Skizofrénia underground

Meglehet, a tegnapi az utolsó bejegyzés ami vele, és a hülyeségével kapcsolatos. Ma volt az ellenőrzés a szakkörben, hogy 3 évre megkapja-e a támogatást a tovább működéshez. Először is Anikónak ki kellett fizetni a számláját tegnapról a Fehér Egérben, majd meghívatta magát egy kávéra, majd közölte, hogy nem szerelmes belém, és maradjunk inkább csak barátok, azután meg rögtön megkérdezte, hogy nincs-e 200 forintom, mondtam, hogy nincs, és egy párszor megkérdezte, hogy megyek-e hozzá délután. Mondtam, hogy nem megyek, nem akarok vele sörözni, nem vagyok rá többet kíváncsi, és ne maradjunk barátok SE. Az én barátaimnak általában több van a fejében káposztalénél, nincs szükségem egy ilyen ostoba, lejmolós barátra. A telefonom kikapcsoltam, most nem tudom, mi van vele, él-e, hal-e, mellesleg nem is érdekel.

A párbeszédhez tudni kell, hogy Anikónak egy kicsit gyenge az arcmemóriája, és azon szokott csodálkozni, hogy miért köszönnek annyian, meg honnét ismer minket mindenki, én pedig meg szoktam neki mondani, hogy ki melyik kocsmából ismerős... Ma fel akart vágni, hogy ő mekkora törzsvendég a Fehér Egérben; nem sikerült. - Ugye, milyen király ez a hely? Ma van itt először? - Hát, ma először vagyok itt, de már 37 éve ide járok...

Mivel még mindig dugdossák előlem éjszakára a kávét, és most nekem sem volt dugi kávém, se cappuccinóm (én is dugdosom, ha van mit), ezért most felfedeztem a legújabb kávéjáratot hajnalban: 4.35-kor indul a 14F-es*, a Jósavárosban pont ott vagyok 5-kor a Jonathánban nyitásra, 5.00 órakor, ott be tudok lökni 1-2 kávét, majd 5.20-kor indul vissza a Jósavárosi piactól a 14V, ez olyan, mintha pont erre a célra találták volna ki, mert rajtam kívül 1 ember volt a buszon, olyan, mintha privát járat lenne. Mivel a Jósából indul, érthető is, hogy alig szállnak fel rá. Közben hallgatom a Petőfi rádiót, ha esetleg Odett, vagy Európa Kiadó, vagy más alterkodó majomság van benne, akkor szépen kihúzom a fülemből, de voltak jók, pl Indigó utca, aztán ez a zene, amit nem tudtam, hogy egy Vodafone reklám már felhasznált, lévén, hogy nem nézek tévét: "...as long as we stay together, I will not feel so horrible..." Mondom ezeket egy olyan blogon, amire a helyiek basznak rá egy nagyot, itt még mindig az Éjjel-nappal Budapest, meg a Barátok közt a menő, és amúgy is többségében funkcionális analfabéták, szóval nyugodtan leírhatnám azt is, hogy a Sóstói erdőben szoktam szatírkodni (nem szoktam), senkit se érdekelne. * Ha nem akarom körbeutazni Sóstóhegyet, 14F-essel kell bemennem a városba, és 14-essel kell hazajönnöm. De mivel a járatok gyakran az "egy sima, egy fordított" menetrend szerint járnak, kikerülhetetlen, hogy néha körbeutazzam, és megcsodáljam a pusztulatot. Aztán van még a 14V, aminek semmi értelme, max. annyi, hogy nincs rajta senki.

