Skizofrénia underground

Kommentár nélkül: [caption id="attachment_604" align="alignnone" width="640"] A.k.a. Dr Kancsev Alexander, a nyíregyházi pszichiátria jelenlegi-, és Dr. Szabó Erzsébet, a volt intézményvezető főorvosa, akik tönkre kúrták az életemet...[/caption] És most jön(ne) a gondnokság alá helyezés: http://www.origo.hu/itthon/20110715-gondnoksag-alatt-elo-emberek-magyarorszagon.html Na meg még egy kis kultúra (ígérem, ezzel befejezem Márait):

Szóval így vasárnap reggel vázolnám a helyzetet az új - már nem is annyira új - bloggal kapcsolatban. A látogatószám nem sokkal, de elmarad az előző blogomhoz képest, ez napi 40-65 egyedi látogatót jelent a Statcounter szerint, körülbelül azokat szerintem, akik az előzőt követték. Ha belegondolok, ez elég sok, de szerintem még több lehetne, ha a Google méltóztatna szóba állni velem, ehhez viszont csak egy módszert ismerek, legyen sok linkem, viszont linkelni meg továbbra sem hajlandó senki. Még mindig nem szokás a skizofréniával turnézni, a skizofréneknek nincs semmilyen érdekvédelmi közösségük, továbbra is tetszésük szerint úgy bánhatnak velünk a pszichiáterek, ahogy nekik jól esik, és akár a cipőjük sarkát is belénk törölhetik. Senkit nem háborít fel a kizáró gondnokság intézménye, ami egyik ismerősöm szerint megfelel egy 6 éves gyerek szellemi színvonalára való degradálással, a kényszer, a szedálás tök norma, legalábbis itt, vidéken, az elektrosokkot is csak azért nem alkalmazzák már szerintem, mert nem EU-konform. Bátran lehet minket továbbra is fogyatékosnak, alacsonyabb rendű állampolgárnak, mutánsnak tekinteni, és kényszerrel elvitetni a hodászi internáló táborba. Sajnos ezeknek a gondolatoknak sem lesz különösebb visszhangja, nem kerül már ki se a freeblog főoldalra (a freeblog végleg összeomlott, és már lehet, hogy ki sem tudom exportálni a blogomat, de ha ki is tudnám, nem nagyon mennék vele semmire), se az Origóra, talán ebből a szempontból nem volt jó húzás eljönni, ha eredményt akartam volna, maradnom kellett volna, vagy átmenni a blog.hu-ra esetleg, de nekem egy olyan blog kellett, amit tökéletesen tudok szerkeszteni, megkaptam, igaz, hogy pénzért, és így nem lát se a Google, sem pedig főoldal nincs. A "linképítés" pedig az esetemben tökéletesen lehetetlen, vegyük például a skizofrenia.lap.hu-t, vagy bármelyiket, tökéletesen szervilis, pszichiátria-központú linkek, épp, hogy ki merték linkelni a Száll a kakukk fészkére-t, de gondolom, azt is csak úgy, mint ami egyszer volt Amerikában, régebben... Hát nem egyszer volt, hanem még mindig van, többek között Sötét Szabolcsban, a nyíregyházi pszichiátrián. A skizofréniával foglalkozó fórumokon, ha mégis akad 1-2, nem nagyon lehet reklámozni, mert nem nagyon szereti a fórumszabályzat, meg ezekre a fórumokra is alig jár valaki, és ha jár is, nem nyomasztják ezek a gondok, mert esetleg olyan környékről fórumoznak, ahol nem gond az ilyen állami erőszak, pl. Budapest. Tehát akkor marad ez a szűkebb réteg, aki ide jön, de általában ők sem azért, mintha érintettek lennének, hanem azért, mert jópofa vagyok. :-) Ezerszer megfogadtam pedig, hogy nem fogok velük többet foglalkozni, de nem kerülhetem meg, lévén, hogy most lesz október 18-án a gondnokság alá helyezési tárgyalásom, és erről még a szoc munkásom is úgy beszél (aki Edit), mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy pl. a fizetésem feléről automatikusan a gyámom fog rendelkezni. Szóval most meg vagyok lőve, mert nem igazán tudom hol felhívni a figyelmet ezekre az égbe kiáltó geciségekre igazságtalanságokra, nyakamon a tárgyalás, és még a játékommal se leszek kész addigra, hogy legalább azt a pofájukba tudnám nyomni... Na, mindegy a face-n létrehoztam egy eseményt a következő szöveggel: Jogtiprás napja, 2013. október 18. A nyíregyházi pszichiátria feljelentett, mert összetörtem a területén egy postaládának álcázott PET palackot, és ezért kizáró gondnokság alá akarnak tenni, és ezzel egy 6 évesnek megfelelő ember szellemi szintjére degradálni. Szerintük ezért nem szavazhatok, a pénzemmel nem én rendelkezek, nem írhatok alá hivatalos papírokat, és lehetőség szerint a hodászi pszichiátriai elfekvőbe, avagy skizó-demens lágerbe akarnak bezárni. Ha működnének még gázkamrák, akkor meg valószínűleg oda. ÉN MEG REMÉLEM, HOGY MINÉL HAMARABB HALOMRA DÖGLIK EZ A FASISZTA CSÜRHE.

