Skizofrénia underground

Mármint könyvvitelből. Az elején még érdekes nosztalgiát ébresztettek a 20 éve nem hallott szavak és fogalmak, de aztán elkezdődött a borzalmas diktálás, és nem volt erőm ilyenekre odafigyelni. Az első tanárnő, úgy vettem észre, eléggé szárazan adja le az anyagot, mondta is, hogy inkább diktálni szeretne, ez jó is, meg nem is. Én is amúgy diktálás-párti vagyok, de ez szerintem már túlzásba ment. Főleg, hogy három és fél óra töményen (ha jól számoltam), ami kis füzet volt nálam, azt sikerült is teleírni. Volt egy kis számolás is, ami nekem magas volt egy kicsit. Egyértelműen én vagyok ott a leghülyébb ezekhez a dolgokhoz, kár lenne szépítgetni, szóval majd tanulni kellesz. Viszont most kezdődik a tavaszi szünet, szóval egyből 2 hét szünettel kezdünk, ha jól értettem, szóval még lesz idő lelkileg ráhangolódni erre az egészre. Egyébként a kezdeti nosztalgiát egy idő után kétségbeesés halvány kétely váltotta fel, hogy ezt a sok mindent én be tudom magolni interiorizálni fogom, de azzal biztatgattam magam, hogy én sem vagyok semmivel sem kevesebb, mint a tisztelt ott ülők, csak abban, hogy 20 éve hallottam utoljára ilyenekről, és akkor még nem láttam tisztán, hogy milyen cool dolog ez az egész. Plusz még annyi pozitívumot tudok felhozni, hogy a csoporttársaim normális felnőtt emberek, általában felelősségteljes beosztással, és nem pulyák, mint a wp-n. Én egy kicsit hazudtam a bemutatkozásnál, hogy "egy egyesületnél vagyok ilyen segítő-féle", és nem mondtam el, hogy nigger vagyok. Általában még a saját pszichiáterem is azt hiszi, hogy segítő vagyok, vagy valamilye (számító)gépész, szóval talán még hihető is lehet. Az első vizsgára azt a 18 tételt A és B résszel, gyerekjáték lesz megtanulni.

Adott egy macska, akit valamiért Teekee-nek hívnak. Ha megnézzük, hogy a játékot egy FnrrfYgmSchnish nevű illető írta, ez nem is annyira megdöbbentő. Szóval ez a macska egy házba van bezárva, valahol Amerikában (már elfelejtettem, hogy hol), és sokáig tartott, ameddig rájöttem, hogy ebből a házból ki lehet valahogy jutni, és nem csak az ott található bogarak/gyíkok legyilkolása jelenti az egyetlen kihívást. A házból olyannyira ki lehet jutni, hogy el lehet teleportálódni egy Németország-szerű helyre, ahol éppen egy sörfesztivál, és annak zsűrizése folyik. A játék ennek az utazásnak a történetét meséli el, majd a visszajutást a saját otthonunkba. Értékelés: 5 sörfesztivál az 5-ből Teekee letöltése

Ma kiemelték a munkámat 5 további dolgozótársammal a szakkörben, és kaptunk 1-1 kis csekélység ajándékot. Hát, mondhatom, jól is esett, meg kicsit zavart is, hogy megemlítettek (a kötelező szerénység, ugye). Így végiggondolva, már alig vagyunk, akik kezdettől fogva itt vannak, itt van pl. Edit 3, de minek, a héten is ő csinálta a feszkót. De nem azt akarom mondani, hanem azt, hogy mostanában gyakran már csak 3 órát dolgozok, mert van bedolgozott órám, és lassan már így is elegem van. Jó, hogy elismerik a munkámat egy olyan izé, műtojással, de szerintem nem sokan bírnák egy ilyen budiban tök egyedül napi 4 órában festeni, meg lehet bolondulni*. 10-ig halgatom a Morning Showt, de aztán nincs semmi, a hülye zenékhez nem mindig van hangulatom. Többek között ez is hozzájárult, hogy 5-ből 4 órára váltottam, pedig nagyon kellett volna a pénz, most iszom meg a levét az első 4 órás fizetésemnek, mondhatom, nagyon kevés. Koszos kis ezresekről beszélünk, de mivel kb. máról holnapra élek, nagyon hiányoznak. * Úgy értem a munkatársaim közül nem sokan bírnák, tudom, vannak itt egészségesek is, akiknek nem okoz gondot napi 8 órát is a budiban ülni :-)

