minden mindegy

Csak annyit, hogy 1 kicsit sokat pofázok, félek senki nem olvas ennyit. Manapság a megosztás a menő, a humor, a "bölcsességek", az is leginkább a Facebookon, amit én nem használok. Nem tetszik, sekélyes, szar. De ez kell egy csomó embernek. Egyre inkább. Ha úgy tetszik, szembe megyek a trenddel. De nem is erről akartam beszélni, hanem arról, hogy igazából mennyire minden mindegy, ha van egy kis rokkantnyugdíjad, van kajád, és házad (még ha nem is a tied). Vagy ha nincs, hát az se baj. Nagyon mélyen megérintett ez a hajléktalanság probléma, tudok róla, hogy "külföldiül" (angolul) van is róla egy pár írás, hogy hogy kell így éli, mi is a teendő. Én is találkoztam eggyel, elég jó élete volt, napközben csavargott, este megivott egy kis sört, és ment a hajléktalanszállóra. Valahonnan Romániából (na, jó, Erdélyből) kapta a rokkantnyugdíját, és abból csövezett Pesten. Csak párszor találkoztunk, de nagyjából olyan kiegyensúlyozottnak (meg merem kockáztatni, hogy boldognak) tűnt. Szerintem a boldogság, az valami belső valami, és szarok én a kocsira, meg a házra, meg a többire, amit a tesómék kisírtak a szüleimtől.

Szarok rá, mit eszek, mit iszok. Mostanában estefele egyre több vizet, úgy érzem, jót tesz. Az meg van mindenhol. Szerintem én már tudok annyit, hogy elél(degél)jek az utcán. De jobb így. Kell egy kicsit ravaszkodni, tettetni, sőt hazudozni, és nagyjából olyan életem van, mint amit akarok. Belenyugodtam a szefós barátnőmbe, bele a lelki terrort alkalmazó szülőkbe, és olyan nagy mozgásterem van majdnem, amekkorát akarok. (Persze az éjszakai buliknak már sajnos lőttek, meg néha fát kell vágni, és vagy hazaérni du 2-re, vagy valami nagyot hazudni.) Csak a tesómékat nem annyira bírom, a fiukat, Nimródot egy kicsit jobban, de csak azért, mert még nem nagyon tud beszélni. Na jó, őket sem utálom kimondottan, csak ne lássam őket. Most is itt nézik a tévét, ide járnak tévézni, mert nincs előfizetésük, kész röhej. Olyan furcsán hülyék ők is. Általában hétvégén itt vannak minden este. Gondolom, nekik is mennyi életük van.

Szóval jól érzem magam a buszon (főleg a kiscsajok miatt), a városban (szintén a macákat bámulom, ez van). Örökösföldön, amikor a bnőmre várok 1 órát, már nem akarom sem kinyírni, sem felpofozni, sőt egy fél doboz cigit sem szívok el, mint régen. Hanem a legközelebbi krimóban (ami a Délibáb) beülök egy 80 Ft-os borra. Majd ha végre méltóztatik megérkezni, végighallgatom az unalmas hülyeségeit, 100x elismétlem, hogy nem vérzik az ínye, majd mire kikérek valami olcsó sört, minden a helyére kerül. Aztán iszunk, amíg tart a pénzből (vagy éhes nem lesz, vagy egyéb kínja nem lesz), mert akkor haza kell menni gyorsan. Azt persze leszarja, hogy én egy órára lakok, és hogy érek haza, de újra buszozás, újra kiscsajok, néha írok is valamit mostanában (mondjuk erre a blogra). Aztán vagy kidobom, vagy felhasználok belőle valamit. Itthon ebéd, kávé, cigi, délutáni alvás, csak a cigi a gázos, mert itthon nem tudják, és ez egy dög unalom környék, itt kell az utcán eltölteni 25-30 percet "sétálással" (hogy kimenjen a cigiszag). Este valami kaja, tévé, a nyugtatómennyiségtől függ, hogy végig bírok-e nézni például egy South Parkot, Family Guyt, vagy más baromságot. Kedvencem a 2 pasi, meg egy kicsi, mert sokat piál benne Charlie Sheen. De amúgy majdnem minden vígjáték jöhet, kivéve a niggeres (Életem értelmei, vagy mi). Meg a Jim szerint a világ. Ember, azzal kínozni lehetne, olyan szar. Na, meg a stand uposok is általában szarok. Szóval nekem 8, szarok a világra. Az se zavar, ha nincs tv. Ha nincs internet. Legyen egy kis kaja (parizer zsemlével), nekem ennyi elég, 1-2 100Ft-os sör, vagy egy kis csöves bor (úgyis főleg ilyesmit iszok, mert kell a pénz Anikóra, különben rinyál). Talán az egyedüllét egy kicsit kemény lenne eleinte (az ember társas lény vagy mi, bár lehet, hogy ez is egy faszság), de szerintem belejönnék. Köszönöm, most csak ennyit akartam mondani. Csak arra az esetre, ha véletlenül úgy alakulna, vagy nem, tök mindegy. Egyetlen életcélom volt, megcsinálni a magyar szakot, nem sikerült (egyelőre), lehet, hogy nem is fog, bár lehet, hogy még összejöhet. Igazából már az sem számít annyira. Minden mindegy. "Csak egészség legyen."

Nemrég még ki akartam valahogy csinálni magam, most meg már minél tovább akarok élni, hát nem király? Igazából nem tudom, mitől lettem jobban, talán attól, hogy rájöttem, amiért az emberek küzdenek, mind hiábavaló. Egyszerűen élvezni kell a pillanatot. Minden pillanatot. Lehet, hogy valami megváltozott az agyamban, és meghülyültem. Viszont élvezem (az életet, mármint). Ha pofáznak itthon, egyszerűen nem válaszolok, és majdcsak megunják. Igazából mindig is ez volt a taktikám. Ilyenkor elszívok egy cigit, és lenyugszok. Mi van még? Nem tudom, mióta nem voltam már rosszul, és ez jól van így. Anikó viszont miden nap rosszul van valami miatt. Szegény. Tudom, talán nem hozám való, de az évek során megszokatam.

0 Tovább

Jaj, de utálom a parasztokat

...és tudom, miről beszélek, mert a felmenőim között csak ilyen kisparasztokat találni, ameddig a szem ellát. Ismerem a kicsinyes gondolkodásmódjukat, fukarságukat, munkamániájukat. És a közös jellemzőjük, hogy mindezzel nem viszik semmire, egész életükben túrják a földet, végül szinte nincstelenül halnak meg. Ami nem baj, hogy anyagiakban nincstelenek, mert ugye az itt gyűjtött vagyont az ember nem viszi sehová, de szellemileg is megmaradnak együgyűeknek, végtelenül ostobának és korlátoltaknak. Mint mondtam, a családom minden tagja ebben nőtt fel, az unokatestvéreim elmenekültek ebből, rendőrnek, katonának, az egyik valamiféle grafikus lett, a másik műszerész, valaki kitanulta a jogot, az egyik meg valami pénzbehajtó.

