Skizofrénia underground

Azon gondolkodtam, hogy a blogolás perverzió, legalábbis az az ága, amit én folytatok, biztosan. Még ennek a blognak az elődjén is próbáltam valahogy burkoltan fogalmazni, aztán az Egy átlagos fiatal férfi naplójában elszaladt velem a ló, most viszont már meg sem próbálom takargatni, hogy kiről mit gondolok, eleinte volt egy kis parám, hogy majd emiatt esetleg ez lesz, meg az lesz, mostanra viszont már pontosan tudom, hogy ezek miatt semmi nem lesz, ha munkaidőmben ilyeneket mondanék, rövid úton repülnék (volt már példa ilyesmire), de ezzel amúgy senkit nem zavarok, a fele társaságnak nincs is meg a szellemi kapacitása ahhoz, hogy agyilag lekövesse, amiket írkálok (és most nem csak a "betegek"-re gondolok), meg különben is mindenki a mainstream média bűvöletében él (gy.k. tévézik kifulladásig), a blogírás meg amúgy is perverzió, a legtöbb találatom Pest megyéből van, szóval azok olvasnak, akik eléggé távol esnek a történésekről, jó tudni, hogy azt írok, amit akarok, másnap senki nem fog ezért pofán vágni. Néha ugyan kétségbe esek, hogy nemsokára belesavanyodok ebbe az életmódba, és akkor aztán végképp nem fogok tudni semmiről sem írni, de mindig eszembe jut valami mentőötlet, amit megpróbálok jól-rosszul leírni. Most leginkább a játék-témán vagyok rajta, de próbálom úgy csinálni, hogy ebbe a blogba a legkevesebb unalmas technikai részlet szivárogjon át belőle. Jelenleg így érzem magam (a 13.-ai dátum ellenére):  

Bár szokás ezen a blogon szidni a dél-koreaiakat, az ukránokat, de legfőképpen a bolgárokat , azokat nagyon (a geci nyíregyházi pszichiátria kapcsán), korántsem gondolnám, hogy a magyarok a Szíruszról jöttek, vagy hogy ők találtak fel mindent. Tény, hogy kiválasztott nép vagyunk, mert az isten a választott népeit nyomorgatja, kiirtatja őket, és idegen seggfejeket ültet a nyakukra. Régi magyar irodalomból azt tanultuk, hogy a korabeli prédikátorok szerint ez a párhuzam a magyarok és a zsidók között, tehát a magyar is választott nép. Dagi Ágika, Dadogi Zolika szívszerelme szerint (érdekes, hogy amúgy a melóban egy szót sem szólna hozzá, csak gondolom dugja, mint a lopott biciklit) a magyarok rossz emberek, mert megölik egymást már egy kevés zsetonért is. Ez így mondjuk meg túl általános, meg a ló másik oldala, mert szerintem ilyen máshol is van. A nagy közérdeklődést kiváltó román-magyar meccs kapcsán szóba jött, hogy Csabakirályfi (az egyetlen kollégám, akivel hajlandó vagyok önszántamból kezet fogni, na jó, a kedvenc kollégámon kívül) miért nem a románoknak szurkolt, ha egyszer román. Ő viszont kijelentette, hogy amikor Romániában lakott, akkor is a magyaroknak szurkolt, és amúgy meg látszott rajta, hogy kurvára jól esik neki, hogy lerománozták. Meg aztán itt van E. Persze őérte sem rajong kritika nélkül mindenki, a raktárosunk szerint "Edit is szlovák... vagy cseh, mit tudom én..." E. viszont általában óvatosan fogalmaz ebben a kérdésben, nagy nehezen annyit azért sikerült a témáról kinyögnie, hogy inkább érzi magát magyarnak, mint szlováknak. "Ahogy érzed..." - mondtam neki. Amúgy szlovák állampolgár ő is, de valószínűleg csak a mindenki által ismert körülmények miatt. Amúgy meg lehet, hogy csak egy báránybőrbe bújt farkas, idegenszívű szlovák, kit érdekel már. Mostanában ritkán látni, ha kidugja a fejét az odújából, akkor is Edit 4-gyel bandázik. Amúgy tutira szlovák. :-) Vagy cseh, mittudomén. :-) Anikó szerint viszont őt örökbe fogadták, különben hogy lehetne az, hogy az anyja német, ő meg magyar. Különben őt meg azzal lehet a legjobban kihozni a sodrából a világon, ha felteszik neki a kérdést, hogy ő, vagy a kedves családja mért nem Németországban lakik. De csak azért, mert ezt is ellene irányuló támadásnak érzi, fel se fogja, hogy valaki esetleg nem rosszindulatból mondja.

