Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Gaál Zsuzsa: Vacka Rádió

Aki nem tudná: a Kossuth Rádióban adják minden este fél nyolckor. A sztori annyi, hogy megnyertek egy pályázatot a Lötyög-patak menti Hókupacka Vackán, és most már a Duna és a Tisza folyók partjait is elárasztja a Vacka műsor. A második részben már kezdődött is a bonyodalom, vagyis a cirkusz: Strucc Koppány kificamította a lábát, és abból állt a bonyodalom, hogy Strucc Koppány magát járműnek tekinti, és nem akar a kórházba menni, hanem csak szerelőműhelybe. Zűrös Pertli javaslatára. Persze a többi név is ilyen: Kispupák Zsömle, Pötty Zorka, Pumpusek bácsi, Varangy Pintyő (aki egyébként a főszerkesztője a Vacka Rádiónak, és általában a legjobban üvölt). Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindez csak tíz percig tart, és ha már együtt kell élnem vele, akkor viseljem méltósággal és tisztességgel hallgassam végig. recover64 Ez egy régebbi, enyhén felháborodott hangvételű írásom a Vacka Rádió című műsorról, nem hittem volna, hogy valaha odáig fog fajulni a helyzet, hogy önszántamból és lekötözés nélkül végig fogok nézni egy Rutkai Bori és a Hébe-Hóba Banda koncertet, most pont erre készülök egyébként, meg Sunshine-buli is lesz utána, de idén nem számítok sok jóra. Különben szerintem ennyi lesz az idén a Vidor Fesztiválom, semmi hajnalig táncolás a Vidor-kertben, semmi sör, semmi bor, csak a színtiszta művészet. Kezdés: 16:20 :-) vidor A Hébe-Hóba Banda egyébként a Vacka Rádió című műsor betétdalait játssza, ezek nem annyira gázosak, mint maga a műsor, csak a szövegek együgyűek egy kicsit, igaz, hogy gyerekeknek készült, bár a műsor meg csak felnőtteknek érthető, á, nem tudom. Például ez az Ami velem történt vasárnap c. szám: [audio mp3="http://nemvagyokbeteg.hu/wp-content/uploads/2013/08/vasarnap.mp3"][/audio]

0 Tovább

1000 Ft

Téves elképzelések: a skizofréneknek nem kell pénz, mert 1. fényevők 2. a nikontinból vonják ki a tápanyagot 3. fotoszintetizálnak. Lassan csak azt veszem észre, hogy mindenki a pénzről beszél, Anikó az örökös "Mennyit hoztál?"-jával, a szüleim meg a megjátszott kétségbeesésükkel, hogy hova tűnik el a pénzem. A szüleim még mindig azt hiszik, hogy napi 1000 Ft-ból ki lehet jönni, mióta először rinyáltam erről, azóta már blogregényeket összeírtam, az összeg évek óta változatlan. Anikónak ha van valami pszichés problémája a kevés IQ-ján kívül, az a vásárlásmánia, ma is kénytelen voltam elfogyasztani egy Sport szelet süteményt fél liter Coca-Colával, és van egy 2 literes fitti őszibaracklevem, amivel nem tudom, mit fogok kezdeni, de valószínűleg szép lassan el fog az is fogyni. Ha netán "inni" kezd, egy fél kocsmát be lehetne rúgatni abból, amit magának rendel, aztán persze az is rám vár. Szóval az 1000 Ft. Cigiből se vagyok hajlandó napi 1-2 szálról tengődni, mint a pszichiátria előtt, szó szerint "megszívattak", apám már megint hőbörög, hogy ne csodálkozzak, ha gondnokság alá vesznek, mindig is ezzel szórakozott, hogy ilyenekkel fenyegetett, aztán utána meg én vagyok a paranoid. Szóval van egyfelől a kispolgári takarékosság, másfelől meg az Anikóék oldaláról jövő rongyrázás, nem tudom, ha annyit legalább sikerült volna megtanítani a lányuknak, hogy a pénz nem játék, talán most túláradóan boldog lennék. De nem, állandóan fel kell újítani a lakást, közben hotelben lakni, meg taxival járni a telekre, meg amúgy is minden hónapban elmenni valahova üdülni*. * Azt már csak csendben és külön jegyzem meg, hogy minden adandó alkalommal mértéktelenül bebaszni (a munkaidő vége is egy alkalom), lehetőleg valami minőségi piából, aztán üvölteni a lányukkal, meg tiltani tőlem, mert a drágalátos telkükön fel mertem bontani egy grapefruitos sört (ami az enyém volt).

0 Tovább

vidáman buszozunk

Kedden megyünk kirándulni Harangodra, és jelen pillanatban úgy néz ki, hogy Anikó is jönni akar velünk (bár ez óráról órára változik). Ez érdekes módon egybe esik azzal, amikor kezd benne felhorgadni a női ösztön, és ki akarja tépni E. "hosszú fekete haját", és le akarja tépni a pólóját, hát így nem tudom, elég érdekes lesz. Bár ezekre már eddig is volt alkalma, mégsem csinálta, remélem, hogy a kiránduláson is vissza fogja fogni magát. Lóhalálában rohantam vissza a Fehér Egérből az egyesületbe, hogy elmondjam Anikó tervét Edit 2-nek, ő erre azt mondta, hogy még nem késő befizetni, meg Anikó már amúgy is VIP member, pluszba még megkérdezte tőlem, hogy volt-e délután "egy kis tütü", mondtam, hogy "persze", mire azt a tanácsot kaptam, hogy 1 deci vodkánál álljak meg, és induljak hazafele. Azt nem mondta, hogy 1 deci vodka mellé még mit ihatok, mert volt sör is, bor is, bár jobb híján (és pénz híján) inkább megfogadtam a tanácsát, és hazajöttem.

0 Tovább

még több pletyka

Tegnap megint találkoztam egy volt osztálytársammal, a változatosság kedvéért ugyanúgy hívják, mint a másikat, akivel italoztam, ami után bevittek a detoxba. Ezúttal sikerült megúszni a detoxot, a Gajdos kocsmában kezdtünk, és a Blues caféban végeztünk. Jól szórakoztunk, ráadásul meglepett azzal, hogy neki megvannak kinyomtatva a kölyökkori verseim, és szívesen "redigitalizálná", úgyhogy majd egyszercsak újabb versek is várhatóak. Amivel mégjobban meglepett, hogy megtalálta E, a világ legjobb... szoc munkása fb-profilját, bár nem nagyon nézegettem, ő az, ő, kábé ennyi volt. Az az érzésem, hogy látom én még eleget, talán még sokat is. Ettől eltekintve dög unalmas a nyár vége, varrás varrás hátán, és a pénzem is elfogyott, pedig Nyíregyházán csak ilyenkor indul be a fesztiválszezon. (Vidor Fesztivál, Sunshine-buli, stb.) Ilyenkor kb ilyen érzés Nyh-n lenni (persze csak akkor, ha van pénzed): Az egyik gyerek (Tomika) azzal dicsekedett, hogy beszerzett otthonra egy szövőszéket, mire azt mondta neki a varrónő: "Akkor itt befejezed, otthon meg elkezded..." Láthatóan nem szívlelik egymást,  ebben a kérdésben viszont kénytelen vagyok a varrónő pártjára állni. Csak azért kérettem volna át magam a másik szobába szőni, hogy ne halljam ennek a gyereknek a szófosását, de megoldódott az ügy, úgy, hogy végül ő ment át. Bár napközben néha annyira ordít (talán fél valamitől), hogy olyan tisztán hallom, mintha ott ülne velem szemben. Ráadásul volt/van egy kis románca az abilify blogon megemlített Elmekurvával, szerintem megérdemlik egymást.

0 Tovább

irodalom szigorlat

Viszonylag kellemes álmom volt. Bevettem két nyugtatót, meg ráittam valamit, azután elmentem irodalom előadásra, persze, mint kiderült, szigorlat volt, csak erről nekem senki se szólt. A kérdések között vagy 5 helyen szerepelt a saját blogom, persze egy kérdésre sem tudtam válaszolni, még a saját blogommal kapcsolatosakra se. A szigorlat nagyon fontos volt, egy szabadtéri előadóban írták rengetegen, még sötétedés után is. Én is ott voltam egész nap, és nézegettem a kérdéseket, már csak 2 csaj ült előttem a sötétben, mire be mertem adni az üres dolgozatomat. Azt már nem tudom, megkérdeztem-e, hogy lehet-e jönni legközelebb. Azután az egész eseményt megünneplendő, valamiféle bulit tartottak az iskolában, úgyhogy nem lehetett megmozdulni sem, de nekem, annak ellenére, hogy szerepelt a blogom a tételsorban, nem volt túl jó hangulatom... aztán beleért a kezem a bilibe, és felébredtem. :-)

0 Tovább

a műtét sikerült, a beteg meghalt

Hát, szóval beműtöttem valahogy a cím mellé ezt a "therapy" feliratot, amire rákattintva Rae Unzicker véleménye jön be, ami tökéletesen egyezik az enyémmel. Ennek az volt az ára, hogy kisebbek lettek az alcímek, és végül már el is tüntettem őket, úgyis untam. Így legalább látszódik az első bejegyzés címe, és lehet látni azt is egyből, nem csak a bazi nagy fejlécet. Különben a felirat csak azt hivatott szimbolizálni, hogy ez mégiscsak egy terápiásnapló ("betegblog", ahogy valaki fogalmazott, hát betegnek néha elég beteg), és csak azért raktam be ide ezt az írást, hogy mégis legyen valami funkciója is, úgyis a mai világban már mindenki rákattint mindenre, meg amúgy is be szerettem volna illeszteni ezt a kis versikét valahogy ebbe a blogomba is. Apám szerint üldözési mániában szenvedek, szerintem meg érthető az óvatosság, meg az elővigyázatosság, ha az ember nincs észnél, könnyen Hodászon köthet ki, vagy egyéb kellemes helyen, és akkor megnézheti magát. Ott már valóban nem kell a pénz miatt aggódni, meg hogy kinek mennyit adnak a szülők, mert sanszom se lenne elhagyni azt a lágert, meg amúgy is a napjaim nagy részét leszedálva tölthetném, amilyen kis együttműködő vagyok. Bár az igaz, hogy tutira nem lennének alkoholgondjaim sem, sőt a nők miatt sem kellene problémázni. Valóban könnyű rámondani az emberre, hogy üldözési mániában szenved (ld. Rae Unzicker írását), kár, hogy nem egy rokonom figyelmeztetett már, hogy jobb, ha észnél leszek, mert könnyen "vagyontárgyak" nélkül maradhatok. Szóval ha mánia, ha nem, nem én találtam ki, és amúgy meg nem én asszisztáltam minden szó nélkül a bolgár seggfejnek egy deportáláshoz. Azok az idők, amikor nekem minden mindegy volt, már elmúltak, elmondanám, különben meg gyereket csinálni én is tudok (asszem).