"A nikotin az újkori élet egyik legnagyobb ajándéka és legnagyobb csapása: az ördög találta fel, az unalom ellen, s az ember nem tehet semmit ellene, amíg unalom van a földön. Erős érméreg ez, s butít is. Valahányszor sokat cigarettáztam egy napon, hogy dolgozni tudjak, másnap félhülye vagyok és nem tudok dolgozni. Ezenfelül szorongásérzést, izzadást, szívdobogást és más, életveszélyes bonyodalmakat is okozhat életünkben. Nem lehet semmit tenni ellene. A dohányfüst valamilyen jótékony ködfátylat borít a világra; a pillanatok köznapi mámora ez a keserű boldogság és feledkezés - ki olyan erős, hogy lemondjon róla, vagy egy pillanattal elébb mondjon le, mint feltétlenül szükséges? Mert egy napon szükséges... A szív, a látóidegek, a gyomor, a belek, minden fellázad ellene. Akkor elhajítjuk a keserű csutkát, rögtön meghízunk, egészségesek, kövérek és boldogtalanok leszünk. De addig! Mintha valamilyen gonosz s mégis boldogító ősanya keserű csecsét szopnánk naphosszat! S valami játék és méreg is kell az élethez; máskülönben csak egészség és gyakorlat, nem élet." Ez az idézet Márai Sándor Füves könyvéből való, eredetileg egy terjedelmesebb bejegyzést akartam írni a dohányzásról, de most csak annyit jegyeznék meg, hogy most már tényleg kurva drága lett. Az életemben a legjobb tanács, amit kaptam, a dohányzással kapcsolatos volt, és bámulatosan pofonegyszerű: ne próbáld ki, ne szokj rá! Körülbelül ezt a tudásmennyiséget tudom én is átadni a fiatalabbaknak, mert ha rászoktál, akkor már b@szhatod. Aztán mindig jön az: én majd erősebb leszek, mert nekem van akaraterőm... Na, persze. Jelenleg az van, hogy napközben, amikor rabszolgázok a szakkörben, tényleg meg is tudnám állni, viszont ha programozok, vagy írok valamit, akkor kávé, cigi alap. Egyébként a Márai-idézet a youtube-on is meghallgatható Törőcsik Mari agyondohányzott hangján. Csodás.

A legszörnyűbb az egészben, hogy tudom, hogy 4 évig csak egy sétáló pénztárcát látott bennem. Sétáló pénztárcának lenni nem is olyan rossz, mint ahogy sokan gondolják, viszont én a sétáló pénztárcaságon kívül is szeretnék valaki más is lenni. Ha ez nem lenne túl nyálas, azt mondanám, hogy talán az anyagiakon kívül vannak egyéb értékeim is. Például van eszem, ami ezekben a körökben ritkaság, és neki sincs túl sok belőle. Most jól elvannak, mert ott van nála a fia, a testvére Németországból, és az anyja szülinapját ünneplik, tehát valószínűleg csütörtöktől részegek (a fia még nem), de kíváncsi vagyok, a mindennapok unalmával hogy fog nélkülem megbirkózni. Igaz, mióta leszázalékolták, nem 200 Ft-ot kap otthonról, hanem 500-at, igaza van, talán nincs is tovább szükségünk egymásra. Legfeljebb kevesebb elemet, telefonfeltöltést, kókuszos csokit, Milky Wayt, Cappyt, "almakörtét", kávét, cappuccinót, bort, pezsgőt, whiskyt, vodkát, Baileyst, és felesleges terhességi tesztet fogok vásárolni, valahogy majd csak ki fogom bírni. Ha ez tényleg így marad, az rossz hír az Anikó "kedvelőinek", mert néhány hülyeséggel szegényebb lesz a blog, meg én sem érzem most magam úgy feldobva, de talán meg fogok tudni birkózni a hiányával. Most már (remélem) egyedül is boldogulok. Remélem, a babysitterkedésnek egyszer s mindenkorra vége.

