Skizofrénia underground

Hát, szóval beműtöttem valahogy a cím mellé ezt a "therapy" feliratot, amire rákattintva Rae Unzicker véleménye jön be, ami tökéletesen egyezik az enyémmel. Ennek az volt az ára, hogy kisebbek lettek az alcímek, és végül már el is tüntettem őket, úgyis untam. Így legalább látszódik az első bejegyzés címe, és lehet látni azt is egyből, nem csak a bazi nagy fejlécet. Különben a felirat csak azt hivatott szimbolizálni, hogy ez mégiscsak egy terápiásnapló ("betegblog", ahogy valaki fogalmazott, hát betegnek néha elég beteg), és csak azért raktam be ide ezt az írást, hogy mégis legyen valami funkciója is, úgyis a mai világban már mindenki rákattint mindenre, meg amúgy is be szerettem volna illeszteni ezt a kis versikét valahogy ebbe a blogomba is. Apám szerint üldözési mániában szenvedek, szerintem meg érthető az óvatosság, meg az elővigyázatosság, ha az ember nincs észnél, könnyen Hodászon köthet ki, vagy egyéb kellemes helyen, és akkor megnézheti magát. Ott már valóban nem kell a pénz miatt aggódni, meg hogy kinek mennyit adnak a szülők, mert sanszom se lenne elhagyni azt a lágert, meg amúgy is a napjaim nagy részét leszedálva tölthetném, amilyen kis együttműködő vagyok. Bár az igaz, hogy tutira nem lennének alkoholgondjaim sem, sőt a nők miatt sem kellene problémázni. Valóban könnyű rámondani az emberre, hogy üldözési mániában szenved (ld. Rae Unzicker írását), kár, hogy nem egy rokonom figyelmeztetett már, hogy jobb, ha észnél leszek, mert könnyen "vagyontárgyak" nélkül maradhatok. Szóval ha mánia, ha nem, nem én találtam ki, és amúgy meg nem én asszisztáltam minden szó nélkül a bolgár seggfejnek egy deportáláshoz. Azok az idők, amikor nekem minden mindegy volt, már elmúltak, elmondanám, különben meg gyereket csinálni én is tudok (asszem).

Véletlenül elolvasta az erről szóló bejegyzést, mert kint maradt a gépén, persze attól félt, hogy kiraknak valamit az Origóra, mondtam, hogy nem fogják kirakni az Origóra, csak a Facebookra, he-he, volt egy kis lelki rábeszélés, hogy csak azért volt, hogy így, meg úgy, nehogy eligyam, meg ha megint iszok, elvitet a mentőkkel (tudod, kit), én meg hodászoztam egy sort, meg Kancsalt visszakívántam Bulgáriába (őt meg igazán lehetne oda deportálni, nem jó ötlet, ha már ilyen nemzeti a kormányunk?). Persze mint hallom, nincsenek orvosok, azért alkalmaznak jöttmenteket, meg 70 és a halál közöttieket, az egyik folyton bóbiskol rendelési időben, a másik meg nincs magánál, gondolatban cicákat etet, és túlgyógyszerez mindenkit, na, de kanyarodjunk vissza, anyám megadta a pénzt (most már csak Anikó elől kell valahogy eldugni/letagadni). Ja, és nem is a tesómnak vitték a bútorokat, hanem nagymamámnak, aki viszont öregek otthonába került. Mondom, a mániájuk ez az elvitetés, eléggé maguknak valók... Ja, meg még arról volt szó, hogy akkor Kancsev ezt úgy látta jónak, na persze, és mi van akkor, ha én úgy látom jónak, hogy kicsinálom a dagadt pofáját? Egyébként még megígértem, hogy nem lesz a gyámságból semmi, mert elmesélem a bíróságon, hogy be akart vágni a gerontopszichiátriára, aztán meg Hodászra. Nem igaz, hogy hanyadszorra kell még elmondanom, hogy csak pszichotikus voltam, és nem hülye.

