top secret
Blogkulturális rovat: Bélla
[caption id="attachment_1983" align="alignnone" width="560"] 1. "HURRÁ!!! :) ...me'gyütt bélla![/caption] Szóval most Bélláról lesz szó, akinek nem blogja van, hanem blokkja, és alighanem a legagyzsibbasztóbb poénok kiagyalásával írta bele magát a blog, ja, bocsánat, blokktörténelembe, és a bloglovin'-omba. Munkásságát az elejétől fogva követtem, és volt alkalmam megfigyelni az írói kiteljesedését, pontosabban ki nem teljesedését, mert mostanában elég szűkszavúak a posztjai, és csak a lényegre fókuszálnak, bár meg kell, hogy mondjam, ez a szűkszavúság jól áll neki. Bélla az örökifjú vidéki magyar paraszt suttyó archetípusa, aki odamontírozza magát egy csomó nő közé, Chuck Norrishoz, Christopher Lambert mellé, és szuperhősökkel elmélkedik egy padon az idő múlásáról. Bélla nem kopaszodik, és nincsenek prosztataproblémái, és amúgy általában egy vasegészségnek örvendő macsó. Ennek megfelelően érdeklik a nők, ruhában, vagy ruha nélkül, minden mennyiségben. Íme, itt egy példa: [caption id="" align="alignnone" width="500"] "...az okosasszon két legértékessebb tulajdonságának egyszemílybe való hordozóját: ...értem alatta a mesztelensíget meg a még ennél is fontossabb észrevétlensíget."[/caption] Bélla azért üdítő kivétel ezen a blogon, mert nem bolond, hanem csak úgy tesz, mint ha, és néha egészen jól sikerül neki. Mint látható, ráadásul azzal borzolja az olvasók kedélyét, hogy egy archaikus, de igazából soha nem létezett nyelvjárást imitál, aminek szabályát következetesen betartja, egy percre sem lendülve ki a szerepéből. Hát, ez amolyan Best of Bélla lett, aki kíváncsi a képekre is odamontírozott fizimiskájára, annak: http://fafaragok.blog.hu . [caption id="attachment_1984" align="alignnone" width="560"] 2. "TŰNNYÜNK!!!...itt van bélla!"[/caption]
Zajlik az élet
Most elhagyom a szokásos ünnepek előtti rinyálásomat, csak annyit mondanék, hogy elég nagy baj az nekem, hogy 4 napig össze leszek zárva a családommal. Egyébként augusztus 20 nálunk nem valami jeles történelmi nap, hanem nagymamám születésnapja, szóval a rokonlátogatások ideje, anyám menetrendszerűen idegbeteg, stb. Ezt a blogot is regisztráltam a toplistába, meg ahova kell, ezzel párhuzamosan megjelent nálam egy csomó külföldi, lehet, azt mondták nekik, hogy az én blogomról jól meg lehet tanulni magyarul, nem is értem. Norika kilépett a FB-csoportból, nem baj, már régóta haldoklott, szóval megérett a megszüntetésre. Nem tudom, csak nem haragudott meg rám valamiért? Egyébként én a Facebookon eléggé tájidegen jelenség vagyok, szóval legközelebb akkor megyek fel rá, ha valaki kimondottan arra fog engem megkérni, itt, vagy ott, vagy amott. Esetleg kínomban, ha már tényleg nem tudok magammal mit kezdeni. Ja, itt az utóbbi 4 nap statisztikája (a külföldiek többsége ma jelent meg :-)).
