nekem a második, az sokkal bulisabb).
Az OCD (obsessive-compulsive disorder), magyarul obszesszív-kompulzív megbetegedés, kényszerbetegség, a népesség 2-3%-ára jellemző, tehát 2-3x gyakoribb a skizofréniánál. Olyan elmeállapotot jelent, amelyben újra és újra jelentkező kellemetlen képzetek vagy gondolatok (kényszergondolatok) mellett állandóan újra jelentkező késztetések vagy cselekedetek (kényszercselekedetek) vannak jelen. A skizofréniával ellentétben a beteg tisztában van kényszergondolatai és kényszercselekvései abszurditásával, nem veszíti el a kapcsolatot a valósággal. Szintén észlel belső sugallatokat, kényszergondolatokat, de a skizofréniásokkal ellentétben soha sem jut el a cselekvésig ezeknek a belső gondolatoknak a hatására. Mire is gondolok, mi jellemző a kényszeresekre: gyakori kényszergondolatok, ezek közül is az agresszív kényszergondolatok lehetnek a legzavaróbbak, közel állnak a skizofréniások tüneteihez:
Aztán a kényszergondolatokhoz kapcsolódnak a kényszercselekvések, de csak kevés kényszergondolat sarkall valódi cselekvésre, ám ezek általában ártalmatlan jellegű parancsoknak való engedelmességek, pl. kézmosási, ellenőrzési és megszámolási kényszer. Jellegzetes példái az ellenőrzési kényszer, melyben a beteg mások cselekedeteit folyamatosan ellenőrzi és felülbírálja, az önellenőrzés, melyben például számtalanszor visszamegy, hogy megnézze, bezárta-e az ajtót, vagy elzárta-e a gázt. Gyakori a megszámolási kényszer, melyben például a kockaköveket, lámpaoszlopokat kell megszámolni. Ide tartozik a kézmosási, mosási, takarítási kényszer is.
Éppen a szakkörben basztam a rezet, amikor felhívtak Nagykállóból, hogy kapcsoljam be a telefonomat, mert a kezelőorvosom szeretne velem beszélni. Most éppen vizitel, de majd felhív, ha befejezte. Fél 12-ig idegeskedtem, hogy úristen, mit írtam már megint, amit nem szabad, vagy miért ilyen sürgős. Végül nem lett semmi különös, csak behívtak soron kívül kontrollra, mert én vagyok az első a páciensei közül, akinek beadatta az abilify injekciót. Kérdezgetett, hogy nem érzek-e semmi furcsát, meg hogy tudok-e aludni, mert az abilify állítólag energetizál, ahelyett, hogy szedálna. Nem mondtam, de a nyugtatóknak jobban örültem, most már nem kell minden délután a Fehér Egérben ülnöm, meginni azt a 4-5 sört, szóval a nyugtató nagymértékben csökkenti az alkohol iránti vágyat (legalábbis nálam). Érdekes módon addiktológián sose kezeltek, pedig eredetileg ezzal százalékoltak le: "alkohol okozta pszichózis", "cannabis és származékai okozta pszichózis". A leszázalékolási bizottságnál azt mondták, hogy belerokkantam a jólétbe. Mondjuk kérdés, hogy mi számít egyáltalán jólétnek. Nem mindegy, hogy egy 85 forintos rivotrilt nyalogatok 2 hétig, vagy a kocsmában ülök, amíg lenyugszok, naponta többszáz forintért.
Vásárhelyi Bea szokta hangoztatni, hogy csak néhány skizofrén beteg van jelen az interneten, és ők is csak ilyen lazán tartják a kapcsolatot, nincs igazi internetes skizo közösség ma Magyarországon. Talán nincs is szükség rá. Ő bevallása szerint külföldi fórumokat olvasgat, én meg annyira nem. A skizofrénia tünetei bár nagy hasonlóságot mtatnak, a téveszmék tartalmában és jellegében van különbség. Talán kategorizálni lehetne őket, mint a népmeséket, én ismerek olyan skizofrént, aki hasonló tüneteket produkál, mint Vásárhelyi Bea a könyv megírása idején. Csak valakire hatnak a gyógyszerek, valakinél nem, vagy legalábbis markánsabbak a maradványtünetek.
Ahogy tudom, a transzneműség szintén egy mentális rendellenesség, azt jelenti, hogy valaki más nemű testbe született, mint amilyen neműnek érzi magát. Anna Anthropy transznemű játékíró, és játékkritikus, első könyvének címe: 