De a szüleink meg a nagyszüleink (és gondolom azok szülei is) mindig is a földet túrták. Ha volt is valami más állásuk, munka után a földtúrás ment, meg a "jószágok" etetése. Mindig volt valami "munka", ha nem, hát csináltak maguknak. Ha nem tudnám, hogy hülyeség, azt mondanám, szinte a génjeikben hordozzák, persze inkább nevelés kérdése. Már ahogy én látom. Voltaire írta a Candide-ban, hogy: "A munka távol tartja tőlünk a három rosszat: a bűnt, az unalmat és a szegénységet." Ja, ez a regény 1759-ben jelent meg. Ha jól emlékszem, ott is a földet túrták, szebben kifejezve művelték kertjeiket. Ez volt a regény végső tanulsága, persze ezt sem kell szerintem annyira komolyan venni, mert nem véletlenül szatirikus regény.

Sokan ma is e szerint a bölcsesség élnek, hiába a tévé, az internet, meg a többi, sokan a regényt se olvasták, nem járták be a világot, mint a Candide szereplői, hanem neveltetésükből adódóan (esetleg ösztönösen) parasztok. Mint az én családom. Semmi érdekes nincs bennük. Nincsnek határon túli rokonaim, értelmiségi  meg éppenhogy senki (apámon kívül), de pont róla akarok beszélni, hogy mióta rokkantnyugdíjba ment, ő a legnagyobb paraszt a családban. A főparaszt. (Persze a többiekkel nem igen találkozok, mert minek, vagy pedig már meghaltak.)


Állandóan kitalál valami "kerti munkát" egy zsebkendőnyi telken, egyébként, de télen se hagy békén, mert fát kell vágni, meg ilyesmi. Előre megmondta, hogy ha tavaszig nem lesz valami elfoglaltságom, én is ott fogom vele szopni a faszt a kertben. (Az egyik fát kivenni, a másikat betenni, átültetni, kifogyhatatlan az idióta ötletekből.) Csak hogy "le legyek foglalva", és ne csavarogjak annyit a városban. Ezért inkább folytatni szeretném tavasztól a rehab. munkát, vagy a kórházban (mármint a pszicihátria mellett, mondjuk már az se érdekel, mondhatni megszoktam már a közeget), vagy a Mentálhigiénés Központban. Mondjuk a kórházban (az egyesületben) már márciustól indul a "munka" (szőnyegszövés, ilyesmi), a másik helyen csak kábé nyár végén. Ott is nagyjából hasonló. Szóval most 2 helyre kéne nyalni azért 20-30 ezer forintért havonta (annyit fizetnek, ha felvesznek valamelyik helyre).

DE, és most jön a lényeg: ha sikerülne hogy valamelyik helyre felvegyenek, nem kéne otthon szopnom a faszt, hanem "munka" címszó alatt továbbra is csavaroghatnék a városban, presszózgathatnék, azt a 4 órát meg valahogy kibírnám. A pénzből meg, amit keresni fogok (reményeim szerint) a magyar szakot szerettem volna fizetni ui. a betegségem miatt abba kellett hogynom, és most talán szeretném újra elkezdeni. De most már baszhatom. Maximum jövőre. Amúgy meg mostanában kezdem jól érezni magam főiskola/egyetem nélkül is. Az egyik álmom volt, hogy egy csomó könyvvel a háttérben irodalomtörténetről, vagy valami egyéb okosságról beszéljek, ehelyet próbálom a félresiklott életemet megörökíteni egy blogon, még néha berakok 1-2 pornófilmet, mivel mostanában már csak ennyi a kultúra, amit "fogyasztok". Meg a tévé, amit estefele nézek, főleg vígjátékokat, mert az erőszakot nem annyira bírom. A politika, meg a hírek viszont mostanában untatnak, néha felnézek az Indexre, meg az Origóra, és ennyi. Vagy nem. Szóval nem vagyok valami "naprakész" sem, nem ismerem a filmeket, filmszínészeket, a celebeket, az újabb könyveket, pláne a színházat, mert arról lövésem sincs. A legjobban a sportot utálom. Ahogy állítólag Churchill mondta: no sport.

Társaságba természetesen nem járok, a kocsmában szól nagy ritkán hozzám 1-2 részeg, de általában nem szoktam beszélgetni velük. Nem azért, mintha utálnám őket, vagy félnék tőlük, vagy valami, hanem leginkább ilyen társaságkerülő és kevés beszédű vagyok (élőben, vagyis szóban). Írásban viszont más. Így jobban ki tudom fejezni a gondolataimat. Ezt elég nagy bajnak tartom, de ez már így alakult, valószínűleg ebben is közre játszott a szülői terror, otthon nem volt szabad elmondanom a saját gondolataimat, mert látszólag liberális, meg jó fej szüleim voltak, valójában csak az ő szavuk volt az igaz és a jó, az önálló gondolatokért durva megtorlás járt, lassan a suliban is csenedes, halk szavú gyerek lettem, olyan semmilyen, csak a piálással tudtam magamra felhívni a figyelmet, csak azt élveztem, mert a gátlásaim feloldódtak. A kocsmában önmagam lehettem. (Akkor még kiszolgáltak 18 év alattiakat is.) Most már azt sem élvezem annyira, megszokássá, és rutinná vált, nincsenek igazi barátaim/haverjaim (sőt, még ivócimboráim se nagyon). Egyedül meg unalmas inni/általában jobban berúgok (talán pont azért). Nem baj, itt van nekem Anikó. Bár szexelni nem nagyon akar, a pénzemet szívesen elissza velem. Úgy tudom, Oroszországban, Ukrajnában, vagy valami ilyen helyen lehet bérelni ivócimborákat. Hát ő pont olyan. Ma 2x is szexelt velem (mert egy kissé erősködtem, bevallom). Tudom, hogy nem igazán élvezi a szexet, és mident meg is tesz, hogy ha lehet, elkerülje. Hát, ma nem sikerült. Azt hiszem, aszexuális, vagy frigid. Persze fickó kell neki, hogy fizessen neki ezt-azt, meg kísérgesse ide-oda, mi másért?

