Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés

Infowars superpost

 Sok szeretettel április 1-jére, a Bolondok Napjára ;-)

Elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy én sem akartam elhinni mindazt, amit most leírok, egyszerűen nem akartam, hogy ez igaz legyen, még ha egyre valószínűbbnek is tűnt. Nem tudom, hányadik, vagy hány századik megfigyelésem győzött meg végül arról végképpen, hogy a skizofréniát külső tényezők okozzák, és a legkevésbé sem „kémiai egyensúlyzavar” az agyban, akármit jelentsen is ez a hülye kifejezés. Az emberi elme ellenkezik az ellen, hogy olyasmit fogadjon el, amilyen tulajdonságokkal ő nem rendelkezik, amire nem szocializálták, amilyen dolgokról nem hallott sem az iskoláiban, sem a szüleitől. Ráadásul nagyon pontosan működik az úgynevezett „hírelhárítás” nevű dolog, ha valaki olyan dolgokkal áll elő, amit a vezető elit nem szeretne, nagyon hamar konteónak bélyegzik, viszontláthatja az információját olyan oldalakon, amik ufókkal és gyíkemberekkel foglalkoznak, hiteltelenítve az információt. Ez a hírelhárítás. A másik módja az ilyesmi dolgok hiteltelenné tételének, hogy magát az információ közlőjét zavarják meg elméjében, éppen, amikor közölné az információit, tévútra vezetik, hülyeségeket mondatnak ki vele, hogy hiteltelenné tegyék. Ilyen körülmények között kell tehát megírnom ezt a bejegyzést, ha hatásvadász szeretnék lenni, most azt írnám, hogy attól rettegek, hogy közben megint megőrjítenek, likvidálnak, vagy máshogy hatástalanná tesznek, de be kell, hogy valljam, inkább csak attól félek, hogy nem lesz visszhangja, hanem elsikkad, mint bármi jelentéktelen dolog az interneten a még jelentéktelenebbek árnyékában. Ezt hívom én „agyonhallgatásnak”, amiben a „nem szól szám, nem fáj fejem” mentalitás is benne van, de találkoztam én már a Google által megmagyarázhatatlan módon való lejjebb rangsorolással is. Mindegy, a lényeg, hogy rejtsék valahogy az információt.

Évekig foglalkoztam skizofréniával a Skizofrénia underground című blogomon, és valami mindig visszatartott attól, hogy a Hanghalló módszert megismerjem, nem mondom, hogy valami láthatatlan erő, inkább mondanám lustaságnak, kombinálva némi hitetlenkedéssel, ami ezt a módszert övezi. Pedig ez az a módszer, aminek hatására a kirakós utolsó mozaikdarabja is a helyére kerül, nem kihagyható a történetből. A Hanghalló mozgalom és módszer története dióhéjban annyi, hogy az 1980-as években, Hollandiából indult útjára egy Marius Romme nevű pszichiáter professzor vezetésével (akit, ha jól tudom, sokat támadtak is ezért „szakmai” körökben). Hazánkban dr. Harangozó Judit vezetésével működik hasonló csoport, nemrég láttam egy videót, amiben Gallai István tapasztalati szakértő is megszólalt, aki a saját elmondása szerint gyógyultnak tekinthető, gyógyszert nem szed, a hangjait, amik az esetek nagy részében nem jelentkeznek, uralni tudja. Egyébként Harangozó Juditot megéri hallgatni/olvasni pszichiátriai kérdésekben, sőt, talán az egyetlen ma Magyarországon, aki hiteles információval szolgál a pszichiátriáról, nem hallgatva el semmit. Ő vezeti Magyarországon a Hanghalló mozgalom helyi szervezetét, tapasztalati szakértőket is képeznek ki, mint akik már túl vannak a skizofréniával való hercehurcán, és segítik a felépülésben a hozzájuk forduló skizofréneket/hanghallókat. Ez egy nagyon jó módszer, gyógyszermentes, és a skizofrének hangjait – mint minden jó pszichologizáló módszer – lelki okokra vezeti vissza, a hangokat elfojtott traumáknak tulajdonítják (ha jól mondom), ami szerint a hangoknak jelentése van, és ezeket elemezgetve jutunk közelebb a gyógyuláshoz. És máris túl sokat beszéltem róluk, viszont említést érdemel még, hogy a Hanghalló módszer a hangokkal való küzdésnek három fázisát különíti el: 1. Félelem, ijedtség, ami elsősorban az állapot megjelenésétől kapott sokk terméke, attól, hogy a személy bármit is próbál a hangok nem múlnak el. 2. Sajátos rend, rendszer kialakítása a hangokkal. Ebben a fázisban a hanghalló saját stratégiákat alakít ki hangjaival kapcsolatban, és megpróbál valamiféle határt szabni a hanghallásnak. 3. Stabilizáció: Amikor a hanghalló vagy „felhasználó” a lehalkult, elcsendesült hangokat az élete részének tekinti.

