Boys don't cry

A legutolsó pszichiátriai kezelésem, és majdnem deportálásom óta rajtaütésszerűen sírva fakadok az olyan egyszerű kijelentéseken is, mint "kék az ég, és zöld a fű", vagy "1+1=2". Vajon ezért mennyire lennének beperelhetőek? Mármint a nagyokosok a nyíregyházi pszichiátrián. Semennyire. Persze ők beperelhetnek engem. Még fasisztázhatnék most egy elegánsat, de ahhoz sincs már kedvem. Miért nem toljátok már arrébb tőlem a bringát? Ja, egy idézet a buráról:

"Ez nem fair, tudják ők, hogy jogilag hogyan kell minket ellehetetleníteni, csak azért, mert az egyik fasisztának éppen ez volt a heppje, így ébredt egy reggel, hogy, na, robit most gyámság alá vesszük, mert már nem bírom meghágni az asszonyt, és különben is, nem tudom, mi lesz ebédre..."

0 Tovább

próba szerencse

Beneveztem a linkcsere programba is. Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy az oldalon nem lehet:

  • Felnőtteknek szóló tartalom
  • Egyén, csoport vagy szervezet ellen uszító tartalom
  • Szerzői joggal védett anyagok terjesztése
  • Drogokhoz, szeszes italokhoz és dohányipari termékekhez kapcsolódó tartalom


Mindegy, hátha valahogy átcsúszik a blog. Ennek érdekében inaktívvá tettem a pornóra mutató linkeket. Szóval ez azt jelenti, hogy előállt a blognak a light verziója. Lehet, hogy ideje volt.
0 Tovább

ilyen a life

Ha valaki azt mondja, hogy egyszer a fő elfoglaltságom lesz a nyíregyházi pszichiátriát ócsárolni, miközben ott dolgozok, vagy éppen szerelmes e-mailt írok a saját szoc munkásomnak megzizzent állapotban, azt kell mondanom, hogy magam is meglepődtem volna saját magamon. Milyen érdekes az élet. Ki tudja mit hoz a jövő? És más efféle baromságok.

Különben meg úgy vagyok vele, hogy mindegy, csak történjen valami, mert a semmi nem van, hanem nincs, ahogy Norika88 felhívta rá a figyelmemet. Jó, vagy rossz, szinte egyre megy. Persze azért a skizó-holocaust rész egy kicsit durva volt, és remélem, csak egy rossz ízű tréfa, esetleg félreértés volt, ami az egymás kölcsönös hülyének nézésének okán fordulhatott csak elő.

Nagyon sajnálom, hogy ennek ellenére mégis beperelt a nyíregyházi pszichiátria, én is be fogom perelni őket a magam módján, amikor összeállítom a nyíregyházi pszichiátria című bejegyzésemet, és az eddig összegyűjtött róluk szóló minden mocskot a nyakukba fogom önteni. Persze nem olyan fogok olyan tudománytalan kijelentéseket tenni, mint hogy a skizofrénia seggbefingással terjed, ezt csak Julipapagájjal (ld. Juli-sub) találtuk ki annak idején a saját magunk szórakoztatására.

Természetesen nekem mindig a legfelsőbb szinteken kell, hogy legyenek "jóakaróim", a nypszch volt és jelenlegi vezetőjét ugyanúgy felelőssé tehetem (és teszem is) az életem tönkre kúrásáért, majd annak idején bővebben is kifejtem, hogy miért. Egyébként mind a 2 úgy néz ki, mint ha az Addams Familyből lépett volna elő, ezt felhozni állandóan mondjuk elég gyerekes, de így van. Tudom, megvan a válasz: "külseje elhanyagolt". De legalább én nem vagyok gyári hibás. Na, jó, ez volt a ma reggeli ujjgyakorlat. Carthaginem esse delendam.

0 Tovább

"Egy bácsikám, ki csősz volt..."*

Az egyik kedvenc mesém a horrorisztikus és pszichothriller elemekben bővelkedő Varjúdombi mesék volt. Ez a rajongásom addig fokozódott, hogy egyetemista koromban kikölcsönöztem a könyvet is, amit egyébként Tarbay Edének köszönhetünk, a grafikákat nem tudom kinek köszönhetjük, de csodálatos, ahogy mindenki toldozott-foldozott ruhában, depressziósan vonszolja magát. A rajzfilm színvilága felidézi a kábé egy hónapos delírum-közeli italozás utáni világlátást, mintha mindent bevonna a hónapos retek, és mintha mindeki kifakulni készülne ebből az árnyékvilágból. Itt is vannak arcok, de itt mindig más a főszereplő: a mindig fázó nyúlapó, a póruljárt varázsló, a szolgálakész kísértet. Tolkient, és J. K. Rowlingot eszembe jutattó szocialista fantasy 1975-ből, ami azzal ér el fantasztikus hatást, hogy mindenhol felfordulás, kosz, pókháló van, de minden mocskos sarokból valami titok, igézés, varázslat kerül elő. Azt hiszem, ennyit gyerekkorom kedvenc meséiről. Akkor sem voltam már 100-as. Emlékszem, valamiért csak titokban mertem nézni, már akkor is éreztem, hogy ennek a mesének a nézésével valamiféle bűnt követek el a fennálló világrend ellen, és növelem magamban azt a borzongásra éhes szörnyet, akivé a későbbiekben váltam.

* Áthozva a Kálcsör c. blog.hu-s projektemből. A Kalcsör nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert nem is igazán olvasok semmit, és a lófaszt sem nézek tévét. Talán majd egyszer. Amúgy sem vagyok egy kriti-kritikus alkat. Inkább szolgai módon szeretem szajkózni a mások véleményét, bár ez elsőre talán nem annyira nyilvánvaló rólam. Mondjuk ebből áll az irodalomtudomány. Ja, ha lesz egy lányom, Kritikának fogják majd hívni. Ezt a poént elsütöttem már 100 helyen, azt hiszem itt még nem. 

2 Tovább

Mai jelszó:

"Este konyak, reggel konyak, attól leszünk mozgékonyak."

Bár az estéről inkább még nem nyilatkoznék, az még messze van, de még kinéz mondjuk egy körtés sör. Gondolkoztam, hogy ne azt a címet adjam-e inkább a bejegyzésnek, hogy: 1*** + 1 *** + 1 *** +..., de még azt hinnék, hogy megint valami bajom van, szóval inkább nem.

Ma a központban belenéztünk a Mamma Mia! c. filmbe (amitől egy kicsit tartottam), de kellemesen kellett csalódnom: pont olyan limonádé kis film, ami mellett egy időre el tudtam felejteni az "élettörténeti narratívá"-mat, már legalábbis arra a fél órára, ameddig Anikó oda bírt rá koncentrálni. Majd sohanapkor alkalomadtán  esetleg végignézem.

Egyébként pont egy olyan piszkos kis konyakos, kevertes, dzsúzosvodkás, sörös kis nap volt, mint amilyenre az időjárás predesztinálta. Ha meg tudnám számolni, hogy Anikó hanyadszorra kérte, hogy kérjem meg a kezét, fejszámoló művész lennék. De azért annyit megkérdezett, hogy szerinte miért nem beszélgetünk annyit. Mondtam, hogy szerintem pedig beszélgetünk. Ettől aztán tökéletesen megnyugodott.

0 Tovább

7 kávé + 1 ***

Mostantól így fogom cenzúrázni, 3 csillaggal, ha valami alkoholtartalmút iszok, mert állítólag még a falnak is füle van Nyíregyházán, volt is régebben egy ilyen bejegyzésem, ami nagyjából erről szólt, de sajnos cenzúráznom kellett, mert tanyaközpontnak neveztem benne Nyíregyházát, meg pletykálkodók fészkének*. Anikó hazajött, persze voltunk a központban, feltettem neki a kérdést, hogy ezt ő hogy bírja ki, erre ő feltette nekem a kérdést, hogy hogy bírom ki az egyesületet.

Jó kérdések, nagyon jók.

Persze a központ dögunalom, Linda a nagy melegre való tekintettel nem akart szójátékozni (halleluja), ki-be mászkáltunk a központba, egy vénlány meg is kérdezte Anikót, hogy mit mászkálunk mi ott. A központ stílszerűen össze lett hozva egy öregek idősek napközijével, de amúgy az egész lépcsőházban az átlagéletkor 90-100 év közötti. Persze, félnek a lakók, azért igazoltatták Anikót. Bár az is lehet, hogy összekeverték a kaszással, engem meg valami mumusnak néztek. A múltkor azért penetráns fűszagot éreztem, gondolom valamelyik rosszcsont unoka volt a ludas.

Hát úgy néz ki, ide fogok én járni egész héten. Ez a bejegyzés olyan sivár és unalmas lett, mint amilyen hét elé én fogok nézni most.

* Ami nem tűnik túlzásnak, mivel anyám mhelyén is felmerült már a kérdés, hogy nem írok-e én véletlenül blogot... Különben szerintem itt csak az nem tud a blogról, aki nem akar, meg persze azok, akikről éppen szól. Elég nagy struccfejek vannak a nypszch-n.

0 Tovább

"Minden alkalom jó alkalom"

Most azért gyűltünk így össze, hogy megünnepeljük azt a látogatószámot, amennyit az abilifyon majdnem 4 év rinyálás alatt sem sikerült összehozni, pedig ott is voltam pászor freeblog főoldalas, itt meg nem került egészen fél évembe.  Pázsáluszta. Szpaszíba. Szilvuple. Mondjuk itt egy átlagos nap olyan, mint kint lenni a freeblog főoldalon. Bár igaz, hogy volt minden, akció, szerelem, ármány, holocaust, szerintem már csak meg kéne filmesíteni. Nagy vonalakban vázolnám is a történetet, ha nem lenne olyan égő...

Na, mindegy, miért is ne? Robit felveszik dolgozni egy skizóknak való munkahelyre. A papírja olyan régi, hogy az szégyen, de már két éve nem hívták felülvizsgálatra, szóval nagy nehezen felveszik. Rokkó százalék: 67. Robi nem szedi a gyógyszereit, mert nem akar minden nap összefosott lábszárral közlekedni, helyette dínom-dánom a kis ért. fogytos bnőjével. Robi közelébe egyetlen normális nő kerül, egy szoc munkás. Mint kiderül, vesztére, mert bár robi ki nem állhatja a szoc munkásokat, ezzel az eggyel valahogy mégiscsak szimpatizál. Persze robi ezoterikus jellegű pszichózisba esik, az elején még egész értelmes dolgokat mond a témáról, aztán belezavarodik, ő lesz végül isten, a barátnője jézus krisztus "ismétlődése", a szoc munkás pedig egy igazi istennő. A főgonosz az intézményvezető főorvos, aki mindezért robit gyötri a pszichiátrián, és lágerbe akarja deportálni... és itt lép színre az elveszettnek hitt roboman, a majdnem híres "celebskizó" - aki azért egy szuperjó fej, mert neki sosincs pszichózisa - hogy megmagyarázza a robi bizonyítványát, és azóta mást sem csinál... De vajon sikerül-e megmentenie a helyzetet a skizó szuperhősnek...?

Egyetlen szépséghibája a postrnek, hogy csak regisztrációval lehet kommentelni (néha úgy sem), meg hogy nem adja ki az exportomat, ami egyelőre nem is kell, jó helyen van náluk, csak azért rinyáltam, mert deportálni akartak, és féltem, hogy eltűnik minden bizonyíték, vagy mondjuk így, feljegyzés róla. De persze még nincs vége a cirkusznak, egy hét múlva például "igazságügyi orvosszakértő" elé kell mennem. Nem lenne egyszerűbb, ha lesittelnének? :-D

Csak azért, hogy ne mondják, hogy nem reflektálok az aktuális eseményekre, tessék, egy kis Pussy Riot, bár tudnám, mit énekelnek, de majd csak valaki felvilágosít:

0 Tovább

Gyógyítás 2

Nem tudom, feltűnt-e, de a látogatottság most már nem is magam miatt kell. Tönkrebaszni a nyíregyházi pszichiátriát legalább akkora társadalmi érdek, mint meggyógyítani egy gennyes fekélyt, vagy feltalálni a rák ellenszerét. Régebben mondták, hogy menjek el ilyen "gyógyítónak", mert, úgymond "érzik bennem az energiát". Hát, én is érzem magamban az energiát, de én csak ilyen módszerekkel tudok gyógyítani, ezt már azt hiszem, tisztáztuk. Hogy beleütögetem az emberek orrát a saját szarukba. Interaktívabbá kéne tenni ezt a blogot, előre-, és visszautalásokkal, igazi hyperszöveg lenne, Ted Nelson is megnyalná utána a 10 ujját. Már amennyiben megtanulna magyarul. Még mindig nem írtam meg a nyíregyházi pszichiátriát gyalázó bejegyzést, mert egyrészt egész nap aludtam, másrészt nem volt hozzá kedvem, amúgy meg tudom, hogy úgy is fel fognak baszni annyira az "igazságügyi elmeszakértői vizsgálaton", hogy úgyis megírom. Egyébként egy másik hájas fasiszta fogja tartani, túl sok jóra nem számíthatok. 

Csak az meg az úgynevezett addiktológián rendel. Annyi a különbség, hogy az addiktológián elvileg normálisabbak a körülmények. Ott kezeltetik magukat azok a skizók, akiknek sikerült valami módon időközben alkut kötni a ezekkel a gennyládákkal, és valahogy nem kerültek lágerbe, annak köszönhetően, hogy van valamennyi társadalmi presztizsük (ami nekem nincs:(). Nem tudom, ez mennyire szabályos, vagy az, hogy én már papíron az addiktológiához tartoztam, ami elvileg ugye Nagykállóhoz tartozik, de oda is utánam nyúlt Kancsal... persze ezeknek mindent meg lehet magyarázni, meg az ellenkezőjét is, úgy van az egész kitalálva. Még, hogy cigányok, meg gettósítás, az mind 0 ahhoz képest, amit ezek csinálnak. Szegény robit beküldeni a demensek közé, mert összetört egy postaládát... egyébként meg kurvára csak egy hajszál választ el egyeseket azoktól a diagnózisoktól, amiket ők maguk osztogatnak.

Persze, mert istennek képzeltem magam. Azért feltenném a kérdést: és ők mit csinálnak?

He said, "Son when you grow up,
would you be the saviour of the broken, 
the beaten and the damned?"
He said "Will you defeat them,
your demons, and all the non-believers, 
the plans that they have made?"

A klipben egyébként én vagyok látható, amint átveszem a legjobb skizó bloggernek járó díjat. :-P Ja, hogy nincs is igazán versenytársam? :-P Persze még véletlenül se vesznek fel valamelyik skizofréniával foglalkozó linkgyűjteménybe... Vajon miért? :-) Azt hiszem a subommal sikerült bizonyítanom, hogy valóban skizó vagyok, nem csak rinyálok. Akkor?

Bizos még nem vagyok nekik elég klasszikus. Talán majd a halálom után. :-)

0 Tovább

Az álmok nem hazudnak

...felkelés reggel 6 körül. Mondom, hogy átmegyünk szép lassan alvásnaplóba. Éppen eldöntöttem pedig, hogy nem foglalkozok semmivel, erre álmomban csúnyán összevesztem Edittel. Az igazival, az originálissal. Az álmaim azért is furcsák, mert egészen a legutóbbi időkig, mondjuk egy évvel ezelőttig álmodtam Adrienne-ről, az Adrienne-sub elnevezőjéről, aki miatt vélhetőleg ez az egész subosdi elkezdődött. Magamban persze néhányszor már minden jót kívántam neki, de az álmok gyötörtek, nappal megbocsájtottam neki, sőt elfelejtettem, nem gondoltam rá, de tudat alatt nem bírtam megemészteni a kurválkodásait.

