Skizofrénia underground

Anikó két szakítás között még megvarrta nekem ezt a rénszarvast, én meg vettem egy bonbont Krisztikének, a macatársának a nyanya tanyán, a fiának két kis kardot, meg az anyjának, aki valamiért utál engem, egy művirágot, meg egy csokit. Az a jó szíve fog engem anyagi romlásba vinni. Mivel közelegnek az ünnepek, még több ilyen várható. Már meg van rendelve az anyjának (aki utál) a tusfürdő, meg az apjának, gondolom, valami spray. Ma meg szeretne bulizni/biliárdozni abból a pár ezerből, ami véletlenül még nálam maradt.

Egy városban az erdőben egy hegy tetején, van egy ház, ahol senki sem lakik, szóval odaviszed a nagy zsák nagyvárosi pénzed, és megveszed. De éjszaka, amikor a ház sötét, és teljesen egyedül vagy, zaj hallatszik fentről. A lépcső tetején van egy ajtó, mély levegőt veszel, és kinyitod. A zseblámpa fényénél mozgást látsz az ajtó mögött, egy rongyos ruháét, és olyan érzés jön rád, amilyet már éreztél valamikor ezelőtt. És van egy félelmetes baba Ami mindig követ Romlott szeme Mindig nyitva És van egy félelmetes baba Ami mindig követ Csinos szája van Hogy lenyeljen egybe Sikítasz, és bezárod az ajtót, és azt mondod magadnak, hogy  ez csak egy álom volt. Reggel a város felé veszed az irányt, és elmész egy régiségkereskedésbe. A boltban egy furcsa öregember van kóbor szemekkel, és remeg a keze, amikor átadja a régi fadobozt, hallod a csontjait csikorogni. És egyszer csak megtalálod a neved belevésve a homályos ezüstkulcsba. És van egy félelmetes baba Ami mindig követ Romlott szeme Mindig nyitva És van egy félelmetes baba Ami mindig követ Csinos szája van Hogy lenyeljen egybe Mikor későn hazaérsz, a baba vár rád, és amikor vacsorázni kezdesz, a baba azt mondja, ő is kér. A baba itt van a házban, és a szobádban, és az ágyadban. A baba a szemedben van, és a karodban, és a fejedben, és őrült vagy. Már késő van, és lemész a lépcsőn, mert nem tudsz aludni, szóval csinálsz egy kis teát, és a baba rosszallóan kérdezi, hogy tényleg szükség van-e ennyi mézre. Eldöntöd, hogy eleged van, és bezárod a babát a fadobozba. Bedobod a dobozt a kandallóba, a zsák nagyvárosi pénzed mellé. A füst megtölti a kis szobát, és nem tehetsz semmit. Túl késő, amikor rájössz, hogy az a valaki a dobozban te vagy. És van egy félelmetes baba Ami mindig követ Romlott szeme Mindig nyitva És van egy félelmetes baba Ami mindig követ Csinos szája van Hogy lenyeljen egybe

"Creepy Doll", by @gogojerrygo http://t.co/ClTyFAqb9E — philome.la (@philomela_twine) November 20, 2014

Ma szakított velem körülbelül 200-adszor. (Olyan 30-ig számoltam, aztán feladtam.) Persze ha pénz kell, vagy unatkozik, de leginkább mindkettő, akkor egyből az eszébe jutok. Rendszeresen csinálja azt, hogy feltölteti velem a telefonját, aztán mikor feltöltöttem, küld egy szakító sms-t. Csakhogy a pénz igen hamar lefogy a telefonjáról, és eszébe jut, hogy megint fel kéne tölteni... Általában próbálok nem írni róla, magamban már megbeszéltem, hogy nem fog felizgatni a téma, tök mindegy, hogy velem jár, vagy nem jár velem... Azt is megígértem neki, hogy nem írok róla, ő viszont már egy csomószor megígérte, hogy nem fogja ezt csinálni, "megváltozik", stb... Az emberek általában nem változnak meg csak úgy, ő meg pláne nem, képtelen a változásra, a másik megértésére, éppen az aktuális gondolatai határozzák meg a cselekedeteit, csakhogy félóránként mást gondol. Úgy érzem, minden szakítással egy kicsit messzebb kerülök tőle, és van úgy, hogy naponta kétszer szakít. Vagy olyan is, hogy félóránként. Jó lenne már véget vetni ennek, vagy így, vagy úgy. Reggelente várni a busznál, aztán vagy jön, vagy nem, délután, meló után kibuszozni Örökösföldre, megvenni neki, ami éppen az eszébe jut, aztán Örökösről vissza, be a városba, majd haza Sóstóhegyre. Ő pedig egész nap nem csinál cserébe semmit, csak bejár ebédelni a nyanya tanyára (rég nem is elvárás, hogy csináljon bármit is, de hogy semmibe se nézi, amiket megteszek érte, az már nagy baj). Sajnálom, de lassan úgy érzem, hogy már nem bírom.

