reblog.hu Skizofrénia underground

Halloween - halottak napja vidáman

Magyarországon a '90-es évekig egyáltalán nem ismerték a Halloweent, maximum filmekből (ponyva)irodalomból értesültek róla, hogy létezik ilyesmi is. Addig létezett a a Mindenszentek, és a Halottak napja, ami november elsején, és másodikán volt. A néphiedelem úgy tartotta, hogy mindenszentekkor a halottak lelkei kikelnek a sírjukból, és látogatást tesznek az élők között. Ilyenkor adományokat adtak a szegényeknek, hogy imádkozzanak az elhunytak lelkéért, nem volt szabad dolgozni, föleg földmunkát végezni és mosni. Az asztalnál külön terítettek az elhunytak lelkeinek, kenyeret és sót tettek ki. De ezek a népszokások mára már csak a folklorisztika körébe utalhatók. November másodikán, Halottak napján, mindenki a saját elhalt szeretteire emlékezik, kilátogatnak a temetőbe, rendbehozzák a sírt, koszorúkat, és mécseseket helyeznek el. (Legalábbis én így láttam.)

Angolszász mintára a Halloween nálunk is kezd megjelenni, október 31-én. De csak mértékkel. A hagyomány szerint ilyenkor a legvékonyabb a határvonal az élők, és a holtak világa között, és a kísérteteket felvonulással, jelmezbe öltözéssel, és tűzgyújtással igyekeznek elijeszteni. A hagyomány kelta eredetű, de Amerikában tett szert hihetetlen népszerűségre, ahol jelmezbe öltözött gyerekek járnak házról házra, és "Csokit, vagy csínyt!" felszólítással kérnek a háziaktól édességet. A Halloween legnépszerűbb jelképe a töklámpás, amikor is a hagyomány szerint egy Jack nevű részeges ír fickó rászedte az ördögöt, úgy, hogy felküldte egy gyümölcsért egy fára, majd kereszetet rajzolt rá, hogy ne tudjon lejönni (az ördögök irtóznak a kereszttől) hogy az ne tudja elvinni, az nem is vitte el, így lámpásával bolyong a örök időkig a pokol és a mennyország között. (A töklámpás angol neve: Jack'o Lantern.)

Személyes élményeim ezzel az ünnepkörrel kapcsolatosan, hogy nem szoktam kijárni sehova, hanem a Halloweent ünneplem úgy, hogy halloweeni játékokat játszok. Mint a hívő ember, aki nem jár templomba, hanem a maga módján hisz, hát én is a magam módján ünneplem a Halloweent. Igaz, Magyarországon nem szoktak nagy felvonulások lenni, gyerekek sem mászkálnak az utcán, maximum halloweeni partit rendeznek egy-egy szórakozóhelyen. Amúgy ez az egész Halloween-ügy még mindig nem kristályosodott ki ma Magyarországon, hogy mire is jó. Lehet, hogy soha nem fog igazán meghonosodni Magyarországon, maradnak a filmek, például az egyik kedvenc halloweeni filmem a Kertvárosba száműzve 1. évad, 5. része, ami hűen bemutat egy amerikai Halloweent:

0 Tovább

Valami Halloweenre - Kaja, pia, nők

Na, mégiscsak sikerült valamit összeütnöm Halloweenre. Akik már visszalapoztak, észrevehették, hogy kisebb kalandjátékokat szoktam csinálni néha blogbejegyzések helyett, és ez is ilyen. A nyelvezete direkt egyszerű, hogy könnyen le tudjam fordítani angolra, és elküldeni az Ectocomp halloweeni versenyre, ahol valószínűleg elég rossz helyezést fog elérni, az elküldési határidő október 30. A történet szerint a főhőst nem érdekli a Halloween, hanem csavarogni, és piálni indul. Közben nőkkel is ismerkedik, és végül mégiscsak kiköt egy halloweeni partin, kétes kimenetellel. Nem sok energiát raktam bele, mégis ez a legbonyolultabb szöveges játékom eddig a kódolást tekintve, a szöveg meg szándékosan egyszerű, senki ne várjon irodalmi leírásokat. http://nemvagyokbeteg.reblog.hu/files/kpn.html

0 Tovább

Halál a pszichiátrián - diszkrét verzió

2013, Magyarország, Sötét Szabolcs. Tombol az állami támogatással megvalósuló pszichiátriai erőszak. A pszichiátria hivatalosan "teljes értékű élet"-et ígér a mentális betegeknek, a gyakorlat azonban mást mutat. Kényszerrel szállítanak be embereket, nyálcsorgató zombikká gyógyszerezik, egy életre megbélyegzik őket, majd innentől kezdve már nincs megállás, módszeresen vadásznak rájuk, feljelentik őket, és elveszik a jogaikat, legvégül elküldik őket egy pusztában elzártan álló, a régi kényszermunkatáborok mintájára létrehozott telepre. Első kis játékom egy rpg-be ágyazott "interaktív történet". Körülbelül fél évembe tellett megcsinálni...

Halál a pszichiátrián
Copyright released by roboman into the Public Domain.
 