A burán mondtam, hogy érdekes megközelítés az, hogy a skizofrénia "mitől" alakul ki, én például Adrienne miatt hajszoltam bele magam először egy pszichózisba (persze, akkor még azt sem tudtam, hogy mi az). De lehet, hogy nem miatta, hanem csak úgy kialakult, a gólya hozta. Elfogadom azt is, ha valaki azt gondolja, hogy ennek "lelki" okai vannak, és azt is, aki azt mondja, hogy csak úgy magától kialakul. Különben meg felhívták rá a figyelmemet, hogy a hátam mögött beszélnek mindenfélét. Azt is, hogy Adrienne meghalt a balesetben, és attól csavarodtam be. Mondjuk lehet, hogy meghalt, de utána még legalább 4 évig együtt jártunk, szóval nemtudom.

0 Tovább

67%, skizofrénia, "állapotrosszabodás"

A héten a nagykállói pszichiátriát jártam, de a nyíregyházi pszichiátria is imád engem (mük es wimáddzsuk üköt), és perrel fenyegetnek, meg idézgetnek "igazságügyi" elmeorvosi vizsgálatra, nem tudom, miért nem szállnak már le rólam, ez már így fog menni: bírósági tárgyalás -> fellebbezés -> bírósági tárgyalás -> fellebbezés, and so on, végtelen ciklusban. Ha kell az atyaúristenhez is fellebbezni fogok, idióta majmok.

Amit viszont még meg tudok tenni: fogok megint írni egy nyíregyházi pszichiátria című bejegyzést, amiben válogatok az eddigiekből, és megintcsak az én blogomat fogja kiadni a Google első találatként, az lesz csak a nem mindegy... A bírósági tárgyaláson meg szépen majd elmondom, hogy milyen módszerekkel akartak Hodászra és a gerontopszichiátriára bezárni, lévén, hogy nem voltam gondnokság alatt. Rohadékok.

Egyben fel szeretném hívni a skizofrén populáció figyelmét, ha a helyi pszichiátria kiskirálya úgy dönt, hogy nekik lágerbe kell vonulni, akkor oda kell. És nem majd a szülei halála után, vagy valami távoli időpontban, hanem mánazonnal. Dr. Kancsev Alexander azt hitte, megvannak a megfelelő eszközei: pszichiátria->"rehabilitációs benntartás"->gerontopszichiátria->bírósági tárgyalás, kizáró gondnokság (hogy gondolta, Kedves?)->mentővel Hodászra. Lehet, hogy ez Bulgáriában így megy, de ez itt Nyíregyháza, Magyarország. Nem maguk szokták kérdezgetni, hogy milyen év, milyen ország, milyen város? Most én is felteszem ugyanezeket a kérdéseket.

Nem, nem 1944, Németország, Auschwitz-Birkenau... á, csak egy ember élete, mit számít... NEM IGAZ?! És mindezeket hobbiból, mondhatni úri passzióból találta ki nekem a drága intézményvezető főorvosúr. Fasiszta állat. És 2013 van, b+.

Gondolom, ezek után "szeretettel várnak" a mhelyemen.:-)  Úgyis egyre kevesebb kedvem van már bemenni. Nem érdekel, én a szemébe is mondom a tárgyaláson. Akármelyiknek.

Ja, lefekvés 9 körül, felkelés... még nemtom. "Jó éjt, Dorottya!"

0 Tovább

lehethogy leendő

A lehethogy leendő pszichiáterem (ez már rajta ragadt, lám, így kapják az emberek a hülyébbnél hülyébb neveket a blogokban) szerint internetes naplót kellene írnom az alvási szokásaimról. Hogy mikor fekszek le, és mikor kelek fel, ilyesmi. De miért pont naplót? És miért pont interneteset? Már előre örültem, hogy elkezdek egy blogot, ahol hosszasan kommentálom minden éjszakai felriadásomat, és még hosszasaban beszámolok az álmaimról, amelyekben pszichiáterekkel és szoc munkásokkal létesítek szexuális kapcsolatot virágos réten szaladgálok.

Ilyen rózsaszínű lenne a háttér, a design csillagokkal lenne tele, szépen megvetett ágyikóval, meg plüssállatkákkal. Vennék egy micimackós pizsamát, és az lenne a fejléc, ahogy abban kidőlök, kezemben egy sörösüveggel édesdeden hajcsizok.

De rájöttem, hogy neki erre aligha lenne ideje, igazából nem pszichológus, még ha - úgy vettem észre - meg is próbálja holisztikusan kezelni ezt az egész katyvaszt, amit a pszichiátria magában foglal. Még rövid, fél mondatos válaszokat is megenged nekem, sőt odafigyel, sőt figyelembe is veszi, amit mondok neki. Szinte a nyelvemen volt, hogy már írok is valami ilyesmit, majd beleírom a sorok közé jól elrejtve, hogy mikor fekszek le, és mikor kelek fel.

Például tegnapelőtt lefeküdtem 10 körül, és 3 körül keltem fel, tegnap lefeküdtem szintén 10 körül, és hat körül keltem. Egyébként meg ha lefekszek valamikor napközben, egyrészt hülyeségeket  butaságokat álmodok, másrészt meg miután felkelek, egy kicsit idegennek tűnik nekem az egész életem, mintha igazából ez nem is én lennék. Főleg, ha eszembe jut a legutóbbi pszichózisom esti mesém.

Elárulom, mi lesz a blog vége: leszokok a bad language-ről, a korkülönbség ellenére beleszeretek lehethogy leendőbe, feleségül veszem, lesz 5 gyerekünk, és azután már csak a Bezzeganyán leszek utolérhető. Happy End.♥ 

6 Tovább

Miért nem herélem ki a saját algebra dolgozatomat?

Ez egy vicceskedő cím; aki érti, érti, aki nem, nem. :-) Azon gondolkoztam, hogy kiírok egy szavazást, hogy mennyi legyen az annyi, vagyis hogy kábé mennyire vegyek vissza az arcomból, nem is annyira az arcomból, hanem az itt leírtakból. De gondolom, a szavazgatás egy idő után fárasztó tud lenni, úgyhogy megoldottam magam a kérdést, nem heréltem ki a blogot, csak rituális és lelki értelemben körülmetéltem; kigyomláltam belőle a legjobban semmihez sem kapcsolódó, értelmetlen részeket, amiben teljes nevekkel dobálózok tök feleslegesen. Gondolom, ebben az időszakban kulminált a pszichotikus epizódom. Bár erre is van mentségem, azt hiszem, a jó öreg Varecza mester is nevekkel, meg házszámokkal és egyebekkel operál a műveiben.

Végül is bosszúmű; az is, meg most már valamilyen szinten ez is. Mindig gondolkodok rajta, hogy kiheréljem-e belőle a pornót, egyelőre hagyom, ha lenne valmi komoly lehetőség a nézettség növelésére, aminek az lenne a feltétele, hogy kiszedjem, akkor talán esetleg. Bár ekkora nézettség is elég egy olyan blognak, ami eredetileg a népesség 1%-ának lett szánva, de aztán kiderült, hogy a népesség 1%-a pont leszarja az én blogomat, inkább szerintem alávetné magát egy elektrosokk-kezelésnek, amit a pszichiátria tankönyv szerint méltatlanul "háttérbe szorítottak", minthogy ilyenekkel szórakozzon. Persze, a skizofrénia maradjon meg a "Rém"-nek, amivel ijesztgetni szokás, ha meg valaki rendesen "bekapta a legyet", az meg jobb, ha kussol, meg gyöngyöt fűz egész életére. Ilyen világ van. Senki se vágyik többre. Lejattolunk a kis rokinyugdíjunkból a pszichiáterünknek, ő meg cserébe kiinteget nekünk a csúcs kategóriás kocsijából, amit a mi pénzünkön vett, de legalábbis üzemeltet. Már ha éppen ráér. Amúgy meg látványosan undorodik tőlünk az elhanyagolt külsőnk miatt, mondjuk nem is tudom, miből kellene, hogy teljen nekünk jobb cuccokra.

Szociálisan amúgy érzéketlen vagyok, meg fejlődési rendellenes, de legalábbis lelki szemétláda, meg érzelmi nyomorék. Lehet, hogy így van, de arra is felhívnám a figyelmet, hogy kik, vagy inkább mik tettek azzá. Kiből mit hoz ki a helyzet, ugye. Tőlem nem volt nagyobb nyuszi azok után, amikor ez az egész kiderült rólam, az állatvilágból hozták a példákat a pszichiáterek, hogy milyen az állapotom. Kábé ilyen katatón közeli. Majd én is az állatvilágból fogom hozni a példákat, hogy milyenek a pszichiáterek, legalábbis egyes példányok.

* De hát mindig is így volt. Az abilify nem volt elég skizó, oda azért nem jártak, ez meg túl skizó lett, ide meg azért.

9 Tovább

"...and later life renew"

Nem tudom, mennyire vannak egy ilyen skizóblognak jogkövetkezményei (egyes jogászok szerint lehetnek, nagyon is), lehet, hogy el kell gondolkodnom azon, hogy a blogot szeretem jobban, vagy a munkámat (mivel az egyesület köthető a nyíregyházi pszichiátriához, szóval öö... eléggé). Mondjuk a kérdésre a válasz egyértelmű, de hát valamiből meg is kell élni. És kicsit furcsa úgy bemenni, hogy a mindennapi agymenéseim után ki tud, mit tud, ki kinek mennyit mond el. Sohasem voltam pletykafészek, egészen mostanáig. De a körülmények tettek azzá, szóval a körülmények áldozata vagyok, mint mindig.

Az utóbbi években - ha nem is meghatározó - de egyik alakja voltam a "nyíregyi" skizó szubkultúrának, és meg kell hogy mondjam, hogy nekem ebből lassan elegem van. De mondjuk mit lehet ellene tenni? Nagyjából semmit. Bejárogatok, mintha mise történt volna, és addig ameddig nem szólnak, csinálom a dolgomat. Hogy "he, haver, vegyél már vissza", vagy valami ilyesmit.

Valójában érzem, hogy el fog jönni ez a pillanat, csak nem tudom, hogy éppen mikor. (Lehet, hogy mire visszamegyek a szabadságról, ha így folytatom.) Anikó el fog menni takarítani valami irodákat (persze reméli, hogy onnan megy majd nyugdíjba, Anikó a nagy szavak embere), én meg ugyan elvagyok itt ugyanúgy, mint bárhol máshol ellennék, felveszem a fapofát, és varrogatok, nincs ezzel semmi, én mindenhol ezt csináltam/csinálnám, csak egy kicsit kényelmetlen, hogy ahelyett, hogy sunnyognék, mint a többiek, nekiállok kricsálni.

Elvileg ez a legjobb mhely a városban skizók számára, én ezt értékelem is, ha a többiek is értékelik, amit én csinálok (nem hiszem, egyébként, de mind1). Ha lenne valami normális munkahelyem, például szociális munkás lennék (ami nem vagyok, sőt nem is akarok lenni, ezt határozottan visszautasítottam annak idején), nem írhatnék blogot, maximum a növénygondozásról, esetleg tanulmányokat írhatnék a skizofrének szociokultúrájáról, vagy akármiről. Már ha egy skizofrén ember képes lenne megnyílni egy másik ember előtt. De általában nem képes, inkább forgatja a szemét, hogy most ez van, meg az van, és amúgy ő meg nem is érti. Na, pontosan ebből van nekem elegem. Lehet, hogy máshol máshogy van, de itt így van. És ameddig így van, engem nem érdekelnek már különösebben ezek a Jézuskák.

Szóval egyáltalán nem 100, hogy én itt kibírom decemberig.

Akik meg arra számítottak, hogy a pszichózisom végeztével leveszem a blogomról a kifogásolható tartalmat, azoknak sajnos keservesen csalódniuk kell. Egyrészt már megtette más, és megtettem én is néhány esetben, ennél többre nem vagyok hajlandó. Kivéve, ha valaki szépen megkér rá... de akkor is pontosan mondja meg, hogy mikor és mit, hol és hogyan.  Akik szerint meg egy okoskodó kis faszkalap vagyok, azoktól meg bocsánat, hogy élek egyáltalán...

18 Tovább

Normális

Persze, most még "friss" ez az élmény, amit legújabban velem műveltek (vagy próbáltak), valószínűleg ez borította ki nálam a bilit, de amit az ápolók is leművelnek Nagykállóhoz képest, az kriminális. Ők ott a kiskirályok, gondolom. Persze van is ilyen ellenőrzés, olyankor valahogy kedvesek, bár látszik rajtuk, hogy legszívesebben a francba kívánnának, meg olyankor lemehetsz a vendégekkel az udvarra, mintha ez mindennapi gyakorlat lenne. Bár ők szerintem ugyanúgy ki vannak készülve az ottani állapotoktól, mint a betegek. A vizit abból áll, hogy nem áll semmiből, általában nem tart 1 percig. 5-6 körül már felbasznak álmomból, de 10-ig nem is ábrándozhatok lemenetelről, mert... egyébként nem is tudom miért, ez a legrejtélyesebb az egészben.

Aztán 10-kor megjön apám, 13 óráig, a munkaidő végéig lent sétáltatom az udvaron, mert csak szülővel lehet lejárni, akinek nincsenek szülei, az rábaszott, na mondom, séta 1-ig, esetleg közben ha nagyon rámparancsol valamelyik, felmegyek túrkálni abban a moslékban, de általában neki adom a kéki faszniak, vagy valaki másnak. Aztán 1-kor nyomás megírni a legújabb vicceskedő, de azért a pszichiátriát nyíltan gyalázó, vagy kifigurázó blogbejegyzést. (Persze az orvosok tudta nélkül, valami dereng nekik, hogy valaki vagyok, talán van valahol egy senki által nem nézett kis blogom, de legalábbis volt, valami gyógyszerről volt elnevezve, sokáig ez adta az első találatot a nyíregyházi pszichiátriára, a bizonság kedvéért megkérdezik nincs-e nálam internetezésre alkalmas eszköz. Mondom, hogy nincs.) A végén már kiderül, hogy ez már átmegy cry for help-be, azért írok, hogy ne vigyenek Hodászra. Aztán néha felrak az Origó is, de én azt már nem látom, mert 2-től csendespihenő. Ha volt nálam papír, amire írtam valamit, akkor szerencsém volt, ha nem, gyorsan összedobok valamit IQ-ból. (Az meg mi?)

Esetleg, ha ráérnek a bábozástól, 3-kor kegyeskednek értem feljönni a kollégáim, de nem nagyon csinálok semmit, matatok a blogon, válaszolok 1-2 hozzászólásra, ami időközben azért érkezik a mérhetetlen közöny ellenére. És 4-kor vége a napnak, kezdődik az őrjöngés, el-vissza a folyosón, a fiatalabbak kiröhögnek, értelmi fogyatékosnak néznek, semmi baj. Megmutatom az egyiknek 1-2 versem, azután nem piszkálnak többet. Normális.

0 Tovább

like a hurricane

A pszichózisaimat ezentúl női nevekről fogom elnevezni, mint a hurrikánokat. Először volt az Adrienne-sub, aztán a Juli-sub, majd az Anikó-sub, és végül az Edit-sub. (4 subom volt életem során.) Az Adrienne-sub alatt nem írtam blogot, a Juli-sub alatt írtam, de minek, egyáltalán nem volt ilyen részletesen kifejtve benne semmi, az Anikó-sub alatt sem írtam, az nem is volt túl jelentős. Ez a legutóbbi természetesen tartalmazta az összes megelőzőeket, de végül is sok újat hozott az életembe: megtudtam, hogy a nyíregyházi pszichiátriát egy fajelméleti alapon gondolkodó fasiszta csürhe irányítja. Ami azért is vicces, mert különféle elbaszott nációk tagjai vannak összeválogatva benne, gondolom a selejt, akik már nem kelletek sehova. Sőt, duplán is selejtek, pszichiáternek a rossz nyelvek szerint amúgy is az megy, aki 1. nem elég jó más orvosnak 2. saját maga is kezelésre szorulna. Az Edit-sub rávilágított arra, hogy amitől az Anikó-sub közben rettegtem, az tényleg igaz, ezek válogatás nélkül lágerbe küldenének bárkit, aki egy kicsit is más, mint a többi.

