Mindig is szerettem a statisztikákat. Valahogy elbűvölőnek találtam őket. Aztán jött a középiskola, és a másnapos fetrengés statisztika órán az első padban. Szóval szerettem a statisztikákat nézegetni, ilyen műkedvelő voltam, de statisztikát csinálni teljesen más tészta - egy időre elment a kedvem tőle. Ma már általában csak a blogom látogatottsági statisztikáit kísérem élénk figyelemmel, szinte nincs olyan nap, hogy ne nézném meg (egy párszor), a kissé labilis, és (szerintem) kissé pontatlan StatCounter segítségével, és közben jól szórakozok, mert a StatCounter kimutatja a településneveket, és olyan számomra új településnevekkel szembesülök, amik kimaradtak a földrajz órán, amiből éppen megkaptam a kegyelemkettest (bauxit, barnaszén, feketeszén... brrr!), és később sem találkoztam ilyen nevű településekkel, mert nem vagyok egy nagy utazó, kiránduló, pedig szeretnék, és akkor biztosan blogot írnék róla.
Na, mindegy. Az egyik blogger ismerősöm csinált tavaly egy ilyen felmérést, ami a magyar nyelvű blogok összeírására szolgált, és igyekezett statisztikai kimutatásokat készíteni a magyar blogokról. Valami 19-20 kérdésből állt. A Twitteren felmerült az ötlet, hogy az idén is kellene csinálni valami hasonlót. Természetesen a tavalyi felmérésben egyetlen Reblogos blog sem szerepel, de azért talán érdemes megnézni, mivel tudomásunk szerint ez az első ilyenfajta dokumentum, és hogy meglássuk, mire készüljünk, ha ki szeretnénk tölteni az ideit. A tavalyiban olyan 250 adatközlővel számolhattunk, reméljük az idén valami miatt sokkal aktívabbak lesznek a bloggerek a kitöltésben. Tavaly december elsején indult a tesztek kitöltése, szerintem a mostani is akkorra várható. Vagyis egy-két héten belül indul a tesztek kitöltése, az én elképzelésem szerint. Idén nem tudom, mi várható, talán nagyobb visszhangja lesz.
A tavalyi adatokat itt lehet megtekinteni: http://arpadblog.hu/felmeres/
Reméljük az idén több Reblogos blog is részt vesz majd a teszt kitöltésében, (több, az annyit jelent, hogy nagyobb, mint nulla.) Én biztosan kitöltöm majd, meg megígértem, hogy segítek a felmérés reklámozásában. So do I. Persze majd szólok, ha kezdődik a kitöltés, addig is okuljunk a tavalyiból.
A pszichiátria minden szokatlan tudatállapotot alapvetően patologikusnak tekint és az agyban létrejött anatómiai, fiziológiai és biokémiai változásokat vagy egyéb egészségügyi okoknak tulajdonítja azokat. Tehát szerintük a saját agyunk generálja le a szereplőket, akik hozzánk szólnak, dícsérnek-szidnak, parancsokat osztogatnak, stb. Én ezzel vitatkoznék, mivel szerintem a hangok valóságosak, tehát a tudománynak tovább kellene ezeket vizsgálni, ahelyett, hogy rákenik a biokémiára. Meggyőződésem, hogy a hangok nem származhatnak mástól, csak külső forrásból. Számtalanszor kaptam rajta őket, hogy eltévesztenek szavakat, rosszul használnak kifejezéseket, és olyasmikről beszélnek, amiről nekem addig fogalmam sem lehetett. Egyszer hallottam, hogy nem szeretik a cigifüstöt. Nekem is számtalanszor megtiltották, hogy rágyújtsak, különben ez, meg az lesz. Vagy hogy csak akkor gyújthatok rá, ha megengedik. Éppen ilyen rágyújtási tilalom volt, amikor rámszól a hang, hogy: "Most kell, hogy rágyújts!" Kimegyek a dohányzóba, elkérni egy betegtársamtól egy cigit, ő meg ideadta a sajátját, amit szívott. Később derült ki, hogy Hepatitis C-je volt. Amikor ezt elmondtam az ápolónak, annyit mondott rá, hogy:ügyes vagy, nem tudtad, hogy Hepatitis C-je van? Nem tudtam. Egyszerre (vagy felváltva) több hang szokott beszélni hozzám, férfi hang, és női hang is. Egyszer direkt öngyilkosságra is megpróbáltak rávenni, egyszer pedig elhitették velem, hogy a betegtársam Xenu (a szcientológiából a gonosz, a jóságos Ron ellenfele), és őt kell gyötörnöm és gúnyolnom, amikor csak tehetem. A hangjuk különböznek egymástól, semmiben sem hasonlítanak egy ilyen belső hangra, különböző hangszínnel, karakterrel, és esetleg személyiséggel is rendelkeznek.
