Skizofrénia underground

[caption id="attachment_1710" align="alignnone" width="897"] Dragon Warrior: harc a nyálkával, amúgy meg ez a Backbone, egy szerepjátékokról szóló kalandjáték, na mindegy[/caption] Találtam egy szöveges kalandjáték szerkesztőt a neten. Pontosabban már régebben találtam, az a neve, hogy Twine. Most találtam egy játékot is hozzá, amit szívesen ajánlanék. A játék neve Backbone, és egy '80-as évekbeli fiatal (gyerek) élményeit meséli el a szerepjátékokkal. Nem akarom lelőni a poént, de a játék központjában a szerepjátékok állnak, amikkel játszott, különös tekintettel az AD&D-re. A játék itt található: http://www.pricklyperegrine.com/backbone-a-twine-game/ *** Nem tudom, itt kit mennyire érdekelnek a kaland/szerepjátékok, most én is kedvet kaptam ettől a Backbone játéktól egy hasonlóhoz, A 4 Edit, vagy valami hasonló címmel. a Halál a pszichiátrián játékom nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nagyon gyér visszhangja volt, talán egy Twine játékkal, ahol az írói kvalitások kerülnek előtérbe, nagyobb sikerem lesz. Témájában a legutolsó pszichotikus subomat szeretném feldolgozni (Edit-sub), nem túlságosan kellemes visszanyúlni hozzá, de ki kell használnom az időt valamit létrehozni abban a viszonylag kevés időben, amikor a depresszióm/szorongásom csökken egy kicsit.

Kb. tavaly ilyenkor vettem egy ilyen telefont (Nokia Asha 302). 28 ezret fizettem érte, és többet szívtam vele, mint eddig bármelyik másik telefonnal. A wifit nem tudtam úgy beállítani, hogy ne fizessek érte, szar lassú volt az internet is. Egyszer kiesett a zsebemből, amikor egy széken ültem, kb. fél méter esést nem bírt ki -> szerviz. Csakhogy a szerviz után már jó néhány funkciója nem volt elérhető, pl. a hívásinfo sem. Nemrégen a rádió mondta be az unalmast, bekapcsoltam, egyet nyikkant, csatornát szerettem volna váltani, aztán soha többet. Nemrég elkapott valami kis eső, a zsebemben beázott, vagy inkább benedvesedett, a szerviz nem tudta megjavítani, csináltak néhány fotót, hogy milyen súlyosan rongálódott, és annyi. 1 évet se bírt ki - R. I. P. Most ezt használom:

Hétfőn meg fogom tanulni a kosárfonást papírból, és ezzel tovább fogom bővíteni a nem túl széles repertoárt, amit el tudok látni a szakkörben. Fél éve még azt mondtam, hogy nem igazán érdekel, aztán mostanában rájöttem, hogy fölösleges berzenkedni ellene, bár továbbra sem tetszik, hogy jelenleg ennyire vagyok képes, kezdem belátni, hogy ez az igazság. Nem, mintha olyan hasznosnak gondolnám magamra nézve, hogy én tudok kosarat fonni papírból, mert lesz*rom. Felötlött bennem megint, hogy valami szoftveres dologgal kéne foglalkoznom, és egyúttal be kéne fejezni az örökös csavargást, hát nem tudom, hogy erőt tudok-e venni magamon, és leülni a p*csámra, mivel ez a késztetés belülről jön, és attól az időtől datálható, amikor bezártak a "kórházba", ez nekem akkora sokk volt, hogy a mai napig nem tudtam kiheverni, ellentétben sok mással, akiknek csak egy kellemetlen epizód volt az életében. Viszont ideje lenne már valahogy magamhoz térni ebből. Magyarral már nem érdemes foglalkoznom, nem is köt le igazán, és nincs is esélyem visszakerülni azok közé, akik ezzel foglalkoznak, elrágódok a facebook kinálta szellemi rágógumin, ezen sincs erőm változtatni. A szoftveres témához még lenne valami affinitásom, de ebben is vannak hiányosságaim, és egyelőre nem tudom, hogyan foghatnék hozzá, mert az a web-programozó fsz, amit a főiskolán próbáltam, egy rakás f*s volt, csak arra volt jó, hogy elvegye a kedvemet az egésztől. Még nem adtam fel teljesen, talán megpróbálok valami hasonlót, a kommunikáció meg le van sz*rva. Csúnya szavak száma: 4. Tükrözi a hangulatomat.

