Skizofrénia underground

Úgy látszik, "vannak vidékek" a nyíregyházi pszichiátrián kívül is. Egyik burás ismerősöm is hogy járt: ő is ugyanabban az ügyben érintett, mint én (gondnokság alá helyezés), de neki a tárgyalása csak év végén esedékes, addig meg se szó, se beszéd, (remélhetőleg) ideiglenesen kizáró gondnokság alá helyezték, és így nem lehet addig a saját fia gyámja, és nem írhat alá munkaszerződést, tehát nem is dolgozhat. Nem nagyon akarnék itt politizálni, de nem lehet megkerülni: ebben az országban önkényesen kizáró gondnokság alá lehet helyezni bárkit, akiről megállapítják ezt a betegséget. Nekem azt mondta az új pszichiáterem, hogy nem lehet, de a régi, a köcsög bolgár geci azt mondta, hogy simán lehet, sőt el is vitethetnek ezzel a módszerrel mentővel egy elfekvőbe akaratom ellenére. Az igazságügyi elmeszakértő (a másik hájas fasiszta) azt próbálta nekem bemesélni, hogy mindez a mi érdekünkben  történik, a saját érdekünkben jelentenek tehát fel, veszik el a gyerekhez és a munkához való jogunkat, és ha nem viselkedünk birkaként, a saját érdekünkben vitethetnek el erőszakkal skizólágerbe. És mindez történik 2013 végefelé, amikor a Voyager1 elhagyta a naprendszert, és a reggeli műsorban az vált ki közfelháborodást, hogy egy tanárnőt hogy diszkriminálhatnak a pirszingje és a fültágítója miatt. Ameddig Budapesten a filippa85 által beidézett indexes cikk szerint el lehet kerülni még a kórházba kerülést is, vissza lehet utasítani a gyógyszerezést is, vidéken ez a balkáni bunkó és hasonszőrű társai minden joguktól megfoszthatja a betegeket, önkényesen leszedálhatják és depó injekcióra kényszeríthetik őket. Nem elég a betegség által okozott szégyenérzet, a betegségtudat kialakításának sulykolása, az ilyen embert a valóságban is megfosztják minden joguktól és emberi méltóságuktól, hogy utána barmokként kezelhessék őket. A burán egyébként ennyi volt az ügyről a véleményem: "Undorító az eljárásuk, meg hogy alperesként kell megjelennem a tárgyaláson, mintha valami bűnöző lennék, ezzel is keltik a bűntudatot az emberben, nem elég az, ami a betegséggel szokott járni. És még azt próbálta bemagyarázni az elmeorvosi szakértő, hogy az én érdekemet szolgálja, hogy beperelnek, meg kizáró gondnokságot kérnek rám. Dögöljenek mind halomra, én azt kívánom nekik, annál is inkább, mert ez az ő szakmájuk, nem az enyém, és nem az lenne a feladatuk szerintem, hogy emberéleteket tegyenek tönkre." És ezúton kívánom a bolgár hájfejnek, meg a többi agyilag fejlődésben visszamaradt fasisztoid csökevénynek, hogy forduljon keresztbe a velőscsont a nyelőcsövükben, és fulladjanak meg tőle. Sötét Szabolcs, kellett ide a bolgár geci.

