Skizofrénia underground

Mostanában az foglalkoztat, hogy megfelelek-e a munkahelyen. Próbálok jobb ember lenni: a kávémat nem viszem ki megmelegíteni szünet előtt, és mindenképpen igyekszem jobban dolgozni. Volt egy ilyen megbeszélés, ahol úgy általánosságba lehordtak mindenkit (név nélkül), és én is találva éreztem magam a sok kávézásommal. A múltkor lázam is volt, de mivel nyomatékosan megkértek, hogy ne menjünk táppénzre inkább, hát fogat összeszorítva dolgoztam. Alapvetően szar hely a szakkör, de inkább azt választom, mint egy nap semmittevést, mert dologtalan kéznek az ördög ad munkát... Most is, a hétvége örömére elmentem bulizni a Móricz Kertbe, és anyámtól megkaptam, hogy "egy undorító patkány" vagyok, én meg mondtam neki, hogy "te is... ja nem, te egy féreg vagy", hát ilyen szép párbeszédek tudnak kialakulni nálunk. Szerintem egy hatalmas kamu, hogy a skizo gyógyszerekre nem lehet inni, illetve túl van misztifikálva ez a dolog. Amúgy szinte semmilyen gyógyszerre nem szabad inni, ezt már protokollból is ráírják. Juj, ne igyál, mert elvisz a mumus. Pluszba, hogy antialkoholisták a szüleim. Pluszba, hogy a pszichiáterem is az. Akkor mi van a "teljes élet"-tel, amit ígértek? Azt mondják, a gyógyszer, amit szedek demenciát okoz, szóval hamarosan be kelLESZ feküdnöm a kórházba gyógyszerváltásra. Előre várom/félek tőle. Undorító dolog egy ilyen idézőjeles kórház (pszichiátria).

http://andihagen.com/twine/bigcity.htmlHát, iyet se fogok gyakran csinálni, de most lefordítottam egy interactive fiction játékot. Egyszer korábban már írtam egyhez fordítást, de abban nem voltak választási lehetőségek, csak egy történet volt. Ez is egy rövid történet, de szerintem 10-nél több befejezése is van. Egy szürreális Nagy Városról szól, a főhős egy fickó, aki fókává operáltatta magát, és egy művészeti kiállításról hazafelé tartva megpróbálják kirabolni. Kábé erről szól a történet, nekem eléggé tetszett, szóval lefordítottam. Szinte bármit reagálunk, más vége lesz a történetnek, érdemes néhányat kipróbálni csak a poén kedvéért, nagyon szellemesek a megfogalmazások. Tudom, hogy hiú ábránd, de szeretném, ha minél többen játszanának vele, és véleményeznék. Amúgy tesztelve sem nagyon van még, lehet benne helyesírási hiba is, meg minden. Szerintem helyenként eléggé humoros is, engem leginkább Terry Pratchett Korongvilágára emlékeztetett.

Ezen a linken található a fordítás: http://andihagen.com/twine/bigcityhun.html Ez az eredeti (angol): http://andihagen.com/twine/bigcity.html

