Skizofrénia underground

A farsangnak annyi haszna volt, hogy értesültem arról, hogy holnaptól akár dolgozhatok is (rehabilitációs munkát), sőt, ha nem tudom meg időben (épp' az utolsó pillanatban), valószínűleg lemaradok még erről is. És várhattam volna még ki tudja meddig. Talán örökre. Anikót kokrétan a sírás kerülgette, amikor megtudta, hogy egy nyugdíjas klub tagjaival fog majd "bulizni", hozzánk hasonló hm... lelki beteg nem sok volt. (Az elmebeteg szót nem szívesen használom. Valakik igen, a szakemberek közül is. Parasztok.) Én viszont nem annyira estem kétségbe, mivel mostanában nehéz kihozni a sztoikus nyugalmamból, csak csodálkoztam azon, hogy egyszer én is ilyen unalmas vén trotty leszek. Ha leszek. Bár élőben én is gyakran vagyok unalmas, de csak azért, mert nincs kedvem bárkivel beszélgetni, és bármiről. Sőt, általában meg se szólalok. Az a legtutibb. Leginkább dacból. Azértse. Bizonyos értelemben sohasem nőttem ki a posztpubertás korból, és talán már nem is fogok. A piától viszont beszédesebb leszek általában. Azaz, ha valaki beszélgetni akar velem, és igazán kíváncsi rám, annak először le kell itatnia. Szóval látni, hogy a sok vénember vedeli a pezsgőt, mi, dilisek viszont csak kölyök pezsgőt kaphattunk, vagy málnaszörpöt... hát, szóval idegesítő volt egy kicsit... szinte csorgott a nyálam... itthon az első útba eső kocsmában muszáj volt bekapni 2 deci vöröset. Ez a minimum. Egyébként ma nem sokat ittam, már csak azért sem, mert ezeknek a "szociális gondozóknak" kifinomult szaglásuk van az ilyesmihez. Mármint akik a farsangot rendezték. A nyugdíjasoknak, meg nekünk, egyszerre. Eddig az értelmi fogyatékosokkal voltunk összezárva, most meg velük. Igazság szeint nem igazán tud velünk mit kezdeni az ellátó rendszer, vagy mi. Mindegy, baszódjanak meg :) A farsang maga elég szar volt, de legalább lesz valami munkám. Remélem, valódi hasznom is lesz belőle, mert így a szüleim csak még jobban elszedik a rokkantnyugdíjamat, ahogy ismerem őket. Anikó meg a fizetésemet, ahogy ismerem. Hiába, az embernek fontosak a "szerettei". Ja, a szex is megvolt, egész jó volt. Most itt nem részletezném. Nagyjából sikerült, amit terveztem.

Mármint a a Mentálhigiénés Központban (az ilyen segítő szervezet a hülyéknek, egy darabig ott "melóztam" náluk...). Nekem azért is jeles nap lesz, mert eljön a "buli" előtt Anikó, és megbeszéltük, hogy ráélvezhetek a pinájára (végre). És 2x. Utána meg remélem, beszélhetünk az arcáról is. Majdnem 4 év után ez nekem jár, he-he... Aztán a farsangot meg csak kibírom valahogy... Tényleg, nekem tök mindegy kik és mit pofáznak, úgy fogom fel, hogy kit érdekel... Ma Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért című könyvét kezdetem el olvasni, ameddig Anikó valamit szerencsétlenkedett, de hamar megunta, és leléptünk (piálni). a 19. oldalon járok. Amúgy úgy vagyok vele, hogy nem kell (annyi) pornó, ha megkapom, ami jár :).

Például imádom a gruppenszex jeleneteket, mert annyira látványosak, részt venni bennük azonban nem sok kedvem van. Azt mondják, hogy a tömegszexnél 2 dologra kell vigyázni: 1. hogy ki ne maradj belőle. 2 a segged mindig a fal felé legyen.

Hát, mára ennyi... nem tudom, hogy készítsem fel magam a holnapi napra, de már nagyon várom... Tényleg, kinek kell a pornó, ha az ember élőben csinál(hat)ja?! Azért egy minimális pornót bizots fogok nézni. Holnap. Holnapután. Faszom tudja.

Á, viszont pl. ezt mégse lehet kihagyni, azt hiszem:

http://xhamster.com/xembed.php?video=1729269

Az egész ott kezdődött, hogy tegnap részegebben/később jöttem haza a szokásosnál. Van egy elméletem, miszerint a részeg emberek nem agresszívebbek, de a józan társaik, csak  általában addig provokálják őket, amíg kihozzák belőlük az állatot. Tegnap is ez történt. Szar volt. Azon húztam fel magam, hogy nem akartak pénzt adni. Egyáltalán. A tesómékat meg ugye tömik lóvéval, mert olyan jó fejek, hogy idejönnek, órákig pofáznak mindenféle ezoterikus faszságról, meg a tévét bámulják, meg idióta videókat arról, hogy hogyan legyenek egészségesebbek. Nem, mintha bármi bajuk lenne, hanem egyszerűen idióták. Talán inkább dolgozniuk kéne valamit. Örüljenek, hogy nincs semmi bajuk, az én betegségem álltólag egy létező valami (legalábbis miután teletömnek gyógyszerekkel tényleg beteg leszel), eddig az volt a gyakorlat, hogy ezzel mindenkit le%-olnak. És nem kamuból, mint apámat, aki élvezhetné az előrehozott nyugdíjas éveit, kertészkedhetne, rólam meg leszállhatna végre. Eddig is "segítenem" kellett a napi 1000 Ft-ért, amit a rokkantnyudíjamból nagy kegyesen ideadnak a szüleim. De most apám kitalálta, hogy 2 órát kell, hogy naponta dolgozzak azért a pénzért, ami jogosan amúgy is engem illet(ne). Lapátolni kellett, meg fát vágni. Eleinte csak úgy ment a munka, hogy minden egyes lapátolásnál/fejszecsapásnál azt mondtam magamban, hogy "a kurva anyád", "dögölj meg", és ezt váltogattam. Nem vagyok teljesen béna hozzá, mert gerekkoromban megpróbáltak engem is hobbiparasztnak nevelni (mint szinte mindenkit a családban), de persze nem sok sikerrel. Én még a helyi kocsmában sem bírom azokat a mezőgazdasági érdeklődésű embereket, akik oda járnak, magyarul kimondva bunkó parasztok. Úgyhogy én se járok oda egyáltalán. Aki nem lelkesedik a "kerti munkáért", azt levegőnek nézik. Jobb esteben. Vagy csak eddig terjed az agyuk, mit tudom én. Szóval inkább bejárok a városba piálni.

Én mondtam, hogy ne költözzünk ide a halál faszára a sóstóhegyi parasztok közé, de persze a szüleim le se szartak. Egy időben divat lett ide költözni, szóval, aki itt lakik, vagy elég sok pénze van, vagy paraszt. Esetleg mindkettő. Most naponta be kell járnom a városba, hogy normális embereket lássak, + normális kocsmákba járhassak, meg hogy egyáltalán érezzem, hogy élek. Én a városban nőttem fel, ha ezt a porfészek Nyíregyházát annak lehet nevezni. Nem tudom legközelebb hova költözünk majd, valami tanyára. Bár a tesómék azt tervezik. Há-há-há. Szar az élet, mi? Vissza a természethez. Nagyanyám is 80 éves koráig a földet túrta, nagyapámmal együtt, aki 75 éves korában meghalt. Szóval a nagymamám itt lakik nálunk, hiába sóherkedett, meg verte a fogához a garast (mint a parasztok általában), egy demecseri házon kívül nincs semmije, ami ráadásul szart se ér. Nagyapám halála előtt újították fel 1 milláért, ami abból állt, hogy kivertek néhány falat, legalábbis én ennyit vettem észre az egészből. Biztos csináltak mást is, például kifestettek, kurva jó lett tényleg (szarabb lett, mint volt). Szóval most ott áll a ház üresen, nem kell a kutyának se, felajánlották, hogy oda költözhetek (ott szintén földet kéne túrni). Lakik egy olyan alkesz "emberpár" a szomszédban, olyanokat csinálnak, ami még nekem is sok, sokszor összetörik magukat (van valami lépcső, és nem bírnak fel/le járkálni, annyira be vannak baszva, vagy összeverik egymást, a lényeg, hogy mindig "betegek" szegények. Ja, az agyukat meg már természetesen elitták (de lehet, hogy nem is volt). Ők is próbálnak "földet művelni", de mivel mindig totálisan részegek, siralmas eredménnyel. Kábé anyámékkal egykorúak, kicsit szarul néznek ki, de viszonylag még jól bírják magukat. Na, jó, ennyit róluk. A nagyanyám szokott mindig róluk mesélni, ha néha "elkap", mert apám véletlenül nincs itthon, és órákig pofázik hülyeségeről, jön utánam, és egyre csak mondja. Hogy kétszer kapott állami kitüntetést Kádár Jánostól, meg meg valami brigádvezető volt a parasztok között, és az ő emberei mindig többet kerestek, mert... tudja a faszom... általában nem figyelek, mert ráadásul álmosító is, úgyhogy általában vagy aludnék, vagy kimennék sétálni, meg cigizni. De neeem, mert ki kell várni azt a 2-3 óra hosszát, amíg apám hazaér.

Idiótákkal vagyok körülvéve. De már egyre fáradtabb vagyok, hogy újra kezdjem máshol/másokkal/máshogyan. Megértem a kulcsi mészárost, hogy bekattant, és halomra gyilkolta a családját, bár annyira nem ismerem a körülményeket, úgy rémlik, mintha neki is igazi seggfejekből állt volna az ő családja is.

Ráadásul a bnőm (még őt viselem el a legjobban, bár egyre gyanúsabb, hogy csak a pénzem kell neki) meg egy igazi fapina. Baszni nem tud, szopni nem tud, a faszverést még tudná, csak szerintem ahhoz se nagyon van kedve. Úgy ellett neki "megtanulnia" egy (asszem) 16 éves barátjától (amikor még ő is 16 volt), aki verte, megerőszakolta, késsel fenyegette, meg ki akarta nyírni a szüleit (is, meg őt is). Egyébként egész sok ilyen pszichopata barátja volt. Hát, ennyi ésszel, ami neki van, nem csoda. Kicsit azért is vagyok mellette, mert féltem, hogy milyen idióta jöhet(ne) még utánam (na meg azért is, mert megfenyegetett, ha elhagyom, kinyírja magát.) Azért, ha valaki képes lemenni a szintjére talán szerethető. Ennek ellenére nem szereti igazán senki (rajtam meg a fián kívül). Én azt mondanám, hogy megtanultam szeretni, és évekbe telt, mert rohadt idegesítő tud lenni, ha valaki nincs hozzászokva az ostobasághoz hisztivel párosulva. 

Régebben gyűjtöttem az érdekes embereket, akik persze (majdnem) mind alkeszek voltak, egész jó életem volt, meg jó barátaim/haverjaim. Azt hittem az ilyen kapcsolatok örökké, vagy legalábbis sokáig tartanak, és egy csomót lehet belőlük profitálni (inkább szellemi értelemben, de amúgy meg mindenhogy), de nem is ez a lényeg inkább, hanem, hogy jól éreztem amgam velük. Jobb pillanatainkban azt gondoltam, hogy ők az igazi családom. De a betegség (az, hogy megőrültem, depressziós lettem, és mindenkit elmartam magam mellől) úgy látszik sok volt (még nekik is). Csak a családom nem tudott mást tenni, mint "kitartani mellettem". Vagy itthon megyünk egymás idegeire, vagy bezáratnak valami intézetbe. Vagy az utca. Jobbnál jobb lehetőségek. Ráadásul úgy érzem, hogy ameddig én a pszichiátriákat jártam, a tesómék jól kisemmiztek. Az azóta megboldogult keresztanyám, meg nagyanyám felhívták rá a figyelmem, hogy tőlük (mámint a tesómtól és a feleségétől) semmi jóra ne számítsak, még örüljek ha nem forgatnak ki mindenemből, amit esetleg örökölhetnék (mivelhogy bolond vagyok).

