Kulturális turizmus - fapados írások - tumblelog

Leslie Williams's Seek or Freak

Halloween napján egy 13 évesekből álló társaság eldönti, hogy az estét egy elhagyatott házban fogja tölteni. Tommy nem nagyon akar a többiekkel tartani, de végül rábeszélik őt is. A társai, Sara, Rafiq, Jeff, Michelle és Chuck, elbújnak a házban, és Tommynak kell megkeresnie őket. Hamar rájön, hogy társai a házban különös lények, és mágikus dolgok csapdájaba estek, és neki kell kiszabadítani őket, hogy mindannyian épségben hazaérjenek. A házban élő lények közvetlenül nem tudnak ártani, de megijeszteni meg tudják, az "ijedtségi faktor"-nak 10 alatt kell maradnia, hogy ő maga is túlélje a kalandot. A játék hamar végigvihető, még ha elsőre nem is sikerül minden tökéletesen, hamar újra végig lehet rajta szaladni, hogy minden társunk kimeneküljön ebből az elátkozott házból. Értékelés: 5 ijedtségi faktor az 5-ből http://philome.la/LezonCloud/leslie-williamss-seek-or-freak

0 Tovább

the end

Az egész úgy kezdődött, hogy kezdett egyre jobban fárasztani mostanában a munkám, meg az, hogy utána el kell menni Örökösföldre, ott egyre drágább presszókba vinni, egyre fáradtabban meghallgatni a semmitmondó történeteit arról, hogy végigaludta a délelőttöt, meg délután is aludt 2 órát, majd amikor már tényleg hullafáradtan hazaértem, elolvasni a legutóbbi szakító sms-ét. Aztán minden kezdődött elölről a következő napon. Magam sem gondoltam, hogy el fog jönni a pillanat, amikor egyszerűen kikapcsolom a telefonomat, ahogy két nappal ezelőtt tettem. Úgy éreztem, nem bírom már tovább, mert már csak drága helyre volt hajlandó menni, és egyre jobban terrorizált a szakító sms-eivel, a bocsánatkérései meg egyre semmitmondóbbak, sematikusabbak lettek, szóval egyre durvábbá vált a helyzet. Már egyre jobban feszélyezett a társasága, az, hogy egy végigdolgozott nap után még szerepelnem is kelljen, a végén már csak "igen", "nem"-ekre futotta. Őt is meg lehet érteni, hogy ezt megunta, de ezt a helyzetet is úgy akarta megoldani, hogy csak rontott a dolgon: napi szakító sms-ekkel. Amit folyamatosan csinált, egyre jobban eltávolított tőle: már nem érzek semmit, mág csak sajnálni sem tudom. Egyszerűen nem érdekel többet, hogy mi van vele. Egy időben sokan mondták, hogy visszahúz, én inkább időtöltésnek fogtam fel, de az utóbbi időben már kibírhatatlanná vált az egész. Úgy gondolom, ha újrakezdenénk, csak erről a pontról folytatódna az egész, annak meg már semmi értelme. Nekem is némileg hirtelen jött ez az egész, hogy végül eljön az a pont, amikor már nem bírom tovább. Jelenleg a szép új telefonomat már csak rádiónak, meg órának használom, a SIM kártyát végleg kivettem. Kb. 5,5 évig tartott, kb. mint az előző kapcsolatom, jelenleg úgy érzem, már nincs visszaút... R_I_P_gravestone

4 Tovább

a minőség forradalma

Nem bírom már szívni ezt a kapadohányt, szóval néhány napja (egy hete?) újból boltit veszek. Meg kevés, de minőségi piát iszok, vagy nem is iszok. Ki gondolta volna ezelőtt egy pár évvel, hogy a Borsodi olyan nagyon minőséginek fog számítani? Játszottam mostanában néhány eléggé szar horror játékkal, amit csak leírás alapján tudtam végigjátszani (The Crooked Man, Ib). A The Crooked Man-nek azon felül, hogy unalmas volt, még volt valami kis szorija, az Ib-ben viszont ez is eléggé soványka volt. Hosszas megfontolás után nem csinálok róluk leírást sokak örömére, gondolom. Azon is elgondolkodtam, miért foglalkozok én ilyen senkit sem érdeklő dolgokkal, ahelyett, hogy pl. irodalommal foglalkoznék, ami talán kicsit minőségibb téma. Arra jutottam, hogy az irodalom megerőltetőbb, és én inkább a könnyebb ellenállás irányába mozdulok el. Nem zárkózok el mereven az irodalomtól, csak valahogy sosem jön ki a lépés. Úgy, hogy nem kötelező, nem is érdekel annyira, fura dolog ez, de így van. Még egy témát érintenék, az Anikó témáját, azt mondta, sokat gondolkodott kettőnkről, és egyébként meg nem habozik félóránként-óránként felhívni (felhívatni magát) telefonon, hogy hol tart a gondolkodásban. Ez a belső vívódás ihlette ezt a Paint-ben készült alkotásomat Anikó gondolatvilágáról, kábé szerintem így írható le: jarjunk Mondhatom, ez engem rettentően idegesít, nem tudom, hogy nem képes belátni, hogy ezzel a hülyeségével valakinek bajt okoz. De szerintem nincs benne annyi empátia, hogy belegondoljon a másik helyzetébe, mert csak saját magára bír gondolni állandóan. Nekem egyre fárasztóbb a munka, utána elmenni hozzá, aztán még elvárná, hogy szórakoztassam is. Mellesleg azt se tudom, hogy mit tart szórakoztatónak, szerintem ő se tudja, csak azt gondolja, hogy még ez (is) lenne a feladatom.

0 Tovább

re

Ahogy visszajöttem a táppénzről, egyből befogtak festeni. Jobb is így, mert Edit 3 egyből kezdte a kötekedést. Rájöttem, hogy nem azért nem bírom, mert fogyatékos, hanem azért, mert egy bunkó paraszt. Amúgy többen már hitetlenkedve csóválják a fejüket, hogy inkább elvonulok festeni (pl. Edit 1), de sokkal szívesebben hallgatom magamban a rádiót, mint ezt a sok ****beteget. Vannak olyan pszichés betegek, akik nem tolerálják a hasonló típusú betegeket, hosszú vívódós után arra jutottam, hogy én egy vagyok közülük, azt hiszem. Itt szoktam festeni: mu

0 Tovább

év eleji táppénz

Alig hogy megkezdődött az év, máris táppénzen vagyok; begyulladt az egyik "szemfogam" - így hívják, mint megtudtam. Féltem, hogy kihúzzák, és csorbacsík leszek, bár talán a fájdalomtól még jobban, de csak gyökérkezelik. Nem mondom, hogy nem unalmas egy kicsit itthon lenni, de úgy vagyok már vele, hogy "inkább az unalom öljön meg, mint a munka". Az előző évben is csak 5 táppénzt használtam el, így 10 bent maradt, pedig a vége felé nagyon kivettem volna már. (Persze az 5 táppénzem is "fogdolgokra" ment el.) Közben papír jött a könyvelősuliból, hogy a kezdést február 28-ra halasztják. Bár ezt már eljátszották egyszer, kíváncsi vagyok, komolyan gondolják-e ezt az egészet. Na meg hogy én is komolyan gondolom-e. Bár azt hiszem, egyelőre nincs más választásom. Levelet kaptam a dohányzás leszoktatóktól is, hogy február 21-én lesz az előadás, ami után "boldog nemdohányzó" leszek. Lol. Anikóval megint szakítottunk, mert azt mondtam neki, hogy "egy hónapja nem vagyok bele szerelmes", és ez, úgy látszik, nagyon érzékenyen érintette. Hát, igen, a legdurvább a szilveszteri húzása volt, ez eléggé mély nyomot hagyott bennem. Nem azt mondom, hogy nem szeretem, mint embert, de folyton csak bajt okoz nekem, és szomorúságot, a költekezésével, és az állandó szakításaival, talán jobb is lenne, ha ez így maradna. És végül nem bírom kihagyni, hogy be ne számoljak az utóbbi idők legjobb Twine játékával, amivel játszottam, a sztori abból áll, hogy gyerek mennek Halloweenkor bújócskázni egy elhagyatott házba/kastélyba, és mi játsszuk Tommyt, a hunyót, majd később kiderül, hogy nem megtalálni kell a társainkát, hanem kiszabadítani a ház fogságából:

0 Tovább

minimál: 3+1 IF

Mostanában eléggé átmentem minimálba: nagy kani betűkkel írok blogposztokat kevés szóval, és vagy magamról írok, vagy játékokról. De nemcsak hogy én nem írok sokat, nem is olvasok sokat, csak a Comedy Centralt nézem, meg matatok a gépen, nem sok eredménnyel. Az utóbbi időben végigjátszottam néhány minimál interactive fictiont, ennyike. Az angol tudásom is ennyike, szóval bátran ajánlom kezdőknek is. 1. robots in the future: A jövőben játszódik, amikor a robotok átvették az irányítást az emberek fölött, és nagyon meg kell fontolnunk minden lépésünket, hogy ne lőjenek minket azonnal szitává...

2. So Much Snow: Egy ítéletidőben játszódó történet, amiben elindulunk a boltba, de nem biztos, hogy oda is érünk épségben... 3. Don'T Read the Comments: Ebben a történetben egy bloggert alakítunk, aki függönykarnisokról kezd blogot írni, és akinek a barátja azt tanácsolja, hogy ne olvassa el a kommenteket. Vicces történet 2féle befejezéssel. +1. És végezetül az első magyar nyelvű próbálkozás, amivel találkoztam, a "napom" címet viseli, végülis egy lakás bemutatása:
0 Tovább

helyzetem a dohányzással

A szakkörben szinte mindenki feketén szerzi már be a dohányt; én is így csinálom. Egy fél kiló olyan 3000 körül van, ami kb. 2 hétig elég. Az egyetlen baj ezzel, hogy nem valami minőségi dohányt szívok, de ennél többet már nem negyon vagyok hajlandó adni érte. Egyébként szerintem nagyon sok ember így szerzi már be a dohányt, vagy max. a piacon veszi az ukránt. Legnagyobb gondom ezzel, hogy kicsit macerás beszerezni, vagy egy munkatársamat kell megkérnem, vagy a Fehér Egérben kell várakoznom arra, hogy felbukkanjon az emberem (néha órákig, sőt napokig). Ezt legtöbbször nem bírom kivárni, úgyhogy a szakkörből kérek meg valakit, hogy hozzon nekem. A családom részéről pedig állandó b***ogatásnak vagyok kitéve, hogy szokjak le a dohányzásról, nincs olyan nap, hogy ez ne lenne. Februárban indul valami dohányzás leszoktató szeminárium, az utóbbi pár napban már nagyon agitálnak, hogy "jelentezzek be". Mostanában nem vagyok már annyira durva idegállapotban, hogy meg ne próbálkozhassak egy újabb leszokási kísérlettel, majd februárban elválik, hogy mi fog belőle kisülni... Addig is itt van róla egy cikk, vagy mi.

4 Tovább

Edit 3 és a szerződés

Edit 3 addig dünnyögött a szerződésről, amíg végül ő kapott egyedül szerződést, majd amikor megkapta, azt mondta, hogy szét fogja tépni, meg kitörli vele a seggét, mivel csak három hónapra fogjuk megkapni. Ráadásul amikor alá kellett volna írni, akkor kezdett el telefonálgatni, a főnökasszonynak ott kellett állnia, és megvárni, amíg telefonál. Nem értem, egyébként, miért nem őt picsázták már ki a szakkörből, a testvérét rakták ki a leghamarabb, mert állandóan arról pofázott, kit hogy dugott meg, és hogyan, de Edit 3 se jobb, ő meg állandóan értelmetlen hülyeségeket pofázik, meg állandóan elégedetlen mindennel és dünnyög magában. Azt hiszem, engem idegesít a legjobban, a többiek tolerálni tudják valamennyire, én nem. Úgy gondolom, hogy a mentális betegket csak egy szintig bírom elviselni, és utána már nagyon zavarnak. Legjobban az értelmi fogyatékosok idegesítenek, meg az autisták, akikkel az előző munkahelyemen volt szerencsém megismerkedni. Szokás amúgy az autistákat is kötelezően szeretni, de durva velük egy közösségben lenni, viszont Edit 3 még velük is felveszi a versenyt.