Bevallom őszintén, ez a megközelítés nagyon közel áll hozzám, csak azzal a különbséggel, hogy a hangok általában nem belülről, hanem kívülről jönnek. Az első két fázisban a „beteg” még veszélyben van, ki van téve a pszichiátriai erőszaknak, a 3.-ban akár le se szarhatja őket. A hanghallás azt jelenti, hogy a hangok megszelídülnek, és jórészt el is tűnnek, Gallai István számolt be erről egy videóban, amit az ember először kétkedéssel fogad, kivéve miután megtapasztalja. István is elmondta, hogy eddig az állapotig esetleg nagyon sok pszichózison keresztül vezet az út, mint az ő esetében is, de szerintem ez az általános, hogy a hanghalló immunitást szerezzen a hangok ártó befolyása ellen, nagyon sok gyakorlásra van szükség. Ha viszont eljutunk a 3. fázisig, a hangok gyakorlatilag nem árthatnak nekünk, jórészt elcsitulnak. Ha eddig nem sikerült minket a pszichiátriának eltenni bennünket láb alól, nagy valószínűséggel ezután sem fog. Nem gondolom, hogy a hangok jótékonyságból vagy valamiféle barátságosságból csitulnának el, az agy immunitást szerez az eltelt idő alatt a külső behatásoktól, akár valami ellenanyag termelésével, akár máshogy, de ezt tanulmányozhatnák is inkább a nagyokos pszichiáterek, mert azt mondják, ehhez értenek. Szerintem nem értenek semmihez, de ez magánvélemény. Az is lehet, hogy a hangok (tulajdonosai) belátják, hogy felesleges energiát pazarolni ezekre a személyekre, és a 3. fázistól kezdve csak tessék-lássék próbálkoznak. Egyébként hanghallók, hanghalló csoportok közelébe jutni nem mondanám, hogy egyszerű feladat, Harangozó Judit például nem utolérhető az interneten, szóval nem könnyű közéjük bekerülni, ráadásul Budapesti székhellyel rendelkeznek (bár több városban is vannak ilyen kezdemények), de nyugodjunk meg, a Hanghalló módszer távolról, magunkban is működik., megspórolhatjuk a sok Pestre való felutazást és a csoportokat.

Akkor elmondom, hogyan működik. Az első fázis elég ijesztő, az is a neve, hogy ijesztési fázis, aminek hatására szinte biztosan a pszichiátrián kötünk ki, ahol telebeszélik a fejünket mindenféle hülyeséggel, meg teletömnek gyógyszerrel, és mantrázzák, hogy ezt életünk végéig szednünk kell, satöbbi. Minél jobban bevesszük az általuk leadott maszlagot, egyébként, ez a fázis annál többször fog megismétlődni. Aztán következik a második fázis, ami érdekesebb: A hangokkal való sajátos rendszer kialakítása. A hangok egyébként célzottan a pszichiátriára akarnak juttatni minket, addig gyötörnek, amíg ez meg nem történik. Ezt még a második fázisban is megtehetik, amikor még csak ismerkedünk a hangok természetével, elcsodálkozhatunk például azon, hogy más-más hangok más-más személyiséggel rendelkeznek, vagy azon, hogy a város különböző pontjain különböző hangok szólnak hozzánk. Ezt úgy volt alkalmam megfigyelni, hogy egy ilyen alkalommal direkt váltogattam a tartózkodási helyeimet. Ez azt feltételezi, hogy több forrásból jönnek a hangok, tehát a forrásuk lakhelyünkhöz képest valamelyest a közelben van. Itt csak egy jó tanács: ennek ellenére NE próbáljuk beazonosítani a hangok forrását, mert ebbe nagyon bele tudnak kapaszkodni a hangok, tévútra vezetnek minket, aztán olyanokat vádolunk később ilyesmivel, akiknek ehhez az égvilágon semmi közük. A hangok mindig hazudnak, úgy mondanám, hogy egyszerűen nem tudnak igazat mondani, mintha súlyos hazudozásmániában szenvednének, még véletlenül se mondanak igazat soha. Viszont a hazugságáradattal céljuk van: vagy ártani nekünk vagy beterelni a pszichiátriára (ami lényegében ugyanaz). Ne dőljünk be annak se, ha egy adott személy hangján szólalnak meg, vagy általa alkalmazott szófordulatokat használnak, az ilyesmi szoftveresen simán előidézhető. Ebben a példában például egy már meghalt személy hangja szaval el egy verset:

Megemlítendő még itt, hogy az utazás és helyváltoztatás – ellentétben a pszichiátriai intézetekbe való bezárással – gyógyító hatású lehet a skizofréniára nézve, mondjuk, ha elég messzire utazol, nem tudnak elérni a kis hatótávolságú szarjaikkal. Több helyen olvastam az utazás pozitív hatásáról, sőt, egy történetet is hallottam, hogy egy férfi, amint a feleségén kitörni készült az elmebaj, mindig elvitte valahová wellnessezni, és csodák csodájára az asszony tünetei abbamaradtak, meggyógyult.

Itt egy másik videó, amiben a hülyegyerek elárulja nekünk, hogy Alan H. Frey 1962-ben publikálta az első tanulmányát a hangok mikrohullámú átviteléről, és vállalatok és egyebek használnak is reklám célra elektromágneses szignálokat, hogy fokozzák a vásárlási kedvet, de természetesen semmilyen más célra nem használják. Tehát nem csak katonai célra, hanem polgári célokra is bárki nyugodtan felhasználhatja, aki egy kicsit utána keres, lényegében csak az nem használja már csak, aki nem akarja, ami annyit jelent, hogy a kormány mellett bűnözői csoportok is nyugodt szívvel bevethetik bárki ellen. Van erre szabályozás? Természetesen nincs. Mert, mondjuk, hogy működik az agykutatás? Mitől fejlődik olyan hihetetlen ütemben? Hallott valaki arról, hogy laboratóriumok tesztalanyokat keresnek ilyen kísérletkehez? Meg aztán hogy kiviteleznék a 0-24-es megfigyelést, és a legfőképpen hogyan fizetnék a kísérletben résztvevőket. Az elmekontroll kísérletek lényege éppen abban áll, hogy a kísérlet alanyai ne tudják, hogy kontrollálják őket.  A legműveltebbek azt is tudják, hogy nem összetévesztendő a több személyiséggel, a disszociatív zavarral, a műveletlenek ezt sem tudják, hanem azt hiszik, a skizofrénnek 2 személyisége van. Abban sincs köszönet, amit a pszichiáterek Eugen Bleuler és Emil Kraepelin nyomán erőltetnek rá a lakosságra, vagyis a hülye elméletüket, azt meg végképp csak kevesen tudják, hogy a skizofrének valójában a bűnözői csoportok kísérleteinek a végtermékei, és skizofrénként jelennek meg a társadalomban, és a pszichiáterek halálra kínozzák, gyötrik és szekálják őket. Olyan gyógyszereket kényszerítenek beléjük, amivel csak alacsony életfunkciókat bírnak ellátni, azt is rosszul, és ha nincs rájuk több szükség, mehetnek a szemétdombra, valamelyik elfekvőbe, a gyors halálba. Ilyen olcsó manapság az emberi élet, és valószínűleg így fejlődik az elmetudomány, hogy máshogy fejlődne, talán a szürkeállomány nyiszálásából vagy csak úgy magától, mert a pszichiáterek annyit sem foglalkoznak az emberrel, mint egy büdös bogárral, hanem csak az elmetudományok helyét bitorolják, és szadista módjára kémiai lobotómiával kínozzák az embereket. Valahogy így fejlődik az elmetudomány és a kibernetika, ami még mindig az irányítás tudománya. Csak az a baj, hogy ezek az emberek nem járultak hozzá, hogy az ő zsírjukon fejlődjön a tudomány, és cserébe a társadalomtól arculköpést kapjanak (a kongó információ hiány miatt), korai betegégeket, demenciát és kínhalált. Az illetékes intézet ellenségnek nevezte ki ezeket az embereket, biztos van valahol arról egy titkos záradék, hogy ellenük a „nem halálos fegyverek” bevethetők. Aztán, sajnos, mégis ebbe halnak bele, igaz évekkel később.

