Miért jó a pornó?

Megpróbálom elmagyarázni, miért jó mégis a pornó. A pornó azért jó, mert nem akar átverni: nagyjából az, ami. Nincsenek benne "jelentésrétegek", bár már próbáltak bele csempészni, még olyan is van, hogy pornómusical, de az egy nagy szar. Régebben nagyon kíváncsi lettem volna egy pornóforgatásra, egy olyan filmet megnéztem volna, ami erről szól, de mostanában már ez se nagyon érdekel: mi játszódik le a szereplők "lelkében". Régebben láttam egy ilyet, de csak egy pillanatra, mert ott volt valaki még, vagy nem emlékszem már, miért. "Aktus" után valami fickó elég szégyenlősen törölgette a farkát, amikor már nem vette a film kamerája, ebben volt valami érdekes, és egy kicsit meglepett. Hogy előtte nem szégyelli, utána meg már igen. Persze nem csak ez érdekelt, hanem, hogy miről dumálnak amúgy. Na, mindegy, lehet, hogy még mindig megnézném (a forgatást), de annyira már nem akarok mindennek utána járni (mint egyesek). Erre van a Sztori magazin, a híresebb embereknél meg a lexikon. Wikipédia. De ezeket a pornószínészeket sehol sem igazán kérdezgetik. Van 1-2 híres férfi színész, meg néhány csaj, akikből valamiért celeb lesz, na, ezekre jobban odafigyelnek az emberek, pl. Vad Kata alias Michelle Wild, aki, ha jól tudom, Nyíregyházára járt a művészetibe, és kb. velem egykorú, és keringenek pletykák, hogy már ott sem nagyon bírt magával, de engem meg pont ők nem érdekelnek. Az ilyen csoportos baszások meg azért jók, mert ott azért elejtenek 1-2 szót a gondolataikról is, és nem annyira megrendezett. Ez pl. elég megrendezett, a vörös hajú nő az üvegasztalon, és 4 fickóval csinálja. Csak azért mondom, hogy aki nem akar ilyet látni, ne nézze meg. Amúgy nemcsak azért. Néha jó az ilyesmiről beszélni. :) Gondolkodtam, hogy elmondjam-e a film közben támadt gondolataimat is, de egyelőre megtartom magamnak. Különben sem hiszem, hogy túl érdekes gondolatok. Mindegy, most azzal fejezem be, hogy a pornó amúgy eléggé átlagos emberek műfaja, mint a blog. Egyszer azt nyilatkozta néhány szopás után egy nő egy ilyen partin, hogy amúgy ő átlagos háziasszony. Hát én is eléggé átlagos vagyok. Legalábbis arra törekszem. Néha - bizonyos élethelyzetekben - még ez is lehet 1 cél... sajnos.

http://xhamster.com/movies/1639221/redhead_gangbang.html

0 Tovább

Kurva pornó

Már megszoktam, hogy ha 2-t villámlik, Sóstóhegyen rögtön áramszünet lesz, de ez a 1,5 nap egy kicsit sok volt. Na, tegnap, ha lett volna áram, nagyjából a következőt írtam volna:

Reggel fele azt álmodtam, hogy egy nyugdíjas pszichiáternővel szexeltem. A gusztustalan részletektől most mindenkit megkímélek, de ezt az álmot még egy ideig nem fogom elfelejteni. Hihetetlen részletességgel égett az agymba. Éreztem, hogy undorító, de azért csak csináltam. Aztán álmomban a pszichiáternő másnapra meg is halt. Na, nem "abba" halt bele, hanem csak úgy. Feldmár András szerint az az álom, amivel nem foglalkoznak, olyan mint egy fel nem bontott levél. De én ezt inkább nem kommentálnám. Talán annyi lehet az üzenete, hogy kevesebb pornó, és kevesebb pszichiátria kéne ide. A blog egy bizonyos pontján úgy is olyan, mint egy pornó-lerakat. Ez mondjuk nem jó, és nem rossz, de tény. A pszichiátria  pedig bizonyos fokig megkerülhetetlen, mert most is a pszichiátria területén dolgozok. Immár 2 hete, de ki tudja meddig. Én szeretek ott lenni (amikor nem vagyok bezárva). Szóval itt dolgozok:

http://holden30.blog.hu/2010/01/24/a_fanyuvo_ujra_nyiregyhazan

Azelőtt voltam itt utoljára, mikor ez a blogbejegyzés készült. Egész nap fűrészeltek. Az idegeimre ment. Írtam is egy hosszú levelet, amiben olyasmiről volt szó, hogy túl sokat iszok, meg pornófüggő vagyok, én ezt beismerem, csak ne vágják ki a fákat, és bedobtam a "Betegelégedettségi véleményládába". Persze ez a véleményláda csak dísznek van ott, senki nem nézi meg soha, hogy van-e benne valami. Ez az én szerencsém. Pár nap múlva kivettem a levelet, és összetéptem. Az egyik kollégám azt mondta, hogy azóta nem hatnak jól a gyógyszerei, hogy kivágták a fákat. Hát, nem is tudom. Igazából ő permanens pszichózisban él, még az ún. gyógyszerekkel is, és néha be kell mennie a kórházba. Azért én eléggé bírom.

Tegnap amúgy nem történt semmi különös, csak elmentünk egy cukrászdába. Én minyont ettem. De csak azért, mert minyonról eszembe jutott, hogy mikor a sörgyárba jártam dolgozni, egy minyonról simán dolgoztam 8 órát, még az utasellátós változatáról is, amiben tészta van tömör csoki helyett. Egyébként abban az időben a miskolci utasellátóban csupa olcsó és jó dolgok voltak (még a pián kívül is). Akkor még eléggé későn kelő fajta voltam, főleg a hajnalig tartó bulik miatt, de amúgy is. Én nem az a típus vagyok, aki másnaposan bírja az ágyban hencsergést, a monoton munkavégzés nagyon jót tesz a másnaposságra, a legmonotonabb munka a "sörnézés", senki nem bírta 4 óránál tovább, kivéve engem, én végig bírtam :). Annyiból áll, hogy figyelni kell, hogy jól címkézi-e fel a gép a sörösüveget, és közben annyi alkoholmentes Stellát lehet ott meginni, amennyit akarsz. Ha valami nem jó, kurva nagy ordítás, és futkosás, le kell kapkodni a söröket, de ilyen nagyon ritkán van.