Nyh "hitből és homokból" épült városát idegen, magyarul soha-megtanulni-nem-képes, de a magyar mentalitásról igen lenézően nyilatkozó, agyelszívó idióták próbálják meg legyógyszerezni, pszichiátriára zárni, és erőszakkal lágerbe deportálni, ha úri kedvük úgy tarja. Engem erőszakkal hurcoltak vissza ebbe a porfészekbe Miskolcról, és innen is tovább akartak volna toloncolni Hodászra, amit már én láttam, és ami mindennek a legalja. Bazd meg, én már akkor is itt voltam, amikor a szedett-vetett kis csürhétek örült, hogy Kállóban megtűrték őket, és most idetelepedtetek a mi nyakunkra, szívni a mi vérünket. Ez mindig is egy az isten háta mögötti kis pszichiátria volt, minden rohad benne, de ti jól érzitek itt magatokat egy nevetségesen szocialista csökevény kis folyosón rohangálva és fontoskodva. Remélem, itt is fog benneteket elérni a vég, undorító, ostoba kis véglények.

Remélem sikerült most is újat mondanom. Nem akarok nagyképű lenni, de általában sikerül. Ezért utáltak engem kis koromban a szüleim, mert állandóan észreveszem az ilyen visszásságokat, és ezért nem képesek engem a mai napig normális emberként kezelni.

Persze, tudjuk, mi a válasz: "fejlődési rendellenessége 8-9 éves korában kezdődött..."

Anyátok picsája.

(A gyengébbek kedvéért már el is kezdtem a pocskondiázást. Mondjuk azért nem, mert megintcsak minden szó igaz, ezt láttam, ezt tapasztaltam. Megintcsak elkövették azt a hibát, hogy hülyének néztek, mint egész életemben mindig. Tudjátok, kivel fogok ti legközelebb kibaszni. Anyátokkal.)

7 Tovább

bejelentés

Piszkozatoltam a szövegértési szempontból kifogásolható, a gördülékeny olvasást megakasztó részeket, ilyeneket, mint:

- A betűs nők emlegetése, teljes nevüknek a kiírása, a barátnőm teljes nevét benne hagytam, E/1 igazi nevét sem szándékozom bennehagyni, ha megtalálom a bejegyzést (úgyis tudja mindenki, kiről van szó)

- Önmagukban álló, semmitmondó videoklipeket, vagyis nem semmitmondóak, de nem vagyok a hangjaim DJ-je

- Karinthy-idézeteket, nem vagyok könyvtáros

- 1-2 zavaros, semmitmondó bejegyzést

Különben voltam ma Nagykállóban, összeszúrkáltak alul-felül, bye-bye, nyíregyházi pszichiátria. Most már csak valami normálisabb melót kéne találnom (ami nem fog menni egykönnyen).

225 bejegyzés marad. Több, mint elég. Bőven képet lehet belőle alkotni egy skizofrén subról (is). Csak lehet, hogy nem vili, hol végződik a valóság, és hol kezdődik az álomvilág. De ez így szép. Már, ha valakinek tetszik az ilyesmi.

***FUCK***

Az imént csengetett a postás, hogy beperelt a nyíregyházi pszichiátria. Vagyis bővebben megindítja a gondnokság alá helyezésemet. Dögöljetek meg. Folytassuk? Mármint egymás piszkálgatását... Állatok.

Vájá', tudok még rólatok szépeket írni, csak még össze kell szednem magam. Meg ugye a melóba' is hall ezt-azt az ember. Maradok, mindenképpen. Na, meg baszhatom elfele az időmet ilyen jogi szarokkal. Ennyi buzit egy rakáson, komolyan mondom...

Nem elég, hogy ők kúrták tönkre az életemet ától cettig, a tetejébe még be is perelnek. Tipikus esete annak, ha odaszarunk a másik ablaka alá, aztán bekopogtatunk vécépapírért. Most érzek először késztetést arra, hogy bemenjek az egyesületbe. Bár, mondjuk, minek? Úgyis egyedül csináltam mindent, ezután is magamnak kell kikaparnom a gesztenyét, a kirendelt, vagy a nem kirendelt védőügyvéddel együtt.

Tényleg, tök jó ötlet, én nem perelhetném be őket valamiért...? Van olyan skizó, akinek az a hoppáréja, hogy állandóan pereskedik... Én miért ne lehetnék olyan?

Kurvára elérik nálam, hogy egyfolytában róluk legyen szó!

Egyrészt örülök, hogy végre elkerültem tőlük, mert… a már ismertetett okok miatt, nyíregyházán semmit sem lehet az orvosokkal megbeszélni, se orvost váltani, és EGYÁLTALÁN semmi beleszólásom nincs semmibe, az ÚJ, nagykállói pszichiáterem meg nem is harap, mondtam én, hogy csak ilyen a humora… másrészről meg magyarul mondva le vannak szarva a gyámhivatallal együtt. Idióták. (Ezt még kifelejtettem.)

0 Tovább

Pszichiátriai betegként (Filippa85)

Rae Unzicker (1948-2001)

Pszichiátriai betegként megbélyegeznek, kiközösítenek aztán visszaillesztenek a társadalomba, támogatnak és persze gyógyszereznek.
Pszichiátriai betegként mindenkinek hatalma van az életed felett, kivéve neked magadnak. Téged sasol a pszichiátered, a szoc. munkásod, a barátaid, a családod. És mindezek után üldözési mániával diagnosztizálnak.
Pszichiátriai betegként folyamatos a fenyegetés, hogy bármikor bezárhatnak és ehhez nincs is szükség különösebb okra.
Pszichiátriai betegként élni egyet jelent azzal, hogy havi 82 dollár élelmiszer segélyt kapsz csupán, ebből pedig nem telik a papírzsebkendőre, amivel felitathatnád a könnyeidet. Közben láthatod a pszichiáteredet, amint visszatér az ebédlésből egy Mercedes-szel.
Pszichiátriai betegként gyógyszereket szedsz, amelyek tompítják az agyadat, megölik az érzékeidet és aztán remegsz és habzik a szád, aztán még több gyógyszert szedsz, hogy a “mellékhatások” csökkenjenek.
Pszichiátriai betegként állásokat pályázol meg, és hazudni kényszerülsz az utolsó hónapokról, évekről, mert kórházban voltál és végül nem nyered el az állást, mert pszichiátriai problémád van. A pszichiátriai betegekkel senki sem törődik.
Pszichiátriai betegként soha nem vesznek komolyan.
Pszichiátriai betegként egy gettó lakójává válsz, ahol más pszichiátriai betegekkel vagy körülvéve és mindenki ugyanannyira ijedt, éhes, unott és csóró, mint te. 
Pszichiátriai betegként nézed a tévét és rájössz, hogy mennyire erőszakos, veszélyes, hülye, alkalmatlan és őrült vagy.
Pszichiátriai betegként csupán statiszta vagy.
Pszichiátriai betegként bélyeget viselsz magadon, a bélyeg pedig soha nem tűnik el, ráadásul keveset árul el arról, hogy mi vagy, arról meg pláne kevesebbet, hogy ki vagy.
Pszichiátriai betegként soha nem mondhatod ki a valódi gondolataidat, de figyelned kell rá, hogy minden úgy tűnjön, mintha komolyan mondanád.
Pszichiátriai betegként mindig azt kell mondanod az orvosodnak, hogy segít rajtad, még akkor is , ha nem.
Pszichiátriai betegként boldognak kell látszanod, ha szomorú is vagy, és nyugodtnak, amikor ideges, de mindig “megfelelően” kell viselkedned.
Pszichiátriai betegként hülye csoportokban kell részt venned, ezt terápiának hívják. A zene nem zene, hanem terápia, a röplabda nem sport, hanem terápia, a varrás is terápia, a mosogatás is terápia. Még a levegő, amit lélegzel is terápia, ezt “miliőnek” nevezik.
Pszichiátriai betegként nem halhatsz meg – még ha akarsz sem. Sírnod sem szabad, másoknak ártani és félni sem, dühös sem lehetsz vagy sebezhető és túl hangosan sem nevethetsz – mert ha mégis, mindezzel csak azt bizonyítod, hogy pszichiátriai beteg vagy, még akkor is ha ez nem igaz.

Kiemeltem az aktuális nyavalyáimat; persze a többit is mind tudjuk. Az a legfelemelőbb az egészben, hogy1984 óta a helyzet nem javult, hanem romlott, mert azóta már a rendőrséget is belevehetnénk, mert ahelyett, hogy a töküket vakarásznák, inkább ők is minket kínoznak. És akkor még szó sem volt gondnokság alá vételről, sem skizó-lágerekről. Fasiszta csürhe. És mindez egy olyan országban, ahol az ország 2/3-a birka, megvezetett barom.

1 Tovább

"i'm never gonna dance again"

Csak morgok, mint egy kielégületlen picsa. Tudom is, mi hiányzik. 2006 március 5-e óta nem táncoltam. És már nem is fogok. Csak "a nyíregyházi pszichiátria füstölgő romjain". Ilyet nem szoktam csinálni, de most kivételt teszek. És teszek egy másik kivételt is, berakom egy külön postba a Filippa85 által lefordított Rae Unzicker szöveget.

Adam Nova - NEON

NINCS SZEBB, MINT
NEONFÉNYBEN,
NEONFÉNYBEN A TÁNC!
A DJ-NEK
ÜVÖLTSD AZT, HOGY
ÜVÖLTSD AZT, HOGY JÁTSSZ!

DOBOL A SZÍV,
PÖRÖG AZ ÉGBOLT,
SZERELEM ÍZE A SZÁMON.
NINCS SZEBB, MINT
NEONFÉNYBEN,
NEONFÉNYBEN A TÁNC!

Mi ez a fény?
Kitör a szívből,
jeleket rajzol az égre.
Ragyog az éj
ezeregy színtől.
Miénk az éjszaka végre!

Mire is vársz?!
Buli van, ébredj!
Színek, és hangok, és vágyak.
Az, amit látsz,
szerelemfények.
Gyere, ma angyalok várnak!

NINCS SZEBB, MINT
NEONFÉNYBEN,
NEONFÉNYBEN A TÁNC!
A DJ-NEK
ÜVÖLTSD AZT, HOGY
ÜVÖLTSD AZT, HOGY JÁTSSZ!

DOBOL A SZÍV,
PÖRÖG AZ ÉGBOLT,
SZERELEM ÍZE A SZÁMON.
NINCS SZEBB, MINT
NEONFÉNYBEN,
NEONFÉNYBEN A TÁNC!

(Szöveg: Orbán Tamás)

0 Tovább

szerintem...

60 fele az emberek már egy kicsit be vannak gyöpösödve. Legalábbis most inkább csak a szüleimből indulok ki, már nem hajtok együtt a most 60-as korosztály egyik tagjával sem. Érdekes módon először nekem mindig idősebb barátaim voltak, de ahogy túlléptem egy tűréshatárt (olyan huszonharminc), egyre fiatalodik az a generáció, akivel képes vagyok megértetni magamat. Vagyis, na, inkább stagnál. Igazolva látom azt a fiatalkori tételemet, hogy az ember a kor előrehaladtával egyre inkább elhülyül. Én például periodikusan hülyülök el, de azt inkább hagyjuk, mert olyankor csak félig vagyok jelen. Azért olyankor is számíthatnak tőlem értelmes válaszra, csak nagyobb az átfutási idő, mert először meg kell konzultálnom néhány hanggal a témát.

Na, de mire is alapozom ezt? Mondjuk például a szobámra, ami körülbelül úgy néz ki, mint ahova bedobtak egy fegyvert kézigránátot. Látszólag én lázadozok a rend ellen, de a szüleimtől én még nem ismertem nagyobb lázadókat, gratulálok nekik. Eddigi egész életüket az az egy dolog kötötte le, hogy protestáljanak az életvitelem ellen. Persze, ha 16 évesen lelépek otthonról, akkor egyből visszahozattak volna a rendőrséggel, talán minden másképpen alakul. Meg még volt néhány kiugrási kísérletem (nem az ablakon), de egy se bizonyult sikertörténetnek. Valahová már útnak sem indultam, mert ugyan minek? Mindig megmagyarázták, hogy én milyen jól fogok járni velük, meg tiszta happy lesz az egész, meg amúgy is így lehet a legtöbbet >>spórolni<<.

Mindezekből persze - tévesen - azt a következtetést vonták le, hogy én "önellátásra képtelen" volnék. Hát a lófaszt. Mindig is ilyen voltam. Meg hogy nem borotválkozok. És akkor mi van, KÖNYÖRGÖM*?! Erre rámfogták, hogy én már 8-9 éves korom óta "rendellenes" vagyok, mert akkor mertem először ellent mondani a szüleimnek. "fejlődési rendellenessége 8-9 éves korában kezdődött", és ezt hótt komolyan, fapofával diktálta valami picsának. Kancsal, Kancsal...

Amit itthonról megtanultam, az egyedül a takarékosság, de ez a fegyver hangszer fegyver Anikóval szemben teljesen hatástalan, mert mindig felmerülnek ötletei. 1 dolog azért van, amire nem sajnálom a pénzt, ki lehet találni mi az. Nem, nem járok kurvázni, hanem a másik, régebben ezt úgy neveztük, hogy 1-es juss. (A férfinak 2 jussa van, az 1-es juss az alkohol, a 2-es juss a nő, ez néhány 2-es jussnak nem tetszett, amikor megpróbáltuk nekik annak idején elmagyarázni...) Szóval ebben a tekintetben nálam is felmerülnek költségek, meg a pszichiátria óta elnyomok 2 doboz 100's LD-t, de hát egy kicsit - mint már mondtam - nem erre számítottam, hogy életem hátralévő részét egy skizó-lágerban kell majd eltöltenem.

Mármint egyesek szerint.

Különben meg le is írom, amit a burán, a mocskos munkájukat: kancsal el is magyarázta nekem, hogy fog működni a történet, elég röviden: kizáró gondnokságot kérnek rám, egy hónap alatt lezavarják a tárgyalást, és ha nem akarok önként és dalolva skizó-lágerbe költözni, akkor el fognak vitetni erőszakkal, mentővel. Addig meg rohadhatok a pszichiátrián. Mondjuk ezen mindenki csak lesett. Amúgy én mondom, hogy fasiszták, de nem hiszi el senki. Egyébként meg ha most gondnokság alatt lettem volna, szerintem még annyit se mondhattam volna, hogy: fapapucs, már fogtak is volna, és vittek volna elfele... Azért a lehethogy leendő pszichiáterem szerint bizti, hogy gondnokság alá fognak tenni, én ebben egy kicsit kételkedek, mivel még nem jött meg a papír. Ha volt esze a nyíregyházi pszichiátriának visszavonta a kérelmet, mert különben ebből egy eléggé hosszadalmas, és csúnya, ronda ügy lesz. (Bár az is leht, hogy ez még egy kirendelt ügyvédnek is csemege, nem értek a joghoz, pedig ezek szerint nem ártana benne egy kicsit elmélyülni.)

Pedig amúgy már a kedves hodászi szocmunkások is kijöttek, és ők voltak a legjobban megrökönyödve, hogy nem akarom az egész hátralévő életemet a skizó-paradicsomban, leszedálva tölteni. (Igaz, hogy korábban Jézuskának neveztem minden egyes skizót, meg néha viccesen tesóknak hívom őket a burán, de azért a viccnek is van egy határa. Itt van, és ne tovább.)

* Mondjuk még ha Edit is ennyire a szívén viseli a borotválkozásomat, egyszer meg is mutathatná, hogyan kell. Mondjuk magán, valahol...

14 Tovább

"Jó reggelt, Kedves Hangok!"

Minden nap ezzel ébredtem a pszichózisom alatt, azért alapvetően a humoromnál voltam akkor is, ha ez nem is látszott rajtam. Na, mindegy. Különben azért volt ez a kedvenc pszichózisom, mert mozgalmas volt, majdnem elvittek miatta Hodászra, de aztán mégse (csak olyan 20000 oldalletöltés* volt május hónapban, amikor 4x is kirakott az Origó). Vajon miért nem vittek el? ;-) Különben ez a hodászi történet akkora traumát okozott, hogy azóta, ha nem is dadogok, de eléggé alpári stílust vettem fel. :-(

Aki esetleg megvádol azzal, hogy nincsen is életem, annak 1. "egy lófaszt a foga közzé" 2. ajánlom figyelmébe a To Be a Mental Patientet, a kommentek között megvan lefordítva, Filippa85 által, köszi ;-) 3. már az abilifyos időszakomban is csak ezt csináltam, attól még, hogy ritkábbak voltak a bejegyzések, feszt az abilify előtt ültem, meg a burán. Csak éppen nem jött ki bötű a kezeim közül, hanem csak figyeltem, tanultam, hogy hogyan játsszák ezt a rohadt kis játékot.