A munkatársam, akit én csak Szabinak hívtam itt az állandó hazamenéses szabadságai miatt, végül felmondott. Gondolom, kisebb főnöki ráhatásra, mert elég sokáig beszéltek vele az irodában. Annyit még róla, hogy saját lakása van, 1000 Ft-os cigiket szív, és minden módon szórja a pénzt, meg csavarog a városban. Tutira a szülei támogatják, ha nem kell neki ez a 40 rugó, amit itt ketesett. Volt egy másik csávó, az dettó ugyanez, külön lakás, állandó vásárolgatás, csak ő felzabálta a pénzét, meg is látszott rajta. Nem tagadom, kicsit irigylem őket, hogy önálló életük van, baszhatnak a pénzre, mert a papa-mama úgyis segít. Egyébként mindketten elvált szülők gyerekei. Egyedül lakni sem az igazi, de talán egy fokkal jobb, mint a szülőkkel. Egyébként pedzegették még, hogy mindkettőt a viselkedése miatt tették ki otthonról külön lakásba. Lám, ez is egyfajta megoldása a skizó-gyerek kérdésnek, ha kissé költséges is. Nekem is megtehetnék a szüleim, az anyagiak is megvannak, szarul is viselkedek, nem értem, hol a probléma. Azt mondják, ha összeállnék valami macával (nem ilyen Anikó-félével), akkor lehetne róla szó. Ja, persze, mert az olyan könnyen megy. "Heló, skizó vagyok, egy szakkörben dolgozok 4 órát, nem szeretnél velem összeállni, van itt egy üres pecó." Hát, amelyik nőnek tetszik az ajánlat, az mondjuk olyan is. Teljesen más téma: az ápoló úr, akiről már szó volt, kiszólt az egyik kocsmából, hogy mi a helyzet a játékkal, mondom, levettem, meg át fogom írni. Azt mondta, jól van. Néha én is benézek abba a kocsmába, ahová ő jár, így kínos is, hogy pont őt tettem bele a játékba, de hát adta magát a figura. Mindegy, ez a jelzés némiképp még értékes is a számomra, hogy a játék a feladatának nagyjából eleget tett, valami úton-módon elért az illetékesekhez. Amúgy semmi kedvem megint ezzel bíbelődni, lehet, hogy csak egy nevet fogok benne kicserélni, oszt annyi. Örülök, hogy lezártam ezt a projektet, semmi kedvem már túrkálni benne. Mostanban amúgy is megcsappant az érdeklődésem a játékok és a játékkészítés iránt. Mindenesetre jó, hogy ezt így megbeszéltük a kocsmában, némileg baráti hangnemben...

A Vidor Fesztivál Nyíregyházán az egyetlen zenei fesztivál, ami kicsit humoros, kicsit ingyenes, és augusztus végére mindig kicsit elfogy a pénzem, hogy kint legyek rajta. Egy olyan fesztivál, ami akkor is bosszantó, ha nem megyek el rá, mert történhetne végre valami, és én kihagyom, és akkor is bosszantó, ha ott vagyok, mert egy fesztiválhoz képest meglehetősen unalmas. Idén van először, hogy olyan zenekarokat hívtak meg, mint a Kiscsillag, Ocho Macho, Qumbiy, a Kiscsillagra el is mentem, rögtön levágódott mellém egy szefós srác, elkezdett magyarázni, hogy az apja már ráhívta a rendőröket, én meg csak maradjak ott, mindjárt jön, csak "lekéri" a Kiscsillagtól a "nézését, meg a járását". Én persze eléggé diszkréten elpárologtam. Mivel abban a kb. fél órában, amíg kint voltam, nem csendült fel a "nézését, meg a járását", valószínűleg nem járt sikerrel. Szerintem eddig most volt a legnagyobb tömeg a Vidoron, amit láttam, és sajnos az alkohol % nem érte el a véremben azt a fokot, hogy ezt tolerálni is tudjam. Magyarul zavart a sok ember is, kispulyák ugráltak keresztül rajtam, nem volt egy talpalatnyi hely, ahova le lehetett volna ülni egy k. kőbányai sörrel. Egy fizetős koncert azért is jobb, mert ott válogatottabb a közönség, jobb a hangulat. Egy ilyen ingyenes "gig" csak bosszúságot okoz, nem hallom jól a zenét, mindenféle alakok zavarnak a kispulyáktól a szefósokig. Nem, mintha olyan túlzottan nagy koncertre járó lennék. Bár, ha olyan sok pénzem lenne, hogy ki tudjak fizetni a háttérzenéért 1000-1500 Ft-ot, akkor lehet, hogy mennék, bár lassan, úgy érzem, kiöregszek ebből is. Eléggé fárasztó tud lenni már 1-1 koncert is. [caption id="attachment_3204" align="alignnone" width="600"] Vidor Fesztivál, Kiscsillag koncert, kb. fél órát bírtam...[/caption]