Anikó reggel megkérdezte, hogy decemberben nem veszem-e feleségül, délután kért egy ezrest "kölcsön", majd miután adtam neki, 1 mp múlva bejelentette, hogy szakítani akar. Később mondta, hogy véglegesen. Jaj, de megijedtem, most nagyon rossz nekem. Bár nem tudom, mihez kezdek annyi szabadidővel, lehet, hogy érdeklődök Kancsevtől a kutyaterápiáról, amit régebben ajánlott, bár utálom a dögöket, ez jó lenne afféle sokkterápiának is. Edit 2 meghívott holnap 3-ra valami tirpák gasztro-buliba, ott a helyem. Csak attól félek, hogy Anikó nehogy visszakönyörögje magát, ez még akkor is sikerült neki egyébként, amikor Edit 1-be voltam belebetegedve. Szó szerint. Most úgy érzem magam, mintha 1 tonna súlytól szabadultam volna meg, csak el ne repüljek. Qrva sok dolgom van.

Fogok csinálni neki egy külön oldalt, haladtam az intro utáni résszel is. Ezt a képet csak azért tettem ide be, mert hűen tükrözi az érzést, ami a nyíregyházi pszichiátriára látogatókat fogadja. Alul a szobák vannak 2-8-ig számozva, felül tárgyaló, az orvosok szobái, ebédlő, kezelő, "ágytálmosó", wc, zuhanyzó és egyéb faszverő helyiségek az orvosok és a pszichológusok részére kialakítva. A folyosó ábrázolása még így is túl szélesre sikerült, hogy tudjam betenni a bal oldali falra a dohányzó ajtaját. Nem lehet visszaadni azt az igénytelenséget, és lepusztultságot, ami a nyíregyházi pszichiátriát jellemzi, de ahol bizonyos pszichiáterek olyan jól érzik magukat, ez mondjuk őket minősíti, de pénzért szerintem megbasznák még a saját anyjukat is... *** A Facebook posztomat ide is bemásolom, annyira el vagyok tőle ragadtatva: A szövegek a projekt erősségei. Ez például így folytatódik: "Nem tudod, ébren vagy-e, vagy ez még mindig a rémálom: egy elhízott, kancsal troll férfi, és egy ferdeszájú gnóm nő vicsorognak feléd. Valószínűleg ők ennek a domíniumnak az urai." Hibátlan. Természetesen Kancsev Alexanderről és Szabó Erzsébetről van szó, de ez ki fog derülni a játékból is. Megcsináltam az új menüpontot is a játéknak. A Ravenloft menüpont alatt naggyon érdekes , és létfontosságú, és nélkülözhetetlen információk találhatóak.

Valaki órák óta azzal szórakozik, hogy megpróbál belépni a blogomba, meg kaptam ma egy csomó bolgár találatot, egy csomó ruszkit, kínait, vietnámit, ukránt, meg sok más külföldit is. Hát nem érdekes ez az egész? Amúgy ki van exportálva minden, szóval csak nyugodtan. Ahogy beléptem, befejezte. Ez is érdekes. Persze az is lehet, hogy mindenkivel ezt csinálják, bár én nem hiszem. Csak saccolni tudom, de olyan hétszázvalahány próbálkozás volt. Biztos nagyon fontos... akkor meg nem értem, miért nem regisztrál... :-D

Ma reggel meglepődve tapasztaltam, hogy a dohány árak az egekbe szöktek, a nemzetiben, ahol voltam, a Bond és a Golden Gate dohányok átlépték az 1000 Ft-os lélektani határt, viszont sikerült még Helikont szereznem 850-ért. Ez is milyen már. A szakkörbe menet azon töprengtem, hogy ha ez így megy tovább, most vettem utoljára dohányt, és szóvá is tettem cigizés közben, ha ennyibe fog kerülni, akkor én inkább nem cigizek tovább. E. persze úgy nézett rám, mint aki kísértetet lát, azt viszont már nem fejtettem ki neki, hogy nem azért, mert nem akarok, hanem mert nem fogok tudni. Aztán munka közben hallottam 1-2 infót arról, hogy elvileg lehetségessé vált a másféle leszázalékolási kategóriákban lévők fogalkoztatása is, szóval rögtön ördögi terv kezdett kibontakozni elmémben, és délután bele is kezdtem a megvalósításába: Anikót felbiztattam, hogy jelentkezzen nálunk munkára, persze neki nem kellett kétszer mondani, azonnal ment volna, de mondtam neki, hogy elég inkább csak holnap reggel. Ha Anikó is a szakkörben fog dolgozni, amire azért van némi esély, meg van mentve a dohányzásom, ő is megkapja a 40 rugót, meg én is, és akkor nincs olyan, mint ma, hogy ad 400 Ft-ot, de azonnal visszakér 500-at, meg ilyenek. Na, nem az, hogy ennyire sóher lennék, hogy 100 Ft-on fennakadnék, de az elv, ami idegesítő. Nem adtam neki 500-at, így is a torta nagy részét én fizettem, és különben is volt még neki, épp csak a megszokás beszélt belőle.