És most jön a legérdekesebb rész: alkoholmentes sört annyit lehet inni, amennyit akarsz, de aki esetleg nem bírná ki a munkaidőt pia nélkül, arra is van módszer, csak egy kicsit bonyolult. Ilyen esetekre van néhány forgalomból kivont láda sör, jól elrejtve az üres ládák közé. A hozzáértők (állítólag) pontosan tudják, mikor és mennyi sört lehet meginni, hogy a munkaidő végére már ne mutassa ki a szonda. (Szerintem 4-5-nél semmiképpen sem többet, de mit tudom én.) Egyszer mi is találtunk egy ilyen piaraktárt az üresek között, és poénból mindenki megivott 1-1 üveggel, aztán élveztük a helyzetet, meg vihogtunk mindenen. A többit meg ilyen-olyan módszerekkel kiloptuk a táskánkban. Ha megtalálják, akkor ezért viszont azonnali kirúgás jár. A nagy ijedtségre legtöbben már hazafelé félig berúgtunk a vonaton. De többet ilyet nem csináltunk, hanem inkább bort vittünk a sörgyárba, kizárólag munkaidő utánra, elvileg az is tilos volt, de azt talán még ki lehet magyarázni. A vonat a műszak után elég sokára jött, és Bőcsön 8 után már nincs semmi. Pláne 10 után, amikor a mi műszakunk általában lejárt. Ennyit a minyonról, meg a sörgyárról. Szóval így esett, hogy megszerettem az ilyen gépies, monoton munkákat (ott kizárólag olyanok vannak, és nemcsak a "sörnézés"), és attól kezdve szívesebben képzeltem volna el így a jövőmet, de időközben rájöttem, hogy az ilyen helyekre nagyon nehéz bekerülni, mert komolyabb végzettség/érdeklődés híján nagyon sok ember van ilyen helyekre, és bár lehet, hogy én jobb munkaerő lennék, de sajnos nem hiszem, hogy ilyen helyeken alkalmaznának paranoid skizofrén diagosokat. A diagomat annak a pszichiáternőnek köszönhetem, aki az álmomban szerepelt, és eléggé kifogásolható módon már az első (kényszer)beszállításomkor rám baszta ezt a stigmát, és annyit törődött velem akkor, hogy legyintett rám, és azt mondta, hogy "ő már elég ilyet látott" (egy szót sem beszélt velem, csak a szüleimmel). A kiengedésem előtt tartott egy "családterápiát", ami abból állt, hogy a pszichiáternő meg a szüleim felváltva mocskoltak, hogy én mekkora egy alkoholista állat vagyok, aztán rátett a Haloperidolra, amit más helyeken kizárólag kisebbségiek és gyengeelméjűek kezelésére alkalmaznak, ezt egy nagykállói pszichiáter mondta. A Haloperidolnak olyan súlyos mellékhatásai vannak, hogy itt már az orvosok nem is árulnak zsákbamacskát, mert azonnal felírják mellé a Kemadrint is ezek "kivédésére". A Kemadrint eredetileg a Parkinson-kór ellen használják, lehetséges melléhatásai: "szájszárazság, bőrkiütés, homályos látás, székrekedés, vizelet-visszatartás, esetleg hányinger, hányás, ínygyulladás, szédülés, tájékozódási zavar, idegesség, nyugtalanság, hallucináció, emlékezetzavar és a szellemi működés károsodása".

És azt is tudom, hogy ezt a diagnózist egy másik pszichiáter sohasem fogja megváltoztatni, valamiféle rosszul értelmezett szakmai összetartásból. Még a skizoaffekektívért is el kéne mennem a világ végére, de én ezeket a papírokat mostanában már seggtörlőnek sem használnám.

Még van egy március 15.-ei történetem, de azt már szerintem csak jövő ilyenkor fogom elmesélni, mert kurva gáz. :(

0 Tovább

Szerintem Charles Bukowski túl sokat írt a szarásról

Szarás így, szarás úgy, ha buszozik valahova, egyszerűen nem tud szarni. Na meg az örökös WC-papír gondo.k :) Mondjuk Hamvas Béla is sokat írt erről a témától a Karnevál című nagyregényében. Hát engem ez, megmondom őszintén, annyira nem foglalkoztatott soha sem, egészen a legutóbbi időkig, amikor is az Abilify annyira felhalmozódott a szervezetemben, hogy egyszerűen kiütötte a "záróizmaimat". És egész egyszerűen egy csomószor befostam. Eleinte. De aztán hamar rájöttem, hogy jobban járok, ha helyben letolom a gatyámat, bárhol is vagyok éppen. Így esett, hogy Sóstóhegyen elkezdtek sokasodni a szarkupacok az út szélén, és már-már azt vízionáltam, hogy Sóstóhegy egy kurva nagy szar- & fostengerré fog változni miattam, ha ez így folytatódik. Főleg a jelesebb ünnepek környékén sajnáltam nagyon a dolgot, így Karácsony tájban, meg ilyesmi, mert csak azért is mindig akkor jött rám, amikor az utcán sétálgattam. Először szégyelltem, aztán valami olyasmit gondolhattam, hogy a "muszáj nagy úr". Na, mindegy, nem írok többet, pedig mindig lenne mit, de most nincs jó kedvem. Nincsenek itthon a szüleim, és anyám, tudom egy pszichiáternő előadását hallgattja éppen, és talán akármi. Úgy érzem magam, mint régebben egy szülői értekezlet után. Pedig nem voltam éppen rossz gyerek. De jó se. Olyan átlagos. Na, visszatérve mégis a szülői értekezletre, azért eléggé kemény dolog, amikor a kölykök háta mögött kibeszélik őket a szüleik, meg a tanáraik. És mást nem tehetnek, mert tankötelezettség van. Mondjuk ezzel a részével sosem volt különösebb bajom, hogy suliban kell lenni, vagy munkában, mert amúgy szartam rá. Olvastam valamit a pad alatt, a munkában meg mindig elvoltam nagyjából a saját gondolataimmal. Emlékszem, legelőször akkor maradtam le jobban a tananyaggal, amikor kezdett elszaródni a szemem, és nem láttam normálisan a táblát. Utána meg ugye már kit érdekel? Jól van ez így is. Ja, most jut eszembe, a rajztanáromnak volt egy el olyan elmélete, hogy akinek rossz a szeme, az elmebeteg. Hát, lehet :).

0 Tovább

Minden athéni hazudik, mondja egy athéni

Az igazság nem létezik. Soha nem is létezett, és szerintem soha nem is fog. Ez nem egy új találmány, már az ókorban is tudták, bár valaki esküszik, hogy a Bahavad-Gítá tartalmaz minden úgynevetett igazságot, és nem is annyira szimbolikus nyelven, mint pl. a Biblia. A szakértők szerint a bibliai szövegek értelmezésének 4 szintje van, ebbe most nem mennék bele, ha valakit nagyon érdekel, majd előkeresem a könyvet. Én életemben egyszer kezdtem el olvasni a Bibliát, a nagyszüleimnél, nyári vakáción, de az (alkoholizmus miatt) kb. félállati szinten tengődő szomszéd visszakérte, mondván, hogy túl sokáig olvasom. Á! Akkor feladtam.

