Skizofrénia underground

Elsősorban LiteraGeektől kérek elnézést (ki mástól?), de nem tudok már egy jó ideje válaszolni, mert a postr egyszerűen nem egedi. Remélem nem kell innen is mennem, mert már unom a költözködést. A mai napom is jól kezdődött (bár elég rossz véget ért), úgyhogy bele is kezdenék:

Éppen egy kis fiatal Tesco pénztárosnő sétált el a házunk előtt, amíg én kint húgyoztam abban a hőn utált kertben, ahol nekem kell minden szart csinálnom, és hirtelen arra gondoltam, hogy hú, de teli vágnám a (kissé) dagadt picsáját. Aztán meg jöhetne a szokásos jól bevált pornófilmes végkifejlet... Asszem, máma ő volt a legjobb picsa a buszon, mert persze együtt mentünk... Na, mindegy, ezzel véget is ért a napnak az a része, amit igazán élveztem.

Az első nap a munkában: persze Anikó mindenáron velem akart jönni, azt mondta, hogy még fizetne is érte, hogy ott lehessen. Persze elhajtották, mivel megszűnt a "klubfoglalkozás", mostantól csak kőkemény munkarehabilitáció van. A. persze kiakadt, majd hisztizett, végül lelépett a háziorvosához, majd haza. Attól féltem, hogy visszajön, és valami jelenetet csinál. Tök gáz. Amúgy 3 órát pofáztak a hivatalos személyek, hosszasan kiemelve azt, hogy a dolgozók leheteőleg munkára kész állapotban jelenjenek meg, kiemelve az alkohol mellőzésének a fontosságát. Kicsit szarul éreztem magam. Utána 1 órát kellett melózni. Még gázabb, a meló még szarabb, mint a régi helyen volt, viszont legalább többet fizet.

De ez nem gátolt meg abban, hogy az első munkanapom után rekord idő alatt bebasszak, és felhívjam Attillát, az egyetlen megmaradt ismerősömet, aki ráadásul a telefonomban is szerepel, és kikönyörögjek tőle egy 30-as telefont hétfőre 4000-ért Anikónak, mivel jelenleg nincs neki telefonja. A pénzt nem tudom, hogy fogom előteremteni. De cserébe megígérte, hogy pénteken 3x fog kielégíteni. Mármint Anikó, nem Attila, he-he...

Aztán már csak arra emlékszem, hogy mikor hazaértem, apám egyszerűen kiakadt (ami azt jelenti, hogy még kevesebb manit fogok kapni a jövőben), anyámnak meg hosszasan ecseteltem William Burroughsnak azt az elméletét, hogy ha egy dzsánki (heroinista) örökké a rászokás és a leszokás közti állapotában van, akkor valószínűleg nagyon sokáig fog élni. Amit egyébként az élete igazolt is. Kitértem még kicsit Csáth Gézára, hogy szerinte a morfinisták több ezer évet élnek át pillanatok alatt, vagy valami ilyesmi, ez most kurvára nem hiteles, mert Csáthot annyira nem szeretem, így nem is olvastam (túl sokat). Viszont Irvine Welsh regényében felhívtam a figyelmét az Ezüstérem nevű szereplőre, aki az egyetlen alkoholista szereplő a drogosok közözött, és az alkohollal kábé ugyanazt a hatást éri el, mint a heroinisták. Szóval, hogy neki mondta az egyik durván drogos csávó, amikor nem akart már többet inni a tönkrement májára hivatkozva, hogy nem az élet mennyisége számít, hanem a minősége. Aztán úgy emlékszem, hogy (némi lelki ráhatásra) Ezüstérem is piált tovább.

Beszéltem még a pszichózisról, meg az idióta pszichiáterekeről, azt is elmondtam, hogy kábé tavaly október óta nem szedem az abilifyt (a részeg ember undorító őszintesége). Majd fáradtságra hivatkozva visszavonultam a szobámba, mert már kurvára rá akartam gyújtani az erkélyen. Ezért anyám most híreket néz a tévébén (azt talán jobban megérti). Mindegy, utálom magamat, mert bár a mhelyemen kitettem magamért, már megint elveszítettem itthon a becsületemet. Mondjuk szerintem az antialkoholizmus sokkal undorítóbb és rombolóbb bármilyen szerhasználatnál, és sokkal több ember életét teszi tönkre, csak ezt sajnos nem tudom bizonyítani, mert különben biztos Nobel-díjat kapnék. Na, itt tartok most. Szerintem beveszek még egy Frontint, aztán csucsu. Remélem Anikó jól van, csak mivel jelenleg nincs telefonja, nem igazán tudunk csevegni. (Az internetet ő se használja semmire, én is csak pornóra, meg arra, hogy időről időre megpróbáljak blogot írni, olyat, ami jó is, vállalható is). LiteraGeeknek mondom, hogy nem kell aggódni, lesz még pornó (linkelve), meg van még róla mondanivalóm bőven, csak most nem. Most nem tudom, hogy nyugtatózzam-e le magam, ez az egyetlen pszichiátriai szer, amit elfogadok, vagy éjszaka raboljam-e ki a páncélszekrényt, ami az alkoholos italokat tartalmazza. Mert hogy nem tudom, hétfőre hogy szedek össze 4000 Ft-ot Anikónak új telefonra, inkább kiütöm magam. Nem igaz, hogy az alkohol nem megoldás. Vagy a Frontin. Vagy a drogok. Az embert kurva sok nehézségen segítik át, és ez jó.

