Skizofrénia underground

Gyerekkorom kedvenc meséje nagy meglepetésre nem a Magyar népmesék sorozat volt, hanem a Jamie és a csodalámpa című angol rajzfilm. A főcímdaltól az érzékenyek már eleve transzba estek (kivéve akiknél epilepsziás rohamot vált ki a villódzás). Szerintem ez egy beépített szűrő volt a rajzfilmben, akik mégis ülve maradtak, megnézhették. Ez helyettesítette a korhatáros karikát. A rajzfilm főszereplője Jamie, aki mágikus zseblámpája segítségével minden éjszaka felkeresi Kakukkiát. Jó éjszakát Jamie! - kíván minden este szép álmokat édesanyja, de Jamie lámpaoltás után nem az alvást választja, hanem hálósapkás kutyájával, Sajóval együtt Kakukkiában élő barátait látogatja meg. Olyan fazonok bukkannak fel a rajzfilmben, mint Szám bácsi, a szuperbusz vezetője, aki mindent számon tart Kakukkiában, Megvagy hadnagy, aki a gumibotjával táplálkozik, Fonák Tamás, aki mindent fordítva csinál és Rezes Bandi, Kakukkia egyszemélyes zenekara. Szerintem ez a sorozat kenterbe veri az Alice Csodaországban című LSD víziót, a készítők valószínűleg egy jóval erősebb, azóta már régen betiltott szerrel hozhatták így formába magukat. Tudom, hogy mostanában már sokkal szürreálisabb rajzfilmek is vannak, de mindegyik legalább köszönőviszonyban áll a valósággal, itt viszont nem érvényesek a fizika törvényei, mindenki retardált, Jamie pedig pizsamában töketlenkedik, és próbálja megoldani a felmerülő idióta problémákat.

Meg még az is volt tegnap az orvosszakértői vizsgálaton, hogy megkérdezték, nem szoktak-e becsapni, mondom nem. A főorvos tett egy halovány kísérletet arra, hogy kimagyarázza, hogy a gondnokság nem azért van, hogy korlátozza a jogaimat, de látta, hogy nem igazán arat sikert nálam ezzel a szövegével, úgyhogy inkább hagyta. Kérdezte, hogy ki a miniszterelnök, hány évenként vannak a választások, meg milyen pártokat ismerek. Milyen pártokat ismerek? Mondtam neki, hogy engem nem érdekel a politika, én sem kérdezem meg tőle, hogy mi az a trocheus. Megkérdezte, hogy be akarom-e fejezni az egyetemet, mondtam, hogy igen, de azt nem mondtam, hogy inkább elölről kezdeném, csak úgy a móka kedvéért. Megkérdezték, van-e vagyonom (aha, helyben vagyunk), nem igazán, meg hogy van-e adósságom, mondtam, hogy csak az az egy milla körüli diákhitel tartozásom. A politikáról azért mégiscsak tudok valamit, ma például ezzel a dallal ébredtem, lehet a tegnapiak hatására:

Érdekes, mióta nem vagyok a pszichiátrián, alig lézeng itt valaki. Valószínűleg csak katasztrófaturizmus ( (c) by motymoty ) volt, ami itt a blogomon folyt. Fura módon, akivel ma a legjobban elbeszélgettem, az az igazságügyi orvosszakértő volt, bár ő is hivatalból tette. Bele kell törődnöm, hogy a kutya nem kíváncsi rám.

E/1 "drukkolt nekem", A. azt se bírja felfogni, hogy "mibe' vagyok". Bazd meg, pupi, ez csapda. Mostantól átmentem mikrobloggerbe, mert nem éri meg az erőfeszítést.

Inkább foglalkozok a játékommal. (♥)

Duplán is. Ma megyek vissza szabadságról, és ma lesz az igazságügyi elmeszakértői vizsgálatom. Mintha az nekem kijárna. Mindkettő. Az a furcsa helyzet állt elő egyébként, hogy itt mocskolom a pszichiátriát, ahol érem, élőben meg a szemükbe mosolygok. A múltkor mondjuk nem köszönt egy ápoló, de hát ő amúgy is egy seggfej. Azt mondják, még a kollégái is utálják.