A Bahavad-Gítát a pszichiátrián kezdtem olvasni, akkor elég jól értettem, de a pszichózisnak kb. abban a fázisában voltam, amikor amúgy minden érthető, de félre is érthető (elég csúnyán). A legdurvább ápoló le is baszott (aki amúgy a tettlegességtől sem riadt teljesen vissza, hogy szépen mondjam), hogy miért nem inkább a magyarság történetével foglalkozok, és hogy többet nézett ki belőlem. Én megígértem neki, hogy amint kikerülök a pszichiátriáról, elmegyek egy könyvtárba, és nézek valami értelmesebb könyvet a magyarságról. Ettől aztán lenyugodott, és hagyta, hadd basszam továb a fajtámat a Bahavad-Gítával. Sőt, hajlandó volt még az injekciót sem olyan durván beszúrni, mint előtte. A maga módján szerintem bízott bennem, a főápolóval együtt, aki Voltaire Candide, avagy az optimizmus c. regényét kobozta el tőlem hajnali fél kettőkor (addig bírtam titokban rejtőzködni a folyosón, este olyan 10-11-től, azért ez is szép teljesítmény), mondván, hogy ő azt soha nem értette. Persze talányosan (vagy lehet, hogy inkább hülyén) vigyorogtam rá, és nem szóltam semmit. Aztán volt egy vitánk arról, hogy ki mondta azt, hogy "Szép az, ami érdek nélkül tetszik." Szerintem Wincklemann, szerinte Kant. Neki lett igaza, és ettől ő is lenyugodott, és nem szólt semmit, amikor a szobában lévő tűzjelzőre fújtam a füstöt. (Most már így utólag elárulhatom, hogy azért, hogy tűzriadó legyen, aztán kijöjjenek a tűzoltók, én meg szép csendben meglóghassak a kórházból. Ehe-ehe. Ahogy azt Móricka elképzeli, ugye...)

De amúgy ez mind faszság. Szóval már az ókorban is keményen hazudoztak össze-vissza, és ezt úgy hívták, hogy Retorika, avagy Rétorika. Vagyis a szónoklás művészete, ami arra tanított, hogy minél jobban tudjál hazudni, vagyis érvekkel megvédeni az egyik álláspontot is, és az ellenkezőjét is. Mondom, hogy igazság nem létezik, a maximum, amit mondhatok Anikónak, amikor az igazságról faggat, hogy soha nem fogja senki megtudni, hogy 1. meddig élünk 2. mi van aztán. Bárhova is menjél, és bármennyi pénzed is van (ezt az érvet azért nyomtam meg neki, mert rájöttem, hogy ezzel lehet a legjobban megfogni, mármint pénzzel, amúgy nem is a pénz érdekli igazán, csak a fejében lévő káosz ,+ hogy a kis hülye szeszélyei ki legyenek szolgálva). És arra is rájöttem, hogy őt a (testi és lelki) betegségei rángatják, meg azok a gyógyszerek, amit ezekre szed. Azt nem tudom, hogy mikor kezdték el így gyógyszerzni, az úgynevezett betegségei előtt, vagy után. Csak azt tudom, hogy ő dróton próbál rángatni, engem is, a szüleit is, a betegségei összessége az egyetlen fegyvere. De amúgy a szülei őt eléggé "visszarángatják", mert pl. hamarosan, amikor kimennek Németországba, nemes egyszerűséggel megint "le fogják adni" arra az időre (2 hétre) a pszichiátriára. Én meg felajánlottam, hogy jöjjön inkább addig hozzánk, de csak azért, mert eszembe jutott, hogy ha nem így tennék, akkor olyen lennék, mint Rousseau, aki könyvet írt Émile, avagy a nevelésről címmel, közben meg egy csomó gyereke volt "leadva" az árvaházba (állítólag).

Na, jó, ez még mind 0. De ha nincs igazság a Földön, se semmiféle gondviselés, akkor mi irányít? Hát maga a hazugság, vagyis ahogy az ókori görögök mondták, a "Rétorika". A nyelvvel együtt tanulunk meg hazudni. Rögtön, mit tudom én, hány éves korban, de elég korán. Az még nem tiszta, a kölykök milyen szisztéma alapján kezdenek el hazudni, de az Ég óvjon mindenkit attól, hogy én ennek komolyabban utánajárjak. Nem vagyok egy Ranschburg Jenő, na. De ha nincs igazság, akkor vajon mit lehet tudni a hazugsáról?

Hát, csak annyit, hogy legalább 3 fajtája van, ami igazán játszik (legalábbis a buszon hazafelé nekem ennyi jutott az eszembe). Inkább több van, mint kevesebb. Kezdjük is rögtön az elsővel, ami látszólag nem olyan durva, a gyakorlatban viszont nagyon is:

1. Az elhallgatás. Az elhallgatás technikáját azok alkalmazzák, akik nem szeretnek igazán hazudni, és "büszkék magukra", ha ebben a kérdésben "tiszta a lelkiismeretük". Ezt alkalmazzák legszívesebben a szüleim, de bevallom én is, de én csak azért mert energiatakarékos. Néha egyszerűen azért hazudok valami egetrengetőt, mert kevesebb szóból (esetleg szótagból) kijön, mint az igazság, és nem akarok hosszasabban magyarázkodni. Amúgy az elhallgatás a másik hülyének nézése, nem is hülyének, pontosabban csököttebbnek, szellemileg éretlenebbnek, pöffeszkedő, magukat mindenkinél többre tartó emberek sajátossága. Mondom, bizonyos helyeken én is gyakran csinálom (pl. majdnem mindenhol). Apám a mai napig az "információ" megosztásával jutalmaz, vagy büntet, azaz manipulál. De mondjuk ez a trendi, a világ errefelé halad. Kész információk vannak, vagy megosztod, vagy visszatartod, ki se kell nyitnod a szádat, mert (szinte) minden készen van. Csak az ilyen (mára már) oldschool dolgok, mint a grafománia, meg a blogolás okoz néha fennakadást, de az is csak a "szó elszáll, az írás megmarad" elv alapján, és az is csak egy ideig.

2. Legyen a második mondjuk, amit úgy neveznek, hogy "kegyes hazugság". Ez már egy fokkal hasznosabb. Az ember azért hazudik, mert komolyan hiszi, hogy valaki(k)nek ettől jobb lesz, és itt nem elsősorban saját magára gondol. Ez már az a szint, amikor valaki tesz valamit a közjó érdekében, és felelősséget kezd vállalni elsősorban a saját mondanivalójáért, vagyis azért, hogy az embereknek "tálalható formában" beadagoljon valamit, ami ugyan nem az igazság, de ettől valami megváltozik, jobb lesz. Minek mondják a szülők a kölyköknek, hogy a "gólya hozza a kisgyereket", meg egyéb baromságok? Azért, mert azt akarják, hogy nyugta legyen már ettől a témától mindenkinek. Nekik is, meg a gyereknek is. Amúgy ez a média, de most úgy látom - néhány kivételtől eltenkintve - a szépirodalom szintje is (inkább szép, mint irodalom, de ezt inkább hagyjuk). Na, de ez az a szint, ahol a legtöbb ember jól érzi magát. Jó annak, aki csinálja, mert elhiszi, hogy ettől valami jobb lesz, és annak is, aki ennek a kedvezményezettje, mert olyan dolgokat hall/lát/tapasztal, ami neki kellemes. És ez jó. Ez a maximum, ami ebből az egészből kihozható: nem nézel  hülyének másokat, mivel hozzájuk szólsz, és téged sem néznek taplónak/bunkónak. Feldmár András azt szokta mondani, hogy neki se higyjenek el semmit, mert ő csak úgy mondja. Ő kb. tisztában van ezzel a dologgal.