A farsangnak annyi haszna volt, hogy értesültem arról, hogy holnaptól akár dolgozhatok is (rehabilitációs munkát), sőt, ha nem tudom meg időben (épp' az utolsó pillanatban), valószínűleg lemaradok még erről is. És várhattam volna még ki tudja meddig. Talán örökre. Anikót kokrétan a sírás kerülgette, amikor megtudta, hogy egy nyugdíjas klub tagjaival fog majd "bulizni", hozzánk hasonló hm... lelki beteg nem sok volt. (Az elmebeteg szót nem szívesen használom. Valakik igen, a szakemberek közül is. Parasztok.) Én viszont nem annyira estem kétségbe, mivel mostanában nehéz kihozni a sztoikus nyugalmamból, csak csodálkoztam azon, hogy egyszer én is ilyen unalmas vén trotty leszek. Ha leszek. Bár élőben én is gyakran vagyok unalmas, de csak azért, mert nincs kedvem bárkivel beszélgetni, és bármiről. Sőt, általában meg se szólalok. Az a legtutibb. Leginkább dacból. Azértse. Bizonyos értelemben sohasem nőttem ki a posztpubertás korból, és talán már nem is fogok. A piától viszont beszédesebb leszek általában. Azaz, ha valaki beszélgetni akar velem, és igazán kíváncsi rám, annak először le kell itatnia. Szóval látni, hogy a sok vénember vedeli a pezsgőt, mi, dilisek viszont csak kölyök pezsgőt kaphattunk, vagy málnaszörpöt... hát, szóval idegesítő volt egy kicsit... szinte csorgott a nyálam... itthon az első útba eső kocsmában muszáj volt bekapni 2 deci vöröset. Ez a minimum. Egyébként ma nem sokat ittam, már csak azért sem, mert ezeknek a "szociális gondozóknak" kifinomult szaglásuk van az ilyesmihez. Mármint akik a farsangot rendezték. A nyugdíjasoknak, meg nekünk, egyszerre. Eddig az értelmi fogyatékosokkal voltunk összezárva, most meg velük. Igazság szeint nem igazán tud velünk mit kezdeni az ellátó rendszer, vagy mi. Mindegy, baszódjanak meg :) A farsang maga elég szar volt, de legalább lesz valami munkám. Remélem, valódi hasznom is lesz belőle, mert így a szüleim csak még jobban elszedik a rokkantnyugdíjamat, ahogy ismerem őket. Anikó meg a fizetésemet, ahogy ismerem. Hiába, az embernek fontosak a "szerettei". Ja, a szex is megvolt, egész jó volt. Most itt nem részletezném. Nagyjából sikerült, amit terveztem.

Mármint a a Mentálhigiénés Központban (az ilyen segítő szervezet a hülyéknek, egy darabig ott "melóztam" náluk...). Nekem azért is jeles nap lesz, mert eljön a "buli" előtt Anikó, és megbeszéltük, hogy ráélvezhetek a pinájára (végre). És 2x. Utána meg remélem, beszélhetünk az arcáról is. Majdnem 4 év után ez nekem jár, he-he... Aztán a farsangot meg csak kibírom valahogy... Tényleg, nekem tök mindegy kik és mit pofáznak, úgy fogom fel, hogy kit érdekel... Ma Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért című könyvét kezdetem el olvasni, ameddig Anikó valamit szerencsétlenkedett, de hamar megunta, és leléptünk (piálni). a 19. oldalon járok. Amúgy úgy vagyok vele, hogy nem kell (annyi) pornó, ha megkapom, ami jár :).

Például imádom a gruppenszex jeleneteket, mert annyira látványosak, részt venni bennük azonban nem sok kedvem van. Azt mondják, hogy a tömegszexnél 2 dologra kell vigyázni: 1. hogy ki ne maradj belőle. 2 a segged mindig a fal felé legyen.

Hát, mára ennyi... nem tudom, hogy készítsem fel magam a holnapi napra, de már nagyon várom... Tényleg, kinek kell a pornó, ha az ember élőben csinál(hat)ja?! Azért egy minimális pornót bizots fogok nézni. Holnap. Holnapután. Faszom tudja.

Á, viszont pl. ezt mégse lehet kihagyni, azt hiszem:

http://xhamster.com/xembed.php?video=1729269

Az egész ott kezdődött, hogy tegnap részegebben/később jöttem haza a szokásosnál. Van egy elméletem, miszerint a részeg emberek nem agresszívebbek, de a józan társaik, csak  általában addig provokálják őket, amíg kihozzák belőlük az állatot. Tegnap is ez történt. Szar volt. Azon húztam fel magam, hogy nem akartak pénzt adni. Egyáltalán. A tesómékat meg ugye tömik lóvéval, mert olyan jó fejek, hogy idejönnek, órákig pofáznak mindenféle ezoterikus faszságról, meg a tévét bámulják, meg idióta videókat arról, hogy hogyan legyenek egészségesebbek. Nem, mintha bármi bajuk lenne, hanem egyszerűen idióták. Talán inkább dolgozniuk kéne valamit. Örüljenek, hogy nincs semmi bajuk, az én betegségem álltólag egy létező valami (legalábbis miután teletömnek gyógyszerekkel tényleg beteg leszel), eddig az volt a gyakorlat, hogy ezzel mindenkit le%-olnak. És nem kamuból, mint apámat, aki élvezhetné az előrehozott nyugdíjas éveit, kertészkedhetne, rólam meg leszállhatna végre. Eddig is "segítenem" kellett a napi 1000 Ft-ért, amit a rokkantnyudíjamból nagy kegyesen ideadnak a szüleim. De most apám kitalálta, hogy 2 órát kell, hogy naponta dolgozzak azért a pénzért, ami jogosan amúgy is engem illet(ne). Lapátolni kellett, meg fát vágni. Eleinte csak úgy ment a munka, hogy minden egyes lapátolásnál/fejszecsapásnál azt mondtam magamban, hogy "a kurva anyád", "dögölj meg", és ezt váltogattam. Nem vagyok teljesen béna hozzá, mert gerekkoromban megpróbáltak engem is hobbiparasztnak nevelni (mint szinte mindenkit a családban), de persze nem sok sikerrel. Én még a helyi kocsmában sem bírom azokat a mezőgazdasági érdeklődésű embereket, akik oda járnak, magyarul kimondva bunkó parasztok. Úgyhogy én se járok oda egyáltalán. Aki nem lelkesedik a "kerti munkáért", azt levegőnek nézik. Jobb esteben. Vagy csak eddig terjed az agyuk, mit tudom én. Szóval inkább bejárok a városba piálni.

