Vásárhelyi Bea szokta hangoztatni, hogy csak néhány skizofrén beteg van jelen az interneten, és ők is csak ilyen lazán tartják a kapcsolatot, nincs igazi internetes skizo közösség ma Magyarországon. Talán nincs is szükség rá. Ő bevallása szerint külföldi fórumokat olvasgat, én meg annyira nem. A skizofrénia tünetei bár nagy hasonlóságot mtatnak, a téveszmék tartalmában és jellegében van különbség. Talán kategorizálni lehetne őket, mint a népmeséket, én ismerek olyan skizofrént, aki hasonló tüneteket produkál, mint Vásárhelyi Bea a könyv megírása idején. Csak valakire hatnak a gyógyszerek, valakinél nem, vagy legalábbis markánsabbak a maradványtünetek.

Bea Amerikában éretségizett, Angliában járt főiskolára, ahol ösztöndíjjal végezhette a tanulmányait. A diploma megszerzése után Budapestre költözött, és multinacionális vállalatoknál kezdett dolgozni. Itt jelentkeztek az első tünetei, de az akkori pszichiátere még nem javasolt gyógyszeres kezelést. Ki hinné el egy sikeres menedzserről, hogy kezdődő skizofréniában szenved? Egyre rosszabbul lett, végül felmondani kényszerült a munkahelyén, és hazaköltözött. Végül gyógyszeres kezelést ajánlottak, de Bea nem volt hajlandó beszedni azokat. Története valahogy úgy kezdődik, mint az enyém itt. (Annyi különbséggel, hogy ő legalább lediplomázott, és dolgozott a szakmájában.)

"1.2010.11.07.

Ma széttéptem a recepteket. Nagyon megkönnyebbültem. Még szóltam is a mellékhatások miatt. Már nem számolom, mióta nem szedem."

Közben kiderült, hogy terhes, és a gyerek apja nem vállalja fel az apaságot. Ekkor felköltözött egy budai albérletbe, innen megint haza. Nem világos, mikor hol is lakik. A szövegben álom, hallucináció, téveszme nagymértékben keveredik. A rokonaival hagyományosan rossz volt a kapcsolata, ez jellemző szinte minden skizofrén betegre a betegsége aktív időszakában. Az első rész közel 50 hosszabb rövidebb naplóbejegyzésében téveszméivel küzd, a 2., valamivel több mint 50 naplóbejegyzésben a gyerekéhez ír leveleket (szülés után elvették tőle, és nevelőszülőnél helyezték el).

Az első rész csupa izgalom, bár sok névről nem derül ki, igazán kicsoda, lévén, hogy naplóról van szó. Pénzlopás, kocsilopás, levelek eltünteése, zárcserék, emailek elolvasása, bekamerázás, lövöldözés, bérgyilkosok állandó toposzai ennek a résznek. (Nem beszélve a permanens pasizásról, mert a szcientológia szerint a szex fonotos). Érdekes módon még ez a legkoherensebb bejegyzés:

"34.2011.06.14.Még életemben nem néztem ki ilyen szarul, mint most. Ömlik belőlem a sárga meg a zöld dzsuva. Ha betétet használok, még büdösebb, nonstop pisaszagom van, ráadásul még tetves is lettem. Fürdeni meg cipőt föl-le venni már túl nehéz. Kiültem a napra és tele lettem májfoltokkal. Az ínyem vérzik és fáj. A lábfejem minimum a kétszeresére dagadt. A körmöm alól, akármit is csinálok, ömlik a fekete festék, amivel tetováltak. A kezemen mintha visszér lenne, a nyakamon is rendszeresen kidagadnak az erek. Valami futószemölcs van a kezemen. Pigment hiányos a jobb kezemen felül a bőr. Már kábé az eredeti 48-50kilóhoz képest felmentem kábé 65-ig és a köldököm is kifordult. Lógnak a melleim, ég a torkom és nem kapok levegőt éjszakánként. Olyan mintha horkolnék, pedig csak orrsövényferdülésem lehet. Őszülök is egyben és előjött valahogy. Leállították a vérmérgezést, ami a jobb karomon fölfelé fut. A szemem egyre kisebb, a szám egyre vékonyabb. A hasamon a bőr egyre kevésbé tágul, lassan már kireped. Ettől féltem, hogy nem bírom kihordani őket, szerintem kettő van. Hülye hangokat hallok, továbbra is beszél a kacsa és a kutya, a mosógépről és a hűtőről nem is beszélve. Mióta gyerek van, még erősebb az egész. Szentül meg vagyok győződve róla, hogy valaki, élve el van temetve a padláson. rendszeresen kopog és egyszer egyszer segítséget kér. Én már halott vagyok, Beus. Aztán úgy dönt, mégiscsak életben maradok Beus. Nem bírtam tovább, feltettem egy vadászkést a padlásbejárathoz. Néha engedek be egy kis levegőt és a múltkor betettem egy üveg vizet. Már volt fönn egy zsák és két üveg parfüm meg egy üveg hígító, ha le akarna jönni, nyitva van az ajtó, de meg van kötözve és szerintem nem tud. Tele van vezetékkel és van ott egy hurok, ahol macskákat lehet fojtogatni."

A második részben megszűnik az összefüggéstelenség (szülés után átszállították egy pszichiátriára, ahol kezelést kapott), és a családi béke is helyre állni látszik. Kizáró gondnokság alá helyezik ugyan (én ebből az időből ismerem Vásárhelyi Beát), de megkapja a rokkantnyugdíját visszamenőleg, amivel segíti a családját, félretesz a fiának, és magának is vásárolgat. Ezek a levelek afféle intelmek a fiához, és élménybeszámolók arról, ami vele történt, amíg nem látták egymást. Ami még feltűnik az egész műben, a jósnőhöz járás, horoszkópok vizsgálgatása, és némi szcientológiai képzettség.

(Persze az ember korunkban gyakran fordul az ezoterikus dolgok felé a gyógyszerek helyett. Nekem is megvan az ilyen múltam.)

Ami második olvasásra feltűnik a műben, hogy ahogy minél távolabb kerülök a pszichózis világától, annál érthetetlenebb számomra az egész. 2013 novemberében, amikor először olvastam, magával ragadott, hiszen hasonló élményeken mentem én is keresztül, ráadásul az írónőnek volt mersze rögzíteni is a tapasztalásait. Régebben én is részletesen kitárgyaltam ezeket az akkori burán, és az akkori freeblogon, de a digitális világ ilyen szempontból nem megbízható, ez a könyv minden szempontból jó választás, habár én az ebookot említettem még Beának, így talán többekhez eljutna.