Tegnap délután elmentem Örökösföldre, bár a kutya se hívott, nem is a barátnőmhöz mentem, hanem a Délibábba. Bő egy óra leforgása alatt megittam egy liter bort, meg egy deci vodkát. Aztán hazamentem, és pornóztam egész nap. Nem igazán "romantikáztam", olyan filmeket néztem, ahol a lényeg van összeválogatva. Mint pl. ez (van még egy pár belőle, szóval el vagyok látva):

http://xhamster.com/xembed.php?video=1757559

Ja, még csak annyi, hogy éjszaka egy körül megittam egy kávét (tudom, tudom...de van az a téveszme, hogy cigihez kávé kell...), aztán be kellett még vennem 2 db 1 mg-os Frontint, meg meg kellett innom 2 Gössert, hogy hajnal fele el tudjak egy kicsit aludni. Amúgy 1 órától 5-ig voltam fent, és még élveztem is nagyjából, szóval, ki nem szarja le?! De többet nem iszok éjszaka kávét, baszom.

pám mond néha azért jókat is. Illetve vannak jó meglátásai. Most például azt mondta, hogy mivel látja, hogy nem nagyon töröm magam, hogy dolgozzak, meg ilyen szar helyzetben vagyok, hogy nem is nagyon tudnék most munkát találni, próbáljam meg akkor legalább élvezni az életet. Persze erről egészen más elképzelései vannak, mint nekem. Például az, hogy sportoljak, meg fogyjak le. Hát kurva jó. Én SZERETEK dagadt lenni, zsíros húsokat zabálni, leöblíteni egy kis kávéval (jó cukrosan), esetleg piával, aztán meg rágyújtani. Tegnap például végig piáltam-zabáltam-szexeltem a napot, jól elfáradtam (egyébként Anikó mindig lefáraszt, ha itt van nálunk, nem csak a szex, az is, de a hülye kívánságai is, töltsek le neki internetről ezt, meg azt, nézzem meg a munkákat, de adjam oda a telefonomat is, hogy hétvégén hívogassa a munkaadókat (azok meg kurvára örülnek neki), meg főzzek kávét, hozzak sört, ha nincs itthon kaja, azt is csináljak, de nem eszik akármit, mert eléggé válogatós. Satöbbi. Ja, pluszba még vegyek neki joghurtot, csokit, "üdítőt", meg minden szart.). 2 körül, amikor már eléggé "kielégültem", meg felzabáltam egy csomó kaját, meg megittuk a citromos söröket (itthon csak azt szabad), általában hazamegy (vagyis hazaviteti magát apámmal, mert csak úgy hajlandó eljönni, ha utána nem kell buszoznia, én minden nap csinálom, ő meg nem bírja ki havonta 1x). Egyébként is állandóan nyűglődik, hogy fáj a lába (még széttenni se tudja normálisan, tehát máshogy kell "megoldani"). Bár szerintem ez az egész hiszti. Egy nagy hisztérika ez a nő. Azt szokta mondani, hogy csodálkozik, hogy bírom ki ennyi ideig egy ilyen hisztis picsa mellett. Hát eleinte csak alkohollal bírtam (most már inkább ő erőlteti, de nekem sem kell 2x mondani). Meg hát az van, hogy már kötélből vannak az idegeim. Valahogy csak megedződtem. Régebben komolyan azt élveztem a legjobban, ha véletlenül elaludt, mert 1 percre sem áll le az agya, mindig csak kapni akar valamit, nekem meg úgy kell kierőszakolni szinte azt a kis szexet. De közben is azon jár az agya, hogy mit tudna elkérni még tőlem, hány forintom maradt még, meg ilyenek. Régebben szex közben is ezeket kérdezgette, eleinte még ez is felizgatott, mert olyan volt, mintha egy kurvával csinálnám. A kapcsolatunk lényege egyértelmű: én adom a pénzt, meg az időmet, ő meg néha szexel velem. Az egyik ismerősöm ezt úgy oldja meg, hogy eljár kurvázni. Egyébként lehet, hogy olcsóbban megússza. Én is gondoltam már rá. Jó kis cigány kurvák vannak. Engem valamiért eléggé felizgatnak a cigány (vagy félcigány) nők. De persze vannak magyarok közt is jók, ha arra támad kedvem. Persze a kurvázás veszéyes (is tud lenni). Főleg azért, mert lenyúlják az embert, ha látják rajta, hogy béna, vagy részeg, aztán még hoppon is marad. Sajnos tapasztalatból beszélek :). Marad a pornó. Tegnap már nem volt se időm, se kedvem pornót keresni, de ma reggel eszembe jutott egy jó, amit nemrég láttam:

http://xhamster.com/xembed.php?video=985691

Csak annyit, hogy 1 kicsit sokat pofázok, félek senki nem olvas ennyit. Manapság a megosztás a menő, a humor, a "bölcsességek", az is leginkább a Facebookon, amit én nem használok. Nem tetszik, sekélyes, szar. De ez kell egy csomó embernek. Egyre inkább. Ha úgy tetszik, szembe megyek a trenddel. De nem is erről akartam beszélni, hanem arról, hogy igazából mennyire minden mindegy, ha van egy kis rokkantnyugdíjad, van kajád, és házad (még ha nem is a tied). Vagy ha nincs, hát az se baj. Nagyon mélyen megérintett ez a hajléktalanság probléma, tudok róla, hogy "külföldiül" (angolul) van is róla egy pár írás, hogy hogy kell így éli, mi is a teendő. Én is találkoztam eggyel, elég jó élete volt, napközben csavargott, este megivott egy kis sört, és ment a hajléktalanszállóra. Valahonnan Romániából (na, jó, Erdélyből) kapta a rokkantnyugdíját, és abból csövezett Pesten. Csak párszor találkoztunk, de nagyjából olyan kiegyensúlyozottnak (meg merem kockáztatni, hogy boldognak) tűnt. Szerintem a boldogság, az valami belső valami, és szarok én a kocsira, meg a házra, meg a többire, amit a tesómék kisírtak a szüleimtől.

Szarok rá, mit eszek, mit iszok. Mostanában estefele egyre több vizet, úgy érzem, jót tesz. Az meg van mindenhol. Szerintem én már tudok annyit, hogy elél(degél)jek az utcán. De jobb így. Kell egy kicsit ravaszkodni, tettetni, sőt hazudozni, és nagyjából olyan életem van, mint amit akarok. Belenyugodtam a szefós barátnőmbe, bele a lelki terrort alkalmazó szülőkbe, és olyan nagy mozgásterem van majdnem, amekkorát akarok. (Persze az éjszakai buliknak már sajnos lőttek, meg néha fát kell vágni, és vagy hazaérni du 2-re, vagy valami nagyot hazudni.) Csak a tesómékat nem annyira bírom, a fiukat, Nimródot egy kicsit jobban, de csak azért, mert még nem nagyon tud beszélni. Na jó, őket sem utálom kimondottan, csak ne lássam őket. Most is itt nézik a tévét, ide járnak tévézni, mert nincs előfizetésük, kész röhej. Olyan furcsán hülyék ők is. Általában hétvégén itt vannak minden este. Gondolom, nekik is mennyi életük van.

Szóval jól érzem magam a buszon (főleg a kiscsajok miatt), a városban (szintén a macákat bámulom, ez van). Örökösföldön, amikor a bnőmre várok 1 órát, már nem akarom sem kinyírni, sem felpofozni, sőt egy fél doboz cigit sem szívok el, mint régen. Hanem a legközelebbi krimóban (ami a Délibáb) beülök egy 80 Ft-os borra. Majd ha végre méltóztatik megérkezni, végighallgatom az unalmas hülyeségeit, 100x elismétlem, hogy nem vérzik az ínye, majd mire kikérek valami olcsó sört, minden a helyére kerül. Aztán iszunk, amíg tart a pénzből (vagy éhes nem lesz, vagy egyéb kínja nem lesz), mert akkor haza kell menni gyorsan. Azt persze leszarja, hogy én egy órára lakok, és hogy érek haza, de újra buszozás, újra kiscsajok, néha írok is valamit mostanában (mondjuk erre a blogra). Aztán vagy kidobom, vagy felhasználok belőle valamit. Itthon ebéd, kávé, cigi, délutáni alvás, csak a cigi a gázos, mert itthon nem tudják, és ez egy dög unalom környék, itt kell az utcán eltölteni 25-30 percet "sétálással" (hogy kimenjen a cigiszag). Este valami kaja, tévé, a nyugtatómennyiségtől függ, hogy végig bírok-e nézni például egy South Parkot, Family Guyt, vagy más baromságot. Kedvencem a 2 pasi, meg egy kicsi, mert sokat piál benne Charlie Sheen. De amúgy majdnem minden vígjáték jöhet, kivéve a niggeres (Életem értelmei, vagy mi). Meg a Jim szerint a világ. Ember, azzal kínozni lehetne, olyan szar. Na, meg a stand uposok is általában szarok. Szóval nekem 8, szarok a világra. Az se zavar, ha nincs tv. Ha nincs internet. Legyen egy kis kaja (parizer zsemlével), nekem ennyi elég, 1-2 100Ft-os sör, vagy egy kis csöves bor (úgyis főleg ilyesmit iszok, mert kell a pénz Anikóra, különben rinyál). Talán az egyedüllét egy kicsit kemény lenne eleinte (az ember társas lény vagy mi, bár lehet, hogy ez is egy faszság), de szerintem belejönnék. Köszönöm, most csak ennyit akartam mondani. Csak arra az esetre, ha véletlenül úgy alakulna, vagy nem, tök mindegy. Egyetlen életcélom volt, megcsinálni a magyar szakot, nem sikerült (egyelőre), lehet, hogy nem is fog, bár lehet, hogy még összejöhet. Igazából már az sem számít annyira. Minden mindegy. "Csak egészség legyen."

Nemrég még ki akartam valahogy csinálni magam, most meg már minél tovább akarok élni, hát nem király? Igazából nem tudom, mitől lettem jobban, talán attól, hogy rájöttem, amiért az emberek küzdenek, mind hiábavaló. Egyszerűen élvezni kell a pillanatot. Minden pillanatot. Lehet, hogy valami megváltozott az agyamban, és meghülyültem. Viszont élvezem (az életet, mármint). Ha pofáznak itthon, egyszerűen nem válaszolok, és majdcsak megunják. Igazából mindig is ez volt a taktikám. Ilyenkor elszívok egy cigit, és lenyugszok. Mi van még? Nem tudom, mióta nem voltam már rosszul, és ez jól van így. Anikó viszont miden nap rosszul van valami miatt. Szegény. Tudom, talán nem hozám való, de az évek során megszokatam.

...és tudom, miről beszélek, mert a felmenőim között csak ilyen kisparasztokat találni, ameddig a szem ellát. Ismerem a kicsinyes gondolkodásmódjukat, fukarságukat, munkamániájukat. És a közös jellemzőjük, hogy mindezzel nem viszik semmire, egész életükben túrják a földet, végül szinte nincstelenül halnak meg. Ami nem baj, hogy anyagiakban nincstelenek, mert ugye az itt gyűjtött vagyont az ember nem viszi sehová, de szellemileg is megmaradnak együgyűeknek, végtelenül ostobának és korlátoltaknak. Mint mondtam, a családom minden tagja ebben nőtt fel, az unokatestvéreim elmenekültek ebből, rendőrnek, katonának, az egyik valamiféle grafikus lett, a másik műszerész, valaki kitanulta a jogot, az egyik meg valami pénzbehajtó.

De a szüleink meg a nagyszüleink (és gondolom azok szülei is) mindig is a földet túrták. Ha volt is valami más állásuk, munka után a földtúrás ment, meg a "jószágok" etetése. Mindig volt valami "munka", ha nem, hát csináltak maguknak. Ha nem tudnám, hogy hülyeség, azt mondanám, szinte a génjeikben hordozzák, persze inkább nevelés kérdése. Már ahogy én látom. Voltaire írta a Candide-ban, hogy: "A munka távol tartja tőlünk a három rosszat: a bűnt, az unalmat és a szegénységet." Ja, ez a regény 1759-ben jelent meg. Ha jól emlékszem, ott is a földet túrták, szebben kifejezve művelték kertjeiket. Ez volt a regény végső tanulsága, persze ezt sem kell szerintem annyira komolyan venni, mert nem véletlenül szatirikus regény.