Én mondtam, hogy ne költözzünk ide a halál faszára a sóstóhegyi parasztok közé, de persze a szüleim le se szartak. Egy időben divat lett ide költözni, szóval, aki itt lakik, vagy elég sok pénze van, vagy paraszt. Esetleg mindkettő. Most naponta be kell járnom a városba, hogy normális embereket lássak, + normális kocsmákba járhassak, meg hogy egyáltalán érezzem, hogy élek. Én a városban nőttem fel, ha ezt a porfészek Nyíregyházát annak lehet nevezni. Nem tudom legközelebb hova költözünk majd, valami tanyára. Bár a tesómék azt tervezik. Há-há-há. Szar az élet, mi? Vissza a természethez. Nagyanyám is 80 éves koráig a földet túrta, nagyapámmal együtt, aki 75 éves korában meghalt. Szóval a nagymamám itt lakik nálunk, hiába sóherkedett, meg verte a fogához a garast (mint a parasztok általában), egy demecseri házon kívül nincs semmije, ami ráadásul szart se ér. Nagyapám halála előtt újították fel 1 milláért, ami abból állt, hogy kivertek néhány falat, legalábbis én ennyit vettem észre az egészből. Biztos csináltak mást is, például kifestettek, kurva jó lett tényleg (szarabb lett, mint volt). Szóval most ott áll a ház üresen, nem kell a kutyának se, felajánlották, hogy oda költözhetek (ott szintén földet kéne túrni). Lakik egy olyan alkesz "emberpár" a szomszédban, olyanokat csinálnak, ami még nekem is sok, sokszor összetörik magukat (van valami lépcső, és nem bírnak fel/le járkálni, annyira be vannak baszva, vagy összeverik egymást, a lényeg, hogy mindig "betegek" szegények. Ja, az agyukat meg már természetesen elitták (de lehet, hogy nem is volt). Ők is próbálnak "földet művelni", de mivel mindig totálisan részegek, siralmas eredménnyel. Kábé anyámékkal egykorúak, kicsit szarul néznek ki, de viszonylag még jól bírják magukat. Na, jó, ennyit róluk. A nagyanyám szokott mindig róluk mesélni, ha néha "elkap", mert apám véletlenül nincs itthon, és órákig pofázik hülyeségeről, jön utánam, és egyre csak mondja. Hogy kétszer kapott állami kitüntetést Kádár Jánostól, meg meg valami brigádvezető volt a parasztok között, és az ő emberei mindig többet kerestek, mert... tudja a faszom... általában nem figyelek, mert ráadásul álmosító is, úgyhogy általában vagy aludnék, vagy kimennék sétálni, meg cigizni. De neeem, mert ki kell várni azt a 2-3 óra hosszát, amíg apám hazaér.

Idiótákkal vagyok körülvéve. De már egyre fáradtabb vagyok, hogy újra kezdjem máshol/másokkal/máshogyan. Megértem a kulcsi mészárost, hogy bekattant, és halomra gyilkolta a családját, bár annyira nem ismerem a körülményeket, úgy rémlik, mintha neki is igazi seggfejekből állt volna az ő családja is.

Ráadásul a bnőm (még őt viselem el a legjobban, bár egyre gyanúsabb, hogy csak a pénzem kell neki) meg egy igazi fapina. Baszni nem tud, szopni nem tud, a faszverést még tudná, csak szerintem ahhoz se nagyon van kedve. Úgy ellett neki "megtanulnia" egy (asszem) 16 éves barátjától (amikor még ő is 16 volt), aki verte, megerőszakolta, késsel fenyegette, meg ki akarta nyírni a szüleit (is, meg őt is). Egyébként egész sok ilyen pszichopata barátja volt. Hát, ennyi ésszel, ami neki van, nem csoda. Kicsit azért is vagyok mellette, mert féltem, hogy milyen idióta jöhet(ne) még utánam (na meg azért is, mert megfenyegetett, ha elhagyom, kinyírja magát.) Azért, ha valaki képes lemenni a szintjére talán szerethető. Ennek ellenére nem szereti igazán senki (rajtam meg a fián kívül). Én azt mondanám, hogy megtanultam szeretni, és évekbe telt, mert rohadt idegesítő tud lenni, ha valaki nincs hozzászokva az ostobasághoz hisztivel párosulva. 

Régebben gyűjtöttem az érdekes embereket, akik persze (majdnem) mind alkeszek voltak, egész jó életem volt, meg jó barátaim/haverjaim. Azt hittem az ilyen kapcsolatok örökké, vagy legalábbis sokáig tartanak, és egy csomót lehet belőlük profitálni (inkább szellemi értelemben, de amúgy meg mindenhogy), de nem is ez a lényeg inkább, hanem, hogy jól éreztem amgam velük. Jobb pillanatainkban azt gondoltam, hogy ők az igazi családom. De a betegség (az, hogy megőrültem, depressziós lettem, és mindenkit elmartam magam mellől) úgy látszik sok volt (még nekik is). Csak a családom nem tudott mást tenni, mint "kitartani mellettem". Vagy itthon megyünk egymás idegeire, vagy bezáratnak valami intézetbe. Vagy az utca. Jobbnál jobb lehetőségek. Ráadásul úgy érzem, hogy ameddig én a pszichiátriákat jártam, a tesómék jól kisemmiztek. Az azóta megboldogult keresztanyám, meg nagyanyám felhívták rá a figyelmem, hogy tőlük (mámint a tesómtól és a feleségétől) semmi jóra ne számítsak, még örüljek ha nem forgatnak ki mindenemből, amit esetleg örökölhetnék (mivelhogy bolond vagyok).

