Skizofrénia underground

Megvolt a "kibékülés". Amikor beszámoltam Anikónak arról, hogy gyámság alá akarnak tenni, elkezdett sírni, és azt mondta, hogy bemegy Kancsalhoz, és beszélni fog vele. Meg hogy "Akkor engem is azonnal vigyenek oda!". (Mintha ez rajtam ez olyan sokat segítene.) Amúgy meg elbeszélgettünk Falcoról, meg még valamiről, ami most nem jut eszembe. Kifejezetten jót tett ez az egy hét szünet, én is jobban érzem magam vele, mint bárki mással a szakkörből. És most nem is volt olyan követelőző. Azért leadta a megrendelést egy Metallica CD-re, meg amúgy magamtól is mondtam neki, hogy veszek neki egy I ♥ music-os pólót a Korzóban, szóval akkor most már megnyugodtak a kedélyek. A megfázásra való tekintettel azért lecsúszott pár vodka + sör. Azt mondta, többet nem fog szakítani. Aha. "...úgyis találkozunk még, az élet melléd ültet a hátsó padba..." Ez itt a 100. bejegyzés...

Reggel egyszerre kapott el a megfázás, a fosás és a fejfájás, így nem mentem ma dolgozni. Észrevettem, hogy itthoni elfoglaltságokkal sokkal jobban telik az idő, mint a szakkörben. Megnéztem néhány gportalos blogot, lehet, hogy majd írok róluk valamit, de nem biztos, meg töröltem minden hivatkozást a Facebookon, ami a blogot a személyemhez kötheti, így most az a fura helyzet állt elő, hogy nem kedvelem a saját blogomat, de hát a likebox nem is arra való, hogy engem mutogasson. Levettem a bemutatkozó képet is a szöveggel, és a linkekkel együtt, már úgyis untam. A Facebook beállításokat már korábban megtettem, hogy csak az ismerőseim láthassanak, nem tudom, mi mást tehetnék még. Még az is lehet, hogy egyszer hálás leszek kung-funak, hogy felhívta a figyelmemet ezekre az apróságokra, pont olyan, mint egy alattomos vírus, ami után meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket. Régebben nem bántam volna, ha azok az ismerőseim is olvassák a blogot, akikkel napi kapcsolatban vagyok, most már bánnám, ahogy kezd eldurvulni a róluk alkotott véleményem. Bár, akiket a leginkább utálok, nem vettem fel a Facebookra, miért is tenném? Amúgy meg megfogadtam, hogy Anikóval kapcsolatosan, ha együtt maradnánk, visszafogom magam, ha nem maradnánk együtt, akkor meg értelemszerűen egy szót se szólok róla többet.

Eddig azért nem írtam a volt barátairól, mert azt hittem, nem ide való. Viszont kung-fu már a blog létét fenyegeti azzal, hogy elkezdett róla pofázni. Amikor a Facebookra felmentem, mindent számításba kellett volna vennem, de nem hittem, hogy léteznek olyan nevetséges bohócok, akik még ennyi év után is A-ra csorgatják a nyálukat és egyéb folyadékaikat. Attól függetlenül, hogy szakítunk-e, vagy sem, utálnék neki problémát okozni, de mindegy, ezt már megtette helyettem kung-fu, aki szellemileg és erkölcsileg kb. ugyanazon a szinten van, mint "értelemmel teli smárólás", hogy majd hetente egyszer megcsinálja, aztán annyi, közben meg "fegyelemre fogja nevelni", gondolom, úgy, hogy nem ad neki egy vasat se. Mondtam Anikónak, hogy akkor legyen kung-fuval, de - érthetően - nem akar. Különben meg Anikó is hibás, mert nem tudja eldönteni, hogy mit akar, meg én is hibás vagyok, mert megígértem, hogy csak akkor fogok írni a szakításról, ha már egy jó ideje nem láttam, és ezt nem tartottam be. Valójában dühös vagyok, hogy ilyeneket meg lehet velem csinálni, ez az állandó szakítgatás, meg telefonálgatás a volt barátokkal, kívánom, hogy a nyálas és idegbeteg (a 2 nem zárja ki egymást) kung-funak is meg kelljen ezt élnie, csak azt sajnálom, hogy ezt az én rovásomra szeretné elérni. Bár tényleg jelentősen rontja a blog színvonalát, hogy kung-fuval foglalkozok, rohadt egy pióca, bazmeg, és ilyenből volt Anikónak vagy 8-10. Na, mindegy, hosszú és kung-fumentes életet kívánok magamnak, Anikóval, vagy nélküle, a blog marad egyelőre, bár ezek után egyre jobban kezd ettől is elmenni a kedvem.