Sokan ma is e szerint a bölcsesség élnek, hiába a tévé, az internet, meg a többi, sokan a regényt se olvasták, nem járták be a világot, mint a Candide szereplői, hanem neveltetésükből adódóan (esetleg ösztönösen) parasztok. Mint az én családom. Semmi érdekes nincs bennük. Nincsnek határon túli rokonaim, értelmiségi  meg éppenhogy senki (apámon kívül), de pont róla akarok beszélni, hogy mióta rokkantnyugdíjba ment, ő a legnagyobb paraszt a családban. A főparaszt. (Persze a többiekkel nem igen találkozok, mert minek, vagy pedig már meghaltak.)

Állandóan kitalál valami "kerti munkát" egy zsebkendőnyi telken, egyébként, de télen se hagy békén, mert fát kell vágni, meg ilyesmi. Előre megmondta, hogy ha tavaszig nem lesz valami elfoglaltságom, én is ott fogom vele szopni a faszt a kertben. (Az egyik fát kivenni, a másikat betenni, átültetni, kifogyhatatlan az idióta ötletekből.) Csak hogy "le legyek foglalva", és ne csavarogjak annyit a városban. Ezért inkább folytatni szeretném tavasztól a rehab. munkát, vagy a kórházban (mármint a pszicihátria mellett, mondjuk már az se érdekel, mondhatni megszoktam már a közeget), vagy a Mentálhigiénés Központban. Mondjuk a kórházban (az egyesületben) már márciustól indul a "munka" (szőnyegszövés, ilyesmi), a másik helyen csak kábé nyár végén. Ott is nagyjából hasonló. Szóval most 2 helyre kéne nyalni azért 20-30 ezer forintért havonta (annyit fizetnek, ha felvesznek valamelyik helyre).

DE, és most jön a lényeg: ha sikerülne hogy valamelyik helyre felvegyenek, nem kéne otthon szopnom a faszt, hanem "munka" címszó alatt továbbra is csavaroghatnék a városban, presszózgathatnék, azt a 4 órát meg valahogy kibírnám. A pénzből meg, amit keresni fogok (reményeim szerint) a magyar szakot szerettem volna fizetni ui. a betegségem miatt abba kellett hogynom, és most talán szeretném újra elkezdeni. De most már baszhatom. Maximum jövőre. Amúgy meg mostanában kezdem jól érezni magam főiskola/egyetem nélkül is. Az egyik álmom volt, hogy egy csomó könyvvel a háttérben irodalomtörténetről, vagy valami egyéb okosságról beszéljek, ehelyet próbálom a félresiklott életemet megörökíteni egy blogon, még néha berakok 1-2 pornófilmet, mivel mostanában már csak ennyi a kultúra, amit "fogyasztok". Meg a tévé, amit estefele nézek, főleg vígjátékokat, mert az erőszakot nem annyira bírom. A politika, meg a hírek viszont mostanában untatnak, néha felnézek az Indexre, meg az Origóra, és ennyi. Vagy nem. Szóval nem vagyok valami "naprakész" sem, nem ismerem a filmeket, filmszínészeket, a celebeket, az újabb könyveket, pláne a színházat, mert arról lövésem sincs. A legjobban a sportot utálom. Ahogy állítólag Churchill mondta: no sport.

Társaságba természetesen nem járok, a kocsmában szól nagy ritkán hozzám 1-2 részeg, de általában nem szoktam beszélgetni velük. Nem azért, mintha utálnám őket, vagy félnék tőlük, vagy valami, hanem leginkább ilyen társaságkerülő és kevés beszédű vagyok (élőben, vagyis szóban). Írásban viszont más. Így jobban ki tudom fejezni a gondolataimat. Ezt elég nagy bajnak tartom, de ez már így alakult, valószínűleg ebben is közre játszott a szülői terror, otthon nem volt szabad elmondanom a saját gondolataimat, mert látszólag liberális, meg jó fej szüleim voltak, valójában csak az ő szavuk volt az igaz és a jó, az önálló gondolatokért durva megtorlás járt, lassan a suliban is csenedes, halk szavú gyerek lettem, olyan semmilyen, csak a piálással tudtam magamra felhívni a figyelmet, csak azt élveztem, mert a gátlásaim feloldódtak. A kocsmában önmagam lehettem. (Akkor még kiszolgáltak 18 év alattiakat is.) Most már azt sem élvezem annyira, megszokássá, és rutinná vált, nincsenek igazi barátaim/haverjaim (sőt, még ivócimboráim se nagyon). Egyedül meg unalmas inni/általában jobban berúgok (talán pont azért). Nem baj, itt van nekem Anikó. Bár szexelni nem nagyon akar, a pénzemet szívesen elissza velem. Úgy tudom, Oroszországban, Ukrajnában, vagy valami ilyen helyen lehet bérelni ivócimborákat. Hát ő pont olyan. Ma 2x is szexelt velem (mert egy kissé erősködtem, bevallom). Tudom, hogy nem igazán élvezi a szexet, és mident meg is tesz, hogy ha lehet, elkerülje. Hát, ma nem sikerült. Azt hiszem, aszexuális, vagy frigid. Persze fickó kell neki, hogy fizessen neki ezt-azt, meg kísérgesse ide-oda, mi másért?

Én se vagyok komplett, hogy egy ilyen csajjal mászkálok, apám szerint olyan, mintha gyerekem lenne (és szerintem is), csak rosszabb, mert agyilag megrekedt egy szinten. Szexelni nem akar, elissza a pénzem, vagy telefonkártyára költi, vagy bizsu ékszerekre, meg mindenre, amit meg tudok neki venni. Félek, ha több pénzem lenne, azt is elszedné tőlem. El is modta, mit szeretne: arany-, és ezüstékszert, drága kajákat rendelgetni, és persze külön lakásba költözni, ja és esküvőt. Egyelőre. Szóval ő azért várja, hogy dolgozzak. Hogy fogok tudni így félretenni? lehet, hogy sehogy. Amikor régebben ott dolgoztam az egész havi fizetésemet bedobálta a zenegépbe (21450 Ft volt akkor), meg persze elittuk elég hamar. Viszkikólák, meg drága energiaitalok. Én már a végén kínomban rúgtam, be, hogy valamit magamra is költsek. Mellette megtanultam, hogy az az olcsó pia az enyém, amit megiszok (pl a 40 Ft-os bor, és a 80 Ft-os feles, meg a 120 Ft-os sör), meg az a néhány szál cigi, amit elszívok. Most írt egy pár sms-t, amiből azt szűrtem le, hogy eléggé zavarta a mai szex. Nem baj, majd egy hónap múlva. Talán, ha szerencsém van, és sikerül rávenni. Ma nem találtam új pornót, nem is kerestem. Majd ha lesz időm/kedvem. És nem ülnek majd itt mellettem 3 méterre Csak akkor tudok keresni, ha apám nincs a gépénél, de mivel "internetes hálózatépítő", ez elég kevésszer szokott előfordulni. Na, meg persze hobbiparaszt, de mivel meggyőződése, hogy ez nekem is a javamra válik (a parasztkodás), ilyenkor én is kint vagyok vele a kertben (legtöbbször), úgyhogy akkor megint nem jó. Azt hiszem, mostanában elég sokat írok. Terápia? De utálom ezt a szót. Lehet, hogy csak összefoglalom a régebbi blogom lényegét más szavakkal (sőt, biztos). Na, meg a pornó. Ez egy új ötlet. Ha már nincs annyi szex az úgynevezett párkapcsolatomban, amennyi kéne, leglább valami "pótszer" kell, nem igaz?

Most nem teszek be pornót, ha nem baj :). Már mondtam, nem szívesen beszélek a gyerekkoromról. Részben az anyám miatt is. A lényeg, hogy folyamatosan pokollá tette az életünket már gyerekkorunk óta a dühkitöréseivel, és nála tudtam meg, mi az igazi GONOSZSÁG. Például amikor ok nélkül magából kikelve üvölt, vagy szándékosan rosszat tesz az embernek, például meghiúsítja a terveit, vágyait, és ennek örül. Ez a GONOSZSÁG. Feldmárnál olvastam valami olyasmit, hogy vannak, akik nem a szeretetben úszkálnak 9 hónapig, hanem a romlottságban. És, hogy nem muszáj mindenkinek rajongani az anyjáért, főleg, ha ez egy szemét. Vagy az volt, amikor nem kellett volna. És tönkre tett egy csomó mindent. A tesómnak sikerült lelépnie, (bár ő sem úszta meg szerintem lelki sérülés nélkül), de engem folyamatosan zaklatott, még a másik városban, Miskolcon is. A tesómnak sikerült az, ami nekem nem: külön költözhetett. Most mindegy is, kinek a pénzén. Én "beteg" lettem, és itt maradtam a szüleimmel, és anyámmal, aki annyi rosszat tett nekem életemben. A részletekbe most nem nagyon mennék bele. Amikor kiderült, hogy "beteg" lettem, valahogy (fasz tudja, hogy), előtört belőle a türelmesebb énje, amiről azt hittem, nem is létezik. Mondjuk egy gyakorlatilag félhulla és zombi depressziós skizofréntől nincs mit elvárni. Azt hittem, így is folytatja a geciségeit, de ebbe furcsa mód valahogy belenyugodott, és amíg gyógyszerkkel tömhetett, meg elcipelhetett idióta spirituális előadásokra (amik szart se segítenek, főleg a mentális betegeken), meg közösségi pszichiátriára jártam, adddig nem is volt baj. Azt hittem, megváltozott. Persze nem, csak évekig türtőztette magát. Persze produkált kisebb-nagyobb cirkuszokat, de nem tartottak olyan sokáig. De most észre vett a kuka mellett(!) egy abilifyt, és kitört a gyalázat. Hogy hogy került oda, meg hogy nem szedem a gyógyszeremet, ezért majd dupla adagot kell szednem. Meg hogy én mindig hazudok, meg "leszedem az energiáit". Tiszta hülye. Nem normális. Tudtam, hogy nem engedné meg, hogy ne szedjem, mert vakon hisz a pszichiátereknek, eljár azoknak is az előadásaikra, meg a seggüket nyalja, mert a fiacskája "ilyen beteg". Tudom, hogy nem engedné meg, hogy ne szedjem, mert eléggé szervilis (az orvosokkal szemben). Igen, ez a jó szó. Mióta látja, hogy valamivel jobban vagyok, egyre gecibb velem. Egyre inkább újra kezdi a mocskolódását, a gonoszságait. Pedig tud jó fej is lenni, néha még humoros is. De az alaptulajdonsága, hát az sajnos elviselhetetlen. Ezt még nem mondtam senkinek, mert nem szoktam másra hárítani a felelősséget, de szerintem miatta lettem lelki beteg, meg depressziós. Na, mindegy, nekem úgy látszik, ezt dobta a gép. Nem akarom tovább mocskolni, de szerintem most, hogy vérszemet kapott, hogy nem is vagyok olyan beteg, fog ő még gecizni velem. Az is az ő ötlete volt, hogy legyek inkább hajléktalan, vagy költözzek a barátnőmhöz, mert nem akar látni. Az anyját bezzeg befogadta. De abban sincs sok köszönet, mert a saját anyjával is úgy beszél, mint egy utolsó senkiházival. Ordít rá, gúnyolja, kiröhögi, az meg csak bőg, szerencsétlen, de mondjuk mindenkivel ilyen, akivel együtt él. Igaz a mondás, hogy "lakva ismerszik meg az ember". És ő egy igazi geci. Egyszerűen nincs rá jobb szó. Remélem, ennek a témának nem lesz folytatása, de valami azt súgja, hogy sajnos igen. Minél jobban vagyok, annál parasztabb velem, és mostanában elég jól vagyok, szóval fogom én még hallgatni a mocskolódásait. Ja, újabban meg nem akar pénzt adni (a saját nyugdíjamból), mivel ők veszik fel. Csak tudnám mire kell neki. Nem elég, hogy van egy csomó ingatlana (lakása), meg ki tudja, mennyi lóvéja, az én rokkantnyugdíjam kell neki. Igazi sóher, ráadásul. Persze szóba se jön, hogy ide adja az egyik lakást nekem, mert ki vannak adva albérlőknek. Mert annyira kell neki a pénz. Szegény. Úgy sajnálom.