Valószínű, hogy az lehetett a baj, hogy a hosszú hétvége alatt kétszer bementem sörözni a munkahelyére, a hotelba. Azóta nagyon durva szemeket mereszt rám, és én ezt nem tudom sajnos értelmezni. Egyébként már rájöttem, hogy nincs rajta semmi extra, egy random kiscsaj, aki reggelente női cigit szív, és hozzá energiaitalt iszik a munkahelyre menet. Különben csak azért mentem be, mert azt hittem, az étterem részen dolgozik, és tudunk egy pár szót váltani, vagy megismerkedni egy kicsit. Szerintem most azt gondolja, hogy egy ilyen zaklató típusú pasas vagyok, egy kicsit a szívére vette, azt hiszem. Amúgy ahhoz képest hamar levágta, hogy mászkálok utána, na, jó ez így nem igaz, inkább úgy, hogy keresem az alkalmat, hogy láthassam. Szinte egy helyen dolgozunk, szinte egy helyen lakunk, nehéz elkerülni a találkozást, de nem akarok olyan színben feltűnni, mint aki utána koslat. Amúgy nem tudom, miért foglalkozik velem egyáltalán, miért nem néz inkább levegőnek, mint a többiek. Az a helyzet, hogy most, hogy észrevette, hogy érdekel, és jelét is adja, hogy ezt észreveszi, kezd egyre jobban nem érdekelni. Azt hiszem, egy kicsit megijedtem attól, hogy ilyen hamar észre vette a dolgot, és ilyen hamar reagált rá. A világon az egyik legutálatosabb dolog nőkkel ismerkedni, eddig még csak részegen sikerült, és most nem tudom, hogy is fogjak hozzá. Először lelkes voltam, még a hotelbe is bementem, most, hogy ilyen kérdően néz rám, hogy mit akarok tőle (vajon mit akartam? :-) ), rájöttem, hogy nem is érdekel igazán az egész. Utálom ezt a bizonytalánságot, utálom az ismerkedési  részt, amúgy is túl fiatal hozzám, úgyse lenne az egészből semmi, szerintem annak a busznak még a tájékát is el fogom kerülni, amivel reggelente jár, megelőzendő a kínos pillanatokat, és az esetleges még kínosabb társalgást, amúgy az egész attól függ, mennyire hagyott mély nyomot bennem, és mennyire fog eszembe jutni reggelente.

Szeretek egyedül lenni a buszon,

Minek szálltam le, amikor megláttalak,

Ki hord ma melegítőt reggel 6:27-kor,

Csak a sóstóhegyi Beatricék.

Én csak jobban meg akartalak nézni,

Mert viszonylag keveset látlak,

A nőknek nincsen szájuk,

Csak mellük, meg p*nájuk,

Bocsáss meg, de az én verseimbe

Ritka, ha nem rakok csúnya szavakat,

2000 forintos peep-shoe,

Bocsáss meg, de nem érdekel

A saját korosztályom,

Csak a fiatalok, meg az öregek,

Azt mondtad, hogy

Van még időnk,

Én meg azt, hogy "Hát, igen",

Rengeteg időnk van,

Szinte végtelen.

Csakhogy azóta minden buszon,

És minden korty sörben Te vagy jelen.

Igen, végtelen, jelen.