Anikót felhívtam a megbeszélt időpontban, de nem volt túlzottan feldobva, meg a blogról is kérdezősködött. Azt még megérteném, ha önmagától akarna szakítani, de biztos vagyok benne, hogy kung-fu rágja a fülét, és ő áll a háttérben. Talán mindig is ő állt. Mivel nem tudom, mire telefonálja el olyan hamar a pénzét, és csak kung-fu olyan smucig, hogy nem hívja vissza, hanem fogyasztja az ő pénzét. Anikó csak a "havejának" nevezi, de neki mindenki automatikusan a haverja, aki egyszer is végigment rajta. Szóval, nem tudom, mi lesz. Szakítani? A blog miatt? Vagy a Facebook miatt? Vagy kung-fu miatt? Még nem láttam annyira pinára kiéhezett egyedet, mint kung-fu, csak a cigány Nagy Atillát. Mikor szóba jött kung-fu, mindig mondta, hogy kifejezetten félne vele kapcsolatot teremteni, viszont ő (is) az a fajta, aki nem tud egyedül lenni, szóval, ha most hétfőn nem tudunk megegyezni, akkor valószínűleg kényszerűségből ezzel a seggfej kung-fu "karjaiba" lököm. Pontosan én sem tudom, mit akarok. Valószínűleg kung-fu se bírná vele sokáig, hanem 1x-2x meglöki, aztán annyi, de én akkor már nem fogadhatom vissza, sajnos. Szomorú vagyok, dühös, és tehetetlen. Áldozatául estem egy agyatlan kanos baromnak, aki az undorító nyálas kis modorával a 4-es kocsma előtt bepofátlankodott az életünkbe, pontosabban inkább az Anikóéba, gondolom. Egyébként még olyanokat hazudozott neki, hogy én elküldöm a tesójának, meg a gondozójának, meg a szüleinek, átkozom a napot, amikor visszamentem a Facebookra, most úgy néz ki, hogy azért, mert kung-funak feláll, most meg kéne szüntetnem az egészet. Ez a 2 dolog valahogy nincs arányban egymással. Rejszoljon csak, ahogy eddig is csinálta, kibaszott kis facebook-kukkoló. Most már persze nem láthatja, miket osztok meg, de most már tudja a címet, és amilyen idegbeteg, nem fog nyugodni, érzem. Úgy állítja be, mintha azért csinálnám, hogy Anikót basztassam, még a kommentekből is idéz, szóval nem keveset turkálhatott a blogomon (netán blogjaimon?). Fanatikus, idegbeteg, szociopata, pszichopata barom. Nem hiszem, hogy egy betű is érdekelné, vagy akárcsak felfogná, hogy miről van szó, hanem szépen összegyűjtött mindent, amit Anikóról talált, és elküldte neki sms-ben. Most minek él az ilyen? Gondolom, hogy Anikó óta nem látott pinát, és ez már jó 10 éve lehetett, mondom, más magyarázat nincs, mint hogy agyára ment a geci.

Tegnap a megfázásomat forró tea helyett megpróbáltam forró kávéval kezelni, ennek egyenes következménye lett, hogy így néztem ki: Egyébként ez nem tegnap fordult elő velem először, hanem mostanában eléggé rendszeres. Tegnap megnéztem a Mystery Man - Különleges hősök című filmet, rémlik, mintha már láttam volna belőle, a föbb szereplők Dühös, akinek a szuperképessége a dühöngés, a Lapátoló, aki egy lapáttal mászkál, és a Kék Rádzsa, aki villákat hajigál. Csapatot szerveznek, hogy legyőzzék Casanova Frankensteint, aki el akarja pusztítani a várost. Meg még a Comedy Centralt néztem, amin újra megy a Coupling (Páran párban), ami a kedvenc sorozatom. Egyszer még Miskolcon láttam sokadnaposan véletlenül éjszaka egy részt, valamelyik csatornán, azóta szeretem. Elvileg a szexről szól, de nem az a jó benne, tényleg jók a poénok. A pasasok állandóan söröznek, a nők meg bort isznak, tisztára, mint az életben. Azt hiszem, ilyen semleges dolgokról fogok írni, amíg el nem ül a blogomon a seggfejinvázió. Nem vagyok feldobva tőle, azt kell, hogy mondjam. De hát kellet nekem... Facebook. Sok nyomorult.