Mostanában két helyet preferálok, "járásügyileg", az egyik a Fehér Egér, a másik a 4-es, mind a kettő presszó, szóval nem járok kocsmába. :-) [caption id="attachment_2513" align="alignnone" width="1536"] Fehér Egér belső[/caption] [caption id="attachment_2514" align="alignnone" width="1536"] Fehér Egér külső[/caption] A 4-esről majd legközelebb közlök fotókat, addig is itt a nap csaja (mondjuk):

Megint feltűnt pszicho peti és elkezdett hazudozni arról anikónak, hogy miket írkálok én itt a blogon. Nem tudom, mi szükség volt hazudozásra, mivel bőven elég lett volna, ha leírja az igazat. Szóval elküldtem mindkettőt a halál faszára, de anikó még nem vette egyből a lapot, írta, hogy mindent megbánt, csak engem szeret, meg hogy most lesz a szülinapja, és hogy velem szeretné megünnepelni, néhányszor hívta apámékat, aztán viszonylag hamar lenyugodott. Nem azért fizetem a telefonját, hogy pszicho peti hazugságait olvasgassa rajta. Megírtam, hogy le vannak szarva, és dögöljenek meg minél hamarabb, meg hogy mind a ketten idióta szarrágó nyomorékok, ami kb. fedi is a valóságot. anikó ezek után még próbálkozott a mindent megbánós dumával, de hiába. Két ekkora balfasz gyökeret egyébként az isten is egymásnak teremtett szerintem, úgyhogy sok boldogságot hozzá.

Sokat gondolkoztam, hogy ez micsoda, mennyiben lehet játéknak tekinteni egy olyan játékot, amelyikben mindenféleképpen elhalálozunk, bármit is választunk. Egyetlen olyan eset van, amikor elhalálozunk ugyan, de visszatérünk élőhalottként, tehát nem "YOU DED", hanem a "YOU UNDED" feliratot kapjuk a végén. Oké, miért érdemes végigmenni mégis a lehetőségeinken? Leginkább azért, mert vicces leírások vannak benne. A játék egy zombiktól elözönlött helyszínen játszódik, ahol a kevés túlélő egyike a főnökünk, Chad, akivel valamiért még ebben a helyzetben is bizonyos fánkok birtoklásáért rivalizálunk, de szerepel a játékban egy sellő is, akivel furcsa dialógust lehet kialakítani, valamint még egy túlélő, ha őt megtaláljuk, kaphatjuk az "UNDED" befejezést. Szerintem jóval többet ki lehetett volna hozni belőle, akár egy happy endet is, na mind1... Értékelés: 4 machete az 5-ből http://philome.la/eversotweetly/donuts-and-machetes

Megvolt a tájékoztató a vállalkozói mérlegképes könyvelő tanfolyamról. Eladtam a lelkem az ördögnek aláírtam a szerződést. Sajnos csak péntek délután indul, nekem a szombati nap jobb lett volna. Most olyan másfél évre lekötöttem magam. Egyelőre emberi nyelven beszéltek hozzánk, és remélem, nem utoljára. Remélem, jó lesz. Március 20.-ától kell járni péntek fél háromkor, március péntek 13-ig kell utalni a lóvét, asszem. A leendő csoporttársaim olyanok voltak, mintha skatulyából húzták volna elő őket, és nem ittak volna a megbeszélés előtt egy sört, egy bort, és egy sört, és nem bűzlöttek a hagymás-zsíros kenyértől, és nem volt festékes a kezük. A nap nője egy mély növésű, körte seggű, enyhén festett hajú, és erősen festett arcú kiscsaj, fogalmam sincs, hány éves, felteszem fiatal, csak a sok festékkel öregíti magát. A tegnapi nap nője egy negyvenes, kissé nagydarab, hosszú fekete hajú nő, Örökösföldön lakik a Szalag utcán. Sok fekete van rajta, és van egy-két színesebb cucca is. Mondjuk ez a játék lehet, hogy unalmas egy idő után, talán ritkábban hozom elő. Rájöttem, hogy amit Anikóval csinálunk, már hónapok óta nem lehet "járás"-nak nevezni. Akármi történjen is, én már nem tekintem ezt az egészet "járás"-nak, se "párkapcsolat"-nak, vagy bármi ilyesminek.

