Skizofrénia underground

Lehethogy leendő szerint, ez az új gyógyszer, a cisordinol, vagy mi "jobban illik a receptorkötődésemhez", és csak ezért nem érzékelem a mellékhatásait, mert amúgy szarabb, mint a risperdal. Nekem meg az a legújabb elméletem, hogy az ember olyan 7-10 év alatt egyszerűen immúnissá válik ezekre a szarokra, vagy egyszerűen belefárad figyelni őket, helyette 4-5 kávéval többet iszik, és probléma megoldva. Ma a délelőtt java része azzal telt, hogy a nemvagyokbeteg.hu-val kapcsolatos bohóckodásokat intéztem, kíváncsi vagyok mennyi időbe telik, ameddig beállítanak egy új domaint. Ugyanis itt a látogatószám vészesen kezd csökkeni, és akkor már mindegy, ha el se jöttem volna a freeblogról. Mondjuk muszáj volt, mint látom, mert azóta már nem is működik, bejegyzést sem lehet írni, meg semmi. Valami "alkatrész"-re várnak. Hát, RIP, freeblog. Élt 10 évet. A postr működik ugyan, de iszonyat lassan, ezek után érthető, hogy nem próbálkozok meg se a blog.hu-val, se semmi mással, hanem saját domainre megyek. Remélem, egy ilyen felső szintű, vagy milyen domain több embert vonz majd. Akkor majd újra regisztrálok a blog toplistákba, meg mindenhova, és akkor az én részem letudva az ügyben. Vagy még az is lehet, hogy erőltetem még a skizó-témát, hátha így jobban jönnek, de a tapasztalat szerint egy ilyen skizó-blog egy idő után kifullad, és én is kifulladtam az erőlködéstől, hogy ilyen nagyon skizó próbáltam lenni a postr-n, de kérdem én, kinek?

Ahogy megfigyeltem, bevált az a herderi jóslat, hogy ezt a blogomat kevesebben olvassák, mint az előzőt. Viszont ha leszámítjuk azokat a találatokat, amiket ilyen kifejezésekre kaptam, mint "pina", "fasz", "geci", "faszverés", akkor lehet, hogy nem is annyira. Mióta kijöttem a pszichiátriáról, elmúlt az a téveszmém, hogy mindenki engem olvas, illetve nem is annyira olvas, csak simán tudja, hogy mi van velem. Úgy érzem, a sors keze van abban a dologban, hogy a postr nem nagyon akarta ideadni az exportomat, így már megint azt és annyit teszek ide az ottani tartalomból, amennyit gondolok. El sem merem mondani az ötletemet, hogy megint költözni kéne, és mivel a roboman domain már egy jó ideje foglalt, esetleg megcélzom a nemvagyokbeteg.hu domaint a régi (nem is olyan régi) idők emlékére. Csak ebben a kérdésben addig kéne lépnem, amíg még tart a pénzemből, mert hát ugye citromos sör.

"Megkaptam a nyugdíjam És nagy lett a pofám Lerúgtam a postást Ráküldtem a kutyám." Most, hogy van pénzem, mert megkaptam a fizetést, ahhoz is lusta vagyok, hogy kijárjak az erkélyre cigizni, vagy lemenjek a presszóba inni. A pénz ad valamiféle hamis biztonságérzetet, legalábbis nekem, ha van, akkor nem sietek elkölteni. Az elköltésről természetesen Anikó gondoskodik, tegnap a Fehér Egérben azt hitte a pultos csaj, hogy mi nyertük meg a 6-os lottót. Egyébként ma kint voltak a kertben; a kertjük valamiféle fura véletlen folytán pont egy köpésre van attól, ahol mi lakunk, és volt szerencsém a családi idilljükhöz. Fura népek ezek a németek. Egy kicsit eljöttem tőlük lezuhanyozni, vesztemre, mert lakattal zártak ki a kertjükből. Amúgy sem szeretik, ha a lányuk körül sertepertélek. Csak úgy mondom, hogy amúgy nem vagyok túl nagy tisztálkodás-párti, általában meg szoktam várni, amíg beáll nálam az öntisztulás, ebben is hasonlítok Rejtő Jenő Piszkos Fred nevű hősére. De most vissza is kell mennem, mert éppen most hívott A., hogy egyedül van a kertben, mert a szülei lent buliznak az Unicumban. Szép dolog, mondhatom.