Visszatérve erre a kis irodalmi kitérőre, nem valószínű, hogy ilyen gyakran lesz, de most muszáj volt. Kár, hogy elkallódott az az évfolyamdolgozat, amit jórészt róla írtam. "Nem egy csúcsszuper munka, de a célnak megfelel." Ezzel az összeollózási munkával amúgy is úgy érezhettem magamat egy pár percre, mintha újra suliban lennék.

Ja, még annyit, hogy ezt a mesteremet azért nem követném abban, hogy 158 könyvet megtöltsenek a műveim, bár erősen afelé haladok. Tegnap is például 3 poszt. Nem gyors egy kicsit a tempó? Nem tudok leállni, úgy néz ki...

"Apja Székelyföldön volt református prédikátor, így a műveltség alapjait már a szülői házban megszerezte. 1711-től a székelyudvarhelyi kollégiumban, 1718-tól a nagyenyedi főiskolán tanult. Miután több éven át főúri családoknál nevelősködött, 1720-ban Torockószentgyörgyön lett pap, majd 1735-től haláláig Nagyenyeden szolgált.

Írásai jórészt kéziratban maradtak; a halálakor még 158 kötetből álló irodalmi, teológia, történeti feljegyzései, prédikációi, tanulmányai, német és francia fordításai többségükben elkallódtak. Részletek maradtak fenn önéletírásából, és ismert az erdélyi püspökök életéről szóló műve. Fő műve: A nagyenyedi síró Heraklitus és hol mosolygó hol kacagó Demokritus" - Wiki

Írt a püspökökről: "a mi püspökjeinket úgy írtam le, hogy azokból őket jobban megismerhetni, mintha az ő felettek elmondott hazudozó alkalmaztatásokat mind hallottátok volna, mert én tudom, hogy igazat írtam felőlök: tudtam többeket is, de a keveseket is elégnek tartottam, mások úgy írják le őket mint angyalokat; én úgy mint embereket.", de egyszerű emberekről is: Vécsei Pál helybeli jó mesterember, de "nagy borcsiszár, a felesége is borveder- s bormoslékasszony s nagy kurva is". Máskor arról ír, hogy Haller János jámbor jó pápista úr, erdélyi gubernátor, az emlékíró Apor Péter "nagy kurva leányát vette elsőben feleségül, ki nékie semmi örököst nem szüle, mint régen corrupta gonosz faj".

"Fő művének, a Nagyenyedi síró Heráklitus és hol mosolygó s hol kacagó Demokritusnak csak egy 1845-ből való másolata maradt fenn (Kolozsvári EK). A 339 anekdotából álló gyűjteményt 1759 júliusa és 1762 között írta, s halála előtt néhány hónappal fejezte be. Időrend nem érvényesül benne, előre elgondolt szerkezete sincs, nagyobb kompozíció kialakítása nem állt az író szándékában. A kis műfaji egység volt számára a közvetlen megfigyelés rögzítésének eszköze, de távol van attól, hogy azt olyan művészi egységgé formálja, amilyenné a levélműfaj vált Mikes kezében. Anekdotáinak színvonala műgond tekintetében egyenetlen, az író tudatosan csak arra törekedett, hogy történeteinek a csattanója mennél szellemesebb legyen." - Spenót

"Bornemisza Ördögi kísérteteihez hasonlóan ő is mindig nevén nevezi szereplőit és megmondja, hol és kivel történt az eset. Ösztönösen keresi a korra és a társadalmi viszonyokra jellemző mozzanatokat. Nem bírál, csak leír, ezt azonban kíméletlen őszinteséggel teszi, föltárva, leleplezve a társadalom minden szennyesét." - A magyar irodalom története 1600-tól 1772-ig.

Na az ő cuccait akartam régebben megszerezni, de sajnos csak szemelvényeket tudtam belőlük olvasni, egyszer, úgy rémlik, írtam is valamit a magyar tudományos írás kezdeteiről, de csúnyán leragadtam nála. Persze, mondanom sem kell, az az írásom is jól sikerült, mint mindegyik :-). Aki kitalálja, miért rángattam most elő pont őt, +1 sör. (Nemsokára fizetés).