Tegnap délután elmentem Örökösföldre, bár a kutya se hívott, nem is a barátnőmhöz mentem, hanem a Délibábba. Bő egy óra leforgása alatt megittam egy liter bort, meg egy deci vodkát. Aztán hazamentem, és pornóztam egész nap. Nem igazán "romantikáztam", olyan filmeket néztem, ahol a lényeg van összeválogatva. Mint pl. ez (van még egy pár belőle, szóval el vagyok látva):

http://xhamster.com/xembed.php?video=1757559

Ja, még csak annyi, hogy éjszaka egy körül megittam egy kávét (tudom, tudom...de van az a téveszme, hogy cigihez kávé kell...), aztán be kellett még vennem 2 db 1 mg-os Frontint, meg meg kellett innom 2 Gössert, hogy hajnal fele el tudjak egy kicsit aludni. Amúgy 1 órától 5-ig voltam fent, és még élveztem is nagyjából, szóval, ki nem szarja le?! De többet nem iszok éjszaka kávét, baszom.

pám mond néha azért jókat is. Illetve vannak jó meglátásai. Most például azt mondta, hogy mivel látja, hogy nem nagyon töröm magam, hogy dolgozzak, meg ilyen szar helyzetben vagyok, hogy nem is nagyon tudnék most munkát találni, próbáljam meg akkor legalább élvezni az életet. Persze erről egészen más elképzelései vannak, mint nekem. Például az, hogy sportoljak, meg fogyjak le. Hát kurva jó. Én SZERETEK dagadt lenni, zsíros húsokat zabálni, leöblíteni egy kis kávéval (jó cukrosan), esetleg piával, aztán meg rágyújtani. Tegnap például végig piáltam-zabáltam-szexeltem a napot, jól elfáradtam (egyébként Anikó mindig lefáraszt, ha itt van nálunk, nem csak a szex, az is, de a hülye kívánságai is, töltsek le neki internetről ezt, meg azt, nézzem meg a munkákat, de adjam oda a telefonomat is, hogy hétvégén hívogassa a munkaadókat (azok meg kurvára örülnek neki), meg főzzek kávét, hozzak sört, ha nincs itthon kaja, azt is csináljak, de nem eszik akármit, mert eléggé válogatós. Satöbbi. Ja, pluszba még vegyek neki joghurtot, csokit, "üdítőt", meg minden szart.). 2 körül, amikor már eléggé "kielégültem", meg felzabáltam egy csomó kaját, meg megittuk a citromos söröket (itthon csak azt szabad), általában hazamegy (vagyis hazaviteti magát apámmal, mert csak úgy hajlandó eljönni, ha utána nem kell buszoznia, én minden nap csinálom, ő meg nem bírja ki havonta 1x). Egyébként is állandóan nyűglődik, hogy fáj a lába (még széttenni se tudja normálisan, tehát máshogy kell "megoldani"). Bár szerintem ez az egész hiszti. Egy nagy hisztérika ez a nő. Azt szokta mondani, hogy csodálkozik, hogy bírom ki ennyi ideig egy ilyen hisztis picsa mellett. Hát eleinte csak alkohollal bírtam (most már inkább ő erőlteti, de nekem sem kell 2x mondani). Meg hát az van, hogy már kötélből vannak az idegeim. Valahogy csak megedződtem. Régebben komolyan azt élveztem a legjobban, ha véletlenül elaludt, mert 1 percre sem áll le az agya, mindig csak kapni akar valamit, nekem meg úgy kell kierőszakolni szinte azt a kis szexet. De közben is azon jár az agya, hogy mit tudna elkérni még tőlem, hány forintom maradt még, meg ilyenek. Régebben szex közben is ezeket kérdezgette, eleinte még ez is felizgatott, mert olyan volt, mintha egy kurvával csinálnám. A kapcsolatunk lényege egyértelmű: én adom a pénzt, meg az időmet, ő meg néha szexel velem. Az egyik ismerősöm ezt úgy oldja meg, hogy eljár kurvázni. Egyébként lehet, hogy olcsóbban megússza. Én is gondoltam már rá. Jó kis cigány kurvák vannak. Engem valamiért eléggé felizgatnak a cigány (vagy félcigány) nők. De persze vannak magyarok közt is jók, ha arra támad kedvem. Persze a kurvázás veszéyes (is tud lenni). Főleg azért, mert lenyúlják az embert, ha látják rajta, hogy béna, vagy részeg, aztán még hoppon is marad. Sajnos tapasztalatból beszélek :). Marad a pornó. Tegnap már nem volt se időm, se kedvem pornót keresni, de ma reggel eszembe jutott egy jó, amit nemrég láttam:

http://xhamster.com/xembed.php?video=985691

Csak annyit, hogy 1 kicsit sokat pofázok, félek senki nem olvas ennyit. Manapság a megosztás a menő, a humor, a "bölcsességek", az is leginkább a Facebookon, amit én nem használok. Nem tetszik, sekélyes, szar. De ez kell egy csomó embernek. Egyre inkább. Ha úgy tetszik, szembe megyek a trenddel. De nem is erről akartam beszélni, hanem arról, hogy igazából mennyire minden mindegy, ha van egy kis rokkantnyugdíjad, van kajád, és házad (még ha nem is a tied). Vagy ha nincs, hát az se baj. Nagyon mélyen megérintett ez a hajléktalanság probléma, tudok róla, hogy "külföldiül" (angolul) van is róla egy pár írás, hogy hogy kell így éli, mi is a teendő. Én is találkoztam eggyel, elég jó élete volt, napközben csavargott, este megivott egy kis sört, és ment a hajléktalanszállóra. Valahonnan Romániából (na, jó, Erdélyből) kapta a rokkantnyugdíját, és abból csövezett Pesten. Csak párszor találkoztunk, de nagyjából olyan kiegyensúlyozottnak (meg merem kockáztatni, hogy boldognak) tűnt. Szerintem a boldogság, az valami belső valami, és szarok én a kocsira, meg a házra, meg a többire, amit a tesómék kisírtak a szüleimtől.