Ez a játék, vagyis inkább interaktív történet az én reakcióm a 2013-ban
velem történtekre, amikor egy bolgár anyaszomorító ******* pszichiáter
(Dr. K****** A********) egy szép napon úgy döntött, hogy mivel már nem
képes a szexuális életre az asszonnyal, engem deportál a hodászi
kényszermunkatáborba, ahol rohadhatok életem végéig. Mivel nem tudott
elvitetni, kezdeményezte a gondnokság alá helyezésemet egy igazságügyi
elmeorvosi szakértőnél, aki egy másik hájas pszichiáter, és véletlenül a
legjobb haverja (Dr. P***** Cs***), hogy így majd elvitethet. Szépen
feljelentettek, a tárgyalásra viszont már nem volt pofájuk eljönni,
ezért húzódik ez az ügyem. Történetem szereplői rohadék mentősök, bunkó
ápolók és szemétláda pszichiáterek. Skizofréneket gyártanak,
tönkrebasszák az életüket, majd vadásznak rájuk, így nyerve kielégülést,
és önigazolást értéktelen, üres életükben. Egyébként az egész magyar
egészségügy egy rohadt halálgyár, és akit nem képesek megölni, legalább
az életüket tönkre teszik örökre, és ma is létező kényszermunkatáborokba
hurcolják őket. Úgy látszik, Magyarországon nincs elég elvetemült aljas
szemétláda, ezért importáljuk őket Bulgáriából, Ukrajnából,
Dél-Koreából, kit honnan. Ezek majd elvégzik a piszkos munkát. Ez az én
életem, ez az én történetem. Engem már egyszer-kétszer tönkre kúrtak.
 
És Te, hagyod magad?
 
http://nemvagyokbeteg.reblog.hu
robi78130@gmail.com

Utóirat: mit mondhatnék még, a játékot nem ma csináltam, csak mostanában került előtérbe, mert probléma volt a játékban szerelplők neveivel (sajnos az eredeti neveiket használtam). Talán egy kicsit büszke is lehetek magamra, mert a játék megüti azt a szintet, amiért már be lehet valakit perelni. Szóval emiatt is perrel fenyegettek. De hát már egyszer bepereltek, amikor gyámság alá helyeztek!!! Mindegy, tudomásom szerint ez az első skizó-témájú játék, ha nem is konkrétan hallucinációkról szól, hanem a skizofrénekkel szembeni bánásmódról. Néhányan nem éppen kesztyűs kézzel bánnak velünk, azt hiszik, mindent megtehetnek - ne higgyék. A játék figyelemfelhívás egy társadalmi problémára, az előző változatot le kellett vennem, de nem szeretném, ha ez az egész ügymenet elsikkadna. És ne gondolják, hogy mindent meg lehet úszni.

http://nemvagyokbeteg.reblog.hu/files/halalapszichiatrian.zip

Utóirat 2: A szemfülesebbek észrevehetik, hogy a screenshotok a Google Playről készültek, ott még az eredeti verzió van fent, de nemsokára kicserélem ott is erre a "diszkrét verzióra". Linket nem adok, akik ügyesek, megtalálják.

0 Tovább

Chumbawamba: Add Me - kit jelölsz be?

A Chumbawambáról természetesen az a zeneszám jut az eszünkbe, amivel egycsapásra világhíresek lettek, mégpedig a Tubthumping, vagy valaki csak úgy ismei, hogy "I get knocked down" (but i get up again). A szám az ivásról szól, és saját bevallásuk szerint nem a kedvencük, ugyanis nem hordoz semmilyen aktuális politikai üzenetet, mint a legtöbb alkotásuk. Az anarcho-folk-pop, vagy valami hasonló besorolású banda legtöbb száma elgondolkodtató, vagy politikai témákat dolgoz fel. A társaság 2012 júliusában oszlott fel, és 2012 Halloween éjszakáján csinálta meg az első és utolsó koncertfelvételüket DVD-n Going Going címmel. Egyébként valami 16+1 lemezt adtak ki, az utolsót előrendelni lehetett, és csak Margaret Theacher halálakor postázták ki a megrendelőknek (2013. április 8.). Különben már 2005-ben felvették a dalokat, amik Margaret Teachert, hogy úgy mondjuk, inzultálják. Ekkor adtak hírt magukról utoljára. Az együtess honlapján ez a szöveg olvasható: That’s it then, it’s the end. with neither a whimper, a bang or a reunion. (Akkor ennyi volt, ez a vége, semmi nyafogással, zajongással, vagy újra egyesüléssel.) Csak, hogy mindenki képben legyen, beteszem ide a Tubthumpert, a David Letterman Show-ból (bár itt sem felejtettek el politizálni, két refrén között elhangzik a Free Mumia Abu-Jamal kiszólás, ami valami angliai rendőrségi ügyre utal. (Abu-Jamal egy újságíró, aki állítólag lelőtt egy rendőrt).

Na, mindegy, tudnék még sztorizgatni a zenekarról, mert az egyik kedvencem, de most inkább egy régi vágyamat teljesítettem be, amikor lefordítottam az Add Me című számukat, ami a világhálón jelen lévő őrültekről szól. Valószínűleg a The Boy Bands Have Won című lemezükről, már nem emlékszem. A fordítás nem nyers-, és nem is félrefordítás, nagyjából követi a ritmust is, és rímel. Íme két felvétel az Add Me című számról, lehet választani, kinek melyik a szimpatikusabb (nekem a második, az sokkal bulisabb).

Chumbawamba: Add Me/Jelölj be

Magányos vagyok, neurotikus,és mindenkit utálok
Az indulat a folytonos jellemvonásom
A levélbombám töltve van, és küldésre kész
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?
Idegroncs síróbaba vagyok, fétiseim a fegyverek,
Majdnem 50 vagyok, de anyámmal éldegélek
Remélem, a pucér fotóm nem nagyon sért
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?


Jelölj be, jelölj be
Anyám mondja mindig, minek szült meg még
Jelölj be, jelölj be
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?

Krónikus alkoholista vagyok, ritkán hagyom el a szobám
Csak nézek ki az ablakon, rajtam a kutya-ruhám
A hangok a fejemben, ó érzem itt a vég
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?
Igazán szeretném elküldeni a képet, amit rajzoltam,
Ez Kylie teste, de a te fejed van rajta
Kérdeztem már ötvenszer, de kérdezem ismét
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?