A szakkörben most minden második ember meg van fázva, így én is. Úgyhogy a hétvégén közel használhatatlan leszek, csak azért írtam, hogy tisztázzam ezt a kung-fu ügyet. Mellesleg Anikót az internetes dolgoknál jobban érdekelte az, hogy "nem jöttem-e össze" közben valamelyik munkatársnőmmel, konkrét nevet is mondott. Nem tudom, miért kéne vele összejönnöm, csak azért, mert egy asztalnál ülünk, és nem beszélek rajta kívül szinte  senkivel. Amúgy meg nem az esetem. Bár... na mindegy. A jövő héten valamikor be kéne iktatni az ügyvédet is, szerintem az elmeszakértői vélemény leglabilisabb pontja az, hogy arra alapoz, hogy én alkoholista volnék, és az alkoholfogyasztásomat "bagatellizálom", holott az alkohol még csak meg sem lett említve a kórelőzmények között. Sosem kezeltek ilyesmivel, tehát nem is vagyok az. Ez ilyen egyszerű. Egyébként meg az idejét sem tudom, mikor ittam utoljára. Amúgy is nonszensz, hogy az alkoholfogyasztási szokásaimról akarnak velem beszélgetni, ez az, ami abszolút magánügy. Majd elmondom, ha a t. bíróság is beszámol róla. Kb. ennyi. Tehát az elmeszakértőnek nem lett volna joga ilyesmit állítani alaposabb vizsgálat nélkül, szóval tulajdnoképpen hazudott. Semmiféle alkohol okozta bajom nincs, lefogadom, hogy a májfunkcióm is normális. Persze bizonyos hajuknál fogva előrángatott pszichológiai elméletek szerint mindenki alkoholista, aki 2-nél többször volt már részeg, vagy rendszeresen alkoholt fogyaszt, bár az én esetemben a rendszeresség is erősen kérdéses. Biztos összekevert valamelyik kezeltjével az addiktológián, akikről össze-vissza lehet hazudozni mindenfélét. Egyébként még egy gondolat erejéig visszatérve kung-fura: nem hiszem, hogy a blogom bántó lenne akárkire nézve is, én csak leírtam a véleményem a dolgokról, és nem erőltetem rá senkire, mint ahogy mások teszik. Nem tolom senkinek sem bele a képébe, nem teszem kötelező olvasmánnyá senki számára, neki meg aztán végképp. Aki viszont keres, az talál, önmagától szaladt bele ebbe a pofonba is, amúgy nekem eszembe sem jutott volna a hülye feje. Azért megnézném a képét, amikor meglátja, hogy ott díszeleg a rút pofája az egyik bejegyzésben, néhány keresetlen szó kíséretében, talán ez is érdekelni fogja. Amúgy meg a betegségem kezdetétől fogva blogot írok, nem értem, miért most jött ez elő. A szükséges dolgokat megtettem, a Facebookot mostantól csak az ismerőseim láthatják. Amúgy is kaptam találatokat gyanús helyekről, már volt egy olyan érzésem, hogy többen figyelnek, mint kéne, hála a Facebooknak. Nem sokat köszönhetek neki, de úgy döntöttem, hogy marad a Facebook oldal is, hátha felbukkan még valami jóakaróm.