Csak úgy eszembe jutott valami frappáns: pszichotikus<>részeg; részeg<>hülye; sőt pszichotikus SEM egyenlő teljesen a hülyével. Csak eszembe jutott az igazságügyi elmeszakértő kérdése, hogy nem akartak-e valaha visszaélni a betegségemmel, és ezáltal átverni. De, amúgy akartak, méghozzá a saját kezelőorvosom, amikor aláíratta velem a Hodászra való deportálásomról szóló papírt. Mégegy ekkora seggfejet. Kapitális nagy barom. Mindenféle értelemben. Húzzon haza Bulgáriába, vagy tanuljon meg magyarul, inkább azzal foglalkozna. Azután pofázhat a magyar mentalitásról. Másik kedvenc témám ez a trafik-dolog. Most fordult elő velem először, hogy reggelre nem volt cigim, és ezért bebuszoztam Nyíregyházára, de jól sejtettem: 6 előtt egyetlen "trafik" (alig vártam, hogy kimenjen a divatból ez a hülye szó) sincs nyitva, szóval szívhattam ott a fogam még vagy egy 3/4 órát. Közben rámjött a fosás is, szóval adtam a Robinson dombnak, majd egy kis rumoskávé után csöveltem egy cigit a Jonatán előtt sziesztázó egyik embertől. Akinek az útvonalból nem derül ki, a Jósavárosban voltam "kirándulni". Mit mondhatnék még? Fuck.

Csak azért, mert tudom, hogy nem olvassák. Anikónak annak idején ki kellett nyomtatani a Kellett neked rongybicigli 1-et, hogy belenézzen, és amikor elolvasta, csak annyit kérdezett, hogy "Ki az a Bolond Andi? Tetszik neked?". E pedig azért nem olvassa, mert 1000 jobb dolga van, és bele van mélyedve a hivatásába. Kancsal azért nem olvassa, mert nem bolgárul van, a tetkós csaj, akivel úton-útfélen összefutok, azért nem olvassa, mert meg se hajlandó ismerni. Tudom, amúgy, hogy meg van osztva az egész cucc (mármint az "ismerőseim" körében), csak az a baj, hogy statisztikák valamiért ki sem mutatják a nyíregyházi találatokat. Szóval ennyi; az ismerőseim 1000 ok miatt nem olvasnak. Most nem akarom mindet felsorolni, hogy ki miért nem. Persze E-re akartam kilyukadni, hogy ő vajon miért nem, mert ha mondjuk egy blognak én lennék az egyik főszereplője, szerintem az lenne a minimum, hogy belenéznék. Pláne egy olyan félig-meddig szóbeszéd tárgyává lett blognak, mint ez, emlékszünk, már anyám munkahelyén is, meg Nyíregyháza amúgy is kicsi ahhoz, hogy ne jegyezzék meg rólam. "Just because you are paranoid, it doesn't mean they aren't after you." Szóval érdekes egy ilyen blog, ami kint van a Facebookon is (nem 1 helyen), meg az anyám Kinján, hogy vajon ki mit tud és miről. Amúgy az általános érdektelenség a jellemző. Az újdonsült ismerőseimről, akikről szól, hát ők bele vannak ragadva a saját nyomorukba, irodalminak nem elég irodalmi, kockának nem elég kocka. Különben meg útálnék irodalmi lenni, holott az érdekel, de legalább én ne legyek az. Kibaszottul rühellem az öncélú művészkedést, amiről a kortárs próza szól, vagy akár a versek, meg lehet nézni az én verseimet, tök egyszerűek, és mégis elvontak, "1+1=2". Douglas Adamst még bírtam, mert ő ki merte mondani, hogy az irodalom, úgy, ahogy van, szar, és mégis mekkorákat írt. Igaz, ő sem írta túl magát. Most csak arra akartam kimenni, hogy itt van egy skizó gyerek, és úgy-ahogy tud írni, meg akadnak még saját gondolatai is, és hogy szerintem nem kezelik értékén ezt az egészet. Persze a "hivatalos" pszichiátria szépen szemet húny az egész felett, mert egy skizó  csak húzza meg magát, és szépen férjen bele abba a kategóriába, amit mi kiosztottunk neki. Hajjaj, sosem fognak felvenni egy skizó linklistába se, pedig szerintem ér annyit a blogom, mint a Skizotéria, ami annak idején nagy szám volt, vagy a Sárkánymese. Ráadásul mind a kettőt hozzátartozó írta, szóval ezért is égő, ezt meg ugye én írom, és nem fogja közben senki a kezemet, mint ahogy egy skizótól elvárható lenne. Magyarul én már elengedett kézzel ülök a bilin. Sajnálom, de én nem férek bele se az anyuci pici gyereke kategóriába, se a könnyen átverhető kategóriába, se semmilyen gyámságot indokolttá tevő kategóriába. Ha írok is, nem olyat, ami egy skizótól elvárható lenne, meg amúgy egyáltalán. Mindegy ez a bejegyzés nyúlik, mint a rétestészta, valószínűleg áthozom majd ide 1-2, a nyírgyházi pszichiátriát pocskondiázó bejegyzésemet, attól talán megnyugszok. A blog fegyver.* * Én meg egy kicsit be voltam nyomva, amikor ezeket írtam, szóval tessék belőle gyököt vonni.