Jelölj be, jelölj be
Anyám mondja mindig, minek szült meg még
Jelölj be, jelölj be
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?

♪♪

Jelölj be, jelölj be
Anyám mondja mindig, minek szült meg még
Jelölj be, jelölj be
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?

Itt egy kép rólam, rajtam náci egyenruha
Épp trükközök egy tojjással, ami jó előadva
Egy Monster Truck rallyn, ahol anyával lennék
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?

Bejelöltem Britneyt, Parist és Tomot
Megtalálom a címedet, és megnézem az otthonod
Nem szeretem az embereket, ez mind csak tettetés
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?

Jelölj be, jelölj be
Anyám mondja mindig, minek szült meg még
Jelölj be, jelölj be
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?
Szeretnéd, ha jelölnék, és barátok lennénk?

0 Tovább

Hiába keresed, nyugalmat nem találsz - OCD

Az OCD (obsessive-compulsive disorder), magyarul obszesszív-kompulzív megbetegedés, kényszerbetegség, a népesség 2-3%-ára jellemző, tehát 2-3x gyakoribb a skizofréniánál. Olyan elmeállapotot jelent, amelyben újra és újra jelentkező kellemetlen képzetek vagy gondolatok (kényszergondolatok) mellett állandóan újra jelentkező késztetések vagy cselekedetek (kényszercselekedetek) vannak jelen. A skizofréniával ellentétben a beteg tisztában van kényszergondolatai és kényszercselekvései abszurditásával, nem veszíti el a kapcsolatot a valósággal. Szintén észlel belső sugallatokat, kényszergondolatokat, de a skizofréniásokkal ellentétben soha sem jut el a cselekvésig ezeknek a belső gondolatoknak a hatására. Mire is gondolok, mi jellemző a kényszeresekre:  gyakori kényszergondolatok, ezek közül is az agresszív kényszergondolatok lehetnek a legzavaróbbak, közel állnak a skizofréniások tüneteihez:

- az anya bántani fogja gyerekét, de előfordul egyéb rokonnal, vagy ismeretlennel kapcsolatban is

- az autóvezető kényszergondolata, hogy félrerántja a kormányt, ezzel balesetet okozva

- szintén  gyakori kényszergondolat az is, hogy a beteg akarata ellenére a közelgő metró alá ugrik

Aztán a kényszergondolatokhoz kapcsolódnak a kényszercselekvések, de csak kevés kényszergondolat sarkall valódi cselekvésre, ám ezek általában ártalmatlan jellegű parancsoknak való engedelmességek, pl. kézmosási, ellenőrzési és megszámolási kényszer. Jellegzetes példái az ellenőrzési kényszer, melyben a beteg mások cselekedeteit folyamatosan ellenőrzi és felülbírálja, az önellenőrzés, melyben például számtalanszor visszamegy, hogy megnézze, bezárta-e az ajtót, vagy elzárta-e a gázt. Gyakori a megszámolási kényszer, melyben például a kockaköveket, lámpaoszlopokat kell megszámolni. Ide tartozik a kézmosási, mosási, takarítási kényszer is.

Seeking Ataraxia - A game about anxiety

Ataraxia (főnév): a szabadság állapota ez érzelmi zavaroktól; nyugodtság

Így kezdődik a Seeking Ataraxia című játék, ami, nyugodtan mondhatjuk, hogy a Depression Quest kistestvére a kényszerességről, valamivel rövidebb, egyszerűbb, és meglátásom szerint jobb is. A főhős már a játék elején egy pszichiáternél kezd, aki kérdéseket tesz fel a kényszerességgel kapcsolatban, majd antidepresszánsokat ír fel neki. (Az antidepresszáns valamelyest csökkenti az OCD tüneteit - állítólag.) Majd eldöntheti, hogy innen bulizni megy, vagy tanulni a könyvtárba. A játékos felugró ablakokon keresztül látja a szereplő kényszergondolatait, amik főleg Jeeves-szel, a cukorbeteg macskával kapcsolatosak, de megjelenik a játékban pl. a takarítási kényszer is.

A játékban különböző személyekkel kerülünk kapcsolatba, és ezen személyekkel való interakcióink alakítják a végkifejletet (egy kicsit, mint a Depression Quest-ben), amúgy nincseneke sokan: Chris: lakótárs, Mike: filozófus-féle, Alice, egy régi barátnőnk, és édesanyánk, aki folyton cseszeget. (Talán valami utalásféle lehet arra, mitől is alakult ki a kényszeresség, mert mint mindennek, ennek az okait is keresik, vagyis szeretnék feltárni, természetesen.)

Értékelés: 4,5 cukorbeteg macska az 5-ből

Játék: http://ifcomp.org/1350/content/Ataraxia.html

És le is lehet tölteni, ha valaki nagyon akarja. (Save As)

0 Tovább

Kísérleti példány vagyok - abilify injekció

Éppen a szakkörben basztam a rezet, amikor felhívtak Nagykállóból, hogy kapcsoljam be a telefonomat, mert a kezelőorvosom szeretne velem beszélni. Most éppen vizitel, de majd felhív, ha befejezte. Fél 12-ig idegeskedtem, hogy úristen, mit írtam már megint, amit nem szabad, vagy miért ilyen sürgős. Végül nem lett semmi különös, csak behívtak soron kívül kontrollra, mert én vagyok az első a páciensei közül, akinek beadatta az abilify injekciót. Kérdezgetett, hogy nem érzek-e semmi furcsát, meg hogy tudok-e aludni, mert az abilify állítólag energetizál, ahelyett, hogy szedálna. Nem mondtam, de a nyugtatóknak jobban örültem, most már nem kell minden délután a Fehér Egérben ülnöm, meginni azt a 4-5 sört, szóval a nyugtató nagymértékben csökkenti az alkohol iránti vágyat (legalábbis nálam). Érdekes módon addiktológián sose kezeltek, pedig eredetileg ezzal százalékoltak le: "alkohol okozta pszichózis", "cannabis és származékai okozta pszichózis". A leszázalékolási bizottságnál azt mondták, hogy belerokkantam a jólétbe. Mondjuk kérdés, hogy mi számít egyáltalán jólétnek. Nem mindegy, hogy egy 85 forintos rivotrilt nyalogatok 2 hétig, vagy a kocsmában ülök, amíg lenyugszok, naponta többszáz forintért.