2 Tovább

új év

Ma volt az első nap a szakkörben. Nagyjából mindenki örült, hogy idén is dolgozhatunk, csak Edit 3 dünnyögött egyfolytában a szerződésről, hiába mondták neki, hogy folyamatban van, nem fért abba a borsónyi agyába. Idén már nélkülöznünk kell a "szerelmespár"-t, Zolika vergődései oda vezettek, hogy nem hosszabbították meg a szerződését, és Ágika is úgy döntött, hogy nem dolgozik nélküle,  és ő is felmondott. Régebben már írtam róluk, pl. itt: a legjobban utált Már nem utálom őket, az utóbbi időben már egész toleráltam, úgy látszik más(ok) nem. Távozott továbbá Zsizell, (szerintem) a legjobb szőnyegszövő, és nekem egyik személyes kedvencem, bár a főnökség valamiért kiutálta. A szakkör fennállásának történetében (aminek az első perctől részese vagyok), egész sok embert elbocsátottak már (úgy, hogy nem hosszabbították meg a szerződésüket), szóval valamit jól csinálok, hogy még mindig itt vagyok.

0 Tovább

My Name is Tara Sue

showimageA szünetben egy pár játékot végigjátszottam, most kiválasztottam egyet, amit most be szeretnék mutatni úgy-ahogy, ahogy sikerül. A játék címe My Name is Tara Sue, egy 25 éves irodista nőt/lányt alakítunk benne, akinek a főnöke nem a legjobb, és amúgy sem az álma, hogy irodában dolgozzon. De ne siessünk ennyire előre. Ha figyelmesek vagyunk, a játék elején találunk egy e-mailt, ami a nővérünk elrablásáról szól. Az irodában a további ügyködésünk felesleges, valahogy el kell érni a főnöknél, hogy elengedjen bennünket. Ebben időközben elhatalmasodó betegségünk is segít meggyőzni őt, például, hogy mérgezés tüneteit produkáljuk, és a padlóra hányunk, stb. A játéknak 10 befejezése van elvileg, ebből 9-ben válogatott kínok között pusztulhatunk el. Az egyetlen lehetőségünk megtalálni a nővérünket, mielőtt túl késő lenne... Értékelés: 4,5 haldokló irodistalány az 5-ből Játék: http://tarasue.makiyamazaki.com A játék eléggé nehéz, sajnos, én is csak segítséggel vittem végig, már éppen feladtam volna, amikor megtaláltam ezt a végigjátszást:
2 Tovább

első okostelefonom

Úgy alakult, hogy ez egy Samsung Galaxy S Duo2-es lett. Úgy történt, hogy elmentünk dél körül a Media Marktba, ott ki volt pakolva egy csomó telefon, én szépen végignéztem mindet, de nem igazán tudtunk dönteni. Ott aztán eltébláboltunk egy darabig.  Később hozzánk csapódott egy media marktos kislány, és elkezdett apámmal beszélni, nem igazán tudom, hogy mit. Később ráböktem egy Prestigio mobilra, mondta, hogy neki olyan tabletje volt, és nem igazán volt vele megelégedve. Viszont neki is Samsung Galaxy stb telefonja van, és az elég jó. Na, ha neki elég jó, akkor lehet, hogy jó lesz nekem is, úgy is untam már a kiírásokat böngészni, és silabizálgatni, hogy melyik lenne jó nekem. A telefon 35e volt, meg vettünk hozzá 5e-ért olyan 2 éves garanciát, hogyha eltörik, vagy beázik, akkor is megcsinálják. Eddig ez a legdrágább telefonom, és aránylag könnyű kezelni, különben is meguntam már a szarakodást azokkal az "internetképes" QWERTY telefonokkal, amikkel eddig kísérleteztem. Ezek általában alig fogják a wifit, és az internet is dög lassú rajtuk. Legfőbb ideje volt már egy okostelefonnak, ha nem is olyan nagy "vaszizdasz" az egész. Azért a különbség érezhető. samsung-galaxy-duos-2-01