Nem a legfontosabb hír, de a napokban megszületett a kis unokahúgom, akit a családom legnagyobb megrökönyödésére egy régebbi posztomban kis kurvának neveztem. Leginkább azon voltak kiakadva, hogy lehet lekurvázni valakit, aki még meg sem született, én pedig mondtam nekik, hogy, hát, ilyen a humorom. Nem is rossz ötlet, hogy amit nem kapunk már meg a szülőktől a két szép szemünkért, kihúzzuk belőlük az unokák által. (Egyébként ma a szakkörben hallottam egy másik sztorit is, ott a skizó nagymamát pumpolják pénzzel, szedik el a nyugdíját/fizetését, jelenleg ott tart, hogy "kinyírja magát".) Na, mindegy, én pedig most azzal húzom anyámat, hogy "ráállok én is a pulyagyártásra", csak mondja meg, hogy hányat csináljak, azon már ne múljon, szerintem ennyit még én is tudok, most a legjobban azon van fennakadva, hogy azt mondom, hogy a kész pulyákat majd "leadom neki", ez már nem tetszik neki annyira. Mondtam neki, hogy Anikótól tanultam, magát a szót is, hogy "leadni", egy csomó mindenre használja, meg az eljárást is, hogy hogy varrjuk a szülők nyakába a pulyáinkat. A pulyacsináló sapkám már megvan hozzá, íme, így nézek ki benne (készen egy jó kis pulyagyártásra): Megemlíteném még, hogy volt egy kis csere a fejlécképek között, találtam egy Anikóra eléggé hasonlító rajzot, a másik rajz meg rám hasonlít, mintha régebben a miskolci egyetemi könyvtár előtt állnék cigivel a hóesésben (volt ilyen). Mind a két képet Michael Cho rajzolta, vagy festette, nem tudom, hogy csinálta, de ezáltal megjavította az életszínvonalamat, ahogy Bada Dada mondaná.

Már megszokhattátok, hogy minden ötödik posztban ünneplek valamit, most éppen azt, hogy a blogjaim most érték el kb a százezredik oldalletöltést. És felhasználom az alkalmat arra, hogy még egyet rúgjak a freeblogba, vagyis a hullájába, mert már jó ideje nem lehet elérni semmi tartalmat, és még véletlenül sem szóltak, hogy hé, ti hülyék, sürgősen exportáljátok ki a tartalmat, mert nyom nélkül el fogunk tűnni, hanem hitegettek, hogy "alkatrészre várunk" (ki az a hülye, aki ezt beveszi, ja, én), meg így, meg úgy, aztán most Runtime error és társai, pedig 1-2 dolgot még kisajtoltam volna abból a blogból. Az abilifyról van szó, amiből mutatóba sem maradt semmi, csak amiket átvittem a postr-re, de mai szemmel nézve az a blog meg már kimeríti a botrány fogalmát, viszont ott fél év alatt sikerült elérni azt a forgalmat, amit az abilifyon 3-4 év alatt, és sokan szerintem ott csatlakoztak a történethez (néhányan meg végleg elmaradtak, sajnos, vagy nem sajnos, valaki sajnos, valaki nem). Ennek a blognak a forgalma enyhén elmarad a postr-es mögött, de csak azért, mert nincsen már Origó címlap, szóval, ha úgy vesszük, nem is. Ez a Statcounter szerint olyan 50-70 egyedi látogatót jelent naponta, szóval a látogatószám lassan felfelé stagnál tendál. Az AWStats szerint viszont ennél jóval több, de ebbe beleszámít minden robot, meg féreg, meg ki tudja még mi, szóval legyünk csak szerények. Mindenesetre érdekes, hogy tökéletesen mást mér a két számláló. Mondjuk jelentős visszatartóerőt képviselnek ezen a blogon a játékos írásaim, úgy vettem észre, de "nem adhatok mást, csak mi lényegem", vagyis ami éppen foglalkoztat. Ennek a levét mostanában a Facebook oldal olvasói isszák meg, mert főleg játékos posztokat rakok ki, mivel azokhoz legalább van kép. :-) Na, jó, megígérem, hogy a legközelebbi ünneplés Halloweenkor lesz a blogon, főleg, ha addigra lesz új design.