Mostanában megint a szakkör honlapját kellett birizgálnom, pedig a Joomla nem tartozik a kedvenc CMS-eim közé. Mindegy, sokkal jobban telik így az idő, mint a monoton varrással. Meg valami Excel táblázatot kéne feltöltenem, de lehet, hogy megcsinálták már, amíg kontrollon voltam, pedig az nekem való munka lenne, bár az Excel ugyanannyira gyanús egy alkalmazás, mint a Joomla. Jövőre valószínűleg tanítani fogok egy pályázat keretén belül, egy kis plusz pénzért, számítástechnikát, lol. A papírom végülis megvan hozzá. "A jövő fonalai kifürkészhetetlenek..." Most megtapasztalhatom, mit hagytam ki, hogy nem lettem végül "tanárúr" a betegség és a bürokrácia miatt. Még nem tudom, mit fogok nekik tanítani, de már körvonalazódik a dolog, kapok majd ilyen óravázlatot, és az ECDL webszeresztés moduljára fogunk jobban koncentrálni (adnak óravázlatot), csak addig még sokat kell gyakorolnom, ezt a halloweeni bannert, vagy headert, vagy mit is nem kis időmbe telt létrehoznom.

Mindig szerettem volna Halloweenra valamit csinálni, lehet, hogy egyelőre idén ennyit sikerült... Egy játékba már nem kezdenék bele ennyi idő alatt, ja egyébként még visszakanyarodva a kontrollhoz, a kezelőorvosom tudtával és beleegyezésével foglalkozok a blogokkal, meg a játékokkal, volt egy pszichológusom (egy rövid ideig), aki tiltott a játékoktól, mondván, hogy beteg leszek tőlük (nem tudom, hol vette a diplomáját, esetleg nem volt gyerekszobája). Bea, akiről az előző posztban írtam, szintén üzent nekem, hogy le van tiltva a könyvvel, és az internettel kapcsolatos dolgokról, hát így tűnnek el a netről a skizók (akik képesek volnának rá, hogy kezeljék, és meg is nyilvánuljanak rajta), a "pszichoterápia" részeként. Ennyi a válasz.

2 Tovább

Vásárhelyi Bea: Egy skizofrén év - reloaded

Vásárhelyi Bea szokta hangoztatni, hogy csak néhány skizofrén beteg van jelen az interneten, és ők is csak ilyen lazán tartják a kapcsolatot, nincs igazi internetes skizo közösség ma Magyarországon. Talán nincs is szükség rá. Ő bevallása szerint külföldi fórumokat olvasgat, én meg annyira nem. A skizofrénia tünetei bár nagy hasonlóságot mtatnak, a téveszmék tartalmában és jellegében van különbség. Talán kategorizálni lehetne őket, mint a népmeséket, én ismerek olyan skizofrént, aki hasonló tüneteket produkál, mint Vásárhelyi Bea a könyv megírása idején. Csak valakire hatnak a gyógyszerek, valakinél nem, vagy legalábbis markánsabbak a maradványtünetek.

Bea Amerikában éretségizett, Angliában járt főiskolára, ahol ösztöndíjjal végezhette a tanulmányait. A diploma megszerzése után Budapestre költözött, és multinacionális vállalatoknál kezdett dolgozni. Itt jelentkeztek az első tünetei, de az akkori pszichiátere még nem javasolt gyógyszeres kezelést. Ki hinné el egy sikeres menedzserről, hogy kezdődő skizofréniában szenved? Egyre rosszabbul lett, végül felmondani kényszerült a munkahelyén, és hazaköltözött. Végül gyógyszeres kezelést ajánlottak, de Bea nem volt hajlandó beszedni azokat. Története valahogy úgy kezdődik, mint az enyém itt. (Annyi különbséggel, hogy ő legalább lediplomázott, és dolgozott a szakmájában.)

"1.2010.11.07.

Ma széttéptem a recepteket. Nagyon megkönnyebbültem. Még szóltam is a mellékhatások miatt. Már nem számolom, mióta nem szedem."

Közben kiderült, hogy terhes, és a gyerek apja nem vállalja fel az apaságot. Ekkor felköltözött egy budai albérletbe, innen megint haza. Nem világos, mikor hol is lakik. A szövegben álom, hallucináció, téveszme nagymértékben keveredik. A rokonaival hagyományosan rossz volt a kapcsolata, ez jellemző szinte minden skizofrén betegre a betegsége aktív időszakában. Az első rész közel 50 hosszabb rövidebb naplóbejegyzésében téveszméivel küzd, a 2., valamivel több mint 50 naplóbejegyzésben a gyerekéhez ír leveleket (szülés után elvették tőle, és nevelőszülőnél helyezték el).