Én se vagyok komplett, hogy egy ilyen csajjal mászkálok, apám szerint olyan, mintha gyerekem lenne (és szerintem is), csak rosszabb, mert agyilag megrekedt egy szinten. Szexelni nem akar, elissza a pénzem, vagy telefonkártyára költi, vagy bizsu ékszerekre, meg mindenre, amit meg tudok neki venni. Félek, ha több pénzem lenne, azt is elszedné tőlem. El is modta, mit szeretne: arany-, és ezüstékszert, drága kajákat rendelgetni, és persze külön lakásba költözni, ja és esküvőt. Egyelőre. Szóval ő azért várja, hogy dolgozzak. Hogy fogok tudni így félretenni? lehet, hogy sehogy. Amikor régebben ott dolgoztam az egész havi fizetésemet bedobálta a zenegépbe (21450 Ft volt akkor), meg persze elittuk elég hamar. Viszkikólák, meg drága energiaitalok. Én már a végén kínomban rúgtam, be, hogy valamit magamra is költsek. Mellette megtanultam, hogy az az olcsó pia az enyém, amit megiszok (pl a 40 Ft-os bor, és a 80 Ft-os feles, meg a 120 Ft-os sör), meg az a néhány szál cigi, amit elszívok. Most írt egy pár sms-t, amiből azt szűrtem le, hogy eléggé zavarta a mai szex. Nem baj, majd egy hónap múlva. Talán, ha szerencsém van, és sikerül rávenni. Ma nem találtam új pornót, nem is kerestem. Majd ha lesz időm/kedvem. És nem ülnek majd itt mellettem 3 méterre Csak akkor tudok keresni, ha apám nincs a gépénél, de mivel "internetes hálózatépítő", ez elég kevésszer szokott előfordulni. Na, meg persze hobbiparaszt, de mivel meggyőződése, hogy ez nekem is a javamra válik (a parasztkodás), ilyenkor én is kint vagyok vele a kertben (legtöbbször), úgyhogy akkor megint nem jó. Azt hiszem, mostanában elég sokat írok. Terápia? De utálom ezt a szót. Lehet, hogy csak összefoglalom a régebbi blogom lényegét más szavakkal (sőt, biztos). Na, meg a pornó. Ez egy új ötlet. Ha már nincs annyi szex az úgynevezett párkapcsolatomban, amennyi kéne, leglább valami "pótszer" kell, nem igaz?

0 Tovább

Anyám egy idegbeteg állat

Most nem teszek be pornót, ha nem baj :). Már mondtam, nem szívesen beszélek a gyerekkoromról. Részben az anyám miatt is. A lényeg, hogy folyamatosan pokollá tette az életünket már gyerekkorunk óta a dühkitöréseivel, és nála tudtam meg, mi az igazi GONOSZSÁG. Például amikor ok nélkül magából kikelve üvölt, vagy szándékosan rosszat tesz az embernek, például meghiúsítja a terveit, vágyait, és ennek örül. Ez a GONOSZSÁG. Feldmárnál olvastam valami olyasmit, hogy vannak, akik nem a szeretetben úszkálnak 9 hónapig, hanem a romlottságban. És, hogy nem muszáj mindenkinek rajongani az anyjáért, főleg, ha ez egy szemét. Vagy az volt, amikor nem kellett volna. És tönkre tett egy csomó mindent. A tesómnak sikerült lelépnie, (bár ő sem úszta meg szerintem lelki sérülés nélkül), de engem folyamatosan zaklatott, még a másik városban, Miskolcon is. A tesómnak sikerült az, ami nekem nem: külön költözhetett. Most mindegy is, kinek a pénzén. Én "beteg" lettem, és itt maradtam a szüleimmel, és anyámmal, aki annyi rosszat tett nekem életemben. A részletekbe most nem nagyon mennék bele. Amikor kiderült, hogy "beteg" lettem, valahogy (fasz tudja, hogy), előtört belőle a türelmesebb énje, amiről azt hittem, nem is létezik. Mondjuk egy gyakorlatilag félhulla és zombi depressziós skizofréntől nincs mit elvárni. Azt hittem, így is folytatja a geciségeit, de ebbe furcsa mód valahogy belenyugodott, és amíg gyógyszerkkel tömhetett, meg elcipelhetett idióta spirituális előadásokra (amik szart se segítenek, főleg a mentális betegeken), meg közösségi pszichiátriára jártam, adddig nem is volt baj. Azt hittem, megváltozott. Persze nem, csak évekig türtőztette magát. Persze produkált kisebb-nagyobb cirkuszokat, de nem tartottak olyan sokáig. De most észre vett a kuka mellett(!) egy abilifyt, és kitört a gyalázat. Hogy hogy került oda, meg hogy nem szedem a gyógyszeremet, ezért majd dupla adagot kell szednem. Meg hogy én mindig hazudok, meg "leszedem az energiáit". Tiszta hülye. Nem normális. Tudtam, hogy nem engedné meg, hogy ne szedjem, mert vakon hisz a pszichiátereknek, eljár azoknak is az előadásaikra, meg a seggüket nyalja, mert a fiacskája "ilyen beteg". Tudom, hogy nem engedné meg, hogy ne szedjem, mert eléggé szervilis (az orvosokkal szemben). Igen, ez a jó szó. Mióta látja, hogy valamivel jobban vagyok, egyre gecibb velem. Egyre inkább újra kezdi a mocskolódását, a gonoszságait. Pedig tud jó fej is lenni, néha még humoros is. De az alaptulajdonsága, hát az sajnos elviselhetetlen. Ezt még nem mondtam senkinek, mert nem szoktam másra hárítani a felelősséget, de szerintem miatta lettem lelki beteg, meg depressziós. Na, mindegy, nekem úgy látszik, ezt dobta a gép. Nem akarom tovább mocskolni, de szerintem most, hogy vérszemet kapott, hogy nem is vagyok olyan beteg, fog ő még gecizni velem. Az is az ő ötlete volt, hogy legyek inkább hajléktalan, vagy költözzek a barátnőmhöz, mert nem akar látni. Az anyját bezzeg befogadta. De abban sincs sok köszönet, mert a saját anyjával is úgy beszél, mint egy utolsó senkiházival. Ordít rá, gúnyolja, kiröhögi, az meg csak bőg, szerencsétlen, de mondjuk mindenkivel ilyen, akivel együtt él. Igaz a mondás, hogy "lakva ismerszik meg az ember". És ő egy igazi geci. Egyszerűen nincs rá jobb szó. Remélem, ennek a témának nem lesz folytatása, de valami azt súgja, hogy sajnos igen. Minél jobban vagyok, annál parasztabb velem, és mostanában elég jól vagyok, szóval fogom én még hallgatni a mocskolódásait. Ja, újabban meg nem akar pénzt adni (a saját nyugdíjamból), mivel ők veszik fel. Csak tudnám mire kell neki. Nem elég, hogy van egy csomó ingatlana (lakása), meg ki tudja, mennyi lóvéja, az én rokkantnyugdíjam kell neki. Igazi sóher, ráadásul. Persze szóba se jön, hogy ide adja az egyik lakást nekem, mert ki vannak adva albérlőknek. Mert annyira kell neki a pénz. Szegény. Úgy sajnálom.