Mindig is szerettem volna leírni azt, hogy "further", most itt az alkalom. Szóval további gondolatok kung-fu-céhez, és az egész Facebook-ügyhöz. Most már beállítottam az idővonalamat, hogy csak az ismerőseim láthassák, de ez már eső után köpönyeg. Én eddig úgy tudtam, hogy nincs rosszakaróm, de úgy látszik, egy begőzölt kung-fu mindenre képes, ha "felmegy a geci az agyába". Kung-fu, a nagy tanító "fegyelemre fogja nevelni" Anikót, akit 28 évig nem sikerült, szerintem már a középiskolából sem azért maradt ki, mintha annyira eltűrte volna a fegyelmet. Nekem most azt mondta a telefonba, amikor kb. 7x egymás után felhívott, hogy nem akar "fegyelmet tanulni". Figyelemre méltó ez a bárgyú optimizmus kung-fu részéről, hogy a világot meg lehet fegyelmezni, meg gondolom, mindent el lehet érni, csak akaraterő kérdése, akkor viszont kíváncsi vagyok, miért nem vették fel katonának századszori próbálkozásra sem, hanem a hatalmas perspektívát jelentő földrajz, vagy töri (már nem emlékszem, de inkább földrajz, Anikó bukik a földrajzosokra) szakja után elment biztonsági őrködni, de a jelek szerint nagyon unatkozik ott. A Facebookon "jók a pogramok", de elég sok a köcsög, mióta minden szellemileg visszamaradott idióta ezt használja, felesleges arra várnom, hogy innen majd olyan olvasókat szerzek, akiket érdekel is, amiket leírok. Kipróbáltam, nem jött be. Most nagyon gondolkodok, hogy meg kéne szüntetni a fb-os oldalt, mielőtt még valami komolyabb kellemetlenségem lenne, másrészről meg nincs takargatni valóm, ez a világ, amiben most élek, a leszázalékoltak, skizofrének, szefósok és egyéb hadirokkantak világa, és nem tudok rá máshogy tekinteni, mint iróniával és szarkazmussal. Ha Anikó, vagy esetleg a szülei megtalálnák ezeket az írásokat, és ezért elfordulnának tőlem, egyáltalán nem érdekelne, nem lehet engem a végtelenségig idiótának tekinteni, ez érthető Anikóra is, de leginkább a szüleire. Azért, mert piálás közben eljárnak dolgozni, meg úgy-ahogy még a háztartást is ellátják, nem kellene úgy fennhordani az orrukat. Visszatérve kung-fura, elmehet a fegyelmével oda, ahova gondolom, egyébként mekkora pitiáner csóró, aki már így kezdi az udvarlást, gondolom, a nála uralkodó fegyelem miatt nincs még mindig nője, nem először tesz keresztbe nekem, csak azért, mert egyszer-kétszer beledugta a koszos farkát Anikóba, semmi joga beleszólni sem az ő életébe, sem az enyémbe, abba meg végképp. Tudtam róla, hogy Facebook-buzi, vagyis inkább sejtettem, amikor a szerelmes képeslapokat küldözgette Anikónak, vagyis inkább nekem, de nem gondoltam, hogy ennyi év után sem képes leszállni róla, na ebben hasonlít arra a cigány Nagy Atillára, akire ha rájön a hoppáré, elindul csengetni Anikóékhoz, és nem zavarja, hogy sosem engedik be/a szülei mindig elzavarják. Nem először érzem úgy, hogy egész Nyíregyháza egy trollkeltető zóna. :-(

Ja, igen, és azt még el is felejtettem témába tenni, hogy a jelenleg nemzetieskedő, fasisztoid kormány úgy elsorvasztotta a bölcsész képzést, azon belül is a magyar szakot, hogy 500 km-t kell mennem, hogy a magyar iránti “beteges” vágyaimat ki tudjam élni. De szerintem még erről is lesz szó bővebben, meg volt is már valahol… Ráadásul az emelt szintű érettségi bevezetésével a bölcsész szakokra akkora felesleges tortúráknak teszi ki az embert, hogy eszébe se jusson ilyen irányban tovább képeznie magát, hanem helyette - valahol olvastam - olyan szélsőjobbos produkciókat támogatnak kultúra címszó alatt, állami pénzből, mint a Kárpátia, szóval az eszményük inkább a dilettáns, szélsőjobbos mondanivaló. Gondolom mint többségében jogászoknak, akik hagyományosan szarba se nézik a bölcsészetet, hanem azt gondolják, hogy a középiskolás tudásanyag elég kell, hogy legyen mindenkinek arra, hogy a Kárpátia eszmei mondanivalóját fel bírja fogni agyilag, vagy legalábbis tudjanak rá "csapásolni".