... a Nyíregyházi Főiskolán. Mindegy, úgyse teljes egészében nekem való lett volna, de lett volna valami, ami kivezet ebből a tespedtségből. Részletes véleményem és érzéseim az esettel kapcsolatban az előző bejegyzés kommentjében találhatóak. Mostanában ritkábban írok, ennek okai: 1. Nem történik semmi, ismételném csak magam. Ezért lett volna jó egy kis változás, egy kis tanulás, de ennek sajnos már lőttek. 2. Anikóról nem írhatok, köszönhetően valakinek, aki szerintem betéve megtanulta a blogomat, mármint az Anikóra vonatkozó részt. (Pszicho Peti) 3. Az itthoni dolgokról nem szerencsés írni, valahogy kényelmetlen az, hogy apám elolvassa, és akkor napokig idézgeti, meg szerinte ez rinyálás. 4. Szintén nem volna szerencsés, ha a munkahelyemen (a szakkörben) kitudódna, mert így is elég feszült ott a légkör nap mint nap, de engem legalább békén hagynak, mert én se szólok senkihez. 5. Szóval úgy kellene blogot írnom, hogy mindenkire tekintettel legyek, az életem unalmas, azért minden nap megpróbálok valahogy megnyilvánulni az interneten (nemcsak a blogban), de valamiféle belső cenzúra visszafog, hogy ezt ne, és ne így + az előbb felvázolt pontok. "Nagyon nehéz." - Feri a Fehér Egérből Sokat gondolkoztam azon egy időben, hogy zárttá tegyem a blogot, de akkor elveszne az egésznek a varázsa. Így is elvész, mert eléggé fontolva kell haladnom. Tehát összefoglalva: az életem minden területéről óvatoskodva kell fogalmaznom. Nem volt ilyen gondom a freeblogos időkben, aminek a mentését nem találtam meg, tehát vagy 3-4 év körmölés elveszett...

Folyamatos a balhézás a szakkörben, többen nem bírják Edit 3 dünnyögését, majd amikor valaki visszaszól neki, magából kikelve tombol és kiabál. A legutóbbi megmozdulását (a tegnapit) 2 nap kényszerszabadsággal jutalmazták, tehát ma már nem is jött. Nagyon rezeg a léc neki, de valószínűleg már le is verte, úgyhogy lehet, hogy nemsokára egy Edittel kevesebben leszünk. Én személy szerint amúgy is titkos utálója vagyok, ő viszont valamiért kedvel, meg amúgy is tetszek neki. Azért is ült velem szembe, vagy nem tudom. Kicsit furcsának találom a helyzetet, hogy ő engem szeret, én meg utálom, de mivel nem szólok be neki, úgy veszi, hogy én is szeretem őt. Kicsit jobb volt ma, hogy nem jött, bár elég kibírni nap mint nap a viselkedését, de nem ez a fő gond, hanem az, hogy az egész szar...