A skizofrénia érdekes módon együtt változik, fejlődik az emberiséggel, azóta, hogy az 1900-as évek körül gyanús körülmények között felütötte a fejét. Auditorikus (hangalapú) hallucinációkra korlátozódik, nagyon ritkán számolnak be vizuális hallucinációkról. Például a József Attilát ért hallucinációk az 1930-as években egészen enyhe és Érdekes, hogy általában az atémájában is kezdetleges hallucinációk voltak. Utána lehet nézni Németh Attila: József Attila pszichiátriai betegségei című könyvében, közli Bak Róbert, József Attila pszichiáterének feljegyzéseit a hallucinációiról. Ma már szatellites technológiáról, mesterséges intelligenciáról, és egészen bonyolult és körmönfont hallucinációkról és ezek nyomán kialakult téveszmékről lehet hallani.

Aztán ez lehet emberi fül (agy) álltal hallható vagy hallhatatlan frekvencián, az egyik hatásosabb, mint a másik. A hallhatatlan frekvencián csak a téveszmék gerjesztése megy, bár ugyanez megy a hallhatón is: véleményem szerint nincs olyan, hogy téveszme, csak addig sulykolt állítások, amíg az ember igaznak fogja fel a fals dolgot. Tehát csak agymosás létezik. Talán, ha elég sikert elérnének benne, ki tudnák terjeszteni a lakosság egy nagyobb százalékára, de talán már így is több ember van érintve, mint az 1%-os skizofrén népesség. Egyik árulkodó jele lehet a fülzúgás, több helyen olvastam, nem igazán a füled zúg, hanem az agyad, sosem csituló, idegesítő, magas frekvencián, talán jele lehet a megfigyelésnek, ha gondolatokat nem is közvetítenek feléd egyelőre. Egy-egy skizofrén „shub” összehangolt támadás a „nem halálos fegyverekkel”, ami elég hervasztó módon némi hangicsálást jelent a hallható vagy nem hallható frekvencián, de ne becsüljük alá. Például mit tennénk, ha valaki azt mondaná, hogy a „kurva anyád?”, ki mit, vérmérséklete szerint. Vagy ha egy órán keresztül mondogatnák, vagy ha 0-24-ben? És ha ehhez más hangok is csatlakoznának? Hogy csak egy klasszikus példát idézzek, Bérczesi Robi 23 eltérő személyiségű és hangú entitást figyelt meg, amit az Én és az ének című könyvében le is írt. Ilyen körülmények között vajon könnyű higgadtnak/természetesnek maradni? Nem lehangoltnak/felhangoltnak lenni, hogy pszichiátriai kifejezéssel éljek. Nem mondhatnám. A hangoknak több célja van: téveszméket gerjeszteni a személyben és pszichiátriára juttatni őt. Valamint károkat okozni neki, megfigyelni a viselkedését egy-egy ilyen traumatikus helyzetben. Vagyis kísérletezni rajta. Egy-egy pszichotikus „shub” megfelel egy-egy hadviselési kampánynak, melynek során ilyen távolba ható hangfegyverekkel gyötrik az embert. A hangok tulajdonosai megfelelően edukáltak a feladatra, jellemző, szuggesztív szófordulatokat használnak, amiket meg is örökítettem egy bejegyzésemben.

Jellemző pl.:

– Nagyon jól tudod, hogy…

– Inkább azt mondanád meg, hogy…

– Hányszor mondjam el neked, hogy…

stb.

+1. Talán említést érdemel még, vagy fontos lehet, hogy téveszmék gerjesztésénél (illetve próbálkozásnál) téves gondolatainkat a hangok az “Így van.”, “Pontosan.”, “Szó szerint.”, “Igazad van.” kifejezésekkel nyugtázzák, így keltve bennünk a hamis képzeteket.