Számtalan előnye van egy párkapcsolatnak. Általában. Bár én régebben néha arra gondoltam, hogy néhány percnyi szexért általában egy hónapot kell szenvednem. Mivel a csaj nem egy észkombájn, és olyan béna, hogy szinte képtelen ellátni magát, szellemileg meg egy kissé visszamaradott. Egyébként ez elsőre nem szokott látszani (normálisan néz ki), még másodikra sem, nekem akkor esett le, hogy mi a pálya, amikor valaki elmondta, hogy igazából "enyhén értelmi fogyatékos". Hát, mit mondjak, több napig ittam egyfolytában a hír hallatán.

De ezt az egészet úgy fogtam fel, mint ha valkainek fáj a lába :), vagyis fogyatékosságként. Ha úgy fogom fel, hogy cserben hagyok egy embert, mert "beteg" (ő 100%, hogy úgy fogná fel), akkor az nem tűnik szép dolognak. Betegnek beteg, van egy csomó diagnózisa, paranoid skizofréniától kezdve epilepszián keresztül egy csomó minden, azt mégsem írhatják rá az ambuláns lapjára, hogy "szefós". Arra adnak gyógyszert, ami benne van a könyvükben, szerintem amúgy nem is kéne neki gyógyszer, ő ilyen, és kész, beilleszkedési zavarai vannak, nem valami okos (és még finoman fogalmaztam), régebben 1x-2x rosszul lett, elájult, amire ráfogták, hogy epilepszia, egyszer meg úgy hallotta, hogy isten szól hozzá, hogy ne legyen öngyilkos (ilyen simán van szerintem "normális" embereknél is), azóta persze még skizofrén is, és elég durva gyógyszereket kap. Úgy látszik, a pszichiátrián komolyan veszik a mondást, hogy "ha isten szól hozzád, skizofén vagy". Egyébként meg halottam több emberről, akik simán istennel, meg Jézussal társalognak, csak van annyi eszük, hogy ezzel nem a pszichiátriát keresik fel. Ezek általában könyvet írnak, vagy beállnak valami kuruzslónak jó pénzért.

Írtam egy csomó mindent a párkapcsolatunk előnyéről, legalábbis megpróbáltam, de 1 ház falán írtam, hóesésben, a tollam meg nem nagyon fogott. Miközben rá vártam. 50 percet. Ez sajnos majdnem mindenapos, de már megtanultam, hogy ne idegeskedjek miatta, hogy ennyit kell rá várni, mert akkor elszívok egy fél doboz cigit közben, és arra meg nincs pénzem. Úgyhogy most nem tudom elolvasni, miket írtam. De az volt a lényege, hogy azért jó (ez a párkapcsolat), mert minden délelőtt elmegyünk piálni. És nagyjából ennyi. Hát, hogy ez mennyire jó, mindenkinek a belátására bízom. Meg megint megbeszéltük, hogy holnap szexeleünk. Meg azt is megbeszeltük, ha összeköltözünk (kábé idén nyáron), és majd minden nap ki fog elégíteni. Bla-bla-bla... sok volt a szilvapálinka inkább, szerintem. (Egy szavát sem hiszem már, sajnos.) Reggel valami ilyesmi filmet néztem, mint ez (az itt következő), csak már azóta törölték. Nem baj, ez szinte ugyanaz, csak ott volt valami idióta történet is... Mindegy, majdnem, ugyanaz... mármint a vége, szóval a "lényeg", a "végkifejlet", vagy hogy is mondjam... Szóval egyelőre még folytatom a filmek megosztását. Szerintem jó, hogy így felvállalom ezt a dolgot. De lehet, hogy nem. Mindegy jelenleg ebben a fázisban tartok (agyilag).

http://xhamster.com/xembed.php?video=1107030

Már másodszorra száll el ez a bejegyzés, először anyám basztatta az egéren a kezem, és ettől eltűnt, másodszor meg mit tudom én, de valahogy megint eltűnt. A lényeg, hogy ezt a filmet (mármint egy újabb pornót, ne legyenek senkinek illúziói :)) meg akarom osztani, mert régebben ezek a típusú filmek voltak a kedvenceim, és most ez is megtetszett. Egyébként arról szól, hogy van két nő, és egy néhány pasi rájuk veri a farkát. Ezt csak azért írtam le, hogy megkíméljem az érzékenyebb lelkületűeket egy sokkhatástól. Egyébként vannak itt ilyenek? A régi blogomon mindenki jó embernek tartott, aki egy súlyos mentális betegséggel küzd. Na, jó majdnem mindenki. Talán az is voltam, de megváltoztam, elég radikálisan. Rájöttem, ki vagyok valójában. Vagyis kinek gondolom magamnak most. Nem éppen betegnek. Legalábbis a szónak nem abban a "skizofrénia" értelmében. Gyógyszert már nem is szedek lassan egy fél éve. Új hobbijaim vannak: sorozatgyilkosokról olvasok hobbiból (miközben utálom az erőszakot), néha órákat töltök pornózással (mármint ha senki sincs itthon, de ilyen nagyon ritkán van, sajnos), és sokat piálok. Ez egy régi-új hobbi. Mondjuk a többi is, kivéve a sorozatgyilkosokról szóló sztorikat, mert ez valami egészen új. Nem tudom, csak úgy jött. Bár ettől még nem fogok bekattanni (remélhetőleg). A pornót viszont mindig is imádtam. Volt, hogy ambivalens érzéseim voltak vele kapcsolatban, de ezeken hamar túltettem magam. Általában nem szívesen beszélek a gyerekkoromról, de elég csak annyit mondani, hogy minden hónapban meglátogattam az újságost bizonyos magazinokért, a német nyelvű agyon másolt pornófilmek pedig álmaim netovábbját jelentették. De ahogy belegondolok, még mindig. Imádom a retro pornót (is). A régi blogomon én sem osztottam meg sem szexet, sem pornót, most itt kipróbálom. Lehet, hogy nem csinálom többet, de az is lehet, hogy minden bejegyzés végére rakok valamit, bármiről is lesz szó. Én csak próbálok nem prűd lenni, és valami egyedit csinálni, és mivel szeretem a pornót (jobban, mint a tévét és a könyveket), miért ne? Én nem akarok pornó bloggerré válni, mert leginkább a rizsa miatt csinálom a blogot (mert ez meg a másik, amit szeretek, írni), és szeretném, ha azért olvasnák, amit én csinálok, és ne a pornó miatt. Vagy mindegy is, csak nézzék :). Lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni, akkor meg maximum abbahagyom. Az lesz, amit az olvasók akarnak. Ha lesznek egáltalán. Még csak most kezdtem itt, de szeretnék sokáig maradni, mert megtetszett a "hely", és ez az ötletem támadt. Próbáltam már pornóblogot is csinálni, csak szégyelltem, meg nem akartam olyan égő kommenteket fűzni hozzá (mint néhányan). Próbáltam skizofréniáról szóló blogokat, az eredmény nem az lett, mint amit szerettem volna. Meg szerettem volna mutatni, hogy nem vagyok egy átlagos skizo, és többre viszem, mint a társaim, de egyszerűen semmi sem jött össze. Úgy érzem, az évek alatt semmit sem fejlődtem. Talán egy nagyon keveset. Az meg semmire sem elég. Amit észre lehet venni, hogy szófosásom van, az életben meg hallgatok, mint a sír, "szemlélődök", ahogy egy régi barátom mondaná. (Aki már sajnos meghalt.) Talán kapcsolatokat kéne kialakaítani néhány szimpatikus emberrel. A régiekkel befejeztem, úgysem tudnánk ott folytatni, ahol abbahagytuk... sem sehol... szerintem. De már megint eltértem a tárgytól, ezt még gyakorolni kell, hogy csak egyvalamire koncentráljak... És ez most... A PORNÓ! Sokan csalódnának bennem, lehet, hogy sokan csalódnak is, most is, ebben a pillanatban is, de túl sokáig nyomtam el magamban. Ti., hogy szeretem a pornót. És még mindig nem értem, miért nem szalonképes egy blogban. Lehet, hogy defektes vagyok, lehet, hogy perverz vagyok, de ez is része az életemnek, és úgy érzem, fel kell vállalnom. Ez de buzisan hangzott. Akkor most megnyugtatok mindenkit legalább arról, hogy ezekben a filmekben nem lesz buziskodás. Sem erőszak. Sem fekália. He-he. Na, akkor lássuk:

http://xhamster.com/xembed.php?video=1748820

Ma reggel már sikeresen túl voltam 1-2 pornófilmen, amikor elindultam a bnőmhöz, de a busz is tele volt jó macákkal, ezúttal kábé olyan korombeliekkel, úgyhogy csak úgy kapkodtam a fejem. Az egyiknek már van gyereke is, mert felcsináltatta magát egy négerrel, és most mindenhová cipeli magával a kölyköt, mert gondolom egyedül neveli. Aztán volt egy, akit egyszer a fél városon keresztül követtem végig, mert valahogy jó mókának tűnt. (Látszik, hogy nincs életem.) Nagyjából mind a ketten egyfelé mentünk (Sóstóhegyről Örökösföldre), de akkor is fura volt, és izgalmas, és egy kissé perverz. (Nyugi, ilyet csak egyzser csináltam.) Meg volt még egy nő, igazi szexbomba (talán a legjobb "bőr" Sóstóhegyen), kábé egy (fél ) fejjel magasabb nálam, de ez engem egy cseppet sem érdekel, na azt már tényleg megcsináltam volna ott helyben.

Kicsit ugyan szarul éreztem magam így reggel pia nélkül (vagy legalább nyugtató nélkül). Meg ma mintha hidegebb lett is volna egy kicsit, úgyhogy semmi kedvem nem volt olyan korán menni, azt hiszem, még pornóztam volna egy kicsit a jó meleg lakásban. Persze muszáj minden nap egy kicsit kimozdulni, ilyenkor úgy érzem, igazából élek egy kicsit, azt hiszem, jót tesz nekem a mászkálás. Fél napokat csvargok, haza csak zabálni, aludni, és pornózni megyek, meg néha tv-zni. Olvasni szinte már nem is szoktam, pedig valaki(k) szerint kéne. Lehet, hogy később véglegesen csavargó leszek, ahogy a szüleim jósolták. Benne van a pakliban (nagyon is). Sok "skizó" végzi így, jobb tehát felkészülni.

A barátnőzés nagyjából a szokásosan sikerült, mondjuk még ivott volna, pálinkát, vodkát, ilyesmit, csak sajnos már elfogyott a pénzem. Viszont talán sikerült rávennem, hogy ha holnap veszek neki egy pár páleszt, eljön hozzám szexelni. Ami kábé áltagban havonta egyszer szokott megtörténni, már nem a pálinkázás, hanem a szex, ami amúgy nem valami nagy szám, de mivel ő nem is nagyon igényli, meg sem fordul a fejében, hogy nekem viszont lenne rá igényem, mert gyakran vagyok "kanos". Körülbelül minden nap. Ebből vitánk is volt: azt mondta, hogy egy héten legyen egyszer, de van, hogy hónapok is eltelnek, és ez nekem elég szar. Arra is gondoltam, hogy a sok szar gyógyszere miatt nem akar annyira szexelni, mert régebben elég nagy ribanc volt. Vagy csak már megunta. Vagy miattam. Á, mit tudom én. Ezért kaptam rá mostanában jobban a pornóra, a régi barátnőm mellett kevesebbet néztem, és általában azt is rajta vezettem le. De neki más kellett, változatosság, hiába volt jó a szexuális életünk, elkurvult, na.