Tegnap, amikor Anikóért mentem a központba, ott gubbasztott egy széken, "Ibolya néni" ült mellette, és szemmel láthatólag nagy lelki beszélgetésen voltak túl. Ibolya néni az, akinek Anikó elmeséli, hogy mikor közösülünk, hányszor, és milyen módszerrel, és aki állandóan hülyíti a fejét, hogy teherbe fog esni. Először azt hittem, megint szakítani akar, de kiderült, hogy csak megint behalluzott egy kicsit, általában ilyeneket hall, hogy "meghalsz, meghalsz", meg kaszást szokott látni, én ezt még nem is nevezném skizofréniának, az idegei játszanak vele, szerintem. Ibolya néni velem szemben is elővette a kemény szoc munkás vallató szöveget, nem tudja, hogy ami beválik Anikónál, az nálam már kurvára lejárt lemez, sőt, sohasem működött igazán. Felemlegette a postaládatörést, megtiltotta a kocsmába járást, és faggatott, hogy miért nem folytatok lelki beszélgetéseket anyámmal, vagy éppen vele. Anikó persze mindent megígér, de az ilyen tiltások nála annyit használnak, mint halottnak a csók, a Fehér Egérben egyből dupla whiskyvel kezdte. Látszott ugyan rajta némi fehérség, meg zavaros tekintet, de ez nála alap, a whiskytől szépen magához tért. Egyébként az anyja, meg a szoc munkások valószínűleg konzultáltak a háta mögött az esetről (a hallucinálásról), és úgy néz ki, jövő héten befektetik. Annyit azért még Anikó is tud, és el is mondta Ibolyának, hogy olyan gyógyszert még nem találtak ki, ami ezeket elmulasztaná, meg mondta, hogy feljelenti a pszichiátriát, ha még egyszer 6 gyógyszert fognak vele beszedetni, amitől minden baja van. Hát, igen, azt kellene. Ja, még arról is szót ejtett Ibolya, hogy Birgit, Anikó anyja, mekkora jó fej csaj, hát igen, szívgyógyszerre meg xanaxra állandóan hótton lenni nő létére, 57 évesen, mi más lenne, mint jófejség. :-)

Előkerült az egyetlen értékelhető képem Mordorból Miskolcról:  

Nálunk az Edit-nap olyan, mintha épp' a magyarok bejövetelét ünnepelnénk, vagy mondjuk amerikában július 4., a függetlenség napja. Végül megvettem Edit 2-nek a Fecske szivarkát, és azt hazudtam, hogy a 4-es kocsmában találtam, így kénytelen volt elfogadni. Engem kértek fel, hogy Edit-napi köszöntőt mondjak, mintha nem éppen huszonvalahányan lennénk rajtam kívül (az egy másik kérdés, hogy nehéz olyat találni közöttünk, akit nem Edidtnek hívnak). Edit 3 ünnepelt szerintem a legfelhőtlenebbül, hónapok óta szabadságon van bokatöréssel, bár szombaton látták a Fenyő Miklós koncerten táncolni, talán a sok táncolástól nem gyógyul a bokája ennyi ideje. Az elnökasszony is tiszteletét tette, méltatta az Editek hőstetteit, majd én következtem, felolvastam egy verset, amire legnagyobb meglepetésemre nem szerepelt az Edit szó, de ha adtak volna még néhány percet, bele tudtam volna valahogy szerkeszteni. Aztán Edit 4 következett, az Editek őrjöngtek, hogy álljon oda közéjük, de ő nem; csakazértsem, inkább felolvasta a saját versét, úgy látszik ez a tisztsége fontosabb volt, mint a saját Editsége. Majd ünnepélyes keretek között virágátadás következett, végül extra szünetet rendeltek el az Editek tiszteletére. Edit 2 azt mondta, hogy ne menjenek rajta végig csókokkal, inkább puszit dobott mindenkinek, de Edit 1 kiállt a nagyközönség elé, fogadni a hódolatot, Edit 4 eloldalgott. Ha még jövő ilyenkor is itt fogok dolgozni, magamra vállalom a tűzijátékot.

Bár én úgy érzékelem, mintha a melóhelyemen, vagyis a szakkörben minden nap Edit-nap lenne, most hivatalosan is itt van egy. Még jó, hogy nem Máriának hívják őket, mert a kedvenc kollégám azt mondta, hogy összeszámolta a Mária névnapokat a katolikus naptárban, és 36, vagy 39 van belőle egy évben, már nem emlékszem pontosan. Első gondolatom az volt, hogy erre a napra nemes egyszerűséggel beteget jelentek, vagy szabadságot veszek ki, mondvacsinált okkal orvoshoz megyek, de Edit 2-re való tekintettel ezt inkább nem teszem. Sőt, veszek neki egy Fecske szivarkát (újra dohányzik, ezúttal szivarkázik), úgyis már annyi mindent adott nekem, meg amúgy is ő jött be legtöbbször hozzám a kórházba (a Festőművész úr kivételével, de hát neki ez volt a heppje). Ha nem fogadja el, maximum elszívom én. Vodkát is vennék neki szívesen, csak nem tudom, hol tart fejben az ivással, jelenleg piál-e, vagy sem. Azt tudom, hogy egyszer azt mondta, még az elején, hogy azért vagyok neki szimpatikus, mert cigizek, de ráadásul még iszok is, szóval rossz ember biztosan nem lehetek. Csak egyet érteni tudok.