Azt hiszem, egyelőre ennyit akartam mondani első körben. Mivel a technikai részletek tekintetében nem vagyok teljesen tájékozott, őszintén szólva technikai analfabéta vagyok, ezeknek a részleteknek utána lehet nézni a megfelelő helyeken azoknak, akik nem ennyire „bölcsészmérnökök”, mint én. A következő bejegyzésben kitérünk majd azokra a technikákra, hogyan lehet "leszerelni" a hangokat, lehúzni a hangerejüket, és lényegében egy olyan viszonyt kialakítani velük, ami ha nem is baráti, nem is ellenséges, és hogyan lehet a mindennapi életben ezekkel együtt élni. (Ami lényegében a Hanghalló módszer lényege is, és hogyan lehet még ettől is tovább lépni.) Ilyenkor már hajlamosabbak a hangok igazat mondani, vagy az igazsághoz közelebb álló hazugságokkal traktálni bennünket, amik azért nem okoznak olyan károkat. Végezetül kérdezném én, hogy mi a véleményünk az olyan orvostudományról (pszichiátriáról), ami ellen az úgynevezett betegeknek a saját hangjaikkal, avagy "betegségükkel", "kémiai egyensúlyzavarukkal" kell szövetkezniük, hogy kevesebb ártalom érje őket? A kémiai egyensúlyzavar koncepció nonszensz, mára tarthatatlanná vált, semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, sőt, azt sem tudják nekünk elmagyarázni az említett "szakemberek", mit is jelent pontosan?

Ha úgy hallod, hogy hangok szólnak hozzád, akkor biztos  lehetsz benne, hogy valóban hangok szólnak hozzád. Nem kell arra egy 100 évig, felesleges hazugságokat hangoztató áltudományt (a pszichiátriát) ahhoz feltalálni, hogy ezt erőszakkal, körmönfont hazugságokkal és kémiai lobotómiával elnyomják.

Amúgy az egyetem, a komm-média szak, újságíró szakirány jól halad, már a vége felé járok, néha írok egy kis újságot is, nem sokan olvassák. Sokan, úgy vannak vele, nem érdekli őket, ami nem rájuk tartozik, de talán a szálak messzebbre is vezetnek, mint  maga a skizofrénia. Hogy idáig elértem, azt a hajthatatlanságomnak köszönhettem, de azért, remélem, sikerült elkerülnöm a mániákus fanatizmust. A hivatlaos oldal nem tette könnyűvé mindenezek behatóbb tanulmányozását, hanem ehelyett 5 évre gondnokság alá tettek, minden ügycsoportban, beleértve a munkavállalást, aláírás jogát és a saját tartózkodási helyem meghatározását is. Innen is puszilom ezért a nyíregyházi és nagykállói pszichiáter-pajtásokat! De azért minden forrást megvizsgáltam, még a hivatalos pszichiátriait is, bevallom, az volt a legnehezebb, mert  szerintem az egy bullshit-gyűjtemény. Kívánok mindenkinek hosszú és egészséges életet!

Annyit még érdemes tudni az egész gondnokságról, hogy mit takar a hangzatos "igazságügyi elmeorvosi szakértő cím". Azt, hogy pszichiáter-pajtások, tehát bohócdokikák nevezik ki egymást ilyen szakértővé, és a saját kollégája által tett feljelentést képviseli a "szakértő" ellenem a bíróságon, aki iránt nem elfogult, tehát eskü alatt vallja, hogy "teljesen pártatlan", akit alig ismer, hiszen 10 km elválasztja őket minden nap, és csak néha futnak össze 1-1 garden party-n...

Lehet, ha tovább szakosodom, és majd a tényfeltáró újságírást választom, és meginterjúvolom a "szakma" néhány jeles képviselőjét, hogy ők hogyan is látják mindezt, és mi a véleményük az általam leírt és tapasztalt dolgokról, jelenségekről... Szerintem kész örömmel nyilatkoznának nekem (felőlem hozhatják a pszichiátriai verőembereiket is) az ilyen esetekben használt összes betűkészletükkel, ami nagyjából abból áll, hogy:

- Öööö...

0 Tovább

Ruben Brandt, a gyűjtő

Tegnap egy egyetemi online vetítésen volt alkalmam megnézni a Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs filmet. Szokatlan, szürreális figurákkal és volt tele, nehezemre esett ezért sokszor rákoncentrálni. Leginkább Picasso stílusában készült rajzokhoz hasonlítottak a karakterek. Ennek ellenére nagyon érdekes alkotás, szinte kiköveteli az embertől az újranézést, mert elsőre az ember nem is biztos, hogy felfog mindent. Szerencsétlenségemre online vetítésen láttam, ahol nincs alkalom a visszajátszásra. Ami kimarad, lemarad. Mindenesetre jól lefárasztott a film.