0 Tovább

anyám megadja a pénzem

Véletlenül elolvasta az erről szóló bejegyzést, mert kint maradt a gépén, persze attól félt, hogy kiraknak valamit az Origóra, mondtam, hogy nem fogják kirakni az Origóra, csak a Facebookra, he-he, volt egy kis lelki rábeszélés, hogy csak azért volt, hogy így, meg úgy, nehogy eligyam, meg ha megint iszok, elvitet a mentőkkel (tudod, kit), én meg hodászoztam egy sort, meg Kancsalt visszakívántam Bulgáriába (őt meg igazán lehetne oda deportálni, nem jó ötlet, ha már ilyen nemzeti a kormányunk?). Persze mint hallom, nincsenek orvosok, azért alkalmaznak jöttmenteket, meg 70 és a halál közöttieket, az egyik folyton bóbiskol rendelési időben, a másik meg nincs magánál, gondolatban cicákat etet, és túlgyógyszerez mindenkit, na, de kanyarodjunk vissza, anyám megadta a pénzt (most már csak Anikó elől kell valahogy eldugni/letagadni). Ja, és nem is a tesómnak vitték a bútorokat, hanem nagymamámnak, aki viszont öregek otthonába került. Mondom, a mániájuk ez az elvitetés, eléggé maguknak valók... Ja, meg még arról volt szó, hogy akkor Kancsev ezt úgy látta jónak, na persze, és mi van akkor, ha én úgy látom jónak, hogy kicsinálom a dagadt pofáját? Egyébként még megígértem, hogy nem lesz a gyámságból semmi, mert elmesélem a bíróságon, hogy be akart vágni a gerontopszichiátriára, aztán meg Hodászra. Nem igaz, hogy hanyadszorra kell még elmondanom, hogy csak pszichotikus voltam, és nem hülye.

0 Tovább

az ivásról

Lehethogy leendő, kedves pszichiáterem a múltkor rákérdezett, hogy miért iszok, a szorongás miatt, vagy miért. Most jött el az ideje, hogy bevalljam, régebben a amiatt ittam, meg a szoc fóbom miatt, persze ez aztán átcsapott a másik végletbe, de ezt most hagyjuk. Most, hogy ezek elmúltak, tényleg igazán nem sok értelme van piálni. Vannak emberek, akiknek a szervezete látszólag termeli az alkoholt, ők a józan bolondok, én azért itt még nem tartok, de elég jól el tudnék lenni egy ideig pia nélkül is. Mostanában, hogy a kiváltó okok nagyjából megszűntek, rájöttem, nem is annyira fontos nekem. mertek Hatalmas összegeket emészt fel, már ha esetemben lehet ilyen összegekről beszélni, mostanában főleg csak azért ittam, hogy ne legyek másnapos, elég egy héten egyszer elcsúszni, aztán már jön vele a többi nap is. Nem tartom magam igazi alkoholistának, az alkoholizmus ma már egyre inkább megfizethetetlen luxus, a társadalmilag elismert emberek sportja, most nem akarok ujjal mutogatni, de tudnék. Rájuk jellemző az a hozzáálás, hogy alkoholista az, aki annyit iszik, mint mi, csak nem annyira jó fej. Nekem is azért nem volt akkora sikerem régebben ezzel a társasági ivászattal, mert sosem voltam menő, meg jó fej, csak magáért a pia miatt ittam, ezért "le is alkoholizáltak", ahogy Anikó fogalmazna. De mondom, mostanában nincs ilyen gondom, nagyszerűen meglennék enélkül is, ha Anikóval nem valami presszóban kötnénk ki állandóan. Az ivási szokásaimról: újabban már csak a Fehér Egér 130 Ft-os söre a megfizethető nekem, a 4-es kocsma is túl drága, ott maximum csak a dzsumandzsi bort tudom már megfizetni, de mióta 1x-2x beleszaladtam a szénsavas flakkonos bor intézményébe, a hideg is kiráz tőle. A cigit is már felerészben töltöm, ha otthon vagyok, azt szívom, csak még elvitelre nem nagyon gyártok magamnak. A kávé persze megy kifulladásig, jó kis skizó szokás szerint, szóval pia nélkül is alig lehet kijönni már a fizetésből. Ez a helyzet.

0 Tovább

anyám lopja a pénzem

Azért nem jó itthon lakni, azon kívül, hogy mindenbe beleszólnak, mert anyám ellopja a pénzem. Nem elég, hogy egész életemben mesterséges szegénységben tartottak, csak mert nem vagyok mániákus antialkoholista, mint a családom összes többi tagja, még ez is. Meg kell, hogy mondjam, kezd kurvára elegem lenni. De ez persze nem elég, mert az idejük nagy részét az tölti ki, hogy engem hogy lehet minél jobban kisemmizni, ha nem ment a skizofrén diagnózis által, és az elvitetéssel, hát majd megy máshogy: hogy lehet az ingyenélő, pulyagyáros öcséméket minél drágább házakba költöztetni, minél több bútoromat odaadni nekik. Anyám valószínűleg kurvára rá volt szorulva a 17 ezer forintra, amit ebben a hónapban összesen már ellopott tőlem, Anikó csak követelőzik, de anyám nem elég, hogy nem ad, de lop is. Kurvára szép kis család. Amit rajtam megspórolnak, meg ellopnak tőlem, majd megkapják az öcsémék, meg a kis Nimród, meg a másik kis kurva, aki most fog megszületni, de már biztosítva is van a jövője, úgy, hogy elvesszük majd robitól, ő  úgyis skizofrén, meg úgyis gyámság alá fogjuk venni, mi másra jó egy diagnózis, nem igaz? Ha már mi nem tudtuk eléggé kiszipolyozni, meg zsarnokoskodni rajta, megcsináltatjuk egy állami erőszakszervezettel közösen. És ők az "egészségesek". Hát, ha az az egészség, hogy minél több mindent összeharácsolni, a másiknak meg hagyni, hogy felkopjon az álla, akkor igen. És persze ezek lennének a leendő gyámjaim, röhög a vakbelem. Egyre csak az elmeorvosi szakértő kérdése jár a fejemben: próbáltak-e már kihasználni a betegségem miatt? Igen, egyfolytában, ti, meg a családom. Hogy lehet valaki olyan gyöpös, hogy annyit nem képes felfogni, hogy skizofrén<>hülye?! Meddig kell még itt produkálnom magamat?! Gondolom, ítéletnapig... Persze annyira béna nem vagyok, majd szépen visszakérem, de akkor is... vagyis inkább stílszerűen: visszalopom.

0 Tovább

Öntömjén

Néha elgondolkodok azon, hogy miért nem vagyok vállalható sokak számára. Aki nyilatkozott a kérdésben, mindenki azt mondja, hogy jól írok, jó az íráskészségem, stb., szerintem érdekes a témám is, és olyan szemszögből írok róla, amilyenből még senki ezelőtt, mondhatni eléggé objektíven, szenvedés-, és rinyálásmentesen. Szerintem sikerült levetkőznöm az abilify blog gyengeségét, mégpedig a rinyálást. Egyébként az is olvasható volt valamennyire, néhány eset volt, hogy valaki az elejétől a végéig egy-két alkalomra elolvasta, pedig nem csekély mennyiségről volt szó, szóval akkor sem lehettem olyan szar. Két emlékezetes személy is megtette ezt annak idején, a postr-es blogomban legaktívabbak: LiteraGeek és Norika88. Maguk is bevallottan mentális problémákkal küzdő emberek, akik a kelleténél egy kissé jobban is belevonódtak a blog(jaim)ba, majd érdekes körülmények között kiléptek. Aztán van ez a facebookos meg readeres dolog. Valaki priviben csak-csak vállal, meg azért néha ránéz a dolgaimra, de 1. nem is érti hogy mi van, 2. megtartja a néhány lépés távolságot, ki tudja, mikor őrülök meg megint, vagy kezdek el pornót megosztani... Szóval most már megint csak az van, hogy magamnak írom a blogot, van az a néhány ember aki lájkolt, annak ellenére, hogy ez vállaltan unalmasabb blog, mint az Egy átlagos fiatal férfi naplója, meg még néhány, aki időnként beszólogat, meg még a "csendes többség" :-), de csak arra akarok kilyukadni, hogy szerintem kurvára így kell írni, ahogy én írok, amúgy meg le kell baszni 1. az irodalmi szenvelgéseket, 2 de még jobban a hivatalos skizó diskurzust. Még csak annyit akarok mondani, hogy a helyzet annyiban változott, hogy kábé ugyanannyian szólnak hozzám, csak most már nem blogbarátaim vannak, hanem olvasóim, valamivel kevesebb, mint az Átlagoson, de az abilifyhoz képest jóval több, és nem kell udvarolni a többi bloggernek, hogy valaki jöjjön olvasni, hanem jönnek amúgy is. A "blogoszféra" (ezt a szót most írtam le először és utoljára) ha lehet, még jobban kivet és diszkriminál, mint a facebookos ismerőseim, szóval nekem sikerül mindenhonnan kitúrnom magam, már nem vagyok blogger se, csak blogos. Azt már kifejtettem valahol, hogy engem kurvára nem érdekel, hogy minek tartanak, csak olvassanak, hát akkor nem vagyok se ez, se az, most, hogy a keresők még nem nagyon találják meg a blogomat, nagyjából látom is az érdeklődést, csak szerintem kurvára nem azok jönnek, akiknek illene, vagyis akikre számítottam eredetileg, meg amúgy megint csak felesleges volt felvenni ezt a hosszú és bonyolult blogcímet, mert szerintem nem igazán szereztem vissza egyetlen régi olvasómat se, viszont utálóim már valószínűleg vannak, nem baj, ez azt jelenti egy Churchill idézet szerint, hogy valamit már letettem az asztalra...