Miért gondoltam, ha elmegyek Nagykállóba**, ott nem néznek egyből madárnak? Attól, hogy egy állatsimogató lett, meg nyugi van az osztályokon, meg a nyálasságig kedvesek az emberrel a nővérek, meg a pszichiáter is megpróbált az lenni; "szigorú, de igazságos", nekem az még ugyanúgy nem pálya. Főleg azért nem, mert ott van az a kurva megfigyelő, legelőször is oda fognak bebaszni, ha esetleg a jövőben valamikor rám jönne a hoppáré.

És még ezért is mennyit kell nyalizni, hogy átvegyenek Kállóba, közben meg ott ugyanolyan lepukkant alakokat kezelnek, sőt, ahogy láttam, még "rosszabbakat", ha szabad így fogalmaznom. Szóval a körülmények normálisabbak, az ott kezelt emberek nem biztos.

Persze nekem mintaskizónak kell lennem ahhoz, hogy átvegyenek, mert területileg nem oda tartozok, meg pitizni, nyalizni, pingvinezni, szopni, nyalni, gombot varrni. Nem jól van ez így, én mondom. Ráadásul ugyanúgy megnyomnak depóval, szóval a biztonság kedvéért 3-4x-esen túlgyógyszereznek, és ezzel kiütik rendesen a belső szerveimet a lehethogy leendő pszichiáterem szerint. Csak mert "olyankor" kényelmetlen vagyok. Mármint bizonyos emberek számára. Legalább nem menstruálok, b+.

Azt még a lehethogy leendő pszichiáterem is elismeri, hogy szép lassan meg fognak ölni ezzel a depóval. De azért ne igyak, ne dohányozzak, ne kávézzak. Nincs itt valahol egy kis gebasz?

Szerintem meg bőven elég, ha nem narkózok. Azért egy kis fű néha belefér, igaz? ;-)

* mondjuk a statcounter minden, csak nem mérvadó, és egy párszor be is sz*rt ebben az időszakban, mert nem bírta a terhelést, szóval nyugodtan számolhatjuk ennek a többszörösét...

** aki nem tudná: Nagykálló a legnagyobb pszichiátriai központ a "Lipót" bezárása óta... a "Sárga Ház"... de régen írtam le ezt a szót, hogy "sárga", és akkor is csak a sárgaház szóösszetételben...

0 Tovább

kedvesen is lehet nácinak lenni

Az egész Nagykálló úgy néz ki most, mint egy rohadt állatsimogató. A leehethogy leendő pszichiáterem a szemem előtt tapizott egy dagadt, visszeres vén faszt, engem is megsimogatott testi értelemben egy kedvesnővér (ne érj hozzám!, bár mondjuk miért is ne?), régebben állítólag még dugtak is az udvaron, bár lehet, hogy most is...

Szóval a lehethogy leendő pszichiáterem egy egészségnáci, nekem zsírmájat, szívinfarktust, és egyebeket vízionált, elsősorban is a saját gyógyszereiktől (tudtad-e, hogy egy depóban 3-4x annyi mocsok van, mintha orálisan szednéd a szarjukat?), meg amikor apám elsírta magát, hogy piálni is szoktam, meg nyavajgott a cigiről is meg a kávéról, hát eléggé forgatta a szemét.

Nem nagyon akart elvállalni, azt mondta, hogy 5-6 alkalom után meglátja, meg gondoljam át, vagy menjek egy olyan pszichiáterhez, akit ezek nem érdekelnek. Majdnem mondtam neki, hogy akkor ajánljon egyet a kollégái közül. Azt viszont megállapította, hogy értelmes vagyok (nem tudom, honnan, amikor végig csak ő beszélt, talán mert nem szóltam bele).

Ja, meg amúgy méltatta kancsalt, hogy az mennyit fáradozott értem. Persze, amikor már nem kapta a lóvét a szüleimtől, egyből lepasszolt Katikának. Katika 70-en felül van, és általában már nincs képben, sokszor azt sem tudja, hogy milyen rendezvényen van, amikor meg megunta a pofámat, egyszerűen le akart selejtezni Hodászra. Mármint kancsi. Úgyhogy ennyit kancsalról, még - remélem - utoljára. Azt meg, hogy én ne igyak alkoholt, el lehet nyugodtan felejteni. Azé' van.

Ez a nő kb egyenrangú partner lenne velem - mármint szellemileg - de azt is leszögezte, hogy nincs kedve játszadozni. Amúgy nekem sincs. Nem tudom, mi lesz, mi legyen.

Lehet, hogy mégiscsak megkérem, hogy ajánljon maga helyett egy másik orvost - ahol nem ilyen szigorúak a bekerülés kritériumai. Pl. ne igyak alkoholt, csak reggel igyak kávét, és fehér malbit szívjak, napi 3 szálat. Életemben nem szívtam még olyat. Mondjuk lehet, hogy csak ilyen a humora. :-)

Különben meg hazudnék neki szívesen, mint a vízfolyás, de mivel apám fog átszállítani mindig Nagykállóba, ez körülbelül lehetetlen. Bár tény, hogy ez a nő is állatnak néz.

De miért is ne adhatnék egy pofont a szarnak? Mostanában úgyis aszályos időszakomat élem, és legalább átírnak engem abban a jogsértő, náci rendszerükben Nagykállóhoz, és majd később lepasszol valaki másnak, aki leállítja majd a depómat, és a tenyeremből fog enni (lelki értelemben). Persze ilyen orvosok csak a mesében vannak, meg álmomban. Különben meg egyáltalán nem tudom, milyen jogszabályba ütközik a hallucinálás. Az egyik kollégám pl áthaluzza az egész életét, mégse zaklatják érte.

És hogy legyen mára is egy kis Edit is, a legégőbb az egészben, hogy ő meg ilyeneket mondott nekem, hogy ő nekem azért van, hogy rám szóljon, ha borotválkoznom kellene & stuff like that. Aki ismer, tudja, hogy ezek azért eléggé az én magánügyeim szoktak lenni. Mostanában egyre többet eszembe jut, meg ahogy főnökösködik, kiver a víz. Először azt gondoltam, hogy csak játssza a dominát, de szerintem itt tanult bele igazán. Szerintem a mentálhigéniás Barbara méltó utódja lesz, ha jobban belejön. Bár azért néha még ő is kiesik a szerepéből ennyi év után is. Amúgy semmi bajom vele. Mármint egyikkel se. Végül is mind a 2 1 jó nő, bizonyos értelemben, csak rossz szakmát választottak. Barbiról egyébként az a hír járja, hogy valami nagyfőnök lett az esélycentrumban. "mhö"

E különben még nem tudja, hogy mire vállalkozott, amikor skizók közé ment. "Majd megtudja." - Ez az idézett Bohóc Edittől van, akit konzervált az alkohol, és egy rohadt kis pillanatban le akart velem feküdni (ő volt az egyetlen nő, aki ezt nekem az életem során felajánlotta, vagyis, na, magától). E különben már lehet, hogy sejt valamit, nem hülye, azt az egyet el kell róla ismerni. Sőt, csak azt. Bassza meg, egész nap ezzel az egy bejegyzéssel szarakodok, és csak egyre rosszabb lesz.

Kicsit amúgy kilátástalannak érzem, hogy mostanában azzal töltöm az életemet, hogy egyenként elmagyarázzam az embereknek, hogy nem vagyok idióta, bármilyen bamba képet is tudok vágni néha. A blogomra mutató linket meg nem akarom minden egyes ruhámra ráhímeztetni anyámmal. (Bár milyen jól mutatna egy felmutatott középső ujj kíséretében.)

Visszakanyarodva az eredeti témánkhoz: különben meg én a nagykállósiakat kapásból parasztnak nézem, úgyhogy 1:1, vagyis hogy egyezzünk ki döntetlenben, szerintem.

Amúgy egyedül azért jó skizónak lenni, mert ilyeneket is le lehet írni következmények nélkül, de megmondom őszintén, hogy én egy cseppet sem élvezem; lenne jobb dolgom is. Sose felejtem el, hogy 27 évig normális voltam, de azt is hozzá kell tennem, hogy az azóta eltelt idő nagy részében is az vagyok. Ez lehet, hogy egyeseknek újdonság, csak úgy mondom.

0 Tovább

kortárs blogger

A fasz se tudja mióta vagyok "blogger", de már egy ideje. Pontosabban nagyjából azóta, hogy leszámoltam magamban a kortárs irodalommal, és az ilyen irányú ambícióimmal. (Már az egycsin sem érdekelt a kortárs.) Azért fura, hogy van egy tamagocsim, amit időről időre meg kell etetni, különben elfelejtenek a picsába. Így megy ez, úgyanúgy, mint a tüdőropival: meg kell etetni rákokat, mert éhesek...

Pontosan azóta rokonszenvezek a dologgal, amióta lehet kommentelni a blogokon, és majdnem olyan interaktívvá lehet(ne) tenni, mint egy fórumot. De a legislegpontosabban akkor kezdődött, amikor DMG (egy játékfejlesztő srác) elzavart egy játékfejlesztőknek szóló fórumról, hogyha ilyen vicces vagyok, miért nem írok blogot. Én meg abban a szúrásban elkezdtem blogot írni, persze eleinte még udvariasságból, hogy ne szemeteljem össze a fórumokat a jófejségemmel.

Persze az egyetem alatt is írtam ilyesmit, csupa ilyen verseket tettem bele, mint

Mosonyi Aliz: Pesten van egy iskola

iskoláskorába
petőfi sándor járt oda
petőfi ne mozogjon
a padban
petőfi zavarja az órát
petőfi nem hozta el a tornaruháját
petőfi eszik a pad alatt
ARANYBETŰKKEL írták be az intőt
Petőfi Sándornak

meg megvan a Resume fordításom is, nem egy nagy szám, de azért idemásolom, khm:

Dorothy Parker: Resume

a penge fáj
a folyó mély
a sav kimar
és a gyógyszer görcsöt okoz
a fegyver tiltott
a kötél enged
a gáz büdös
akár élhetnél is.

Szóval az érthetőség kedvéért az egy versblog volt. Érdekes módon úgy voltam akkor az írással, mint most harmony, hogy még ahhoz is szocfóbos voltam, hogy az interneten produkáljam magam. (Persze ha volt a fejemben, akkor nem, érdekes...)

Egyébként meg lekoccoltam Nagykállóba...

0 Tovább

Zuhanok...

...és azért van a sok barátom, hogy elkapjanak, ha valami baj van. Csakhogy az utóbbi időben már sikerült anyagtalanra innom magamat. Hiába nyúlnak utánam, már nem érnek el, csak a levegőt markolják helyettem. Mindegyiknek egyenként pátyolgattam a kis lelkét, nem kevés alkoholt pusztítva el közben, hogy elismerjenek végre maguk közül valónak. Sokat kellett velük foglalkoznom, nagyon sokat, hogy ne csak a piti alkoholistát lássák bennem. Én voltam az, aki minden buliban ott volt, akinek fél-, vagy egészen részegen elsuttoghatták életük vallomásait, és cserébe hasonlóan furcsa vallomásokat kaptak. Tudták, hogy a rám bízott titkokat sohasem fecsegem ki. Tudták, hogy rám mindig számíthatnak, ha kell egy barát, vagy egyszerűen csak társaság a sörökhöz/borokhoz. De végül is elfáradtam. Amikor végre összejöttünk, mi, öten, fiúk, már csak feküdni volt kedvem. Aludni nem tudtam, de rettenetes fáradtság vett rajtam erőt. Valami házi söröket vettünk, de inni se volt már kedvem. Ez volt az az időszak, amikor még bejártam ugyan az egyetemre, de mindenki levegőnek nézett, mert az is voltam, csak lézengtem, mint már mondtam, szinte anyagtalanná ittam magam. Összegyűjtöttem magam körül egy társaságot, de rettenetesen össze voltam törve, már kitörni készült rajtam a betegség. Nem is maradtam sokáig, ott, a társaságban, fogtam egy sört, és hazaindultam. Hazafelé menet (életemben először és utoljára) még a sör is kicsúszott a kezemből, és csattanva tört szét a járdán. Közvetlenül utána valami autó húzott el szirénázva mellettem, akkor ez nekem még nem jelentett semmit. Akkor láttam utoljára így őket együtt, mert mindenkit elsodort a nagybetűs ÉLET. Azóta csak a Facebook tudja, mi van velük.

4 Tovább

To Be a Mental Patient

by Rae Unzicker (1948-2001)

To be a mental patient is to be stigmatized, ostracized, socialized, patronized, psychiatrized.

To be a mental patient is to have everyone controlling your life but you. You're watched by your shrink, your social worker, your friends, your family.  And then you're diagnosed as paranoid.

To be a mental patient is to live with the constant threat and possibility of being locked up at any time, for almost any reason.

To be a mental patient is to live on $82 a month in food stamps, which won't let you buy Kleenex to dry your tears.  And to watch your shrink come back to his office from lunch, driving a Mercedes Benz.

To be a mental patient is to take drugs that dull your mind, deaden your senses, make you jitter and drool and then you take more drugs to lessen the "side effects."

To be a mental patient is to apply for jobs and lie about the last few months or years, because you've been in the hospital, and then you don't get the job anyway because you're a mental patient.  To be a mental patient is not to matter.

To be a mental patient is never to be taken seriously.

To be a mental patient is to be a resident of a ghetto, surrounded by other mental patients who are as scared and hungry and bored and broke as you are.

To be a mental patient is to watch TV and see how violent and dangerous and dumb and incompetent and crazy you are.

To be a mental patient is to be a statistic.

To be a mental patient is to wear a label, and that label never goes away, a label that says little about what you are and even less about who you are.

To be a mental patient is to never to say what you mean, but to sound like you mean what you say.

To be a mental patient is to tell your psychiatrist he's helping you, even if he is not.

To be a mental patient is to act glad when you're sad and calm when you're mad, and to always be "appropriate."

To be a mental patient is to participate in stupid groups that call themselves therapy.  Music isn't music, its therapy; volleyball isn't sport, it's therapy; sewing is therapy; washing dishes is therapy.  Even the air you breathe is therapy and that's called "the milieu."

To be a mental patient is not to die, even if you want to -- and not cry, and not hurt, and not be scared, and not be angry, and not be vulnerable, and not to laugh too loud -- because, if you do, you only prove that you are a mental patient even if you are not.

And so you become a no-thing, in a no-world, and you are not.

Rae Unzicker Š 1984

Egyetlen saját készítésű fotóm (a "kedvenc" tartózkodási helyemről):

Ezt már vélhetőleg fel fogja indexelni a Google is (he-he).

(Ki olyan hülye rajtam kívűl, hogy lefényképezze ezt a sz*rt? :-))

nyíregyházi pszichiátria

61 Tovább

Na, mit találtam? :-)

Véletlenül töröltem LiteraGeek egyik bejegyzését, amiben engem perrel fenyeget - nem is vártam tőle mást - és Norika88-at fenyegeti holmi bőrnyakú barátaival*. Sajnálom, hogy mióta rátalált a blogomra, nincs magánélete, talán az állítólagos párjával kéne foglalkoznia, nem pedig velem.

Engem a nyíregyházi Papp Róbert pszichiátra kezdeményezésére nem sokára gondnokság alá helyeznek, úgyhogy aligha vagyok felelős bármiért is, amit a "betegségem" alatt leírtam. A Nyálas Gyíkkirály valóban a madarakon kersztül üzent nekem, sajnos egysszer mondok igazat, azt sem hiszik el, a kiálts farkast elve alapján. De remélem, egy igaz barátra talált Heliana személyében, mivel még jóéjtpuszit is küldött neki.

