Blogolni bele a világba, régen sokat csináltam. Ma már a tartalomgyártás felé ment el a dolog jó és rossz értelemben egyaránt. Jelenlegi első számú blogom abszolút az emberek elváráshorizontjának a kivetülése. Ez egy közönségkiszolgáló blog, ahol a saját elképzeléseimet is megvalósíthatom. Mellesleg így egozhatok a legtöbbet. Tiszta árukapcsolás az egész. És nem annyira magamutogatásból, mint önkifejezésből. Mert az egoblog az én igazi terepem, fő műfajom. Azelőtt nem volt ilyenem. Kár, hogy mire megtaláltam, és igazán kiteljesedhettem volna benne, ki is múlt. RIP
Minek jöttél vissza a Reblogra?
Ez a véletlenek összjátékának köszönhető. Így az összes szarom egy helyen avn, a WordPress blogom is éppen most adta meg magát, és így sikerült minimális adatvesztéssel megúszni a dolgot. Valamennyire motivált az aktuális játék is, de nem hiszem, hogy nyernék.
Miért olyan zűrzavaros ez a blog?
Hát az úgy kezdődött, hogy nem szedtem a gyógyszereimet a skizofréniára, és belefogtam egy ilyen blogba. Az elejét amolyan Wahn-állapotnak tekintem, ami a pszichózist megelőző időszakot jelentené elvileg. Utána érthetetlen lesz a blog, a félig-meddig kimondott és leírt skizofrén téveszméktől. Ezeket a bejegyzéseket nem szoktam visszaolvasni, de a keresőben sok találatot kapok rájuk. Valami ilyesmit csinált Vásárhelyi Bea, amikor leírja a könyvében a naplóbejegyzéseit. Szembenézett a démonaival. Nálam ez még nem történt meg. Talán egyszer megtörténik, és jót neevetünk rajta, de szerintem nem.
Mi van a WordPress blog tartalmával?
Beimportáltuk őket ide. Török Gábor nagyon sokat segített a Reblogtól. Szóval annak a tartalma kimerül egy rinyapartiban, nagyon egós bejegyzésekel. Olyan naplóféle, ami manapság nem divat. Egy naplóban nagyon pongyolán fogalmaz az ember, szinte nincs is stílusa az írásainak. De volt egy kis kör, aki szerette, páran megunták az állandó rinyálást, és leléptek, de jöttek újak.
Miről írnál szívesen?
Angol nyelvű amatőr kalandjátékokról. A WordPress blogon is volt néhány, de az emberek inkább rám kíváncsiak. Már aki. Szóval ezek a játékok nagyon nem érdekelnek senkit rajtam kívül ebben az országban. Angol nyelvterületen nagy hagyományuk van. Tervezek egy ilyen tematikájú blogot magyar és angol nyelven. Az angol nyelv azért, hogy legyen némi látogató.
Miről fogsz itt írni?
Nem tudom, de általában mindig van mondanivalóm. Az egoblogos múltamat levetkőzni nem fogom teljesen, de igyekszek majd érdekes témákat találni. Például tegnap hajnalban hirtelen felindulásból megrendeltem Vásárhelyi Bea könyvét, hát lesznek ilyen egós dolgok a munkahelyről, talán egy-két játék és könyv, igyekszem majd ingyeneseket találni. Jelenleg azt írnám most meg, hogy a gyógyszerátállítás óta mindenki azt mondja, hogy nagyon szarul nézek ki, én viszont nem érzem olyan rossznak a helyzetet, ez a nyugtatók hatása, tehát vagy jól nézek ki, és szarul érzem magam, vagy fordítva. Egyébként még annyit, hogy azokhoz a lányokhoz tudnám magam hasolítani, akik régen fiúk voltak, és ennek a nehézségeit próbálják blogban, Tumblr-en, játékokban elmondani. Nem tudom, miért van ez a párhuzam, régebben talán nekem is lehettek ilyen vágyaim. Persze nem olyan erősek, hogy tegyek is értük.
Mi van a betegségeddel, a skizofréniával?
Lassan 10 éve szenvedek vele, de nem történt előrelépés. (Visszalépés igen.) Most arra gondolok, hogy gyámság alá helyeztek, ebből az apropóból készült el a Halál a pszichitrián című játékom, ami sajnos személyiségi jogokat sért ezért át kell írnom benne néhány részt, főleg a neveket. A gondnokság két évig tart, és szerintem két egymást jól ismerő pszichiáter baszott ki velem (a kezelőorvosom, és az elmeorvosi szakértő, de hagyjuk). A hangulatom változó, sokat csavargok a betegségem óta, nem vetem meg a sört sem, most, hogy nyugtatót kaptam, ebből visszább vettem. Pozitív változást remélek 10 év után.
***
& 2017 január, kis hallás utáni szövegértés:
