Vásárhelyi Bea: Egy skizofrén év

 
Mostanában újra elkezdtem olvasni. Igaz, hogy jórészt olyan könyveket, mint Csáth Géza (vagy Brenner József?): Egy elmebeteg nő naplója, meg Michel Foucault: A bolondság története. Ebbe a sorba illeszkedik Black Barry vélhetően jövőre megjelenő könyve, amit nekem volt szerencsém még a kiadás előtt elolvasni. A könyv naplóbejegyzésekből áll, ami azért tarthat számot érdeklődésre,...
A bejegyzés folytatódik »
 

a lelkem a vállalatot illeti meg

Tegnap szinte könyörögtem, hogy engedjenek haza, olyan rosszul voltam. Edit 2 megmérte vagy háromszor a vérnyomásomat, és azt mondta, nem enged haza, mert akkor elmegyek inni. Nem tudom, miért van így berögződve az ivás mindenkinél...
A bejegyzés folytatódik »
 

jugga

Kedvenc kollégám egyik nap előadást tartott a "juggá"-ról, ami állatbőrből készül, és amibe szerinte az emberek régen laktak. Hiába mondták neki, hogy az "jurta", ő csak tovább mondta, "jugga!", "jugga!". Megnéztem az interneten...
A bejegyzés folytatódik »
 

mindenkit utálok

Ma valaki a melóban felemlegette a postaláda-törésemet. Nem tudom, én sem teszek megjegyzést arra, hogy ő meg nyomorék, ráadásul szellemileg is erősen visszamaradott. Ennyit a mai munkáról. Mindenkit utálok, kivéve Editet. Őt...
A bejegyzés folytatódik »
 

szoc munkásom

- Meggyógyultál? - Hááát... - Igen! - Hatalmas nyerítés. Néha akkor röhög, amikor nem kéne, de ez még belefér, szerintem. Közben rájöttem, mi a legvonzóbb benne: úgy használja a magyar nyelvet, mint kevés nő, akit ismerek....
A bejegyzés folytatódik »
 

Pálma presszó

Új pultos van a Pálmában. A múltkor egy olyan szoknyát vett fel, hogy kilátszott nem csak a segge, de még a p*nája is majdnem. Ez még nem is volt elég, miközben engem szolgált ki, a pult mögött teljesen felhajtotta a szoknyáját,...
A bejegyzés folytatódik »
 

láttalak a buzbú

Ma elég családias volt a hangulat, mert kevesen voltunk, ez így lesz már egészen decemberig. Átültem a másik asztalhoz, ott is csak hárman voltak, de szerintem az ott ülők IQ-ja összesen nem érte el az enyémet (pedig az sem kiemelkedően...
A bejegyzés folytatódik »
 

a mai napi termés

Anikó ma dél körül felhívott, elmondta, mit ebédelt, meg beszélt talán valami bekeretezésről, később tudtam meg, hogy ma kiszínezett egy télapót. Volt ma nálam, és inkább nekem adta, mert látja, hogy én értékelem a műalkotásait,...
A bejegyzés folytatódik »
 

önismeret, mozgás, agyagozás

A szakkörben munka után indul egy csomó kisebb szakkör, önismeret, mozgás, agyagozás, mivel megnyertek valami fogyatékossági pályázatot. Mellesleg nem hiszem, hogy ezek túl sok mindenkit érdekelnének, mindenki arra kíváncsi,...
A bejegyzés folytatódik »
 

azt mondták, 5 óra

Napok óta alig vonszolom magam. Ágyból ki, kávé, vagy evés, ágyba vissza. A szakkörben is csak úgy ülök ott, mint akit odatettek. Remélem, hogy csak átmeneti ez az állapot, és a rossz idő okozza, és nem a gyógyszerem. Még...
A bejegyzés folytatódik »
 

cincognak az egerek

Ma egy csomóan hiányoztak a szakkörből, köztük a csoportvezetőnk is. Edit 3 azzal kezdte, hogy késett 50 percet, majd nekiállt enni, meg telefonálni. A kedvenc kollégám egész nap klubozott, a boltba járkált, amit kinevezett büfének,...
A bejegyzés folytatódik »
 

mégsem történt csoda

Reggel kértem Anikótól, hogy mutassa meg az ambuláns lapját, mert nem egészen hittem el, hogy hangulatjavítót írtak fel a skizofrén gyógyszere helyett mint állították. Aztán láttam, hogy a szedett gyógyszerei között ott díszeleg...
A bejegyzés folytatódik »
 