A bejegyzést azért töröltem, mert minden napnak megvan a maga baja, és nem aggódok a holnap miatt, mert az gondoskodik magáról. LiteraGeek mestertől nem lesz több bejegyzés, maradjon meg emlékezetünkben örökre szellemi impotensként a 2 szépirodalmi idézetével együtt. Különben már bánom, hogy nem piszkozatoltam inkább, annyira tenyérbe mászó volt a jogi dumájával, hogy méltó lett volna az utókor számára megőrizni. Az meg, hogy fegyverekkel játszadozik skizó létére**, hát gondolom sokaknak hencegett már vele, nem én vagyok az első. Az meg, hogy lefizette az orvosokat, valamilyen szinten nyilvánvaló, mi is lefizettük, mindenki lefizeti, nyílt titok, "hálapénz"-nek hívják.

Tudom, hogy azért foglalkozik annyit velem, mert nem áll fel neki, de akkor is.

* különben meg mgnl-t is el akarta volna küldeni, azt hitte ő mondhat itt egyedül okosakat... mint egész életében, gondolom...

** ez is meg van örökítve a blogon, ahol a Cipőről szóló bejegyzésemnél azzal henceg, hogy ő mennyire veszélyes, szóval nem tudom, mit akar... különben én a helyében nem vágnék fel arra, hogy hol "dolgozik", ilyenből 12 egy tucat, persze az én mhelyem se kutya a 4 Edittel... és akkor még csak az Editekről beszéltem, más nevű is dolgozik ott... ezért az egy bejegyzésért kár volt egy éjszakát a detoxban tölteni, de legalább láttam, mi és hogyan (nem) működik ott... az azért durva volt, hogy engem lepofoztak, a tetkós csajnak meg lenyúlták az értékeit, ejnye-bejnye... persze ez az egész város egy rakás szemétdomb***... Állatpark, mi?!

*** egy időben direkt figyeltem, nincs olyan nap, hogy ne lennénk benne a tévé híradóban, mert vagy megkéseltek valakit, vagy felgyújtottak valamit, vagy éppen valami undorító szörnyszülött született az Állatparkban... a pszichiátriát meg talán hagyjuk is, húzok is hétfőn Nagykállóba (vagyis holnap), ott talán még valaki embernek néz véletlenül.

0 Tovább

Középiskola - nagyszünet

Erről a számról az jut eszembe, hogy a középiskolai nagyszünetben ilyen koreográfiákra jártunk ropni az aulába, mindegy mi ment aktuálisan éppen az iskolarádióban. Persze szigorúan a budiban való cigizés után. Minden szarban benne voltunk, baseball csapat, angol dráma, de ezek az ad hoc jellegű bulik voltak a legjobbak. Mindenki le volt döbbenve rajtunk. :-) Na, velem most fordult elő először, hogy elbőgtem magam a saját blogomon életemen. (Mivel ez nem annyira egy sírnivaló szám.) Na, azért nem annyira. :-) Na, jóvan, most már röhögök...

4 Tovább

Resume

Razors pain you;

Rivers are damp;

Acids stain you;

And drugs cause cramp;

Guns aren't lawful;

Nooses give;

Gas smells awful;

You might as well live.

Ezt különben nem én írtam, hanem Dorothy Parker, egyszer lefordítottam az egyik blogomon művészileg, és egy illetékes blogger meg is dícsért érte, de mára már annyira megkopott az angol tudásom, hogy azt is alig tudtam elmagyarázni a turistáknak, hogy merre van a Zoo, pedig épp onnan jöttem kifele. Sic transit gloria mundi. (Azért remélem, ezt jól írtam.)

Csak az előbbi gondolatmenetet folytatnám, amit az előző bejegyzésben írtam egy kommenthez, hogy valószínűleg kicserélődött a társaság, aki olvas engem. Engem valószínűleg egy szolíd, visszafogott, csendes fiúnak ismertek sokan, mert én sokmindent el szoktam tűrni sok mindenkinek. Egy darabig.

Ezen a blogon eddig láthattak tőlem pornót, farokverést, káromkodást, részegeskedést, pszichotikus subot, detoxikálást, ami valószínűleg nem egy szokványos blognak a témája, nem is nagyon keresett fel eddig egy blogger ismerősöm sem, hogy gratuláljon hozzá. :)(: Valószínűleg ide erős idegzetű emberek járhatnak, persze még mindig a látogatottság a mindenem, azért az megsokszorozódott, szerencsére. De elárulok egy titkot: nem ezért csináltam.

Azért csináltam, mert elegem lett mindig udvariasnak lenni, amikor a földbe taposnak, elnézni, ahogy kisemmiznek, és tönkretesznek egy rohadt diagnózis miatt, amit a ferdeszájú akasztott rám valamikor. A szüleim legalább ugyanakkora nagy játékosok, mint én, és készséggel asszisztáltak neki ehhez, később meg kancsalnak és a söpredékének.

Vajon mit vártak, meddig húzom még meg magam? Örökre? Hogy örök életemre parkolópályára állítottak? Hogy tudjam be magam másodrendű "állampolgárnak", vagyis embernek, és tűrjem el hogy mindenki a fejemre nőjön? Bazd meg, a felén már túl vagyok.

Hányszor kell még ezt megcsinálnom, hogy emberszámba vegyenek? Különben sokkal nagyobb eredményt értem el így, mint az abilifyos nyivákolásommal, mert arra senki oda se bagózott. Azt se tudták, hogy a világon vagyok. Pontosabban tudták, de nem érdekelte őket, mert túl sok az eszkimó és kevés a fóka, ha egy eszkimó kiesik, az csak zsír mindenkinek.

Persze a nyíregyházi pszichiátrián tovább folyik minden, hiába írom le ezerszer, hogy nyíregyházi pszichiátria, meg skizofrénia, láthatólag ez a keresőket hidegen hagyja.

Sóstóhegy. Sóstóhegy. Sóstóhegy.

Kurvára semmi.

Azért kíváncsi vagyok, milyen szisztéma alapján dolgozik ez a magyar internet, meg úgy az egész "en bloc", ha a kényes témákat valahogy elfelejtik indexelni, vagy mit csinálni.

Na, mindegy, a faszom verjem bele, jóéjszakát! :-)

9 Tovább

Rohadt állatok

Az egyik kedvenc regényem a Finnugor vámpír. Szécsi Noémi írta. Na, abban van, hogy a főhős, Voltamper Jerne mesés könyvet kezd el írni Rohadt állatok címmel, de valahogy nem igazán tud vele betörni a gyerekkönyvek piacára. Igaz, hogy ilyeneket ír a meséiben, mint "a róka egész délután orálisan fixált volt", de akkor is.

Hát, én is letudtam az Állatparkot. Dokujem Staci megszámolt mindenkit, én megszámoltam Dokujem Stacit (nem ámítás, csak 1 van belőle. amennyiben nincs egy 34 és 3/4 éves nővére...), ittam egy kávét, elszívtam néhány cigit, és kész. Először azt gondoltam, hogy inkább az embereket fogom nézni (különös tekintettel a nőkre), mivel nagyságrendekkel jobban szertem őket, mint azokat. De aztán ezt is meguntam elég hamar. Találkoztam ugyan egy csoporttal, de ők bejelentették, hogy ők négyen fognak lenni, én meg oldjam meg, ahogy tudom. Hát, megoldottam.

Állatgyűlöletem (aminek szerintem nincsen hivatalos neve) még mélyebbről fakad, mint a búvópatakként fel-feltörő mizantrópiám. Nevezzük mondjuk zoofóbiának, ez olyan hivatalosan hangzik. (De szerintem van is ilyesmi.) Különben meg tudtam, hogy ez lesz.

16 Tovább

elmagyarázom, hogy mi az állás

Na, visszanézetem a blogomba, és különben semmi közötök hozzá, mert amikor azt képzelem, hogy én vagyok az Úristen, akkor én vagyok az, és ha azt mondom, hogy Anikó Jézus Krisztus ismétlődése, akkor bizony ő az. Régebben egyébként úgy képzeltem, hogy ilyenkor "isten szeme rajtunk megakad", hogy legyen egy kis Cseh Tamás is, és mindenféle csodás dolgok történnek velünk, aminek a nagy része igaz, és nem képzelgés, az isten bassza már meg!

Csak lelki értelemben, természetesen. :-)

Varacza Laci benne van a wikiben, és amikor ő azt mondja, hogy ő az univerzum a négyzeten, azt kanyar nélkül beszopjátok neki, ő megszökhet a pszichiátriáról, de engem minden módon gyötörnek, egy bűzös lyukban tartanak, na mindegy, forog a szemem, hol egy nővérkés kép. :-)

Ezért kellett engem 2 hónapig gyötörni, meg szúrkálni, aljas szemétládák vagytok bazdmeg.

Hova tettem a szemüvegemet? Miért nincs nekem már rég kontaktlencsém? Hol az a nővérkés pornó, amit tegnap még láttam az xhamsteren?

Nyugi, csak műbalhé. :-)

Mindjárt indulok az Állatparkba, de lehet, hogy onnan is megszökök...

Heidi Hanson

Csak Playboyosat találtam. :-(

0 Tovább

szabadság

Úgy döntöttem, hogy nem rakok be egy nővérkés pucérnős képet - egyelőre - de azért ebben a klipben a macák népsűrűsége majdnem 100%, szóval ezzel próbálom meg kiváltani. Ennek a bejegyzésnek semmi hírértéke nincs, csak próbálom érzékeltetni, most hogy érzem magam, hogy 2 hét szabadságot kaptam. Egyébként saját magam adminisztráltam minden egyes napot, hogy szabadság, szabadság, szabadság, a detoxos "fekete napra" is szabadság, ameddig a szem ellátt, mindenütt szabadság. :-) "I'm dressing like a..."

0 Tovább

már megint én

Különben meg időközben rájöttem, hogy az abilify volt a legszarabb blogom, amit világéletemben írtam. (Rögtön utána következett az Un.) Mindegy, az értékes tartalmat már nagyjából át is hoztam. Az abilify azért volt jó, mert ilyen langyosvíz volt több, mint 3 évig, és aztán az emberek (az a néhány blogger, aki olvasott) el is könyvelhették magukban, hogy ez a maximum, ami egy skizótól telik. LiteraGeek (nem gondoltam, hogy ezt a nevet valaha is le fogom még írni) szavával élve egy merő rinyaparti volt. Különben meg nem ez az első eset, hogy LG "megharagudott rám", kábé már volt egy éves mosolyszünetünk egyszer, mert túl nagy volt az arca akkor is, de beperelni még nem akart. Ha, igaz, apámnak írt egy e-mailt, hogy visszavonta a feljelentést.

Mindegy, körülbelül 100-an perelhetnének be szerintem, csak nem olvassák a blogomat, de legalábbis nem veszik olyan mereven, mint LG. Különben azért nem perelnek be, mert amit az ún. "egészségügy"-ről írtam, az kivétel nélkül igaz, a kisebb tárgyi tévedéseimet meg valószínűleg benne fogom hagyni kuriózumként, hátha valaki tényleg, igaziból beperel. Legutóbb, ha jól emlékszem, a "vietnámi picsá"-ról írtam szépeket, aki mellesleg dél-koreai*, és nem igazán töltöttem azzal az időmet, hogy lecsekkoljam a forrásomat (a tetkós csajt).

Valószínűleg a skizó szociográfiát, amit egyszer terveztem, az adatközlők hiánya/érdektelensége, neadj isten szégyenérzete, vagyis szemérmessége, betegségtudata, vagy nem tudom még hogy mondjam, miatt nem fogom soha megírni. Alig van ma Magyarországon ilyen agyonhallgatott téma, mint a skizóké, a kötelezően beléjük sulykolt "betegségtudat"-ból kifolyólag. Néhány spirituális gurunál, meg parapszichológusnál, és hasonlóknál "rezeg a léc", de őket a híveik miatt még véletlenül sem lehet kötéllel sem bevonszolni egy "vizsgálatra".

Mondhatni a "társadalmi befolyásuk" miatt. "Mindent akarok, nem akarok semmi,/társadalmon kívüli társadalmi lenni." Ez a változatosság kedvéért megint én voltam. Mindegy, Wittgensteinnel akartam zárni a soraimat, hogy "amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell". Oszt azóta kussolunk. Éljen, ez az utolsó munkanapom, 2 hétig nem Editál senki rajtam, "hála a jó istennek, aki a maga hasonlatosságára engem is megteremtett".

NO SCHOOL. NO JOB. NO PROBLEM.

* különben a nyíregyházi pszichiátrián csodalámpával kell keresgélni 1. az igaz embereket 2. a magyar származású "szakembereket"

24 Tovább

Mostanában túl sokat járok temetésre

Anyám a temetés után megkérdezte, hogy "érzetem-e jelenlétet", persze azt válaszoltam, hogy hagyjon békén. Amúgy éreztem jelenlétet, az unokanővéremét. Szokásom mindenhol kipécézni a legjobb nőket, és sajnálom, de most ő volt az. Érdekes módon a nagymamámmal kapcsolatos összes dolgot végiggondoltam már a pszichiátrián, és inkább Gabi kötötte le a figyelmemet. Most, hogy gyerek nélkül volt, kifejezetten jó nő benyomását keltette. De hát ezt mindig is tudtuk róla. Különben ő az a típus, akire azt szokták mondani, hogy akkora a szája, mint a bécsi kapu, és titokban röhögtem magamban, ahogy megfigyeltem, hogy mennyire ügyel arra, hogy disztingváljon egy ilyen családi alkalomkor. Persze nem éreztettem vele, hogy rá figyelek, de olyan különösen tudja mondani, hogy "ripi-ropi", hogy ezen mind a ketten bocsánat, de elröhögtük magunkat. Amúgy olyanokat mondott, hogy ő nem emlékszik arra, hogy mikor született, én meg nagy elmésen megjegyeztem neki, hogy lehet, hogy még csak nem ismerte az órát... de aztán nem akartam tovább zaklatni, és kimentem sétálni, ahol elszívtam vagy 5-6 Dunhillt, mindenki nagy örömére. A családban természetesen én vagyok az utolsó fekete bárány. Sőt, AZ ELSŐ ÉS AZ UTOLSÓ, stipi-stopi, ripi-ropi, na jó, ennyi volt mese volt, még egy normális sör se volt, csak alkoholmentes... kávéból se lehetett duplázni... azt még nem is mondtam, hogy Gabit egyszer, még gyerekkoromban, na jó, hagyjuk... :-)

3 Tovább

kommentár nélkül

Ha valaki kitalálja, mit akarok ezekkel a számokkal kifejezni, az jutalomból elszívhat velem 1 cigit... most sört nem tudok ígérni, szegénység van... Norikának már amúgy is jövök 1-el, és ha jól emlékszek, lee-nek is... a Chumbawambás sztori miatt... vagy az mgnl vót? Mindegy, jövök 1-el mindenkinek. "I really have to graduate, or just stay here for the rest of my life?" - Asher Roth

 

2 Tovább

Estére

Az jutott eszembe, hogy ha a blogból az derülne ki, hogy valami izgága, idegbeteg faszi volnék, hát nem vagyok az. Bizonyítékok: Anikóhoz birkatürelem kell, a szüleimhez is, és ahhoz a méltatlan állapothoz is, amibe kerültem. Hosszan tűrt, súlyos betegség után életben maradni, az is valami. Régebben mindig azt mondtam, hogy kurva nagy eredmény, hogy egyáltalán 34 éves koromig húztam, könnyen ottmaradhattam volna 1-2 helyen. Nem tudom, írtam-e már, hogy én úgy csatlakoztam a 27-esek klubjához, hogy csatlakoztam is, meg nem is, életben maradtam, de cserébe báboznom kell napi 4 órán keresztül, az egyetlen normális kapcsolatomat egy normális emberrel csakis én basztam el egyedül (most sajnáltatom magam, ez az, robi).

Hát, szóval van bennem valami drive, amit nem tudok megfelelően lekezelni, a külső nyugalom mögött valami motoros nyugtalanság feszül, amivel nem tok mit kezdeni. Maximum alkohollal, és csak ideig-óráig. (Most eléggé pszichologizáló voltam?) Amúgy kibírnám én a 8 órát is, meg a 12-t (majd ha hülye lennék, élni is kell valamikor), szóval elvileg kibírnám, de gyakorlatilag nem biztos. Szóval be tudnék én is törni, de élni is kell... ja ezt már mondtam. Most eléggé tiszta a gondolkodásom (már egy ideje), és kurvára, de kurvára vissza akarom kapni az életem.