3. Most legyen elég három: egy kulturális antropológus ismerősöm hívta fel erre a csoportra a figyelmet, aki úgy hazudik, hogy maga is elhiszi. Ez általában fiatal gyermekkorban figyelhető meg, és van rá valami terminus technicus is, csak sajnos már elfelejtettem, de könnyen utána lehet nézni, mint mindennek manapság. Ezt az ember az életkorral általában kinövi, de később, ha igazán felelős beosztásba akar kerülni, ezt újra kell tenulnia. Néhány értelmi fogyatékkal élő ezt nem növi ki, de ők ők ezt olyan alacsony szinten művelik, hogy őket a pszichiátrián "kell" kezelni. Hát, ahogy én látom, ez leginkább a politika szintje. Ezen a szinten egyszer próbált meg valaki tiszta vizet önteni a pohárba, és beleesett abba a csapdába, amikor "minden athéni hazudik". Őt Gyurcsány Ferencnek hívják, és ez a próbálkozása az Öszsödi beszéd. Erre az emberek 2féleképpen reagáltak: vagy berágtak Ferire ezért, és "Gyurcsány takarodj" transzparensekkel az utcára vonultak, vagy legszívesebben azt tették volna. Vagy a másik, hogy ezt annyira viccesnek találták, hogy kurvára elkezdtek ezen röhögni. Ki szívből, ki kínjában. Legszívesebben ennyit idéztek ebből a beszédből: "Elkúrtuk! Nem kicsit, nagyon..." Aztán ez a Gyurcsány még táncolt is egy kicsit a blogjában, hogy az emberek inkább a röhögés felé menjenek el, mint hogy utálják, de a lényegen ez már nem sokat változtatott. Mostanában annyit hallottam róla, hogy 7 milláért őrzik a testőrei havonta, de lehet, hogy nem is igazán ezért, hanem mert ezen a szinten mindenkit kábé ennyiért kell őrizni. Akkor már a pszichiátria mégis olcsóbb, de ez csak az én magánvéleményem, amúgy régebben volt olyan, hogy "politikai pszichiátria", akkor még nagyobb volt ezen a szinten az "átjárás".

Hát, mára ennyi, lehet, hogy itt folytatom, de az se biztos, nagyjából ugyan most ezt akartam írni, "csak durvábban", több pszichiátriai és szcientológiai példával, de közben meggondoltam magam, mert erre bőven lesz még idő, nem kell egyből az összes kártyát kiteregetni, ugye :) Ja, és ezt az egészet nem kell annyira véresen komolyan venni, mert most is hazudok. Amúgy az egész olyan pamflet-féle akart lenni, mint pl Jonathan Swift: Szerény javaslat c. műve.

0 Tovább

Egy aktuális, de szomorú bejegyzés

Amennyit én itt ülök, gondolkodva, hogy vagyok-e olyan felkészült, hogy írjak róla, az felér egy gyászszertartással. Végülis mostanában bármennyire is ki akarom zárni a művészetet az életemből a rideg valóság kedvéért, emellett nem lehet szó nélkül elmenni. Hiszen aki nem süket (bocsánat, siket), ma Mo-n, valószínűleg ismeri a Republic együttest, és a frontemberét, Cipőt, vagyis Bódi Lászlót. Ő az, aki nem tűnik el soha gyerekkoromtól kezdve (amikor is Fonyódligeten a nyári táborban arra tanítgattam a kis öcsémet, hogy' kell a szüleinket lehúzni pénzzel, ha még több jégkrémet akar zabálni ("aki hülye az is marad", ez ment éppen), szóval az általános suli évei, és még sokáig, aztán búvópatakként fel-fel bukkan az életemben. Például a mostanit megelőző szilveszter, amikor Örökösföldről rohanok a városközpontba, hogy este tízkor indulás előtt még bedobjak egy utolsó kávét a 4-es kocsmában, de dübörög szintén a Repül a bálna, és zsúfolva a hely fiatalokkal, megintcsak ("aki hülye, az is marad"). Aha. Szóval annyi idő alatt nem sok változott. Aztán a Napsugárban mostanában, amikor Anikó zenét kért, lenyomtak neki egy csomó Republicot, csak a miheztartás végett, nekem meg legalább volt időm/kedvem a költészetről gondolkodni egy kicsit. Mármint hogy látszólag csak szavak egymásra dobálva, olyan egyszerű, de mégis jó, hogy ezt már nem sajátíthatják ki maguknak az "okosok", ebbe már mi is azt látunk bele, amit akarunk, szóval képesek vagyunk "interiorizálni" mármint mi is, csavargók/skizofrének/szefósok az eltompított agyunkkal. Csak hogy jobban érthető legyen: egy alig-alig beszélő autista (és erősen értelmi fogyatékos) srác egyszer munka közben spontánul előadta nekünk a 67-es utat egész korrektül (mindannyiunk legnagyobb megrökönyödésére, mert ez szinte lehetetlen :)), néhány napja pedig egy új (csekély értelmi képességei okán gyámság alatt levő) munkatársam hívta rá fel rá a figyelmet, hogy Cipő elég nagy bajban van, és hogy "el fog menni a temetésére" (valami baljós azért már sejthető ilyenkor, de ők ki is mondják). Rólam nem is beszélve: ha az udvaron csak egy pár téglát is arrébb kellett volna pakolni, szinte azonnal, reflexszerűen megszólalt a fejemben a vészjósló "16 tonna fekete szén". Szóval valahol azt olvastam, hogy megkerülhetetlen, és tényleg az. Nekem meg csak annyi a magánvéleményem, hogy ez az ember bármihez nyúlt, egyszerűen arannyá vált a kezében, sajnálom, hogy annyi éven át a Republic csak aláfestő zeneként szolgált az életemben, és nem fordítottam nagyobb figyelmet rá, mert természetesnek vettem, hogy ez mindig van, és lesz, mint a levegő, és kifogyhatatlan mennyiségben a rendelkezésünkre áll, csak jobban utána kéne nézni, ja, persze, egyszer, majd... ha nem leszek ilyen depi... ez közhely, de már csak akkor bírjuk értékelni, ha valami veszteség ért minket.

Ennyi lenne, most több nem jut így hirtelen az eszembe. Még talán annyit, hogy Anikó is eléggé elszomorodott, és egy időre el is felejtette az őt foglalkoztató elég nagy problémát, hogy régebben miért nem foglalkozott a gyerekével (kb. szülés utáni depresszió miatt, de ez itt off), amikor közöltem vele a rossz hírt, hogy meghalt Cipő. De most csak ennyit kérdezett a témáról: "Ugye Cipő már a Mennyből figyel minket? Ugye az nem számít, hogy néha ivott?". Ezekre a kérdésekre most valahogy egészen tűrhető választ tudtam adni: "Asz'szem..."