Amióta az eszemet tudom, sosem szerettem otthon lenni. Mostanában elmegyek dolgozni, ki Örökösföldre, és be a Napsugárba. Már nem járok a Fehér Egérbe (kedvenc helyem, csak egy kicsit nyomasztó egy idő után), se a 4-es kocsmába... Aztán 5-6-ra hazaérek a 2-ig tartó műszak után... Mostanában rászoktam, hogy elmegyek Sóstóra, de általában csak eddig jutok, és ott nézek ki a fejemből: Persze a Sóstó egy normális embernek nemcsak ennyi, van ott strand + rengeteg ember, Állatpark, élményfürdő, fürdőház, kalandpark, meg még ki tudja mennyi minden hülyeség. Én viszont innen hallgatom a koncerteket, amik általában vannak, jó, mert emberek alig járnak erre, és egyedül lehetek. Néha felmegyek az emberek közé, de csak a Zanzibár büféig. Itt, ezen a padon töltök 1-2 órákat is. Jó, mi? Azért is jó ez a Sóstó Trafó Beach, mert ide rajtam kívül senki sem akar leülni, és nem kell megküzdeni a helyért. Senki sem olyan elvetemült, hogy Sóstó legeldugottabb helyén akarjon üldögélni. Antiszociális vagyok, de lehet hogy csak introvertált?

Szabadidőmben egy játékkal játszok, eddigi játékidőm 3 óra, a játék az elmés Dragons! névre hallgat, egy hercegnőt rabolnak el benne, azt kell visszaszerezni. Elvileg 4 labirintus (dungeon) van, és én már 3-on túlvagyok. A szereplők az elmés Warrior (Harcos), Archer (Íjász), Mage (Varázsló) és Cleric (Pap) névre hallgatnak. A labirintusokban semmi más dolgunk nincs, mint leverni az egyre erősebb ellenfeleket. Lézengenek benne továbbá különböző faszik is, akik elhagytak ezt-azt, és vissza kéne hozzájuk juttatni. Ezekkel amúgy nem nagyon éri meg foglalkozni. A labirintusok végén mindig feltűnik egy (vagy több) sárkány, gondolom, innen a Dragons! név. Ezen kívül vannak még főellenfelek. Kissé sivár játék, de engem valamennyire le bír kötni. Értékelés: 3,5 lézengő faszi az 5-ből (letöltési link a youtube oldalon)

Hát, letelt a 2 hét egybefüggő szabadság, amit kötelező kiadni egyesek szerint. Nem teljesen tudtam összeszedni magamat ezalatt az idő alatt, valamelyest enyhült a munkaundorom, de nem eléggé. Ez távol áll attól a "feltöltődés"-től, amiről beszéltek nekem, hogy "jó lesz", meg amiért az egész, gondolom, ki van találva. Pénzügyileg totálisan le vagyok égve egy héttel a fizetés előtt. Úgy gondolom, kevés már nekem az a 46630 fizetés, meg az 50115 rokkant nyugdíj, ebből nem tudok kijönni. Ráadásul ilyen "kényszer-spórolásban" vagyok, apám nem adja ide a nyugdíjat, csak egy részét. A többit elteszi, mondván, hogy ez a spórolt pénzem, mivel szerinte eliszom. Hát, szoktam. Szokták mondani, hogy a pénz nem boldogít, pedig én újabban a boldogságot már csak pénzben mérem, hogy el tudjak annyit költeni naponta, hogy jól érezzem magam. Ez maradt. Ja, amúgy egy éves ez a blog is, ez a zene meg pont idevág:

Megkezdtem 2 hetes szabadságom (valójában büntetésem) letöltését. A főnök(asszony) azt mondta, hogy törvény kötelezi rá, hogy kiadjon egyben 10 napot, na, én kíváncsi lennék arra a törvényre. Van valaki, aki tud ilyenről? Valójában mindegy is most, hogy itthon vagyok, vagy a szakkörben, de ez a szabadságolás szerintem elvágta annak az útját, hogy szeptemberben tanulhassak. 3 db szabadságom van, amivel én rendelkezek, a többit beosztják helyettem. Túl sok túl okos banya lett már itt hirtelen a szakkörben, sokan vannak, akik jobban tudnak mindent másoknál, kicsit idegesítő már a légkör. Többen panaszkodnak. Újabb szerződésünk december 31-ig szól, megmondom őszintén, nem verem földhöz a seggem örömömben. Szóval akkor választhatok: tanulás, vagy munka, én meg húzom tovább az igát, és kussolok. De most beszéljünk erről a 2 hét nihilről: igazán nem tudok magammal mit kezdeni, kínomban már arra gondoltam, lefordítom a játékomat, a Halál a pszichiátrián-t angolra, csak hogy teljen az idő. Rám mostanában az örömtelenség (anhedónia), extrém befelé fordulás, és szótlanság a jellemző. Nem tudom, mi okozza, a gyógyszerek, vagy maga a skizofrénia, vagy ez az egész meghurcolás, amit velem csináltak gyámság alá helyezés címén (igen, kissé szarul esett/esik, és megvisel). Legnyomasztóbb a kilátástalanság: van ez a le%-olás, meg mellé a rehab. munka, és nem látszik esély, hogy valaha is kitörhetek ebből, ez látszik a maximumnak, amit valaha is elérhetek az életben. Ha annyi eszem lenne, mint pl. Edit 3-nak, nem lenne semmi gondom, lefoglalna a tévé, meg a lecsó, meg a félig kilyukasztott szűzhártyám. Csakhogy nekem igényem lenne a fejlődésre, meg Maslow-piramis, meg egyebek. Különben a szakkörben nekem gyanús, hogy gyakran egy kalap alá vesznek Edit 3-mal, és nem is feltételezik, hogy nekem igényem lenne valamit tanulni, de az ne az újabb kosárfonási technika legyen, meg agyagozás, meg a többi szerencsétlenség. Morale: very low (*) Magyarul a hangulatom a béka segge alatt van. Régóta ez a legszarabb nyaram. Megrekedtem egy szinten (minden téren), és nem is látszik esély ebből kijönni. Tudom, sokan vannak így, és nem rinyálnak, de nekem ez nem élet. És szerintem ezt nem valamiféle pesszimizmus mondatja velem, nagyon is reálisan látom a helyzetemet. Elértem a maximumot az adott körülmények között. És erre nagyon szar hirtelen rádöbbeni. Más vélemény?

...egy kis hülye picsa fogadott, és teljesen úgy viselkedett, mintha gyámság alatt lenni a lehető legjobb móka lenne a világon. Kijelölték a gyámomat, majd azt mondták, hogy a fizetésem 50%-át is odaadják majd neki, ellentétben azzal, amit a bírónő mondott, hogy megtarthatom. A szüleim (őket is beidézték) panaszkodtak egy kicsit, de megmondom őszintén, engem már nem érdekel, már rájöttem, hogy minden hivatalos helyen ezt csinálják, szerintük így van jól. Én nem nagyon válaszoltam a kis picsának, maximum fél szavakban, de ez nem törte le a lelkesedését a munkája iránt. Végig jó hangulatban volt, biztosan tegnap megcsinálta a "párja", akiről említést tett. Mindenki csodálkozik, hogy csak 2 évre gyámolítottak le, egyesek szerint ez arra van, hogy én időközben bármit is bebizonyítsak, csak hogy én már nem akarok senkinek semmit sem bizonyítani, és szarok az egészre. Az életem, úgy, ahogy van, szar, ők baszták el, és mint már mondtam, én már nem akarok senkinek bizonyítani semmit. Téma lezárva. Tegyenek gyámság alá, dugjanak be a pszichiátriára 100x, hidegen hagy, nekem már tökmindegy. Amit akartam az élettől, nem érhettem el miattuk, taposgáljanak még rajtam, kezeljenek idiótaként, ha ez valakit is boldoggá tesz, én magasról teszek az egészre. A legtöbb, amit megtehetek magamért, hogy eljárok csavarogni, közben kólázok, meg kv-zok. Ennyi a véleményem röviden a társadalomról, ami kirekesztett magából. Elvagyok egyedül is.