Ezt a bejegyzést csak azért írom meg, hogy látszódjon, milyen sokoldalú vagyok. Játékról lesz szó, úgyhogy most az arra érzékenyek takarják el a szemüket. Pontosabban interactive fictionról, amit Mo-n már régen nem csinál senki, és azt mondják rájuk, hogy "szövegbegépelős kalandjáték"-ok. Angol(szász) nyelvterületen ennek eléggé komoly hagyománya (és szakirodalma) van, létezik az IF Theory Reader nevű könyv, néhány helyen fent van pdf formában is, ebben úgy diskurálnak a témáról, mintha valami irodalomelméleti téma lenne. Egyébként jobb helyeken az is, régebben olvastam valakiről, aki konkrétan ebből írta a doktori disszertációját, vagy mijét. Ezzel ma Mo-n úgy vágnának ki egy magyar tanszékről, mint macskát sz*rni, csak a kontraszt érzékeltetése miatt mondom. Magyarországon aki nem fogalmaz érthetetlenül, nem depressziós, nem tördeli vers formába a nyomorát, az biztosan nem számít kortárs irodalomnak. Mindegy, irodalom, vagy sem, már egy ideje érdekel az interactive fiction téma, persze végigjátszani a legritkább esetben sikerül az ilyen játékokat, türelem/leírás híján. És most visszakanyarodnék oda, ahonnan elindultam jó sok évvel ezelőtt, van egy Adrift Generator nevű program, amivel ilyen játékokat lehet létrehozni, és játszani. Egyébként a legtöbb ilyen játékhoz létezik egy interpreter (fordító), ami lejátssza a játékfájlt. Most nem akarom elsorolni az interactive fiction-ök világában tett kalandozásaimat, hanem konkrétan egy játékot akarok bemutatni, amit tavalyelőtt Halloweenkor játszottam, az is a címe, hogy All Hallows Eve, ami magyarul annyit tesz, hogy Halloween. A főhős, a kis 12 éves Timmy Rowlins zombi-nindzsa-macskának öltözik, és elindul oda, ahova ilyenkor Halloweenkor szokás, mit tudom én, édességet gyűjteni. De találkozik egy a szomszédságában lakó gonosz boszorkánnyal, aki valódi élőholttá változtatja, és addig nem változik vissza, ameddig a banya vissza nem változtatja. De mivel a boszorkány megígérte neki, hogy soha nem változtatja vissza, nincs más választása, mint szerelmi bájitalt keverni neki, hogy megtegye neki azt, amit kér. (Eee, nem azt.) A játék egy helyen hibá(d)zott, én ezt kijavítottam, és feltöltöttem az Adrift interpreterrel együtt ide. Hajrá. :-) Ha nem menne a játék, az csakis a nyelvi beállítások miatt lehetséges, a következőket kell megtenni ennek érdekében: Start menü -> Vezérlőpult -> Dátum-, idő-, nyelvi és területi beállítások -> További nyelvek telepítése -> Speciális, itt ki kell választani az angol (egyesült államokbeli)-t, és újra kell indítani a szg-t. Tudom, hogy ez az egész ügy nagyon keveseket érdekel, de lehet, hogy ma unalmamban leírom a végigjátszást is. Végigjátszás (fehérrel): SING TOAD, W, SHAKE BUSHES, GET BEETLES, W, LOOK AT GRASS, GET CAULDRON, E, SPLASH WATER INTO CAULDRON, READ BOOK, PUT TOAD EGGS INTO CAULDRON, THROW THE PURPLE BEETLES INTO CAULDRON, W, THROW LOVE POTION AT WITCH (Witch nagy betű).
Ennyi volt, mese volt, lehet még a játékban nézelődni, meg beszélgetni egy kicsit a tárgyakról, ezeket itt nem írtam le, pl ASK OLD LADY COOT ABOUT CAULDRON, bár túl sokat nem segít, de legalább lehet egy jót röhögni.