Milorad Krstić, szlovén származású, 30 éve Magyarországon élő képzőművész ötlete a film, a magyar hangja a karaktereknek Ruben Brandt, a főszereplő pszichoterapeuta szerepében Kamarás Iván, Kowalski, a magánnyomozó Makranczi Zalán, és Mimit, a történet femme fatale-ját Hámori Gabriella szólaltatja meg. A film elsősorban tisztelgés a művészettörténeti ritkaságok előtt, másodsorban krimi, thriller és film noir elemeket ötvöz a már említett szürrealista, néhol dadaista, de mindenképpen avantgard elemekkel.

A történet szerint Ruben Brandt kényszerbetegségben szenvedő bűnözőknek tart művészetterápiás kezeléseket, alapelve, fő jelszava, hogy a gyógyulás útja a birtokláson át vezet, vagy valami ilyesmi. Közben maga is kezelésre szorulna, mert visszatérő rémálmok gyötrik, amelyek mind valamiféle híres műalkotással kapcsolatosak. Ruben Brandt, az ártatlan bűnöző, mert Miminek, a kleptomániás tolvajlánynak jut eszébe, hogy a terapeutát a saját módszerével gyógyítsák meg, és lopják el neki a rémálmaiban szereplő műalkotásokat, hogy megnyugvást leljen.

A világ különböző múzeumaiból tulajdonítanak el műtárgyakat, mint a Louvre, a Tate, a New York-i Guggenheim, a MoMA vagy az Uffizi. A tolvajok egyre híresebbek lesznek, és csakhamar nyomravezetői jutalmat ajánlanak fel rájuk, aminek nyomán a nyomukba szegődik a teljes nemzetközi alvilág, mivel nagyon csábító a végén már 100 milliós díj, ami rájuk van kitűzve. Egy Mike Kowalski nevű, washingtoni magánnyomozó jut a legközelebb a rejtélyhez, de az alvilággal neki is ugyanúgy meg kell küzdenie. Közben fura rokonszenv alakul Mimi és közte, és a film egy pontján kiderül, hogy Ruben Brandthoz is igen erős rokoni szálak fűzik.

Autós üldözések, vérre menő összecsapások, és különféle akciójelenetek során eljutunk a végkifejletig, egy Tokiói aukcióig, ahol Andy Warhol Két Elvis-ről szóló alkotását szeretné a banda eltulajdonítani, és ehhez performansz művészeknek álcázzák magukat. Mike Kowalsky elmélete szerint a gyűjtő és csapata egy idő után leállnak, mert egy gyűjtő nem értékesíti a műalkotásokat, és csak véges számú képre van szüksége. Minden jel arra mutat, hogy a tokiói lesz az utolsó akció. Itt a teljes nemzetközi alvilág felvonul, hogy megállítsák őket, de érdekes, hogy Kowalsky távol marad az utolsó akciótól, aki egy vadabb elképzelés szerint Ruben Brandt alteregója igazából.

A filmet olyan képi világ és párbeszédek szövik át, ami miatt nagyfokú koncentrálást igényel(ne), ennek hiányában újranézést, például az olyan párbeszédekkel, amikor az egyik bűnöző azzal a kérdéssel bombázza a másikat, hogy az anyja háromdimenziós volt-e, az apja pedig egydimenziós, valójában pont vagy vonal, igazából nem nagyon lehet mit kezdeni, a történetet nem viszik előrébb. Nyilvánvalóan az összes magas-, és popkulturális utalást sem sikerült megértenem (a töredékét sem), a fáma szerint 300 körüli műalkotásra való utalás jelenik meg így vagy úgy a filmben, a populáris utalások pedig inkább csak sejthetőek a filmtörténeti elődök tekintetében. A Ruben Brandt is a Rubens és Rembrandt nevű festők neveinekö sszerántásából keletkezett, ami nem tudom mennyire szerencsés itt, mindenesetre ez van.

0 Tovább

Skizofrénia underground

blogavatar

Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre.

Skizofrének - Nebáncsvirág

Skizofrének. Mostanában leginkább egy növény jut az eszembe róluk, mégpedig ez: nebáncsvirág. Különben meg kurva hamar bele lehet szokni az anyuci pici gyereke szerepébe, utána meg úgyis elhülyülsz, és vagy felvesznek az intézetbe, vagy a lágerbe, vagy megdöglesz az utcán, mert az, hogy ki fognak semmizni, legalábbis valószínű, főleg, ha gyámság alatt vagy. Aztán meg eltakarítanak, mint a szemetet.

Facebook csoport

Szerintem tweetelni menő

Feedek