Lehethogy leendő, kedves pszichiáterem a múltkor rákérdezett, hogy miért iszok, a szorongás miatt, vagy miért. Most jött el az ideje, hogy bevalljam, régebben a amiatt ittam, meg a szoc fóbom miatt, persze ez aztán átcsapott a másik végletbe, de ezt most hagyjuk. Most, hogy ezek elmúltak, tényleg igazán nem sok értelme van piálni. Vannak emberek, akiknek a szervezete látszólag termeli az alkoholt, ők a józan bolondok, én azért itt még nem tartok, de elég jól el tudnék lenni egy ideig pia nélkül is. Mostanában, hogy a kiváltó okok nagyjából megszűntek, rájöttem, nem is annyira fontos nekem. Hatalmas összegeket emészt fel, már ha esetemben lehet ilyen összegekről beszélni, mostanában főleg csak azért ittam, hogy ne legyek másnapos, elég egy héten egyszer elcsúszni, aztán már jön vele a többi nap is. Nem tartom magam igazi alkoholistának, az alkoholizmus ma már egyre inkább megfizethetetlen luxus, a társadalmilag elismert emberek sportja, most nem akarok ujjal mutogatni, de tudnék. Rájuk jellemző az a hozzáálás, hogy alkoholista az, aki annyit iszik, mint mi, csak nem annyira jó fej. Nekem is azért nem volt akkora sikerem régebben ezzel a társasági ivászattal, mert sosem voltam menő, meg jó fej, csak magáért a pia miatt ittam, ezért "le is alkoholizáltak", ahogy Anikó fogalmazna. De mondom, mostanában nincs ilyen gondom, nagyszerűen meglennék enélkül is, ha Anikóval nem valami presszóban kötnénk ki állandóan. Az ivási szokásaimról: újabban már csak a Fehér Egér 130 Ft-os söre a megfizethető nekem, a 4-es kocsma is túl drága, ott maximum csak a dzsumandzsi bort tudom már megfizetni, de mióta 1x-2x beleszaladtam a szénsavas flakkonos bor intézményébe, a hideg is kiráz tőle. A cigit is már felerészben töltöm, ha otthon vagyok, azt szívom, csak még elvitelre nem nagyon gyártok magamnak. A kávé persze megy kifulladásig, jó kis skizó szokás szerint, szóval pia nélkül is alig lehet kijönni már a fizetésből. Ez a helyzet.

Azért nem jó itthon lakni, azon kívül, hogy mindenbe beleszólnak, mert anyám ellopja a pénzem. Nem elég, hogy egész életemben mesterséges szegénységben tartottak, csak mert nem vagyok mániákus antialkoholista, mint a családom összes többi tagja, még ez is. Meg kell, hogy mondjam, kezd kurvára elegem lenni. De ez persze nem elég, mert az idejük nagy részét az tölti ki, hogy engem hogy lehet minél jobban kisemmizni, ha nem ment a skizofrén diagnózis által, és az elvitetéssel, hát majd megy máshogy: hogy lehet az ingyenélő, pulyagyáros öcséméket minél drágább házakba költöztetni, minél több bútoromat odaadni nekik. Anyám valószínűleg kurvára rá volt szorulva a 17 ezer forintra, amit ebben a hónapban összesen már ellopott tőlem, Anikó csak követelőzik, de anyám nem elég, hogy nem ad, de lop is. Kurvára szép kis család. Amit rajtam megspórolnak, meg ellopnak tőlem, majd megkapják az öcsémék, meg a kis Nimród, meg a másik kis kurva, aki most fog megszületni, de már biztosítva is van a jövője, úgy, hogy elvesszük majd robitól, ő  úgyis skizofrén, meg úgyis gyámság alá fogjuk venni, mi másra jó egy diagnózis, nem igaz? Ha már mi nem tudtuk eléggé kiszipolyozni, meg zsarnokoskodni rajta, megcsináltatjuk egy állami erőszakszervezettel közösen. És ők az "egészségesek". Hát, ha az az egészség, hogy minél több mindent összeharácsolni, a másiknak meg hagyni, hogy felkopjon az álla, akkor igen. És persze ezek lennének a leendő gyámjaim, röhög a vakbelem. Egyre csak az elmeorvosi szakértő kérdése jár a fejemben: próbáltak-e már kihasználni a betegségem miatt? Igen, egyfolytában, ti, meg a családom. Hogy lehet valaki olyan gyöpös, hogy annyit nem képes felfogni, hogy skizofrén<>hülye?! Meddig kell még itt produkálnom magamat?! Gondolom, ítéletnapig... Persze annyira béna nem vagyok, majd szépen visszakérem, de akkor is... vagyis inkább stílszerűen: visszalopom.