Hazafelé nem élveztem annyira a buszozást (hiába volt már a fejemben). Már azt hittem, teljesen dögunalmas lesz a hazaút, de felszállt egy ikerpár (mondanom sem kell, hogy kiscsajok). Hát ők eléggé jól néznek ki együtt (mindenhová együtt járnak), azt hiszem szívesen rájuk élveztem volna (ez szokott róluk az eszembe jutni), de azt hiszem ennyi. Amúgy a két kiscsaj csak 2-en együtt érdekes, külön-külön lehet, észre sem venném őket. Na, jó, hát ilyen perverz vagyok, mára kábé ennyit, most menem kell fát vágni, meg virágot locsolni, meg ilyesmi, azt hiszem, a délutánom már elég szar lesz. Azért most még megpróbálok beszúrni ide egy pornó videót, hogy ne csak mindig beszéljek róla, remélem ezt szabad. Amúgy meg nem kell megbotránkozni, akit nem érdekel, ne nézze. Csak azért rakom be, mert ez az egyik, amit néztem reggel, és láttam már jobbat is, nem egy nagy szám, és nem is láttam belőle, csak az érdekesebb részeket, nagyjából a felállás az érdekes 2F4L (ha jól rémlik), és persze "csak semmi buzulás" (a csajok részéről persze lehet). Amúgy főleg az xhamsteren keresgélek a nekem való filmek után, van hogy viszonylag érdekeset lehet találni az újak között is, és nem kell órákat kutakodással tölteni. Hát, íme:

http://xhamster.com/xembed.php?video=1753923

De nem megyek vissza. Ez se működik (már vagy még), meg az se. Végül kirakta a linket, ami ide mutat (jó félórás gondolkodási idő után). Csak most meg az a gondom, hogy azok is ide találnak,akiknek nem kéne. Nem baj, ha itt lesz egy pár ismerősöm, akikkel beszélgetni szoktam, törlöm az egészet a francba. Mármint a freeblogosat. Nem vagyok rá büszke. Egyre inkább. Mondjuk büszke erre a blogra se vagyok, megfigyeltem, hogy csak csapongok össze-vissza, asszociálgatok, ahelyett, hogy nekiállnék alaposabban kifejteni egy témát. De az olyan strapás. A sok utánajárás, meg fogalmazás. Mindenesetre minőségileg valamivel jobb, mint az előző blog. Lehet, hogy ez is mérhetetlen sok gyakorlás és seggelés kérdése, és nem a tehetségé? Mert én elvileg tehetséges voltam a gondolataim "papírra vetésében" régebben, de ez a régebbi blogon (még) nem igazán látszott. Lehet, hogy most se fog, mert olyan össze-vissza szófosás lesz az egész. Attól mindenesetre jobb, mint amikor hetekig nem jutott eszembe semmi épkézláb, most meg, mióta nem szedem az antipszichotikumot, mintha beindult volna valami... Na, persze, most meg megint semmi. (Már bevettem az esti tutinyugimat, önszorgalomból szedem, a szülői tiltás ellenére, és eléggé kiüt). Úgyhogy majd holnap írok többet. De legalább napközben nem szedem. Persze, mert piálok. "Életmódváltoztatás kell", ezt mondtuk mindig régebben a haverokkal piálás közben, persze ugyanúgy berúgtunk, de a szándék legalább megvolt.

Most ez így nagyon jó, hogy csináltam egy blogot, de a freeblog még arra sem képes, hogy búcsúüzenetet küldjek rá, hogy az a néhány ember, aki véletlenül olvasta a blogomat, ide találjon. Különben meg semmi funkció nem működik rajta, nem tudom, miért nem zárnak már be végleg. Nem láttam még olyan weboldalt, ami olyan jó volt régebben, és így elszaródott.

Meg még a burát (bura.hu) látogattam (az egy honlap diliseknek), főleg az Ital, drogok és a Skizofrénia topikba írtam. De már nem látom értelmét. Egy Babarczy Eszter nevű nő csinálja (csinálta) a honlapot, de ő is szarik rá, mert ilyen "közéleti személyiség", meg filzófus, meg ilyen csúcsbölcsész, és nincs rá ideje. Csak régebben meg akart halni párszor, ezért hozta létre.

Azért sincs ott nagyon keresnivalóm, mert B. E. is "depressziós" és gyógyszerpárti (szintén azt hiszi, hogy ezektől van jobban, mint a már régebben említett Albert Györgyi, aki már sajnos nincs közöttünk), meg ott általában mindenki szed egy marékkal. Mármint a hozzászólók közül. Különös tekintettel a skizofrénekre. Egyébként nem egy túl jó közösség, főleg a marakodás megy, alig van értelmes hozzászólás. Kár. Létre lehetne hozni egy normálisabb betegeknek szóló honlapot/fórumot, csak nem igazán van benne pénz, így meg ki foglalkozna vele, nem igaz? A pénz a gyógyszerekben van, és inkább arra költik az emberek a pénzüket, mert be vannak fosva, hogy jaj, gyógyszer nélkül milyen "betegek" lennének. Kevesen merik venni a bátorságot, hogy kipróbálják. Csak mert fehér köpenyes orvosok mondják nekik szigorúan. Nem ritkán fenyegetik őket. De leszarom. Nem azért vagyok itt, hogy ilyenekről papoljak. Csak azért foglalkozok annyit vele, mert sokáig az életem része volt, én is egy voltam a megfélemlített "betegek" közül. És nagyon-nagyon rosszul éreztem magam.

Nem azért magyarázok itt, hogy valamit is megváltoztassak. Ez belátható időn belül már biztosan nem fog változni. Mármint a pszichiátria, meg a gyógyszerezés. Az emberek túl hülyék, hogy ezt belássák. Hogy maguk felelősek a "mentális betegségeikért", és maguknak kell változtatniuk, a gyógyszerek szart se érnek. Akik kiszabadulnak a pszichiátria "karmaiból", azok általában jobbnak látják hallgatni, és én is ezt teszem. Keresek inkább valami jó kis pornófilmet, és majd berakom ide. Ezt még majd eldöntöm, ide való-e. Fasz tudja.

Amúgy érdekes, mióta nyugtatózok, nem annyira érdekel a pornó és a szex. Az antipszichotikum meg egyenesen impotenicát okoz. Gondolok itt a Risperdalra és barátaira. Szerencse, hogy már nem élek velük. Amúgy még serdülő koromban szoktam rá a pornóra, mint a piára és a cigre, és csökkenteni tudom ezeket, napokig, hetekig elnyomni magamban, megszabadulni nem fogok szerintem már soha. Kivéve, ha valami "csoda" történik.

Ja, ma is jól bebasztam, csak a rend kedvéért mondom. A legjobban a részeg buszozást/utazgatást élvezem, de már lassan kezdem azt is megunni. Á, nem annyira. Ezt nem lehet megunni. Olyan kalandos. Bámulni az embereket (leginkább a kiscsajokat), majdnem olyan jó, mint a pornó. Csak olyan igazi. Érdekes, régebben ezt nem élveztem annyira (a pornóval ellentétben), mert úgy gondoltam, minek bámuljam, ha úgysem kaphatom meg. Ma már más a helyzet, szívesen csorgatom a nyálam az ilyen kis csajokra (is). Hát, igen. Vén kecske is megnyalja (megnyalná) a sót, erre azt szokták mondani, azt hiszem. Külön élvezem, az olyan pornófilmeket (is), ahol valami vén faszokkal kúrnak a fiatal picsák. Meg még egy csomó fajtát... Ha találok valami igazán jót, most már tényleg berakom... mármint ide... ha lehet... csak az a baj, hogy mostanában eléggé válogatós vagyok. Bár lehet, hogy csak a nyugtatózás miatt. Vagy az évekig tartó masszív pornózás miatt. Már egyre kevesebb filmre izgulok fel. Ez most jó, vagy rossz?

Ez most durva lesz, de volt idő, és elég sokszor, hogy azt kívántam, a szüleim minél hamarabb dögöljenek már meg. Szerintem sokaknak megfordul a fejében, ha valamiért nagyon dühösek valamiért a szüleikre, még ha nem is nagyon merik bevallani, vagy hangoztatni. Viszont a régi blogomban kaptam egy hozzászólást, hogy az eléggé kilátástalan helyzetemből (pszichiátriai stigma, társadalmi kirekesztettség, szülői terror, munkanélküliség normális (nem rehab) munka reménye nélkül) az egyetlen sanszom a normális életre, ha a szüleim már nem lesznek. Akkor ez rosszindulatú és arrogáns megnyilvánulásnak tűnt, de az igazság gyakran nyers és eléggé gázos tud lenni. Azóta már egy párszor eszembe jutott ez a hozzászólás, és nem vagyok tőle felvillanyozva, de így nem mehet a végtelenségig, a személyiségemet már jórészt feladtam miattuk, meghúzom magam, mindenben igazat adok nekik, vagy csak kussolok csöndben (ha véletlenül nem 100%-ig egyezik a véleményünk), de nekik ez sem elég, teljesen a saját képükre akarnak formálni, meg akarnak szüntetni mint önálló lényt. Ezt a lelki terror eszközével érik el. Mit és meddig szabad nézni a tévében, mit egyek és mennyit, mikor mit vehetek fel az utcára, meddig szabad fent lenni, mit szabad olvasni, és mit nem. Tökéletesen kontrollálni akarják a cselekedeteimet. Csak nem tudom, mi a fasznak. Mit élveznek ezen? A tesómmal nagyjából ugyanezt csinálták, amíg itthon lakott, de ő teljesen másképpen reagált a dolgokra, mint én. Mondhatni ravaszabb volt, eljátszotta, hogy egyetért mindennel (nem is esett annyira nehezére). Mindenben apámat utánozza, még a mozdulataiban is, messziről össze lehet keverni őket. Van néhány "önálló gondolata" is, ezeket általában a kuruc.infóról, meg hasonló forrásokból szedi, szóval amit ő önálló gondolatnak nevez, az a cigány- és zsidógyűlölet, nagyon eredeti, tényleg. Néha ezekkel szórakoztatja a családot, nagyon érdekes. De elnézik neki, mert egyébként mindig mindennel egyetért, meg megcsinál, és még arra is marad energiája, mindehhez jó képet vágjon. De hogy magában közben mit gondol, nem tudom, és megmondom őszintén, nem is érdekel.

Egyébként az ő története is elég béna (szerintem). Felcsinálta a feleségét, persze előbb mind a ketten felmondtak a munkahelyükön, aztán idejöttek ők is a nyakunkra. Egy élmény volt. Hatalmas észre vall. De később kiderült, hogy a gyereknek ez kell, meg az kell, mert itt nem lakhatnak, külön lakás, megkapták az egyik kocsit is, fizetik a főiskoláját (kommunikáció szak), meg kapott egy üzlethelyiséget a semmit nem jövedelmező alibi vállalkozásához.

Ő ezekre egy forintot nem költött, azért kapta, mert ugyanazt a szar kispolgári életet éli, mint a szüleink, meg "egészségesen él", ami apámnak a vesszőparipája, nem utolsó sorban meg azért, mert unokával "ajándékozta meg" őket. Ő is kontroll alatt van, de látszólag nem lázadozik ellene. Persze külön lakásban valamivel könnyebb. A kaját általában tőlünk szerzik be (a felesége még kaját sem csinál), az ünnepekre pénzt kapnak, meg amúgy is támogatják őket mindenfélével.

Ráadásul azt vettem észre, hogy apám el van ájulva a tesómtól, hogy milyen okos (annak ellenére, hogy ő se keres semmi pénzt, csak a szája jár állandóan). Órákig el tudnak egymással beszélgetni, főleg azért, mert az apám szereti visszahallani a saját gondolatait, és ezt így megkapja. Persze a "gondolatai" főleg abból állnak, amit a különböző youtube-s megmondó emberektől felszed. Igazából nincs önálló gondolata, soha nem is volt, ő ezt úgy fogalmazza meg, hogy "megosztja mással az információt". És erre rohadtul büszke.

Közben meg itthon van egéaz nap, nem csinál lényegében semmit. Mióta kirúgták a vezető állásából (már egy jópár éve), leszázalékoltatta magát, és az az álma, hogy interneten fog pénzt keresni mint hálózatépítő, mármint MLM-es. Itt is az a módszere, hogy "megosztja másokkal az információt", amit az ilyen előadásokon hall, és amiket szorgalmasan rögzít is, hogy el ne szalasszon valami hatalmas okosságot. Persze ő személyesen soha nem megy sehova, csak skype-on tartja a kapcsolatot a többi MLM-essel. Aki nem ilyen, vagy nem felel meg neki a gondolkodása, azt meg törli a névlistájáról (skype-ról, Facebookról, mit tudom én). Szóval van egy pár ilyen ismerőse, akikkel belépnek mindenféle internetes "üzletbe", és remélik hogy egyszer majd egy csomó pénzt fognak kereni. Valami kis aprópénz össze is szokott jönni, hogy aztán még nagyobbat bukjanak vele, ha bedől a szisztéma. Meg kell, hogy mondjam, hogy ez már a tesómnak is sok, meg pénze se nagyon van, de szóban lelkesen támogatja az apját, nem mintha mindenben egyetértene vele, inkább csak seggnyalásból.