Szarok rá, mit eszek, mit iszok. Mostanában estefele egyre több vizet, úgy érzem, jót tesz. Az meg van mindenhol. Szerintem én már tudok annyit, hogy elél(degél)jek az utcán. De jobb így. Kell egy kicsit ravaszkodni, tettetni, sőt hazudozni, és nagyjából olyan életem van, mint amit akarok. Belenyugodtam a szefós barátnőmbe, bele a lelki terrort alkalmazó szülőkbe, és olyan nagy mozgásterem van majdnem, amekkorát akarok. (Persze az éjszakai buliknak már sajnos lőttek, meg néha fát kell vágni, és vagy hazaérni du 2-re, vagy valami nagyot hazudni.) Csak a tesómékat nem annyira bírom, a fiukat, Nimródot egy kicsit jobban, de csak azért, mert még nem nagyon tud beszélni. Na jó, őket sem utálom kimondottan, csak ne lássam őket. Most is itt nézik a tévét, ide járnak tévézni, mert nincs előfizetésük, kész röhej. Olyan furcsán hülyék ők is. Általában hétvégén itt vannak minden este. Gondolom, nekik is mennyi életük van.

Szóval jól érzem magam a buszon (főleg a kiscsajok miatt), a városban (szintén a macákat bámulom, ez van). Örökösföldön, amikor a bnőmre várok 1 órát, már nem akarom sem kinyírni, sem felpofozni, sőt egy fél doboz cigit sem szívok el, mint régen. Hanem a legközelebbi krimóban (ami a Délibáb) beülök egy 80 Ft-os borra. Majd ha végre méltóztatik megérkezni, végighallgatom az unalmas hülyeségeit, 100x elismétlem, hogy nem vérzik az ínye, majd mire kikérek valami olcsó sört, minden a helyére kerül. Aztán iszunk, amíg tart a pénzből (vagy éhes nem lesz, vagy egyéb kínja nem lesz), mert akkor haza kell menni gyorsan. Azt persze leszarja, hogy én egy órára lakok, és hogy érek haza, de újra buszozás, újra kiscsajok, néha írok is valamit mostanában (mondjuk erre a blogra). Aztán vagy kidobom, vagy felhasználok belőle valamit. Itthon ebéd, kávé, cigi, délutáni alvás, csak a cigi a gázos, mert itthon nem tudják, és ez egy dög unalom környék, itt kell az utcán eltölteni 25-30 percet "sétálással" (hogy kimenjen a cigiszag). Este valami kaja, tévé, a nyugtatómennyiségtől függ, hogy végig bírok-e nézni például egy South Parkot, Family Guyt, vagy más baromságot. Kedvencem a 2 pasi, meg egy kicsi, mert sokat piál benne Charlie Sheen. De amúgy majdnem minden vígjáték jöhet, kivéve a niggeres (Életem értelmei, vagy mi). Meg a Jim szerint a világ. Ember, azzal kínozni lehetne, olyan szar. Na, meg a stand uposok is általában szarok. Szóval nekem 8, szarok a világra. Az se zavar, ha nincs tv. Ha nincs internet. Legyen egy kis kaja (parizer zsemlével), nekem ennyi elég, 1-2 100Ft-os sör, vagy egy kis csöves bor (úgyis főleg ilyesmit iszok, mert kell a pénz Anikóra, különben rinyál). Talán az egyedüllét egy kicsit kemény lenne eleinte (az ember társas lény vagy mi, bár lehet, hogy ez is egy faszság), de szerintem belejönnék. Köszönöm, most csak ennyit akartam mondani. Csak arra az esetre, ha véletlenül úgy alakulna, vagy nem, tök mindegy. Egyetlen életcélom volt, megcsinálni a magyar szakot, nem sikerült (egyelőre), lehet, hogy nem is fog, bár lehet, hogy még összejöhet. Igazából már az sem számít annyira. Minden mindegy. "Csak egészség legyen."

Nemrég még ki akartam valahogy csinálni magam, most meg már minél tovább akarok élni, hát nem király? Igazából nem tudom, mitől lettem jobban, talán attól, hogy rájöttem, amiért az emberek küzdenek, mind hiábavaló. Egyszerűen élvezni kell a pillanatot. Minden pillanatot. Lehet, hogy valami megváltozott az agyamban, és meghülyültem. Viszont élvezem (az életet, mármint). Ha pofáznak itthon, egyszerűen nem válaszolok, és majdcsak megunják. Igazából mindig is ez volt a taktikám. Ilyenkor elszívok egy cigit, és lenyugszok. Mi van még? Nem tudom, mióta nem voltam már rosszul, és ez jól van így. Anikó viszont miden nap rosszul van valami miatt. Szegény. Tudom, talán nem hozám való, de az évek során megszokatam.

...és tudom, miről beszélek, mert a felmenőim között csak ilyen kisparasztokat találni, ameddig a szem ellát. Ismerem a kicsinyes gondolkodásmódjukat, fukarságukat, munkamániájukat. És a közös jellemzőjük, hogy mindezzel nem viszik semmire, egész életükben túrják a földet, végül szinte nincstelenül halnak meg. Ami nem baj, hogy anyagiakban nincstelenek, mert ugye az itt gyűjtött vagyont az ember nem viszi sehová, de szellemileg is megmaradnak együgyűeknek, végtelenül ostobának és korlátoltaknak. Mint mondtam, a családom minden tagja ebben nőtt fel, az unokatestvéreim elmenekültek ebből, rendőrnek, katonának, az egyik valamiféle grafikus lett, a másik műszerész, valaki kitanulta a jogot, az egyik meg valami pénzbehajtó.