Sokszor létfontosságú információk sikkadnak el a blogon, mert hozzászólásba vannak leírva. Nem először csinálok olyat, hogy egy hsz-t átemelek bejegyzésbe, mert méltóak az utókor figyelmére. Ezzel a hozzászólásommal csak a mhelyen uralkodó állapotokat szeretném szemléltetni, voliá: "Editből egészen konkrétan négy van, ebből kettő a releváns (maximum három, ha ide soroljuk Edit 4-et is :-)). Bonyolult. :-) Edit-uralom van, 3 Edit is a főnököm valamilyen értelemben (ezeket egyszer Edit 1 megpróbálta nekem elmagyarázni, de nem sokra jutott vele). Mindegy, az a lényeg, hogy ha valamit el akarsz intézni nálunk, akkor keresel egy Editet, és ő majd eligazít (maximum átirányít egy másik Edithez :-))." Szóval holnap még az is lesz, hogy kezdődik a munka. Bár 4 óra varrást nem igazán neveznék munkának, az csak 4 óra varrás. Akartam volna dolgozni a The Night of the Living Dead, vagy valami hasonló nevű Ravenloft kalandjáték projektemen, de a "pinaügyek" miatt ebből se lett semmi. A grafika azért olyan pocsék, mert saját. :-) A játék O.H.R.RPG.C.E. programmal készül, ha valakinek ez egyáltalán mond valamit. Mondjuk nem hiszem, mert Mo-n szerintem én vagyok az egyetlen, aki még ilyesmivel szenved. Már amikor éppen ráér a pinaügyektől, és nincs éppen elmegyógyintézetben.

"Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával."

És azért szomorú ez a vasárnap, mert lejárt a szabadság, és ráadásul holnap munka után igazságügyi elmeszakértői vizsgálat lesz. Mi a faszomat szakértenek rajtam? Rühellem a fajtájukat is. Emlékszem, amikor először bevittek, az ÖSSZES pszichobarom körülállta az ágyamat, gondolom, akkor döntötték el, hogy gyámság alá vesznek, és elvitetnek Hodászra. Ezért kár volt így összeröffenni, nem tudtatok deportálni, és azt a kibaszott gyámságot sem fogjátok keresztülvinni. Fasiszta bunkók. Csak érdekességképpen jegyzem meg, ha nem bánnak velem úgy, ahogy bántak még annak idején, soha eszembe se jutott volna blogot írni. Azt hiszem, főként a magányosság miatt csinálom. És itt a Szomorú vasárnap c. film betétdala, ebben is van minden, holocaust, főbelövés, szerelmi négyszög és hamburger :-), stb.

Anikót ráraktam a Facebookra, meg a Badoo-ra, most legalább elvan anélkül, hogy 5 percenként lenne valami kívánsága. (Ezt kellett volna már régen.) Én pedig nagyon gondolkodok azon, hogy a uhostall-on folytassam (http://roboman.uhostall.com), később meg saját domain, saját CMS, leginkább Wordpress.

Ezt a "szép" történetet meg itthagyom tanulságként az utókor számára. Bár elkezdtem augusztus 1-től oda is írni, még az egész nagyon messze van attól, hogy valami értelmes kijöjjön belőle. Kb. hónapok. Most kb felváltva írok robiként, és robomanként, ahogy az eszembe jut. Mármint itt. Remélem, nem baj.

Bár a legjobb az lenne, ha meglenne az itteni exportom, és a másik helyre már nem vinném a nagyon gáz bejegyzéseket, csak azokat, amikből látszik, hogy mekkora taplók (vannak) a nypszch-n.

A. egy fél órát gondolkodott azon, hogy "megvan-e még a tűz", de egy fél óra után arra jutott, hogy "tegnap még megvolt", megkérdezte, hogy szoktam-e még gondolni "arra az Editre", mondtam, hogy nem (bármiféle Editre gondolni betegség volna részemről) majd újra eltiltott Norikától, mert véletlenül meglátta a fényképét, és végül kibékülten távozott.