Mostanában reggel úgy megyek a munkába szakkörbe, hogy már gőzöl a fejem a koffeintől, aztán már nem kell, csak szinten tartani magam. Aztán ezt a gyakorlatot folytatom délután a Fehér Egérben, meg itthon is lefőzök vagy 2-t. Kosztolányi Dezsőékről volt tudható, hogy úgy buliztak éjszaka, hogy nem alkoholizáltak, hanem megittak vagy 9-10 "feketét", és attól pörögtek. Én éjszaka nem iszok kávét, bár mondjuk, mi számít éjszakának, ugye, nagy kérdés, mert ha 3 körül felkelek, akkor már jön is a csöves kávé, és társai. A szüleim dugdossák előlem a kávét, úgyhogy csak akkor tudok főzni, ha kint felejtik, vagy előre bespájzolom magamnak. Most is vennék szívesen egy La Festa cappuccinót, ha nem költöttem volna el "stefi" sörre a pénzemet, és nem azt iszogatnám éppen. Szóval örökös harc, küzdelem a kávézás jogáért az életem. Ehhez még csak annyit tudok hozzátenni, hogy Szendi Gábor szerint egészséges, és kész. Meg különben is, minden 100 év feletti életkort megért emberről kiderül, hogy masszív kávéfogyasztók voltak világ életükben. A kávézásnál szerintem az az elv érvényesül, hogy "mindenre, ami jó, fogjuk rá, hogy káros". A szakkörben megint nem volt semmi érdekes, kivéve, hogy a kedvenc kollégám megkérdezte a szoc munkást, hogy "Editkém, te milyen gyógyszert szoktál szedni?", ő pedig kissé megrökönyödve kérdezte, hogy "Miért, úgy látod, hogy szükségem lenne rá?", egyébként a kérdés jogos, csak azért, mert ő ott az egyetlen egészséges ember, még szedhet valamit hobbiból, nem igaz?

Ma nem történt semmi, azon kívül, hogy a szakkör végén megkérdezte E. hogy "Heló, hogy vagy?", én meg mondtam, hogy fáradtan, kávé. Mostanában egyébként már akkor sem látni, amikor szünet van, de amúgy én sem megyek már közös szünetet tartani, szóval ő is el van tűnve, mint az aranyóra, meg én sem exponálom annyira magam. Anikónak évek óta ez volt az első napja, amikor nem követelt tőlem semmit (a csöves kávén kívül), erre az volt a reakcióm, hogy először is nagyon megörültem, de aztán meg elkezdtem aggódni a mentális hogyléte miatt. Azóta sem telefonált, pedig ilyenkorra legalább már 3x szokott. Meg még az van, hogy a blogom szépen teljesít a  http://blogok.info/ oldalon már napok óta, az előbb meg felkerült még a toplistára is, bár nem tudom, ott van-e még. Csodálom egyébként, mennyi vámpíros, farkasemberes, angyalos és egyéb fantáziaszülte történet van fent, minden tiszteletem az íróké, én biztos, hogy nem tudnék ilyesmit írni. Ami velem történik, éppen eléggé fantasztikus. Meg tudományos. Meg minden. Egy kedves volt osztálytársam, aki ilyesmivel foglalkozik, megígérte, hogy hobbiból segít nekem egyedi designt csinálni, szóval az is várható lesz nemsokára. Mindig fellelkesülök, ha a blogom körül történnek a dolgok, aztán nem győzöm vedelni a grapefruitos sört, hogy lenyugodjak. Egyébként a designba, ilyen meseszerű, szürreális (na, ez a szó nem jutott eszembe egész hajnalban) dolgokat kértem, esetleg valami ilyesmit: [caption id="attachment_629" align="alignnone" width="640"] Pszichiátriaellenes tüntető Franciaországban
Fotó: Jean-Philippe Ksiazek[/caption]