Az első rész csupa izgalom, bár sok névről nem derül ki, igazán kicsoda, lévén, hogy naplóról van szó. Pénzlopás, kocsilopás, levelek eltünteése, zárcserék, emailek elolvasása, bekamerázás, lövöldözés, bérgyilkosok állandó toposzai ennek a résznek. (Nem beszélve a permanens pasizásról, mert a szcientológia szerint a szex fonotos). Érdekes módon még ez a legkoherensebb bejegyzés:

"34.2011.06.14.Még életemben nem néztem ki ilyen szarul, mint most. Ömlik belőlem a sárga meg a zöld dzsuva. Ha betétet használok, még büdösebb, nonstop pisaszagom van, ráadásul még tetves is lettem. Fürdeni meg cipőt föl-le venni már túl nehéz. Kiültem a napra és tele lettem májfoltokkal. Az ínyem vérzik és fáj. A lábfejem minimum a kétszeresére dagadt. A körmöm alól, akármit is csinálok, ömlik a fekete festék, amivel tetováltak. A kezemen mintha visszér lenne, a nyakamon is rendszeresen kidagadnak az erek. Valami futószemölcs van a kezemen. Pigment hiányos a jobb kezemen felül a bőr. Már kábé az eredeti 48-50kilóhoz képest felmentem kábé 65-ig és a köldököm is kifordult. Lógnak a melleim, ég a torkom és nem kapok levegőt éjszakánként. Olyan mintha horkolnék, pedig csak orrsövényferdülésem lehet. Őszülök is egyben és előjött valahogy. Leállították a vérmérgezést, ami a jobb karomon fölfelé fut. A szemem egyre kisebb, a szám egyre vékonyabb. A hasamon a bőr egyre kevésbé tágul, lassan már kireped. Ettől féltem, hogy nem bírom kihordani őket, szerintem kettő van. Hülye hangokat hallok, továbbra is beszél a kacsa és a kutya, a mosógépről és a hűtőről nem is beszélve. Mióta gyerek van, még erősebb az egész. Szentül meg vagyok győződve róla, hogy valaki, élve el van temetve a padláson. rendszeresen kopog és egyszer egyszer segítséget kér. Én már halott vagyok, Beus. Aztán úgy dönt, mégiscsak életben maradok Beus. Nem bírtam tovább, feltettem egy vadászkést a padlásbejárathoz. Néha engedek be egy kis levegőt és a múltkor betettem egy üveg vizet. Már volt fönn egy zsák és két üveg parfüm meg egy üveg hígító, ha le akarna jönni, nyitva van az ajtó, de meg van kötözve és szerintem nem tud. Tele van vezetékkel és van ott egy hurok, ahol macskákat lehet fojtogatni."

A második részben megszűnik az összefüggéstelenség (szülés után átszállították egy pszichiátriára, ahol kezelést kapott), és a családi béke is helyre állni látszik. Kizáró gondnokság alá helyezik ugyan (én ebből az időből ismerem Vásárhelyi Beát), de megkapja a rokkantnyugdíját visszamenőleg, amivel segíti a családját, félretesz a fiának, és magának is vásárolgat. Ezek a levelek afféle intelmek a fiához, és élménybeszámolók arról, ami vele történt, amíg nem látták egymást. Ami még feltűnik az egész műben, a jósnőhöz járás, horoszkópok vizsgálgatása, és némi szcientológiai képzettség.

(Persze az ember korunkban gyakran fordul az ezoterikus dolgok felé a gyógyszerek helyett. Nekem is megvan az ilyen múltam.)

Ami második olvasásra feltűnik a műben, hogy ahogy minél távolabb kerülök a pszichózis világától, annál érthetetlenebb számomra az egész. 2013 novemberében, amikor először olvastam, magával ragadott, hiszen hasonló élményeken mentem én is keresztül, ráadásul az írónőnek volt mersze rögzíteni is a tapasztalásait. Régebben én is részletesen kitárgyaltam ezeket az akkori burán, és az akkori freeblogon, de a digitális világ ilyen szempontból nem megbízható, ez a könyv minden szempontból jó választás, habár én az ebookot említettem még Beának, így talán többekhez eljutna.

0 Tovább

Transznemű játékfejlesztők, játékkritikusok I. :-)

Ahogy tudom, a transzneműség szintén egy mentális rendellenesség, azt jelenti, hogy valaki más nemű testbe született, mint amilyen neműnek érzi magát. Anna Anthropy transznemű játékíró, és játékkritikus, első könyvének címe: Rise of the Videogame Zinesters: How Freaks, Normals, Amateurs, Artists, Dreamers, Drop-outs, Queers, Housewives, and People Like You Are Taking Back an Art Form, magyarul: A videojáték-szerkesztők felemelkedése: csodabogarak, normálisak, amatőrök, művészek, kirúgottak, melegek, háziasszonyok, és emberek, mint te, hogy találnak vissza egy művészeti ághoz. Művészeti ágat említ, könyve félig szubjektív játéktörténet -és elmélet, félig "manifesztó", kiáltvány, hogy mindenkinek meg kellene próbálkozni játékírással, mégha nem olyan jól sikerül is. Ebből a könyvéből való a következő idézet, egy sarkalatos vélemény:

"A több és jobb játékok készítése kihívás elé fogja álítani a játékipart kreativitásban. Millió dollárokat költeni ugyanannak hetven óra hosszú játéknak a remake-jére ugyanannak a kis közönségnek nem lesz többé megvalósítható, mikor annyi sok ember szeretne másfajta tapasztalatot a játékoktól, és megvan az eszközük, hogy megtalálálják máshol. A hobbisták játékaiban megvan a lehetőség, hogy megváltoztassák a videojátékok uralkodó formátumát: hetven órás multimilló dolláros játékok helyett, amiknek darabja hatvan dollár, a digitális játékok lehetnek rövidek és függetlenek – egy óránál rövidebbek, elég rövidek ahhoz, hogy beleférjenek kényelmesen egy felnőtt játékos napjába. A játékok fókusza lecserélődik a tulajdonságokról, ahogy a játékokat szokás megkülönböztetni egymástól – harminc óra játékidő, tizenkét egyedi fegyver, fejlettebb négy dimenziós grafikus gyorsítás – az ötletekre. "