A blog kiírja ugyan néha, hogy Service temporarily unavailable, de hamarosan meg lesz oldva ez is, ha jól emlékszem, már évi 4$-ért utánam hajítanak egy tárhelyet, de magyar szerveren sem hiszem, hogy földhöz vágna egy éves tárhely + 1 domain. A látogatószám semmit sem csökkent, hogy átjöttem ide, sőt nőtt, tehát akkor jól döntöttem. Ezt a számot meg ma reggel már meghallgattam vagy kilencszer, még jó hogy nem mentek ilyen számok a pszichiátrián, amikor folyamatosan E hangját hallottam a fejemben, én úgy fogalmaztam, hogy "kukorékoltam vele", különben lehet, hogy még jobban kikészülök. Egyébként egész sor érdekes új kifejezést alkottam a subom alatt. Nyelvújító tevékenységem eredményét már részben megosztottam a blogon, de lehet, hogy még majd publikálom valahol. "Nyár van, rágyújtottunk páran, a füst csak vitorlázgat kikötőnk felé..."

Edit 1 és Edit 4 napok óta megállás nélkül zaklatnak valami papírokért, ami állítólag a táppénzhez, meg a fizetéshez kell. De meg kell, hogy mondjam, nem veszem tőlük zokon, ellenkezőleg, legalább valami kis színt visznek az egész napos unalmas varrásomba. Edit 4 is jó nő a maga módján, szintén magyar szakra járt ő is, mint majdnem mindenki a főnökeim közül. Edit 1 még régebben bepróbálkozott nálam azzal a lekoptató szöveggel, hogy ő nem igazán érthet meg engem, mert ő sohasem volt magyaros. Hát, az a helyzet, hogy neki nem is kell. Ő különben mostanában naphosszat nem látható, nem mutatkozik. Jó ez így, jó ez így... Ja, ha már szóba jött a fizetés: kacérkodok a gondolattal, hogy ebből a fizetésemből veszek valami jó kis domaint, meg bérlek egy jó olcsó VPS-t, és átteszem oda az egész kócerájt. Úgyhogy nem kell beleélni magunkat abba, hogy én itt maradok örökre a uhostallon, mert ezt a blogomat már bármikor, mp-ek alatt képes vagyok exportálni, szóval oda pakolom, ahova akarom, a fejem tetejére is akár... :-) Jó lenne ezeket a blogügyeket még a nyári uborkaszezonban lerendezni, "sub rosa", és akkor már nem maradna itt más, mint a vegytiszta Editezés. :-) Különben Edit 2 az, akivel a legjobban meg tudom értetni magam. Amúgy van néhány kollégám, akit képes lennék 5 Ft-ért röhögve likvidálni, ahogy mondani szokás, de ez maradjon egyelőre az én titkom.

"Most, hogy elmenekültek a férfiak, beszélhetünk a HÜVELYGOMBÁRÓL!" Tisztában vagyok vele, hogy itt talán soha nem lesz annyi látogatóm, mint a postren, "Már az Ördögi kísértetek is csinált siker volt", de úgy érzem, "az életem egy fejezete lezárult", és úgy is érzem, hogy nem tudnám ugyanott folytatni. A postren hagyott dolgaimból (remélem)  egy nagyjából kerek történet lenne rekonstruálható, ha valaki foglalkozna ilyesmivel. Plusz még azt is érzem, hogy "everybody's changing", vagyis hogy nem vagyok már ugyanaz, aki voltam, amikor kezdtem azt  a blogot. Ez a blog jóval egyszerűbb, nem kell kivárni, ameddig a postr méltóztatik ezt, vagy azt csinálni, nincs az a sok hosszadalmas belépési procedúra, meg gondolkodás. Ha jól tudom, már megcsináltam, hogy bárki bármit bármikor hozzászólhasson, névtelenül is akár, és ez az egész cucc itt elég jó gyors, szóval nekem kényelmesebb. Bár, ha nincs annyi látogató, akkor megint nincs annyi hozzászólás se, szóval nem tudom.