És hogy jövök én ebbe a családi idillbe? Leginkább sehogy. Csak egy perverz és alkoholista, és kábítószeres vagyok a szemükben. Mindig is én voltam a fekete bárány. És nem csak a szűk családi körben, mert telerinyálták a rokonságot is a rémtetteimmel. Mióta az eszemet tudom, állandóan csavarogtam a haverjaimmal (amíg még voltak, de mára már szinte mindegyiknek családja van, vagy mit tudom én, nem tartom már velük a kapcsolatot). Jelenleg is sokat csavargok, csak hogy ne kelljen otthon lennem. Lehet, hogy hülyébben oldottam meg ezt az egész kérdést, mint a tesóm, sőt biztos, de legalább nem vagyok képmutató. Ő csak jól tudott taktikázni, talán ennyi. Igaz, hogy nincs egy vasa sem neki se, de azt nagyszerűen megoldotta, hogy jóformán 0 forintból éldegél főként "szülői segítséggel". Felesége van (igaz, hogy egy trampli), iskolába jár, vállalkozása van (ami igaz, hogy szarul megy), meg csinált egy unokát a szüleimnek, amitől oda vannak. Lehet, hogy ennyi lenne a titok? Hogy minden a látszat, és jön a szülői segítség? Engem meg innen is ki akarnak baszni (legalábbis szóba jött tegnap, egy kicsit ezért is húztam fel magam, hogy menjek csak nyugodtan az utcára (lakni)). Hát, köszi szépen, lehet, hogy annak is eljön az ideje, mert én valahogy soha nem tudtam érdekből megjátszani magam, legalábbis egy életen keresztül biztos nem. Sokaknak ez nem okoz olyan nagy gondot, úgy veszem észre a környezetmben. Játszani mindenkinek, a rokonoknak, a szomszédnak, a főnöknek, az iskolában, még az ismeretlen emberek előtt is a mintapolgárt, hát ez nekem nem megy. Bár arra is felhívták már többen a figyelmemet, ha a szüleim valami oknál fogva nem lennének, a kedves tesóm, a felesége, meg a cuki kisbaba kb. 5  perc alatt kiforgatnának az örökségemből, úgyhogy talán ez se megoldás mégsem.

Hiába próbálom szétválasztani a piát a nyugtatótól. Ma olyan részegen jöttem haza, hogy lényegében faltól-falig mentem. Gyorsan zabáltam valamit, hogy ne érezzék a piaszagot, aztán mindent a nyugtatóra fogtam, meg is mutattam apámnak az (üres) üveget, meg mondtam, hogy többet nem fogom csinálni. Persze dög részeg voltam, de az mégis jobban vette ki magát, hogy nyugtatót vettem be. Ezt nem veszik annyira komolyan, egy kis ejnye-bejnyével megúsztam. Persze aztán benyomtam egy jó erős Frontint (csakazértis), ki is ütöttem magam rendesen. Egy kicsit beájultam, aludtam is egy keveset, de most sem vagyok valami fényesen. Lehet, hogy le kéne állni ezekkel a szarokkal. Már csak azért is, mert kezdem unni. De legalább történik valami, és a Viktortól kapott rokkantnyugdíjamat valamire el kell baszni. Igazából másra nincs szükségem, itthon kapok kaját, meg ami nagyon kell... Persze megint voltam a Délibábban, miután hazakísértem a csajomat (akivel persze előtte szarrá ittuk magunkat). De nem bírtam megállni az olcsó piát. Odajött hozzám egy csávó, meg is hívatta magát egy felesre, de csak össze-vissza pofázott. Ő az, akinek már teljesen elvette az eszét a pia, állítólag veri a családját, mindent elad, hogy piához jusson (a múltkor valami hörcsög akváriumot, vagy mit hozott), meg ahogy észrevetem, még a Délibábban is mindenki utálja, pedig az nagy szó. Szóval elég nagy szaralak. Leginkább azért utálják,mert veri a nőjét, ezért még a kocsmából is kinézik, szóval nem igaz, hogy minden alkesz agresszív lenne. Ez amolyan sztereotípia, meg urban legend. Könnyebb azt hinni, hogy minden alkesz agresszív állat, ezek vannak a hírekben, meg a néhány lúzer picsa, aki ilyennel kezd, telerinyálja vele az internetet, az újságokat, meg a tévét. Valójában úgy áll a helyzet, hogy aki agresszív, az pia nélkül is az, csak könnyebb arra fogni. A pia csak azt hozza ki az emberből, ami amúgy is benne van. Én se innék annyit, ha a barátnőm nem itatna le, szó szerint, aztán meg már nem tudom megállni, mert régen alkoholista voltam, de ezt hiába is mondanám neki, nem jut el a tyúk agyáig. Egyesek szerint a teljes absztinencia a megoldás az ilyen esetekben, ez talán egy kicsit túlzás, de az is hogy minden nap inni kell vele, mert nem igazán bírja ő sem pia nélkül. Persze csak ilyen női adagokat iszik, a maradékot meg én iszom meg, plusz még a saját piámat is, így nem csoda hogy általában berúgok. Akkor meg ugye irány valami olcsó krimó, ahol eliszom a maradékot, ha ugyan marad, mert általában kisajtolja az összes pénzem, kávé, üdítő, sör, bor, persze a nagy részét végül én iszom meg. Beszélni meg nem lehet vele, mert eléggé szefós, különben meg általában az van, amit ő akar, de már megszoktam. Régebben sokat lázadoztam ellene, főleg a blogjaimon, senki nem értette, minek vagyok vele, ha ilyen gáz. Hasonlítgattam a volt barátnőmmel, meg egyéb sokkal jobb nőkkel, de már belenyugodtam. Lassan már 4 éve együtt vagyunk, és kezdem megszokni a hülyeségeit. Pontosabban lassan már fel se veszem. Olyan, mintha a gyerekem lenne (aki iszik). Néha nehezen bírom, meg rémálmaim is vannak vele, de ő azt mondja, hogy én vagyok az élete értelme, és ha elhagynám, begyógyszerzné magát, és öngyilkos lenne. Néhányszor próbált velem szakítani, de rájött, hogy egyedül életképtelen, mert igazából értelmi fogyatékos (ez a címke illik rá a legjobban), és el van veszve a világban. Nincs egy barátja sem, nem azért, mint nekem, aki megszakítottam mindenkivel a kapcsolatot, hanem azért, mert senki sem akar vele barátkozni. Így volt ez már az általános iskolától kezdve egészen mostanáig. Az az igazság, hogy nem merem magára hagyni, és nekem is jót tesz a társaság. Az más kérdés. hogy nem hagy igazán élni, és ha ő nem lenne, lehetnének értelmesebb ismerőseim is, akik nem szedik el az egész pénzemet, és nem foglalják le majdnem az egész napomat (minden nap), és nem kell minden nap a kocsmában piálni velük, hanem valahogy értelmesebben is el lehetne tölteni az időt. Én már úgy érzem, kinőttem ebből. Kábé 10 évig nagyban csináltam (nagyon nagyban), és most már valami értelmesebbre vágyom, mint a pia, gyógyszer, cigi, kávé, szóval az ilyen "élvezeti szerek". Valamit kezdeni kéne az életemmel, mert a fél életemet már elbasztam ezekre.

Tegnap elmentem a Délibábba a jól megszokott 4-es kocsma helyett. Mivel nem kávét akartam inni, hanem piálni egy kicsit vasárnap délelőtt. Hogy jobban csússzon az ebéd :). Nagyjából minden jó volt, igaz a vodka elég szar, még 80 Ft-ért is tudok jobbat, de még így is elég olcsó volt. 235 egy Rákóczi meg egy feles. Az egyetlen pozitívuma, hogy ilyen olcsó, régebben még elhallgattam az ott iszogató vendégeket, de mára már sajnos nem igazán értem általában, hogy miről van szó. Szerintem a többség mára már elitta az agyát. Vagy én vagyok túl hülye ehhez a magas szintű társalgáshoz. Ennek ellenére minden szép és jó volt, ameddig meg nem jelent Csoki, egy kisebbségi, mint a neve is mutatja. Szerencsére feszt a börtönben ül, vagy a piac előtt ténfereg és cigit árul, vagy mit tudom én. Abból is azt, amibe papírokat csomagolnak (szerintem). Általában úgy teszek, mintha nem ismerném meg, de a kocsmában ugye ez lehetetlen. Tudtam, hogy milyen csóró, így vettem neki egy sört, ő meg csak elkezdte hajtani, hogy menjek haza, mert már eleget ittam. Pedig nem voltam részeg, mikor hazamentem észre se vettek semmit. Amúgy meg le se szart (Csoki), hanem a pultoscsajjal (Líviával) beszélgetett. Ez az ő szájából egy kissé hiteltelenül hangzott, aki nyugtatóra iszik, állandóan tántorog, és úgy néz ki mint az állat, meg állandóan verekszik, meg a börtönben ül. Ahhoz képest pedig, hogy cigány, viszonylag értelmes, vagy csak a bnőmnek akart annak idején tetszeni, hogy ti. Shakespeare-t olvasgatott a börtönben, a barátnőmet meg ez pont nem érdekelte, mert egy kissé alulművelt. Hát ezért kerülöm én a régi ismerőseimet. Mert gázosak, főleg, akiket az ilyen lepukkant kocsmákban ismertem meg. Bár ő nem olyan régi, akkor is. Állandóan lehúz(ott) piával (tudom, most én ajánlottam fel, kár volt), meg cigivel, meg még a bnőmnél is próbálkoz(gat)ott. És nem ő volt az egyetlen. Egy csomó seggfej jár oda (vagy járt régebben) pl. Misi, a nyugdíjas rendőr, aki lenyúlta a cigimet (szintén stírölte a macámat),  meg tőlünk kért pénzt italra a 180000-es rendőri nyugdíja mellett. És még sorolhatnám, vannak bőven. Van ott egy pár igazi barom, az olcsó piára mennek. Hát én többet nem fogok, csak ha már végképp nincs más választásom. Cigi, meg pénz a belső zsebben, mert nemegyszer lenyúltak már ott, volt hogy a fél fizetésemet (többször is). Szóval látszólag megéri az olcsó árak miatt, akkor is, ha szar a pia (a vodkának pl. igazi hányásíze van). Mindegy, összességében egy szar hely. Akkor megéri, ha 200 forint alatt meg akarsz inni mondjuk egy sört, mert le vagy égve, vagy valami szar rövidet, de mondjuk nem véletlenül nem járunk oda. Lehet, hogy később több kocsmát is bemutatok majd, ami nem ilyen szar, és ahova el szoktunk járni. Van egy pár.

Érdekes, most, hogy rátalaltam a postr-re, és még működik is, ellentétben a freebloggal, egy csomó időt töltök vele. Mostanában eszembe sem jut pornózni (főleg akkor csinálom, ha depis vagyok, vagy ha valami nagyon izgalamasat "találok"). Nem jut időm annyit piálni sem, és cigiből is kevesebb fogy. A Rivotrilt egy hirtelen ötlettől vezérelve viszont beszedtem este az egészet egy kis citromos sörrel (már csak 4 volt benne). De sajnos "találtam" egy doboz 1 mg Frontint (az még keményebb). Most nem tudom, mi legyen (vele). Izé, azt szoktam mondani, hogy azért nem próbáltam ki a kábítószereket, mert akkor biztos, hogy rászokok. Mondjuk a füvet igen, de arra meg nem szoktam rá annyira. Talán, mert addigra már elvette az eszemet a pia, és jobban tetszett a hatása, mint a fűnek. Persze, ha olyan társaságba "keveredek", akkor, gondolom jöttek volna sorra. Mármint a kábítószerek. Csak az van, hogy én már korán elkezdtem piálni, meg cigizni, meg kocsmázni, és ez egy másik szubkultúra, mint a narkósoké. Na, jó vannak átfedések, de kevés olyan kocsmatölteléket hallottam, aki ne szidná a geci drogosokat, főleg, ha van is a fejében. Persze, ő ugyanazt csinálja, de a kölcsönös ellenszenv megvan. Én mindig annyit ittam, hogy drogosnak néztek, és ezzel meg volt oldva a kérdés. Magyarul kábítószernek használtam a piát. Ma már nem (annyira). Egyéb függőségemről nem tudok, ja most jött egy kis nyugtató, hamar rákaptam, pedig nem valami nagy élmény. Piával főleg nem. De ez csak egy kis kirándulás lesz, azt hiszem. Egyrészt az orvosom mostanában nem hajlandó felírni, másrészt végesek itthon a készletek. Nem okoz annyira kellemes érzéseket, csak kábaságot, a másnap meg elég szar tud lenni, attól függően, mennyit szedtél be. Ha újra beszeded az adagodat, nagyjából rendben leszel. Hát egy elég enyhe (vagy nem is annyira enyhe) drogféle, receptre kapható. Bébiadaggal nem éri meg próbálkozni, mert nem használ szart se. Még ez a legjobb cucc, ami a pszichiátriák környékén kapható, de ez is elég szar. A többiről nem is beszélve.