Olyan 80 körüli ismerősöm van a facebookon, ebből van néhány olyan, akiket véletlenül visszaigazoltam valamiért, amikor még nem igazán tudtam, hogyan működik a fb. Bár őket sem szokásom törölni, volt köztük valaki, egy idétlen bájgúnár, aki az utóbbi időben olyan szellemi mélyrepülésbe kezdett, már minden második posztból ő vigyorgott rám a szivarjával, meg az innen-onnan összeszedett ribancaival, meg Eperkével, a kislányával, hogy azt hittem, agyhúgykövet fogok kapni. De nem ez a legmeglepőbb, hanem hogy négyezer valahányszáz ismerőse volt, és mindig akadt 1-2, aki lájkolta, meg kommentelte ezt a bohócot, gondolom a nagy számok törvénye alapján. A bili akkor borult ki végleg, amikor a PIKÍRT helyett az írta, hogy HADD LEGYEK EGY KICSIT PIKÉT (megnéztem: a szó jelentése egy kártyajáték, vagy járőr, őrcsapat), és senki se tette helyre, hanem továbbra is csápoltak a hülyeségének. Ebben csak az az elgondolkodtató, ha egy ilyen van ekkora közönséggel, akkor hányan lehetnek még a fb-n? Egyébként a fazon valami üzletember-féle, és szemmel láthatólag a bőre alatt is pénz van, bár szerintem ő sem állt kétszer sorba, amikor az észt osztották, mondjuk ez is egy elég hülye mondás, de erre az emberre szerintem pontosan illik. A másik isten barma ilyen, és ehhez hasonló üzenetekkel bombázta Anikót, nem tudta az ökör, hogy velem levelezik: "szioka anikó,tamas vagyok,28éves,168/88kg,rovid fekete haj,barna szemugye nem gond hogy bejelőltelek??mégálatalános iskolában nagyon szemeztunk egymassal,regen láttalak mar,regen tetszetél nekem de akkor már foglalt voltál volt baratod...most is együtt vagy megvele??vagy mar komoly kapcsolatban vagytok...ha nem vagyok bunkó,szeretnék veled alkalmi kapcsolatot szexelni összebujni veled néha néha ha nem lenne ellenedre velem egyűtt lenni,,itt lakol még örökösfőldőn a lobogo utcan??valahogy eltudlak erni??telszamot adol vagy elmehetek hozzad amikor egyedül vagy otthol???06306228821 a szamom megcsőrizhetnel vissza hivnalak ha akarod....sziokaa tovabbi szep napot...." amúgy ez a kedvencem tőle, főleg az "értelemmel teli smárólás": "Na anikó mi a baj.akkor van barátod..nem akarod hogy sexeljunk egy jót.egy gyengéd erotikus együttlétet veled...benne vagy.este nem találkozhatnánk egy értelemmel teli smárólást veled"