Ma Anikó szokatlanul hamar hazament, én meg egyedül maradtam, gondoltam, kipróbálom a wifit. Az Interspar Caféban kezdtem, aztán elmentem máshova, ahol 205 egy korsó Borsodi, de még mindig wifi zóna, majd egyre vadabb helyeken kötöttem ki, ahol a wifi témát hírből sem ismerik, egy teljesen beállt fickó megígérte, hogy megtanít, hogyan kell géppuskázi, és szemléltette is: df-df-df-df-dzs!!, közben meg csorgott a nyála. (Nem értem, egyébként, mitől állnak be az ilyen csávók, mert nem ivott semmit, gondolom megoldják házilag.) Mondtam neki, hogy én még csak tévében láttam ilyet, de szerintem ő is, még a 80-as, 90-es években, ameddig még nem itta el a tévéjét, vagy mostanában a szomszédnál, valamelyik retró csatornán. A nap fénypontja vitathatatlanul a következő Animal Cannibals szám volt, ha szépen megkértek volna, írtam is hozzá volna (volna hozzá) egy normális refrént (és most csak egy kicsit vagyok nagyképű, de szerintem egy ilyen szintűt én is tudtam volna):

Egyszer részegen a Gajdos kocsmában eladtam a telefonom a csaposnak, mert megsajnáltam, 10 Rivotril volt bennem, meg egy csomó sör. A telefon qwerty billentyűzetet haszált, és az volt a neve, hogy T-Mobile Vairy Text II. Egyébként meg csak az, hogy Fifi. Most sikerült vennem egy majdnem hasonlót, csak másfélszer annyiba került, és sokkal szarabb. Ennek az a neve, hogy Nokia Asha 302. Anikóval mentem telefont venni, aminek az lett a vége, hogy kis híján telefon nélkül mentem haza, és így is lebaszott, hogy hogy lehet 30 ezret kiadni egy telefonra, csak úgy sikerült kimagyarázni a dolgot, hogy azt hazudtam, hogy nem az én pénzemből van, hanem apám adta, hogy vegyek magamnak egy telefont. Mindegy, 2 baileys, 2 pohár bor, egy pikkelysömör elleni krém, meg fél kiló kenyér lenyugtatta, hogy neki nem tudok most telefont venni. Különben csak abból telt telefonra, hogy kifizették a táppénzemet, ami 2 hónap pszichiátriai szenvedés után járt. Ha úgy vesszük, 2 hónap szenvedés a világ legszarabb helyén végülis egy kissé butácska telefont ért. Bár, ha ez az ára, lehet, hogy inkább nem vennék többet telefont a kezembe. Mindegy, ha nem ragaszkodnék mindenáron a qwerty-hez, vagy ha nem adtam volna el benyugtatózva és részegen a régebbit, akkor most lehetne egy normális telefonom. Ami hiányzik a boldogságomhoz: nincs rajta normális böngésző, csak telenoros, nincs hozzá adatkábel, kisebb a képernyője, nem érintőképernyős, és a menüje eléggé idióta módon van megoldva, csak egy csík, amit lehet így "srcollozni", vagy mit. Szóval annyira nem ajánlom ezt a Nokia Asha 302-t.   vs.  

Elkészült a Ravenloft intro valószínűleg végleges változata. Kicsit átvariáltam a hangokat, az erdőben például az idegesítő zene helyett idegesítő madárcsicsergés van, meg bővítettem az egészet, úgy, hogy a történet elregéli a főhős pszichiátriára kerülésének balladáját. Most valószínűleg sokáig nem fogok jelentkezni semmi ilyesmivel, de szerintem érdemes letölteni ezt az utolsó változatot! Nem mértem az időt, de 5, maximum 10 perc a végén az egy-másfél perces Cseh Tamás-Balaton dallal együtt (Lovagkor vége). Innen már csak a szenvedős, és a hardcore részek vannak hátra, a köcsögebb pszichiáterek gúny-, és igazi nevének megemlítésével együtt, remélem nagy sikere lesz bizonyos körökben! (Engem is csak ilyenek bírnak megihletni...) Letöltés

"- És kérném, nem lehetne ezt a nőt elvinni innen mellőlem? - Nem, magához tartozik..." Ezt mintha rólunk írták volna. Én szeretnék hazajönni néha egy kicsit programozni, a magyar tanulásról nem is beszélve. De A. erősködik, hogy "üljünk még, igyunk még", egyébként addig erősködött, hogy ma a gondozója majdnem "elkapta" a buszon. Mostanában már csak ez megy: "drágám, felírnál nekem három deci bort?", közben meg ott van a pénz a zsebemben, már csak azért is hitelre iszik... én meg mászkálhatok utána kifizetni. Persze csak azért is vágja a cirkuszt, hogy "de ez az utolsó", éppen csak annyi hitelt kér, amennyit adnak, csak hogy meglegyen az otthonról ellesett lakótelepi proli hangulat, nekem meg leég a bőr a képemről. Bár, ha ezt az egészet megtudnák neki otthon...