0 Tovább

Szakkör

Tegnap balesetet szenvedtem, véletlenül házi pálinkát ittam a kocsmában, amire allergiás vagyok, és sohasem úszom meg rosszullét v. berúgás nélkül, és most sem, alig találtam haza. Ennek megfelelően ma alig ment a varrás, meg az anyag is szar volt, meg különben is. A kedvenc kollégám megkérdezte ma, hogy ennek a szakkörnek 3 év-e az időtartama. Mondtam neki, hogy nem tudom, de azért remélem, legalább 3 évig kitart ez a szakkör, mert így legalább van némi esélyem összeszedni az egyetemre való pénzt. Már ha indul még magyar szak jövőre ebben a nemzeti dohányboltokkal, meg nemzeti mindenfélével zsúfolt országban. Mostantól én is szakkörnek fogom nevezni, az előző mhelyemet fonónak neveztem, de ez a szakkör találóbb. Holnap kommunista szombat lesz, és mehetek a szakkörbe, meg a Fehér Egérbe kifizetni 2 dl bor árát. Ja, E ma kitöltetett velünk egy kérdőívet, hogy szeretjük-e a zenét, szeretünk-e táncolni, meg részt vennénk-e munka után ilyenekben. Szerintem meg ne gyártsunk már vicceket, először elkúrják az életemet, lerokkantanak, aztán még táncolnom is kéne, gondolom örömömben. Anikónak elmondtam, de őszerinte E-nek inkább az utcasarokra kéne kiállnia, és ott ráznia a picsáját, ott nagyobb sikere lenne. Hát, nem tudom, lehet. Habár név nélküli volt a teszt, elárulom, hogy én voltam az, aki minden kérdésre nemmel válaszolt.

0 Tovább

lehethogy leendő: 2. kontroll

Szóval a nagykállói kezelőorvosom sem óhajtja túlzásba vinni a velem való foglalkozást, azt mondta, hogy majd ír egy javaslatot a háziorvosnak, hogy adják be ott az injekciót (dögöljenek meg), amúgy meg ráér 3 havonta találkozni. Attól tartottam, hogy majd kiderül, hogy fizetés körül megint fejen álltam egy kicsit (a piától), de úgy tűnik, hogy az én eredeti szándékom érvényesül, hogy hagyjunk egymásnak békét. Élni és élni hagyni. Csak nem tudom, a depót minek kell erőltetni. Mindegy, beadták, a nő grimaszolt egy kicsit, meg bohóckodott (jé, ez ilyet is tud?), én meg röhögést imitáltam, aztán eljöttünk. Persze munkába már nem tudtam menni, előre örültem, hogy fel tudom hívni E-t telefonon, ráadásul reggel, de helyette mégis inkább a nagyfőnökkel beszéltem. Anikó eléggé elemében volt, már abban, ami a furcsa kérdéseket, meg a pénzem elköltését illeti, közben meg lement a vérnyomása 88/67-re, és persze levágta a szokásos műsort is hozzá. Én meg eléggé fáradt voltam, mert nem aludtam túl sokat, úgyhogy most nem nagyon volt idegrendszerem hozzá. Megitattam vele 1 kv-t, utána meg aludt egyet otthon, és el is felejthetjük az egészet. Amit nem felejtek, hogy már megint mennyit költöttem rá...

0 Tovább

bloghiszti

Úgy látszik, a blog által keltett hisztinek még koránt sincs vége, és egyébként meg egyáltalán nem aratott osztatlan sikert, hogy kimerészkedtem a facebookra is. Valaki, aki miatt részben összevesztem egy másvalakivel, nemes egyszerűséggel letiltott a facebookjáról - holott egyáltalán nem is én kértem meg rá, hogy vegyen fel, hanem ő erőltette - csak azért, mert megemlítettem neki, hogy esetleg lájkolhatná a blogomat. Nem haragudtam rá, amiért korábban már kirúgott a fb-ról, majd visszavett, nem haragudtam rá, amiért részegen lemutánsozott, hülyézett, idiótázott, és amúgy nem vettem komolyan LiteraGeek mondanivalóját sem arról, hogy kivel is állok szemben. Akkor is hagynom kellett volna, hogy osszák itt egymást a blogon, minek szóltam bele? Mindegy, tanultam a korábbi esetből, és nem igazán érdekel a dolog. Azért egy verssel búcsúznék tőle: Oh Jah keep on da raggadrum bombom hits bless beat for 'know-rika' bombom   Rikadom bom bom Norika dam This girl's maybe a horny madame

0 Tovább

Augusztus 20

Augusztus 20-ról csak annyit tudok, hogy azt ünnepeljük, hogy a király egy húzással elpusztított egy több ezer éves magyar kultúrát, és kiirtotta az ellenkező véleményen levőket, de valószínűleg ez volt az ára, hogy a toleráns kereszténység ne irtsa ki mindenestől a magyarságot. Ennek némiképp bohózatba illő feldolgozása az István, a király című rockopera, csak úgy mondom, mert egy csecsemőnek minden vicc új, az újabban születettek például a Terminator című filmet sem ismerik mindannyian... Jelenleg éppen itt tartózkodnak a rokonaink a kies Budapestről, az unakatesómmal megvitattam a pszichiátra témát a spiritualitás tükrében, meg elmondtam neki a velem való bánásmódot (különösen tetszettek neki a szadisztikus ápolók), a 2-es számú női unokatestvéremet pedig megszemléltem a nőisége tükrében. Nem értem, régebben miért nem hordott hosszú hajat. A bejegyzés írása közben megköszöntöttem a nagymamámat, ma lett 82 éves, és akkor ennyit augusztus 20-ról. Gondolom észrevehető, hogy beállítottam egy Facebook modult, csak arra lennék kíváncsi, hogy lee prófétából miért mutat 2-t... vagy éppen belőlem... jó lenne, ha legalább egyvalaki még lájkolna...

0 Tovább

Mese az abilify-ról

Úgy látszik, azt már a négerek is tudják, hogy az abilify korántsem egy csodaszer, ahogy a nyíregyházi pszichiátrián osztogatják mindenkinek, mint a cukorkát, és ha visszamész az úgynevezett kezelőorvosodhoz reklamálni, az le se szar téged, mert a te tüneteid nincsenek felsorolva a gyógyszer dobozán szereplő mellékhatások között. Pontosan ez az, amiről ez az ember is panaszkodik a videón, szóval náluk sincs máshogy. Ez a legújabb, modern csodaszerük, amivel állítólag lehet autót vezetni és gyereket csinálni is, csak azt felejtették el, hogy olyan gyorsan törzskönyvezték, hogy nem volt idejük megfigyelni az összes mellékhatást, és persze ezt nevezik a nem tudom, hanyadik generációs, legmodernebb csodaszernek, amerikában tévében reklámozzák, stb. Csak azt felejtik el hozzátenni, hogy véletlenül jöttek rá, hogy gyógyítja a skizofréniát és a depressziót, mert festékgyártáshoz használták adalékanyagként (ott nem vált be). Ezen a videón viszont egy félőrült pszichiáter mondja el, hogy kutatásokat végzett az abilify-vel, és nem ajánlja senkinek, csak akkor, ha már semmi más nem segít. Nem lesz tőle fülig érő szád sem, mint ahogy a reklámok sugallják, magyarázza. Nagyon veszélyesnek mondja, és hozzáteszi, hogy csak a legvégső esetben próbáljuk ki. Úgy látszik, ezeket itt Nyíregyházán nem tudják, és boldog-boldogtalant raknak ráfele az abilify-re. Nekem is ezt adtak sokáig, és hallucinációk ellen hatástalannak bizonyult, de igen sokszor összefostam magam tőle az utcán, mire beértem Nyíregyházára kontrollra, mindig ilyen állapotban érkeztem. Az orvosokat ez se érdekelte (egyiket sem), mert azt mondták, hogy ILYEN MELLÉKHATÁS NINCS és hogy szedjem csak tovább. Vajon miért hagytam abba magamtól?
0 Tovább

top secret

Mivel egy csomóan most vettek fel a fácsén, szerintem nem tehetem meg, hogy tovább bojkottáljam eme nemes intézményt, szóval ma hajnalig úgy-ahogy tartottam magam, és máris visszasettenkedtem oda. A fb csoport feloszlatása után máris új projektbe kezdtem: saját oldalt csináltam a blognak. Ez nem tudom, mire lesz jó, de valami haszna remélem, hogy lesz. A képen egy titokzatos csuklyás alakkal, és egyelőre a hányingert keltő nyíregyházi pszichiátria fényképével. Viszont: nem óhajtom a továbbiakban egyik ismerősömnek sem az orrára kötni, hogy még nem nőttem fel igazán, és ilyenekkel szórakozok a szabadidőmben, mint amikkel, ezért nem küldtem ki senkinek meghívót, meg hogy kedveljék az oldalt, meg egyéb hiábavalóság. Ide azért le merem írni az oldal linkjét, mert hátha valakinek ez így otthonosabb. És akkor azt hiszem, nagyjából mindent meg is tettem, ami ahhoz kell, hogy hírverést csináljak a blognak, még eléggé kifogásolható dolgokat is, például elborult szövegű hirdetések feladása, tessék :-). Ja, a fb oldal linkje: https://www.facebook.com/skizoego
0 Tovább