A mai nap annak jegyében telt, hogy Edit 3 lamentált arról, hogy volt valami "úri helyen", és ott a "nyögőt pörgölttel" adták neki. Ahogy ki tudtam következtetni, sztrapacska volt pörkölttel. Tud még olyanokat is mondani, hogy csinál "babát a subába", ami magyarul annyit jelent, hogy bojtot készít egy bizonyos párnához. A kedvenc kollégám pedig mesélt egy Kormos Edina nevű barátnőjéről, aki szőke, ő a "szőke korom"-on túráztatta magát, majd legvégül kibökte, hogy ez a barátnője hétmillió éves. Megengedtem magamnak, hogy megkérdezzem tőle, nem túl idős-e hozzá ez az ominózus barátnő. Azt is mondta még, hogy gyanús neki a hold, mert már nagyon régen nem jött fel, erre mondták neki, hogy a hold ilyenkor alszik, a Föld is alszik, és mi a Marson élünk. Amúgy, ha nincs éppen aktuálisan valami balhé, és mindenki nyugodtan elmondhatja, ami a szívét nyomja, kábé ilyen szintű a társalgás a szakkörben. Amúgy még vicces is lenne, csak én vagyok egyre fáradtabb hozzá. [caption id="attachment_1964" align="alignnone" width="2048"] "...történetünk szereplői kitalált alakok..."[/caption]

A szakkörben rendszeresen elgurul valakinek a gyógyszere, és nekiáll balhézni. A legutolsó veszekedés kapcsán az én nevem is felmerült, hogy varráson kívül nem igazán csinálok semmit. Én fel bírom dolgozni mentálisan a plusz stresszt, amit az állandó vita és hangoskodás jelent, és egy ideig még szeretnék maradni, de célozgattak rá, hogy valakik esetleg repülni fognak. Mindenesetre szar érzés nap mint nap úgy járni melózni, hogy nem tudni, kire jön rá a hoppáré, az állandó "mókamesterek" Edit 3 (mostanában már nem annyira), és D. Zolika, na meg D. Ágika, a kis párocska. Főleg Zolika. Egy normális munkahelyen a nézeteltéréseket valószínűleg intelligensebben oldanák meg, de itt, a zakkantak között napirenden van az állandó marakodás. Közben életbe lépett a gondnokság alá helyezésem, köszönhetően a két korlátolt dagadék pszichiáternek, Kancsev Alexandernek, és Pollák Csabának. Most már teljesen ki vagyok szolgáltatva a szüleim kénye-kedvének, havonta 23 ezret kapok kézhez a szakkörben, meg még amennyit ők gondolnak. Szóval valószínűleg egyre kevesebb pénzem lesz. Ez az, így kell ezt csinálni, a pénzt biztosan megtanulom beosztani, ha mások kezelik helyettem. Ráadásul mindenhol megy a pofázás, hogy mindez az ÉN érdekemben van. Ó, hogy köszönjem meg, hogy a saját érdekemben BEPERELTEK? Különben valószínűleg én is be tudnám osztani, ha annyi pénzem lenne, mint a két zsírdisznónak, Kancsevnek, és Polláknak. És mindezt csak azon a jogon tehették meg velem, mert skizofrén vagyok. Mondja valaki, hogy nincs diszkrimináció, amikor még maguk az orvosok is diszkriminálnak.

Mivel az idén kimaradt a halloweni játék, ezt most pótolnám: Ez a játék egy 2012-es halloweeni versenyre készült, és 2014 októberében lett egy kicsit aktualizálva. Egy középsulis kislány szerepébe bújunk Halloweenkor, aki a barátnőivel elmegy egy vidámpark-féleségbe. Az egyikük hamar lelép, a másikuk pedig meghív hullámvasutazni. Elkezdi lökni a rizsát, majd lassanként kiderül róla, hogy pszichopata. A választásaink általában abból állnak, hogy egyetérthetünk vele, ellenkezhetünk, vagy nem mondhatunk neki semmit. A játék végkifejlete lényegében azon dől el, hogy a megfelelő pillanatban észnél vagyunk-e, és jól döntünk. A cím What Are Little Girls Made Of? (Miből vannak a kislányok?) lassan nyer értelmet, és kiderül, hogy nem átvitt értelemben kell érteni, hanem szó szerint. Értékelés: 3,5 hullámvasút az 5-ből http://www.sibylmoon.com/what-are-little-girls-made-of/