Mostanában nagyon hamar kelek, és ilyen kis túrákat szoktam tenni a környéken, gondosan kikerülve a dohánybolt mellett lakó Manyika nénit, mert mindig leszólít. Van valami beütése, mert szinte egész nap ott áll a ház előtt, és szóbaelegyedik az emberekkel. Amúgy mondta, hogy volt egy fél éves turnusa a pszichiátrián is. De nem erről akarok beszélni. Ahogy úgy sétálgatok a dohánybolt előtt, mert megláttam a legutóbbi nap nőjét, aki azóta már többször volt nálam a nap nője, egyszer csak leszólít, hogy mennyi az idő (különben meg láttam, hogy pont azelőtt telefonált). Nem hittem, hogy valaha is fogom hallani a hangját, azt hittem, csak látni fogom néha a buszon. Különben eddig még nem láttam errefelé. Szóval ritkán, de előfordul, hogy bejövök valami fullos nőnek, ezek általában ittasak, de ő nem hiszem, hogy ittas volt reggel 6:27-kor. Gondolom, ezeknek a csajoknak van némi kis ízlésficamuk, nem számít. A múltkor azt is kifigyeltem, hol dolgozik, szinte pont ott, ahol én. Nem, mintha ez annyira számítana, de egy olyan vendéglátóegységben, ahova esetleg be lehet menni, és szóbaállni vele. Amúgy nem tudom, hány éves lehet, de eléggé fiatal, persze, nem valószínű, hogy lesz valami, de furcsa, hogy ez a szimpátia látszólag kölcsönös. Ja, a múltkor a buszon is mellettem állt, persze ez még lehetett véletlen is, amúgy még úgy láttam, ma reggel is mondani akart még valamit, egy ideig még így nézett, aztán visszafordult hazafele. Esetleg érdemes lenne vele megismerkedni azon a vendéglátóhelyen...

A héten nem nagyon volt kedvem dolgozni, próbáltam szabadságra menni, de nem nagyon engedték, mondván, hogy túl kevesen vagyunk. Persze másnak lehet, na mindegy. A lelkem a vállalatot illeti meg.  Kicsit rosszul hatott az idegeimre az is, hogy megjelent a szakkörben az említett ápoló úr, és kérte, hogy vegyem le a játékomat, különben §. Rosszul hatott rám az is, hogy Tamara (az egyik egyesületi tag) a legkeményebb pszichózisban járkál ki-be a szakkörbe, meg a kórház területére, és senki nem tesz semmit. Engem bezzeg le tudtak szúrni a rohadékok. Sírva követelte, hogy senki ne jelölje be a Facebookon, mert aki bejelöli, az meghal. Persze azóta már fent volt, és hülyeségeket írkált. Na, megint az van, hogy amit az egyiknek szabad, a másiknak nem. Úgy látszik, megszűnt a kényszerbeszállítás? Nem értem. A kedvenc kollégám is feszt pszichózisban van, de ő aranyosan adja elő, a mai aranyköpése például az volt, hogy "annyi pénzem van, mint holdon a vonalzó". Nagyon találó hasonlat. Egyébként most már egész nap az jár a fejemben a szakkörben, hogy tudnék megszabadulni onnan. Ma lépéseket is tettem ezügyben, elmentem valahova, de nem jött be... Szóval eddig ez a hét tiszta káosz, remélem, a hátralévő része már csak jobb lehet...