Másik lehetséges magyarázat, hogy amíg a sámánisztikus kultúrákban teljesen természetes, hogy a jelölt sámánbetegségbe esik, és megjárja az alvilágot, ahol szellemekkel találkozik, és harcot vív velük. A sámánbetegség hosszú ideig eltarthat, a sámán magányosan, külső segítség nélkül aztán meggyógyul. Arra gondoltam, hogy mi van, ha a "gyógyszerek" megakasztják, blokkolják ezt a folyamataot, és ha kiürülnek a szervezetből, a betegség onnan folytatódik tovább, ahol legutóbb abbamaradt, magában foglalva az előző pszichózisban átélteket is, amiket lehet, hogy már régen elfelejtettünk, legalábbis nehezünkre esik felidézni őket, a tudatalattinkba száműzve őket. A sámán eszköze általában a dob, hogy visszataláljon ebbe a tudatállapotba, és közössége hasznára legyen a szellemektől kicsikart tudással, tehát számára ez az állapot kívánatos, néhányan szereket szednek, hogy visszajussanak ebbe az állapotba, kinek mi a "lova", hogy eljusson az alvilágba. Kíváncsi vagyok, mit szólna 1-1 ilyen sámán, ha csak viccből beadnának neki egy haloperidol deaconat injekciót, biztos hátráltatná a munkája elvégzésében.
Ki tudna ellenállni egy ilyen levélnek? Meg is jelensz este nyolckor, a kijelölt időpontban, végigkövethetjük a két szereplő udvarlását, szexuális játékait, a kikötözésig rendben is van minden, de akkor előkerül a kés is. Innen lép át a történet a "survival horror" kategóriába, ugyanis rájövünk, hogy Anni étlapján mi szereplünk mint fő fogás. Ha kiszabadulunk a kötelékeinkből, megkezdődik a B-filmekre jellemző üldözés, aztán, ha életben akarunk maradni, mégiscsak szexelünk Annival... Közben rájövünk, hogy nem mi voltunk az elsők a sorban, kiderül, hogy sikerül-e véget vetnünk Anni ámokfutásának, vagy almával a szánkban sültként végezzük Anni vacsorájaként...
Nyugalom, már csak ketten vannak hátra, Porpentine, és Caelyn Sandel. Most Merritt Kopasról lesz szó. Ezév elején jelent meg a könyve, a Videogames for Humans, és egmondom őszontén még nem rágtam át magam teljesen rajta. Leginkább antológia ez, a játékok is mellékelve vannak hozzá. A könyv 27 játékot tartalmaz, és 25 kritikus írt hozzá félig végigjátszást, félig esszét. Merritt Kopas csak felkérte az írókat, elkérte a játékokat, elmondása szerint nem volt könnyű a könyhöz az anyagot összegyűjteni, és megszerkeszteni. Elmondása szerint Anna Anthropy Encyclopedia Fuckme című műve volt rá nagy hatással, ahol egy túlfűtött szexualitással rendelkező hölgy egy kannibálhoz érkezik randevúra. Az előszóban gyakran visszautal Anna Antrhropy könyvére, hogy az volt rá olyan hatással, hogy maga is ilyesmivel szeretet volna foglalkozni. A könyvön kívül előadásokat tart a digitális játékokról, tervezésről, és kultúráról. Szintén megjelent pár játéka, az ingyenesek közül egy kisebb játéka, ami a közízlésnek is megfelelő, a Conversations With My Mother, amiben ki nem mondottan a nemi átalakító műtétről érdeklődik az anyuka. Beszélhetünk vele a hormonokról, a terápiáról, és a sminkelésről. A játék meglehetősen rövid, csak egy rövid aggódó anyai érdeklődést igyekszik digitális formában megjeleníteni.
