GONDnokság

Múlt héten kimondták a gondnokságot. Mármint rám. Érdekes módon az egyik kollégámat, aki rendszeresen a sürgősségin köt ki rivotril túladagolás miatt, a bizottság szerint közveszélyes, és otthonban lenne a helye, ugyanez a szakértő egy cseppet sem találta gondnokságra szorulónak. Én már beletörődtem, de ha lehet, biztos, hogy másik szakértőt fogok kérni a felülvizsgálatnál. És miért ne lehetne? A bírónő valami olyasmit mondott, hogy a fizetésemet megtarthatom, a nyugdíjamat a szüleim veszik fel, szóval lényegében semmi sem fog változni. Mellesleg tök mindegy, mit mond ki a bíróság szerintem, ebbe nem igazán lehet erőszakkal beleszólni. A leszázalékolási bizottságtól még várom a papírt, az is megtörténhet, hogy visszaveszik a pénzem, és elvesztem a munkámat, amivel, megmondom őszintén, nem vagyok maximálisan elégedett. Amúgy nem nagyon izgat az egész, se a gondnokság, se a munkahely, csak a pénzemet ne vegyék le (amire azért a legnagyobb az esély).

3 Tovább

bazdmeg, pupi, ez csapda!

Voltam felülvizsgálaton. Már mindenki úgy tekint rám, hogy le van vajazva a gondnokság, szóval én jóformán nem is beszéltem, csak apám. Persze mindenhol a kispolgári értékrend érvényesült, ezzel a gondnokság-dologgal teljes az összekacsintás a szüleim és az állam között, hogy engem fél-állati sorba tudjanak taszítani. Nem azt mondom, hogy jó az, amit csinálok, de nem kéne karhatalommal fellépni. Bazd meg, ez olyan, mint egy negatív utópia, hogyha valaki egy kicsit is eltévelyedik a kijelölt úttól, akkor jön az állam bácsi. Úgy éltem meg a betegségemet, mint egy világháborút, kábé + az azt követő lágert, és most jön a karhatalom, és minden önrendelkezési jogot elvesz tőlem. Én már nem is vagyok fontos, körülbelül  egy kisállat szintjére degradáltak jogilag (bár még nincs meg a gyámság, de már mindenki abba van). Annyira szánalmas, hogy a szüleim állami segítséggel szeretnék megoldani a viselkedésbeli különcségeimet, az állam meg kész ehhez asszisztálni. Az egész megalázó procedúrán azért mentem keresztül ilyen halál nyugodtan, mert remélem, hogy ezáltal több pénzt kapok, vagy legalábbis megtarthatom az eddigit. Én nem azért vagyok deviáns, mert beteg vagyok, én mindig is deviáns voltam, és az is maradok. Uff!

2 Tovább

Egy átlagos férfi naplója

Skizofrének. Mostanában leginkább egy növény jut az eszembe róluk, mégpedig ez: nebántsvirág. Különben meg kurva hamar bele lehet szokni az anyuci pici gyereke szerepébe, utána meg úgyis elhülyülsz, és vagy felvesznek az intézetbe, vagy a lágerbe, vagy megdöglesz az utcán, mert az, hogy ki fognak semmizni, legalábbis valószínű, főleg, ha gyámság alatt vagy. Aztán meg eltakarítanak, mint a szemetet.

Utolsó kommentek

Szerintem tweetelni menő

Linkek, blogajánló, stb.

LindaDesign NonStop

"egy szöveggyáros zugmágustól"
"Árpádnak lenni nem egyszerű"
Nem szégyen a kultúra,
csak néha kellemetlen.

Kaland konzerv WP:

Itt is szoktam rinyálni:

Ahogy kezdődött... (a blog)

7 évig "kezeltek" paranoid skizofréniával. Elbaszták az életemet. Elegem lett. Nem kell a méregdrága gyógyszerük, egyszerűen lehúzom a klotyón, nem kell az idióta pszichoterápiájuk, se pszichológus, se más. Menjenek a picsába a gyógyszereikkel. Engem ne "gyógyítgassanak", a saját életemet egyedül is el tudom baszni. Nem kell az asszisztálásuk. Gyógyszer és agymosás. Ennyit tudnak. Baszódjanak meg.

Akarsz róla beszélni?