Blogkulturális rovat: Bélla

[caption id="attachment_1983" align="alignnone" width="560"]1. "HURRÁ!!! :) ...me'gyütt bélla! 1. "HURRÁ!!! :) ...me'gyütt bélla![/caption] Szóval most Bélláról lesz szó, akinek nem blogja van, hanem blokkja, és alighanem a legagyzsibbasztóbb poénok kiagyalásával írta bele magát a blog, ja, bocsánat, blokktörténelembe, és a bloglovin'-omba. Munkásságát az elejétől fogva követtem, és volt alkalmam megfigyelni az írói kiteljesedését, pontosabban ki nem teljesedését, mert mostanában elég szűkszavúak a posztjai, és csak a lényegre fókuszálnak, bár meg kell, hogy mondjam, ez a szűkszavúság jól áll neki. Bélla az örökifjú vidéki magyar paraszt suttyó archetípusa, aki odamontírozza magát egy csomó nő közé, Chuck Norrishoz, Christopher Lambert mellé, és szuperhősökkel elmélkedik egy padon az idő múlásáról. Bélla nem kopaszodik, és nincsenek prosztataproblémái, és amúgy általában egy vasegészségnek örvendő macsó. Ennek megfelelően érdeklik a nők, ruhában, vagy ruha nélkül, minden mennyiségben. Íme, itt egy példa: [caption id="" align="alignnone" width="500"] "...az okosasszon két legértékessebb tulajdonságának egyszemílybe való hordozóját: ...értem alatta a mesztelensíget meg a még ennél is fontossabb észrevétlensíget."[/caption] Bélla azért üdítő kivétel ezen a blogon, mert nem bolond, hanem csak úgy tesz, mint ha, és néha egészen jól sikerül neki. Mint látható, ráadásul azzal borzolja az olvasók kedélyét, hogy egy archaikus, de igazából soha nem létezett nyelvjárást imitál, aminek szabályát következetesen betartja, egy percre sem lendülve ki a szerepéből. Hát, ez amolyan Best of Bélla lett, aki kíváncsi a képekre is odamontírozott fizimiskájára, annak: http://fafaragok.blog.hu . [caption id="attachment_1984" align="alignnone" width="560"]2. "TŰNNYÜNK!!!...itt van bélla!" 2. "TŰNNYÜNK!!!...itt van bélla!"[/caption]

0 Tovább

Zajlik az élet

Most elhagyom a szokásos ünnepek előtti rinyálásomat, csak annyit mondanék, hogy elég nagy baj az nekem, hogy 4 napig össze leszek zárva a családommal. Egyébként augusztus 20 nálunk nem valami jeles történelmi nap, hanem nagymamám születésnapja, szóval a rokonlátogatások ideje, anyám menetrendszerűen idegbeteg, stb. Ezt a blogot is regisztráltam a toplistába, meg ahova kell, ezzel párhuzamosan megjelent nálam egy csomó külföldi, lehet, azt mondták nekik, hogy az én blogomról jól meg lehet tanulni magyarul, nem is értem. Norika kilépett a FB-csoportból, nem baj, már régóta haldoklott, szóval megérett a megszüntetésre. Nem tudom, csak nem haragudott meg rám valamiért? Egyébként én a Facebookon eléggé tájidegen jelenség vagyok, szóval legközelebb akkor megyek fel rá, ha valaki kimondottan arra fog engem megkérni, itt, vagy ott, vagy amott. Esetleg kínomban, ha már tényleg nem tudok magammal mit kezdeni. Ja, itt az utóbbi 4 nap statisztikája (a külföldiek többsége ma jelent meg :-)).

0 Tovább

Bemutatom a kedvenc bloggeremet*

Az egyetlen blog, amit hosszú távon el bírok viselni mostanában, az a distant hope. Engem leginkább a képi világa nyűgöz le, de van ebben is mindenféle: reménytelen szerelem, küzdelem a kilókkal egy kis darkos, pro anás beütéssel, na meg a mindennapokkal való megküzdési technikák szoc fóbos szemszögből. Meglehet, hogy mire megírom ezt a kis ajánlót, a blog írója már el is tünteti a blogját, és nem marad utána más, csak egy szép export fájl, amit máskor, máshova rak majd ki, de azért remélem, nem, szóval adok egy linket: http://distant-hope.blogspot.hu [caption id="attachment_168" align="alignnone" width="300"]distant hope "leginkább a képi világa nyűgöz le"[/caption] Különben ez a másik blog, amit egy bevallottan skizofrén "személy" ír, mondjuk nem értem, miért nincs ezen mit bevallani, mások állandóan hencegnek a betegségükkel, meg kímélni kell őket a testi nyavalyáik okán, és akkor mi 1. vagy kénytelenek vagyunk letagadni 2. kiutálnak minket érte 3. legjobb esetben azt sem tudják, hogy eszik-e, vagy isszák . [caption id="attachment_174" align="alignnone" width="300"]"egy kis darkos, pro anás beütéssel" "egy kis darkos, pro anás beütéssel"[/caption] Na, mindegy, harmony, mivel az ő blogjáról van szó, az elején sokat segített nekem az írásaival, aztán meg már ment minden, mint a karikacsapás, gödörbe be, gödörből ki, aztán irány egy még nagyobb gödör... Leginkább abban segített, hogy ne vonuljak be önként egy ilyen skizóknak fenntartott helyre, persze most nyáron meg állami erőszakkal akartak volna bevinni, ami a helyi pszichiátria elszemtelenedésének a netovábbja**. Szóval ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts, b+. [caption id="attachment_165" align="alignnone" width="300"]distant hope distant hope header[/caption] Na, most harmony ürügyén megint írtam a saját nyomoromról, nem baj. Elvileg már készülőben van egy törvénytervezet, hogy ne lehessen állatnak nézni az ilyen betegségben szenvedőket, ha már az orvostudomány ilyen szépen fejlődik, illik a jogtudománynak is felzárkóznia, hogy agyament fasiszták ne játszhassák a kiskirályt itt, az ország legelmaradottabb, keleti részén, ahol szó szerint balkáni állapotok uralkodnak. * Ha nő lennék, ilyen lennék. ** És pont mostanában, amikor már tarthatatlan ez az állapot, hogy egy 1959-es, vagyis egy múlt század közepén kiadott rendelkezés alapján lehet minket nyomorgatni, elnyomni, kisemmizni, ez jó volt a komcsiknak, de úgy látszik, jó a fasisztáknak is.

0 Tovább

Bemutatom a kedvenc kollégámat*

Kedvenc kollégám, akinek könny helyett olaj folyik a szeméből, és mindenhol aranyat, fahájat, mirhát, meg egyéb bibliai marhaságokat érzékel, mostanában felvette azt a szokást, hogy úgy közlekedik, mint egy - már bocsánat a szóért - szarógalamb. Ezt Edit is szóvá tette neki: "Mi van, Gábor, megy a hasad?", amúgy ma ő is elemében volt. Mennyiségek, bolygók, kisebb összegek, nyers tojások, cigaretta, körülbelül ezek foglalják le egész napra a gondolkodását. Néha beköp valami mélyértelműt a boroskóláról, de amúgy legtöbbször csak az érdekli, hogy mikor lesz szünet. Na, meg vonogatja a vállát, és Austin Powers-szerű koreográfiákra táncol a rádióból jövő zenére. Egyszer majdnem halálra röhögtem rajta, amikor a Festőművész urat elnevezte Hangyázó Gábornak, de amúgy többször is, csak már nem jutnak eszembe a poénjai. Különben meg rajtaütésszerűen el szokta kapni őt is a röhögőgörcs, gondolom ilyenkor a bemondásain röhög, mi máson? Mondanom sem kell, hogy ért a madarak nyelvén. * Milyen lehet a többi?

0 Tovább

A családban marad

Edit 2-ről van szó, mindenképpen. A pszichózisom közben csak Majomanyának hívtam magamban, és azon elmélkedtem, hogy drótanya, vagy szőranya, egyébként meg engem választott férjének. Hogy most én vagyok a tizenkettedik, hát istenem. Egyetlen kikötése van, hogy szexről szó sem lehet a férjeivel, mert akkor azonnal elválik. Nem baj, legfeljebb előrébb ugrok a listán. Annyi mindent adott már nekem, legutóbb például egy cigitöltőt, hogy én azt sohasem fogom tudni meghálálni, főleg, ha ilyen ütemben iszom elfele a pénzem. Leszokott a dohányzásról 7 hónap után. Szóval életében összesen ennyit dohányzott. Én meg itthonra már csak töltöm a cigiket, csak a melóba veszek dobozzal. Más. Azért is jó ez a saját domain, mert van saját, beépített látogatószámlálója. 2 nap alatt 70 ip-ről keresték fel az oldalt, ráadásul úgy, hogy a keresők még ki sem mutatják. Nos, lehet, hogy nem mindenki engem olvas, de azért majdnem.

0 Tovább

mindenféle 2

Egyszer meg fogom írni nagyhatású tanulmányomat a másnaposság lelki gyökereiről, és mindenképpen bele fogom valahogy fogalmazni a "cipőstül alvás" kifejezést is. Na, mindegy, Edit 1 ma valami ünneplőfélébe jött, mondtam is, hogy milyen jó lenne, ha munka közben frissítőket, meg gyrostálakat szolgálna fel, mert amúgy sok dolga éppen nincsen velünk, mióta szabadságon van, aki ránk felügyelt eddig, kiderült, hogy Edit 2 nagyszerűen tud felügyelni a mi csoportunkra is (a másik szobából is). Beszéltem az elnökasszonnyal is, és kiderült, hogy ha el tudnám valahogy húzni a tárgyalást a gondnokság alá helyezésemről március 14-ig, amikor előreláthatólag változni fog a jogszabály, sokkal enyhébb "büntetésre" számíthatok, mert akkortól már nem gondnok lesz, hanem valami egyéb segítő, és jóval megengedőbb lesz a törvény. Mindegy, nekem csak ne segítsen senki, mert mindenki ismeri a mondást a pokolról és a jószándékról, már eddig is sokat tett értem a kedves halálipar, köszönöm szépen.