Bemutatom a kedvenc bloggeremet*
Az egyetlen blog, amit hosszú távon el bírok viselni mostanában, az a distant hope. Engem leginkább a képi világa nyűgöz le, de van ebben is mindenféle: reménytelen szerelem, küzdelem a kilókkal egy kis darkos, pro anás beütéssel, na meg a mindennapokkal való megküzdési technikák szoc fóbos szemszögből. Meglehet, hogy mire megírom ezt a kis ajánlót, a blog írója már el is tünteti a blogját, és nem marad utána más, csak egy szép export fájl, amit máskor, máshova rak majd ki, de azért remélem, nem, szóval adok egy linket: http://distant-hope.blogspot.hu [caption id="attachment_168" align="alignnone" width="300"] "leginkább a képi világa nyűgöz le"[/caption] Különben ez a másik blog, amit egy bevallottan skizofrén "személy" ír, mondjuk nem értem, miért nincs ezen mit bevallani, mások állandóan hencegnek a betegségükkel, meg kímélni kell őket a testi nyavalyáik okán, és akkor mi 1. vagy kénytelenek vagyunk letagadni 2. kiutálnak minket érte 3. legjobb esetben azt sem tudják, hogy eszik-e, vagy isszák . [caption id="attachment_174" align="alignnone" width="300"] "egy kis darkos, pro anás beütéssel"[/caption] Na, mindegy, harmony, mivel az ő blogjáról van szó, az elején sokat segített nekem az írásaival, aztán meg már ment minden, mint a karikacsapás, gödörbe be, gödörből ki, aztán irány egy még nagyobb gödör... Leginkább abban segített, hogy ne vonuljak be önként egy ilyen skizóknak fenntartott helyre, persze most nyáron meg állami erőszakkal akartak volna bevinni, ami a helyi pszichiátria elszemtelenedésének a netovábbja**. Szóval ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts, b+. [caption id="attachment_165" align="alignnone" width="300"] distant hope header[/caption] Na, most harmony ürügyén megint írtam a saját nyomoromról, nem baj. Elvileg már készülőben van egy törvénytervezet, hogy ne lehessen állatnak nézni az ilyen betegségben szenvedőket, ha már az orvostudomány ilyen szépen fejlődik, illik a jogtudománynak is felzárkóznia, hogy agyament fasiszták ne játszhassák a kiskirályt itt, az ország legelmaradottabb, keleti részén, ahol szó szerint balkáni állapotok uralkodnak. * Ha nő lennék, ilyen lennék. ** És pont mostanában, amikor már tarthatatlan ez az állapot, hogy egy 1959-es, vagyis egy múlt század közepén kiadott rendelkezés alapján lehet minket nyomorgatni, elnyomni, kisemmizni, ez jó volt a komcsiknak, de úgy látszik, jó a fasisztáknak is.
Bemutatom a kedvenc kollégámat*
Kedvenc kollégám, akinek könny helyett olaj folyik a szeméből, és mindenhol aranyat, fahájat, mirhát, meg egyéb bibliai marhaságokat érzékel, mostanában felvette azt a szokást, hogy úgy közlekedik, mint egy - már bocsánat a szóért - szarógalamb. Ezt Edit is szóvá tette neki: "Mi van, Gábor, megy a hasad?", amúgy ma ő is elemében volt. Mennyiségek, bolygók, kisebb összegek, nyers tojások, cigaretta, körülbelül ezek foglalják le egész napra a gondolkodását. Néha beköp valami mélyértelműt a boroskóláról, de amúgy legtöbbször csak az érdekli, hogy mikor lesz szünet. Na, meg vonogatja a vállát, és Austin Powers-szerű koreográfiákra táncol a rádióból jövő zenére. Egyszer majdnem halálra röhögtem rajta, amikor a Festőművész urat elnevezte Hangyázó Gábornak, de amúgy többször is, csak már nem jutnak eszembe a poénjai. Különben meg rajtaütésszerűen el szokta kapni őt is a röhögőgörcs, gondolom ilyenkor a bemondásain röhög, mi máson? Mondanom sem kell, hogy ért a madarak nyelvén. * Milyen lehet a többi?
A családban marad
Edit 2-ről van szó, mindenképpen. A pszichózisom közben csak Majomanyának hívtam magamban, és azon elmélkedtem, hogy drótanya, vagy szőranya, egyébként meg engem választott férjének. Hogy most én vagyok a tizenkettedik, hát istenem. Egyetlen kikötése van, hogy szexről szó sem lehet a férjeivel, mert akkor azonnal elválik. Nem baj, legfeljebb előrébb ugrok a listán. Annyi mindent adott már nekem, legutóbb például egy cigitöltőt, hogy én azt sohasem fogom tudni meghálálni, főleg, ha ilyen ütemben iszom elfele a pénzem. Leszokott a dohányzásról 7 hónap után. Szóval életében összesen ennyit dohányzott. Én meg itthonra már csak töltöm a cigiket, csak a melóba veszek dobozzal. Más. Azért is jó ez a saját domain, mert van saját, beépített látogatószámlálója. 2 nap alatt 70 ip-ről keresték fel az oldalt, ráadásul úgy, hogy a keresők még ki sem mutatják. Nos, lehet, hogy nem mindenki engem olvas, de azért majdnem.
mindenféle 2
Egyszer meg fogom írni nagyhatású tanulmányomat a másnaposság lelki gyökereiről, és mindenképpen bele fogom valahogy fogalmazni a "cipőstül alvás" kifejezést is. Na, mindegy, Edit 1 ma valami ünneplőfélébe jött, mondtam is, hogy milyen jó lenne, ha munka közben frissítőket, meg gyrostálakat szolgálna fel, mert amúgy sok dolga éppen nincsen velünk, mióta szabadságon van, aki ránk felügyelt eddig, kiderült, hogy Edit 2 nagyszerűen tud felügyelni a mi csoportunkra is (a másik szobából is). Beszéltem az elnökasszonnyal is, és kiderült, hogy ha el tudnám valahogy húzni a tárgyalást a gondnokság alá helyezésemről március 14-ig, amikor előreláthatólag változni fog a jogszabály, sokkal enyhébb "büntetésre" számíthatok, mert akkortól már nem gondnok lesz, hanem valami egyéb segítő, és jóval megengedőbb lesz a törvény. Mindegy, nekem csak ne segítsen senki, mert mindenki ismeri a mondást a pokolról és a jószándékról, már eddig is sokat tett értem a kedves halálipar, köszönöm szépen.