0 Tovább

Párkapcsolat és pornó probléma (még mindig)

Számtalan előnye van egy párkapcsolatnak. Általában. Bár én régebben néha arra gondoltam, hogy néhány percnyi szexért általában egy hónapot kell szenvednem. Mivel a csaj nem egy észkombájn, és olyan béna, hogy szinte képtelen ellátni magát, szellemileg meg egy kissé visszamaradott. Egyébként ez elsőre nem szokott látszani (normálisan néz ki), még másodikra sem, nekem akkor esett le, hogy mi a pálya, amikor valaki elmondta, hogy igazából "enyhén értelmi fogyatékos". Hát, mit mondjak, több napig ittam egyfolytában a hír hallatán.

De ezt az egészet úgy fogtam fel, mint ha valkainek fáj a lába :), vagyis fogyatékosságként. Ha úgy fogom fel, hogy cserben hagyok egy embert, mert "beteg" (ő 100%, hogy úgy fogná fel), akkor az nem tűnik szép dolognak. Betegnek beteg, van egy csomó diagnózisa, paranoid skizofréniától kezdve epilepszián keresztül egy csomó minden, azt mégsem írhatják rá az ambuláns lapjára, hogy "szefós". Arra adnak gyógyszert, ami benne van a könyvükben, szerintem amúgy nem is kéne neki gyógyszer, ő ilyen, és kész, beilleszkedési zavarai vannak, nem valami okos (és még finoman fogalmaztam), régebben 1x-2x rosszul lett, elájult, amire ráfogták, hogy epilepszia, egyszer meg úgy hallotta, hogy isten szól hozzá, hogy ne legyen öngyilkos (ilyen simán van szerintem "normális" embereknél is), azóta persze még skizofrén is, és elég durva gyógyszereket kap. Úgy látszik, a pszichiátrián komolyan veszik a mondást, hogy "ha isten szól hozzád, skizofén vagy". Egyébként meg halottam több emberről, akik simán istennel, meg Jézussal társalognak, csak van annyi eszük, hogy ezzel nem a pszichiátriát keresik fel. Ezek általában könyvet írnak, vagy beállnak valami kuruzslónak jó pénzért.

Írtam egy csomó mindent a párkapcsolatunk előnyéről, legalábbis megpróbáltam, de 1 ház falán írtam, hóesésben, a tollam meg nem nagyon fogott. Miközben rá vártam. 50 percet. Ez sajnos majdnem mindenapos, de már megtanultam, hogy ne idegeskedjek miatta, hogy ennyit kell rá várni, mert akkor elszívok egy fél doboz cigit közben, és arra meg nincs pénzem. Úgyhogy most nem tudom elolvasni, miket írtam. De az volt a lényege, hogy azért jó (ez a párkapcsolat), mert minden délelőtt elmegyünk piálni. És nagyjából ennyi. Hát, hogy ez mennyire jó, mindenkinek a belátására bízom. Meg megint megbeszéltük, hogy holnap szexeleünk. Meg azt is megbeszeltük, ha összeköltözünk (kábé idén nyáron), és majd minden nap ki fog elégíteni. Bla-bla-bla... sok volt a szilvapálinka inkább, szerintem. (Egy szavát sem hiszem már, sajnos.) Reggel valami ilyesmi filmet néztem, mint ez (az itt következő), csak már azóta törölték. Nem baj, ez szinte ugyanaz, csak ott volt valami idióta történet is... Mindegy, majdnem, ugyanaz... mármint a vége, szóval a "lényeg", a "végkifejlet", vagy hogy is mondjam... Szóval egyelőre még folytatom a filmek megosztását. Szerintem jó, hogy így felvállalom ezt a dolgot. De lehet, hogy nem. Mindegy jelenleg ebben a fázisban tartok (agyilag).

http://xhamster.com/xembed.php?video=1107030

0 Tovább

Még a pornóról

Már másodszorra száll el ez a bejegyzés, először anyám basztatta az egéren a kezem, és ettől eltűnt, másodszor meg mit tudom én, de valahogy megint eltűnt. A lényeg, hogy ezt a filmet (mármint egy újabb pornót, ne legyenek senkinek illúziói :)) meg akarom osztani, mert régebben ezek a típusú filmek voltak a kedvenceim, és most ez is megtetszett. Egyébként arról szól, hogy van két nő, és egy néhány pasi rájuk veri a farkát. Ezt csak azért írtam le, hogy megkíméljem az érzékenyebb lelkületűeket egy sokkhatástól. Egyébként vannak itt ilyenek? A régi blogomon mindenki jó embernek tartott, aki egy súlyos mentális betegséggel küzd. Na, jó majdnem mindenki. Talán az is voltam, de megváltoztam, elég radikálisan. Rájöttem, ki vagyok valójában. Vagyis kinek gondolom magamnak most. Nem éppen betegnek. Legalábbis a szónak nem abban a "skizofrénia" értelmében. Gyógyszert már nem is szedek lassan egy fél éve. Új hobbijaim vannak: sorozatgyilkosokról olvasok hobbiból (miközben utálom az erőszakot), néha órákat töltök pornózással (mármint ha senki sincs itthon, de ilyen nagyon ritkán van, sajnos), és sokat piálok. Ez egy régi-új hobbi. Mondjuk a többi is, kivéve a sorozatgyilkosokról szóló sztorikat, mert ez valami egészen új. Nem tudom, csak úgy jött. Bár ettől még nem fogok bekattanni (remélhetőleg). A pornót viszont mindig is imádtam. Volt, hogy ambivalens érzéseim voltak vele kapcsolatban, de ezeken hamar túltettem magam. Általában nem szívesen beszélek a gyerekkoromról, de elég csak annyit mondani, hogy minden hónapban meglátogattam az újságost bizonyos magazinokért, a német nyelvű agyon másolt pornófilmek pedig álmaim netovábbját jelentették. De ahogy belegondolok, még mindig. Imádom a retro pornót (is). A régi blogomon én sem osztottam meg sem szexet, sem pornót, most itt kipróbálom. Lehet, hogy nem csinálom többet, de az is lehet, hogy minden bejegyzés végére rakok valamit, bármiről is lesz szó. Én csak próbálok nem prűd lenni, és valami egyedit csinálni, és mivel szeretem a pornót (jobban, mint a tévét és a könyveket), miért ne? Én nem akarok pornó bloggerré válni, mert leginkább a rizsa miatt csinálom a blogot (mert ez meg a másik, amit szeretek, írni), és szeretném, ha azért olvasnák, amit én csinálok, és ne a pornó miatt. Vagy mindegy is, csak nézzék :). Lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni, akkor meg maximum abbahagyom. Az lesz, amit az olvasók akarnak. Ha lesznek egáltalán. Még csak most kezdtem itt, de szeretnék sokáig maradni, mert megtetszett a "hely", és ez az ötletem támadt. Próbáltam már pornóblogot is csinálni, csak szégyelltem, meg nem akartam olyan égő kommenteket fűzni hozzá (mint néhányan). Próbáltam skizofréniáról szóló blogokat, az eredmény nem az lett, mint amit szerettem volna. Meg szerettem volna mutatni, hogy nem vagyok egy átlagos skizo, és többre viszem, mint a társaim, de egyszerűen semmi sem jött össze. Úgy érzem, az évek alatt semmit sem fejlődtem. Talán egy nagyon keveset. Az meg semmire sem elég. Amit észre lehet venni, hogy szófosásom van, az életben meg hallgatok, mint a sír, "szemlélődök", ahogy egy régi barátom mondaná. (Aki már sajnos meghalt.) Talán kapcsolatokat kéne kialakaítani néhány szimpatikus emberrel. A régiekkel befejeztem, úgysem tudnánk ott folytatni, ahol abbahagytuk... sem sehol... szerintem. De már megint eltértem a tárgytól, ezt még gyakorolni kell, hogy csak egyvalamire koncentráljak... És ez most... A PORNÓ! Sokan csalódnának bennem, lehet, hogy sokan csalódnak is, most is, ebben a pillanatban is, de túl sokáig nyomtam el magamban. Ti., hogy szeretem a pornót. És még mindig nem értem, miért nem szalonképes egy blogban. Lehet, hogy defektes vagyok, lehet, hogy perverz vagyok, de ez is része az életemnek, és úgy érzem, fel kell vállalnom. Ez de buzisan hangzott. Akkor most megnyugtatok mindenkit legalább arról, hogy ezekben a filmekben nem lesz buziskodás. Sem erőszak. Sem fekália. He-he. Na, akkor lássuk:

http://xhamster.com/xembed.php?video=1748820

0 Tovább

Minden férfi disznó (velem az élen)

Ma reggel már sikeresen túl voltam 1-2 pornófilmen, amikor elindultam a bnőmhöz, de a busz is tele volt jó macákkal, ezúttal kábé olyan korombeliekkel, úgyhogy csak úgy kapkodtam a fejem. Az egyiknek már van gyereke is, mert felcsináltatta magát egy négerrel, és most mindenhová cipeli magával a kölyköt, mert gondolom egyedül neveli. Aztán volt egy, akit egyszer a fél városon keresztül követtem végig, mert valahogy jó mókának tűnt. (Látszik, hogy nincs életem.) Nagyjából mind a ketten egyfelé mentünk (Sóstóhegyről Örökösföldre), de akkor is fura volt, és izgalmas, és egy kissé perverz. (Nyugi, ilyet csak egyzser csináltam.) Meg volt még egy nő, igazi szexbomba (talán a legjobb "bőr" Sóstóhegyen), kábé egy (fél ) fejjel magasabb nálam, de ez engem egy cseppet sem érdekel, na azt már tényleg megcsináltam volna ott helyben.

Kicsit ugyan szarul éreztem magam így reggel pia nélkül (vagy legalább nyugtató nélkül). Meg ma mintha hidegebb lett is volna egy kicsit, úgyhogy semmi kedvem nem volt olyan korán menni, azt hiszem, még pornóztam volna egy kicsit a jó meleg lakásban. Persze muszáj minden nap egy kicsit kimozdulni, ilyenkor úgy érzem, igazából élek egy kicsit, azt hiszem, jót tesz nekem a mászkálás. Fél napokat csvargok, haza csak zabálni, aludni, és pornózni megyek, meg néha tv-zni. Olvasni szinte már nem is szoktam, pedig valaki(k) szerint kéne. Lehet, hogy később véglegesen csavargó leszek, ahogy a szüleim jósolták. Benne van a pakliban (nagyon is). Sok "skizó" végzi így, jobb tehát felkészülni.

A barátnőzés nagyjából a szokásosan sikerült, mondjuk még ivott volna, pálinkát, vodkát, ilyesmit, csak sajnos már elfogyott a pénzem. Viszont talán sikerült rávennem, hogy ha holnap veszek neki egy pár páleszt, eljön hozzám szexelni. Ami kábé áltagban havonta egyszer szokott megtörténni, már nem a pálinkázás, hanem a szex, ami amúgy nem valami nagy szám, de mivel ő nem is nagyon igényli, meg sem fordul a fejében, hogy nekem viszont lenne rá igényem, mert gyakran vagyok "kanos". Körülbelül minden nap. Ebből vitánk is volt: azt mondta, hogy egy héten legyen egyszer, de van, hogy hónapok is eltelnek, és ez nekem elég szar. Arra is gondoltam, hogy a sok szar gyógyszere miatt nem akar annyira szexelni, mert régebben elég nagy ribanc volt. Vagy csak már megunta. Vagy miattam. Á, mit tudom én. Ezért kaptam rá mostanában jobban a pornóra, a régi barátnőm mellett kevesebbet néztem, és általában azt is rajta vezettem le. De neki más kellett, változatosság, hiába volt jó a szexuális életünk, elkurvult, na.

Hazafelé nem élveztem annyira a buszozást (hiába volt már a fejemben). Már azt hittem, teljesen dögunalmas lesz a hazaút, de felszállt egy ikerpár (mondanom sem kell, hogy kiscsajok). Hát ők eléggé jól néznek ki együtt (mindenhová együtt járnak), azt hiszem szívesen rájuk élveztem volna (ez szokott róluk az eszembe jutni), de azt hiszem ennyi. Amúgy a két kiscsaj csak 2-en együtt érdekes, külön-külön lehet, észre sem venném őket. Na, jó, hát ilyen perverz vagyok, mára kábé ennyit, most menem kell fát vágni, meg virágot locsolni, meg ilyesmi, azt hiszem, a délutánom már elég szar lesz. Azért most még megpróbálok beszúrni ide egy pornó videót, hogy ne csak mindig beszéljek róla, remélem ezt szabad. Amúgy meg nem kell megbotránkozni, akit nem érdekel, ne nézze. Csak azért rakom be, mert ez az egyik, amit néztem reggel, és láttam már jobbat is, nem egy nagy szám, és nem is láttam belőle, csak az érdekesebb részeket, nagyjából a felállás az érdekes 2F4L (ha jól rémlik), és persze "csak semmi buzulás" (a csajok részéről persze lehet). Amúgy főleg az xhamsteren keresgélek a nekem való filmek után, van hogy viszonylag érdekeset lehet találni az újak között is, és nem kell órákat kutakodással tölteni. Hát, íme:

http://xhamster.com/xembed.php?video=1753923

0 Tovább

Na, jó a freeblog nyomokban még működik

De nem megyek vissza. Ez se működik (már vagy még), meg az se. Végül kirakta a linket, ami ide mutat (jó félórás gondolkodási idő után). Csak most meg az a gondom, hogy azok is ide találnak,akiknek nem kéne. Nem baj, ha itt lesz egy pár ismerősöm, akikkel beszélgetni szoktam, törlöm az egészet a francba. Mármint a freeblogosat. Nem vagyok rá büszke. Egyre inkább. Mondjuk büszke erre a blogra se vagyok, megfigyeltem, hogy csak csapongok össze-vissza, asszociálgatok, ahelyett, hogy nekiállnék alaposabban kifejteni egy témát. De az olyan strapás. A sok utánajárás, meg fogalmazás. Mindenesetre minőségileg valamivel jobb, mint az előző blog. Lehet, hogy ez is mérhetetlen sok gyakorlás és seggelés kérdése, és nem a tehetségé? Mert én elvileg tehetséges voltam a gondolataim "papírra vetésében" régebben, de ez a régebbi blogon (még) nem igazán látszott. Lehet, hogy most se fog, mert olyan össze-vissza szófosás lesz az egész. Attól mindenesetre jobb, mint amikor hetekig nem jutott eszembe semmi épkézláb, most meg, mióta nem szedem az antipszichotikumot, mintha beindult volna valami... Na, persze, most meg megint semmi. (Már bevettem az esti tutinyugimat, önszorgalomból szedem, a szülői tiltás ellenére, és eléggé kiüt). Úgyhogy majd holnap írok többet. De legalább napközben nem szedem. Persze, mert piálok. "Életmódváltoztatás kell", ezt mondtuk mindig régebben a haverokkal piálás közben, persze ugyanúgy berúgtunk, de a szándék legalább megvolt.

0 Tovább

A freeblog végleg beszart

Most ez így nagyon jó, hogy csináltam egy blogot, de a freeblog még arra sem képes, hogy búcsúüzenetet küldjek rá, hogy az a néhány ember, aki véletlenül olvasta a blogomat, ide találjon. Különben meg semmi funkció nem működik rajta, nem tudom, miért nem zárnak már be végleg. Nem láttam még olyan weboldalt, ami olyan jó volt régebben, és így elszaródott.

Meg még a burát (bura.hu) látogattam (az egy honlap diliseknek), főleg az Ital, drogok és a Skizofrénia topikba írtam. De már nem látom értelmét. Egy Babarczy Eszter nevű nő csinálja (csinálta) a honlapot, de ő is szarik rá, mert ilyen "közéleti személyiség", meg filzófus, meg ilyen csúcsbölcsész, és nincs rá ideje. Csak régebben meg akart halni párszor, ezért hozta létre.

Azért sincs ott nagyon keresnivalóm, mert B. E. is "depressziós" és gyógyszerpárti (szintén azt hiszi, hogy ezektől van jobban, mint a már régebben említett Albert Györgyi, aki már sajnos nincs közöttünk), meg ott általában mindenki szed egy marékkal. Mármint a hozzászólók közül. Különös tekintettel a skizofrénekre. Egyébként nem egy túl jó közösség, főleg a marakodás megy, alig van értelmes hozzászólás. Kár. Létre lehetne hozni egy normálisabb betegeknek szóló honlapot/fórumot, csak nem igazán van benne pénz, így meg ki foglalkozna vele, nem igaz? A pénz a gyógyszerekben van, és inkább arra költik az emberek a pénzüket, mert be vannak fosva, hogy jaj, gyógyszer nélkül milyen "betegek" lennének. Kevesen merik venni a bátorságot, hogy kipróbálják. Csak mert fehér köpenyes orvosok mondják nekik szigorúan. Nem ritkán fenyegetik őket. De leszarom. Nem azért vagyok itt, hogy ilyenekről papoljak. Csak azért foglalkozok annyit vele, mert sokáig az életem része volt, én is egy voltam a megfélemlített "betegek" közül. És nagyon-nagyon rosszul éreztem magam.

Nem azért magyarázok itt, hogy valamit is megváltoztassak. Ez belátható időn belül már biztosan nem fog változni. Mármint a pszichiátria, meg a gyógyszerezés. Az emberek túl hülyék, hogy ezt belássák. Hogy maguk felelősek a "mentális betegségeikért", és maguknak kell változtatniuk, a gyógyszerek szart se érnek. Akik kiszabadulnak a pszichiátria "karmaiból", azok általában jobbnak látják hallgatni, és én is ezt teszem. Keresek inkább valami jó kis pornófilmet, és majd berakom ide. Ezt még majd eldöntöm, ide való-e. Fasz tudja.

Amúgy érdekes, mióta nyugtatózok, nem annyira érdekel a pornó és a szex. Az antipszichotikum meg egyenesen impotenicát okoz. Gondolok itt a Risperdalra és barátaira. Szerencse, hogy már nem élek velük. Amúgy még serdülő koromban szoktam rá a pornóra, mint a piára és a cigre, és csökkenteni tudom ezeket, napokig, hetekig elnyomni magamban, megszabadulni nem fogok szerintem már soha. Kivéve, ha valami "csoda" történik.

Ja, ma is jól bebasztam, csak a rend kedvéért mondom. A legjobban a részeg buszozást/utazgatást élvezem, de már lassan kezdem azt is megunni. Á, nem annyira. Ezt nem lehet megunni. Olyan kalandos. Bámulni az embereket (leginkább a kiscsajokat), majdnem olyan jó, mint a pornó. Csak olyan igazi. Érdekes, régebben ezt nem élveztem annyira (a pornóval ellentétben), mert úgy gondoltam, minek bámuljam, ha úgysem kaphatom meg. Ma már más a helyzet, szívesen csorgatom a nyálam az ilyen kis csajokra (is). Hát, igen. Vén kecske is megnyalja (megnyalná) a sót, erre azt szokták mondani, azt hiszem. Külön élvezem, az olyan pornófilmeket (is), ahol valami vén faszokkal kúrnak a fiatal picsák. Meg még egy csomó fajtát... Ha találok valami igazán jót, most már tényleg berakom... mármint ide... ha lehet... csak az a baj, hogy mostanában eléggé válogatós vagyok. Bár lehet, hogy csak a nyugtatózás miatt. Vagy az évekig tartó masszív pornózás miatt. Már egyre kevesebb filmre izgulok fel. Ez most jó, vagy rossz?