0 Tovább

mindenféle

Apám sok szerencsét kívánt a majdani új domainemhez, és ezáltal az új blogomhoz, és azt mondta, nyugodtan fasisztázhatom tovább. Viszont nem áll szándékomban kiteregetni az újabb családi szennyest (lenne mit), elég nekem azzal foglalkozni, hogy Nyíregyháza mentálhigiénés ügye egy olyan bolgár fasiszta dagadék kezében van, aki nem is tud magyarul, és válogatás nélkül "ajánlja meg Hodászt" a skizofréneknek, van, akit erőszakkal akar elvitetni, pl. engem, de ezt már szerintem mondtam itt egy párszor. Nem baj, hadd rögzüljön. Ma a melóban, na hát, szóval van az az ideggörcs gyerek, akinek minden második, sőt minden első szava hazugság, és ezt nevezi poénnak, és állandóan lecsövel cigivel, és a feleségével jött oda dolgozni, de közben bemacázott egy másikkal, na, szóval az most földhöz baszta a melóban a telóját, mert az első felesége, Böbe állítólag kiforgatja mindenéből, mit ne mondjak, jól teszi, a múltkor miatta vett be egy üvegcse rivotrilt, hát, aki hülye, haljon meg, szerintem. Sajnálom, hogy ilyen elmeroggyantakkal vagyok kénytelen egy levegőt szívni, és ez még csak a jéghegy csúcsa. Na, hát, szóval ez a gyerek ott balhézott egész nap, titkon azt vártam, hátha felviszik érte az osztályra, de még a "vietnámi picsá"-hoz sem kellett elmennie egy elbeszélgetésre. Nincsen igazság. A vietnámi picsa egyébként a nyíregyházi pszichiátria hivatalos pszichológusa, és szintén olyan távol áll a magyar nyelv rejtelmeitől, mint Makó Jeruzsálemtől. De ezt a Zolikát igazán megkezelgethette volna. A múltkor azt mondtam, hogy valakiket 5 Ft-ért röhögve likvidálnék a mhelyemről; időközben rájöttem, hogy a többség ilyen. D'akujem Staci ma nem méltóztatott a melóban tartózkodni, mert egyéb ügyei elszólították, amúgy egész héten ő fog ránk felügyelni, már előre félek. Félek, hogy összetörik a róla alkotott kép, amit magamban őrizgetek, és már részben össze is tört. Így múlik el a világ dicsősége. Nem baj. Látszik, hogy most már lassan kifelé fogyok a zenékből, mert ilyeneket vagyok kénytelen berakni, egyébként ez a Happy Gang egyetlen értékelhető száma, ez is szerintem egy feldolgozás:

0 Tovább

mióta járunk

Most jöttem rá, hogy megismerkedésünkről Anikóval még nem is írtam. (roboman portán ül, fejét fogja, búsul) (2 nő a portán belekötési szándékkal méregetik robomant, egyik megszólal:) Nő 1: Hé, Robo, van barátnőd? roboman: Mi? Nő 1: Azt kérdeztük, hogy van-e barátnőd, miért helyes fiú, nem helyes fiú? Nő2: Hát... Nő1: Szóval van barátnőd? (roboman dühösen) Nincs!! Nő1: Kell egy? roboman: Nem!! Nő1: Akkor pénteken eljösz velem koncertre? roboman: Igen!!

0 Tovább

Eltévedt báránykák

Azoknak az eltévedt báránykáknak, akiknek még mindig nem eléggé világos, hogy sajnos most már véglegesen nem lesz itt semmi, ide teszek egy bazi nagy grafikus linket, hogy oda találjanak, ahova kell. Így a látássérülteknek* is kedvezek, bár nem tudom, hogy fognak olvasni...

Az új blogról, nagy vonalakban:

"Életem során 4 pszichotikus epizódom volt: Adrienne-sub, Juli-sub, Anikó-sub, Edit-sub. A legutolsó közben deportálni akartak Hodászra. Bár mindez elmúlt, a "maradványtünete" a történéseknek, hogy gondnokság alá akarnak venni. Ez a blog semmi közösséget nem vállal a hardcore Egy átlagos fiatal férfi naplójával, inkább az abilify blogomra hajaz. Néhány bágyadt fasisztázás azért belefér."

Szóval az élet azért nem állt meg, sőt nemsokára, várhatóan a jövő hét folyamán saját domainre megyek, meglepő módon a http://nemvagyokbeteg.hu-ra. De majd azt is bejelentem. :-)

* Egy vak meg egy süket zenélnek egy zenekarban:

Vak: "Nem látod, már táncolnak?!"

Süket: "Miért már játszunk?!"

0 Tovább

Mellékhatások tekintetében

Lehethogy leendő szerint, ez az új gyógyszer, a cisordinol, vagy mi "jobban illik a receptorkötődésemhez", és csak ezért nem érzékelem a mellékhatásait, mert amúgy szarabb, mint a risperdal. Nekem meg az a legújabb elméletem, hogy az ember olyan 7-10 év alatt egyszerűen immúnissá válik ezekre a szarokra, vagy egyszerűen belefárad figyelni őket, helyette 4-5 kávéval többet iszik, és probléma megoldva. Ma a délelőtt java része azzal telt, hogy a nemvagyokbeteg.hu-val kapcsolatos bohóckodásokat intéztem, kíváncsi vagyok mennyi időbe telik, ameddig beállítanak egy új domaint. Ugyanis itt a látogatószám vészesen kezd csökkeni, és akkor már mindegy, ha el se jöttem volna a freeblogról. Mondjuk muszáj volt, mint látom, mert azóta már nem is működik, bejegyzést sem lehet írni, meg semmi. Valami "alkatrész"-re várnak. Hát, RIP, freeblog. Élt 10 évet. A postr működik ugyan, de iszonyat lassan, ezek után érthető, hogy nem próbálkozok meg se a blog.hu-val, se semmi mással, hanem saját domainre megyek. Remélem, egy ilyen felső szintű, vagy milyen domain több embert vonz majd. Akkor majd újra regisztrálok a blog toplistákba, meg mindenhova, és akkor az én részem letudva az ügyben. Vagy még az is lehet, hogy erőltetem még a skizó-témát, hátha így jobban jönnek, de a tapasztalat szerint egy ilyen skizó-blog egy idő után kifullad, és én is kifulladtam az erőlködéstől, hogy ilyen nagyon skizó próbáltam lenni a postr-n, de kérdem én, kinek?

0 Tovább

blog

Ahogy megfigyeltem, bevált az a herderi jóslat, hogy ezt a blogomat kevesebben olvassák, mint az előzőt. Viszont ha leszámítjuk azokat a találatokat, amiket ilyen kifejezésekre kaptam, mint "pina", "fasz", "geci", "faszverés", akkor lehet, hogy nem is annyira. Mióta kijöttem a pszichiátriáról, elmúlt az a téveszmém, hogy mindenki engem olvas, illetve nem is annyira olvas, csak simán tudja, hogy mi van velem. Úgy érzem, a sors keze van abban a dologban, hogy a postr nem nagyon akarta ideadni az exportomat, így már megint azt és annyit teszek ide az ottani tartalomból, amennyit gondolok. El sem merem mondani az ötletemet, hogy megint költözni kéne, és mivel a roboman domain már egy jó ideje foglalt, esetleg megcélzom a nemvagyokbeteg.hu domaint a régi (nem is olyan régi) idők emlékére. Csak ebben a kérdésben addig kéne lépnem, amíg még tart a pénzemből, mert hát ugye citromos sör.

0 Tovább

Szomszédolás

"Megkaptam a nyugdíjam És nagy lett a pofám Lerúgtam a postást Ráküldtem a kutyám." Most, hogy van pénzem, mert megkaptam a fizetést, ahhoz is lusta vagyok, hogy kijárjak az erkélyre cigizni, vagy lemenjek a presszóba inni. A pénz ad valamiféle hamis biztonságérzetet, legalábbis nekem, ha van, akkor nem sietek elkölteni. Az elköltésről természetesen Anikó gondoskodik, tegnap a Fehér Egérben azt hitte a pultos csaj, hogy mi nyertük meg a 6-os lottót. Egyébként ma kint voltak a kertben; a kertjük valamiféle fura véletlen folytán pont egy köpésre van attól, ahol mi lakunk, és volt szerencsém a családi idilljükhöz. Fura népek ezek a németek. Egy kicsit eljöttem tőlük lezuhanyozni, vesztemre, mert lakattal zártak ki a kertjükből. Amúgy sem szeretik, ha a lányuk körül sertepertélek. Csak úgy mondom, hogy amúgy nem vagyok túl nagy tisztálkodás-párti, általában meg szoktam várni, amíg beáll nálam az öntisztulás, ebben is hasonlítok Rejtő Jenő Piszkos Fred nevű hősére. De most vissza is kell mennem, mert éppen most hívott A., hogy egyedül van a kertben, mert a szülei lent buliznak az Unicumban. Szép dolog, mondhatom.

0 Tovább

Csak úgy

Csak úgy eszembe jutott valami frappáns: pszichotikus<>részeg; részeg<>hülye; sőt pszichotikus SEM egyenlő teljesen a hülyével. Csak eszembe jutott az igazságügyi elmeszakértő kérdése, hogy nem akartak-e valaha visszaélni a betegségemmel, és ezáltal átverni. De, amúgy akartak, méghozzá a saját kezelőorvosom, amikor aláíratta velem a Hodászra való deportálásomról szóló papírt. Mégegy ekkora seggfejet. Kapitális nagy barom. Mindenféle értelemben. Húzzon haza Bulgáriába, vagy tanuljon meg magyarul, inkább azzal foglalkozna. Azután pofázhat a magyar mentalitásról. Másik kedvenc témám ez a trafik-dolog. Most fordult elő velem először, hogy reggelre nem volt cigim, és ezért bebuszoztam Nyíregyházára, de jól sejtettem: 6 előtt egyetlen "trafik" (alig vártam, hogy kimenjen a divatból ez a hülye szó) sincs nyitva, szóval szívhattam ott a fogam még vagy egy 3/4 órát. Közben rámjött a fosás is, szóval adtam a Robinson dombnak, majd egy kis rumoskávé után csöveltem egy cigit a Jonatán előtt sziesztázó egyik embertől. Akinek az útvonalból nem derül ki, a Jósavárosban voltam "kirándulni". Mit mondhatnék még? Fuck.

