Skizofrénia underground

Hát, először is úgy kezdődik, hogy 2 óra hosszáig húzom a gályát, és akkor van 10 perc szünet. Utána már csak másfél órát kell gályázni, és onnantól kezdődik a hawaii: 15 perc szünet, és még 10 perc munka, én ezeket már csak "tökölés"-nek nevezem. Lényegében 3,5 órát kell nagy nehezen kihúzni, meg azt is lehet (elvileg), hogy a második 15 perces szünetet ledolgozom, és lelépek már 12.40-kor. Persze ez így elmondva lehet, hogy elég zavaros, annyi a lényeg, hogy az első 2 óra a kemény, utána jönnek a szünetek, a kedvezmények, meg a bónuszok, meg a tökölés. Nagy könnyebbség, hogy már csak 4 órában vagyok, de el kell mondanom, hogy már minden percét utálom. Amúgy jelentkeztek a könyvvitelesek: nemsokára elkezdhetem a tanfolyamot. Talán így könnyebb lesz kibírni.

Szeretek egyedül festeni. Tudok pofákat vágni, meg hangokat kiadni. Igazából csak pofákat vágok. Van tükör is. Egy csomó ideig csak ülök magamba roskadtan. Bent, a többiek között ezt nem tehetném meg. Dicsérgetnek néha, hogy mennyit fejlődtem, de sokszor vissza kell hozni a cuccot, mert nem festettem le rendesen. Igazából nagyon szar ezt csinálni, csak nincs, aki elvállalja rajtam kívül. Hála istennek, hogy már csak 4 óráig vagyok. Lassan beletörődtem, hogy nem fogok annyit keresni, de már nincs visszaút. Egy csomó mindent kéne csinálni: - Leszokni a cigizésről - Elkezdeni a könyvelő tanfolyamot - Lekoptatni végleg Anikót, mert az agyamra megy

Mától 4 órában dolgozok 5 helyett, 1-kor haza is küldtek a szakkörből, mondhatom, k***a jól esett. Tegnap meg fél füllel hallottam, hogy valakit ki fognak picsázni a szakkörből, én arra tippelek, hogy Edit 3 lesz az. Én nem akarom, hogy rossz legyen neki, meg tudom, hogy ez a munka az ő képességeinek való, de sajnálom, nem bírom már többet elviselni a hülyeségét, szóval isten bocsássa meg, de örülök neki. Amúgy visszatérve a témára, nagy szükségem lenne a pénzre, de már nem bírom idegileg az 5 órát. Pontosabban valahogy lehúznám, de otthon már mindig hulla vagyok tőle, és ezt nem akarom. Amúgy meg nem is 100%-osan biztos, hogy dolgozhatok 5 órában, még rámszáll a nyugdíjhatóság, vagy micsoda, és elveszik a pénzemet. Jobb a békesség. Emlékszem, ebből a fajta munkából 4 óra is a tűréshatáron mozgott, de csináltam az 5 órát, mert muszáj volt. Amúgy nem tudom, jól döntöttem-e, minden azon múlik, hogy azt a fennmaradó 1 órát tudom-e hasznosítani, vagy csak pocsékba megy az időm. Ma nagyon jól esett, hogy hamarabb jöhettem haza, meglátom, hosszú távon lesz-e valami haszna.

Ma reggel persze megint elkezdett hívogatni, majd amikor kikapcsoltam a telefont, anyámat kezdte hívni, meg sms-eket írkálni. Amit az utóbbi időben leművelt, az egyszerűen minősíthetetlen volt már. Kezdve azzal, hogy elbaszta a karácsonyt, a szilvesztert, meg úgy általában minden napomat a szakító sms-eivel. Mindig azzal jött, hogy keveset beszélünk, amúgy meg általában csak a saját problémái érdeklik, a másikat meg sem hallgatja igazán. Ő mostanában be sem nagyon hajlandó járni a nyanya tanyára, inkább velem hordatja az ebédet, meg nekem kellett hozzá elmászkálni a város másik végére, mostanában már nem felelt meg neki a középkategóriás presszó, a Napsugár, hanem a legdrágább helyre kellett vinni Örökösföldön, ahová szemlátomást azok a fiatalok járnak, akiket a szüleik tömnek pénzzel, mert egyikből sem nézem ki, hogy olyan túl sokat dolgoztak volna életükben. Persze nem jött rá, hogy nyugdíjból, meg 4 órás minimál bérből nem lehet sokáig ilyen helyekre járni, 2-300 Ft-os kávékat inni, meg kikérni a méregdrága üdítőket, aztán ott hagyni a felét. Nem tudom, a szüleivel együtt mit gondol, akik 5,5 év után sem engednek be a drágalátos panelproli lakásukba, hogy majd fog jönni hozzá valami herceg, aki tele van pénzzel, nem beteg, és akivel majd órákig el tud beszélgetni arról, hogy mi volt az ebéd, meg hogy mije fáj éppen.

Ma elintéztem: márciustól 4 órában fogok dolgozni. Ez az 5 órás munkarend már egy ideje rányomta a bélyegét a hangulatomra, illetve amikor dolgoztam, már nem is vettem észre , csak itthon voltam már hullafáradt. Röhejes, hogy Anikó megint szakított velem, amúgy ma rájöttem, hogy nem is velem van a hiba, hanem vele, csak rám vetíti ki. Arra is rájöttem, hogy részéről ez az egész szeretet-dolog csak megjátszás. Ma dög betegen elvittem neki az ebédjét, meg a vodkanarancs, meg a kávé, meg a Bailey's egy "elit helyen", ahová mindig elviszem, mert csak oda hajlandó járni. Amúgy már hónapok óta nincs is semmi szex, de én ennek csak örülni tudok, mert már egyáltalán nem hiányzik. Legyen már végre vége, és ne keressen többet!

Mondanám, hogy kibékültünk, ha nem lennénk már megint szakításban. Hétfőn bejött a szakkörbe, bocsánatot kérni + rámadta az influenzát. Nem tudom, 39 fokos lázzal minek mászkál. Ma viszont én nem voltam hajlandó lemenni Örökösföldre a betegségem miatt, hanem csak a Fehér Egérig jutottam, erre jött az sms, hogy "hagyjam békén". Más: felajánlották, hogy lehet 4 órában is dolgozni 5 helyett, senki nem lelkesedett az ötletért itthon, de amúgy nem a más véleménye számít, hanem az enyém, és nekem ebből a szívásból 4 óra is elég. Bocs, hogy nem tudok azonosulni a papírból font nyulak festésével, a szívkosarak festésével, meg a többi hiábavalósággal. Ma egész nap eléggé betegen dolgoztam, és megérlelődött bennem az elhatározás, hogy visszaállok a 4 órás munkarendre. Kurvára unom már a Petőfi rádiót hallgatni (nem is szeretem a zenét igazából), vagy a másik eset Edit 3 agyatlan dünnyögése. Ebből 4 óra is bőven elég, remélem, a megmaradó 1 órát tudom normálisan hasznosítani, ha beindulna végre a mérlegképes könyvelői tanfolyam, akkor biztosan.