De a szüleink meg a nagyszüleink (és gondolom azok szülei is) mindig is a földet túrták. Ha volt is valami más állásuk, munka után a földtúrás ment, meg a "jószágok" etetése. Mindig volt valami "munka", ha nem, hát csináltak maguknak. Ha nem tudnám, hogy hülyeség, azt mondanám, szinte a génjeikben hordozzák, persze inkább nevelés kérdése. Már ahogy én látom. Voltaire írta a Candide-ban, hogy: "A munka távol tartja tőlünk a három rosszat: a bűnt, az unalmat és a szegénységet." Ja, ez a regény 1759-ben jelent meg. Ha jól emlékszem, ott is a földet túrták, szebben kifejezve művelték kertjeiket. Ez volt a regény végső tanulsága, persze ezt sem kell szerintem annyira komolyan venni, mert nem véletlenül szatirikus regény.

Sokan ma is e szerint a bölcsesség élnek, hiába a tévé, az internet, meg a többi, sokan a regényt se olvasták, nem járták be a világot, mint a Candide szereplői, hanem neveltetésükből adódóan (esetleg ösztönösen) parasztok. Mint az én családom. Semmi érdekes nincs bennük. Nincsnek határon túli rokonaim, értelmiségi  meg éppenhogy senki (apámon kívül), de pont róla akarok beszélni, hogy mióta rokkantnyugdíjba ment, ő a legnagyobb paraszt a családban. A főparaszt. (Persze a többiekkel nem igen találkozok, mert minek, vagy pedig már meghaltak.)

Állandóan kitalál valami "kerti munkát" egy zsebkendőnyi telken, egyébként, de télen se hagy békén, mert fát kell vágni, meg ilyesmi. Előre megmondta, hogy ha tavaszig nem lesz valami elfoglaltságom, én is ott fogom vele szopni a faszt a kertben. (Az egyik fát kivenni, a másikat betenni, átültetni, kifogyhatatlan az idióta ötletekből.) Csak hogy "le legyek foglalva", és ne csavarogjak annyit a városban. Ezért inkább folytatni szeretném tavasztól a rehab. munkát, vagy a kórházban (mármint a pszicihátria mellett, mondjuk már az se érdekel, mondhatni megszoktam már a közeget), vagy a Mentálhigiénés Központban. Mondjuk a kórházban (az egyesületben) már márciustól indul a "munka" (szőnyegszövés, ilyesmi), a másik helyen csak kábé nyár végén. Ott is nagyjából hasonló. Szóval most 2 helyre kéne nyalni azért 20-30 ezer forintért havonta (annyit fizetnek, ha felvesznek valamelyik helyre).

DE, és most jön a lényeg: ha sikerülne hogy valamelyik helyre felvegyenek, nem kéne otthon szopnom a faszt, hanem "munka" címszó alatt továbbra is csavaroghatnék a városban, presszózgathatnék, azt a 4 órát meg valahogy kibírnám. A pénzből meg, amit keresni fogok (reményeim szerint) a magyar szakot szerettem volna fizetni ui. a betegségem miatt abba kellett hogynom, és most talán szeretném újra elkezdeni. De most már baszhatom. Maximum jövőre. Amúgy meg mostanában kezdem jól érezni magam főiskola/egyetem nélkül is. Az egyik álmom volt, hogy egy csomó könyvvel a háttérben irodalomtörténetről, vagy valami egyéb okosságról beszéljek, ehelyet próbálom a félresiklott életemet megörökíteni egy blogon, még néha berakok 1-2 pornófilmet, mivel mostanában már csak ennyi a kultúra, amit "fogyasztok". Meg a tévé, amit estefele nézek, főleg vígjátékokat, mert az erőszakot nem annyira bírom. A politika, meg a hírek viszont mostanában untatnak, néha felnézek az Indexre, meg az Origóra, és ennyi. Vagy nem. Szóval nem vagyok valami "naprakész" sem, nem ismerem a filmeket, filmszínészeket, a celebeket, az újabb könyveket, pláne a színházat, mert arról lövésem sincs. A legjobban a sportot utálom. Ahogy állítólag Churchill mondta: no sport.

Társaságba természetesen nem járok, a kocsmában szól nagy ritkán hozzám 1-2 részeg, de általában nem szoktam beszélgetni velük. Nem azért, mintha utálnám őket, vagy félnék tőlük, vagy valami, hanem leginkább ilyen társaságkerülő és kevés beszédű vagyok (élőben, vagyis szóban). Írásban viszont más. Így jobban ki tudom fejezni a gondolataimat. Ezt elég nagy bajnak tartom, de ez már így alakult, valószínűleg ebben is közre játszott a szülői terror, otthon nem volt szabad elmondanom a saját gondolataimat, mert látszólag liberális, meg jó fej szüleim voltak, valójában csak az ő szavuk volt az igaz és a jó, az önálló gondolatokért durva megtorlás járt, lassan a suliban is csenedes, halk szavú gyerek lettem, olyan semmilyen, csak a piálással tudtam magamra felhívni a figyelmet, csak azt élveztem, mert a gátlásaim feloldódtak. A kocsmában önmagam lehettem. (Akkor még kiszolgáltak 18 év alattiakat is.) Most már azt sem élvezem annyira, megszokássá, és rutinná vált, nincsenek igazi barátaim/haverjaim (sőt, még ivócimboráim se nagyon). Egyedül meg unalmas inni/általában jobban berúgok (talán pont azért). Nem baj, itt van nekem Anikó. Bár szexelni nem nagyon akar, a pénzemet szívesen elissza velem. Úgy tudom, Oroszországban, Ukrajnában, vagy valami ilyen helyen lehet bérelni ivócimborákat. Hát ő pont olyan. Ma 2x is szexelt velem (mert egy kissé erősködtem, bevallom). Tudom, hogy nem igazán élvezi a szexet, és mident meg is tesz, hogy ha lehet, elkerülje. Hát, ma nem sikerült. Azt hiszem, aszexuális, vagy frigid. Persze fickó kell neki, hogy fizessen neki ezt-azt, meg kísérgesse ide-oda, mi másért?