Néha elgondolkodok azon, hogy miért nem vagyok vállalható sokak számára. Aki nyilatkozott a kérdésben, mindenki azt mondja, hogy jól írok, jó az íráskészségem, stb., szerintem érdekes a témám is, és olyan szemszögből írok róla, amilyenből még senki ezelőtt, mondhatni eléggé objektíven, szenvedés-, és rinyálásmentesen. Szerintem sikerült levetkőznöm az abilify blog gyengeségét, mégpedig a rinyálást. Egyébként az is olvasható volt valamennyire, néhány eset volt, hogy valaki az elejétől a végéig egy-két alkalomra elolvasta, pedig nem csekély mennyiségről volt szó, szóval akkor sem lehettem olyan szar. Két emlékezetes személy is megtette ezt annak idején, a postr-es blogomban legaktívabbak: LiteraGeek és Norika88. Maguk is bevallottan mentális problémákkal küzdő emberek, akik a kelleténél egy kissé jobban is belevonódtak a blog(jaim)ba, majd érdekes körülmények között kiléptek. Aztán van ez a facebookos meg readeres dolog. Valaki priviben csak-csak vállal, meg azért néha ránéz a dolgaimra, de 1. nem is érti hogy mi van, 2. megtartja a néhány lépés távolságot, ki tudja, mikor őrülök meg megint, vagy kezdek el pornót megosztani... Szóval most már megint csak az van, hogy magamnak írom a blogot, van az a néhány ember aki lájkolt, annak ellenére, hogy ez vállaltan unalmasabb blog, mint az Egy átlagos fiatal férfi naplója, meg még néhány, aki időnként beszólogat, meg még a "csendes többség" :-), de csak arra akarok kilyukadni, hogy szerintem kurvára így kell írni, ahogy én írok, amúgy meg le kell baszni 1. az irodalmi szenvelgéseket, 2 de még jobban a hivatalos skizó diskurzust. Még csak annyit akarok mondani, hogy a helyzet annyiban változott, hogy kábé ugyanannyian szólnak hozzám, csak most már nem blogbarátaim vannak, hanem olvasóim, valamivel kevesebb, mint az Átlagoson, de az abilifyhoz képest jóval több, és nem kell udvarolni a többi bloggernek, hogy valaki jöjjön olvasni, hanem jönnek amúgy is. A "blogoszféra" (ezt a szót most írtam le először és utoljára) ha lehet, még jobban kivet és diszkriminál, mint a facebookos ismerőseim, szóval nekem sikerül mindenhonnan kitúrnom magam, már nem vagyok blogger se, csak blogos. Azt már kifejtettem valahol, hogy engem kurvára nem érdekel, hogy minek tartanak, csak olvassanak, hát akkor nem vagyok se ez, se az, most, hogy a keresők még nem nagyon találják meg a blogomat, nagyjából látom is az érdeklődést, csak szerintem kurvára nem azok jönnek, akiknek illene, vagyis akikre számítottam eredetileg, meg amúgy megint csak felesleges volt felvenni ezt a hosszú és bonyolult blogcímet, mert szerintem nem igazán szereztem vissza egyetlen régi olvasómat se, viszont utálóim már valószínűleg vannak, nem baj, ez azt jelenti egy Churchill idézet szerint, hogy valamit már letettem az asztalra...