Néhány éves internetes alkotói pályafutásom alatt, bárki bármi közös dolgot ajánlott fel, azt én elfogadtam, és mivel eddig mindösszesen egy ilyen merész vállalkozó akadt, természetesen ráálltam, egy fórumról van szó egyébként. A fórum egy ingyenes tárhelyen volt, nem is tudom, már melyiken, de ahogy az lenni szokott az ilyen ingyenes tárhelyeken előbb-utóbb az "ami elromolhat, az el is romlik" elve érvényesül, és így a fórum eltűnt. Nem tűntek el viszont az emberek, akik csinálták, legalábbis nem nagyon, így felajánlottam, hogy mi lenne, ha újrakezdenénk ezen a tárhelyen. Ennek az  (is) a gyakorlati haszna, hogy van/lesz néhány írásom, amivel talán mégse kéne az itt egybegyűlteket untatni, ez főleg néhány irodalmi tárgyú írást, vagy kivonatot jelent, ami nemsokára magyar tanulás közben fog jelentkezni feltehetőleg. Amit még vállaltam a fórumon, hogy írok a skizofréniáról, 1-2 interactive fiction-ről (bár erre a kutya se kért meg), na és a kedvenc témámról, a blogomról, és magamról. Szóval ezentúl ketten használjuk majd ezt a tárhelyet, ennek érdekében hamarosan megnövelem a kapacitását, nem gond egyébként, mert ezt magam miatt is úgyis meg kellett volna tennem előbb-utóbb. A fórumról most nincs kedvem screenshotot készíteni, úgy néz ki, mint egy fórum: http://lilaorchidea.nemvagyokbeteg.hu Régi tapasztalat egyébként, hogy aki a fórumra jön, nem jön a blogra, és fordítva, csak szólok, ez egyébként érthető, mert a fórumon nem én vagyok az admin, itt pedig igen, legalábbis legjobb tudomásom szerint. Egyébként meg úgy vettem észre, az utóbbi időben egy kicsit mintha sok lenne belőlem, ezen a blogon rettenetesen produkálom magam, szerintem a Facebookon is, pluszban még ott van a bura, meg a játékos dolgaim. De inkább ez, mint a depresszió, én még mindig azt mondom. Különben nekem is új ez a helyzet, ilyen még nem volt, csak a betegségem előtt a régi fórumomon, meg egyéb rpg makeres helyeken. Azt a fórumot viszont ma már nem mutatnám meg semmi pénzért, pedig abban az időben még viszonylag jónak számított, talán majd egyszer részegen. A burán egyébként fasírtban vagyok az emós öngyilkos jelöltekkel, mert beszólogattam nekik, hogy kurvára unalmasak, meg egy szocfóbos nővel, mert nem hittem el neki, hogy az egy olyan betegség, amiből nem lehet kigyógyulni, szóval már ott se szívesen lát mindenki, a Facebook meg néha eléggé idegesítő hely, de főleg a blog miatt jelen vagyok, na meg azért, mert az életben még mindig nincs számottevő társaságom, de félek, hogy Anikó nem is engedné :-(.

Kurvára örülök neki, hogy lehethogy leendő és apám egy hullámhosszon vannak, és ilyen jól megértik egymást, és még azt is megbeszélik, hogy én blogot írok, miközben elküldenek szurira. Ebben az egészben csak éppen a lényeg sikkad el, vagyis én, lehethogy leendő megkérdezi, hogy halluzok-e, ők meg jól elszórakoznak. Csak az felejtődik el, hogy apám csak azért van ott, hogy kocsival átvigyen Nagyállóba, nem azért, hogy udvariassági gesztusokat tegyenek egymásnak, tudtommal nem én hordom apámat pszichiáterhez, hanem fordítva, és bár már megszoktam, hogy a pszichiátrián rég nem én vagyok a lényeg, azért talán néha kikérhetnék a véleményemet. Az általános pszichiáteri blabla mellett, hogy "segítsek" otthon, ezúttal olyanokba is belement, amibe nem kellett volna, hogy miért nem adok oda több pénzt a szüleimnek, és miért nem teszek félre. Erre egész tömör és frappáns választ tudtam adni, mielőtt bizarr fordulatot vett volna az egész beszélgetés: "Mert nekik van, nekem meg nincs." Különben sem értem, hogy miben szolgálná az én boldogságomat/épülésemet, ha nem csak Anikónak jattolnék le, hanem ráadásul a szüleimnek is. Biztosan nem tudnék egy szál cigit se elszívni többet, ő is azt mondta, hogy a cigin spóroljak, aha, szóval egészségügyi okokból lenne célravezető. Amúgy a nap többi része eseménytelenül telt, Anikó megszabadított a maradék pénzemtől, úgyhogy most valami itthoni elfoglaltság után kéne nézni (ami kitart legalább 3 hétig, a következő fizetésig :-( ).