A mai nap nője egy olyan 40 és 50 év körüli cigány bula, akinek derékig ér a fekete (na milyen másmilyen) haja, és fehér nadrágja kihangsúlyozta, amit ki kell. Különben itt lakik Sóstóhegyen. Ő az első a sorban, és most már mindig témába teszem, akiket megnézek útközben. Szóval egy külön rovatot, vagy mit fogok belőlük csinálni. Persze a legtöbb ilyen fiatal pipi lesz, mióta Anikóval ilyen különös a kapcsolatom, jobban megnézem a nőket. A mai nap beszólása Bandi bácsié, a munkatársamé, aki 340 Ft-ot követelt tőlem nőnapra, és mondta, hogy tavaly se adtam be. Mondjuk kíváncsi lennék a lelkivilágára, ha nem tudnám, hogy 2 Ft-ért az anyját is megdugná, hogy 1 évig várt, hogy ezt bejelentse, hogy "én tavaly se". Köpni-nyelni nem tudtam, mellesleg nekem tavaly nem is mondta senki, hogy adjam be, de ez a csávó képes megjegyezni, hogy én voltam az, aki "tavaly se". Mindegy, ebből is próbálok majd rendszert csinálni, hogy gyűjtsem a nap beszólását.

A szakkörnek van egy olyan része (foglalkoztatónak nevezik), ahová mostanában fiatal hm... hölgyek járnak be maguknak fiatalembereket fogni. Korábban is hallottam már, hogy valakik azért fekszenek be a pszichiátriára, hogy ismerkedjenek (d*gjanak), ez mégiscsak kellemesebb módja ennek, csak a foglalkoztatóba kell bejárni, és már ragadnak is a pasik. Volt, amelyik engem is nézegetett, meg leszólított, hogy segítsek neki a számítógépnél. Szóval ennek a kuplerájnak Edit 2 a főnöke, ma véletlenül bementem délután internetezni (többet nem fogok), és a betegek szinte már-már orgiát rendeztek, eléggé gyomorkavaró volt. Táncoltak, röhögcséltek, taperolták egymást. Bár tudom, hogy néhány koedukáltabb pszichiátriai osztályon is ez megy, engem ez eléggé mellbe vágott. Persze, nem az én dolgom. Csak furcsálltam, mostanában hová fajultak a dolgok a "foglalkoztató"-ban. Ma Anikóval rémálmodtam, hogy átváltozott Edit 3-má, miközben vártam rá. Jó esélye van rá, hogy 10 év múlva ott tart majd, mint Edit 3, persze olyan ronda sohasem lesz, de amilyen rosszul viselkedett az utóbbi időben, még lehet olyan házsártos. Remélem, akkor már semmiféle kapcsolatban nem leszek vele. Egyre kibírhatatlanabb. Edit 3-tól meg már konkrétan hányingerem van, ha csak meglátom. B@sszák már ki minél előbb!

Hát, először is úgy kezdődik, hogy 2 óra hosszáig húzom a gályát, és akkor van 10 perc szünet. Utána már csak másfél órát kell gályázni, és onnantól kezdődik a hawaii: 15 perc szünet, és még 10 perc munka, én ezeket már csak "tökölés"-nek nevezem. Lényegében 3,5 órát kell nagy nehezen kihúzni, meg azt is lehet (elvileg), hogy a második 15 perces szünetet ledolgozom, és lelépek már 12.40-kor. Persze ez így elmondva lehet, hogy elég zavaros, annyi a lényeg, hogy az első 2 óra a kemény, utána jönnek a szünetek, a kedvezmények, meg a bónuszok, meg a tökölés. Nagy könnyebbség, hogy már csak 4 órában vagyok, de el kell mondanom, hogy már minden percét utálom. Amúgy jelentkeztek a könyvvitelesek: nemsokára elkezdhetem a tanfolyamot. Talán így könnyebb lesz kibírni.