Faszom tudja, de valahogy mostanában sikerült elfogadnom a '90-es évektől mostanáig teljes értékű zenei műfajként a rapet. Nagy visszatartó erőt képviseltek amúgy Geszti Péter értékelhetetlen nyöszörgései, amivel ezt a műfajt próbálta meghonosítani hazánkban, egyébként, ahogy hallom, még mostanában is próbálkozik, és ezzel sikerül is alulmúlnia önmagát. A sort Ganxsta "Mássalhangzó-torlódás" Zoltán folytatta a gengszter rappel, ami azért nem volt annyira hiteles, mert világ életében az anyukájával lakott, meg az egész olyan műmájer-szagú volt, de azért nagy nehezen sikerült megszokni. A következő híresebb arc Sub Bass Monster volt Gyulafirátótról, neki érdekes elképzelései voltak erről az egészről, de ő már legalább emészthető volt. Aztán jött a Belga, amire az első reakcióm az volt, hogy "mi ez a szar?", aztán meg már évekig nem is voltam hajlandó mást hallgatni. Bár a Belga meg egy olyan rap banda, ami tagadja, hogy rap banda lenne, szóval... Nem olyan régen megnéztem a 8 mérföldet is, és bár nem hagyott bennem olyan mély nyomot, legalább tudom hova tenni az egészet. A külföldi rap végképp kiesik a látókörömből, mivel ha nem érti az ember a szöveget, semmit se ér az egész. Amúgy ha mégis külföldi rap, akkor csakis "fehér rap" :-), Eminem, vagy Asher Roth. Na, mindegy, szóval mostanában nagy nehezen eljutottam odáig, hogy kifejezetten szeretem a rapet, de ehhez az is kellett, hogy valamennyire fejlődjenek is az előadók a műfajban. Persze nem kezdek obszcén mozdulatokba, ha meghallok egy ilyen számot, meg nem pakolgatom jobbra-balra a péniszemet, de legalább nem tekerem el a rádiót (kivéve Majka néhány száma). Amúgy mivel a zenéhez nem értek, a szövegekhez mondhatni igen, talán egy kissé várható is volt, hogy ennyi év után rehabilitálom a műfajt. Bár egyáltalán nem szerepel a terveim között, hogy rapper legyek, most már kifejezetten szeretem hallgatni, na. Persze csak óvatosan, vigyázva, "ne bántsd a másokat...!".

Ez csúnya dolog, de pont ma döntöttem el 4 év után, hogy nem lesz itt semmi; se eljegyzés, se esküvő, mert BÁRMENNYI pénzem is legyen, Anikó egy hét alatt simán lenulláz, ez így drágább a legdrágább hm... utcai nőcskénél is, még csak nem is %-ot követel, hanem addig megy, amíg tudja, hogy egy fillérem is van otthon. Hiába sodrom én a cigit, hiába nem iszok már annyit, sörből is csak a 130 Ft-osat, vodkából is, ma Anikót 5 percre hagytam csak magára, rendelt is egy tortát az anyjának, közel 4e Ft-ért. A legkevésbé sem zavarja, hogy a tortával együtt fogják kivágni otthonról, hiába mondta az anyja, hogy elég neki a sál, amit - többek között - fizetésnapkor magának vetetett, aztán neki adott, szóval egy ilyen laza hétvége - ráadásul csak az egyik napja - simán benne van egy tízesemben, és én testvérek között is csak 40 ezret keresek, örülhetek, hogy egy ilyen nő mellett egy hétig kitart a pénzem, rokkantnyugdíjjal együtt, és én nem fogom 3 hétig a küszöböt rágni. És még ő van felháborodva, hogy nem a Korzóban töltöttük az egész napot, 720 Ft-os hosszú kávék társaságában... Asszem, nekem ebből elég ennyi, szórakozni lehet vele, meg barátkozni, de én már komolyan nem számolok vele... valaki egyszer azt mondta, hogy a pénz nem minden, na igen, de ha hozzávesszük az ágybéli bohóckodásainkat is, nem igazán értem, mi kerül ebben a nőben napi 10 ezerbe...

Mivel mostanában nem nagyon indul itt magyar levelezőn, nincs többé rá okom, hogy ebbe a városba menjek. Az itt szerzett barátságok többsége nem bizonyult tartósnak, szóval már hobbiból, vagy csak úgy, a hecc kedvéért sem fogok odamenni. Évek óta készülgetek, de az utóbbi napokban rájöttem, hogy nem igazán van már kihez. Amilyen jól éreztem itt magam eleinte, úgy el is romlott az egész. A hírek szerint haldoklik az egész bölcsész kar, nincs már itt keresnivalóm. Amennyira bírtam ezt a várost az örökös ködjeivel, meg a szockó lakótelepeivel, na, és igen az egyetemvárosával, annyira nem jelent már semmit az utóbbi időben. A valamennyire jól megírt Mesék a Zsarnai telepről, nájlonszatyor, és néhány egyéb írásom ihletője most már végleg a múlt ködébe vész (gondolom, szó szerint). Búcsúzóul berakhatnék egy kis Edda-bluest, de azt már mindenki ismeri, inkább valami helyit, akik még mindig ott nyomják a R'N'R-t, vagy én nem is tudom, már mit, szóval a lakossági undergroundot. Valamennyire talán még megértem ezt a dolgot, de ez már nem én vagyok. Lényegében egy csomót tanultam, ittam, meg bandáztam itt tök feleslegesen, na meg elpazaroltam itt a fiatalságomat egy kis ribancra. Megérte. 1 milla diákhitel-tartozás. Pf... Bár, ha akkor nem kerülök be a pszichiátriai ellátásba, talán még mindig Miskolcon koptatnám a flasztert, és vszínűleg én lennék a világ 1-ik legboldogabb N-bere, de ez így ennyi volt... Fura módon erről is a geci (ez állandó eposzi jelző lesz) nyíregyházi pszichiátria tehet, mert akkor hirtelenjében a pszichiáterek sem támogatták a tovább tanulásomat, így utólag meg mondják, hogy miért nem fejeztem be a sulit. Nyazsgem.