0 Tovább

Mese a jó és a rossz fiúról

Ez most durva lesz, de volt idő, és elég sokszor, hogy azt kívántam, a szüleim minél hamarabb dögöljenek már meg. Szerintem sokaknak megfordul a fejében, ha valamiért nagyon dühösek valamiért a szüleikre, még ha nem is nagyon merik bevallani, vagy hangoztatni. Viszont a régi blogomban kaptam egy hozzászólást, hogy az eléggé kilátástalan helyzetemből (pszichiátriai stigma, társadalmi kirekesztettség, szülői terror, munkanélküliség normális (nem rehab) munka reménye nélkül) az egyetlen sanszom a normális életre, ha a szüleim már nem lesznek. Akkor ez rosszindulatú és arrogáns megnyilvánulásnak tűnt, de az igazság gyakran nyers és eléggé gázos tud lenni. Azóta már egy párszor eszembe jutott ez a hozzászólás, és nem vagyok tőle felvillanyozva, de így nem mehet a végtelenségig, a személyiségemet már jórészt feladtam miattuk, meghúzom magam, mindenben igazat adok nekik, vagy csak kussolok csöndben (ha véletlenül nem 100%-ig egyezik a véleményünk), de nekik ez sem elég, teljesen a saját képükre akarnak formálni, meg akarnak szüntetni mint önálló lényt. Ezt a lelki terror eszközével érik el. Mit és meddig szabad nézni a tévében, mit egyek és mennyit, mikor mit vehetek fel az utcára, meddig szabad fent lenni, mit szabad olvasni, és mit nem. Tökéletesen kontrollálni akarják a cselekedeteimet. Csak nem tudom, mi a fasznak. Mit élveznek ezen? A tesómmal nagyjából ugyanezt csinálták, amíg itthon lakott, de ő teljesen másképpen reagált a dolgokra, mint én. Mondhatni ravaszabb volt, eljátszotta, hogy egyetért mindennel (nem is esett annyira nehezére). Mindenben apámat utánozza, még a mozdulataiban is, messziről össze lehet keverni őket. Van néhány "önálló gondolata" is, ezeket általában a kuruc.infóról, meg hasonló forrásokból szedi, szóval amit ő önálló gondolatnak nevez, az a cigány- és zsidógyűlölet, nagyon eredeti, tényleg. Néha ezekkel szórakoztatja a családot, nagyon érdekes. De elnézik neki, mert egyébként mindig mindennel egyetért, meg megcsinál, és még arra is marad energiája, mindehhez jó képet vágjon. De hogy magában közben mit gondol, nem tudom, és megmondom őszintén, nem is érdekel.

Egyébként az ő története is elég béna (szerintem). Felcsinálta a feleségét, persze előbb mind a ketten felmondtak a munkahelyükön, aztán idejöttek ők is a nyakunkra. Egy élmény volt. Hatalmas észre vall. De később kiderült, hogy a gyereknek ez kell, meg az kell, mert itt nem lakhatnak, külön lakás, megkapták az egyik kocsit is, fizetik a főiskoláját (kommunikáció szak), meg kapott egy üzlethelyiséget a semmit nem jövedelmező alibi vállalkozásához.

Ő ezekre egy forintot nem költött, azért kapta, mert ugyanazt a szar kispolgári életet éli, mint a szüleink, meg "egészségesen él", ami apámnak a vesszőparipája, nem utolsó sorban meg azért, mert unokával "ajándékozta meg" őket. Ő is kontroll alatt van, de látszólag nem lázadozik ellene. Persze külön lakásban valamivel könnyebb. A kaját általában tőlünk szerzik be (a felesége még kaját sem csinál), az ünnepekre pénzt kapnak, meg amúgy is támogatják őket mindenfélével.

Ráadásul azt vettem észre, hogy apám el van ájulva a tesómtól, hogy milyen okos (annak ellenére, hogy ő se keres semmi pénzt, csak a szája jár állandóan). Órákig el tudnak egymással beszélgetni, főleg azért, mert az apám szereti visszahallani a saját gondolatait, és ezt így megkapja. Persze a "gondolatai" főleg abból állnak, amit a különböző youtube-s megmondó emberektől felszed. Igazából nincs önálló gondolata, soha nem is volt, ő ezt úgy fogalmazza meg, hogy "megosztja mással az információt". És erre rohadtul büszke.

Közben meg itthon van egéaz nap, nem csinál lényegében semmit. Mióta kirúgták a vezető állásából (már egy jópár éve), leszázalékoltatta magát, és az az álma, hogy interneten fog pénzt keresni mint hálózatépítő, mármint MLM-es. Itt is az a módszere, hogy "megosztja másokkal az információt", amit az ilyen előadásokon hall, és amiket szorgalmasan rögzít is, hogy el ne szalasszon valami hatalmas okosságot. Persze ő személyesen soha nem megy sehova, csak skype-on tartja a kapcsolatot a többi MLM-essel. Aki nem ilyen, vagy nem felel meg neki a gondolkodása, azt meg törli a névlistájáról (skype-ról, Facebookról, mit tudom én). Szóval van egy pár ilyen ismerőse, akikkel belépnek mindenféle internetes "üzletbe", és remélik hogy egyszer majd egy csomó pénzt fognak kereni. Valami kis aprópénz össze is szokott jönni, hogy aztán még nagyobbat bukjanak vele, ha bedől a szisztéma. Meg kell, hogy mondjam, hogy ez már a tesómnak is sok, meg pénze se nagyon van, de szóban lelkesen támogatja az apját, nem mintha mindenben egyetértene vele, inkább csak seggnyalásból.

És hogy jövök én ebbe a családi idillbe? Leginkább sehogy. Csak egy perverz és alkoholista, és kábítószeres vagyok a szemükben. Mindig is én voltam a fekete bárány. És nem csak a szűk családi körben, mert telerinyálták a rokonságot is a rémtetteimmel. Mióta az eszemet tudom, állandóan csavarogtam a haverjaimmal (amíg még voltak, de mára már szinte mindegyiknek családja van, vagy mit tudom én, nem tartom már velük a kapcsolatot). Jelenleg is sokat csavargok, csak hogy ne kelljen otthon lennem. Lehet, hogy hülyébben oldottam meg ezt az egész kérdést, mint a tesóm, sőt biztos, de legalább nem vagyok képmutató. Ő csak jól tudott taktikázni, talán ennyi. Igaz, hogy nincs egy vasa sem neki se, de azt nagyszerűen megoldotta, hogy jóformán 0 forintból éldegél főként "szülői segítséggel". Felesége van (igaz, hogy egy trampli), iskolába jár, vállalkozása van (ami igaz, hogy szarul megy), meg csinált egy unokát a szüleimnek, amitől oda vannak. Lehet, hogy ennyi lenne a titok? Hogy minden a látszat, és jön a szülői segítség? Engem meg innen is ki akarnak baszni (legalábbis szóba jött tegnap, egy kicsit ezért is húztam fel magam, hogy menjek csak nyugodtan az utcára (lakni)). Hát, köszi szépen, lehet, hogy annak is eljön az ideje, mert én valahogy soha nem tudtam érdekből megjátszani magam, legalábbis egy életen keresztül biztos nem. Sokaknak ez nem okoz olyan nagy gondot, úgy veszem észre a környezetmben. Játszani mindenkinek, a rokonoknak, a szomszédnak, a főnöknek, az iskolában, még az ismeretlen emberek előtt is a mintapolgárt, hát ez nekem nem megy. Bár arra is felhívták már többen a figyelmemet, ha a szüleim valami oknál fogva nem lennének, a kedves tesóm, a felesége, meg a cuki kisbaba kb. 5  perc alatt kiforgatnának az örökségemből, úgyhogy talán ez se megoldás mégsem.