A heroint, meg a többit azért nem próbáltam ki, mert utáltam a tűket, meg nem is voltak olyan haverjaim, akitől tudtam volna szerezni. Talán nem voltam eléggé menő. Mindegy. Lehet, hogy ez volt a szerencsém. Mivel gyakran piával mászkáltam a suliban is, vagy kilógtam a kerítésen át kocsmázni, gondolták, ez hülye, nem éri meg bevonni a "társaságba", úgyis csak lebuktat mindenkit. Amúgy büszke vagyok arra, hogy még nem kerültem addiktológiára, a májfunkcióim elég jók, na jó, egyszer voltam drogambulancián, "szerencsére" éppen találtak nálam egy kis füvet, de nem lett belőle ügy. Detoxban viszont már vagy 7x-8x voltam, szerencsére már évek óta nem. Lassan megtanulom kezelni az italt, és beállok én is azok közé a kocsmatöltelékek közé, akik naphosszat szidják a drogosokat, és a kocsmában élik a mindennapjaikat. Épp elég idős vagyok hozzá. Egy középkori faszi lettem, műbör dzsekiben, enyhe szeszpára leng körül, amerre megyek (egy csomóan élnek le így egy életet), a pszichiátriára meg nagyívben szarok. A "gyógyszereiket" meg dugják fel maguknak. A piánál nem kell jobb gyógyszer, én azt mondom. Kár, hogy az egész családom antialkoholista (mondjuk a tesóm csak apámat majmolja, mint mindenben, ráadásul feszt a seggét nyalja, ez most kikívánkozott). Szóval csak a zugivás megy. Meg a zugcigi. Ameddig itthon cigiztem, elképesztő litániákat kellett végighallgatnom a káros hatásairól. Meg minden szarról. Jobb a békesség. Pia már rég nincs itthon, mióta egy párszor kiittam a bárszekrényt, a piákat lent őrzik egy páncélszekrényben kulcsra zárva. Persze tudom, hol a kulcs. Gyakran "kotorászok", az összes dugi cigit elszívtam a háznban, már nyugtató is alig van. Néha ráfanyalodtam a páncélszekrényre is, persze csak módjával. Persze igyekszem házon kívül megoldani az ilyesmit, de ha nincs éppen pénzem, muszáj.

Ja, és ha már szóba jött az antipszichotikum, az is egyfajta drog, csak éppen 0 pozitív hatással, a delikvens nem érez semmi kellemeset, csak rosszullétet és mellékhatásokat. Kinek kell egy ilyen drog, nem? Az angolok is "psychatric drug"-nak hívják, és drug magyarul annyit tesz, mint drog. Drug=drog. "A drog rossz, értem?" Talán van, amelyik kevésbé rossz, de olyanról, hogy valaki ezektől gyógyult volna meg, még nem hallottam. Sőt, a legtöbb ismerősöm csak egyre többet szed, kedélyjavítót, antipszichót, antidepresszánst, enélkül létezni sem tudnak, és még csodálkoznak, hogy egyre szarabbul vannak. A barátnőm is szed néhány fajtát, és hisztizik, ha valamelyikből nincs meg az adagja, azért iszik rá rendesen, aztán meg minden baja van. Ő is le szeretné tenni legalább az antipszichót, de a pszichiátrián csak szívatják, hogy még egy év, még két év (nem egy ilyenről hallottam már), magyarul hazudoznak a  "betegnek". Én a saját kezembe vettem a dolgomat, a sok tízezret érő antipszichót naponta lehúzom a budin. Ez a vélemeényem a gyógyszerekről. Mást meg nem szedek, most már nyugtatót sem fogok, mert csak a baj van belőle, valahogy nem vagyok tőle az igazi, valahogy blokkolja a gondolataimat, és csak bamba vagyok tőle (mondjuk erre találták ki). Olvastam, hogy a börtönben 1 az egyben váltják a cigarettával, csak hogy kiüssék a gondolataikat. Kábé egy fél doboz cigi, ha valami komolyabb hatást el akarnak érni vele. Valaki meg azért szokik rá, mert csak egy "gyógyszer", aztán hamar a rabjává válik. Szintén olvastam, hogy valaki annyira a rabjává vált, hogy össze-vissza hazudozott a háziorvosnak, csak hogy újabb adagokat írjon fel, ha nem volt elég gyógyszere, piált is rá, pedig azelőtt sosem ivott alkoholt. Ezt addig-addig csinálta, amíg egy haverjával elment egy buliba, persze jól benyugtatózva, ott leültek piálni, és reggel egy rendőrségi fogdában ébredt, mert valakit annyira megvert ott a szórakozóhelyen, hogy az illető kómába került. Elítélhetnénk ezt az embert, ha nem lenne köztudott, hogy az ember agya kikapcsol a nyugtató és az alkohol együttes hatására, testben ott van, csinál ezt-azt (olyat is, amit máskor nem, még részegen sem). Azt hiszem Albert Györgyi ezt a könyvében "koktélozásnak" hívta, és ő is nagyban nyomta, csak azt nem tudom, hogy minek. Mellesleg ő is mondta, hogy senki ne kövesse a példáját. Meg az antidepresszánsokat is nyakra-főre zabálta, mert beadták neki, hogy ilyen szezonális depressziója, vagy mije van, és ezektől lesz jobban. Nem is bírta sokáig. Egyébként nekem nem volt túl szimpatikus A. Gy., de az biztos, hogy ezek a cuccok tették tönkre, és hozzájárultak ahhoz, hogy viszonylag fiatalon itthagyja ezt a siralomvölgyet. Persze ő úgy élte meg, hogy segítettek neki. Persze, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ez a mondás szerintem teljesen találó a pszichiátriára, bár én a jó szándékban sem mindig hiszek, inkább a pénz meg a hatalom az, ami motiválja a legtöbb pszichiátert. Meg a karrier, az, hogy minél magasabb beosztásba kerüljenek. Az ápolók többsége pedig szimplán egy szadista seggfej emlékeim szerint. Persze ők csak követik az orvos utasításait, közben meg geciznek a betegekkel. Úgy tudom, a pszichiáterek és az ápolók nagy százaléka visszautasítaná a pszichiátriai kezelést. Képmutató barmok. Engem sajnos senki sem kérdezett. Kényszer"gyógykezelés". Vagyis kényszerbeszállítás. Altató injekciók hetekig. Húgyozni sem nagyon mehettem ki. Pelenkázás. Ahogy magamhoz tértem, újabb szúrás, és újabb ájulás. Aztán meg Haloperidol, amit főleg "alacsonyabb intellektusú kisebbségieken" alkalmaznak egy másik pszichiáter szerint. Persze akkor még "gyerekcipőben járt a pszichiátria". 2006-ban! Bár azóta sem lett sokkal jobb. Az az érzésem, ott egy kicsit megállt az idő, persze, mert senkit nem érdekel az egész. Ha meg odakerülsz, megvannak a módszereik, hogy elhallgattasanak, zárt osztály, injekciók, kikötözés, esetleg egy kis elektrosokk. És addig tartanak bent, ameddig "meg nem gyógyulsz". Azaz ameddig a kedvük tartja. Elvileg. A saját szememmel is láttam ilyen eseteket. Persze a család általában megbánja egy idő után, hogy bezáratta a pácienst, és egyezkedni kezdenek az orvossal, és egy pár ezresért pár nap múlva már kint is van. Bekerülni ugyanígy lehet. Most főleg a saját esetemről beszéltem. De nem nehéz ilyen esetekbe botlani az interneten sem, elég ellátogatni Szendi Gábor honlapjára, van ott egy pár. Persze ezek a kutyát nem érdeklik. (Legalábbis nem a nagy többséget.) Én is leginkább csak magamnak írok, tisztában vagyok vele. Mindenesetre valami ott tönkre ment bennem (mármint a nyíregyházi pszichiátrián, nevezzük a nevén), és azóta sem javult meg. Rosszul vagyok, ha meglátom valamelyiket, de nem mutatom, sőt nevetni is képes vagyok már velük, a szar poénjaikon (talán egy kicsit kényszeresetten), igazi seggfejek, nem igaz, hogy nem látják, hogy egy idjét múlt elnyomó intézményben dolgoznak, vagy úgy vannak vele, hogy pénzért mindent. És ebben a "bizniszben" nem kevés pénz van. Valamit valamiért, nem igaz?