0 Tovább

Jó hír :)

Mivel semmi nem jut ma eszembe, ma is csak sétálgattam  a városban, ezt azóta egyszerűen muszáj minden nap megtennem, hogy kiengedtek a "kórházból". Egyszerűen nem bírom a bezártságot huzamosabb ideig, de még egy napig sem. A volt bnőmnek az volt az egyik hobbija, hogy számolgatta, hogy hány napig nem lépett ki a lakásból (általában 1-1 kiadósabb berúgás után), én már akkor sem bírtam ezt túl sokáig, és a "kórház" óta pláne nem.

Sajnos a tévét is elég nehezen viselem mostanában, mert már idegesít a sok "rossz hír", amivel traktálnak. Viszont 2013.01.25.-én este olvastam az Indexen egy olyan hírt, amit kicsit félve nyitottam meg, hogy vajon mi lesz benne, de amikor megláttam, hogy miről is van benne pontosan szó, szó szerint órákig röhögtem utána. Emlékszem, utána még a tévén is röhögtem, a 2 pasi, meg 1 kicsi ment, véletlenül egy kiváló rész, aztán vissza a hírhez, és még több röhögés... Nem tudom, mi jött rám, egyszerűen röhögőgörcsöt kaptam. Ilyet nagyon ritkán szoktam csinálni, mert a legjobb úton járok a mogorva vénemberré váláshoz, nem úgy, mint ez az illető. Nem szokásom a kész dolgok megosztása (kivéve, úgy látszik, pornó), de ezzel kivételt teszek, hátha vki aznap véletlenül be volt baszva :), egyébként meg úgy látom, passzol az itteni témákhoz:

http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2013/01/25/hoemberrel_dugott_lefagyott_a_farka/

0 Tovább

Reggeli pornó

 Éjjel felébredtem, hogy úristen, mit piáltam már össze megint tegnap? Aztán lassan visszaemlékeztem, hogy, ja semmit, hacsak a narancsos sört nem tekintjük piának, és abban azt hiszem, megegyezhetünk, hogy az nem pia. Aztán elkezdett járni az agyam minden félén, hogy pszichiátria, meg szcientológia, na majd egyszer megírom a vélemenyem róluk (még) komolyabban, folytatva a tegnapi dolgokat.

DE: 1 jótanács: skizó diagnózissal éjszaka ne dolgozzál, ne olvassál, ne is írjál semmit, még papírra se, főleg, ha a szüleiddel élsz, mert ebből mindig csak a baj származik. Hiába vannak jobb gondolataid éjszaka, mint reggel, este/éjszaka az ember egész más szemmel látja a világot, mint reggel, ezt már egész fiatalon megtanultam, ehhez még inni se kell, ez így van, és kész. Egy fantasy íróról olvastam, hogy főleg éjszaka dolgozik, sörözik közben, meg nordikus metálzenéket hallgat. Jó neki. Én ezt jelenleg nem tehetem meg, sőt, semmi különcséget nem engedhetek meg magamnak, mert adni kell a látszatra, reggel még azt is megkérdezik, hol a másik szemüvegem, és ha erre nem válaszolok, mert felidegesít, faggatóznak, hogy nem vagyok-e feszült. NEM!

Na, reggel megint a pornó jutott eszembe a világmegváltó gondolatok helyett, volt egy haverom, na az minden reggel faszveréssel kezdte a napját rögtön, meg külön nyelvezetet használt, amit irodalmibb hangnemű szexújságokból lehet a leginkább elsajátítani. Persze azóta már, ha jól tudom, kint veri a faszát valahol külföldön, egy olasz nyelv és irodalom PhD-vel a zsebében. A régiek közül mindenki egész sokra vitte, nekem most szinte a 0-ról kell kezdenem. Ezért nem is akarom, hogy sajnáljanak. Na, mind1, azóta megtanultam, hogy van olyan élethelyzet, amin a reggeli szex/pornó segít, például bizonyos fajta másnaposságok, és az enyhén depressziós állapotnak az a formája, amikor mondjuk nincs az ember túlgyógyszerezve, és libidócsökkenés helyett inkább növekedés áll be, ezt a burán olvastam egy (ráadásul női) kommentelőtől, hogy ha depisebb, naponta egész sokszor önkielégít, ilyesmi. Próbáltam utána olvasni az interneten, hogy a szexnek és főleg az orgazmusnak milyen hatása van az emberre, de nem találtam SEMMIt. Talán nem tudok elég jól keresni se.

Mindegy, találtam pár pornót "reggelire", különös tekintettel erre. Mondjuk a műfajt kedvelem, de ez nem valami jó, ettől még a magyarok is jobbakat csináltak Franciaórák címmel (annak is van egy pár része). Egyébként is sokszor sokkal jobban bírom a magyar nyelvű pornót, csak ilyen nem sok van. Vagy mit tudom én, biztos van azért egy pár.

http://xhamster.com/movies/1785163/english_amateurs_get_gangbanged.html

0 Tovább

Csak "szakértőknek"!

Úgy érzem most magam, mintha visszamentünk volna az időben. Éjszaka azt álmodtam/képzeltem, hogy beszúrtak egy injekciót megint. Még a helye is fájt. Persze ez kb. akkora képtelenség lenne, mint hogy csipet ültetnek az ember agyába az éjszaka, csak úgy, hirtelen, minden előzetes bejelentés nélkül. De mit szúrtak volna be? Risperdal Consta? Azt eleinte meg sem érzi az ember. Valaki azt írta róla, hogy azt gondolja, hogy víz + liszt keveréke, mert nem igazán érez tőle semmit. Na, persze. Eleinte. Most jut eszembe, először én is azt hittem a kórházban, hogy nem is szúrta be az ápoló, olyan kis semmi volt. Valamiért úgy képzeltem, hogy "velem van, jót akar nekem", ezért nem szúrja be. Na, igen, a gondok akkor kezdődnek, amikor már legalább egy ideje kapja a "beteg", mert 2-3 hetente kell menni, az adagok összeadódnak, felhalmozódik a szervezetben a sok mocsok, egy idő után már minden szúrás után le kell feküdni, és egyre többet, ez a "depresszió", ezek a "negatív tünetek", a "nem érdekel semmi", és ez az én 2008-as évem. A vége a kóborlás a sínek mentén, és gyűjteni a bátorságot. Tudjuk, ismerjük. Végül nagy nehezen kikönyörögni a tablettát, azt elhagyni, és élni egy kicsit a következő pszichózisig. Kb. 6 hónap. Legalábbis nálam kb. így működött. Akkor abilifyra váltani, sokak szerint ez "nagyon modern", meg "az orvostudomány fejlődik", ebből kell naponta 30 mg, ez nekem sok, az orvos magyaráz, hogy 15 mg-ot maximum az ilyen kis "filigrán hölgyeknek" írhatna fel, mert figyelembe kell vennie a testsúlyomat is. Hát, én leszartam, már kezdettől fogva a "filigrán hölgyeknek" való adagot szedtem, mert soknak éreztem a 30 mg-ot. Ez ment is egy darabig, de én többet akartam élni, többet piálni, többet szexelni, ezért elhagytam ezt is. Mondom, én a pia segít meghozni néhány jó döntést. Néhány pszichiáter szerint még az abilify is kurva veszélyes szer, valaki nem is rejtette véka alá a véleményét, és kirakta a youtube-ra (pszichiáter létére).