Alkoholproblémáim mindig abból adódtak, hogy nem volt rá elég pénzem, vagyis hogy nem bírtam annyit piálni, amennyit szerettem volna. Bár mostanára egy kissé lecsillapodtam, most viszont szívesen felvenném a küzdelmet az alkohol ellen, ilyen egyéni szabadságharcot vívnék, na nem pl az AA keretein belül, mert az enyhén szólva röhejes, hanem csak úgy magamtól, esetleg hajlandó lennék nem annyit inni, vagyis késznek mutatkozok rá. Ez mondjuk közel lehetetlen, mert a kedves barátnőm, annak ellenére, hogy kb. 1000x elmondtam neki, hogy régebben sokat ittam, nem elégszik meg azzal, ha pl. csak egy sört iszok, jön az unszolás/rábeszélés, hogy "Na, nem iszol velem?", "Miért nem iszol?", stb., szóval rosszabb, mint egy egész középiskolás haveri társaság, bár már azért általában ott is fel szokták fogni/tiszteletben tartják, ha valaki nem akar inni (annyit). Ezt már talán leírtam valahol, hogy Anikót szerintem részegen hozták össze a szülei, de ami rosszat nem örökölt a génjeivel, azt megtanulta az otthoni rossz példa által. Persze, jó néha "kipróbálni az alkoholt", főleg mértékkel, de nálunk az állandó program, hogy 1. A. piát rendel (nekem is, meg magának is, persze az én pénzemből) 2. megitatja velem (az enyémet is, meg a sajátját is, sokszor) 3. reklamál, hogy minek iszok annyit. Persze az is biztos, hogy ő sem ivott még annyit életében, mint velem, mert a pasasai nem engedték neki, vagy a pénz miatt, vagy egyszerűen azért, mert nőnek nem illik, de szerintem döntően a pénz miatt. Néha szokott kérdezgetni, hogy "Hogy bírod ki egy ilyen hisztis picsával, mint én?", meg "Miért veszel meg nekem mindent, annyira szeretsz?". Azzal is szokott hencegni, hogy ő eddig minden csávóját megcsalta, csak engem nem, "4 év alatt egyszer sem". Az is biztos, hogy soha nem volt még egy ilyen hosszú kapcsolata, nem is csoda, hogy már több, mint 30x szakítani akart. De amúgy meg már rájöttem, hogy ezzel az ovis módszerrel csak tesztelni akar, hogy mit lépek rá, ki tetszik nekem, kivel lennék szívesen, de csak azért, hogy utána legyen kit szidni, meg eltiltani tőle. Egy ilyen szakításkor felmerült ugyan E. neve, de akkor enyhén szólva nem voltam józan ítélőképességem birtokában a betegségem kapcsán, szóval ezt hagyjuk is, meg amúgy is megvan a véleményem azóta róla nekem is, majd egyszer talán leírom egy kódolt bejegyzésben, titkos írással, visszafelé, angolul. :) Különben vasárnap leszünk 4 éve együtt, mármint Anikóval, hát, én sem erre számítottam az elején, finoman szólva, de hát ez van... Még a kapcsolatunk elején, amikor még csak padokon ücsörögtünk, találkoztunk egy kedves nőismerősömmel, és Anikó nagy büszkén bejelentette neki, hogy már 2 hete együtt járunk. Erre ő kiröhögött minket, és csak ennyit mondott: - Hát, mindent el kell kezdeni valahol... Hogy repül az idő, szóval ennek is már lassan 4 éve.