Tegnap balesetet szenvedtem, véletlenül házi pálinkát ittam a kocsmában, amire allergiás vagyok, és sohasem úszom meg rosszullét v. berúgás nélkül, és most sem, alig találtam haza. Ennek megfelelően ma alig ment a varrás, meg az anyag is szar volt, meg különben is. A kedvenc kollégám megkérdezte ma, hogy ennek a szakkörnek 3 év-e az időtartama. Mondtam neki, hogy nem tudom, de azért remélem, legalább 3 évig kitart ez a szakkör, mert így legalább van némi esélyem összeszedni az egyetemre való pénzt. Már ha indul még magyar szak jövőre ebben a nemzeti dohányboltokkal, meg nemzeti mindenfélével zsúfolt országban. Mostantól én is szakkörnek fogom nevezni, az előző mhelyemet fonónak neveztem, de ez a szakkör találóbb. Holnap kommunista szombat lesz, és mehetek a szakkörbe, meg a Fehér Egérbe kifizetni 2 dl bor árát. Ja, E ma kitöltetett velünk egy kérdőívet, hogy szeretjük-e a zenét, szeretünk-e táncolni, meg részt vennénk-e munka után ilyenekben. Szerintem meg ne gyártsunk már vicceket, először elkúrják az életemet, lerokkantanak, aztán még táncolnom is kéne, gondolom örömömben. Anikónak elmondtam, de őszerinte E-nek inkább az utcasarokra kéne kiállnia, és ott ráznia a picsáját, ott nagyobb sikere lenne. Hát, nem tudom, lehet. Habár név nélküli volt a teszt, elárulom, hogy én voltam az, aki minden kérdésre nemmel válaszolt.

Szóval a nagykállói kezelőorvosom sem óhajtja túlzásba vinni a velem való foglalkozást, azt mondta, hogy majd ír egy javaslatot a háziorvosnak, hogy adják be ott az injekciót (dögöljenek meg), amúgy meg ráér 3 havonta találkozni. Attól tartottam, hogy majd kiderül, hogy fizetés körül megint fejen álltam egy kicsit (a piától), de úgy tűnik, hogy az én eredeti szándékom érvényesül, hogy hagyjunk egymásnak békét. Élni és élni hagyni. Csak nem tudom, a depót minek kell erőltetni. Mindegy, beadták, a nő grimaszolt egy kicsit, meg bohóckodott (jé, ez ilyet is tud?), én meg röhögést imitáltam, aztán eljöttünk. Persze munkába már nem tudtam menni, előre örültem, hogy fel tudom hívni E-t telefonon, ráadásul reggel, de helyette mégis inkább a nagyfőnökkel beszéltem. Anikó eléggé elemében volt, már abban, ami a furcsa kérdéseket, meg a pénzem elköltését illeti, közben meg lement a vérnyomása 88/67-re, és persze levágta a szokásos műsort is hozzá. Én meg eléggé fáradt voltam, mert nem aludtam túl sokat, úgyhogy most nem nagyon volt idegrendszerem hozzá. Megitattam vele 1 kv-t, utána meg aludt egyet otthon, és el is felejthetjük az egészet. Amit nem felejtek, hogy már megint mennyit költöttem rá...

Úgy látszik, a blog által keltett hisztinek még koránt sincs vége, és egyébként meg egyáltalán nem aratott osztatlan sikert, hogy kimerészkedtem a facebookra is. Valaki, aki miatt részben összevesztem egy másvalakivel, nemes egyszerűséggel letiltott a facebookjáról - holott egyáltalán nem is én kértem meg rá, hogy vegyen fel, hanem ő erőltette - csak azért, mert megemlítettem neki, hogy esetleg lájkolhatná a blogomat. Nem haragudtam rá, amiért korábban már kirúgott a fb-ról, majd visszavett, nem haragudtam rá, amiért részegen lemutánsozott, hülyézett, idiótázott, és amúgy nem vettem komolyan LiteraGeek mondanivalóját sem arról, hogy kivel is állok szemben. Akkor is hagynom kellett volna, hogy osszák itt egymást a blogon, minek szóltam bele? Mindegy, tanultam a korábbi esetből, és nem igazán érdekel a dolog. Azért egy verssel búcsúznék tőle: Oh Jah keep on da raggadrum bombom hits bless beat for 'know-rika' bombom   Rikadom bom bom Norika dam This girl's maybe a horny madame