Na, jól van, mit szúrhattak volna még be? Haloperidol Deaconat, egy nagyon veszélyes, és nagyon elavult szer, ez legalább azonnal hat, és 2-3 napra úgy hazavág, hogy azt sem tudod, fiú, vagy-e vagy lány. Ez az emberiség elleni bűntett. Kifacsarja az ember lelkét, lidércnyomásos rémálmok, persze a hallucinációk ellen szart sem ér, mert a nővért, aki először megitat, mert magadtól még inni sem tudsz utána, mármint vizet, egyből anyádnak nézed, amire nagyon helyesen emlékszel a napokkal ezelőtti téveszméidből, mármint hogy anyád itt van bent titokban, nővérnek öltözve/maszkírozva, vagy hogy mondjam. Puff, ez se használt. De legalább megpróbáltuk. Szóval Haloperidol Deaconatot sem kaphattam, mert akkor azt se tudnám, hogy reggel van-e, vagy este, fiú vagyok-e, vagy lány, esetleg növény. De egy ideig biztos kurva sötét lenne, kurva büdös, és kurva szar. Ja, csak úgy lenne megoldható a Haloperidol Daeconat, ha valaki a kieső 2-3 napot manipulálná, mert viszonylag hamar rendbe lehet jönni utána. Legalábbis hamarabb, mint egy sokkterápiából, láttam olyan embert Nagykállóban, aki még évtizedek múlva is sírógörcsöt kapott, ha a sokkterápiáról beszélt. Az meg annyira hasznos. A mai napig alkalmazzák. Csak bele kell egyezni, és már visznek is. Aha. Asszem, én már láttam is sokkterápiáról visszahozott embert. Cafatokban lóg a bőr a kezén az elektrosokktól, és rá se lehet ismerni, annyira "nyugodt". Holott nem sokkal azelőtt még meg akart verni. Aha. A kis geci. Akkor megérdemelte! Ja, amúgy is ufó, a neve... már nem tudom elfelejtettem, volt valami neve, de ezt nem mondtam ki, csak úgy hívtam, hogy Mr. 42. Mert 42-nek hazudta magát. Mármint hogy ő a válasz az élet, a világmindenség, meg mindent illető végső kérdésre! Na, mindegy, lehet, nem is láttam, csak képzeltem. Ja, van igazi neve is, Feri. Néha szoktam látni. Egyszer még az apját is láttam. Jó öreg, vele nincsenek ilyen gondok, mint Ferivel alias Mr. 42-vel. Olyan jóságos, megértő feje van. Mert Feri 16 éves kora óta skizofrén. Az jó sok. Ha az azóta eltelt időt is hozzávesszük, az kb. 30 év, és még mindig skizo. Ez csak azért fontos, mert azalatt a 30 év alatt jó sok mindent láthatott az apja. Biztos attól olyan jóságos és megértő (velem, aki pedig csak egy ufót látok a fiában, és minden lehető módon gúnyolom és idegesítem a folyosón, hogy még a szüleim is rám szólnak ezért. Persze a szüleim is ufók. Apám legalábbis biztosan.) Na, jó hagyjuk is a témát, mert egy pszichózist napokba telne leírni, vagy akárcsak megkísérelni, pláne 3-at. Valaki egyszer azt mondta Feriről, hogy író, ha jól értettem. Majd egyszer megkérem, hogy mutassa meg a műveit, mert látni akarom őket. Nem hiszem, hogy valaha is megmutatná, mert szerintem ő is emlékszik, hogy milyen szemét voltam vele, csak nem mondja, csak annyit mond, hogy: "Jónapot kívánok!". Látszik rajta, hogy felismer. Hacsak ki nem sokkoltak az agyából. Az ápolók is azt mondták, hogy hagyjam békén, mert "ő egy nagyon beteg ember". Miért, akkor én mi vagyok, he?! Szerintem viszont néha egész jól van. Túl jól. És csak szimulál. Mert nem akar dolgozni. Milyen ravasz. Író akar lenni. Írni akar. Ezért akar ennyit szenvedni. Én már nem akarok író lenni, csak blogot írni. Először utáltam a blogolást, de szerintem jó, hogy írok valamit, és egyből elolvassák egy csomóan, és nem kell ugyanazt a szöveget 3x leírni egy cetlire a kórházban, mert folyton eltűnik. Pszichózisban mindig minden eltűnik. Pláne a kórházban. Nem baj, ha 1 eltűnik, marad 2, ha 2 eltűnik marad 1, és ha mind a 3 eltűnik, az nem lehet, mert mire a 3-ik is eltűnne, az első mindig előkerül. Egyszerűen ez a szabály... és abból a maradékból meg blogot írok, az emberek azonnal elolvassák, és tüntetést szerveznek értem, hogy hozzanak ki a pszichiátriáról. És figyelem az újságokat, hogy mint mond egymásnak Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor, mert tudom, hogy igazából már csak erről vitatkoznak, hogy mikor engedjenek ki engem, Gyurcsány már titokban itt van, pincérnek mondja magát, és alkoholistának, aki hétvégenként maga is mindig iszik a barátaival (sokat), és ebből meg akar javulni (fasz tudja, miért). Nem a legjobb fedősztori, de én ilyenkor mindent tudok & megértek, 1-ből felfogok minden összefüggést. Na, körülbelül elmondtam akkor azt is, miért lettem inkább blogger, mint író, mert az író az utókornak ír, meg az asztalfióknak, és mindig átfogalmazza a mondanivalóját, hogy minél jobban üssön majd 100 év múlva, hát ez engem nem érdekel, én még életem folyamán szeretném, hogy egy páran szóba állnának velem arról, hogy jól látom-e a dolgokat, vagy sem? Hát, ez az, ami miatt most egy ideig nem foglalkoznék szépirodalommal, hanem mondjuk úgy, hogy "tényirodalommal", inkább csak tisztáznék néhány néhány alapvető kérdést: kinek van igaza, és miben a pszichiátrián? Mindenki másnak, vagy nekem, meg a büféseknek, akik legalább el merik mondani, hogy be ne szedd azt a sok szart, vagy legalábbis ne annyit, az isten áldjon meg. Az orvosok szemrebbenés nélkül felírják a 100000 Ft-ot érő Seroquelt egy értelmi fogyatékosnak, akinek ugyan írhatják, mert még ezzel együtt is naponta fog dührohamot kapni, Tibi haverom nem fogja abbahagyni a hazudozást a heti injekciótól, mert ő nem hallucinál, és nincsenek téveszméi, hanem ő egyszerűen kényszeres hazudozó, és erre nincs "gyógyszer", a cigány Lajos meg még egy marék gyógyszer után is ugyanúgy eljár kéregetni, meg kényszeresn lopni, aztán inni, meg csavarogni a városban, és végre egyszer remélem választ kap a kínzó kérdésére, hogy "Szerinted melyik a jobb, a börtön, vagy a pszichiátria?". Egyszer már elmagyaráztam a 1 börtönviselt srácnak, hogy működik a pszichiátrián a rendszer, a gyógyszerezés vs. bírósági szemle, erre ő egyre nagyobbakat nézett, pár perc múlva hívta az ügyvédjét, és ebédnél már nem volt ott :). Szóval a böri :).

