Mióta először kitört rajtam a skizofrénia, blogot írok. Mióta blogot írok, hajlok affelé, hogy jobban érdekeljen a valóság, mint a fikció. Emlékszem, régen, a kezdetek kezdetén főleg még csak egoblogok léteztek. Az én írásaim, és játékaim is tele vannak önéletrajzi elemekkel. Talán nagyszerű lenne, ha jobban tudnám kezelni a fikciót, de a betegségem óta nem nézek ilyesmit. Horrort pláne nem, az átéltek után minden horrorfilm unalmassá válik. Egy 4 részes horrorfilm részese voltam, és talán már nem lesz 5. rész. Legalábbis nagyon remélem. (Mivel minden epizód egyre durvább.) Jó, játszani, azt szeretek, de ebben is keresem azt, amiben túlsúlyba kerülnek az önéletrajzi elemek. Ezért választottam bemutatni, és lefordítani Caelyn Sandel írását, amit lehet játéknak nevezni, de nem érdemes; egy digitális naplóbejegyzés, hypertext effektek segítségével elmesélve. A hypertext elemek, mondjuk így, érdekessé teszik, de hogy rontott-e, vagy javított a digitális naplóbejegyzésen, mindenki ítélje meg maga. Szerintem jót tett neki. A történet Caelyn Sandel nővé válásának kezdeti szakaszában játszódik, amikor még nem volt ennyire nőies, mint most. (A képen éppen ő látható.) Ő is szabadúszó, történeteket, játékokat, esszéket ír, és támogatásból tartja fent magát. Saját bevallása a Cis Gaze a legsikeresebb játéka, ami - már volt róla szó - inkább digitális naplóbejegyzés. A Cis Gaze-t, nem nagyon lehet másként fordítani, mint Cisz Nézés. (Lehetne sokféleképpen magyarázni, a szótárak kellőképpen ragozzák a "cis" kifejezés értelmét, a lényeg annyi, hogy mindenki cisznemű, aki nem transznemű. A játék címe tehát arra utal, ahogy a ciszneműek néznek a transzneműekre. (Nem meglepő, hogy kissé gyanakvóan.)

A játék a transzneműek brutálisan negatív megítéléséről szól bizonyos emberek részéről, a naplóbejegyzés egyetlen "incidenst" örökít meg, a történet mögötti történet pedig Caelyn saját vívódása belső hangjával, ami pirossal van kiemelve a szövegben (és néha össze-vissza ugrál). A történetben barátai érkeznek a hétvégére, amikor az inzultus történik, és próbálja velük jól érezni magát, de vissza-vissza kanyarodunk a sérelméhez. Caelyn ráadásul testképzavarral és depresszióval is küzd, így nem csoda, ha az ügy érzékenyen érinti. És íme a mű:

http://nemvagyokbeteg.reblog.hu/files/cisgazehun.html

Egyéb érdekességek, amiket mostanában olvastam transzneműekről:

1. A transzneműek iránti agresszió nem mindig passzív formában valósul meg. Idén az Egyesült Államokban 21 transzneműt gyilkoltak meg nemi identitása miatt. (Ezt a Yahoo-n olvastam, de hogy hogy keveredtem oda...)

2. A játékfejlesztők 2015-ben netes jövedelmük 15%-át költik lakhatásra, különböző nemi átalakító eljárásokra, és női ruhákra. Ez Porpentine (egy transznemű játékfejlesztő) My Witch Anchestors Died for My Right to Fuck Satan című kiadványában olvastam. Szóval, ha igaz, körükben eléggé felülreprezentált lehet a transzneműek száma...

3. Magyar vonatkozása az ügynek, hogy Kiss Tibor Noé, fociedző, és író 2010-ben szintén megjelentetett egy önéletrajzi kiadványt a saját transznemű identitásáról Inkognitó címmel.