pszichiátria és világfájdalom

Nem volt bent a kezelőorvosom, és az a világfájdalmas képű pszichiáter látta el a betegeket, aki a szomszéd szobában szokott rendelni. Nem gondoltam, hogy most aztán valami jót fogunk dumcsizni, vagy összeismerkedünk, vagy ilyesmi,...
A bejegyzés folytatódik »
 

mégegy poszt a blogolásról

Mert momentán ráérek... Mostanában sokat gondolkoztam blogelméleti témákon, majd a végén belinkelem azt az írást is, ami inspirált ennek a bejegyzésnek a megírására. Ebben az írásban pontokba szedve szerepelnek a jótanácsok...
A bejegyzés folytatódik »
 

csoda történt

Anikó egy csapásra kigyógyult a skizofréniából, legalábbis erre enged következtetni, hogy már egy hete nem kapott skizó gyógyszert. 5-6 éve kezelik skizofréniával, egyetlen hanghallás miatt, mikor egyszer annyit hallott, "ne tedd...
A bejegyzés folytatódik »
 

a zsemle és a hamburger

Jó is lesz, ha Anikó szerdán kijön a kórházból; kezd kissé költségessé válni ez a kórházi kezelés is. Régebben sokat panaszkodott, hogy mi nem szoktunk beszélgetni, szerintem viszont nem a beszélgetésekkel van baj, hanem a témákkal....
A bejegyzés folytatódik »
 

Spooky Times

Mivel a twitterem is halloweenes, nálam kábé egész évben Halloween van, szóval egész évben kapható vagyok az ilyen játékokra. A leírás szerint a főszereplő egy csontváz (bár ez nem teljesen látszik rajta), és a cél az, hogy...
A bejegyzés folytatódik »
 

Kancsev hazudik

Már megint. Tegnap Anikónak azt hazudta (kétszer is), hogy ma hazaengedi, persze, hogy nem lett belőle semmi. Aztán miután meglátott minket együtt, egyszerűen elkezdett fütyörészni. Mint egy igazi köcsög pszichiáter. Annak idején...
A bejegyzés folytatódik »
 

sokat alszok, meg ilyesmi

Editke ma megjegyezte, hogy milyen szarul nézek ki, nem pont ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényege. Ilyen már régen volt, hogy valakit így elkapott az őszinteségi roham engem megpillantva. Mondtam neki, hogy mostanában fáradt vagyok,...
A bejegyzés folytatódik »
 

legújabb rajongóm

Jó, hogy van ez a Facebook oldal, mert megkeresett valami random kis picsa Zsámbékról, a halál valagáról, hogy azonnal fejezzem be a blogom, mit képzelek, miért foglalkozok másokkal, meg a magam lelkébe kéne inkább néznem, meg...
A bejegyzés folytatódik »
 

egyéni szoc problémák

Kissé bűntudatom volt, hogy ma olyan hamar eljöttem a pszichiátriáról. De sajnos nem bírok ott lenni még látogatóként sem, Anikót meg még mindig nem engedik le. Egész jól tűri a bezártságot, én már meghülyültem volna. Az...
A bejegyzés folytatódik »
 

az öreg hölgy látogatása

Ami a pszichiátriával kapcsolatban mostanában felmerül bennem, az a szégyen, de nem a betegségem miatt, hanem azért, mert én ilyen emberekkel kapcsolatban állok, vagy álltam. Igaz, hogy nem egészen önszántamból. Fel sem merül...
A bejegyzés folytatódik »
 

a gyógyulás útja

Megint Anikó vs. Editkéset álmodtam. Ez egy fokkal jobb, mintha a volt barátnőmről álmodnék. Úgy látszik, az álmaim enyhe fáziskéséssel követik a valóságot. Aki még nem tudná, Editke a szoc munkásom, akinek zavarodott elmével...
A bejegyzés folytatódik »
 

véleményem november elsejéről

1. Az idő hagyományosan szar. 2. Attól nem fog feltámadni senki, hogy én most órákig ácsorgok a temetőben. 3. Nem tudom erőltetni, hogy mikor mire/kire gondoljak. 4. Mindig ilyenkor kap el a depresszió. 5. Ezt általában úgy...
A bejegyzés folytatódik »