Anna Antrophy "freelancer", szabadúszó, játékokból, magazinokból és könyvekből tartja fent magát. Legtöbb játéka nem is elérhető ingyenesen, az interneten lehet őket megrendelni. Most egy önéletrajzi játékát fogom bemutatni, amire véletlenül találtam rá egy oldalon, én 5$-ért vettem, de itt szabadon játszható. A mű címe Dis4ia, és "nemi identitászavar" helyett a "hangulatzvar" (Dis4ia) szót használja. A Dis4ia önélatrajzi ihletésű játék, erről tanúskodik Anna naplója is:

"dis4ia az elmúlt hat hónap története az életemnek: mikor meghoztam a döntést, hogy elkezdem a hormon terápiát, és elkezdtem ösztrogént szedni. szerettem volna számba venni az összes frusztrációmat a tapasztalattal kapcsolatban, és talán készíteni egy " ez jobb is lesz"-t a többi transznemű nőnek. mikor elkezdtem dolgozni a játékon, még nem tudtam, hogy jobb lesz-e egyáltalán. éppen a közepén tartottam a szarságok részletezésében a 3 pályáján a játéknak, és nem tudtam, hogy mi lehetne a vége; nehéz volt egy happy endet vízionálni."

Szóval ez egy retro stílusú önéletrajzi játék, ami egyrészt a sorstársakon hivatott segíteni, másrészt segíti a nem transzneműek empatikus képességét ezknek a dolgoknak az irányába. A játélnak 4 szintje van "Gender Bullshit", "Medical Bullshit", "Hormonal Bullshit"   és "It gets better?" A játék felnőtteknek készült, de egy óvodáscsoport is megértené a nyelvezetet, amennyiben tanulnak az oviban angolt. Bár a hangsúly a főhősnő lelki megrázkódtatásain van, van a játéknak egyfajta humora, ami feledteti a szenvedést. Az eddig bemutatott játékoktól eltérően nem klasszikus értelemben vett interactive fiction, inkább egy villám-ügyességi játékokkal tűzdelt flash játék.

A játék itt játszható, és nyilakkal kell irányítani a főhős(nőt): http://freegames.org/dys4ia/

És ez még csak a kezdet, ma Annát mutattam be valamennyire, de tele vagyunk transznemű játékfejlesztőkkel, talán még lesz róluk szó: Porpertine, Caelyn Sandel, Rani Baker, Merritt Kopas, Evelyn Ingoldsby, estébé, estébé... Később még talán lesz róluk is szó, sőt, biztosan...

0 Tovább

Öninterjú betegségről, blogolásról

Minek jöttél vissza a Reblogra?

Ez a véletlenek összjátékának köszönhető. Így az összes szarom egy helyen avn, a WordPress blogom is éppen most adta meg magát, és így sikerült minimális adatvesztéssel megúszni a dolgot. Valamennyire motivált az aktuális játék is, de nem hiszem, hogy nyernék.

Miért olyan zűrzavaros ez a blog?

Hát az úgy kezdődött, hogy nem szedtem a gyógyszereimet a skizofréniára, és belefogtam egy ilyen blogba. Az elejét amolyan Wahn-állapotnak tekintem, ami a pszichózist megelőző időszakot jelentené elvileg. Utána érthetetlen lesz a blog, a félig-meddig kimondott és leírt skizofrén téveszméktől. Ezeket a bejegyzéseket nem szoktam visszaolvasni, de a keresőben sok találatot kapok rájuk. Valami ilyesmit csinált Vásárhelyi Bea, amikor leírja a könyvében a naplóbejegyzéseit. Szembenézett a démonaival. Nálam ez még nem történt meg. Talán egyszer megtörténik, és jót neevetünk rajta, de szerintem nem.

Mi van a WordPress blog tartalmával?

Beimportáltuk őket ide. Török Gábor nagyon sokat segített a Reblogtól. Szóval annak a tartalma kimerül egy rinyapartiban, nagyon egós bejegyzésekel. Olyan naplóféle, ami manapság nem divat. Egy naplóban nagyon pongyolán fogalmaz az ember, szinte nincs is stílusa az írásainak. De volt egy kis kör, aki szerette, páran megunták az állandó rinyálást, és leléptek, de jöttek újak.

Miről írnál szívesen?

Angol nyelvű amatőr kalandjátékokról. A WordPress blogon is volt néhány, de az emberek inkább rám kíváncsiak. Már aki. Szóval ezek a játékok nagyon nem érdekelnek senkit rajtam kívül ebben az országban. Angol nyelvterületen nagy hagyományuk van. Tervezek egy ilyen tematikájú blogot magyar és angol nyelven. Az angol nyelv azért, hogy legyen némi látogató.

Miről fogsz itt írni?

Nem tudom, de általában mindig van mondanivalóm. Az egoblogos múltamat levetkőzni nem fogom teljesen, de igyekszek majd érdekes témákat találni. Például tegnap hajnalban hirtelen felindulásból megrendeltem Vásárhelyi Bea könyvét, hát lesznek ilyen egós dolgok a munkahelyről, talán egy-két játék és könyv, igyekszem majd ingyeneseket találni. Jelenleg azt írnám most meg,  hogy a gyógyszerátállítás óta mindenki azt mondja, hogy nagyon szarul nézek ki, én viszont nem érzem olyan rossznak a helyzetet, ez a nyugtatók hatása, tehát vagy jól nézek ki, és szarul érzem magam, vagy fordítva. Egyébként még annyit, hogy azokhoz a lányokhoz tudnám magam hasolítani, akik régen fiúk voltak, és ennek a nehézségeit próbálják blogban, Tumblr-en, játékokban elmondani. Nem tudom, miért van ez a párhuzam, régebben talán nekem is lehettek ilyen vágyaim. Persze nem olyan erősek, hogy tegyek is értük.