Ennek nem tudom, hogy az-e a módja, hogy megint elmegyek magyarra, de próba, szerencse. Azt nem tudom, mondtam-e, hogy az a paradox helyzet is előállt, hogy a magyart nem hobbinak tekintem, hanem munkának, professzionális (az meg mi) olvasónak tartom magam, és én csak érdekből foglalkoznék irodalommal. Az is érdek, hogy esetleg valaki megsimogatja érte a buksimat, hogy milyen okosakat tudok a témáról mondani, mint régebben, általában.

Tudom, hogy az a valaki nem Anikó lesz, se nem Edit, hanem valaki teljesen más... és itt fejezzük is be mára... a megsimogatást nem szexuális értelemben értettem, hanem átvitt, mondhatni lelki értelemben... de különben meg, ha elvégzem, azért lelki értelemben vett simogatásnál többre vágynék, esetleg taníthatnék valami olyan helyen, ahol ezt megengedik nekem. (Egy nevetséges ember álma.) Vidám faszom, nevetséges ez az egész úgy, ahogy van. Ja, a wp-re tutira nem megyek vissza, mert ahhoz tutira nincs idegrendszerem. Ha valaki érti, amit most mondtam, akkor jó.

0 Tovább

hatvány

Az, hogy szóhoz se jutok a kollégáim között, mától hatványozottan is igaz. Jött 2 új kolléga, és meg se mukkant senki, mert őket kellett hallgatni egész álló nap. Szóval túl jól is sikerült nekik ez a beilleszkedés-dolog. Mondtam a mellettem ülő csajnak, hogy holnaptól mp3-at fogok hozni.

Az egyik szegény kollégától pont emiatt kellett megválni, erre jönnek ők. De ez a kolléga, akitől megváltunk, legalább szórakoztató volt a maga módján. Ezek meg írjanak blogot, komolyan mondom. Én sem erőltetem rá magam másra, a Facebookra, meg az IWIW-re is csak ritkán rakok ki bejegyzést, és mostantól nem is fogok.

Amúgy nem vagyok annyira felháborodva, mint amennyire mutatom, vagy nem is tudom, de ha visszajön Editke ttő, akkor vissza fogom magam kéretni a másik szobába szőni, az sokkal elitebb hely. Már megint kicsiben gondolkodok, de ha továbbra is felbasznak (ma a szívügyemnek is sikerült), vissza se jövök többet a szabadságról, hanem elmegyek újságkihordónak. Vagy csinálom együtt a 2-t. Az "zsír" lenne.

Milyen unalmas az életem.

Ja, hallottam a rádióban (mert néha azt is lehet hallani), hogy a könyvtárban lesz ilyen tankönyvcsere-vagy-miféle-program, beszerzek néhány korszerű irodalom és nyelvtan könyvet, aztán fog menni minden az eredeti tervek szerint. Magyarból 1 hónap alatt fel tok készülni az érettségire, de számoljunk 2-vel a biztonság kedvéért, na és ha 3, akkor mi van? De "túltanulni" nem fogom magam. Az a legrosszabb.

Több, mint 3 év volt a rekordom eddig "epizód" nélkül, az pont elég a BA diplomához. Csak pozitívan. Aztán elválik, kell-e nekem több. Pitizni + pingvinezni nem fogok többet senkinek. Még Edit 1-nek se. Lee egyébként azt tanácsolta, hogy hagyjam figyelmen kívül (nem pont ugyanezekkel a szavakkal.) Hát, jó. Ignore on. (Egyébként nem ő lenne az első, akit.) Amúgy is közellenség. :-) A suli témájára meg visszatérve: nincs több kérvény.

6 Tovább

miért blog?

Megvolt a reggeli tüdőtorna, ez most terveim szerint egy rövid bejegyzés lesz, aztán ki tudja?

Azér' lettem ilyen, mert igazából sosem mozogtam olyan körökben, amilyenekben kellett volna. Amikor az ámítástechnikával kellett volna foglalkozni, akkor az agyarral foglalkoztam, és versa vica. Álmomban :-) Egerbe szerettem volna járni ámítástechnika-agyar szakra, mert az én időmben csak ott indult ilyen. Szóval komolyra fordítva a szót (hehe), kockának nem voltam elég kocka, művésznek meg nem voltam eléggé művész. Fórumita voltam, a blogokra mindig enyhe(?!) gyanakvással tekintettem, furcsálltam, ahogy az emberek kerülgetik a kását, hogy ki akarom tenni az életemet, de inkább mégse annyira, jaj, csak az emberek meg ne tudják, ha lehetne, én szabjam meg, hogy ki olvasson, és ki nem. (Azért most már erre is van lehetőség, de most már túl is vagyunk 1-2 csodálkozáson, és mégsem lett belőle olyan nagy ügy.)

Ki volt az, aki inspirált? Furcsa módon háromra is emlékszem: harmony volt a legfontosabb, attól, hogy most bele van ragadva a szocfóbjába, ugyanúgy becsülöm érte. A sors iróniája, hogy egy pszichiáter-bloggert is olvasgattam akkor, amikor még tényleg nem volt kutya bajom sem ("enyhe" intoxikációk előfordultak). És nem tudom miért, de még Montag (jelenleg dívamacska) blogját emelném ki. Különben ez utóbbi 2 éppen most babázik, egy kedves ismerősöm szavajárásával élve pedig "engem a csecsemők csak gasztronómiai értelemben foglalkoztatnak". Szóval jelenleg kapufa mind a 3.

Sohasem vittem túlzásba a blogok olvasását, az írását néha igen. Az egyik volt középiskolai osztálytársam megkérdezte, hogy "És szokták kérdezni, hogy Robi, mi újság, mi van veled?" Mondtam, hogy szokták, de inkább csak udvariasságból, akit komolyabban érdekel, hogy mi van velem, az úgyis elolvas itt. Aki meg csak beszélgetni akar, hát beszélgetek vele, pl az időjárásról, meg a meteorológiáról. Különben írásban jobban ki tudom fejezni magam, szóban meg sokszor még levegőhöz se igen jutok a kollégáim között.

Ja, azt akartam még bejelenteni, hogy a hét végétől szabadságon leszek, nem fogom Edit nélkül kibírni, most Edit 2-ről van szó a változatosság kedvéért :-P, szóval be fogok járni megbaszni a rezet, Anikó sincs itthon, elment valami pusztába 2 hétre. Kocsmára sajnos nem telik, a cigi miatt, de ha majd kiveszik a fél tüdőmet, lesz hely a májamnak (ez de rossz).

Amúgy jó reggelt.

0 Tovább

Az ördög nem alszik

Csak azért nem hagyom abba a blogot, mert 1. mióta "beteg" vagyok, folyamatosan ezt csinálom, 2. sekélyes dolog, de ez az egyetlen szórakozásom. Egyszer úgy végignézném az egészet, és néhány bejegyzést úgy eltüntetnék, de persze akkor menne vele a többi is. (Na, jó, arra azért vigyáznék.) Ebben az akadályoz meg, hogy 1. rohadtul unalmasnak tartom saját magamat olvasgatni 2. ezt mostmár inkább egy WP blogon tenném meg, esetleg még a blog.hu-n.

A postr, az egy nagyon furcsa valami. Jó lenne, ha működne, de mindenkitől azt hallom, hogy be se tud lépni, és ezáltal nem tud hozzászólni a blogomhoz, ami miatt végül is az egészet csinálom/csinálnám. Különben meg annyi időt töltöttem a freeblogon, meg itt-ott, hogy nem érzem az "otthonomnak" a postr-t. Igaz, ha nem lett volna postr, akkor én már rég' Hodászon figyelnék, de valaki azt mondta egyszer, hogy nem kötelező örök életünkben hálásnak lenni annak, aki egyszer felkarolt/jót tett velünk.

És hogy írjak valamit az ördögről is, aki nem alszik: még mindig úgy érzem, hogy 1000 veszély leselkedik rám bírósági tárgyalások képében: van a gyámság, bocsánat, gondnokság alá helyezési ügyem (á la Kancsal), ami ellen feszt fellebbezni fogok, meg van a Gyík-féle beperelési ügyem, ami már azért is "sántít", mert nem a blogszolgáltatót kereste fel, hogy levetesse a tartalmat, hanem inkább engem fenyegetett, meg Norikát (a fasz). (Kár, hogy nincs meg már a bejegyzése a szokásos tenyérbemászó stílusával a kis madárhangú barátunknak.)

Ha nem tudnám, hogy az a beteg állat fegyverekkel játszadozik részegen, lehet, hogy minden másképpen lenne, meg ahogy a blogon is megírta, részegen száguldozik a BMW-jével munkába menet. Nem én találtam ki, csak meg kéne keresni, de ha az abilifyon van leírva, az akkor is megvan. Én nem szoktam utána nézni a szarjainak, egyáltalán nem is érdekelt sohasem, amiket belinkelgetett.

Ez már igen, ez már én vagyok, valóban roboman, a szokásos(?!) kis mindennapi félelmeimmel és rinyálásommal. Ez a bejegyzés még az abilifyon is elmenne, alig van benne csúnya szó, semmi Edit... jahahahajj, elbasztam! :-)

Hagyományosan nem vagyok egy Anna and the Barbies-rajongó, sem egy Quimby-fan, de ez beütött:

3 Tovább

Fohász a postrhez

Mi atyánk aki én vagyok

Szenteltessék meg a poszterem

Jöjjön el az én exportom

Legyen meg az én Wordpressem

Miképp ott nálatok

Itt is egy XML

Mindennapi blogolásunkat add meg nekünk ma

De bocsásd meg a mi pornóinkat

Miképpen mi is megbocsátunk LiteraGeeknek

És ne vígy minket a blog.hu-ra

De szabadíts meg a depótól

Mert tied a tartalom a látogatás a feliratkozás

De nem mindörökkön örökké

Ámen

Ui.: Levelet már küldtem, nem tudom még, mi mást tehetnék...

0 Tovább

Softcore

Mióta valaki berakott egy bejegyzésbe egy petyhüdt faszt, elszörnyülködtem, hogy jézusmária, miket csináltam én itt régebben, ez is én voltam? Viszont a közbotrányokozást nem szeretném elmulasztani, szóval gondolkodok azon, hogy vagy pucér nős képek legyenek fent a blogon, vagy leszbikus pornó. Rájöttem, hogy a régi olvasótáborom teljesen lecserélődött, hiába nevezem vissza magam robomanre, és hiába próbálok meg kevesebbet káromkodni, meg csúnyán beszélni, attól azok az idők még nem jönnek vissza. RIP abilify, most már kimondom végleg.

Arra is rájöttem, hogy nem linkelek be senkit (maximum visszalinkelek), és nem járkálok senki nyakára vissza, hogy "legyél a barátom". Ha igaz, hogy egy pszichotikus epizód megváltoztat, akkor nagyobb lett a pofám, öntudatosabb lettem, elmúlt a szocfóbom, mi kell még?

Egyértelműen fals dolog azt állítani, hogy egy sub lerontja az ember értelmi képességeit. Maximum annyi történik, hogy többet tapasztal a világból, mint egy átlagember. Ettől fosnak az emberek, egyértelműen politikai okokból, Feldmár András szavaival élve, vagyis a sajátjaimmal, de az ő gondolatát átvéve. Elsőre merésznek tűnik a kijelentés, de kb már 100x elmagyaráztam, hogy nem az. Ellenben kiírtam egy szavazást (én a pucér nőkre szavazok, ígérem ritkán lesznek, és semmi durvulás, de nekem jó a másik +oldás is, fellebbezésnek helye nincs):

Szavazás!

Csak egy kis példa (bár a leszbipornó helytakarékosabb, ezekből a nőkből több türelmem van valami normális képet kikeresni, mondjuk ahol nem pózolnak annyira, és kb természetesek, de mondom, ezt is inkább ritkán):

4 Tovább

b++

az a bajotok b+

hogy nem tudjátok

értékelni

a művészetet

írjál, robi

mind ezt mondtátok mindig

és majd mutasd meg

(de ne azt)

hanem ilyen

terápiás jelleggel

csakhogy belőlem

ez jött

ki

és most búval baszott képpel

járkáltok körülöttem

***

És egy kis verstan, vagyis maximum versológia:

Tudom, hogy ez a legszarabb versem, de ebben van a legtöbb igazság. (Már megint ez az igazság-mánia.) Egyébként, ahogy láttam, a  áll az első helyen, a másodikon a Kéretik nem dohányozni, a legjobb művem, a Szerelmi négyszög és hamburger leszorult a harmadik helyre, talán azért, mert ez egy erősen cenzúrázott verzió, de így szép. Az Örökösi lányok a fasorba' sincs, se a Minden pillanatban elveszítelek lehet, hogy egyeseknek túl nyálas, de én például elérzékenyülök rajta, a többiről most nem is beszélve. Na, még megemlíteném a Mumifikálódott erkölcsöt, az is milyen érdekes. Na, de akkor már vegyük végig, a Jaj, jaj, skizofrén lett a faszom eredetileg a hamburgeres vers "rap-betétje" :) lett volna, a Füst a tetők felett felett meg már szerintem eljárt az idő. Ha nagyon megerőltetném magam, elő tudnék kotorni még párat, fejből is menne, itt van például egy kis epigramma (címe, az sajnos nincs, ezt egyszer írtam tanulás helyett, megszenvedtem vele, az Odüsszeia II-t valószínűleg nem én fogom megírni, elvileg klasszikus epigramma formában íródott, legyen a címe mondjuk ez: És egy lábas pezsgő, mert utána 1 lábasból ittam a pezsgőt, 4,5 órámba telt megírni ezt a 4 sort):

Sokkötetű bölcs Pallasz, vagy borivó Dionüszosz

Szentélyébe ha lép, akkor is erre figyel,

Várván azt, hogy a lantos Hermész hangszere szól,

És boldoggá tegye őt, hogy telefonja mobil.

***

Mindig kihagyom a legnagyobb vareczista műveimet, a Nullás éveket, a 104-es és 107-es éveket (ezekkel a számokkal bajban vagyok), és a legkorszerűbb vareczista pinaversemet, az Álmombant. Nem mondom meg, mi lett volna az eredeti címe, de valakinek a pinájáról szólt volna eredetileg. Egyébként még jó, hogy még életemben ennyi kommentárt fűzök a verseimhez, mert mi történik akkor például, ha alvás közben exitálok szívinfarktusban. Mit fog gondolni az utókor, HE? Különben meg úgy gondoltam, hogy a  lenne jó ilyen nyitóversnek, ha valaha is fogok ilyesmivel foglalkozni, de ez a b++ ugyanúgy megteszi. És akkor mondhatják a költői műveimre, hogy "gyenge kezdés után erős visszaesés".