0 Tovább

különös szilveszter

Először is úgy volt megbeszélve, hogy Anikó nálunk alszik szilveszterkor. Aztán jött a telefon, hogy inkább én menjek el jozzá Örökösföldre. Mikor odaértem, azzal fogadott, hogy "hagyjuk egymást békén", elvette, amit hoztam, meg a telefont is, amit kölcsönbe adott, azzal visszament a lakásba. Én meg lementem a Délibábba egy csomó lecsúszott alkesz közé, utána meg a Pálmába, ott ha lehet még borzasztóbb volt a szellemi színvonal. Szóval a szilveszter egy részét elivott eszűek, meg súlyosan értelmi fogyatékosok között töltöttem, úgy látszik, ilyenkor már csak ezek kocsmáznak. Persze egy kicsit berúgtam, amikor hazaértem, egyből ledőltem, majd folytattam a Szovjetszkoje pezsgővel, amit reggel vettem, azt is sikerült meginni. Közben Anikó felhívott az anyám telefonján, és úgy beszélt, mintha semmi sem történt volna, sőt elsején (ma) el akart jönni hozzánk, de nekem már semmi hangulatom nem volt hozzá ezek után. Egyetlen pozitívum, hogy írt a főnököm, hogy lesz munka jövőre is. Én pedig rájöttem, hogy nem bírom már az italt, jövőre 1-2 sörnél tényleg nem fogok már többet inni. A szünet eddig viszonlag aktívan telt, végigjátszottam egy csomó játékot, és olvastam is: Benedek István Aranyketrec című könyvét, alcím: Egy elmeosztály élete. Egy munkaterápiás elmeosztály igazgatója írja le benne a tapasztalatait a munkaterápia bevezetéséről Magyarországon. Kissé unalmas volt nekem, nem is tudom, mire számítottam, kiemelkedőek voltak a skizofrén költőkről szóló leírások, ezek voltak a leghangulatosabb részek, ezek versei is olvashatók benne. Mindenesetre a maga nemében egyedülálló könyv, folyton hangoztatja, hogy szeretni kell a betegeket, és nem szabad velük durván bánni. Véleményem szerint ez a szemlélet sem vert tartósan gyökeret a hazai pszichiátriában, mint ahogy a munkaterápia sem. Bár mondjuk ez egy kicsit elgondolkodtató: nem tudom, hányan végegznének ma ingyen munkát egy ilyen intézetben, akár terápiás céllal is, én mondjuk nem hiszem, és még sokan nem. Bár a könyv a szocializmus korában íródott, az 50-es években, 56-tal bezárólag, akkor talán még más volt a munkához való hozzáálás, vagy mit tudom én. Azért is megérte elolvasni, mert valószínűleg nem készül hasonló könyvet írni sem Kancsev Alexander, sem Pollák Csaba, így meg leszek fosztva ettől az élménytől, és kénytelen leszek beérni ennyivel.

15 Tovább

Skizofrénia underground

Skizofrének. Mostanában leginkább egy növény jut az eszembe róluk, mégpedig ez: nebántsvirág. Különben meg kurva hamar bele lehet szokni az anyuci pici gyereke szerepébe, utána meg úgyis elhülyülsz, és vagy felvesznek az intézetbe, vagy a lágerbe, vagy megdöglesz az utcán, mert az, hogy ki fognak semmizni, legalábbis valószínű, főleg, ha gyámság alatt vagy. Aztán meg eltakarítanak, mint a szemetet.

Szerintem tweetelni menő

Utolsó kommentek

Linkek, blogajánló, stb.

LindaDesign NonStop

"egy szöveggyáros zugmágustól"
"Árpádnak lenni nem egyszerű"
Nem szégyen a kultúra,
csak néha kellemetlen.

Kaland konzerv WP:

Itt is szoktam rinyálni:

Ahogy kezdődött... (a blog)

7 évig "kezeltek" paranoid skizofréniával. Elbaszták az életemet. Elegem lett. Nem kell a méregdrága gyógyszerük, egyszerűen lehúzom a klotyón, nem kell az idióta pszichoterápiájuk, se pszichológus, se más. Menjenek a picsába a gyógyszereikkel. Engem ne "gyógyítgassanak", a saját életemet egyedül is el tudom baszni. Nem kell az asszisztálásuk. Gyógyszer és agymosás. Ennyit tudnak. Baszódjanak meg.

Feedek