Amikor viszonylag jobban lettem, írni kezdtem. Azt hiszem, grafomán vagyok. Ilyen rohamokban tör rám. Ez akkor van, amikor éppen nem vagyok depressziós, mert ha az vagyok, akkor furcsa mód pornófilmeket nézek egész nap, vagy csavargok a városban, de annak nincs sok értelme, csak azért csinálom, hogy ne feküdjek az ágyban, mert attól még rosszabbul leszek. Már régen, másnaposan sem ment, és most sem. Egyszerűen kidob magából az ágy. Talán néha túl hamar is, anyámat meg idegbajba kergetem, mert nem tud aludni, mert mászkálok hajnalban. A gépet nem lehet bekapcsolni, mert meghallják, és kivágnak vele együtt. Utálom, hogy folyton nekem kell alkalmazkodnom, meg meghúznom magam, mondjuk jelenleg az ő házukban lakok, el kéne már húzni a picsába. Azért kéne a munka nekem is + a bnőmnek is. A leszázalékolás, meg a rehab munka kábé kitesz annyit, amennyiből már el lehet nyomorogni. Jelenleg ez az álmom. Ugye, milyen nevetséges? A tévé is szar még ilyenkor reggel, olvasni egészen az utóbbi időkig nem tudtam, mondjuk még egy filmet se bírtam végig nézni, ami azért elég gáz (a gyógyszerek koncentrálási nehézséget okoztak). Meg amúgy is egy csomó rossz könyv van, nem tudom, minek adják ki ezt a sok szemetet. Pontosabban tudom, mert az egész egy klikk, "irodalmi maffia", ahol egymás seggét nyalják a haverok, kissé kiábrándultam belőle, és így a "szép"irodalomból is. Megdöbbentően szar művek vannak sztárolva, most csak annyit mondanék, hogy a Sorstalanság Nobel-díjat ért. De sorolhatnám. A kortárs meg úgy szar, ahogy van. Meg azok a versek! Borzalmas. Ilyeneket talán én is tudnék, de attól még az is borzalmas lenne. Inkább leszek egy senki kis blogger, mint egy szar "író", vagy "költő". Pedig régebben voltak ilyen ambícióim. Csak aztán elsodort az élet (meg az alkoholizmus, meg a skizofrénia, sokan mondták hogy írjak róla, de inkább nem, legalábbis nem ÚGY). Utána meg - némi utálkozás után - megragadott a non-fiction, azon belül is főleg a blogolás világa. Kicsit úgy érzem magam, mint azok a régi jó naplóírók, akik miden szart megörökítettek. Nem is tudom, miért. Úgyse olvasom vissza. Legalábbis a freeblogon nem tettem. Leírtam, ami az eszembe jutott, aztán el is felejtettem. Csak a kommentek miatt csináltam. Egy idő után már azért sem. A freeblog nagyjából megdöglött, és az én blogjaim is. Próbáltam saját tárhelyre menni, de az meg a saját hibámon kívül tönkre ment. Csak annyit mondok, hogy nem megbízható a WordPress, meg a többi CMS. Vírus, hekker, meg minden, amit csak el lehet képzelni. Nekem pl. valamiért késett a tárhelyemért az utalás, a szolgáltató meg törölte az egészet. Egy csomót szoptam az ilyenekkel. Az internet veszélyes üzem. Tényleg. Akkor miért nem papírra írok? Hát csak azért, mert úgy az életben nem mutatnám meg senkinek, kit érdekel egy hülye napló, amit egy noname valaki írkál? Talán a rokonokat. Hát, nem sok van, és azokkal sem vagyok túl jóban. Barátok, haverok? Ugyan. Szakítottam velük. Egy blog még talán érdekelhet valakit. Csak kéne néhány jó téma. A pszichiátria kézenfekvő lenne, de annyira utálom, hogy örülök, ha nem kell vele foglalkoznom csak a minimális mértékben. Addig érdekelt, ameddig azt hittem, hogy ha leírom az igazságot, az valakit meghat. Pedig annyian leírták már, eléggé híres emberek, Feldmár, Szendi, Szasz, stb. Falra hányt borsó. A gyógyszeripar ellen tehetetlenek, mert abban van a pénz. Akinek pénze van, hatalma van, és ő mondja meg, mi legyen. Az, hogy hogy kéne, így, meg úgy, kevés embert érdekel, és ők is inkább csak a spirituális maszlagot kajálják. Azt is csak azért, mert így akarnak mások fölé kerekedni (legalábbis úgy érezni magukat), ha már pénzük nincs. Úgy akarnak a többi ember fölé kerülni, hogy ők fejlettebbek spirituálisan, és ez nekik a vigasz. Az élelmesebbje pénzt csinál belőle, a hiszékeny áldozataik meg elméleteket gyártanak, a seggük meg kilóg a gatyájukból, mint például a tesómék. Látóhoz rohangálnak, meg spiritisztához, közben meg felkopik az álluk, ide járnak kosztolni, meg ócska cuccaik vannak, meg mindent örököl a gyerek. Kábé a csőd szélén állnak, de nem állnak le a fantasztikus ötleteikkel, ki akarnak költözni tanyára, hogy mindent maguknak termeljenek meg (életükben nem termeltek még semmit), az állatokat meg sajnálják levágni, közben mindenkinél okosabbak, és ilyen ezoterikus-fasisztoid (ez nem tudom hogy jön össze) eszméket vallanak. Közel állnak ők is egyfajta szektás gondolkodásmódhoz, de ők leginkább csak ketten hülyítik egymást. Nem baj, a zsák megtalálta a foltját. Tökéletes lúzerek. Azt mondták a rokonaim, hogy tőlük semmi jóra ne számítsak (még ha lenne nekik, akkor se). Álomvilágban élnek, és én úgyis csak megzavarnám az "idillt". Különben, remélem, nem sokára saját lábra tudok állni, kicsit tartok ugyan tőle, de mostanában mindenki ezzel nyaggatott, hogy harmincix évesen milyen égő már (amíg el nem tűntem a szemük elől, he-he). Már nem sok idő, vannak konkrétumok is, majd ha biztos lesz (a kezemben a mani), akkor majd "minden jóra fordul". Mondjuk kicsit félek, mi lesz ha összeköltözök a bnőmmel. Mert őt meg hosszú távon kibírni, hát, nem tudom. Talán csöbörből vödörbe kerülök.

Hát, az úgy volt, hogy egy szép tavaszi napon beszállítottak a pszichiátriára (kényszerrel, természetesen). Pontosan 2006 március elején. Elég durva volt. Rendőrök is jöttek, lefogtak, aztán valami szarral leoltottak vénásan. Azóta is sokszor gondolok rá. Ilyen lehet a halál. Persze az egyik kis pöcs szomszédom hívta rám ki őket, aki egy szar kis ápoló volt valami pszichiátrián, elkezdett kérdezgetni, én meg nem teljesen voltam képben, oszt ennyi volt. Már vittek is befele.

Sajnos ilyen van Magyarországon, de gondolom, máshol is. Lehet ellene tiltakozni, meg minden, de ez a pszichiátria-dolog még mindig hasonlít egy erőszakszervezetre, mint a szocializmus idején. 2006-ban ráadásul még a régi garnitúra volt ott, akik még a mostaniaknál is gecibbek voltak. Asszem volt olyan, hogy politikai pszichiátria, hát ezek még azokat a módszereket alkalmazták. Megtörni, kínozni, megalázni, tönkre tenni. Velem körülbelül úgy bántak, mint egy bűnözővel. Szerencsére hamar eltávolították onnan ezeket az idiótákat, és jöttek helyükre mások, talán nem olyan szemetek, mint a régiek, de szerintem ezek is simán perverzek (némelyik). Ráadásul szintén éléggé gecik.

Ahogy telt-múlt az idő, egyre többször voltam bent vendégként, és beláttam, hogy így a sulimat, amire az életemet tettem fel, már nem tudom folytatni, meg különben se alkalmaznának egy olyan embert ebben a szakmában, akinek sárga cédulája van. Ahogy lassan hozzám szoktak, már nem voltak annyira szemetek (az ápolók meg az orvosok), kivéve, ha olyan kedvük volt.

Ja, közben egy fél évet lehúztam a szcientológusok között is, hátha valamit segítenek. Egy élmény volt, de lényegében nem segítettek semmit. Úgy kezdődött, hogy először leszoktattak a gyógyszerről (Ketilept). Elég kemény volt, volt, hogy napokig nem aludtam, de ez volt az egyetlen értelmes cselekedetük. Amikor ezzel végeztünk, jött a lényeg: Nappal keményen kellett tanulni a tanfolyamaikon, aminek amúgy kevés értelme volt, inkább ilyen szektás szar. Lényegében agymosás. Ez ment 9-től este 6-ig, vagy tovább is nyúztak bennünket, a nap végére épp hogy el tudtam magam vonszolni a kocsmáig. Nagyon megerőltető volt. Szó szerint majdnem összeestem, ahogy kikértem a sört. De volt olyan, hogy a nap végén bealudtam a székben, szinte elájultam, annyira nyúztak bennünket. Szerencsére a nagyokos szcientológusok nem gyanakodtak rám, hogy mit csinálok, mivel az alkoholt nagyon nem nézték jó szemmel, meg semmit, ami jó. (Én meg ott piáltam egy házzal arréb a Blaha sörözőben, volt, hogy táncoltam is, a sok szcientológus balfasz meg nem vett észre semmit, pedig hemzsegtek a környéken, mert éjszaka is ott melóztak sokszor, és állandóan a büfék, meg a buszmegálló környékén mászkáltak.) Csak az esti piálások tartották bennem a lelket, meg volt egy jó fej kiscsaj is, kicsit bűzlött a pofája a sok vitamintól, vagy mitől, mit tudom én, de nagyon vicces volt. Elég nagy ribanc volt, ahogy elmondta, már 16 évesen, fogalmam sincs, mikor kezdhette. Vele viszonylag jóban voltam. Na, a vége az lett, hogy jól lehúzták apámat pénzzel (volt, hogy 1 tanfolyamot 3x végeztettek el velünk, mert kellett nekik a lóvé), de segíteni, azt nem tudtak, végül azt mondták, menjek csak szépen vissza a pszichiátriára. Lehet, hogy később még írok róluk. Igazi seggfejek (ők is).

Mivel sem a pszichiátria, sem a szcientológia nem tudott rajtam segíteni, de még a közösségi ellátás sem, gyorsan szereztem egy kis barátnőt, hogy legyen kivel "elbaszni" az időt, elhívott valami rendezvényre, megvártam, amíg hazamegy, aztán jól bebasztam. Amikor legközelebb elhívott a gyümölcskarneválra, abból már semmit nem láttunk, mert egyből a 4-es kocsmába vittem. Azóta már nem is járunk ilyen alibi helyekre, hanem egyből valami presszóba. Komolyan mondom, az alkohol segített rajtam a legtöbbet, bár néha egy kicsit rosszul vagyok tőle, mint pl. tegnap. A napi menetrend: gyorsan bekapok (megiszok) valamit, 9 körül találkozunk, aztán folytatjuk, sajnos általában az ő piáját is én iszom meg, mert ő csak megrendeli, de nem issza meg. Dél körül már eléggé készen vagyok. Nem baj, hazamegyek, eszek, aztán kifekszek aludni, mint az oviban. Érdekes, ott sosem aludtam, talán azért, mert nem ittam végig egész délelőttöt. Hát, kábé itt tartunk most. Mióta nem szedek semmit, legalább többet bírok inni, a gyógyszerrel még a piának is szar íze volt, nem beszélve a hatásáról, különben sem jó a kettőt keverni, hát én döntöttem. Csak természetesen.

Bár nemrég "találtam" itthon 1 doboz Rivotrilt, ezt a dobozt már majdnem elszedtem, de én mondom, ez még aljasabb, mint a pia. Főleg a kettő keverve. Bár csak akkor szedem be, ha kiment a pia hatása. Persze anyám még így is képes észrevenni. Érdekes a piát, meg a cigit nem, ha jól csinálom, de a nyugtatót igen. Zugivás, zugcigizés, zugkávézás, zugnyugtató, zugpornó, ez teszi ki a napjaimat, ja meg a csavargás a bnőmmel. A pornót meg már kezdem unni, egyre kevesebb dologtól jövök már izgalomba. Van, hogy egész délután elnézem, oszt semmi. De ha találok majd valamit, ami felkelti az érdeklődésemet, lehet, hogy belinkelem ide. Ebben is szeretnék más lenni: csak semmi prűdség. Persze nem csak pornót fogok berakni, de az internetről leginkább csak ez érdekel, mióta nem lépek fel a közösségi oldalakra, meg főleg. Megyek is nézek gyorsan valamit, ameddig nincs itthon anyám, aztán meg megyek az egyesületbe (ahol dolgozni fogok havi 30 ezerért, úgy néz ki). Izé, farsangra. Legalább elszívok egy pár cigit, hogy könnyebben kibírjam (ha már inni nem szabad, mivel pszichiátriai betegek, úristen mennyi ilyen béna farsangot láttam már, de csak kibírom). Azért már 2 3 4 (hogy repül az idő) Rivotril bennem van. Az a baj, hogy mindjárt elfogy, de nem fogok újat szerezni, pszichiátriaellenes volnék, vagy mi. Legfeljebb többet iszok/cigizek. Meg tudatmódosítok.

Lehet, hogy később alakítok egy szektát, ahol tudatmódosító szerek lesznek, meg szexorgiák (terápiás céllal), bár, ha jól tudom, OSHO már megcsinálta, nem baj, ha lehet, elolvasom 1-2 könyvét, asszem jó könyvei vannak, mindenesetre a szcientológiától jobban hangzik. A pszichiátriától meg pláne. Ja, a végére egy kis összehasonlítás: pszcihátria vs szcientológia: A szcientológia (én úgy fogalmaztam annak idején) kb. 100x jobb, mint a pszichiátria (kár, hogy mostanában már nem vállalnak pszichiátriai eseteket, ha jól tudom, én voltam az utolsó... bár ki tudja... pénz beszél... aztán vannak ilyen szakadár szcientológusok, szabad zóna, vagy mi, de ők sem igen vállalnak pszichés betegeket, amúgy meg már régen nem érdekelnek).

És hogy IGAZÁBÓL mit csináltam 7 évig? Feküdtem az ágyban, nem fürödtem, nem mostam fogat, a pszichiátrián ugyanez, csak ott noszogattak, egyébként ott lettem klausztrofóbiás, ezek az állatok hetekig, hónapokig bezárva tartottak 1 folyosón (nem engedtek le az udvarra), szóval azóta hosszabb ideig nem tudok HÁZBAN tartózkodni, ki kell mennem úm. "sétálni". Itt híztam fel 58 kilóról 90+ kilóra, de már nem bánom, hogy dagadt vagyok, a dagadtság király. Sovány is szerettem lenni, de én nem fogom magam kínozni, hogy újra 60 körül legyek. Különben is a kiscsajokat, akiket bámulok a buszon, meg mindenhol (az előző ribanc barátnőm miatt kimaradtak az életemből) nem igazán érdekli, nekik csak egy perverz tata vagyok. Igaz a magam kora belieket is megnézem, meg a kicsit idősebbeket is, de a legjobb csajokon általában ott virít a szalag, hogy most végeznek a középsuliban. Hát, ez van.