0 Tovább

In memoriam Bunkó Andi

Mostanában valahogy megint szóba jött Bolond Andi (persze, itt csak nőkről van szó, újra nőknek írom a blogot, ez mindig is így volt, ők valahogy... empatikusabbak). Mivel bolond andis történettel nem szolgálhatok, itt van nektek egy bunkó andis történet a Remember Budapest blogomról, ami csak ötvenvalahány bejegyzést ért meg, lévén, hogy kinyírtak risperdallal:

A Rocky csaposai mindig is sajátos viszonyban voltak a vendégekkel. Valamiféle furcsa tekintélyt szereztek maguknak azzal, hogy egész nap figyelték az ott folyó italozást, amibe különös Istenek módján nem avatkoztak bele, viszont elnéző mosollyal tekintettek áldásos tevékenységük eredményeire. Rosszabb pillanataimban azt gondoltam, hogy itt tömegtermelés folyik, ez egy részeggyár, és óva intettem társaimat az ide való betéréstől (attól függetlenül nekem törzshelyem volt). Kedvencem mégis volt eme különös lények között is (sőt ez a vonzalom kölcsönös volt): mégpedig Bunkó Andi, aki félóra hosszat váratta a vendégeket, a pénzt és a sört bunkó módon csapta az asztalra, miközben tekintetével érzékeltette veled, hogy számára a senkinél is kevesebb senki vagy, egy szardarab, és csak azért nem fojt bele a sörödbe, mert fél, hogy összepiszkolja veled a bölcsészgyűrűt az ujján. Ma már sajnos nincsen Bunkó Andi, van viszont helyette házassági tanácsadás a pultnál egy nem (olyan) bunkó csajtól:
- ez a házasélet titka… ha összeköltözöl egy csajjal, öcsém, egyből megtanulsz focizni… eljársz pókerezni…

Azóta egyre többet gondolok Rá. Utolsó találkozásunkkor a számára oly kedves állapotban voltunk mindannyian. (Be voltunk rúgva, mint a disznók.) Meghatott minket, hogy leereszkedett hozzánk. Körbevettük, mint a kiscsirkék, de ó jaj, megbántottuk szegényt, becsmérlő szavakkal illettük: „Kicsit fanyar a humorod, kisanyám”, és más hasonlók. Ő szokásos megrovó pillantásával nézett ránk, melegséget árasztva kis szívünkre. De még nem tudtuk, hogy ezek a búcsúpillantások lesznek. Befarolt mellénk a hapsija a Mercijével, és megtörte az idillt: „Ti befogjátok… Te pedig beszállsz…” Így távozik egy igazi Istennő… Soha többé nem láttuk. Zaklatottan ülök a facebook előtt, hiába írom be százszor, ezerszer, hogy Bunkó Andi, csak a szigorú némaság a válasz. Nem közénk való volt. Nem értettük meg őt, amíg köztünk volt, most már hiába minden. Vajon mi lehet Vele?

0 Tovább

Zárt intézet

Apám már kora reggel "zárt intézet"-tel fenyegetőzik, én meg mondtam nekik, miért nem hívják ki a mentőt, ilyenkor úgyis nagy pangás van. Különben ezért cserébe (hálám jeléül) meg fogom neki engedni, hogy idős korában (ameddig már nincs olyan sok hátra) ő is tudja majd élvezni egy "zárt intézet" vendégszeretetét. Lehetőleg olyanba akarom berakni, ahol pszichiátriai kezeltek is vannak, hadd tanuljon meg legalább élete végefele együttélni a fajtámmal. Most csak ennyi. Miért, valami csúnyát mondtam? Nem mondtam csúnyát. Különben meg anyám is mehet vele egész nyugodtan, ha már így kitartottak egymás mellett rosszban-rosszban.

2 Tovább

Hadd mutatkozzak be

Roboman vagyok. Ezentúl én fogom ezt a blogot írni, a robit picsánrúgtam. Ez a név a szcientológusoknál ragadt rám, ahol a tanulótársam egy Anonim Alkoholista Hipochonder Tündérke volt. Szabadidejében képregényeket rajzolt kettőnkről, de a szcientológusok ezt eltépték. Egyébként 16 éves volt, és valami morfiumügyből kifolyólag kezelték a szcik (az egész családja szcientológus volt), engem meg azért kezeltek, mert Nagykállóban halálra nyomtak Seroquellel. Hitük szerint ezek a szerek drogok, és ebben a kérdésben egyet is tudok érteni velük. Szóval nagy nehezen leszoktattak a Seroquelről, de akkor már cincogtak az egerek, és elkezdtem eléggé hullámzó mértékben, de piálni. Minden szép és jó volt, csak időközben beleestem a 16 éves tündérkébe, pedig ő apucinak szólított, de mondjuk már ő is túl volt akkor minden csodálkozáson, de sajnos, mire megmondtam neki, akkorára neki már más tetszett, így ebbe szép lassan (jó gyorsan) beleőrültem. Erre alapozom azt, ha kezdődik nálam az az állapot, amit Eugen Blauer skizofréniának, esetleg demencia praecoxnak nevezett el, én azonnal keresek valakit, aki hihetetlen mértékben elkezd tetszeni nekem. Sajnos az Anonim Alkoholista Hipochonder Tündérkével már nem tartom a kapcsolatot, mert a szcik időközben drasztikus kapcsolatmegszakítást alkalmaztak velem szemben. Egyébként nem csak ennyi neve volt, legtöbbször papagájnak, de kismajomnak és krokodilnak is hívtam.

Mit mondhatnék még kettőnkről? Hihetetlen jó párt alkottunk, csak én már akkor is vén fasznak számítottam a 29 évemmel, úgyhogy keresett magának egy hülyébb, de fiatalabb fickót. Ennek ellenére folyton ölelkeztünk, és nem viselkedett velem úgy, mint egyesek. Végül a szcientológusok - amikor már nem tudtak rajtam uralkodni, meg házi őrizetben tartani - visszaküldtek a pszichiátriára. De ez már történelem. Egy darabig még vártam erre a kismajomra - időközben 1000nyi módon akartunk megszökni a szcientológusoktól - de, hát gondolom neki nem sikerült, esetleg nem is akart komolyan.

Ja, rossz hatással voltunk egymásra, annak ellenére, hogy a szcientológia "tudományában" hihetetlen gyorsan haladtunk. Akkor lettem clear, ami egy nagy szó a szcientológusoknál, mivel megszűnik a reaktív elme (bocs, ha valaki nem értené, nem fogom elmagyarázni most), de ez sajnos azzal járt együtt, hogy túlságosan is megtisztultam a szennyező gondolatoktól, és elkezdtem magamat mindenféle dolognak képzelni, például a szcientológusok láncos kutyájának, aki majd dolgozik az emberijogi bizottságuknak, és kiirtja a pszichiátriát gyökerestől (nyílt titok, hogy ők is ezt akarják). Ennek az ügynek tett a végére Doktor Kovács, néhány jól irányzott risperdal injekcióval, ami még Kancsal szerint is csak átmeneti megoldás. Abba az évbe (2008) majdnem sikeresen beledöglöttem. A képen Kismajom látható.

Ja, és én nem beszélek olyan csúnyán, mint a robi. Csak, ha felbasszák az agyamat.

Anonim Alkoholista Hipochonder Tündérke

0 Tovább

Ez jó, vagy rossz?

Itt van egy google analytics statisztika, de engem statisztikából mindig csak úgy átrúgdostak, mondjuk 4-essel, nem volt az olyan szörnyű, viszont most tanácstalan vagyok... Mármint abban a tekintetben, hogy ezzel a statisztikával lehet-e menőzni, vagy inkább felejtsem el. MOST kivételesen jó lenne, ha valaki válaszolna is...

statisztika

4 Tovább

Ez az igazság 2

Ami ezen a blogon folyik, az néha kriminális, komolyan mondom. Életemben egyszer kellett valakit cenzúráznom, pedig volt egy fórumom, amin néha olyan faszságokat írtak, hogy a fülem kettéállt tőle. Engem először a szcientológusok próbáltak cenzúrázni, most meg itt van apám az ügyvéd úrral, doktor doktorovics doktorov mind a kettő, aztán jónak tartották, ha a hátam mögött keverik a szart (én a mai napig nem tudok semmit a kezelésem részleteiről, a doktor urak persze mindent), és ez úgy jön a témához, hogy mostanában - úgy látszik - az ügyvéd úr csicskáztatja apámat, és ő cenzúráztatja az ÉN bejegyzéseimet. Szóval mindenki cenzúráz mindenkit.

Most egy kicsit arról a röhejes állapotról szeretnék írni, ami köztem és apám között a pszichiátrián kialakult. Szóval - mint tudjuk - a pszichiátrián is írtam a szarjaimat - kedvencem a Szerelmi négyszög és hamburger című versem - azon a mai napig szakadok a röhögéstől, de mind1. Mondjuk inkább sírni lehetne rajta, ez is mind1. Szóval és tettel, természetesen apám volt az áldozat, hogy minden nap ott gubbasztott a padon*, ameddig én mászkáltam az udvaron, vagy az éppen aktuális mizériáimat beírtam a számítógépbe. 1000 szerencse, hogy van ez a munkahely, ahol van internet-hozzáférés mert ameddig még viszonylag normális voltam, az Origó leközölt néhány zsengémet, különben elvittek volna egy skizó-lágerbe az isten háta mögé.

Edit biztos ejtett volna értem 1-2 könycseppet, Anikó talán még sírt is volna egyszer, vagy kétszer, de ezzel az esetem meg is lett volna oldva. Én az egész Hodászból egyedül a könyvtárost ismerem, de még mindig nem vagyok 100%-ban meggyőződve arról, hogy Hodászon van internet. Néhány kollégám biztos csóválta volna a fejét, hogy a csóri robit deportálták Hodászra, amúgy szerintem még mindig folyamatban van a gyámság, bocsánat, gondnokság alá vételem, csak a bíróságon egész nyáron a töküket vakargatják, meg ha jól tudom, télen is, meg tavasszal, meg ősszel egy kicsit.

Miért gubbasztott apám a padon? Nagy kérdés. Azért mért a külvilág felé mindent mutatunk, magunkban meg keverjük a szart. Anyám miért nem jött be egyszer sem meglátogatni, hanem inkább verset olvasott fel az egyesületben és sajnáltatta magát? Ez is nagy kérdés. Ugyanazért.

De hát valahogy szar került a palacsintába. Hát, persze, a kis blogger miatt. Túlzás, hogy sztárblogger lennék. Még az is túlzás, hogy celebskizó. De valójában lövésem sincs róla, hogy hányan olvasnak, mert jópáran olvashatnak readerből, és a picsám sem tudja összeszámolni. Néhányan be-beszólogatnak, hogy ja, én is, szóval látszólag nincs akkora forgalom, de szerintem azért van rendesen. Szóval ennyi lenne az igazság 2.

* ennek elkerülése érdekében annyit kellett volna tennie, hogy megkérje az orvost, vagy nevezzük inkább pszichiáternek, hogy lejárhassak az udvarra magamtól is...

7 Tovább

Újra nagy fiú lettem

Ezen túl - úgy veszem észre - addig basztatom a gépet, ameddig akarom. Igaza volt a csávónak a detoxban, aki részegen el akarta törni a nyakamat, de józanul - mint kiderült - viszonylag jó fej.

Duncan Shelleyt olvas, meg ilyesmit, gondolom.

Mármint abban volt igaza, hogy "úgy kell ezekkel beszélni, mint a kutyákkal", mármint akkor, ha azt akarod, hogy figyelembe vegyenek.

"Az embernek annyi helye van, amennyit csinál magának." - ez egy idézet tőlem, a régi blogomról.

Most egyébként ilyen "baszó zenét" hallgatok, amit ilyenkor adnak a rádiók, azért tördelem ilyen furcsán a sorokat.

Szóval újra beleléptem a nagy büdös szellemi nagykorúságba. Ez a baszó zene szörnyen idegesít, de ilyenkor, péntek este állítólag ezt kell hallgatni. Már csak egy kis extasy hiányzik.

Egyébként most vagyok fent először este 10h után régóta, és olyan eufórikus érzés fogott el, mint középiskolában, amikor a kis kezdő verseimet írkáltam éjszaka. Vagy kilógtam bebaszni.

Azért, hogy ma se maradjon senki művészet nélkül, mellékelem az egyik gyerekkori versemet, Füst a tetők felett a címe (még az is lehet, hogy kölyökkoromban tehetségesebb voltam, fasz tudja):


utolsó cigim utolsó gyufám

letépett gyufásdoboz oldalán

szikrázik végig mint az életem

nincs már se pénzem se bérletem

felmegyek a tetőre és ott fent ülök

csak ülök és ugrani készülök

eldobtam a csikket semmim sincsen

lent a porban hever minden kincsem

fúj a szél és száll a füst

halványszínű tán ezüst

ha majd testem hamu lett

lelkem is csak füst a háztetők felett

5 Tovább

Mi volt ma?

Semmi. Dögunalom. Kaptam egy papírt, amit ha megcsináltatok egy orvossal, azzal több lóvét kereshetek, mert elismerem, hogy fogyatékos vagyok. Meg felhívták rá ismételten a figyelmemet, hogy minél többször "esek vissza", annál alacsonyabb szinten folytathatom tovább az életemet. Ettől egy kicsit megijedtem, mert elég alacsony az életszínvonalam így is. Dokujem Stacin ma feszülős ruha volt, de ma még ő se kötötte le a figyelmemet. Valahogy életmódot kéne változtatnom, mert egyszerűen kezdek beleunni a "jó"-ba. Apropó, a Fehér Egérben láttam azt a csajt*, akivel beszélgettem a detox után, elsorolta nekem az életét, ami elbánt vele. Ma sem volt éppen a helyzet magaslatán, éppen huzakodott a pasijával, mert ő még biliárdozni szeretett volna, a pasas meg be volt rúgva, és blablabla...

* Egyébként a csajszinak kihalt az egész rokonsága, nemrég megkéselték az utcán, a pasija veri, mint a répát, rivotril+xanax+andaxin kombón él, amit a "vietnámi picsa" íratott fel neki (aki mellesleg nekem is a bögyömben  van), szóval az ő élete sem egy habostorta... Ja, a detoxban valahogy "elromlott" mind a két telefonja, meg eltűnt vagy 10000 Ft-ja, bónuszként (gondolom, egy kis fizetés-kiegészítés)

0 Tovább

"Vedd észre a + jelet!"

Nagyon jól tudom, amúgy, hogy egy lelki szemétláda vagyok. De csak így lehet, csak így történhetett, csak így van értelme. "Jó, hogy végül így esett, mert másként nem is történhetett volna." Ez a kedvenc idézetem a Balatontól. Meg az, hogy "Semmi nem merül fel véletlenül, ha nincs nyomós oka, elkerül." Mondjuk van, akit szívesen kihagytam volna a történetből. De mit is akartam mondani? Azt, hogy azért Anikón is megfigyelhető a + változás, ha valaki nagyon figyelmesen odakoncentrál. Például már nem foglalkozik annyit más pasasokkal, és képes megbecsülni "engemet", legalábbis úgy érzem. Nem akar 5 percenként szakítani. Hogy ez a csodálatos változás mennyire lesz tartós, majd megtudjuk, amikor elrepül felettünk az idő vasfoga. Mi mindig kicsiben terveztünk, csak még ezt a közös balhét, csak még karácsony, csak még szilveszter. Olyan is volt, hogy karácsonykor szakított, aztán szilveszterre meghívott hozzájuk. (Pont most volt.) Meg olyan is volt, hogy megkérdezte, hogy x idő múlva hány éve leszünk együtt. Sőt, nem is egyszer. Tudom, hogy unalmas a bejegyzés, de én alapvetően mindig is egy unalmas kis blogger voltam, ameddig nem lettem "celebskizó" :-). Sőt, E/1-en is megfigyelhető a + változás. Már nem akar megfojtani egy kanál vízben, ahogy észrevettem.

Kicsit kínos volt ez a detoxi-kaland, de írtam már kínosabb dolgokról is tök felszabadultan. Egy kicsit örülök annak is, hogy elmúlt a szociális fóbiám, amit az egyetem évei alatt meséltem be magamnak lassanként, mert az ilyen lelki dolgok olyan menők, meg a pszichologizálás. Hát én most, úgy érzem, egy életre kilelkiztem magamat. Megint elszállt a bejegyzésem vége, pedig voltak benne utalások főleg női ivarszervekre, de már nincs kedvem reprodukálni. Ja, meg még azt írtam, hogy remélem, ez a bűzhödt kis éjszaka marad sokáig a legkellemetlenebb élményem, amit abban a pincében töltöttem. Elvileg az illetékesek 70000 forintot zsebelnek be egy ilyen "nászéjszakáért" (két havi fizetésem), undorító, aljas, felháborító, szemét, "náci" módon. Ráadásul be akarják vezetni, hogy én fizessem megint a minden jogalapot nélkülöző ún. detoxikálást, úgy hallottam, Budapesten már nincsenek is ilyen bűzhödt lyukak. Ámen.