0 Tovább

Őszintén

Csak azért, mert tudom, hogy nem olvassák. Anikónak annak idején ki kellett nyomtatani a Kellett neked rongybicigli 1-et, hogy belenézzen, és amikor elolvasta, csak annyit kérdezett, hogy "Ki az a Bolond Andi? Tetszik neked?". E pedig azért nem olvassa, mert 1000 jobb dolga van, és bele van mélyedve a hivatásába. Kancsal azért nem olvassa, mert nem bolgárul van, a tetkós csaj, akivel úton-útfélen összefutok, azért nem olvassa, mert meg se hajlandó ismerni. Tudom, amúgy, hogy meg van osztva az egész cucc (mármint az "ismerőseim" körében), csak az a baj, hogy statisztikák valamiért ki sem mutatják a nyíregyházi találatokat. Szóval ennyi; az ismerőseim 1000 ok miatt nem olvasnak. Most nem akarom mindet felsorolni, hogy ki miért nem. Persze E-re akartam kilyukadni, hogy ő vajon miért nem, mert ha mondjuk egy blognak én lennék az egyik főszereplője, szerintem az lenne a minimum, hogy belenéznék. Pláne egy olyan félig-meddig szóbeszéd tárgyává lett blognak, mint ez, emlékszünk, már anyám munkahelyén is, meg Nyíregyháza amúgy is kicsi ahhoz, hogy ne jegyezzék meg rólam. "Just because you are paranoid, it doesn't mean they aren't after you." Szóval érdekes egy ilyen blog, ami kint van a Facebookon is (nem 1 helyen), meg az anyám Kinján, hogy vajon ki mit tud és miről. Amúgy az általános érdektelenség a jellemző. Az újdonsült ismerőseimről, akikről szól, hát ők bele vannak ragadva a saját nyomorukba, irodalminak nem elég irodalmi, kockának nem elég kocka. Különben meg útálnék irodalmi lenni, holott az érdekel, de legalább én ne legyek az. Kibaszottul rühellem az öncélú művészkedést, amiről a kortárs próza szól, vagy akár a versek, meg lehet nézni az én verseimet, tök egyszerűek, és mégis elvontak, "1+1=2". Douglas Adamst még bírtam, mert ő ki merte mondani, hogy az irodalom, úgy, ahogy van, szar, és mégis mekkorákat írt. Igaz, ő sem írta túl magát. Most csak arra akartam kimenni, hogy itt van egy skizó gyerek, és úgy-ahogy tud írni, meg akadnak még saját gondolatai is, és hogy szerintem nem kezelik értékén ezt az egészet. Persze a "hivatalos" pszichiátria szépen szemet húny az egész felett, mert egy skizó  csak húzza meg magát, és szépen férjen bele abba a kategóriába, amit mi kiosztottunk neki. Hajjaj, sosem fognak felvenni egy skizó linklistába se, pedig szerintem ér annyit a blogom, mint a Skizotéria, ami annak idején nagy szám volt, vagy a Sárkánymese. Ráadásul mind a kettőt hozzátartozó írta, szóval ezért is égő, ezt meg ugye én írom, és nem fogja közben senki a kezemet, mint ahogy egy skizótól elvárható lenne. Magyarul én már elengedett kézzel ülök a bilin. Sajnálom, de én nem férek bele se az anyuci pici gyereke kategóriába, se a könnyen átverhető kategóriába, se semmilyen gyámságot indokolttá tevő kategóriába. Ha írok is, nem olyat, ami egy skizótól elvárható lenne, meg amúgy egyáltalán. Mindegy ez a bejegyzés nyúlik, mint a rétestészta, valószínűleg áthozom majd ide 1-2, a nyírgyházi pszichiátriát pocskondiázó bejegyzésemet, attól talán megnyugszok. A blog fegyver.* * Én meg egy kicsit be voltam nyomva, amikor ezeket írtam, szóval tessék belőle gyököt vonni.

0 Tovább

Sorry for inconvenience

A blog kiírja ugyan néha, hogy Service temporarily unavailable, de hamarosan meg lesz oldva ez is, ha jól emlékszem, már évi 4$-ért utánam hajítanak egy tárhelyet, de magyar szerveren sem hiszem, hogy földhöz vágna egy éves tárhely + 1 domain. A látogatószám semmit sem csökkent, hogy átjöttem ide, sőt nőtt, tehát akkor jól döntöttem. Ezt a számot meg ma reggel már meghallgattam vagy kilencszer, még jó hogy nem mentek ilyen számok a pszichiátrián, amikor folyamatosan E hangját hallottam a fejemben, én úgy fogalmaztam, hogy "kukorékoltam vele", különben lehet, hogy még jobban kikészülök. Egyébként egész sor érdekes új kifejezést alkottam a subom alatt. Nyelvújító tevékenységem eredményét már részben megosztottam a blogon, de lehet, hogy még majd publikálom valahol. "Nyár van, rágyújtottunk páran, a füst csak vitorlázgat kikötőnk felé..."

0 Tovább

Zaklatás folyik

Edit 1 és Edit 4 napok óta megállás nélkül zaklatnak valami papírokért, ami állítólag a táppénzhez, meg a fizetéshez kell. De meg kell, hogy mondjam, nem veszem tőlük zokon, ellenkezőleg, legalább valami kis színt visznek az egész napos unalmas varrásomba. Edit 4 is jó nő a maga módján, szintén magyar szakra járt ő is, mint majdnem mindenki a főnökeim közül. Edit 1 még régebben bepróbálkozott nálam azzal a lekoptató szöveggel, hogy ő nem igazán érthet meg engem, mert ő sohasem volt magyaros. Hát, az a helyzet, hogy neki nem is kell. Ő különben mostanában naphosszat nem látható, nem mutatkozik. Jó ez így, jó ez így... Ja, ha már szóba jött a fizetés: kacérkodok a gondolattal, hogy ebből a fizetésemből veszek valami jó kis domaint, meg bérlek egy jó olcsó VPS-t, és átteszem oda az egész kócerájt. Úgyhogy nem kell beleélni magunkat abba, hogy én itt maradok örökre a uhostallon, mert ezt a blogomat már bármikor, mp-ek alatt képes vagyok exportálni, szóval oda pakolom, ahova akarom, a fejem tetejére is akár... :-) Jó lenne ezeket a blogügyeket még a nyári uborkaszezonban lerendezni, "sub rosa", és akkor már nem maradna itt más, mint a vegytiszta Editezés. :-) Különben Edit 2 az, akivel a legjobban meg tudom értetni magam. Amúgy van néhány kollégám, akit képes lennék 5 Ft-ért röhögve likvidálni, ahogy mondani szokás, de ez maradjon egyelőre az én titkom.

0 Tovább

Everybody's changing

"Most, hogy elmenekültek a férfiak, beszélhetünk a HÜVELYGOMBÁRÓL!" Tisztában vagyok vele, hogy itt talán soha nem lesz annyi látogatóm, mint a postren, "Már az Ördögi kísértetek is csinált siker volt", de úgy érzem, "az életem egy fejezete lezárult", és úgy is érzem, hogy nem tudnám ugyanott folytatni. A postren hagyott dolgaimból (remélem)  egy nagyjából kerek történet lenne rekonstruálható, ha valaki foglalkozna ilyesmivel. Plusz még azt is érzem, hogy "everybody's changing", vagyis hogy nem vagyok már ugyanaz, aki voltam, amikor kezdtem azt  a blogot. Ez a blog jóval egyszerűbb, nem kell kivárni, ameddig a postr méltóztatik ezt, vagy azt csinálni, nincs az a sok hosszadalmas belépési procedúra, meg gondolkodás. Ha jól tudom, már megcsináltam, hogy bárki bármit bármikor hozzászólhasson, névtelenül is akár, és ez az egész cucc itt elég jó gyors, szóval nekem kényelmesebb. Bár, ha nincs annyi látogató, akkor megint nincs annyi hozzászólás se, szóval nem tudom.

0 Tovább

Különbéke

Mivel az egyetlen olyan betegségben szenvedek, amit hajlandó vagyok - legalábbis részben - pszichiátriai betegségként elismerni, finomítani kényszerülök néhány nézetemet ezzel kapcsolatban. Belátom, hogy szükségem van bizonyos pszichiátria ellátásra, de nem a fasiszta, inkompetens barmok gyülekezetétől a nyíregyházi pszichiátriáról, hanem maximum a nagykállói állatsimogatótól.

Sok mindent máshogy látok, már nem vállalok sorsközösséget a legtöbb skizofrénnel, maximum azokkal, akikkel a burán szoktam tárgyalni. Ez van. Elhidegültem tőlük, olyan se hús, se hal embereknek tartom őket, akik szervilis módon istenként csodálják a pszichiáterüket, annak ellenére, hogy az jó eséllyel tönkrekúrja az életüket. Nincs nekik több mondanivalóm, csak amiket már eddig is elmondtam.

Fura módon felszabadultságot érzek, mert már nem érzem magamra nézve kötelezőnek, hogy skizókkal foglalkozzak, mert magasról szarnak rám, és a problémámra, és nem látják be, hogy ez könnyen lehet az ő problémájuk is, hanem inkább homokba dugják a fejüket, mint a struccok. Azt hittem, a történetem szélesebb körben fog érdeklődést kiváltani, hát egy lófaszt.

Arra is rájöttem, hogy bármit írhatnék ebbe a blogba, például azt is, hogy a pszichiáterem egy lóbaszó, el se jut az illetőhöz, még az ismerősein keresztül se, mert annyira biztosnak és bebetonozottnak érzik a pozíciókat, hogy inkább elolvassák a 100. tanulmányt a kutyaterápiáról, minthogy nekik nem "tetsző", vagy "kedves" dolgokat. Igaz, vannak egészen rövidke tanulmányok is, itt meg azért kéne olvasni is, és nem is minden kristálytiszta benne.

A másik ok, amiért átmegyek a WordPressre, hogy nekem könnyebb a dolgom. De ha mondjuk összegyűlik kellő számú szavazat arra, hogy a postr-en is folytassam, mert valamiért itt jobb, lehet, hogy megcsinálom. De el nem tudom képzelni, mitől lenne itt jobb. Igaz, hogy néhányszor így kikerülhettem az Origóra, de mostanában nem nagyon írok arra esélyes bejegyzéseket, és egyre inkább nem is fogok, szerintem. Mindenesetre álljon itt örök emlékül ez a hodászos történet, az Edit-subbal együtt, és okuljon belőle, aki akar. Én még nem tudom, mivel fogok konrétan foglalkozni, de skizókkal nem, az fix.