Én se vagyok komplett, hogy egy ilyen csajjal mászkálok, apám szerint olyan, mintha gyerekem lenne (és szerintem is), csak rosszabb, mert agyilag megrekedt egy szinten. Szexelni nem akar, elissza a pénzem, vagy telefonkártyára költi, vagy bizsu ékszerekre, meg mindenre, amit meg tudok neki venni. Félek, ha több pénzem lenne, azt is elszedné tőlem. El is modta, mit szeretne: arany-, és ezüstékszert, drága kajákat rendelgetni, és persze külön lakásba költözni, ja és esküvőt. Egyelőre. Szóval ő azért várja, hogy dolgozzak. Hogy fogok tudni így félretenni? lehet, hogy sehogy. Amikor régebben ott dolgoztam az egész havi fizetésemet bedobálta a zenegépbe (21450 Ft volt akkor), meg persze elittuk elég hamar. Viszkikólák, meg drága energiaitalok. Én már a végén kínomban rúgtam, be, hogy valamit magamra is költsek. Mellette megtanultam, hogy az az olcsó pia az enyém, amit megiszok (pl a 40 Ft-os bor, és a 80 Ft-os feles, meg a 120 Ft-os sör), meg az a néhány szál cigi, amit elszívok. Most írt egy pár sms-t, amiből azt szűrtem le, hogy eléggé zavarta a mai szex. Nem baj, majd egy hónap múlva. Talán, ha szerencsém van, és sikerül rávenni. Ma nem találtam új pornót, nem is kerestem. Majd ha lesz időm/kedvem. És nem ülnek majd itt mellettem 3 méterre Csak akkor tudok keresni, ha apám nincs a gépénél, de mivel "internetes hálózatépítő", ez elég kevésszer szokott előfordulni. Na, meg persze hobbiparaszt, de mivel meggyőződése, hogy ez nekem is a javamra válik (a parasztkodás), ilyenkor én is kint vagyok vele a kertben (legtöbbször), úgyhogy akkor megint nem jó. Azt hiszem, mostanában elég sokat írok. Terápia? De utálom ezt a szót. Lehet, hogy csak összefoglalom a régebbi blogom lényegét más szavakkal (sőt, biztos). Na, meg a pornó. Ez egy új ötlet. Ha már nincs annyi szex az úgynevezett párkapcsolatomban, amennyi kéne, leglább valami "pótszer" kell, nem igaz?

Most nem teszek be pornót, ha nem baj :). Már mondtam, nem szívesen beszélek a gyerekkoromról. Részben az anyám miatt is. A lényeg, hogy folyamatosan pokollá tette az életünket már gyerekkorunk óta a dühkitöréseivel, és nála tudtam meg, mi az igazi GONOSZSÁG. Például amikor ok nélkül magából kikelve üvölt, vagy szándékosan rosszat tesz az embernek, például meghiúsítja a terveit, vágyait, és ennek örül. Ez a GONOSZSÁG. Feldmárnál olvastam valami olyasmit, hogy vannak, akik nem a szeretetben úszkálnak 9 hónapig, hanem a romlottságban. És, hogy nem muszáj mindenkinek rajongani az anyjáért, főleg, ha ez egy szemét. Vagy az volt, amikor nem kellett volna. És tönkre tett egy csomó mindent. A tesómnak sikerült lelépnie, (bár ő sem úszta meg szerintem lelki sérülés nélkül), de engem folyamatosan zaklatott, még a másik városban, Miskolcon is. A tesómnak sikerült az, ami nekem nem: külön költözhetett. Most mindegy is, kinek a pénzén. Én "beteg" lettem, és itt maradtam a szüleimmel, és anyámmal, aki annyi rosszat tett nekem életemben. A részletekbe most nem nagyon mennék bele. Amikor kiderült, hogy "beteg" lettem, valahogy (fasz tudja, hogy), előtört belőle a türelmesebb énje, amiről azt hittem, nem is létezik. Mondjuk egy gyakorlatilag félhulla és zombi depressziós skizofréntől nincs mit elvárni. Azt hittem, így is folytatja a geciségeit, de ebbe furcsa mód valahogy belenyugodott, és amíg gyógyszerkkel tömhetett, meg elcipelhetett idióta spirituális előadásokra (amik szart se segítenek, főleg a mentális betegeken), meg közösségi pszichiátriára jártam, adddig nem is volt baj. Azt hittem, megváltozott. Persze nem, csak évekig türtőztette magát. Persze produkált kisebb-nagyobb cirkuszokat, de nem tartottak olyan sokáig. De most észre vett a kuka mellett(!) egy abilifyt, és kitört a gyalázat. Hogy hogy került oda, meg hogy nem szedem a gyógyszeremet, ezért majd dupla adagot kell szednem. Meg hogy én mindig hazudok, meg "leszedem az energiáit". Tiszta hülye. Nem normális. Tudtam, hogy nem engedné meg, hogy ne szedjem, mert vakon hisz a pszichiátereknek, eljár azoknak is az előadásaikra, meg a seggüket nyalja, mert a fiacskája "ilyen beteg". Tudom, hogy nem engedné meg, hogy ne szedjem, mert eléggé szervilis (az orvosokkal szemben). Igen, ez a jó szó. Mióta látja, hogy valamivel jobban vagyok, egyre gecibb velem. Egyre inkább újra kezdi a mocskolódását, a gonoszságait. Pedig tud jó fej is lenni, néha még humoros is. De az alaptulajdonsága, hát az sajnos elviselhetetlen. Ezt még nem mondtam senkinek, mert nem szoktam másra hárítani a felelősséget, de szerintem miatta lettem lelki beteg, meg depressziós. Na, mindegy, nekem úgy látszik, ezt dobta a gép. Nem akarom tovább mocskolni, de szerintem most, hogy vérszemet kapott, hogy nem is vagyok olyan beteg, fog ő még gecizni velem. Az is az ő ötlete volt, hogy legyek inkább hajléktalan, vagy költözzek a barátnőmhöz, mert nem akar látni. Az anyját bezzeg befogadta. De abban sincs sok köszönet, mert a saját anyjával is úgy beszél, mint egy utolsó senkiházival. Ordít rá, gúnyolja, kiröhögi, az meg csak bőg, szerencsétlen, de mondjuk mindenkivel ilyen, akivel együtt él. Igaz a mondás, hogy "lakva ismerszik meg az ember". És ő egy igazi geci. Egyszerűen nincs rá jobb szó. Remélem, ennek a témának nem lesz folytatása, de valami azt súgja, hogy sajnos igen. Minél jobban vagyok, annál parasztabb velem, és mostanában elég jól vagyok, szóval fogom én még hallgatni a mocskolódásait. Ja, újabban meg nem akar pénzt adni (a saját nyugdíjamból), mivel ők veszik fel. Csak tudnám mire kell neki. Nem elég, hogy van egy csomó ingatlana (lakása), meg ki tudja, mennyi lóvéja, az én rokkantnyugdíjam kell neki. Igazi sóher, ráadásul. Persze szóba se jön, hogy ide adja az egyik lakást nekem, mert ki vannak adva albérlőknek. Mert annyira kell neki a pénz. Szegény. Úgy sajnálom.