Mi van a betegségeddel, a skizofréniával?

Lassan 10 éve szenvedek vele, de nem történt előrelépés. (Visszalépés igen.) Most arra gondolok, hogy gyámság alá helyeztek, ebből az apropóból készült el a Halál a pszichitrián című játékom, ami sajnos személyiségi jogokat sért ezért át kell írnom benne néhány részt, főleg a neveket. A gondnokság két évig tart, és szerintem két egymást jól ismerő pszichiáter baszott ki velem (a kezelőorvosom, és az elmeorvosi szakértő, de hagyjuk). A hangulatom változó, sokat csavargok a betegségem óta, nem vetem meg a sört sem, most, hogy nyugtatót kaptam, ebből visszább vettem. Pozitív változást remélek 10 év után.

***

Interjú, 2016. szeptember:

https://bura.hu/szakmai-informaciok/torteneteink/beszelgetes-robomannal

& 2017 január, kis hallás utáni szövegértés:

6 Tovább

Terror Nigériában - cry for help applikáció

Megmondom őszintén, nem igazán nézek híreket, de Nigériáról volt eddig is valamennyi halvány sejtelmem, először az ebola járvány kezdett elterjedni, majd felütötte a fejét a Boko Haram nevű szervezet is, ami valami ilyesmit jelent: "a nyugatosodás szentségtörést". Szóval annyit tudtam, hogy ez a Boko haram erőszakos cselekedeteket hajt végre, egész falvakat pusztít ki, öngyilkos merényleteket hajt végre, nőket rabol el, hogy aztán kényszerrel feleségül menjenek hozzájuk. Azt olvastam, hogy azután ezeket a nőket is kiképzik a saját módszereikre. A nőket gyakran a nigériai hadseregnek kell kiszabadítania. Szóval a Boko Haram rémületben tartja Nigériát.

2015-ben szövetségre lépett az Iraki és Levantei Iszlám Állam nevű közel-keleti terrorszervettel (ISIS) is, és annak mintájára saját közigazgatást próbál bevezetni Nigéria általa uralt területén. Céljuk az iszlám állam létrehozása Nigériában.

"A Boko Haram megöli azt, akit iszlámellenesnek tekintett tevékenységet végez, például alkoholt iszik." Wikipédia - Itt betelt a pohár. :-) Innentől kezdve én is ellenség vagyok a szemükben... Nem csoda, hogy a békés nigériai polgároknak elegük van belőlük, félelemben és terrorban töltik mindennapjaikat. Képzeljük el, hogy nem léphetnek ki az utcára anélkül, hogy ne kelljen terror támadástól tartaniuk.

Erről egy applikáció, egy "játék" is készült, ami engem nagyon megfogott, és csak ezért lettem olyan figyelmes a nigériai helyzetre. A játék három terrorrcselekmény történetét meséli el, három karakter szemszögéből, meglátásom szerint az első a legjobb. Mindenképpen érdemes vele játszani, mert egy olyan világot ír le, amit mi itt el sem nagyon tudunk képzelni. Kicsit szégyellem, de az egész egy akció-kaland játéknak is felfogható, annak ellenére, hogy terror-ellenes figyelemfelhívó funkciója van.

És bár megígértem, hogy több játékfordtás nem lesz, mégis úgy látom, hogy ebben legalább jó vagyok, és gy a magyar közönség elé tárhatok kalandjátkék gyöngyszemeket.Szóval akkor jó játékot: Itt a Boko Haram!

0 Tovább

They tried to make me go to rehab I said, "no, no, no"

Ma kértem az orvosomtól egy extra nap táppénzt, remélem, a többiek a szakkörben nem irigykedtek (nagyon). Már két napja szórakozok egy probléma megoldásán, hogy lehet, hogy úgymond a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon. Csak halkan súgom meg a megoldást: feedly. Egyébként hétfőn sem dolgozok, jobban mondva fogok dolgozni, de az egyesület honlapját csinálom, az ilyen nekem nem munka. Általában minden informatikai feladatot rám bíznak a szakkörben kezdve a gépek szétszedésétől a fényképek feltöltéséig, ilyenkor, bevallom, egy kicsit büszke vagyok magamra. Egy kicsit még hiányzott Kálló az esti cappuccinók, a reggeli cigi a budiban, meg ahogy a tabletemmel az ablakon kihajolva fogtam a Ratkó Gyógyszertár wifijét. (A telefonom hamar elvették, miután rájöttek, hogy itten tudósítás akar folyni. A tablethez meg fogtam egy jó nagy zsebű pulóvert, és mászkáltam a wifi jelek után, amikhez csak néha, és véletlenségből volt szerencsém, egyetlen biztos pont a Ratkó az utca túloldaláról.) Nagykálló sem fényévekkel jobb, mint a nyíregyházi pszichiátria, talán még a legkirályabb hely az addiktológia, ami a szakkörtől kb 5-10 méterre található. Drogos, meg alkoholista a közeg, de kezelnek másfajta pszichés betegeket is. Reggel héttől este hétig lehet mászkálni a parkban, vagyis "betegsétányon", plusz van az épületben dohányzó is. Persze fénykép, az nincs róla, de addig is találtam egyet a rehabról, amit felajánlottak nekem is, de elhárítottam a kedvességet.