Akkor talán ennyit a kirándulásról. Kábé mi voltunk ott a legfiatalabbak, és azzal szórakoztunk, hogy az egyik faháztól mentünk a másik faházig, mint a mérgezett egér, mert Napkor-Harangod mindössze ennyiből áll. Én néhány körből kimaradtam. A citromevő versenyt szerinem én nyertem, de a többiek is szépen teljesítettek.

Amikor legutóbb Editkével beszélgettem, megvádolt, hogy nem szoktam levegőt venni, gondolom ez ilyen szoc munkás szakmai ártalom nála, hogy állandóan sasol. Ezek szerint élőhalottnak gondol, talán vámpírnak, esetleg zombinak. Amúgy szó volt még róla, hogy megyek magyarra (nem erre, amarra), meg felhoztam neki még a programozás témát, hadd örüljön. A magyar-kérdésben jelenleg ott tartok, hogy református egyetem, a programozás kérdésében ott tartok, hogy maximum amatőr játékfejlesztés, amatőr blogprogramozás, és amatőr pornófilmek nézése. Szóval kifejtettem neki a nézeteimet a programozásról, ezzel szemmel láthatólag halálra untattam, nem baj, legalább nem viselkedik úgy, mint az egyik pszichológus, akinek megemlítettem, hogy játékot írok. De tanultam az esetből, E-nek nem mondtam el, hogy a nagy programozásom kimerül egy játékkészítő program scriptnyelvének a nyüstölésében. Különben úgy viselkedik, mint egy igazi nő, legalábbis ebben a kérdésben: örül neki, hogy ez engem szórakoztat, de legszívesebben befogná a fülét, ha erről van szó. Szóval programozásból nem is akarok tovább lépni, se jelenleg, se semmikor, ennyi és ne tovább, nem vagyok (már) kockás inges kockafej. Mellesleg sose akartam. Amúgy itt van egy kis meglepi, ezt az e107-es oldalt is én csinálom (néha), "nem egy csúcsszuper munka, de a célnak megfelel": http://kalandjatekok.atw.hu Aztán beszélgettem még Anikóval is, még mindig azon nyűglődik, hogy az anyja tiltaná tőlem, most már a tököm tele van az egész családjával, lassan kezd elegem lenni. Nem érdekel, hogy mennyit piálnak, veszekszenek, meg foglalkoznak a volt férjével, nekem ez az egész ügy kezd büdös lenni. Minden héten párszor feljön a szakítás téma, de ugyanúgy az eljegyzés is. Nem tudom, meddig fogom még tovább bírni.

- Ma reggel Anikó azzal fogadott, hogy a szülei arról beszélgettek (gondolom, erősen ittas állapotban), hogy mi lenne, ha visszafogadnák a házukba a volt férjét (az egy cseppet sem zavarja őket, hogy már 4 éve velem jár). Ilyen, amikor valaki(k)nek kikezdi az alkohol az idegrendszerét. - E. behívott magához elbeszélgetésre, a főnök témát gondosan kikerültük, megkérdezgette, hogy mi újság velem, mondom megyek magyarra, mi lenne... persze jött a szokásos duma, hogy milyen jókat mondok, ezt le kéne írni, hát leírom, na. - Mivel ma 1-2 sörrel többet ittam a kelleténél, a szüleim úgy bánnak velem, mintha legalábbis végigerőszakoltam volna a családfájukat hetedíziglen, ejnye-bejnye, én meg bebasztam 1-2 ajtót, és a kérdés el van intézve. Komolyan mondom, hogy egy temetésen nem vágnak ilyen gyászos képet...

Ezzel a játék intróval szenvedtem már egy csomó ideje, de most hirtelen megvilágosodtam, és 2 éjszaka alatt összeraktam az egészet. Elég durva programozási részek vannak benne, a grafika viszont elismerem, nem a legjobb, de nem is lesz az, mert ehhez az egyhez semmi tehetségem. Az intrót könnyűre csináltam, ahogy az egész játékot tervezem, mert nem egy nehéz, senki által nem játszható játékot akarok készíteni, hanem az a lényeg, hogy mindenki végig tudja könnyen tolni, és reményeim szerint a végén kardélre lehet benne hányni az egész nyíregyházi pszichiátriát... [caption id="attachment_438" align="alignnone" width="640"] A főhős a Sötét Birodalom uraitól különös kegyben részesül: elengedik a Ködök Földjéről, de még nem sejti, hogy mi vár rá Nyíregyházán! Csak annyit mondhatok elöljáróban, hogy semmi jó: skizofrén diagnózis, leszedálás, pszichiátriára zárás![/caption] Letöltés Végleges változat letöltése