Bocsi, nem is ezt akartam írni, csak úgy kijött, arról akartam írni, hogy kedvetlen vagyok, semmi kedvem nem volt ma a szexhez, de azért úgy tettem, mintha annyira élvezném, nem is tudom, miért, talán hogy Anikó egy darabig oda tudjon rá koncentrálni, aztán 1x elég is volt. Szóval nem kellett annyira megerőltetnie magát. Most én sem erőltettem még1x a dolgot. Inkább beszélgettünk egy kicsit, ameddig bírt figyelni (fura módon nekem is inkább ahhoz volt kedvem), meg néztük az Titanicot félig, meg az Alkonyot félig (szóval így néz ki vele egy filmnézés). Szóval most egy kicsit  olyan volt vele, mint régebben, mintha az idő visszafelé menne, nem előre, csak az volt a furcsa, hogy ma ő is alig-alig követelőzött, csak meg kellett kajáltatni, nekem ahhoz sem volt kedvem, hogy egyek, jóformán nem is ettem ma semmit, meg cigizni se, viszont megkérdezte, hogy nem baj-e, hogy sokat beszél, mivel én csak magamba roskadva paráztam a sok kávétól minden szaron (lehet, hogy visszaállok a cappuccinóra, mint "egészséges" koromban), és megint csak helyeselni tudtam neki, meg bólogatni, szóval néha engem sem könnyű elviselni, és ez ment közöttünk hónapokig, talán évekig is, az utóbbi időben kezdtem jobban "emberszámba" venni, az ő kifejezett kérésére. Vagyis, na, "többet beszélgetni vele". Valamikor sikerül, valamikor nem. És megint olyan "2-en a világ ellen" érzésem volt, mint régebben, csak tudnám, mitől. A nap fénypontja szerintem az a 2 gyümölcsös sör volt, amit itthon elkunyeráltunk, mert nekem helyre rakta a parámat, Anikó meg néha egyenesen részegnek érzi magát tőle. Ő egyébként már alapjáratban tiszta para, úgy látszik, nekem ehhez kell egy pár kávé mostanában, de nekem is elég jól megy. Ha ez így többet mond a spiritualitásban járatosaknak, hamar egy hullámhosszra, vagy rezgésszámra, vagy mire tudunk kerülni, a piálásban járatosaknak meg úgy mondanám, hogy régebben, ha láttam, hogy valaki túl részeg hozzám, igyekeztem minél hamarabb "behozni a lemaradást", hogy kommunikálni tudjak vele, ugye van ilyen?! Az empatikus képességem szerintem ebből az "önfeláldozásból" fejlődött ki. Amúgy elmondom a titkot: ma is, és elég gyakran saját paráinkat leginkább a szüleink éppen aktuális (szar) kedve gerjeszti. Pont. El kell húzni innen.

Ja, még annyit, hogy úgy terveztem, hogy ennek a blognak a szövegét jobban fogom "gondozni", mint az eddigieknek, mert itt jobban tudok azonosulni a "témákkal", de a fasznak van kedve átrágni magát ennyi sületlenségen, szóval nem fogom túl gyakran így elragadtatni magam. Na, ezért nem erőltetem ezt az "íróságot" sem. Jelenleg ehhez sincs türelmem... de ez valahol el volt rejtve a sok hülyeség között, szóval elvileg kihüvelyezhető belőle...

0 Tovább

Hétvégi józan gondolatok

Kibújt a szög a zsákból. Úgy látszik, anyám azért mászkált egész héten olyan gyászos képpel, mert részegen egyenlő elbírálást követletem az öcsémmel (majdnem mindig ezt követelem), meg hogy nekem is kéne a ház 0 energiabefektetéssel. Azt mondom, az "orvosságnál" néha még károsabbak a szavak, mert MINDEN pszichiáter azt mondta eddig anyáméknak, hogy az ilyen betegséggel élőket szoros kontroll alatt kell tartani, és minden lépésüket figyelni kell (mintha nem lennének amúgy is eléggé paranoidok), meg amúgy is állandóan a seggükben kell lenni. Nem tudom, melyik a károsabb, a gyógyszer, vagy ezek a jótanácsok. Tökélyre fejlesztettem a ki-jár-túl-kinek-az-eszén című játékot, annyira, hogy ha nagyon akarom, tökéletesen tudom titkolni a cigizést, persze ennek az az ára, hogy nem szívok annyit, mindegy, ez meg jó is, a piálást már nehezebb, de ideig-óráig, ha csak olyan női adagokat veszek magamhoz, és eszek utána sokat, de az "addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik" elv alapján ez néhanapján félrészeg, vagy egészen részeg állapothoz vezet, amit meg már észrevesznek. Szóval egy ideig zugban ment a téma, de az ember persze nem mindig bírja megállni, és akkor berúg egy kicsit, vagy ha meg már úgyis mindegy, akkor eléggé. Amúgy a melóban sokkal több olyan van most, aki önálló életet bír élni betegen, vagy mondjuk inkább így, leszázalékoltan, vagy ilyen-olyan segélyeken tengődve, mint a régi helyen. Ott a szociális munkások kontrolljára épített a szervezet, többen voltak, mint maguk a kezeltek, a "munkafegyelem" egy kicsit lazább volt, de a pénz is jó kevés. Aki nem tudtott uralkodni magán, nevezzük így, ott is hamar a pszichiátrián találta magát. Az egyik szociális munkás biztosított, hogy engem nem ők utaltattak be, amikor beteg lettem, hanem a szüleim. Mondjuk egy ilyen helyen előfordul, akár szedi valaki a "gyógyszert", akár nem. Nem oszt, nem szoroz. "Vihar a biliben." Anikó témájára megint visszatérve, ennyi év után kezdek ilyen felelősség-félét érezni iránta, meg megfordul a fejemben, hogy mi lenne vele nélkülem. Különben ő is ezen parázik, amikor az eszébe jut, a szülei vannak neki, meg én. Láttam is már ilyen párt, mint mi, a még vénebb, még perverzebb "srác", mint én, meg a szintén enyhén fogyatékos barátnője, tizen+ éve elvannak. Egy időben piáltak is, gondolom unalmukban, a "srác" mondta, hogy mindenük megvan, csak kicsit unalmas az élet, mert a pornó, meg a szex megy egész nap/éjszaka. Na, gondolom, nálunk ez azért nem lesz. Ja, visszatérve a kezdő témára, anyám sérelmezte, hogy minek nekem a ház, nem bírom-e megvárni, amíg ők kihalnak. Itt nemes egyszerűséggel elvágtam a beszélgetés fonalát, mert kijöttem a szobából, és elkezdtem írni ezt a bejegyzést. Különben meg az a "válasz", hogy semmi nem garantálja, hogy ők halnának ki hamarabb.

