Skizofrénia underground

Sajnos a legdurvább fogászati + szájsebészeti beavatkozások szükségesek, szóval még egy ideig nem megyek dolgozni. A Fehér Egérbe azért lejárok. Amikor megérkeztem, ott találtam Gyuri bácsit, aludt, szemüvege a kezében. Egy rövid időre felkelt, meghívott mindenkit 1 körre, majd a kerthelyiségbe a következő kérdést tette fel: "Én kurelem a napot? Vagy a nap kurel engem?" Kicsit furcsán hangzott a szájából, mikor minden második szava az, hogy "kérlekszépen". Ez a kurelós kérdés nem derült ki, mivel 1-2 vodka után újra elaludt, egyébként a Fehér Egérben külön kis kanapék vannak kiképezve a szendergőknek. A Fehér Egér a legnagyobb alapterületű ilyen helyiség, amit eddig láttam, + a legolcsóbb a környéken + a legjobb fejek járnak oda. (Mint a "kurelós" Gyuri bácsi.) Persze valószínűleg a közeljövőben senki sem fogja elnyerni innen a Nobel-díjat, és most talán magamat is ide számíthatom. Ide jártam fiatal koromban, tele nagy reményekkel, és most ide járok kétségek között, majdhogynem végképp lemondva magamról. Amúgy kurvára nem tudom, mi lesz velem, meddig nem megyek még dolgozni, és milyen szájsebészeti izéket fognak még rajtam elvégezni, dögöljek meg.

Úgy néz ki, a héten táppénzen leszek, mert szükséges volt egy kis szájsebészeti beavatkozás. Így egy hétre kiszabadulhatok a taposómalomból, már egy kicsit kezdett eldurvulni a helyzet, az örökös fáradtság, kedvetlenség, reménytelenség érzése kezdett eluralkodni rajtam. Persze bírtam volna még egy ideig, de ilyenkor törvényszerűen előjön valami. A pofámról nem akar múlni a dagadás, szóval minden nap megbirizgálják a bemetszést. Így ez mondjuk nem annyira pihenés, de valamit tisztult az agyam, talán. A szakkörben (legalábbis a mi szobánkban) örökké a rádió szól, egy ideje eljutottam arra a pontra, hogy megutáltam a zenét, szó szerint. Számomra érthetetlen, hogy ennyi energiát fektetnek az emberek valami hülyeségbe, csak azért, mert az emberek számára az a legkönnyebben emészthető. Ráadásul hülye dallamok mennek a fejemben, amiktől lassan már a hányinger kerülget "nem tudtam überelni anyádat, te meg nem mosod magad után a kádat", na, persze, meg "vágjál lyukat a kádba". Egyszerűen nem tudom feldolgozni a sok baromságot, csak ömlik a szöveg egész nap, és az agyamra megy. Ráadásul az egész társaság lassan szájmenésben szenved, Edit 3 folyamatosan dünnyög, függetlenül attól, hogy hallja-e valaki, de ez lassan jellemző lesz mindenkire.

A szakkörben már egy ideje Pné Erzsike mellett ülök, akiről mindig is azt gondoltam, hogy egy szófosó gép, de mint kiderült van személyisége is, és nem is olyan öreg, mint amilyennek tűnik. Azért szeretek mellé ülni, mert neki elég egész nap annyit mondani, hogy "Hm?", meg "Mhm...", Anikónak se mondok sokkal többet délután, csak azt, hogy "Igen", "Nem" (nem vérzik), itthon meg csak annyit szoktam mondani, hogy "Persze", ami az igent is és a nemet is helyettesíti. Szerintem tényleg egy igazi kommunikációs zseni veszett el bennem, még amúgy nem tudom, hogy el is induljak arra a főiskolára. A Fehér Egérbe szoktam lejárni inni, ott egy beszélgetésbe egyszer annyit szóltam bele, hogy "Rezesová", hát majdnem megtapsoltak. Nem nekem való a cécó, a felhajtás. És hogy hogy érzem magam így? Szarul. Ennél már csak akkor érezném magam szarabbul, ha úgy általában valamiért produkálnom kéne magamat. Látszik, hogy ide se írok semmit. Régebben fogalmam sincs, mit pofáztam annyit.

Pont egy hete nem vettem se cigit, se dohányt. A fő oka csakis pénzügyi természetű, mivel így 1500 Ft-ot kapok egy napra, ami így is elmegy: reggel Fehér Egér, délután Fehér Egér, aztán buszozás ki Örökösföldre, Napsugár. Így eléggé későn érek haza minden nap, de legalább nem jut időm gondolkodni, hanem alvás, megnézem a Férjek gyöngyét, aztán megint alvás. 19 óra után már alszok is, aztán kezdődik minden elölről. Ameddig nincs értelmes elfoglaltságom, nem is akarok mást csinálni. Bár lehet, ha elmúlik a nikotinhiányom, lesz valami épkézláb gondolatom is, de amúgy nem sokat várok a 2014 első felétől. Gondolkoztam azon, hogy csinálok még egy játékot, vagy egy interactive fictiont (ilyen feleletválasztós, mint a lapozgatós könyvek), de semmit nem ígérhetek: 2-ig dolgozok, kb 5-ig csavargok, és már csak heverészni van erőm. Nem tudom, mi legyen a dohányzással: nem jó se a dohányzás, se a nemdohányzás. Régebben könnyebben ment a leszokás, amikor egyszer sikerült, végülis, ha úgy vesszük, ez egy nyugis időszak, csak hülyeségeken stresszelem magam, elvileg most sikerülnie kéne. Nehezen szedem össze a gondolataimat (azért is nem írtam), remélem, most sikerült valamennyire. Másfelől meg nem akartam senkit terhelni egy újabb heroikus leszokási kísérlettel, mert azt gondoltam úgyis csak unalmas lenne, bár mondjuk miért ne? Jelenleg csak úgy tudnám összefoglalni az állapotomat, hogy szarul vagyok, és szorongok (a nikotinhiánytól).