0 Tovább

Ördögi kör, mókuskerék, stb.

Hiába próbálom szétválasztani a piát a nyugtatótól. Ma olyan részegen jöttem haza, hogy lényegében faltól-falig mentem. Gyorsan zabáltam valamit, hogy ne érezzék a piaszagot, aztán mindent a nyugtatóra fogtam, meg is mutattam apámnak az (üres) üveget, meg mondtam, hogy többet nem fogom csinálni. Persze dög részeg voltam, de az mégis jobban vette ki magát, hogy nyugtatót vettem be. Ezt nem veszik annyira komolyan, egy kis ejnye-bejnyével megúsztam. Persze aztán benyomtam egy jó erős Frontint (csakazértis), ki is ütöttem magam rendesen. Egy kicsit beájultam, aludtam is egy keveset, de most sem vagyok valami fényesen. Lehet, hogy le kéne állni ezekkel a szarokkal. Már csak azért is, mert kezdem unni. De legalább történik valami, és a Viktortól kapott rokkantnyugdíjamat valamire el kell baszni. Igazából másra nincs szükségem, itthon kapok kaját, meg ami nagyon kell... Persze megint voltam a Délibábban, miután hazakísértem a csajomat (akivel persze előtte szarrá ittuk magunkat). De nem bírtam megállni az olcsó piát. Odajött hozzám egy csávó, meg is hívatta magát egy felesre, de csak össze-vissza pofázott. Ő az, akinek már teljesen elvette az eszét a pia, állítólag veri a családját, mindent elad, hogy piához jusson (a múltkor valami hörcsög akváriumot, vagy mit hozott), meg ahogy észrevetem, még a Délibábban is mindenki utálja, pedig az nagy szó. Szóval elég nagy szaralak. Leginkább azért utálják,mert veri a nőjét, ezért még a kocsmából is kinézik, szóval nem igaz, hogy minden alkesz agresszív lenne. Ez amolyan sztereotípia, meg urban legend. Könnyebb azt hinni, hogy minden alkesz agresszív állat, ezek vannak a hírekben, meg a néhány lúzer picsa, aki ilyennel kezd, telerinyálja vele az internetet, az újságokat, meg a tévét. Valójában úgy áll a helyzet, hogy aki agresszív, az pia nélkül is az, csak könnyebb arra fogni. A pia csak azt hozza ki az emberből, ami amúgy is benne van. Én se innék annyit, ha a barátnőm nem itatna le, szó szerint, aztán meg már nem tudom megállni, mert régen alkoholista voltam, de ezt hiába is mondanám neki, nem jut el a tyúk agyáig. Egyesek szerint a teljes absztinencia a megoldás az ilyen esetekben, ez talán egy kicsit túlzás, de az is hogy minden nap inni kell vele, mert nem igazán bírja ő sem pia nélkül. Persze csak ilyen női adagokat iszik, a maradékot meg én iszom meg, plusz még a saját piámat is, így nem csoda hogy általában berúgok. Akkor meg ugye irány valami olcsó krimó, ahol eliszom a maradékot, ha ugyan marad, mert általában kisajtolja az összes pénzem, kávé, üdítő, sör, bor, persze a nagy részét végül én iszom meg. Beszélni meg nem lehet vele, mert eléggé szefós, különben meg általában az van, amit ő akar, de már megszoktam. Régebben sokat lázadoztam ellene, főleg a blogjaimon, senki nem értette, minek vagyok vele, ha ilyen gáz. Hasonlítgattam a volt barátnőmmel, meg egyéb sokkal jobb nőkkel, de már belenyugodtam. Lassan már 4 éve együtt vagyunk, és kezdem megszokni a hülyeségeit. Pontosabban lassan már fel se veszem. Olyan, mintha a gyerekem lenne (aki iszik). Néha nehezen bírom, meg rémálmaim is vannak vele, de ő azt mondja, hogy én vagyok az élete értelme, és ha elhagynám, begyógyszerzné magát, és öngyilkos lenne. Néhányszor próbált velem szakítani, de rájött, hogy egyedül életképtelen, mert igazából értelmi fogyatékos (ez a címke illik rá a legjobban), és el van veszve a világban. Nincs egy barátja sem, nem azért, mint nekem, aki megszakítottam mindenkivel a kapcsolatot, hanem azért, mert senki sem akar vele barátkozni. Így volt ez már az általános iskolától kezdve egészen mostanáig. Az az igazság, hogy nem merem magára hagyni, és nekem is jót tesz a társaság. Az más kérdés. hogy nem hagy igazán élni, és ha ő nem lenne, lehetnének értelmesebb ismerőseim is, akik nem szedik el az egész pénzemet, és nem foglalják le majdnem az egész napomat (minden nap), és nem kell minden nap a kocsmában piálni velük, hanem valahogy értelmesebben is el lehetne tölteni az időt. Én már úgy érzem, kinőttem ebből. Kábé 10 évig nagyban csináltam (nagyon nagyban), és most már valami értelmesebbre vágyom, mint a pia, gyógyszer, cigi, kávé, szóval az ilyen "élvezeti szerek". Valamit kezdeni kéne az életemmel, mert a fél életemet már elbasztam ezekre.

0 Tovább

Hülyeség, de nem marhaság

Skizofrénia underground

blogavatar

Skizofrének. Mostanában leginkább egy növény jut az eszembe róluk, mégpedig ez: nebántsvirág. Különben meg kurva hamar bele lehet szokni az anyuci pici gyereke szerepébe, utána meg úgyis elhülyülsz, és vagy felvesznek az intézetbe, vagy a lágerbe, vagy megdöglesz az utcán, mert az, hogy ki fognak semmizni, legalábbis valószínű, főleg, ha gyámság alatt vagy. Aztán meg eltakarítanak, mint a szemetet.

Közérdektelen témák

Szerintem tweetelni menő

Feedek