mindenféle
Apám sok szerencsét kívánt a majdani új domainemhez, és ezáltal az új blogomhoz, és azt mondta, nyugodtan fasisztázhatom tovább. Viszont nem áll szándékomban kiteregetni az újabb családi szennyest (lenne mit), elég nekem azzal foglalkozni, hogy Nyíregyháza mentálhigiénés ügye egy olyan bolgár fasiszta dagadék kezében van, aki nem is tud magyarul, és válogatás nélkül "ajánlja meg Hodászt" a skizofréneknek, van, akit erőszakkal akar elvitetni, pl. engem, de ezt már szerintem mondtam itt egy párszor. Nem baj, hadd rögzüljön. Ma a melóban, na hát, szóval van az az ideggörcs gyerek, akinek minden második, sőt minden első szava hazugság, és ezt nevezi poénnak, és állandóan lecsövel cigivel, és a feleségével jött oda dolgozni, de közben bemacázott egy másikkal, na, szóval az most földhöz baszta a melóban a telóját, mert az első felesége, Böbe állítólag kiforgatja mindenéből, mit ne mondjak, jól teszi, a múltkor miatta vett be egy üvegcse rivotrilt, hát, aki hülye, haljon meg, szerintem. Sajnálom, hogy ilyen elmeroggyantakkal vagyok kénytelen egy levegőt szívni, és ez még csak a jéghegy csúcsa. Na, hát, szóval ez a gyerek ott balhézott egész nap, titkon azt vártam, hátha felviszik érte az osztályra, de még a "vietnámi picsá"-hoz sem kellett elmennie egy elbeszélgetésre. Nincsen igazság. A vietnámi picsa egyébként a nyíregyházi pszichiátria hivatalos pszichológusa, és szintén olyan távol áll a magyar nyelv rejtelmeitől, mint Makó Jeruzsálemtől. De ezt a Zolikát igazán megkezelgethette volna. A múltkor azt mondtam, hogy valakiket 5 Ft-ért röhögve likvidálnék a mhelyemről; időközben rájöttem, hogy a többség ilyen. D'akujem Staci ma nem méltóztatott a melóban tartózkodni, mert egyéb ügyei elszólították, amúgy egész héten ő fog ránk felügyelni, már előre félek. Félek, hogy összetörik a róla alkotott kép, amit magamban őrizgetek, és már részben össze is tört. Így múlik el a világ dicsősége. Nem baj. Látszik, hogy most már lassan kifelé fogyok a zenékből, mert ilyeneket vagyok kénytelen berakni, egyébként ez a Happy Gang egyetlen értékelhető száma, ez is szerintem egy feldolgozás:
mióta járunk
Most jöttem rá, hogy megismerkedésünkről Anikóval még nem is írtam. (roboman portán ül, fejét fogja, búsul) (2 nő a portán belekötési szándékkal méregetik robomant, egyik megszólal:) Nő 1: Hé, Robo, van barátnőd? roboman: Mi? Nő 1: Azt kérdeztük, hogy van-e barátnőd, miért helyes fiú, nem helyes fiú? Nő2: Hát... Nő1: Szóval van barátnőd? (roboman dühösen) Nincs!! Nő1: Kell egy? roboman: Nem!! Nő1: Akkor pénteken eljösz velem koncertre? roboman: Igen!!
Eltévedt báránykák
Azoknak az eltévedt báránykáknak, akiknek még mindig nem eléggé világos, hogy sajnos most már véglegesen nem lesz itt semmi, ide teszek egy bazi nagy grafikus linket, hogy oda találjanak, ahova kell. Így a látássérülteknek* is kedvezek, bár nem tudom, hogy fognak olvasni...
Az új blogról, nagy vonalakban:
"Életem során 4 pszichotikus epizódom volt: Adrienne-sub, Juli-sub, Anikó-sub, Edit-sub. A legutolsó közben deportálni akartak Hodászra. Bár mindez elmúlt, a "maradványtünete" a történéseknek, hogy gondnokság alá akarnak venni. Ez a blog semmi közösséget nem vállal a hardcore Egy átlagos fiatal férfi naplójával, inkább az abilify blogomra hajaz. Néhány bágyadt fasisztázás azért belefér."
Szóval az élet azért nem állt meg, sőt nemsokára, várhatóan a jövő hét folyamán saját domainre megyek, meglepő módon a http://nemvagyokbeteg.hu-ra. De majd azt is bejelentem. :-)
* Egy vak meg egy süket zenélnek egy zenekarban:
Vak: "Nem látod, már táncolnak?!"
Süket: "Miért már játszunk?!"