Számtalan előnye van egy párkapcsolatnak. Általában. Bár én régebben néha arra gondoltam, hogy néhány percnyi szexért általában egy hónapot kell szenvednem. Mivel a csaj nem egy észkombájn, és olyan béna, hogy szinte képtelen ellátni magát, szellemileg meg egy kissé visszamaradott. Egyébként ez elsőre nem szokott látszani (normálisan néz ki), még másodikra sem, nekem akkor esett le, hogy mi a pálya, amikor valaki elmondta, hogy igazából "enyhén értelmi fogyatékos". Hát, mit mondjak, több napig ittam egyfolytában a hír hallatán.

De ezt az egészet úgy fogtam fel, mint ha valkainek fáj a lába :), vagyis fogyatékosságként. Ha úgy fogom fel, hogy cserben hagyok egy embert, mert "beteg" (ő 100%, hogy úgy fogná fel), akkor az nem tűnik szép dolognak. Betegnek beteg, van egy csomó diagnózisa, paranoid skizofréniától kezdve epilepszián keresztül egy csomó minden, azt mégsem írhatják rá az ambuláns lapjára, hogy "szefós". Arra adnak gyógyszert, ami benne van a könyvükben, szerintem amúgy nem is kéne neki gyógyszer, ő ilyen, és kész, beilleszkedési zavarai vannak, nem valami okos (és még finoman fogalmaztam), régebben 1x-2x rosszul lett, elájult, amire ráfogták, hogy epilepszia, egyszer meg úgy hallotta, hogy isten szól hozzá, hogy ne legyen öngyilkos (ilyen simán van szerintem "normális" embereknél is), azóta persze még skizofrén is, és elég durva gyógyszereket kap. Úgy látszik, a pszichiátrián komolyan veszik a mondást, hogy "ha isten szól hozzád, skizofén vagy". Egyébként meg halottam több emberről, akik simán istennel, meg Jézussal társalognak, csak van annyi eszük, hogy ezzel nem a pszichiátriát keresik fel. Ezek általában könyvet írnak, vagy beállnak valami kuruzslónak jó pénzért.

Írtam egy csomó mindent a párkapcsolatunk előnyéről, legalábbis megpróbáltam, de 1 ház falán írtam, hóesésben, a tollam meg nem nagyon fogott. Miközben rá vártam. 50 percet. Ez sajnos majdnem mindenapos, de már megtanultam, hogy ne idegeskedjek miatta, hogy ennyit kell rá várni, mert akkor elszívok egy fél doboz cigit közben, és arra meg nincs pénzem. Úgyhogy most nem tudom elolvasni, miket írtam. De az volt a lényege, hogy azért jó (ez a párkapcsolat), mert minden délelőtt elmegyünk piálni. És nagyjából ennyi. Hát, hogy ez mennyire jó, mindenkinek a belátására bízom. Meg megint megbeszéltük, hogy holnap szexeleünk. Meg azt is megbeszeltük, ha összeköltözünk (kábé idén nyáron), és majd minden nap ki fog elégíteni. Bla-bla-bla... sok volt a szilvapálinka inkább, szerintem. (Egy szavát sem hiszem már, sajnos.) Reggel valami ilyesmi filmet néztem, mint ez (az itt következő), csak már azóta törölték. Nem baj, ez szinte ugyanaz, csak ott volt valami idióta történet is... Mindegy, majdnem, ugyanaz... mármint a vége, szóval a "lényeg", a "végkifejlet", vagy hogy is mondjam... Szóval egyelőre még folytatom a filmek megosztását. Szerintem jó, hogy így felvállalom ezt a dolgot. De lehet, hogy nem. Mindegy jelenleg ebben a fázisban tartok (agyilag).

http://xhamster.com/xembed.php?video=1107030