0 Tovább

Egy bácsikám, ki csősz volt...

A másik kedvenc mesém a horrorisztikus és pszichothriller elemekben bővelkedő Varjúdombi mesék volt. Ez a rajongásom addig fokozódott, hogy egyetemista koromban kikölcsönöztem a könyvet is, amit egyébként Tarbay Edének köszönhetünk, a grafikákat nem tudom kinek köszönhetjük, de csodálatos, ahogy mindenki toldozott-foldozott ruhában, depressziósan vonszolja magát. A rajzfilm színvilága felidézi a kábé egy hónapos delírum-közeli italozás utáni világlátást, mintha mindent bevonna a hónapos retek, és mintha mindeki kifakulni készülne ebből az árnyékvilágból. Itt is vannak arcok, de itt mindig más a főszereplő: a mindig fázó nyúlapó, a póruljárt varázsló, a szolgálakész kísértet. Tolkient, és J. K. Rowlingot eszembe jutattó szocialista fantasy 1975-ből, ami azzal ér el fantasztikus hatást, hogy mindenhol felfordulás, kosz, pókháló van, de minden mocskos sarokból valami titok, igézés, varázslat kerül elő. Azt hiszem, ennyit gyerekkorom kedvenc meséiről. Akkor sem voltam már 100-as. Emlékszem, valamiért csak titokban mertem nézni, már akkor is éreztem, hogy ennek a mesének a nézésével valamiféle bűnt követek el a fennálló világrend ellen, és növelem magamban azt a borzongásra éhes szörnyet, akivé a későbbiekben váltam.
0 Tovább

Jamie és a csodalámpa

Jamie és a csodalámpaGyerekkorom kedvenc meséje nagy meglepetésre nem a Magyar népmesék sorozat volt, hanem a Jamie és a csodalámpa című angol rajzfilm. A főcímdaltól az érzékenyek már eleve transzba estek (kivéve akiknél epilepsziás rohamot vált ki a villódzás). Szerintem ez egy beépített szűrő volt a rajzfilmben, akik mégis ülve maradtak, megnézhették. Ez helyettesítette a korhatáros karikát. A rajzfilm főszereplője Jamie, aki mágikus zseblámpája segítségével minden éjszaka felkeresi Kakukkiát. Jó éjszakát Jamie! - kíván minden este szép álmokat édesanyja, de Jamie lámpaoltás után nem az alvást választja, hanem hálósapkás kutyájával, Sajóval együtt Kakukkiában élő barátait látogatja meg. Olyan fazonok bukkannak fel a rajzfilmben, mint Szám bácsi, a szuperbusz vezetője, aki mindent számon tart Kakukkiában, Megvagy hadnagy, aki a gumibotjával táplálkozik, Fonák Tamás, aki mindent fordítva csinál és Rezes Bandi, Kakukkia egyszemélyes zenekara. Szerintem ez a sorozat kenterbe veri az Alice Csodaországban című LSD víziót, a készítők valószínűleg egy jóval erősebb, azóta már régen betiltott szerrel hozhatták így formába magukat. Tudom, hogy mostanában már sokkal szürreálisabb rajzfilmek is vannak, de mindegyik legalább köszönőviszonyban áll a valósággal, itt viszont nem érvényesek a fizika törvényei, mindenki retardált, Jamie pedig pizsamában töketlenkedik, és próbálja megoldani a felmerülő idióta problémákat.

0 Tovább

Miket kérdezgettek?

Meg még az is volt tegnap az orvosszakértői vizsgálaton, hogy megkérdezték, nem szoktak-e becsapni, mondom nem. A főorvos tett egy halovány kísérletet arra, hogy kimagyarázza, hogy a gondnokság nem azért van, hogy korlátozza a jogaimat, de látta, hogy nem igazán arat sikert nálam ezzel a szövegével, úgyhogy inkább hagyta. Kérdezte, hogy ki a miniszterelnök, hány évenként vannak a választások, meg milyen pártokat ismerek. Milyen pártokat ismerek? Mondtam neki, hogy engem nem érdekel a politika, én sem kérdezem meg tőle, hogy mi az a trocheus. Megkérdezte, hogy be akarom-e fejezni az egyetemet, mondtam, hogy igen, de azt nem mondtam, hogy inkább elölről kezdeném, csak úgy a móka kedvéért. Megkérdezték, van-e vagyonom (aha, helyben vagyunk), nem igazán, meg hogy van-e adósságom, mondtam, hogy csak az az egy milla körüli diákhitel tartozásom. A politikáról azért mégiscsak tudok valamit, ma például ezzel a dallal ébredtem, lehet a tegnapiak hatására:

0 Tovább

No news is good news

Érdekes, mióta nem vagyok a pszichiátrián, alig lézeng itt valaki. Valószínűleg csak katasztrófaturizmus ( (c) by motymoty ) volt, ami itt a blogomon folyt. Fura módon, akivel ma a legjobban elbeszélgettem, az az igazságügyi orvosszakértő volt, bár ő is hivatalból tette. Bele kell törődnöm, hogy a kutya nem kíváncsi rám.

E/1 "drukkolt nekem", A. azt se bírja felfogni, hogy "mibe' vagyok". Bazd meg, pupi, ez csapda. Mostantól átmentem mikrobloggerbe, mert nem éri meg az erőfeszítést.

Inkább foglalkozok a játékommal. (♥)

0 Tovább

Felvirradt a nagy nap

Duplán is. Ma megyek vissza szabadságról, és ma lesz az igazságügyi elmeszakértői vizsgálatom. Mintha az nekem kijárna. Mindkettő. Az a furcsa helyzet állt elő egyébként, hogy itt mocskolom a pszichiátriát, ahol érem, élőben meg a szemükbe mosolygok. A múltkor mondjuk nem köszönt egy ápoló, de hát ő amúgy is egy seggfej. Azt mondják, még a kollégái is utálják.

Visszatérve erre a kis irodalmi kitérőre, nem valószínű, hogy ilyen gyakran lesz, de most muszáj volt. Kár, hogy elkallódott az az évfolyamdolgozat, amit jórészt róla írtam. "Nem egy csúcsszuper munka, de a célnak megfelel." Ezzel az összeollózási munkával amúgy is úgy érezhettem magamat egy pár percre, mintha újra suliban lennék.

Ja, még annyit, hogy ezt a mesteremet azért nem követném abban, hogy 158 könyvet megtöltsenek a műveim, bár erősen afelé haladok. Tegnap is például 3 poszt. Nem gyors egy kicsit a tempó? Nem tudok leállni, úgy néz ki...

0 Tovább

Hermányi Dienes József (Ars memorialis)

"Apja Székelyföldön volt református prédikátor, így a műveltség alapjait már a szülői házban megszerezte. 1711-től a székelyudvarhelyi kollégiumban, 1718-tól a nagyenyedi főiskolán tanult. Miután több éven át főúri családoknál nevelősködött, 1720-ban Torockószentgyörgyön lett pap, majd 1735-től haláláig Nagyenyeden szolgált.

Írásai jórészt kéziratban maradtak; a halálakor még 158 kötetből álló irodalmi, teológia, történeti feljegyzései, prédikációi, tanulmányai, német és francia fordításai többségükben elkallódtak. Részletek maradtak fenn önéletírásából, és ismert az erdélyi püspökök életéről szóló műve. Fő műve: A nagyenyedi síró Heraklitus és hol mosolygó hol kacagó Demokritus" - Wiki

Írt a püspökökről: "a mi püspökjeinket úgy írtam le, hogy azokból őket jobban megismerhetni, mintha az ő felettek elmondott hazudozó alkalmaztatásokat mind hallottátok volna, mert én tudom, hogy igazat írtam felőlök: tudtam többeket is, de a keveseket is elégnek tartottam, mások úgy írják le őket mint angyalokat; én úgy mint embereket.", de egyszerű emberekről is: Vécsei Pál helybeli jó mesterember, de "nagy borcsiszár, a felesége is borveder- s bormoslékasszony s nagy kurva is". Máskor arról ír, hogy Haller János jámbor jó pápista úr, erdélyi gubernátor, az emlékíró Apor Péter "nagy kurva leányát vette elsőben feleségül, ki nékie semmi örököst nem szüle, mint régen corrupta gonosz faj".

"Fő művének, a Nagyenyedi síró Heráklitus és hol mosolygó s hol kacagó Demokritusnak csak egy 1845-ből való másolata maradt fenn (Kolozsvári EK). A 339 anekdotából álló gyűjteményt 1759 júliusa és 1762 között írta, s halála előtt néhány hónappal fejezte be. Időrend nem érvényesül benne, előre elgondolt szerkezete sincs, nagyobb kompozíció kialakítása nem állt az író szándékában. A kis műfaji egység volt számára a közvetlen megfigyelés rögzítésének eszköze, de távol van attól, hogy azt olyan művészi egységgé formálja, amilyenné a levélműfaj vált Mikes kezében. Anekdotáinak színvonala műgond tekintetében egyenetlen, az író tudatosan csak arra törekedett, hogy történeteinek a csattanója mennél szellemesebb legyen." - Spenót

"Bornemisza Ördögi kísérteteihez hasonlóan ő is mindig nevén nevezi szereplőit és megmondja, hol és kivel történt az eset. Ösztönösen keresi a korra és a társadalmi viszonyokra jellemző mozzanatokat. Nem bírál, csak leír, ezt azonban kíméletlen őszinteséggel teszi, föltárva, leleplezve a társadalom minden szennyesét." - A magyar irodalom története 1600-tól 1772-ig.

Na az ő cuccait akartam régebben megszerezni, de sajnos csak szemelvényeket tudtam belőlük olvasni, egyszer, úgy rémlik, írtam is valamit a magyar tudományos írás kezdeteiről, de csúnyán leragadtam nála. Persze, mondanom sem kell, az az írásom is jól sikerült, mint mindegyik :-). Aki kitalálja, miért rángattam most elő pont őt, +1 sör. (Nemsokára fizetés).