0 Tovább

9

Azaz kilencedik alkalommal jártam a detoxban. Gondoltam a kikerülésemet megünneplem 1-2 sörrel, de azok az idők visszavonhatatlanul elmúltak, burzsoá nyugdíjas lettem, "a punk nem halt meg, csak megöregedett", hogy nem ittam ma semmit, hát attól sem dőlt össze a világ.

Amúgy azért kerültem detoxba, mert tegnap összevesztem apámmal egy bejegyzésen, amit egy jóakarómról írtam, apám elkezdett cirkuszolni, én meg folytattam, anyám meg hazajött, és megint rámhívta a 104-et. Különben a detoxból visszakerültem a pszichiátriára, azt hittem, hogy elhányom magam, de szerencsére az ügyeletes pszichiáternő elengedett, mert hát végül is nem nagyon csináltam semmit, és hát nem lehet minden családi cirkusznak az a vége, hogy én hónapokat töltsek a pszichiátrián, bárhogyan is szeretnék 1-esek.

Az ápolók kárörvendeztek egy kicsit a szüleimen, de szerintem nagyjából egyet is értettek a döntéssel. Mint az idézet is mondja, hogy "nem lehet minden pofon mellé közlekedési rendőrt állítani". Azok a pofonok amúgy is csak lelki értelemben csattantak el, és leginkább annak lettek szánva, akinek már a nevét se vagyok hajlandó leírni, meg azoknak, akik összedolgoztak vele.

Lehet, hogy egy kicsit homályosra sikerült ez a bejegyzés, de amióta egyes idegbeteg jogászok perrel fenyegetőznek, már nem is merek annyira konkrét lenni. (De még lehetek, ha kell.)

1 Tovább

A jelek szerint

A jelek szerint annyit használt az injekció, mint halottnak a csók, a hangok ugyanúgy őrjöngenek a fejemben, de legalább LiteraGeek elkussolt, ez is valami. Különben csak ennyit akartam elérni. Anikónak mondtam ma, hogy gyereknek érzem magam, meg a piros felsője szerint ő egy kislány, én meg a kék atlétám szerint egy kisfiú vagyok, ő ekkor nagyon szigorúan nézett rám, és megtiltotta, hogy többet igyak. (Mármint a mai napra vonatkozóan.) Nem akarok megint előhozakdni a szorulásos antialkoholistákkal, de minden jel arra mutat, hogy nekem lófaszt se árt a pia, ugyanis már a kórházból való kijövetelem óta iszok minden nap becsületesen, a világért se hagynám ki, engem megnyugtat, nem zúzok le postaládákat, sötöbö. A faszom se fog több Rivotrilt beszedni, mert még másnap is kómás vagyok tőle, én úgy gondolom, el van találva a gyógyszerem, egy kis sör, bor, meg vodka, ezt a háromfélét szedem, kár hogy nincs tablettában, mint pölö a koffeintabletta, milyen jó is lenne, ha valaki feltalálná az alkoholtablettát, és most nem a dianás cukorra, vagy a konyakmeggyre gondoltam, bár azokat is szeretem.

És mostantól nem nevezem LiteraGeeket Nyájas Olvasónak, hanem inkább csak Nyálas Gyíkkirálynak. Majd egyszer, ha lehiggadok, talán elmesélem azt is, hogyan is működik a LiteraGeek rádió, az lesz a nagy esemény... de miért is ne mondanám el most?

Szóval ez a Gyíkkirály tudja manipulálni a madarak hangját, bármilyen hihetetlen, és a fejemben is azt az elivott hangját hallottam állandóan, nem tudom, hogy csinálják, de szerintem utána lehetne nézni a rendőrségnek is, és nem azzal kéne foglalkozniuk, hogy engem zrikáljanak. Valószínűleg úgy tud a fejembe férkőzni, hogy ő is skizó, mert tudom, hogy az, hiába próbálja depressziónak feltüntetni az állapotát, gondolom lefizette az orvosokat, hogy kozmetikázzák a diagnózisát, szokása neki, meg az is szokása, hogy fegyverekkel játszadozik, hát játszadozzon a kis izéjével, ha még feláll annyi pia, meg gyógyszer után, bár én ezt kötve hiszem. Inkább olvasgat a drága. Különben meg a múltkor az én faszomról kérdezősködött itt a blogon, nem tudom, mi köze hozzá, maradjunk annyiban, hogy már semmilyen értelemben nem vagyok impotens, amíg ő valószínűleg csak duplikálni tud, ezt nevezi szellemi munkának. Különben a tököm is kivan a jogászdoktorokkal, ugyanúgy öt évet járnak az egyetemre, mint más, csak többet kell seggelniük, és ilyen seggdoktorok lesznek belőlük. Ennyi erővel minden második ember doktor lehetne, és ... á, hagyjuk is.

Amúgy érdekes módon erről a számról mindig Anikóra asszociálok (ixdé):

51 Tovább

Váááá!

Nem igaz, hogy nem tudok hozzászólni a saját blogomban, ráadásul a postr nem enged exportálni, pedig már levelet is írtam, egész nap itt kell basznom a számítógép előtt, hogy egy hozzászólásom elmenjen. Attól még, hogy van egy kis beütésem, nekem is ugyanolyan drága az időm, mint mindenki másnak. Minek jöttem el a freeblogról, ja az még mondjuk érthető, de a blog.hu-n szerintem már régen nagy király lehetnék.

0 Tovább

Destruction 200

Azért sajnálom azt a sok olvasót, akik szerettek/szerették az abilify blogot, de azokat a dolgokat, amiket itt megléptem, muszáj volt megtennem, hogy ne kerüljek ki egy isten háta mögötti pusztába (Hodászra). De ha már ilyen szépen benne vagyok, nem nyugszok addig, ameddig tönkre nem baszom a nyíregyházi pszichiátriát, pontosan ugyanúgy, ahogy az tönkre kúrta az életemet. Ha megálltam volna időben, mármint a blogolásban, vagy máshogy csináltam volna...

Talán most E/1 is felnézne rám, de mivel blogger vagyok már régóta, szóval "nem tok leállni, nem tok leállni, muszáj az oviba bejárni". Anikó meg a káosz-elmélet jegyében holnap mégiscsak jön hozzám, a fejem meg kurvára görcsöl a kibaszott szivarkától, szóval elvagyok, mint a befőtt, és kíváncsian nézek a jövőm elé, mit lehet még megjavítani/szétbaszni ebben a kurva városban. Hát ez lett volna a 200. bejegyzés.

"Alázatal, szeliden, ki ünnepelni jöttem
Könnyes, fakó szivemmel és trottyos térdemen;
Mely úgy fáj alkonyatkor, csúzos bokámba lenn,
Mikor elaggott felhők boronganak fölöttem.
Mert isten vagy, csekélység, és két isten és három
Oly bús, kietlen mindegy ... s eszembe jut a tantim,
Ki egyszer látott téged a pályaudvarban kinn’
S szegény, jó grószpapa, ki ellenőr Parádon."

2 Tovább

Tetü mód unatkozok/mi volt a pszichiátrián

Van egy tatu cd-m, meg van egy fluor cd-m, természetesen mind a kettő másolt. Van egy csomó irodalom könyvem, nem tudom, kezdjem-e olvasgatni őket, vagy kezdjek-e el rinyálni a rektornak, hogy vegyenek vissza a suliba a hosszan elhúzódó betegségemre, meg a saját balfaszságaikra hivatkozva. Anikó holnap jön, és a fasz se tudja, mit fogunk csinálni, de neki általában öt percenként van egy új ötlete, mellette nem lehet unatkozni. Vagy csináljak a burán egy rohadtul unatkozok topicot? Amúgy meg ez a bábozás a melóhelyen nekem nem pálya. Igazság szerint rohadt hamar meguntam Skizofréniát, mindent. Más..

Így végignézve van egy-két bejegyzésem, amit "nem úgy gondoltam" főleg egyvalakit sajnálok, hogy egyáltalán megemlítettem a nevét a blogban, úgy van, Anettára gondoltam, rengeteget beszéltek róla a hangok, borzalmasnál borzalmasabb halálnemekben múlt ki, meg Editet láttam felakasztva a Medikus szállóban, LiteraGeek rituálisan akarta 1000x feláldozni, és én nem akartam őket basztatni, minden nap kíváncsi voltam, hogy élnek-e még, nem ugrottak-e ki valahonnan, ilyesmi. Vádolom a pszichiátriát, hogy bezárva tartottak, mint egy állatot, egymás hallucinációitól rettegnek a bent lakók, külön skizó szobák vannak, főleg az 5-ös megfigyelő, hogy rohadnának meg, pedig a skizókat nem lenne szabad összezárva tartani, mert csak rontanak egymás állapotán. Kiröhöghettek a gecibe, de azt is tudom, hogy irányított hallucinációk voltak, tisztán hallottam a LiteraGeek rádiót, a madarakon keresztül, Editet akarta, Editet fenyegette, Edit, Edit, Edit... ez a hájfej.

 

28 Tovább

"Utálom a munkát, kerülöm a rendőrt..."

A mai nap csak arra volt jó, hogy kiderüljön, Siposovának nagy a feje. Persze én ezt eddig is tudtam, csak nem sejtettem. Magamban röhögtem, ahogy billegette magát a tükörben (emlékszünk, a napra lehet nézni, de Rá nem). Mondtam is a többieknek, hogy egy kicsit pályát tévesztett, mert milyen jó lenne például próbababának. Persze, amíg én a kórházban szenvedtem, meg írkáltam hozzá a szerelmes verseket, azóta már biztos próbálgatja is valami kis faszkalap. De hát, ez az élet rendje. Milyen jó lesz vele elnosztalgiázni ezeken a dolgokon 60-70 éves korunkban (addigra talán szóba is fog velem állni).

3 Tovább

Nyári faszverés

A gittegyletbe, ahova járok, állandóan "gyűlésezik a vezetőség", ha kell, ha nem. A diplomás skizók meg a kedvenc Editem (nőuralom van), egyfolytában - hogy finoman fogalmazzak - nyalják egymás micsodáját. A közskizók meg - még mindig finom vagyok - le vannak szarva.

Bazmeg, az, hogy büfé-ruhatár szakon diplomáztatok, még nem jogosít fel arra, hogy a hátunk mögött döntsetek minden kérdésben. Na, jó valaki szociopata szakon. Én is megkaptam volna a diplomámat, ha a nyugdíjas pszichiáternő (akit megbasztam álmomban) nem szarik bele az életembe, sőt egyáltalán nem létezett volna a nyíregyházi pszichiátria, na akkor lettem volna én boldog. Persze, ne is figyeljetek rám, kurvára szarjatok rám magasról, diplomanácik.

Basztatok rám akkor is, amikor fent kínlódtam abban a dögveremben, komilfók voltatok, lefogadom, hogy még a f*szt is selyemzsebkendőben fogjátok meg, kurvára nem érdelt benneteket a nyomorom, örültetek, hogy eltakarítottatok magatok közül, és igen, kocsmában voltam, és igen piáltam, basszatok ki a kurva gittegyletetekből, ha tudtok.

33 Tovább

Minden pillanatban elveszítelek (fél éve)

Kellett neked rongybicigli

mondta az a macska és

ne gyújts rá kérlelt

szerelmemre gondolt

akinek a testén rózsák

és a lelkében kinyílt

a skizofréniavirág

minden pillanatban

érzem hogy hat

és fél év kultúrák

végtelen távolság

örökösi lányok én

már nem vágyom rátok

csak egyre

közénk áll

mindig az

abilify.

3 Tovább

Ha szamár nincs, jó a ló is

Ma egyedül mentem el. Persze a kocsmából. Kicsit röhögtek rajtam a hangok, de ha ígyse + úgyse áll fel, meg a hangok úgyis kommentálják minden megmozdulásomat, akkor nem mindegy, ha jól viselkedek? A melóban hallgatom a skizofrén rádiót, meg Edit kukorékolását, az engem megnyugtat. Anikó nem változik semmit, ígyis + úgyis csak a pénzemre hajt, lóvéért lefeküdne velem, de az meg kinek hiányzik? Edit meg persze baszik hozzám szólni ezek után, amit maximálisan megértek. A blog történetében másodszor állok ott, ahol a part szakad.

(Először azt hiszem a Superman című bejegyzésemben.)

Most lemaradtatok egy jó kis versről, mert enyhén beszívtam, és én csak józanul tudok verset írni. De amúgy is utálom ezt a költészet dolgot (mármint elkap a hányinger, ha saját magamra úgy gondolok mint költőre), mert csak a nőkről bírok verset írni, vagy durván politizálok, esetleg aljas módon ötvözöm a kettőt. Nem, nem vesztem össze Anikóval, csak kurvára tele van vele a micsodám. Kurvára nincs pénzem, kurvára el van költve, és kurvára nem is lesz sem a közeljövőben, sem sohasem, aki ezeket a sorokat olvassa, nyugodtan tolmácsolhatja neki szívbéli jókívánságaimat, mert egyszerűen NINCS (több lóvém). (Ennyit talán felfog.)

35 Tovább

Tinnitus - ennyit az orvostudományról

Man, it's a pain - csillagközi háború dúl a fejemben, a szemem szikrákat szór, a bal fülemben a hang szinte elviselhetetlen, a jobb pedig fájni is szokott. Egyszer egy gépre kötöttek, hogy megnézzék mi okozta, hát azt találták, hogy a jobb agyféltekém teljesen elszállt, ezért anyám azt mondta rám, hogy "féloldalas", egy kis neurológus picsa azt mondta, honnan tudjam, hogy tényleg zúg a füle, a  magánpszichiáter sem hitte el, 3 évig túrkáltam az interneten, mire rájöttem, hogy ennek pszichiáteréknél az a neve, hogy akuzma, olyan hallucináció, ami nem formál szavakat, csak iszonyatos zúgással jár. Gyógyszer nem hat rá, infúziós kezelésre nem reagál, gyógynövény, ginko kivonatok nem hatnak rá. A fenti link illusztráció arról, hogy milyen állapotba kerülnek tőle az emberek, ezek az ő festményeik a tinnitusról, avagy fülzúgásról. Sok sikeres embernek emiatt megy tönkre a karrierje, az élete, a híresebb áldotok közé tartozik a belga Dietrich Hectors, mötálhead, aki akar rákereshet, mekkora tortúra. Én azon szerencsések közé tartozom, akiknek javul a fülzúgása, és nem kell már azon gondolkoznom, hogy mivel nyírjam ki magamat. Bár nem szoktam videót belinkelni, de Zoe Cartrwright filmje elég jó annak, aki tud angolul. Annak is, aki nem :) Ő egy olyan lány, aki nem hall semmit, csak ezt a szart, és erről csinált egy filmet. Érdemes megnézni. Különben én azokat az embereket tartom egy kicsit furinak, akiknek nem zúg a fülük, és nem hallucinálnak egyfolytában.

8 Tovább

Skizofrénia underground

Skizofrének. Mostanában leginkább egy növény jut az eszembe róluk, mégpedig ez: nebántsvirág. Különben meg kurva hamar bele lehet szokni az anyuci pici gyereke szerepébe, utána meg úgyis elhülyülsz, és vagy felvesznek az intézetbe, vagy a lágerbe, vagy megdöglesz az utcán, mert az, hogy ki fognak semmizni, legalábbis valószínű, főleg, ha gyámság alatt vagy. Aztán meg eltakarítanak, mint a szemetet.

Szerintem tweetelni menő

Utolsó kommentek

Linkek, blogajánló, stb.

LindaDesign NonStop

"egy szöveggyáros zugmágustól"
"Árpádnak lenni nem egyszerű"
Nem szégyen a kultúra,
csak néha kellemetlen.

Kaland konzerv WP:

Itt is szoktam rinyálni:

Ahogy kezdődött... (a blog)

7 évig "kezeltek" paranoid skizofréniával. Elbaszták az életemet. Elegem lett. Nem kell a méregdrága gyógyszerük, egyszerűen lehúzom a klotyón, nem kell az idióta pszichoterápiájuk, se pszichológus, se más. Menjenek a picsába a gyógyszereikkel. Engem ne "gyógyítgassanak", a saját életemet egyedül is el tudom baszni. Nem kell az asszisztálásuk. Gyógyszer és agymosás. Ennyit tudnak. Baszódjanak meg.