Mivel az egyetlen olyan betegségben szenvedek, amit hajlandó vagyok - legalábbis részben - pszichiátriai betegségként elismerni, finomítani kényszerülök néhány nézetemet ezzel kapcsolatban. Belátom, hogy szükségem van bizonyos pszichiátria ellátásra, de nem a fasiszta, inkompetens barmok gyülekezetétől a nyíregyházi pszichiátriáról, hanem maximum a nagykállói állatsimogatótól.

Sok mindent máshogy látok, már nem vállalok sorsközösséget a legtöbb skizofrénnel, maximum azokkal, akikkel a burán szoktam tárgyalni. Ez van. Elhidegültem tőlük, olyan se hús, se hal embereknek tartom őket, akik szervilis módon istenként csodálják a pszichiáterüket, annak ellenére, hogy az jó eséllyel tönkrekúrja az életüket. Nincs nekik több mondanivalóm, csak amiket már eddig is elmondtam.

Fura módon felszabadultságot érzek, mert már nem érzem magamra nézve kötelezőnek, hogy skizókkal foglalkozzak, mert magasról szarnak rám, és a problémámra, és nem látják be, hogy ez könnyen lehet az ő problémájuk is, hanem inkább homokba dugják a fejüket, mint a struccok. Azt hittem, a történetem szélesebb körben fog érdeklődést kiváltani, hát egy lófaszt.

Arra is rájöttem, hogy bármit írhatnék ebbe a blogba, például azt is, hogy a pszichiáterem egy lóbaszó, el se jut az illetőhöz, még az ismerősein keresztül se, mert annyira biztosnak és bebetonozottnak érzik a pozíciókat, hogy inkább elolvassák a 100. tanulmányt a kutyaterápiáról, minthogy nekik nem "tetsző", vagy "kedves" dolgokat. Igaz, vannak egészen rövidke tanulmányok is, itt meg azért kéne olvasni is, és nem is minden kristálytiszta benne.

A másik ok, amiért átmegyek a WordPressre, hogy nekem könnyebb a dolgom. De ha mondjuk összegyűlik kellő számú szavazat arra, hogy a postr-en is folytassam, mert valamiért itt jobb, lehet, hogy megcsinálom. De el nem tudom képzelni, mitől lenne itt jobb. Igaz, hogy néhányszor így kikerülhettem az Origóra, de mostanában nem nagyon írok arra esélyes bejegyzéseket, és egyre inkább nem is fogok, szerintem. Mindenesetre álljon itt örök emlékül ez a hodászos történet, az Edit-subbal együtt, és okuljon belőle, aki akar. Én még nem tudom, mivel fogok konrétan foglalkozni, de skizókkal nem, az fix.

A másik kedvenc mesém a horrorisztikus és pszichothriller elemekben bővelkedő Varjúdombi mesék volt. Ez a rajongásom addig fokozódott, hogy egyetemista koromban kikölcsönöztem a könyvet is, amit egyébként Tarbay Edének köszönhetünk, a grafikákat nem tudom kinek köszönhetjük, de csodálatos, ahogy mindenki toldozott-foldozott ruhában, depressziósan vonszolja magát. A rajzfilm színvilága felidézi a kábé egy hónapos delírum-közeli italozás utáni világlátást, mintha mindent bevonna a hónapos retek, és mintha mindeki kifakulni készülne ebből az árnyékvilágból. Itt is vannak arcok, de itt mindig más a főszereplő: a mindig fázó nyúlapó, a póruljárt varázsló, a szolgálakész kísértet. Tolkient, és J. K. Rowlingot eszembe jutattó szocialista fantasy 1975-ből, ami azzal ér el fantasztikus hatást, hogy mindenhol felfordulás, kosz, pókháló van, de minden mocskos sarokból valami titok, igézés, varázslat kerül elő. Azt hiszem, ennyit gyerekkorom kedvenc meséiről. Akkor sem voltam már 100-as. Emlékszem, valamiért csak titokban mertem nézni, már akkor is éreztem, hogy ennek a mesének a nézésével valamiféle bűnt követek el a fennálló világrend ellen, és növelem magamban azt a borzongásra éhes szörnyet, akivé a későbbiekben váltam.