Teljesen más dolgokkal voltam elfoglalva az utóbbi időben, nem is gondoltam, hogy ez ilyen fontos. Legújabb projektem egy angol-magyar nyelvű interactive fiction blog, de most visszatérnék néhány szó erejéig erre a kedves gyermekemre. A Halál a pszichiátrián-ról lenne szó, megkeresett ma a szakkörben egy ápoló úr, aki mintegy véletlenül került bele a játékba, lévén, hogy kellett egy erős karakterű ápoló is bele. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyesmivel foglalozik. Először megdícsért, hogy mennyire értek az informatikához, majd tőle szokatlan kedvességgel megkért, hogy szedjem le a játékot, mert jogi út, stb. (Persze megígértem neki.) Namost a játék éppen azért készült, mert engem gyámság alá raktak, így jogilag elég nehéz engem így megfogni, mégha nevesítve is vannak benne a szereplők. Másrészről meg a jogi út szinte zene a füleimnek, mert így legalább foglalkozva van az ügyemmel. A játék abból az apropóból készült, ha én olyan h*lye vagyok, hogy engem gyámság alá kell rakni, akkor hogy a pi***ba tudok megírni egy ilyet. Tőlem hülyébbek is jogaik teljes birtokában szaladgálnak az utcán, csak mert velem mindent meg lehet tenni. A kedves volt pszichiáteremnek nem elég, hányszor volt kint az Origó főoldalon, nem elég, hogy az egyetlen rendszeresen frissülő skizó blogban negatív hősként szerepel, ezzel belefutott mégegy pofonba, hogy egy ilyen játékban főellenfélként szerepel. Az ápoló úrral amúgy nincs annyira bajom, sajnálom, hogy annyira a szívére vette, de ahol fát vágnak, ott hullik a forgács is. (Ez egyébként lehetne a nyíregyházi pszichiátria jelszava is, ahogy ismerem őket.) Szóval a jogi utat pont annyira leszarom, amennyire ők szartak a fejemre, amikor ott "vendégeskedtem" náluk. Mindenesetre most tanácstalan vagyok. És tanácstalanságomban mindig a blog közönségéhez fordulok, hogy a segítségemre legyenek. Igaz, az ilyen szavazások sorsát mindig az idő dönti el majd jobban, szívem szerint úgyis azt terveztem, hogy átírom egy egy jobb verzióra az eddig bejött visszajelzések alapján.

Reggel megjött Tamara, és versenyt hallucináltak a kedvenc kollégámmal, nagyon tanulságos volt, a nap beszólása legyen ezúttal Tamaráé, aki azt mondta, hogy a kertjük végében négy férfi ült egy fán, és őt kukkolták. Meg hogy Pesten őt figyelik kamerán, és azt is tudják, mit vásárolt a boltban. Szabi szokás szerint bejött, majd panaszkodott, hogy nem jól érzi magát, majd hazament. Szerintem nagyon égő, amit csinál, és már nekem fáj. Volt már egy másik kollégánk, aki "péntekista" volt, vagyis pénteken soha nem jött dolgozni, neki már kitették a szűrét, gondolom Szabira sem fognak jövőre igényt tartani. Egyébként úgy öltözködik, mint egy tini, meg otthon gitározgat, meg alszik. Hát, gondolom, ezekből nem fog megélni. Ja, meg szintén csavarog a városban, meg feszt a Móricz kertben lóg. Ja, amúgy reggel találkoztam a buszon Edit 3-mal a buszon, Sóstóhegyen dolgozik, közel ahhoz a helyhez, ahol lakok. Hamar talált munkát, azután, hogy kirúgták tőlünk a minősíthetetlen viselkedése miatt. Kíváncsi vagyok, itt meddig bírja majd. Szintén a buszon találkoztam a nap nőjével, reggel is, meg délután is, még sose láttam, kicsit kövér lábai voltak, hullámos, félhosszú haja, meg volt valami kis pirszing a szája szélén (nem tudom, hogy hívják az ilyet), de amúgy az alakja rendben volt. Egyébként a szakkörben azon gondolkodtam, hogy mihez fogjak, a wp egyelőre felejtős, arra az elhatározásra jutottam, hogy angolt fogok tanulni, de nem ám csak játékokból, hanem elmegyek valami tanárhoz. Az angollal nagy terveim vannak, ki tudja, egyszer kijutok Angliába is, meg szerintem jelentősen megjavítaná az életminőségemet, ha jobban tudnék angolul. Arra gondoltam, hogy angolul blogolhatnék a Tumblr-en játékokról, meg ilyesmi. A magyar közönséget úgysem érdeklik az ilyen dolgok, mint a mellékelt ábra mutatja. Aztán, ki tudja, később fordíthatnék könyveket játékokról, satöbbi...