0 Tovább

Főleg alkohol és gyógyszer

A hétvégéket szerintem isten is a bebaszásra teremtette. Én persze világ életemben máshogy csináltam mindent: egész héten piáltam, és a hétvégi bulik helyett maradt az, ami: sötét gondolatok, vitamin-, és mindenféle hasznos anyag hiánya. Most bevallom, én sohasem tanultam biológiát, a szakközépben már nem volt, az általánosban pedig nem sok értelmét láttam. Ezért nem tudom pontosan megmagyarázni ezeket a folyamatokat, amik piálás közben zajlanak, hanem csak úgy körülírom őket. :) Nem mintha a héten most annyit ittam volna, nekem a vasárnap is elég volt. És nem abban az értelemben, hogy nem hevertem volna ki a testi tüneteket. Inkább a nálunk megszokott részegséggel együtt járó veszekedés billent inkább a depi irányába. Szóval a másnapos érzésben közre játszanak ezek a lelki dolgok (nálam), egy jó buli (ami titokban marad pl. a szüleim előtt) hamarabb kiheverhető, mint az, ha berúgok egyedül, ráadásul veszekedés közben még rátöltök, és egyre durvábbakat mondogatok oda nekik.

Abba az 1-2 nagyobb berúgásba mostanában véletlenül futottam bele: meguntam a városban csavarogni, és egyre jobban unatkoztam, megszakítva néhány perverz gondolattal (mert egész télen ezt csináltam), inkább beültem valahová, először 1-1 kávéra, de ez régebben is így volt: manapság egy jó kávé, meg egy olcsó sör kábé 1 árkategória, és a 6-8 kávé simán megvolt egy nap, ez 10+-ig is felmehetett, amikor szar gyógyszereket szedtem, és ráadásul "dolgoztam" melette. És rájöttem, hogy annyi kávétól inkább csak olyan furcsán érzem magam, a sör pedig csak alkohol, és a koffeintől nagyobb az élvezeti értéke, én így mondanám. Mondjuk gyógyszer mellett olyan 7 sörnél már hánytam/rosszul voltam, szóval meg kellett állni általában 4-5-nél. Még az abilifynál is, pedig az nem rontja le annyira a sör élvezeti értékét, mint mondjuk a Risperdal/Ripedon. Az pl. mindent elront, ami (szerintem)  jó, és 2008-ban végig azt kaptam. Ráadásul injekcióban. A legszarabb évemként tartom számon.

A pszichózist ki lehet heverni, a gyógyszereket nehezebb. Főleg az antipszichóról tudok nyilatkozni: nem tudok másként fogalmazni: moslék íz a szájban, természetellenes fáradtság (én kábé a fű utáni fáradtsághoz tudom hasonlítani, mert amikor kiment a hatása, eléggé elfáradtam, de elaludni nem tudtam). A gyógyszer (a nyugtató főleg) és a fű eléggé össze szokott akadni, legalábbis nálam, mármint az alkohollal, és én egyet értek azzal is, hogy a fű enyhén hallucinogén, és kábé pszichózis-közeli állapotba is lehet tőle kerülni.

Az antipszichó összeakad ugyan az alkohollal, de nem okoz öntudatlanságot, mint a nyugtató az alkohollal, de rosszullétet/hányást igen, és ráadásul a pia sem hat úgy, ahogy kéne. Az abilifyt azért szerettem, mert néhány dolgot meg lehetett mellette inni, és annyira a szexet sem zavarta, viszont vizelet- és széklet tartási problémákat okozott nálam (ami egy ritka mellékhatás). Ami kábé azt jelenti, hogy egy kisebb bulinál is állandóan húgyfoltos volt a nadrágom, esetleg még buli sem kellett hozzá. (Ezt a táskámmal takargattam, ami általában van nálam.) A befosást, ami szintén néha előfordult, amit én az abilify rovására írok (nem berúgva, sőt általában szín józanul). Mi más okozta volna, azóta elmúlt mind a kettő.

A melóban semmi érdekes nem történt, nekem egy verset kellett elszavalni nőnapra. Azt hittem, a szokásos monoton hangon fogom eldarálni, viszont csodák csodájára tudtam annyira hangsúlyozni, amennyire a vers megkívánta. Az én versem lett a legjobb, ezt éreztem. Egy csávó volt, aki megpendítette, hogy szokott szexfilmet nézni, meg egy pohár borról és éneklésről is mondott valamit. Hát ez olyan, amit még elengednek a fülük mellett az illetékesek, amúgy általában arról megy a vita, hogy mi újság van Örökösföldön (majdnem mindenki oda való), meg van egy csávó, aki kábé a rádió helyett van, és főleg nyíregyházi,(viszonylag) híres emberekről mond információkat (pl. Friderikusz család), de mindenről van markáns véleménye (az alkoholistákról is, asszem annyi, hogy az egy génhiba, mint a buziság). Néha furán rám néz, talán, hogy kitaláljon rólam is valami infót, de én meló közben hallgatok, mint a sír. Régen díjbeszedő volt. Amikor én még Kelet-Magyarország kihordóként dolgoztam, irigyeltem a díjbeszedőket, meg a postásokat (nekem is díjat kellett beszednem, és kézbesítenem, de ezeknek a "szakmáknak" nagyobb volt a "presztízse", + több pénz járt értük). Illetve annyira nem is irigyeltem. Az se volt túl jó meló. De általában csak velük találkoztam. De nekünk pl. olyan korán kellett kelni, hogy volt, hogy buliból kellett beesnem újságot kihordani, aztán legelőször is, amikor megérkeztem a "terepre" hánytam 1 jót, hogy legalább annyira kitisztuljak, hogy lássam, hova kell dobni az újságot. Pár hónap múlva a szüleim nem engedték, hogy tovább folytassam a kihordói karrierem, mert egy átmulatott éjszakán ellopták tőlem az előfizetési díjakat 106 ezer forint, ez akkor még pénz volt, és most is az, apámnak kellett kifizetni, de akkor még gazdasági igazgatóként elég jól keresett, úgyhogy ez nem volt akkora probléma. De persze sokáig téma volt, mint a szilveszter, ami egyszer nálunk volt, és bejött a házba boldog-boldogtalan, amíg én, a házigazda részegen fetrengtem valahol a garázs alatti pincében. Hirtelen ennyi. Remélem érthető volt, mert ma véletlenül nem fogyasztottam semmi alkoholt, és lehet, hogy kellett volna...

0 Tovább

Hülyeség, de nem marhaság

Skizofrénia underground

blogavatar

Skizofrének. Mostanában leginkább egy növény jut az eszembe róluk, mégpedig ez: nebántsvirág. Különben meg kurva hamar bele lehet szokni az anyuci pici gyereke szerepébe, utána meg úgyis elhülyülsz, és vagy felvesznek az intézetbe, vagy a lágerbe, vagy megdöglesz az utcán, mert az, hogy ki fognak semmizni, legalábbis valószínű, főleg, ha gyámság alatt vagy. Aztán meg eltakarítanak, mint a szemetet.

Szerintem tweetelni menő

Feedek