0 Tovább

A 4 Edit

Sokszor létfontosságú információk sikkadnak el a blogon, mert hozzászólásba vannak leírva. Nem először csinálok olyat, hogy egy hsz-t átemelek bejegyzésbe, mert méltóak az utókor figyelmére. Ezzel a hozzászólásommal csak a mhelyen uralkodó állapotokat szeretném szemléltetni, voliá: "Editből egészen konkrétan négy van, ebből kettő a releváns (maximum három, ha ide soroljuk Edit 4-et is :-)). Bonyolult. :-) Edit-uralom van, 3 Edit is a főnököm valamilyen értelemben (ezeket egyszer Edit 1 megpróbálta nekem elmagyarázni, de nem sokra jutott vele). Mindegy, az a lényeg, hogy ha valamit el akarsz intézni nálunk, akkor keresel egy Editet, és ő majd eligazít (maximum átirányít egy másik Edithez :-))." Szóval holnap még az is lesz, hogy kezdődik a munka. Bár 4 óra varrást nem igazán neveznék munkának, az csak 4 óra varrás. Akartam volna dolgozni a The Night of the Living Dead, vagy valami hasonló nevű Ravenloft kalandjáték projektemen, de a "pinaügyek" miatt ebből se lett semmi. A grafika azért olyan pocsék, mert saját. :-) A játék O.H.R.RPG.C.E. programmal készül, ha valakinek ez egyáltalán mond valamit. Mondjuk nem hiszem, mert Mo-n szerintem én vagyok az egyetlen, aki még ilyesmivel szenved. Már amikor éppen ráér a pinaügyektől, és nincs éppen elmegyógyintézetben.

0 Tovább

Szomorú vasárnap

"Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával."

És azért szomorú ez a vasárnap, mert lejárt a szabadság, és ráadásul holnap munka után igazságügyi elmeszakértői vizsgálat lesz. Mi a faszomat szakértenek rajtam? Rühellem a fajtájukat is. Emlékszem, amikor először bevittek, az ÖSSZES pszichobarom körülállta az ágyamat, gondolom, akkor döntötték el, hogy gyámság alá vesznek, és elvitetnek Hodászra. Ezért kár volt így összeröffenni, nem tudtatok deportálni, és azt a kibaszott gyámságot sem fogjátok keresztülvinni. Fasiszta bunkók. Csak érdekességképpen jegyzem meg, ha nem bánnak velem úgy, ahogy bántak még annak idején, soha eszembe se jutott volna blogot írni. Azt hiszem, főként a magányosság miatt csinálom. És itt a Szomorú vasárnap c. film betétdala, ebben is van minden, holocaust, főbelövés, szerelmi négyszög és hamburger :-), stb.

0 Tovább

hihihi

Anikót ráraktam a Facebookra, meg a Badoo-ra, most legalább elvan anélkül, hogy 5 percenként lenne valami kívánsága. (Ezt kellett volna már régen.) Én pedig nagyon gondolkodok azon, hogy a uhostall-on folytassam (http://roboman.uhostall.com), később meg saját domain, saját CMS, leginkább Wordpress.

Ezt a "szép" történetet meg itthagyom tanulságként az utókor számára. Bár elkezdtem augusztus 1-től oda is írni, még az egész nagyon messze van attól, hogy valami értelmes kijöjjön belőle. Kb. hónapok. Most kb felváltva írok robiként, és robomanként, ahogy az eszembe jut. Mármint itt. Remélem, nem baj.

Bár a legjobb az lenne, ha meglenne az itteni exportom, és a másik helyre már nem vinném a nagyon gáz bejegyzéseket, csak azokat, amikből látszik, hogy mekkora taplók (vannak) a nypszch-n.

A. egy fél órát gondolkodott azon, hogy "megvan-e még a tűz", de egy fél óra után arra jutott, hogy "tegnap még megvolt", megkérdezte, hogy szoktam-e még gondolni "arra az Editre", mondtam, hogy nem (bármiféle Editre gondolni betegség volna részemről) majd újra eltiltott Norikától, mert véletlenül meglátta a fényképét, és végül kibékülten távozott.

0 Tovább

Közlemény a beszólásról

Aki kiabál, az fél, azt szokták mondani. Ez a blog elég nagy indulatokat váltott ki, természetesen csak 1-2 emberből, amúgy vihar a biliben. Elsősorban persze belőlem. Vagyis belőlem nem a blog váltotta ki, hanem a "frusztrációimat" vittem bele, és nem is tudom, ezek a csúnya szavak, és kifejezések a külső szemlélő szerint már hozzám nőttek. Nem tudom, életem során számtalanszor szoktam rá a bazdmegelésre, és szoktam le róla. Azt hiszem, amúgy még mindig egy kicsit a halo holocaust-ügy hatása alatt vagyok, azért csinálom ezt. De nem biztos, hogy ez én vagyok. "Mondhatta volna szebben, kis lovag." Persze, amikor azon kapom magam, hogy tök ismeretleneknek nekitámadok, legújabban egy bloglistában, akkor lehet, hogy egy kicsit magamba kéne szállnom. Nem határozhatja meg az egész életemet az, hogy egyszer erőszakkal el akartak vinni Hodászra, most meg gyámság alá akarnak venni. Persze meghatározhatja, de az csak nekem rossz. Most a teljesség igénye nélkül fel akartam sorolni mindazokat, akiknek itt a blogon már beszólogattam, de mivel úgy látom, szépen telik a lap enélkül is, most nem teszem. Most mondok egy újdonságot: nincs kedvem dolgozni sem. Jó lenne most szépen lezárni ezt a pszichiátriás történetet, maradjak meg mindenkinek úgy a memóriájában, ahogy magában elraktározott. Persze időközben nem kerestem új mhelyet, mert nekem így "kényelmes". Más (de valahogy még mindig ugyanaz). A nyíregyházi pszichiátria elég szar hely (életem legszarabb helye a detox után, de ott csak fél napokat kell lehúzni), de nem gondoltam, hogy ez a bolgár seggfej ilyen húzásokat mer itt velem megcsinálni 2013-ban. Hogy a pszichiátriáról nem haza megyek, hanem Hodászra, életem végéig. És ezt ráadásul komolyan is gondolta. Én azt hittem, hogy csak kisebb testi hibái vannak, de rájöttem, hogy agyilag sincs rendben. Még annyit, hogy várható volt, hogy a pszichiátrián semmi sem fog változni a kis blogom ellenére, ami véletlenül 1x-2x egy picit nagyobb nyilvánosságot kapott, és nem mondom meg, hogy milyen fogadtatásra számítottam, de nem ilyenre. Azt sejtettem már az elején, hogy lesz valami, amikor nem olyan hangnemet ütöttem meg, mint szoktam, de nem gondoltam, hogy így el fog durvulni a helyzet. Szerintem azért rendeződni fog ez az egész. Évek kérdése.

0 Tovább

Másnaposság alkohol nélkül

Tegnap SötétSzivárvánnyal éjfélbe nyúlóan beszéltük meg életünk sötét kis titkait, legalábbis arra a kis időszakra vonatkozóan, amikor az életünk rövid időre találkozott Miskolcon. Nem titok, hogy majdnem egy doboz Fecske szivarkát lenyomtam közben, és ettől az egésztől másnapra olyan fejfájásom és másnaposságom keletkezett, hogy csak délután tudta elnyomni egy Cataflam. Valószínű, hogy régen is sokszor nem a mindennapos bulizástól és piálástól voltam másnapos, hanem inkább a 3 doboz Helikontól, amit elnyomtam közben.

Ma dupla, sőt tripla adag babysittinget vállaltam, többek között ez az, amiért csak most írok. Másnaposan ez igen fárasztó tud lenni, szerencse, hogy délre elmúlt a másnaposság-érzés, délután 2-3 körül meg a fejfájás a Cataflamtól. De ez mind csak mese habbal, főként azért csináltam most ezt a bejegyzést, hogy be tudjam rakni a kedvenc Cure számomat. Égő, vagy sem, ide járok zenét hallgatni.

0 Tovább

Babysitting

Ezt a szakkifejezést az ezt közvetlenül megelőző blogomon találtam ki az Anikóval való egész napos foglalkozás megnevezésére. Ez az előző blogom* teljesen "indie" volt, fizetős tárhelyen, és ha jól emlékszem, b2evolution volt a blogmotor neve. Persze a címére már nem emlékszem. Az indie blogger tevékenységemnek az vetett véget, hogy valami miatt nem érkezett meg időben a pénz, és egyből törölték az egész tárhelyemet. Rohadt kapitalisták. Pedig milyen jó lenne megint amerikai szerverekről osztani az észt! Ráadásul VPS-ről, vagy miről. Valószínűleg nem lenne akkora serteperte, de többen szólnának hozzám. Bár lehet, hogy lenne serteperte is egy idő után. De lehet, hogy még megcsinálom, meg lenne az egész napos elfoglaltságom, azon mindig van mit javítani, aztán naponta elmenteni az adatbázist a kedves hackerek és vírusok ellen. Jó móka lenne. Szóval ma is babysitting volt, rájöttem, hogy nem akarom most részletezni.

* hehe, még viccelődtem is, hogy ez a legdrágább blog, amit valaha csináltak, mert a képzésem a wp-n benne volt vagy, nem is tudom, 700000 Ft-ba, és még keveset is mondtam, az ott tanultakból pedig nem igazán tudtam hasznosítani semmit, persze, mert akkor is a blogolással foglalkoztam... Egyébként természetesen a wp-n is találkoztam néhány irgalmatlan nagy seggfejjel. Én nem tudom, valahogy nyüzsögnek ebben a városban, mondhatni ez a természetes közegük nekik...

0 Tovább

Skizofrénia underground

blogavatar

Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!

Skizofrének - Nebáncsvirág

Skizofrének. Mostanában leginkább egy növény jut az eszembe róluk, mégpedig ez: nebáncsvirág. Különben meg kurva hamar bele lehet szokni az anyuci pici gyereke szerepébe, utána meg úgyis elhülyülsz, és vagy felvesznek az intézetbe, vagy a lágerbe, vagy megdöglesz az utcán, mert az, hogy ki fognak semmizni, legalábbis valószínű, főleg, ha gyámság alatt vagy. Aztán meg eltakarítanak, mint a szemetet.

Facebook csoport

Szerintem tweetelni menő

Feedek