Aki kiabál, az fél, azt szokták mondani. Ez a blog elég nagy indulatokat váltott ki, természetesen csak 1-2 emberből, amúgy vihar a biliben. Elsősorban persze belőlem. Vagyis belőlem nem a blog váltotta ki, hanem a "frusztrációimat" vittem bele, és nem is tudom, ezek a csúnya szavak, és kifejezések a külső szemlélő szerint már hozzám nőttek. Nem tudom, életem során számtalanszor szoktam rá a bazdmegelésre, és szoktam le róla. Azt hiszem, amúgy még mindig egy kicsit a halo holocaust-ügy hatása alatt vagyok, azért csinálom ezt. De nem biztos, hogy ez én vagyok. "Mondhatta volna szebben, kis lovag." Persze, amikor azon kapom magam, hogy tök ismeretleneknek nekitámadok, legújabban egy bloglistában, akkor lehet, hogy egy kicsit magamba kéne szállnom. Nem határozhatja meg az egész életemet az, hogy egyszer erőszakkal el akartak vinni Hodászra, most meg gyámság alá akarnak venni. Persze meghatározhatja, de az csak nekem rossz. Most a teljesség igénye nélkül fel akartam sorolni mindazokat, akiknek itt a blogon már beszólogattam, de mivel úgy látom, szépen telik a lap enélkül is, most nem teszem. Most mondok egy újdonságot: nincs kedvem dolgozni sem. Jó lenne most szépen lezárni ezt a pszichiátriás történetet, maradjak meg mindenkinek úgy a memóriájában, ahogy magában elraktározott. Persze időközben nem kerestem új mhelyet, mert nekem így "kényelmes". Más (de valahogy még mindig ugyanaz). A nyíregyházi pszichiátria elég szar hely (életem legszarabb helye a detox után, de ott csak fél napokat kell lehúzni), de nem gondoltam, hogy ez a bolgár seggfej ilyen húzásokat mer itt velem megcsinálni 2013-ban. Hogy a pszichiátriáról nem haza megyek, hanem Hodászra, életem végéig. És ezt ráadásul komolyan is gondolta. Én azt hittem, hogy csak kisebb testi hibái vannak, de rájöttem, hogy agyilag sincs rendben. Még annyit, hogy várható volt, hogy a pszichiátrián semmi sem fog változni a kis blogom ellenére, ami véletlenül 1x-2x egy picit nagyobb nyilvánosságot kapott, és nem mondom meg, hogy milyen fogadtatásra számítottam, de nem ilyenre. Azt sejtettem már az elején, hogy lesz valami, amikor nem olyan hangnemet ütöttem meg, mint szoktam, de nem gondoltam, hogy így el fog durvulni a helyzet. Szerintem azért rendeződni fog ez az egész. Évek kérdése.

Tegnap SötétSzivárvánnyal éjfélbe nyúlóan beszéltük meg életünk sötét kis titkait, legalábbis arra a kis időszakra vonatkozóan, amikor az életünk rövid időre találkozott Miskolcon. Nem titok, hogy majdnem egy doboz Fecske szivarkát lenyomtam közben, és ettől az egésztől másnapra olyan fejfájásom és másnaposságom keletkezett, hogy csak délután tudta elnyomni egy Cataflam. Valószínű, hogy régen is sokszor nem a mindennapos bulizástól és piálástól voltam másnapos, hanem inkább a 3 doboz Helikontól, amit elnyomtam közben.

Ma dupla, sőt tripla adag babysittinget vállaltam, többek között ez az, amiért csak most írok. Másnaposan ez igen fárasztó tud lenni, szerencse, hogy délre elmúlt a másnaposság-érzés, délután 2-3 körül meg a fejfájás a Cataflamtól. De ez mind csak mese habbal, főként azért csináltam most ezt a bejegyzést, hogy be tudjam rakni a kedvenc Cure számomat. Égő, vagy sem, ide járok zenét hallgatni.