Anikó szerint "kezdünk kigyógyulni az alkoholból", mivel egy ideje már nem iszunk "dobozos bort", viszont holnapra kért magának tőlem "csöves kávét". Ezeket a szakkifejezéseit általában le kell fordítani a beszélgető partnernek, ha ott vagyok én is, mert dobozos borról általában még senki sem hallott (valójában flakkonos), és csöves kávéról is szerintem csak kevesen (3 az 1-ben). Mostanában viszont nem hogy dobozos bort nem nagyon iszunk, hanem semmilyet, mert Anikó most már csak egri borra vágyna, azt meg sajnos jelenleg nem tudjuk megfizetni, illetve olyat hozatni. Azt, hogy kezdünk kigyógyulni az alkoholból, az elmeorvosi szakértő sajnos még nem tudja, és "alkohol abúzusok"-ra (miért, több is van?) és tudathasadásos elmezavarra (schizophrenia paranoides) hivatkozva kéri a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésemet. Érdekes módon eddig még soha, sehol, senki nem állapította meg rólam hivatalosan, hogy alkohol problémáim lennének, viszont ez jó hivatkozási alap arra, hogy gondnokság alá tegyenek, mondjuk ilyen erővel a fél országot gondnokság alá tehetnék, én nem is tudtam, hogy akkora társadalmi bűnt követek el azzal, hogy megiszok egy sört, persze amikor ezzel fizetem a jövedéki adót, az nagyon jól tud jönni. Valójában én úgy gondolom, hogy a bírósági tárgyalás csupán színjáték lesz, és mindenben az elmeorvosi szakértő véleménye fog érvényesülni. Ő amúgy leírta, hogy görnyedt vagyok, meg halkan beszélek, meg meg vagyok lassulva*, én viszont leírom, hogy ő egy hájas fasiszta, szorulásos antialkoholista inkvizítor, aki sunyin pislog a szemüvege mögül, és az összes bizonytalan válaszomra ugrik, és rögzíti a jegyzőkönyvében, tehát eleve rosszindulatú. Ha jól látom, a pénzügyekre ment rá, hogy én ne rendelkezhessek szabadon semmivel (ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog), gondolom reggel majd engedélyt kell kérnem a gyámomtól, hogy ezt, vagy azt a ruhát felvehetem-e. Mondjuk eddig is az volt, de hogy ezt törvény által kell rögzíteni, az egy kicsit abszurd. Viszont érdekes módon nem javasolja a választási jogból való kizárásomat, és ezt külön feketével ki is emeli. Kösz, bazmeg, de inkább nem megyek szavazni, minthogy minden pénzkiadásomhoz külön kérvényt kelljen majd benyújtanom. Leírta még, hogy állapotomban javulás várható, úgyhogy 2 év múlva indokolt a felülvizsgálatom. Akkor meg MINEK TESZTEK GYÁMSÁG ALÁ B+, ERRE A 2 ÉVRE?! * nem tudom, minek a jegyzőkönyvekbe, meg az ambuláns lapokra az ilyen degradáló, dehonesztáló, és mégis irodalmiaskodó kifejezések, nekem is megvan róluk a véleményem, ezt mégsem kérem jegyzőkönyvbe venni, ez sokszor már személyeskedésbe csap át, pl külseje elhanyagolt, jól van, b+, legközelebb szólok a mentősöknek, hogy várjanak meg, amíg először megborotválkozok, nem?!

Ha van kedvenc kollégám, lennie kell legjobban utáltnak is. Néhányan pályáztak erre a címre, de mostanra, már kijelenthetem, hogy ezt a címet magasan Dadogi Zolika nyerte el. Nem elég, hogy dadog, még raccsol is, mondjuk ezzel még nem lenne semmi baj(?), de állandóan hazudozik, és sunyi módon vigyorog hozzá, ezt nevezi ő poénnak. Meg olyanokon poénkodik, hogy azt mondja nekem, hogy "Ázzon be a cipőd..." és szintén sunyi/ostoba mód vigyorog. Otthagyta a szintén ott dolgozó feleségét egy szintén ott dolgozó másik csajért, egy időben talán még versenyeztek is Dadogi Zolikáért, de amúgy meg a vak is láthatja, hogy legszívesebben Editke körül sündörög. Amúgy meg állandóan tömi a fejét, sokan dícsérik, hogy milyen jó, hogy nem hízik el, én meg csak egyfolytában arra tudok gondolni, te jó isten, mennyit szarhat egy ilyen állat. Számtalan visszataszító tulajdonsága van még, pl undorító módon tüsszent, és fújja az orrát, és teljes erőből odabasz az asztalra, amikor meglát egy legyet, mindegy, mindet most nem sorolnám fel. Szerintem egyvalakit szórakoztat igazán, méghozzá a barátnőjét, ő még vihog rajta, a legtöbben már levegőnek nézik, de ő nem veszi észre magát. Neki is most októberben lesz a gondnokságról szóló tárgyalása, esetében ez valamennyire érthető, de bármilyen idióta is, még neki sem kívánom, hogy vegyék gyámság alá. Azért rendes vagyok, nem?