Kívülről nem néz ki csúnyán, állítólag vannak foglalkozások, internet, konditerem, de én csak sepregetni láttam őket (igaz, hogy bent mi van, nem tudhatom, mert bár át akartak kísérni megnézni), végül nem lett belőle semmi. Itt lakott az az ideális csaj, aki néha kijárt csikkezni, meg a kukából kiini a poharak alján maradt kávét, és akit utolsó nap meg akartam hívni kávéra, de egy nő beledumált, hogy hanyadik kávét iszom már? Biztosan jó kezdeményezés ez a "rehab", de valahogy nem látszottak vidámaknak, akik innen kijárkáltak. Nagykálló alternatívája Hodászra. Amúgy egy fokkal jobb, mint minden, amit a nyíregyházi pszichiátria fel tud ajánlanai. Néztük a kocsikat: van pénz. Sokat beszélgettünk arról, hogy mennyire jövedelmező a gyógyszeripar, többszázezer forintos gyógyszereket írnak ki, amit megkapunk pár százasért, de akkor is. Szép volt, jó volt, érdekes volt, mint minden befekvés, de remélem, utoljára került rá sor.

0 Tovább

Újra itthon

Hamarabb jöttem haza, mint gondoltam. A csávók, akikkel próbáltam bandázni, csalódást okoztak nekem, a legjobb fej az egyik szobatársam volt, akire a végére rájött a pánik a bezártság miatt, de nagyon rendes volt. A neveket egyszerűen nem jegyeztem meg, nem gondoltam volna, hogy megéri a fáradságot. Ami még érdekes, hogy Nagykállóban jópáran olvasták a blogomat, szemben Nyíregyházával, ahol le se szarták. Felajánlották, hogy menjek át a rehabra (mert ilyen is van). Igen jó kis szaftos sztorikat tudtam volna írni, gondolom. Egyébként volt a rehabról egy jó kis csaj, átjárt csikkezni, meg a poharakból kiitta a maradék kávét, minden nap találkoztam vele, de éppen amikor meg akartam  kínálni cigivel, vagy meghívni egy kávéra, mindig közbejött valami. Úgy látszik, nemcsak az ilyen kikent-kifent-tetovás picsák érdekelnek.

Hát, ennyi maradt meg Kállóból. A rehabról csak annyit, hogy: no comment.

0 Tovább

Xavier Amador: Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre

A könyv címe szimpatikus, a kezelőorvosomtól kaptam kölcsön, amikor könyvért rinyáltam a blogon. Főként terapeutáknak, és hozzátartozóknak íródott olyan betegekről, akik nembetegek, legalábbis saját meglátásuk szerint. Három skizofrén, és egy bipoláris eset van benne bővebben kifejtve. A könyv egyik kulcsszava, és a probléma gyökere az Anozognózia. Az ok, ami a betegségbelátás hiányát okozza, ugyanaz, amely a mentális betegség többi tünetét is. A könyvben négy ember kálváriája van leírva a gyógyszer nem szedéssel, de azt hiszem, végül is mindegyik happy enddel végződik. Az író egy négy lépcsős terápiát dolgozott ki, de amúgy is szereti pontokba szedni a mondanivalóját.

Módszerét LEAP-nek nevezte el (Listen, Emphatize, Agree, Partner). Magyarul meghallgatás, együttérzés, egyetértés, partnerség. Ezeket a módszereket alkalmazz főként skizofrén páciensein. Magyarul az egésznek a lényege, hogy szép szóval bírj a rá őket a gyógyszerre. Szó esik még az általa preferált depó injekcióról, jön egy szomorú téma, a kényszrbeszállítások kérdése, rendőrséggel, mentővel, ilyesmivel. Jellemző az író alaposságára, hogy utána hosszan ecseteli hogyan is kérjünk bocsánatot a kényszerbeszállításért. ( Tőlem eddig senki sem Kért bocsánatot.) Hát ennyi lenne a mű, főszereplője Matt, Dolores, Henry (az író testvére), és a bipoláris Vicky. Ez mind szép és jó, csak annyit nem értek a könyvből, hogyha már van depó, minek az évekig tartó harc a tablettázással. Értékelés: 4 LEAP az 5-ből.

0 Tovább

Skizofrénia underground

Skizofrének. Mostanában leginkább egy növény jut az eszembe róluk, mégpedig ez: nebántsvirág. Különben meg kurva hamar bele lehet szokni az anyuci pici gyereke szerepébe, utána meg úgyis elhülyülsz, és vagy felvesznek az intézetbe, vagy a lágerbe, vagy megdöglesz az utcán, mert az, hogy ki fognak semmizni, legalábbis valószínű, főleg, ha gyámság alatt vagy. Aztán meg eltakarítanak, mint a szemetet.

Szerintem tweetelni menő

Utolsó kommentek

Linkek, blogajánló, stb.

LindaDesign NonStop

"egy szöveggyáros zugmágustól"
"Árpádnak lenni nem egyszerű"
Nem szégyen a kultúra,
csak néha kellemetlen.

Kaland konzerv WP:

Itt is szoktam rinyálni:

Ahogy kezdődött... (a blog)

7 évig "kezeltek" paranoid skizofréniával. Elbaszták az életemet. Elegem lett. Nem kell a méregdrága gyógyszerük, egyszerűen lehúzom a klotyón, nem kell az idióta pszichoterápiájuk, se pszichológus, se más. Menjenek a picsába a gyógyszereikkel. Engem ne "gyógyítgassanak", a saját életemet egyedül is el tudom baszni. Nem kell az asszisztálásuk. Gyógyszer és agymosás. Ennyit tudnak. Baszódjanak meg.