Augusztus 20-ról csak annyit tudok, hogy azt ünnepeljük, hogy a király egy húzással elpusztított egy több ezer éves magyar kultúrát, és kiirtotta az ellenkező véleményen levőket, de valószínűleg ez volt az ára, hogy a toleráns kereszténység ne irtsa ki mindenestől a magyarságot. Ennek némiképp bohózatba illő feldolgozása az István, a király című rockopera, csak úgy mondom, mert egy csecsemőnek minden vicc új, az újabban születettek például a Terminator című filmet sem ismerik mindannyian... Jelenleg éppen itt tartózkodnak a rokonaink a kies Budapestről, az unakatesómmal megvitattam a pszichiátra témát a spiritualitás tükrében, meg elmondtam neki a velem való bánásmódot (különösen tetszettek neki a szadisztikus ápolók), a 2-es számú női unokatestvéremet pedig megszemléltem a nőisége tükrében. Nem értem, régebben miért nem hordott hosszú hajat. A bejegyzés írása közben megköszöntöttem a nagymamámat, ma lett 82 éves, és akkor ennyit augusztus 20-ról. Gondolom észrevehető, hogy beállítottam egy Facebook modult, csak arra lennék kíváncsi, hogy lee prófétából miért mutat 2-t... vagy éppen belőlem... jó lenne, ha legalább egyvalaki még lájkolna...

Úgy látszik, azt már a négerek is tudják, hogy az abilify korántsem egy csodaszer, ahogy a nyíregyházi pszichiátrián osztogatják mindenkinek, mint a cukorkát, és ha visszamész az úgynevezett kezelőorvosodhoz reklamálni, az le se szar téged, mert a te tüneteid nincsenek felsorolva a gyógyszer dobozán szereplő mellékhatások között. Pontosan ez az, amiről ez az ember is panaszkodik a videón, szóval náluk sincs máshogy. Ez a legújabb, modern csodaszerük, amivel állítólag lehet autót vezetni és gyereket csinálni is, csak azt felejtették el, hogy olyan gyorsan törzskönyvezték, hogy nem volt idejük megfigyelni az összes mellékhatást, és persze ezt nevezik a nem tudom, hanyadik generációs, legmodernebb csodaszernek, amerikában tévében reklámozzák, stb. Csak azt felejtik el hozzátenni, hogy véletlenül jöttek rá, hogy gyógyítja a skizofréniát és a depressziót, mert festékgyártáshoz használták adalékanyagként (ott nem vált be). Ezen a videón viszont egy félőrült pszichiáter mondja el, hogy kutatásokat végzett az abilify-vel, és nem ajánlja senkinek, csak akkor, ha már semmi más nem segít. Nem lesz tőle fülig érő szád sem, mint ahogy a reklámok sugallják, magyarázza. Nagyon veszélyesnek mondja, és hozzáteszi, hogy csak a legvégső esetben próbáljuk ki. Úgy látszik, ezeket itt Nyíregyházán nem tudják, és boldog-boldogtalant raknak ráfele az abilify-re. Nekem is ezt adtak sokáig, és hallucinációk ellen hatástalannak bizonyult, de igen sokszor összefostam magam tőle az utcán, mire beértem Nyíregyházára kontrollra, mindig ilyen állapotban érkeztem. Az orvosokat ez se érdekelte (egyiket sem), mert azt mondták, hogy ILYEN MELLÉKHATÁS NINCS és hogy szedjem csak tovább. Vajon miért hagytam abba magamtól?