"Sokáig azt hittem, süketnéma vagy...", vagy "Robi nem ad ki hangot" - a kollégáim véleménye rólam a szakkörben. Valójában ezek a dolgok sokakat zavarnak. Egy pszichiáternő azt mondta, hogy olyan vagyok, mint az állatok, ha veszélyben vannak, és azért viselkedek így. A hallgatagságom a betegségem előtt is megvolt, zavaró méreteket azonban csak utána kezdett ölteni. Látom a példát a szakkörben, hogy hasonló betegséggel egyeseknek be nem áll a szájuk, van, aki időszakosan "pörög", azután pedig hallgat nagyokat (velem együtt). Nekem nincsenek ilyen felhangolt időszakaim, már majdnem hogy nehezemre esik a beszéd, és meg kell, hogy mondjam őszintén, hogy a szakkörben inkább csak ilyen csip-csup hülyeségekről esik szó, velem szemben még mindig Edit 3 ül, aki szerint én "szép" vagyok (persze ő a legszebb szerinte), ő a legeslegfárasztóbb személy az egész szakkörben. Elmondja, mikor mit evett, és hogy esett neki, mikor hogy tornázott, a legaprólékosabban tudósít minden szarról a mély, dörmögő hangján. Én sosem nézek rá, sem ilyenkor, sem máskor, de csak mondja tovább, hiába nincs visszajelzés. Talán pont ezért szeret, ki tudja? Fárasztó az 5 óra varrás, de sokkal fárasztóbb Edit 3 dünnyögése. Pontosabban a varrással még el is lennék, de a hülyeségekről való pofázást nem bírom. Az elején még próbáltam szólni a régebbi ismerőseimhez, akiket még a "fonó"-ból ismertem (a szakkör előtt), de már erről is régen letettem. Pitiáner dolgok, pitiáner életek. Nem csoda, hogy szabadulnék innét. A kreativitással ugyanez a helyzet. Be kell látnom, hogy már előtte sem voltam kiemelkedően kreatív. Néha megszállt valami "ihlet", vagy divatos szóval "flow", és létrehoztam valamit, de ez inkább ritka állapot volt nálam. A betegségem után, főleg az ingerszegény környezet hatására szerintem, lapossá és unalmassá váltam, ami félek, hogy rányomja a blogra a bélyegét. Most jutottam el oda, hogy kipróbálnék valami nem kreatív valamit, a könyvelést, a feladat adva van, és kész. Valójában úgy érzem, egy olyan életszakaszba érkeztem, amikor valami ilyesmire van szükségem.

A mérlegképes könyvelő OKJ "szervezéstechnikai" okokból nem indul csak január 16-án. Pedig már úgy beleéltem magam, hogy szombattól lesz végre elfoglaltságom. Nehezen akar beindulni ez a karrier-dolog, ráadásul még az sem biztos, hogy elkezdhetem, mert a képesített könyvelői érettségimet előbb még elküldik Pécsre elbírálásra. Ha tudnák, hogy hogy szereztem meg, tutira nem engednék. A könyvvitel érettségin ÁRAMSZÜNET volt, amikor a Liquid nevű ősrégi könyvelőprogrammal kellett valamiket lekönyvelni, és az én könyvelőprogramom tök üres volt, hozzá se tudtam szagolni, de ráfogtam az áramszünetre, hogy jaj, nem mentettem el (a nagy semmit), és így kaptam meg a 3-ast. Gondolom a suli a saját amatőr húzását igyekezett mentegetni, amikor nem néztek jobban utána ezeknek a dolgoknak. Ráadásul harmadikban még meg is buktam könyvvitelből, igaz a pótvizsgán 4-est kaptam, de akkor is égő egy kicsit. A könyvelés évekkel később került hozzám egy kicsit közelebb, amikor elolvastam Allen Carr Rövid úton leszokni a dohányzásról című könyvét. A könyv hatására nem szoktam le rövid úton a dohányzásról, de amit a könyvelésről írt benne, az a kevés, az tetszett. Rájöttem, hogy a könyvelőknek is van lelkiviláguk, amit a suliban sajnos nem tapasztaltam meg.

Régen nagyon közel volt egymáshoz a halottak napja, és a szülinapom, most már hozzácsapódott számomra a Halloween is, aminek általában jobban örülök, mint az előzőeknek. Idén a Halloween kicsit unalmasra sikerült, mivel nem találtam olyan játékot, mint amikkel Halloween környékén szoktam elütni az időt. A szülinapom kicsit jobban sikerült, mint amire számítottam, bár berúgni sajnos/szerencsére nem sikerült. A halottak napja alól hagyományosan kihúzom magam, bár idén lehet, hogy elmegyek a temetőbe, mert nincs olyan zimankó, mint ilyentájt szokott lenni. Még valami: megemlítettem itthon ezt a könyvelősdit, de a szüleim már félig-meddig le is beszéltek róla. Lehet, nem kéne hagyni, hogy lebeszéljenek. De olyan bizonytalan vagyok. Vagy mégse? :-) Erről csak egy tweet jutott eszembe, amit mostanában olvastam:

hogy azokhoz a dolgokhoz, amiket egész életemben örömmel tudnék csinálni, nem értek. — Minden, ami irritál (@mindenirrital) October 31, 2014

És saját irományaim, főleg halloweeni témákban, ez idén nem jött össze:

Interactive fiction: adrift, o.h.r.rpg.c.e, twine játékokról írások: http://t.co/Byf37TsF0C … Happy Halloween! — mobilman (@roboman78) November 1, 2014