Anikó nem jelentkezett azóta sem, ilyet még nem csinált, de biztos nincs már pénz a telefonján se, én meg az elmúlt 2 nap alapján azt mondom, hogy össze se lehet hasonlítani azt, ha egyedül vagyok, mintha minden nap esernyőtartónak, szatyorhordozónak, és fejőstehénnek használnak. Nincs olyan nap, hogy ne veszekedne valamiért, én meg ráhagyom. Pontosabban veszekedett, most már jogos a múlt idő. Remélem, neki is nyugisabb így az élete, nem akarok neki rosszat. Hátha talál magának egy másik bolondot. Minden igyekezetem ellenére nem tudtam kimozdítani abból az állapotból, amiben van, mindegy is, mi az, ő se tudja, de a szellemi erőforrásai nem is elégségesek hozzá, hogy felfogja a saját helyzetét. Mostantól vigyázzanak rá a központban, ami csak egy buszmegállóra van az egyesülettől, de én be nem teszem többé oda a lábamat. Nem, mintha  annyira utálnám, de tudom, hogy kezdődne elölről a lejmolás, és ebben az új helyzetben már kifejezetten sajnálom a pénzt mindenre, így rá is. Mintha valami köd lebbent volna fel a szemeim elől, olyan ez, mintha valaki hirtelen kijózanodik egy hosszabb (esetünkben 4 éves) részegség után. Miért csináltam ezt az egészet? Nem akartam egyedül lenni. Senki se akar. Pláne egy ilyen helyzetben, amikor kevés az ismerős. Meg egy ideig imponált nekem, hogy van olyan menő csaj, akivel el lehet menni piálni is akár, de a végén már kisajátított, sőt, inkább már csak ő piált. Hát mostantól akkor már nem fog egyikőnk se. Ezzel megnyílt az út afelé, hogy összegyűjtsem a lóvét a tandíjamra, magyarra. Kisebb gond, hogy csak Pécsen indul ilyen egyedül az országban, viszont a jó hír, hogy 240 volt a ponthatár, és akkor is felvesznek, ha én jelentkezek egyedül. Még a rossz hír, hogy egy fél napig tart odajutni. Meg még egy jó hír, hogy a munkahelyi ellenőrzésen mindent rendben találtak, nincs akadálya egy újabb pályázatnak, ami most már 3 évre szól, szóval valószínűleg meg is lesz végig a BA diplomáig az anyagi fedezet, aztán szevasztok, parasztok, az MA-t már akárhol megcsinálom. De még az utolsó rossz hír, hogy nem tudom, mihez fogok vele kezdeni, max elmegyek irodalomtörténésznek, csak lehet, hogy ezt korábban kellet volna kezdeni, meg még az is van, hogy irodalomtörténet írásból nem sok cigit fogok venni magamnak. Kortárs költő egészen biztos, hogy nem leszek, de prózaíró sem. Blogger vok. :-) Edita Siposová (ábrázolva van a nagy fej, a poncho, amiket újabban hord, a csuri, meg az egész cipő, kissé segges, de csak mértékkel):

Most, hogy Anikó gondját letudtam, nyugodtan tudtam folytatni a játékomat. Gondolkozok azon, hogy rövidre zárom, hogy elkészüljön október 18-ra egy olyan változat, ami legalább a pszichiátriát bemutatja. Most véletlenül 2 szlovák témájú utalás is került bele, és mivel a 4 Edit közül is az egyik szlovák állampolgár, további utalások várhatóak. Amúgy tervezek még belevinni egy enyhe "kis" xenofóbiát is, ami a bolgár és ukrán főorvosokkal, meg a dél-korei pszichológussal kapcsolatos (a.k.a. vietnámi picsa). Ma ezeket alkottam: Egyébként (eddig) az összes utalás a pszichiátriáról saját élmény, nem kellett hozzá túlzottan igénybe venni a fantáziámat. Az előző játékom az Osztrák-Magyar Monarchiában játszódott, próbáltam 1-2 német szóval feldobni, de most inkább a szlovák fog dominálni, lehet, hogy kell majd egy kis tréningelés hozzá... A szakításra meg még visszatérve: most úgy érzem magam, mintha valami nagyon drága dolgot vettem volna meg, és ez így is van: a szabadságot. Reggel nem kell egy csomót várakoznom rá a buszmegállóban, és nem kell minden nap kocsmákban gittelni, akkor is, ha semmi kedvem hozzá. Különben is ebben a hidegben már nincs is kedvem mászkálni annyira. Egyáltalán nem sajnálom, hogy így történt.